Debreceni Képeslapok: Kölcsey

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kölcsey. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 5., szombat

A Debreceni Jazz Napok

A Debrecen nevét viselő jazz napok egy 1972. november 23-án megrendezett estből nőtte ki magát, amelyen az Apostol, Ifj. Balogh Gyula triója, valamint a Debreceni Jazz Quartett és Kovács Gyula együttese adott koncertet az Aranybika Szálloda Bartók Termében. A rendezők akkor még nem tudták (vagy nem hirdették), hogy lesz folytatás, így ez a program egyszerinek tűnt. Aztán mégis az a döntés született, hogy a következő évben is legyen ilyen dzsembori, de már kétnapos! Ennek köszönhetően 1973. szeptember 16-án és 17-én már kilenc formáció mutatkozhatott be, köztük a német Allotria Jazz Band, a csehszlovák Usty combo, valamint a finnországi Vesala–Aaltonen kvartett. Hazánkat ekkor a Csík–Pege–Kőszegi trió, a Debreceni Jazz Quartett, az Interbrass együttes, a Molnár Dixieland Band, a Rákfogó és a Tomsits kvartett képviselte.

Jan Garbarek többször fellépett. Fotó: Wikipédia

A következő években, évtizedekben koncerthelyszín volt a rendező-házigazda Kölcsey-művközpont, valamint a városi sportcsarnok, ezek mellett a szabadtéri színpad, később pedig az egykori ifjúsági park is. A hagyomány az volt, hogy az adott fesztivál mindig vasárnap délelőtt ért véget a Kölcsey parkjában, ahol a Benkó adott ingyenes matinékoncertet egészen elképesztő óriási közönség előtt. A cívisváros olyankor egyébként is tele volt a világ minden tájáról érkezett, jellegzetes ruházatú, laza viselkedésű rajongókkal, akik közül sokan hálózsákkal jöttek, és nagyerdei, sőt belvárosi parkok padjain aludtak. A szocialista idők szigorában ez fantasztikus világnak számított! A jazz napok az 1980-as években élte a lélegzetelállító legnagyobb fénykorát, s olyan világsztárok adtak koncertet Debrecenben, mint Michael Brecker, Jan Garbarek, az Oregon, Aki Takase, Zbigniew Namysłowski, Randy Brecker, Rainer Brüninghaus, Nana Vasconselos, Egberto Gismonti, Paul Motian, Jiří Stivín, Larry Coriell, Philadelphia Jerry Rick, a Shankar–Garbarek, Joe Zawinul, Bireli Lagrene, a James Blood Ulmer trio, Chet Baker, Elvin Jones, John Jackson. Felejthetetlenek a hajnalig tartó jam session-bulik is, amelyeknek hagyományosan a telt házas sportcsarnok adott otthont a fogyatkozni nem akaró jazzrajongók előtt.

Képforrás: a zenekar honlapja

A magyar formációk között Debrecent mások mellett a Debreceni Jazz Együttes, a Panta Rhei, a Debreceni Ütőhangszeres Együttes, a ma is aktív Debreceni Dixieland Jazz Band, továbbá a Camera 06 és a Royal Court Bues Band is képviselte. A fesztivál napjainkban is létezik; az utóbbi években Debreceni Bor- és Jazznapok a neve, s a nyaranta a több napos eseménynek a Békás-tó környéke a helyszíne. Korábban egyébként ősszel és tavasszal is zajlottak a jazz napok, és bizony nem is volt baj, hogy még kellemes időben lehetett élvezni a kiváló muzsikákat.

A Royal Court Blues Band

Kapcsolódó összeállításaink:

Részlet Endes Mihály 2001-es könyvéből

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. szeptember 1., kedd

Az Ifjúságpolitikai Klub

Debrecenben az Ifjúságpolitikai Klub az Első Debreceni Takarékpénztár palotájában, a Kossuth utca 1. szám alatti részen nyílt meg 1982. március 20-án. Az avatási ünnepségen dr. Debreceni Ferenc, a Debrecen Városi KISZ-bizottság első titkára méltatta 1848, 1919 és 1945 jelentőségét, e három forradalmi dátum kapcsolódását a mai valóságunkhoz. Felidézte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának „történelminek nevezhető pillanatát” s azt a 25 évet, amely alatt a KISZ generációk egész sorát nevelte a szocialista mának. A forradalmi ifjúsági napokhoz, az ünnepelt évfordulók gondolatához kapcsolta az ifjúkommunisták feladatait, hangsúlyozva: a város ifjúsága által birtokba vett Ifjúságpolitikai Klub akkor tölti be a hivatását, ha a fiatalok élnek a lehetőséggel, s a klub valóban a fiatalok programjainak, rendezvényeinek, sokszínű kezdeményezésének lesz a színtere.

A takarékpalota 1975-ben. Fotó: Pathó Sándor

A fenti ritka üdvözlőkártya készítésekor az épület szépen fel volt lobogózva. Akkor már nagyon fakó volt. Látható az is, hogy az alsó szint vörösréz domborműves borításait eltávolították, és műkőlapokat szereltek a helyükre. A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) és a Kölcsey-művközpont által működtetett intézmény mellett a Vörös Hadsereg útján lévő szárnyban egy másik híres hely, a Hemo, azaz a helyőrségi művelődési otthon fogadta – többnyire zártkörűen – a közönséget (fotó a cikk végén). Múltidézésünk főszereplője, az IPK azonban nyitott és sokszor ingyenes hely volt, ahol sok-sok zenei és prózai eseményt, előadást, klubfoglalkozást tartottak a kiállítások, versenyek, filmvetítések stb. mellett. 2022-ben az átépítés alatt lévő Csokonai Színház intézménye működött itt, aztán a Vojtina Bábszínház részlege került ide, a Hemo-részt pedig kínai üzlet foglalta el.

Az 1982-es átadás után a HB Naplóban

Kapcsolódó összeállításaink:

A takarékpénztári palota

A Kölcsey-művközpont

A zenei könyvtár

A takarékpénztári palota toronytüzei

A Kosuth utca

A Gambrinus köz

Gofrisütő a Centrumnál

Földalatti illemhely a főutcán

A palota mai látványa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Hemo kapuja. (Lukács Tihamér / Corvina, 1996)

2026. augusztus 8., szombat

A Lilla Ételbár

Debrecen egyik kedvelt lakótelepi vendéglője volt az 1975. május 19-én megnyitott Lilla Ételbár a Hunyadi utcai Hunyadi ABC szomszédságában, szemben a 3 évvel később átadott Kölcsey-művházzal, valamint a Lenin-szoborral (1975). A Lilla nevet Csokonai Vitéz Mihály emlékére kapta az új vendéglátóegység, mivel a közelben áll a költő háza. A 400 négyzetméter alapterületű üzletben egyszerre 100 vendégnek tudtak kényelmes, gyors étkezési lehetőséget biztosítani, s ugyanannyi vendég foglalhatott helyet az üzlet fedett, árnyas teraszán is. A korabeli tudósítás jelezte azt is, hogy a Lilla ételbárhoz később egy fagylalt- és cukrász-sarok is tartozott.A Péterfia városrész ma már igencsak retro hangulatú környezetében lévő presszóra anno a művelődési központból is kiváló rálátás nyílt – ezt szemlélteti a mellékelt fenti üdvözlőkártyánk is.

Lenin és a Lilla-tömb. Fotó: Csobaji Előd

A szórakozóhely azóta megélt néhány stílusváltást és átalakítást: időközben átkeresztelték Unplugged-nak is, aztán pedig Kosár volt a böcsületes neve. Akkor már lefalazták, beépítették a hajdani kis utcai nyitott kiülő részt. A vendéglő azokban az években kulturális programoknak és koncerteknek is teret adott. Mindez azonban a múlt, ugyanis az egykori Lilla tereiben is immár egy távol-keleti üzlet működik (lásd a cikk végén), a Hunyadi utcán pedig az új 2-es villamosok közlekednek előtte.

A HB Napló tudósítása a Lilla megnyitásáról

Kapcsolódó múltidézéseink:

2026. augusztus 7-i fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A szomszédos Hunyadi ABC. (Méliusz HT Fotótár)

2026. március 20., péntek

A Proletár és a Lenin-szobor utolsó napja

A Proletár és Lenin. Fotók: IPK Vállalat

Debrecenben 1990. március 20. sorsdöntő napnak bizonyult két köztéri szobor számára: ekkor távolították el a helyükről daruval a Proletár című szobrot (1961), valamint a Lenin-szobrot (1975) is. Összeállításunkban ezekre a történelmi eseményekre emlékezünk. Múltidézésünk fotóit Szabó István készítette, és a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege őrzi ezeket a muzeális felvételeket. Cikkünk utolsó képsorozatát a Napló közölte.

A Proletár. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

A Hajdú-bihari Naplóban a történtek után ez jelent meg: a Debreceni Ellenzéki Kerekasztal képviselői már március 14-én megpróbálkoztak a Kölcsey Művelődési Központ előtti Lenin-szobor eltávolításával, akkor azonban a daru ereje kevésnek bizonyult, így – jobb híján – a 15-i ünnepség előestéjén lepelbe burkolták Kalló Zoltán művét. Tegnap délelőtt az Építőipari Gépesítő Vállalat szakemberei és nagy teljesítményű daruja ingyenes segítségével rövid idő alatt sikerült a többtonnás bronzszobrot talapzatáról leemelni és az aszfaltra fektetni. Az eseménynek viszonylag kis számú nézője volt – néhány járókelő, a Református Kollégium diákjai és egy észt turistacsoport –, hiszen a DEKA akcióját nem előzte meg hírverés. A pártok nem kértek engedélyt a hatóságoktól az akció lebonyolítására.

Ez volt a Proletár. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

„A jelenlegi hatalom már nem illetékes ebben” – nyilatkozta Herpai Albert, aki a Független Ifjúság nevű szervezet képviseletében volt jelen a téren. – A Lenin-szobrot értékhordozó alkotásnak tekintjük, amely a város tulajdona. Mi megelégszünk azzal, hogy – állagát, épségét megóvva – leemeljük a talapzatról – válaszolta Cseh Sándor, a Független Kisgazdapárt debreceni elnöke arra a kérdésre, mi lesz a szobor további sorsa. – A szocialista pártoknak van elegendő pénzük arra, hogy megfelelő helyre szállíttassák. Ebben az alkotásban Debrecen város pénze „fekszik”, amelyet a polgárok szeretnének visszakapni, hiszen lenne mire költeni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szobrot valutáért nyugatra értékesítsék, ahonnan komoly az érdeklődés a „kimustrált” Lenin-szobrok iránt.

A képet Lenkey Péternek köszönjük

A Napló beszámolt arról is, hogy a hozzá nem értés áldozata lett a Március 21-e téren álló Tanácsköztársaság-emlékmű. A daru nem tudta sérülés nélkül eltávolítani: Kiss István alkotása, a munkásszobor kettétörött, így a 21-i koszorúzástól igen, az utókor számára azonban nem sikerült megmenteni a történelmi jelképet. Kár érte, hiszen „tövében” nemzedékek nőttek fel, s arról a műalkotás igazán nem tehet, hogy ideológiák ütközési pontjává vált. Jelkép maradt így is; meglehet, napjaink történelmének nem éppen pozitív jelképe – fogalmazott az 1990. március 21-i tudósítás. A két szobor évtizedekig a Víg-Kend Majorban volt, de mára nem tudni, hogy hova lettek...

A háttérben a volt Kölcsey. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

Hasonló összeállításaink sok mai és régi fotóval:

A HB Napló képsorozata

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A képet Lenkey Péternek köszönjük

2026. március 8., vasárnap

Centrum, Kölcsey, Újvigadó... – Mikolás Tibor (1924–2014)

Debrecen II. világháború utáni, új arculatának meghatározó alakítója volt Mikolás Tibor építész (Celldömölk, 1924. szeptember 28. – Debrecen, 2014. március 8.). Többek között a Kölcsey-művház, a Centrum Áruház és a DOTE Elméleti Tömb és az Újvigadó épületeit is ő tervezte.

A Kölcsey-művközpont. Reprók: © Debreceni Képeslapok

Mikolás Tibor és a munkássága előtt 2016 novemberében tisztelgett életmű-kiállítással az építészkamara a Méliusz-könyvtárban. A lebontott Kölcsey-művközpont fenti panorámaképét, valamint az e cikkünkben megosztott többi felvételt a tárlaton készített reprodukcióink közül válogattuk.

A Kölcsey-művközpont belső csarnoka

Az alábbi kép az új Petőfi teret mutatja, ahol eredetileg hatemeletes volt a lakóház, amit szintén Mikolás Tibor tervezett.

A Kálvin téri Hungária Film- és Kamaraszínház mellé épített modern lakóház szintén az ő munkája. Az egykori Uránia Mozgóról itt csodálható meg sok fotó és történet, a Kálvin térről pedig idekattintva található anyagunk.

A Kálvin téri ház. Reprók: © Debreceni Képeslapok

A Sajó Istvánnal is jó munka- és baráti viszonyt ápoló Mikolás Tibor a Keletterv szakembereként a cívisváros lakótelepeinek megalkotásában is részt vett. A következő fotón az újkerti lakótelepi hajdani Lublin Étterem belső terén ámuldozhatunk...

Itt pedig ismét az Újvigadó jön a terasz felőli bejáratával. Ez a rész nyúlt rá a Csónakázó-tóra. Ma már egyik sincs meg, a helyükön park, mélygarázs és „vízi ködszínházas” szökőkút van.

DBKL

A macskaköves új Petőfi tér. Reprók: © Debreceni Képeslapok

2026. március 5., csütörtök

A Hunyadi utcai Lenin-szobor tündöklése és bukása

Debrecen is nagy megemlékezéseket és ünnepségeket rendezett Vlagyimir Iljics Lenin születésének 105. évfordulóján, 1975. április 22-én. Ennek részeként „a város fejlődését reprezentáló Hunyadi utcán, Debrecen új városnegyedében” avatták fel Kalló Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását, a Lenin-szobrot. A kompozíciót már 1975. március 5-én felállították a Református Kollégium mellett.

Lenin-szobor, 1983. Fotó: Csobaji Előd

Ott volt egykor a Hüvelyes utca és az a ház, ahol a kollégiumi tanulmányai idején Kölcsey Ferenc lakott. A nagy napon, 1975. április 22-én 10 óra előtt néhány perccel díszőrségváltással vette kezdetét az ünnepség. A Napló tudósítása szerint pontban 10 órakor a szobor talapzatához vonult a munkásőrség díszszakasza, és a honvédzenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, miközben felvonták a nemzeti színű és a vörös lobogót.

Újságcikk a szobor felállításáról

Ezután Sárközi Zoltán színművész részletet szavalt Képes Géza: Lenin című verséből. A szavalat után köszöntötték a szoboravatás közönségét és a díszelnökséget. Megjelent a szoboravatási ünnepségen Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkára, Balogh Mihályné, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának tagjai.

Lenin. Fotó: Fp., Mezei Attila, Leczfalvi

Ott voltak megyénk politikai és társadalmi életének vezetői, és részt vett az ünnepségen a Lenin-szobor alkotója, Kalló Viktor is. A szobor leleplezése előtt dr. Postás Sándor, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, a Debrecen Városi Pártbizottság első titkára mondott avatóbeszédet.

Koszorúzás 1979-ben. Fotó: Fp / MHSZ

Postás Sándor hangsúlyozta: „Kiemelkedő köztéri emlékművel gazdagodik ma városunk, Vlagyimir Iljics Lenin szobrával. A nagy forradalmár születésének 105. évfordulóján olyan emlékművet avatunk a 30 éve szabad Debrecenben, amelynek művészi, esztétikai értéke mellett a jelen és a leendő számára is fontos politikai jelentősége van.” A politikus bejelentette: „Lenin szobra mellett épül fel a megye és a város új művelődési központja, amely a város szellemi életének egyik fő műhelye lesz. Ez is jelképes figyelmeztetés: gazdagítsuk ismereteinket állandóan, hogy meg tudjuk valósítani a céljainkat. A mi legfontosabb feladatunk most felsorakozni a XI. kongresszus határozatainak sikeres megvalósításáért. Így valósíthatjuk meg igazán az emberiség nagy tanítójának, Vlagyimir Iljics Leninnek az eszméit.”

Az épülő Kölcsey. Fotó: Városházi Archívum

A Lenin-szobor csupán 15 évig állhatott a helyén, ugyanis 1990.március 20-án egy napon döntötték le a Tanácsköztársaság útján álló Proletár szoborral (lásd az utolsó fotón). Mindkét alkotás sok éven át a Hosszúpályi úti Víg-kend Majorban volt, ám a hírek szerint mára onnan is eltűntek.

Napozás a lépcsőn. Fotó: Pathó Sándor, 1977

Kapcsolódó összeállításaink:


Ledöntve. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

DBKL

2026. február 25., szerda

Így közlekedtünk Debrecenben az 1970-es években

A Kálvin tér 1973-ban. Fotó: Fortepan / Lencse Zoltán.

Debrecenben 40–50 évvel ezelőtt az 1960-as évek színvonalához képest továbbra se volt forgalomban sok magán gépjármű, azonban a számuk folyamatosan emelkedett.

Vörös Hadsereg útja, halálkanyar. Fotó: Fp / Uvaterv, 1974

A galéria a képre kattintva is megnyitható!

Gyalogosok a Kossuth téren. Fotó: Fp / Bencze László, 1974

Múltidéző összeállításunkat a Kálvin tér 50 évvel ezelőtti arcával kezdtük, aztán a sokak által halálkanyarnak nevezett útszakasz elevenedik meg a gyönyörű színes panorámaképen.

A Vörös Hadsereg útj. Fotó: Fp / Bencze László, 1976

Itt is sétálóövezet van 2001 óta. Fotó: Fp / Inkey Tibor, 1971

Kanyar a Csapóról. Fotó: Fp / Bencze László, 1976

Összeállításunkban a Fortepan debreceni kollekciójából válogatunk. A fenti és következő korabeli képeken a Csapó utcai kiágazás mellett a Dollárház és a Rózsa utcai taxiállomás is megelevenedik.

A Csapó utcai Dollárház. Fotó: Fp / Szalay Zoltán, 1974

A Rózsa utcai taxiállomás. Fotó: Fp / Bojár Sándor, 1975

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fp / Lencse Zoltán, 1973

Kálvin tér, HÁÉV-székház. Fotó: Fp, 1978

A következő archív felvételeken a régi Széchenyi utca, majd pedig a távolsági buszállomás is visszatér.

A Széchenyi utca fasorai alatt. Fotó: Fp / Bencze László, 1979

A távolsági buszállomás. Fotó: Fp / Uvaterv, 1978

A Kölcsey-művközpontot 1978-ban adták át. Az intézményt bemutató fotón a jellegzetes okkersárga csuklós Ikarus is feltűnik (vélhetően egy 31-es busz). A folytatásban bekukkantunk a Jászai Mari utcába is, majd pedig a Nagyállomás várótermében nézünk körül.

A Kölcsey művelődési központ. Fotó: Fp / Faragó György, 1979

Zaporozseccell a Jászai utcában. Fotó: Fp / Bencze László, 1979

Komarral a Jászai utcában.Fotó: Fp / Bencze László, 1979

Várakozók a Nagyállomáson. Fotó: Fp / Szalay Zoltán, 1974

A 40–50 évvel ezelőtti fotósok a belvárostól távolabbi helyeket is megörökítették, összeállításunk végéhez közeledve lássunk példákat ezekre is! A sorból a fénykorát élő csónakázó se marad ki...

A mai Rakovszky (anno Fürst Sándor) utca. Fotó: Fp / Uvaterv, 1974

A Szabadság útja (ma Kasai). Fotó: Fp / Uvaterv, 1971

Kapcsolódó múltidéző összeállításaink sok szép régi képpel:

Vízibicikliző lányok a csónakázón. Fotó: Fp / Urbán Tamás, 1973

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 5., szombat

2026. szeptember 1., kedd

2026. augusztus 8., szombat

2026. március 20., péntek

2026. március 8., vasárnap

2026. március 5., csütörtök

2026. február 25., szerda