„Szocialista” épületeink

Debrecen múltbeli örökségének egyik terhes részét a II. világháborút követően épített házak jelentik. Nem mindenkinek tetszenek ugyanis, s emiatt ma is erősen megosztják a társadalmunkat. (Akárcsak sok legújabb kori épületünk.) A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Az egykori Centrum Hajdúsági Áruház a Vörös Hadsereg útján. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

A bombázásokban elpusztult és a városrendezés címén lerombolt értékek „pótlása”, valamint az iparosítás miatt gyarapodó népesség letelepítése érdekében annak idején olyan objektumokra volt szükség, amik egyszerűek, s viszonylag gyorsan és olcsón megvalósíthatók.

Az új Petőfi tér a 22 emeletes lakóházzal és a Híradó Mozival. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

Ennek a törekvésnek az eredményei a betonpanelekből kivitelezett lakótelepeink is, továbbá például a megsemmisült Hunyadi és Deák utcák helyén létrehozott Petőfi térnek a házai. Fotó: Horváth Zoltán.

A korszak emblematikus „nagyüzemi” tervezője Mikolás Tibor. Mellette Schmidt Tibor és Kertai László is említhető, akik ugyancsak több épületünk ötleteit vetették papírra akkoriban. A következő üdvözlőkártya az Aranybika új szárnyát mutatja. Fotó: Csobaji Előd.

Kifelé haladva a belvárosból, nem lehet nem észrevenni az egykori HÁÉV-székházat. A Kálvin téri építményben ma már az önkormányzat működik, és Új Városháza a neve. Fotó: Szelényi László.

Az új Hunyadi utca mellett állt a Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház épületegyüttese. Nagy élet volt benne, ennek ellenére 2003-ban lebontották, s helyén a Kölcsey Konferencia-központ található. Fotó: Csobaji Előd.

Ha pedig Kölcsey, akkor Lenin-szobor. Ma már ez sincs itt (sőt nyoma veszett), s a helyén egy virágnapórát alakítottak ki. Fotó: Csobaji Előd.

A Böszörményi úton észak felé haladva, bal kéz felől „csodálhatjuk meg” az agráregyetem kollégiumi épületét, ami szintén a szocialista éra vívmánya. Érdemeit nem csökkentve, azt se felejtsük el, hogy a megépülése óta mennyi szuper élményben is részük lehetett a lakóinak. Fotó: Bakonyi Béla.

A Nagyerdő környékén járva, az Oláh Gábor utcában működik egy szálloda és étterem, s az utóbbinak az elődje a Sport nevet viselte. Ez persze nem mostanában volt, hiszen az új nevű létesítmény is 2020-ban már 30 éves volt! Fotó: Csobaji Előd.

A városrész egyik legkülönösebb épülete az egykori Kohász Üdülő, valamint az előtte álló szobor. Fentről pazar a panoráma, de persze ma már teljesen más látható a tájból. Fotó: Tulok Ferenc.

„Nem semmi” a KTSZ Szolgáltató Ház se, ami a fedett uszoda és a strand mellett manifesztálódott. A tetején napozó működött, ma pedig szerviz és presszó is van benne. Fotó: Tulok Ferenc.

Ebbe a körbe tartozik a valamikori Termelőszövetkezeti Üdülő is, aminek a helyén már a cívisváros egyetlen ötcsillagos hotelje van. Ez a létesítmény se volt valami szemet gyönyörködtető, viszont megannyi munkás nyaralhatott benne egy jót! Fotó: Bakonyi Béla.

S végül az Újvigadó és a Csónakázó-tó. Ma már ezek se léteznek. Nem adatott nekik 45 év se, mégis sokak kedvencei voltak. Ma már mélygarázs és „vízi ködszínház” van a helyükön. Fotó: Filep István.

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)

DBKL