Keresés ebben a blogban

2026. március 26., csütörtök

A Rákóczi utca


Debrecenben a Rákóczi utca többek között II. Rákóczi Ferenc előtt tiszteleg, aki 1676. március 27-én született Borsiban. Dr. Nábrádi Mihály leírása szerint a Rákóczi nevet a volt Kis-Csapó utca folytatása, a Kis-Péterfia utca kapta 1898-ban. Ma a Csapó utcától az Eötvös utcáig nyúlik. Cikkünk képei 2026 márciusában készültek. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

I. Rákóczi György és II. Rákóczi Ferenc

A név a Rákóczi fejedelmi családra, I. Rákóczi Györgyre, valamint a függetlenségi harcaikra is emlékeztet. A Rákóczi-féle szabadságharcban (1703–1711) Debrecen mindvégig cselekvőleg és szenvedőleg is részt vett. II. Rákóczi Ferenc az ónodi országgyűlésre mentében, 1707. május 4-én útját egy napra megszakította Debrecenben.

Az évfordulóra kiadott 50 forintos

Akkor ugyanis a Komáromy-házban zajlottak a szatmári békét előkészítő tárgyalások. A Rákóczi utca arról is nevezetes, hogy a Csapó utcai vásárcsarnok átadásáig ott működött az a nagy piac, amelyről ebben az összeállításunkban emlékeztünk meg.

Egy nagy cívisház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

I. Rákóczi Györgyről (1593–1648) kiemelendő ugyanakkor az is, hogy ő öntette az egykori debreceni Református Nagytemplom részére a harangot az ellenségtől zsákmányolt ágyúból, mégpedig 1636-ban Régner János németprónai mesterrel Gyulafehérvárott. Az 5600 kilogrammos harang 1802. június 11-én a cívisváros jelentős részét elpusztító tűzvészben nem olvadt meg, hanem a faállvány égése következtében a földre zuhant. A lakosok vízzel próbálták locsolni, így a hirtelen hőtágulás következtében megrepedt.

Tavaszi virágokkal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Gondozott porta. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Házikó a régmúltból. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. március 25., szerda

Aládúcolták az 1910 óta álló felüljárót a Vágóhíd utcán

8X7 hatalmas álló fémidom. Fotó: © Debreceni Képeslapok 

Debrecenben a Faraktár utcai felüljáró lépcsőlezárása után egy másik meghökkentő eset történt: aládúcolták a cívisváros legrégebbi felüljáróját, az 1910 óta álló Vágóhíd utcai felüljárót, mint egy régi házat, ahol félő, hogy leszakadnak a gangok. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


A most megosztott képeket és videót 2026. március 25-én készítettük. A létesítmény már eddig is elég rozoga volt, s emiatt 2023 novembere óta súlykorlátozás vonatkozik rá. Az akkori híradás szerint a távlati elképzelés az, hogy új felüljárót építenek, aztán pedig lebontják a mostanit. Ezúttal, miként a képeken is látható, 8-szor 7 darab óriási álló fémidomot erősítettek a felüljáró alá a sín fölötti részen.

Az úttest alatti felület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink: 


Emberek a hídon. Fotó: © Debreceni Képeslapok 

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A felüljáró 1938-ban. Fotó: Fortepan / Orosz Heléna

„Falu” a debreceni Csapókertben: az egykori olajütő

Debrecen keleti részének egyik legendás, és sokak szerint nem túl biztonságos helye volt az olajütő, melyről Kedves Olvasóink is több archív képpel és visszaemlékezéssel örvendeztették meg a közösségünket. Ezeket adjuk közre most! Az első reprót Égerházi Attilának köszönjük, az eredeti festményt Égerházi Imre készítette:

Égerházi Imre: Olajütői hangulat (1961)

Az alábbi feltételt a hajdani olajütőről Lévay Éva csatolta, s egyúttal leírta: Egyszerű, de összetartó emberek laktak ott. Kaput nemigen zárták. Volt olyan, hogy valakinek megjött a tüzelője, nem volt otthon. A szomszédok elkezdték behordani. Idegennek nem volt tanácsos odavaló lánynak udvarolni, vagy csak úgy bemenni. Az olajütőmalmokat 1790 körül telepíttette a tanács a Cegléd utcai temetőn túlra a tűzveszélyességük miatt. Az olajütőben nemcsak mesterek laktak, hanem engedély nélküli kalyibákban megbújó földönfutók is: 1938-ban állítólag még több mint hatszázan voltak.

1957/58-as életkép az olajütőről. Fotó: © Lévay Éva

Bán Jánosné felidézte: 1962-től 1968-ig a 21./B alatt laktam. Nem a domb közepén, hanem a mostani festékbolttal szemben. Nagyon kedves emlék fűz hozzá. Nagyon szép kis fehérre meszelt nádtetős házunk volt. Kert is tartozott hozzá, amit Anyukám gondosan bevetett, és megtermett a friss zöldség, sóska, krumpli, borsó. Ezért a területért évente 5 Ft-ot, azaz öt forintot kellett fizetni. A telken lévő ház sajátunk volt, 1962-ben vettük 14 ezer forintér. 1968-ban lebontásra eladtuk 1.800.- forintért. Életveszélyes lett a kis ház, és nem volt szabad felújítani, költeni rá, mert akkor az a hír járta, hogy megszüntetik az Olajütőt. Kaptunk helyette a III. kerületi Tanácstól egy szoba-konyhás lakást a Veres utcán egy közös udvarban. Odalett a kis kertünk. Én gyerekként boldog 6 évet töltöttem az OLAJÜTŐ-ben. Sajnálom, ha negatív színben tüntetik fel az Olajütőt! Mi nem bántottunk senkit, Olajütősiek. Szegények voltunk az biztos, de nem veszélyesek.

Holló utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az olajütő helyén ma már egy tetszetős lakópark van, és Holló László festőművész emlékfala is az itteni Holló László utcában található. A művet Kövér József szobrászművész készítette. A lenti festményen látható olajütő tehát eredetileg egy olyan területe volt a Csapókertnek (a mai Luther utca mellett), ahova a tűzveszélyes olajmalmokat telepítették a XVIII. század végétől. A városrészt idővel ellepték a nincstelenek, és rendezetlen, egészségtelen kalyibákat építettek rá.

Nagy Ferenc képét Bodrogközy Katona Zsuzsának köszönjük

Ez a dzsumbuj a közeli lakótelepi gyerekeknek is kedvenc kalandterepük volt, s az itteni középkori állapotokat csak a rendszerváltás körüli szanálások és beépítések szüntették meg. Kedves Olvasóink közül Dani Imre leírta: Ha jól emlékszem, a 70 es évek végén bontották le az utolsó viskót az Olajütő téren.Volt egy domb a téren, azon állt egy nádfedeles ház, az udvaron hatalmas nyárfa. A lakókat kiköltöztették, a házat eldózerolták, a fát kivágták. Kisgyerekként végignéztük nem kis izgalommal. Aztán egy ideig elhanyagolt, dimbes-dombos homokbánya, építkezési terület volt. Oda jártunk télen szánkózni,nyáron meg a homokfalakról leugrálni.

Egykori kis házak, 1970. Repró: © Debreceni Képeslapok

Korcsog György így fogalmazott: A városban gyakori tüzek miatt az olajütőket a Dobozi-temető mögé telepítették ki. A repcéből és napraforgómagvakból az olajat fából készült présekkel sajtolták, kb. 1850-ig. Ekkor megjelent a fémprés, és ez tönkretette az egyébként önálló céhként működőket (11-en űzték ezt a mesterséget), és egy nyomornegyed lett a térségből. Az olajat vallási és világítási célra használták. A mai olajütő 1978-ra üres tér lett a szanálás után, és 1983–1985-ben épült ki a mai formájában. A Falóger nevet sehol nem találtam korabeli térképeken, akármilyen fontos ember találhatta ki. Az olajütő területe a Kincseshegy területéből került ki, mely később Csapókert nevet kapott. A Falógernek jó esetben a Zsuzsi vonat sávja lehetne, bár ezt a nevet korabeli térképek nem ismerik. Az alábbi rajzmásolatot a műpártoló egyesületről szóló kiállításon repróztuk.


Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 24., kedd

A Maróthy utcai „Fácán Tanszék”

A debreceni Maróthy utca egyik nevezetes helye a Fácánkakas Söröző, mely a cégtábláiban 1946-os dátumot szerepeltet. Az előző neve: Bányai. Az immár tehát 80 éves vendéglő olyan fontos találkozási pontja a környéknek, mint amilyen volt a Szőlőskert Étterem, a szintén nem létező Nyíl utcai pékség, valamint a hajdani Ruzicska Cukrászda. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok 

A „Fáci” anno. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A pozitív értelemben vett hagyományos kocsmai hangulatot árasztó „Fácinak” kerthelyisége is van, s korábban kuglipálya, zenekar és előfizetéses étkezés is működött itt. A volt Szőlőskerthez hasonlóan azért becézik Tanszéknek, mert sok egyetemista is jár ide a környékről.
Kedves Olvasónk, Máthé László ezt írta a hozzászólásában: A régiek még tudják, hogy ez "A Bányai". Sok évig a kertszomszédban lakó Bányai családé volt. A kerhelyiség sarkában volt egy kis vasajtó, ami összekötötte a házukkal. (Az már Pereces utca) Aztán "változtak az idők..." és szépen lezüllött. Később kiadták gebinbe és Szegedi Jancsiék szépen felfuttatták. Kerthelyiség, élő zene, és még meleg konyha is volt.
2021-es színek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
2026. március 23-i képek. Fotómontázs: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 23., hétfő

Debrecen városrészei: Szentlászlófalva


Debrecenben a Szentlászlófalva nevű városrészt a Csapó utca, a Nyíl, a Péterfia és a Rákóczi utcák, az Árpád és a Bem terek is határolják. Nevezetessége a fenti képen látható hajdani Ruzicska Cukrászda, valamint a mellette lévő régi Csapó-kanyar is (lásd a második képen). Fotók: © Debreceni Képeslapok


A Sennyei és az Eötvös utca sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A terület neve arra a falura utal, amelyik mintegy 800 éve alakult ki itt, s a Debrecen és a Mesterfalva nevű településekkel alkotja a mai történelmi (bel)város magját. Visszatérve a vendéglők témájához, a környék híres búfelejtője a volt Óbester Borozó (ma Mátyás Pince), a Fácánkakas és az Incognito is.

A Fácánkakas a Maróthy utcában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Incognito a Rákóczi sarkán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Nyíl utcai pékség épületei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Beszédes és múltidéző nevű utcák is kanyarognak itt, hiszen Szentlászlófalvában fut a Csapó utcán kívül a Kút, az Ajtó, a Szappanos és a Fonatos utca is. Mindemellett híres egykori és mai szolgáltatók is találhatók a Szentlászlófalva nevű debreceni városrészben.

Az Eötvös és a Maróthi utca sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Sennyei-Oláh utca 20. (eredetileg Csapó utca 84.) alatti épületben könyvkötő, biciklijavító és esernyős is működött.

A Sennyei-Oláh utca 20. (eredetileg Csapó utca 84.). Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sokan tanultak a Leány utcai, hajdani gyors- és gépíró iskolában (lásd a következő felvételünkön), és ma is sokan tanulnak az Eötvös utcai Waldorf-iskolában is. Erről kettővel lentebb mutatunk fotót.

A volt gépíró iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fenti képeinken bemutatott értékek alapján összegzésképpen megállapíthatjuk: Szentlászlófalva maga az eleven nosztalgia. Itt lehetett kapni ugyanis többek között a híres és mennyei krémeseket, női szeszélyeket, a hatalmas teflonkenyeret, és itt csikorogtak a 6-os villamosok a már szintén nem létező Csapó-kanyarban.

A Kút utcai iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Nyíl és a Fonatos utca sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Árpád téri református templom. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. március 22., vasárnap

A régi Dobozi és Fényes udvar

A Gáborjáni utcai kisdedóvó 1969-ben. Fotó: Vencsellei István

Debrecen első házgyári lakótelepét a régi Dobozi-temető egy részén építették fel 1972-re. Ekkortól az otthonokat adták át, míg a boltok, a játszótér, a könyvtár, a rendelők, a fásítás, a gyermekintézmények stb. ezt követően valósultak meg.

A víztorony és a tetejéről feltáruló régi lakótelep. Fotók: Vencsellei István, Bencze László

A galéria a képre kattintva is megnyitható, s tekintsd meg videónkat is:


A betonkolóniát is magában foglaló Dobozi-lakótelep (a Dienes és a Mata utcák környéke) már az 1960-as években elkészült. Az odaköltözőknek is építettek iskolát (a híres Bocskait, 1969-ben), óvodát, rendelőt, és 1963 óta ott magasodik a víztorony is, aminek az utcáját akkor még Tanácsnak hívták.

1968: a Dobozi majdnem kész első üteme (és egy azóta lebontott Köjál-kémény). Fotó: Gink Károly / Corvina

A fenti fotón a Dobozi utca környékét láthatjuk, részben épülőfélben. A háttérben az Alkotmány utca, valamint a Faraktár utca melletti négyemeletesek sorakoznak. Viszont: a Fényes udvarnak még az építése sem kezdődött el ekkor. A következőn azonban már éppen épülőfélben láthatjuk a Tanács utcai (ma Víztorony utcai) panelsort:

Igazoltatás az épülő Fényes udvari betonsornál, 1971-ben. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan

A Fényes udvar meglehetősen kopár volt eleinte, de aztán szépen erőre kapott benne az élet.

A Fényes udvar látképe a Tanács utca felől, amikor még nem épült meg a Sumen Étterem, Márka Bár,
ABC, Patyolat, Petőfi Könyvtár stb. épületegyüttese. Fotó: HBN, 1973 

Urbán Tamás 1974-es fotója azt az állapotot örökítette meg, amikor még gyakran kerültek elő csontok a homokból, és még állt az építők felvonulási házikója is (rajta kéménnyel).

Az épülő Karácsony György és Boka Károly utcák. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

A Mester a Boka Károly, valamint a Karácsony György utcai sorokat, meg persze a köztük fekvő gyermekintézményeket is lencsevégre kapta. (Az utóbbi utca névadójáról egyébként máig nem tisztázott, hogy haramia volt-e avagy népi hős...)

A különleges tetőjátszótér. Fotó: Fotó: HBT / IPKV

Maradva az óvodánál, egy igen fantasztikus fotográfiára bukkantunk a Hajdú–Bihar című albumban, amit a megyei tanács jelentetett meg. A képen ugyanis kisgyerekek és fehér köpenyes felnőttek nyüzsögnek a háztetőn, azon pedig padok és homokozó van kialakítva. Eszerint tehát az óvodai, bölcsődei pavilonoknak nemcsak az udvaraikon vannak / voltak játszóterek, hanem a legtetejükön is.

Panoráma a templomból: az ufólámpás Árpád tér és a Fürst Sándor utca (ma Rakovszky utca) látványa a már megépült Fényes udvarig, 1974-ben. Fotó: Uvaterv / Fortepan

A közeli Csapó utcát is ez idő tájt építették át. Fotó: Fotó: HBT / IPKV

Onnan karnyújtásnyira már a Csapó utca fut, amit az 1970-es évek elején szintén gyökeresen átalakítottak. Megszüntették a hatos villamosvonalat, szanálták a régi épületeket, és tízemeletes panelházak sorait emelték a helyükre.

A ,,Nagy néni cukrászdája" felől fotózott vadonatúj Csapó utca 1976-ban ufólámpákkal és egyen sárga sötétítő függönyökkel. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata

Az Árpád tér felőli részen ilyen lett a tömb, s az előtérben a korszak jellegzetes ufólámpája is feltűnik. Az utca nagyon sivár volt ekkor, s még nem szegélyezték fák.

A macskaköves Dobozi utca az újsori („hóstáti”) házakkal – és ugyanez a hely napjainkban. Ma már csak a pad, valamint részben ez a kisház és a sarki épület áll. (Archív fotó: Gondolat Kiadó, 1973.)

Az 1966-ban átadott ,,Ybl". Fotó: Fotó: HBT / IPKV

A közelben építették fel 1966-ra a mai egyetemi műszaki kar oktató és kollégiumi bázisát is, amit azóta is sokan neveznek Ybl-nek. A fenti felvételnek a főkapu, valamint a felette lévő mozaik a főszereplője, amibe egy ablakot is belefoglaltak. És természetesen a semmihez se hasonlítható típusú autók is fennmaradtak az utókornak.

Szemben a Márka Bár és a Sumen Étterem... Fotó: Bergmann Anna

A víztoronyról és a lakótelepről Bergmann Anna is osztott meg képeket olvasóinkkal a Facebook-oldalunkon. A fotónak az is érdekessége, hogy a készítésekor még élt és virult a MárkaBár és a Sumen Étterem azokban az épületrészekben, ahol ma már az Abigél nevű művészeti középiskola működik.

Ekkor még fénykorát élte a Meteor Mozi. Fotó: HBT / IPKV

A Fényes udvarnál 60 évvel idősebb a közeli Meteor Mozi, ahová a lakótelepiek közül is nagyon sokan jártak. Azért is szerették, mert nyaranta kerti vetítései is voltak, hétvégeken pedig matinék is.

A Dobozi utcai bérházból készített képen látszik, hogy a mozi anno sokkal díszesebb volt. Fotó: Déri Múzeum Fotótára

A Meteor Mozi épülete majdnem az enyészeté lett. Mígnem azonban 2015-ben csoda történt, és megvásárolta egy vallási gyülekezet, amely átalakíttatta a maga céljaira.

A ,,Demke" gyönyörű palotáját 46 éve robbantották le, a helyére iskolát építettek. A képeslapmásolatot Vekerdi Károly osztotta meg olvasóinkkal

A tér arról is nevezetes, hogy a mai Benedek-iskola helyén pompázott a DMKE palotája, ami aztán szülőotthonként is funkcionálts, ezáltal nagyon sok debreceni ott jött világra... – de ez már egy másik történet. Végül íme egy másik emblematikus épület a lakótelep környékéről: a város első laktanyája, amit akkoriban Bocskainak neveztek.

A lakótelep melletti laktanya. A képeslapmásolatot Vértesi Ferenc osztotta meg olvasóinkkal


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!