A
Debrecenbe látogatók közül is sokan szívesen visznek haza valami
kis zsebre tehető emléket a városról. Őket szolgálja a
szuveníripar, amely nem csak követi a változásokat, de
meghökkentő produkciókra is képes.
Egy tenyérnyi cívisváros: a Titász 1987-es minikönyve, amit az Alföldi Nyomda készített |
Az egyik
leginkább virágzó szakterület a hűtőmágnesekre állt rá, s az
ebbéli ténykedése során a régi és új villamosok mellett a
Nagytemplomot és a stadiont is megörökítette már a tenyérnyi
kompozíciókon. A keramikusok természetesen tányérokat,
kulacsokat és plaketteket is alkotnak, s azokra a legkülönfélébb
jeleneteket és eseményeket pingálják fel a cívisvárosról.
Mindemellett
(és persze a képeslapokon kívül) napjainkban is élő tevékenység
a kártyanaptár-kiadás – bár már korántsem annyira, mint a
„retro korszakban”. Mindenesetre igen szép darabok is
megjelennek, s ezeket emlékként is tényleg hasznos megőrizni, míg az
aktuális évben pedig a tervezgetésekhez is előkaphatók.
Kedves
gesztus volt a DKV-től és az önkormányzattól is, amikor
2014-ben, a CAF villamosok avatása alkalmából nemcsak ingyen
lehetett utazni, hanem speciális ajándék bilétákkal is gazdagodott a
közönség. A dátumozott tikettek az akkori főmuftik aláírásait
és persze az új tuja rajzát is tartalmazzák.
Ha pedig
teszünk visszafelé egy jó időutazást, akkor 1993-ban is érdemes
elidőznünk egy picit. Akkor jelent meg az alábbi telefonkártya
is, amin a Kálvin tér látható a virágkarnevál Szent Koronás
kocsijával. Az ilyen lapocskákból nagyon szép sorozatok
jelentek-jelennek meg, és általuk a millió egyéb mellett az állatvilágba és a Föld
tájaiba is bepillanthatunk. (A minap megnéztem, vannak-e még
Debrecenben kártyás telefonfülkék, és meglepve tapasztaltam,
hogy igen.)
A végére
egy bájosan döbbenetes biszbaszt hagytam. Ez a 200 forintos
nagyságú mütyűr egy olyan agancs-szelet, amin egy fém miniatűr Nagytemplom díszeleg. Ez alapján még akár különlegesnek is
mondhatnók, ám az már túlment a határon, hogy felül
belecsavaroztak egy böhöm kampós szeget. Talán egy liliputi
játékházikóba szánta a készítője – az azonban szintúgy
rejtély, hogy vajon hol gyártják ezeket a kis kétcentis
Nagytemplomokat. Talán a Távol-Keleten?
(Az
itt megosztott fotókat se a netről szedegettük össze másoktól,
hanem a valódi szuvenírek alkotta gyűjteményünk alapján
készültek.)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés