Keresés ebben a blogban

2018. január 25., csütörtök

„Szocialista” épületeink

Az egykori Centrum Hajdúsági Áruház a Vörös Hadsereg útján. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

Debrecen múltbeli örökségének egyik terhes részét a II. világháborút követően épített házak jelentik. Nem mindenkinek tetszenek ugyanis, s emiatt ma is erősen megosztják a társadalmunkat. (Akárcsak számos legújabb kori épületünk.)
A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A bombázásokban elpusztult és a városrendezés címén lerombolt értékek „pótlása”, valamint az iparosítás miatt gyarapodó népesség letelepítése érdekében annak idején olyan objektumokra volt szükség, amik egyszerűek, s viszonylag gyorsan és olcsón megvalósíthatók.

Az új Petőfi tér a 22 emeletes lakóházzal és a Híradó Mozival. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

Ennek a törekvésnek az eredményei a betonpanelekből kivitelezett lakótelepeink is, továbbá például a megsemmisült Hunyadi és Deák utcák helyén létrehozott Petőfi térnek a házai.
Fotó: Horváth Zoltán / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.


A korszak emblematikus „nagyüzemi” tervezője Mikolás Tibor. Mellette Schmidt Tibor és Kertai László is említhető, akik ugyancsak több épületünk ötleteit vetették papírra akkoriban. A következő üdvözlőkártya az Aranybika új szárnyát mutatja. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Kiadó.


Kifelé haladva a belvárosból, nem lehet nem észrevenni az egykori HÁÉV-székházat. A Kálvin téri építményben ma már az önkormányzat működik, és Új Városháza a neve.
Fotó: Szelényi László / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.


Az új Hunyadi utca mellett állt a Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház épületegyüttese. Nagy élet volt benne, ennek ellenére 2003-ban lebontották, s helyén a Kölcsey Konferencia-központ található. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Kiadó.


Ha pedig Kölcsey, akkor Lenin-szobor. Ma már ez sincs itt (sőt nyoma veszett), s a helyén egy virágnapórát alakítottak ki. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.


A Böszörményi úton észak felé haladva, bal kéz felől „csodálhatjuk meg” az agráregyetem kollégiumi épületét, ami szintén a szocialista éra vívmánya. Érdemeit nem csökkentve, azt se felejtsük el, hogy a megépülése óta mennyi szuper élményben is részük lehetett a lakóinak.
Fotó: Bakonyi Béla / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.


A Nagyerdő környékén járva, az Oláh Gábor utcában működik egy szálloda és étterem, s az utóbbinak az elődje a Sport nevet viselte. Ez persze nem mostanában volt, hiszen az új nevű létesítmény is 2015-ben már 25 éves! Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.


A városrész egyik legkülönösebb épülete az egykori Kohász Üdülő, valamint az előtte álló szoborcsoport. Fentről pazar a panoráma, de persze ma már teljesen más látható a tájból...
Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.


Nem semmi” a KTSZ Szolgáltató Ház se, ami a fedett uszoda és a strand mellett manifesztálódott. A tetején napozó működött, ma pedig szerviz és presszó is van benne.
Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.


Ebbe a körbe tartozik a valamikori Termelőszövetkezeti Üdülő is, aminek a helyén már a cívisváros egyetlen ötcsillagos hotelje van. Ez a létesítmény se volt valami szemet gyönyörködtető, viszont megannyi munkás nyaralhatott benne egy jót!
Fotó: Bakonyi Béla / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.


S végül az Újvigadó és az előtte elterült Csónakázó-tó. Ma már ezek se léteznek. Nem adatott nekik 45 év se, mégis sokak kedvencei voltak. Ma már mélygarázs és „vízi ködszínház” van a helyükön.
Fotó: Filep István.


(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.