Debrecen
egykori jószágtartó birtoka, a Hortobágy is kiemelt helyen
szerepel a Magyar mosoly című könyvben, ami a két világháború
között jelent meg.
A
Magyar Népművelők Társasága által kiadott munkát Szentiváni
Gábor írta, és a mű igen gazdag képanyagot vonultat fel. A
Kárpát-medencei magyarhon lakóinak nagyszerűségét illusztrálni
hivatott kis album így fogalmaz például a puszta lovasairól: ,,Hortobágyi csikós, a magyar kentaur. Érzi erejét,
ragaszkodik fajtájához, és büszkélkedik jól végzett
hivatásával."
Hasonlóan
veretes nyelvezettel jellemzi a szerző a rónaságon vonuló
csikósok látványát is. Íme: ,,Turáni lovasok ivadékai a
Hortobágyon. Mintha a Volga mellől jöttek volna a honfoglalókkal.
Mindenre vigyáznak és mindenre el vannak szánva."
A
könyv első és utolsó lapjain egyébként Nagy-Magyarország
térképe is tanulmányozható. Ezen feltüntették az egyes
tájegységeinket, illetve népcsoportjainkat is – Göcsejtől a
székelyekig, és a barkóktól a bácskaiakig. Ehhez Ady Endrétől
választottak idézetet: ,,A História talán ránk taposhat, de
mi itt bent tápláljuk a tüzet... a Föld mozog én ifjú feleim s
mi rátesszük lábunk a magyar rögre..." (Más térképeink itt láthatók.)
Utolsó
reprodukciónkon Horváth Jenő rajzát mutatjuk be, ami – a többi
nép ,,felszerelései" mellett – a hortobágyi csikós
viseletét veszi számba. Fontos darabja az itteni öltözéknek a
cifra szűr, a kalap, a rézgombos mellény és a bőrcsizma, meg
természetesen a karikás ostor és az agyagpipa is... Szóval, klassz könyv ez,
megérdemelne egy hasonmáskiadást.
(Az itt megosztott felvételeket se a netről szedtük le másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk részei. Ne lopj te se!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése