„Valaaami rossz, kidobott óóócska ruha, nagysáááágák!”

Debrecen lakótelepeinek viszonylagos csendjét is gyakran verik fel olyan fülsértő emberi hangok, amelyek hallatán először riadtan rezzenünk össze, majd pedig nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Csóró kér a szegénytől. Vagy fordítva?

A sajátos orgánumban és igen nyújtottan elkántált szövegfüzérekkel többnyire barna bőrű asszonyságok szokták „megörven-
deztetni” a panelekben élőket. A rendszerint purgyékkal és hétvégi kora reggeleken érkező málhás népség sztenderd szövege így hang-
zik: „Dobálják le az ócska ruhákat, nagyságák!” Vagy így szól: „Valami rossz kilökött ócska ruha, nagyságák! Ami már nem használni való!” Lásd az alábbi kis kis videónkban. (Vigyázat: csúnya szavak! 18 +)

És ez így megy már 50 éve, majd' minden városban – ami azért is tragikomikus (azon túl, hogy a szegénység jelenlétét is tükrözi), mert ahogy korábban, úgy ma se a tehetősebb „nagyságák” laknak az ilyen helyeken. A kéregető rigmus pedig anyáról leányra száll, és persze kívülről fújják a lakótelepiek is.
Akik, mi tagadás, nem mindig fogadják „nagyságákhoz” illően az ébresztést. Válaszként ugyanis ócska ruha helyett sokszor szitok és vízzel töltött zacskó repül csupán az ablakokból – az viszont bőven.

V. A. T.