Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1925. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1925. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 6., vasárnap

A 39-es gyalogezred (1756–1918) nagyerdei emlékműve

Debrecen háziezredének, a Mária Terézia rendeletére 1756-ban (tehát immár 270 éve) létrehozott Császári és Magyar Királyi 39. Gyalogezrednek az emlékművét 1925. szeptember 6-án avatták fel a mai Medgyessy sétányon. Mai fotók, videó: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Fotó: Fortepan / Liszkay Cecília, 1933

A katonaalakokat, a Szent Koronás Magyar Címert, és emléktáblákat is tartalmazó szoborcsoportot Debreczeny Tivadar készítette, aki például a Déri téri Merengőt is megalkotta. Az avatáson jelen volt József királyi herceg, vitéz Fábry Dániel őrnagy, a királyi herceg szárnysegédje, valamint vitéz Nagy Pál, gyalogsági tábornok, a hadsereg főparancsnoka is. Íme videónk a nagyerdei mementóról:


A lenyűgöző emlékmű napjainkban sajnos ismét megérett a restaurálásra. Hiszen például a talapzat elég rozoga, ugyanakkor a lánctartó oszlopok kelyhei is igen hiányosak...

Az emlékmű napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Kapcsolódó összeállításaink:

2025. szeptember 2., kedd

100 éve született Égerházi Imre festőművész

Debrecen neves festőművésze, Égerházi Imre (a 17. században alkotó mezőbándi freskófestő, Egerházi Képíró János kései leszármazottja) 1925. szeptember 1-jén jött világra Hajdúhadházon. Családja az 1930-as évek elején költözött Debrecenbe. A debreceni szabadiskolában Félegyházi László és Menyhárt József tanítványa volt, 1962-től kiállító művész. A Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek 1963 és 1993 között alapítótagja volt. Az 1970-es évek elejétől vett részt az Üzemi Tárlatok kiállítás-sorozatán, melyet 1980-tól ő vezetett. 1977-ben Lengyelországban nemzetközi díjat nyert. 1982-ben újjászervezte, majd 2001-ig vezette a Hortobágyi Alkotótábort. 


A csendes szemlélődés festője volt. Borongós színei, határozott körvonalú foltjai révén a képeit a valóság költői átírása jellemezte. Jól megkülönböztethető, felismerhető festői világot, egyéni képírást alakított ki. Képeinek szerkesztési rendjét a népművészet, a szecesszió alakította, színkultúrájára a posztimpresszionizmus hatott, művészi magatartását az alföldi festészet formálta. Művei a belső késztetés ösztönözte témaválasztásban, az őszinte fogalmazásban is sajátosak. Eredendően és meghatározóan a saját élet-, táj-, közösségi, személyes élményei formálták a művészetét. A határozott művészi szerkesztés, építkezés, absztrahálás ellenére sem idegenek vagy elvontak képei, mivel a kifejezés szándékával kiemelt jelenségek, tájak, emberek, házak, eszközök, jelek valóságos tartalmakat idéznek. A tömbszerű, kontúrozott, erőteljes formák, alakok és a finomabb, bensőségesebb hangulatok egyaránt azzal az apró, atomikus elemekkel előadott felületkezeléssel épülnek fel, amelyet – jellegzetessé téve képeit – sajátos pointillizmussal alkalmazott. A színépítkezésnek ez a módja nála a művészi mondanivalót szolgálja: a meseszövés részletező aprólékossága vezeti a nézőt és nem sommás kijelentések súlya nehezedik rá. A képmező teljes felületén harmonizálódnak egésszé a részletek. Létrejön az úgynevezett Égerházi festmény – fogalmaz a művészről a nevét viselő honlap.
Égerházi Imre 2001. november 14-én hunyt el Debrecenben, közlekedési balesetben.

Égerházi Imre festményén a Kilenclyukú híd (1984)

További portréink sok fotóval:
Képforrás: Méliusz Helytörténeti Fotótár

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. július 17., csütörtök

Ma 100 éve született a „Ki viszi át a Szerelmet?” költője, Nagy László

A Debrecenben is sokak által kedvelt Kossuth-díjas költő, műfordító, grafikus, Nagy László 1925. július 17-én látta meg a napvilágot Felsőiszkázon.

Nagy László, 1977. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Wikipédia leírása szerint 1946-ban az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdett tanulni. 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára rajz szakra. Akkor kezdtek megjelenni az első versei is. 1948 nyarán döntötte el, hogy költő lesz, és ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra. Ezt követően végül áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyin műveit fordíthassa. 1952. augusztus 20-án kötött házasságot Szécsi Margit (1928–1990) költővel. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője volt. 1959-től haláláig pedig az Élet és Irodalom képszerkesztőjeként, majd főmunkatársaként dolgozott.


Nagy László 1978. január 30-án hunyt el Budapesten. Nálunk, Debrecenben nincsen jelentősebb emlékhelye, de a kötetei természetesen megtalálhatók a Méliusz-könyvtárban is. Írásos és grafikai alkotásainak, valamint a vele kapcsolatos munkáknak a listája az intézmény oldalára látogatva is megtekinthető. Híres, szép írásainak egyike, a „Ki viszi át a Szerelmet?” című verse a fenti videóban hallgatható meg Latinovits Zoltán előadásában.

Nagy László, 1977. Fotó: Fortepan / Sólyi Ilona

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2023. november 3., péntek

A legszebb lakótelepünk

A gyönyörű épületegyüttes látványa az Attila tér felől. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben a Wesselényi, a Budai Ézsaiás és az Irinyi utca között tündököl egy páratlanul díszes épületegyüttes, mely a MÁV tiszti szolgálati lakásainak épült 1925-ben, Lengyel Artur tervei szerint.

A vasutaspalota külső szárnya a Wesselényi utca mellett. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A belsőkert színes játszótere és rózsái. Fotó: © Debreceni Képeslapok
Az eklektikus stílusú sarokingatlan falain és formáin a magyaros szecesszió jegyei éppúgy felfedezhetők, mint az art deco, a romantika és a historizmus motívumai. Az elhelyezkedése miatt zárt udvarral is rendelkező övezetet mindezek miatt nem érdemtelenül nevezik Mézeskalács-háznak és debreceni Wekerle-telepnek is. A ma már magántulajdonban lévő kolónia sok hírességnek is otthona volt, köztük az olimpiai
bajnok Hódos Imre (1928–1989) kötöttfogású birkózónknak, valamint a néhai, emlékezetes „Művész úr”-nak is. Az udvaron nagyon szép park és játszótér is van, továbbá csend és jó levegő – aki tehát bekukucskál, legyen tisztelettel az ott lakók nyugalmára és értékeire! Addig is íme a képgalériánk erről a csodálatos helyről:


A MÁV-tól kapott tájékoztatás szerint a Budai Ézsaiás utca 3. és a Wesselényi utca 2. alatt volt lakóépülete a vasúttársaságnak. A MÁV Szolgáltatóközpont MTÜ Archívumában fellelt adatok szerint előbbi három emeleten egy egyszobás és tizenkét kétszobás lakással, utóbbi két emeleten pedig egy egy-, huszonöt két- és tizenegy háromszobás lakással rendelkezett. Az utca túlsó felén lévő, egykori csendőrlaktanya (volt Keletterv) története itt olvasható sok képpel.

A Wesselényi és a Budai Ézsaiás utca közötti épületegyüttes a MÁV tiszti szolgálati lakásainak épült 1925-ben, Lengyel Artur tervei szerint. Fotók: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!