Régen is erdő volt, része annak a természeti érdekességnek, amely a várost északon övezte. A talaj felett cserjeorgiát láthatott még Vitéz, s Diószegi Sámuelnek se kellett messze mennie, ha 15 centis kecskerágót, 18 centis feketegyűrűt és negyedméteres bodzatörzseket akart találni. A fák tetejét benőtte a komló, a levegőt a nagy ezerjófű illatosította, díszlett a kecses egyhajú földike, a sasharaszt és a magyar nőszirom. Többen úgy mesélik ma is, hogy a parkerdőt még Bocskai István fejedelem telepítette. Lehet, hogy ültetett ő is egy-két fát, de az igazság az, hogy a hajdúi 360 évvel ezelőtt itt már sűrű tölgyesben vezetgethették a lovaikat – vélekedett Burget Lajos. De múlt az idő, s az erdőnek a város felé eső része megváltozott. 1862-ben már parknak használták, 1880-ban szakszerű erdészeti szempontok szerint rendezték. 1892-ben készültek a sétányok, csaknem pontosan azok, amelyeken 1966-ban is éppúgy bolyongtak a szerelmesek, mint 70 évvel azelőtt. 1926-ban Pohl Ferenc városi főkertész kezdett tudatosan a parkerdő kiépítéséhez. Tavakat ásatott, egzotikus fákat ültetett, és úgy válogatta össze a fafajtákat, hogy a lombjuk érdekes és gyönyörködtető színhatást keltsen egész évben. A tavakból kikerült földből „hegyet” építtetett, és sziklakertet alakított ki. A parkerdő az ő álmodozása és szorgos munkája eredményeképpen kapta az ismert formáját. A pusztuló tölgyek helyébe azonban idővel akácot ültettek. Alatta kipusztult az aljnövényzet, s bár gyorsan nőtt, sosem alkotott szép erdőt. Az akác alá pedig hiába ültették a tölgyet, mivel nem nőtt meg soha. A tölgyeknek fentről sok fény kell, de az akác azt elvette. Mert akik az akácfákat telepítették, elfeledkeztek arról, hogy a tölgy maga mellett mindent megtűr, de koronája felett semmit.
Hajek Ferenc kertmérnököt a szerző arról is kérdezte, hogy van-e megoldás erre a nehéz esetre. A szakember szerint: van. Ha lassan is, sokak által meg nem értve, de már dolgoztak rajta. Egyes területek még úgy hatottak, mint egy-egy faiskola. A parkerdőben addig 25 holdon volt új telepítés. Szerették volna megmenteni a régi tölgyeket, de mellettük nevelték az újakat, a jövő óriásait is. A szakszerű ültetés biztosította a még kis fáknak a maximális fényt, a víz-, hő- és tápanyagszükségletet. Ami ma még csemetekertnek hat, 8–10 év múlva már erdő, 50 év elteltével pedig izmos „kamasztölgyes” lesz. De igyekeztek előrenevelt fákat is kiültetni. Nem az a cél, hogy fák sokaságát vágják ki, és a helyükön kopár tér maradjon. A parkerdő felújítása, megmentése gondos erdészeti előtanulmányok szerint folyik. Egy erdő telepítésekor messzire előre kell nézni. Magunknak is csináljuk, de azt akarjuk, hogy értékes és szégyenre okot nem adó örökséget hagyjunk hátra. – Ezért még sok akácot ki akarunk vágni, sok új telepítés is lesz, ami gondolom, hogy sok, az erdő iránt aggódó szeretetből fakadó vitát is kirobbant majd. Meggyőződésem, hogy pár éven belül mindenki előtt világos lesz: jól, szakszerűen, minden debreceni igényének megfelelően mentjük meg a „város tüdejét”. Mindannyian tudjuk, hogy a debrecenieknek szinte az egyetlen hét végi üdülési területe a Nagyerdő. Néha már a 40 hold is kicsi, szűk. Emiatt a parkerdőt kibővítik, és hozzácsatolják a Nagyerdei körút, Hadházi út, Ady út és a Benczúr utca által határolt új és régi erdőt. Ez mintegy 20 hold. Itt sétányok épülnek majd, padokat helyeznek el a jövő nyárra. A sziklakertet, ami ma alig mondható annak, tökéletesítik és igazi sziklás kertté varázsolják. A Régi Vigadó melletti tó környezetét és partját is természetesebbé alakítják. Kitisztítják a tavak vizét levezető medret, hogy hangulatos kis patak szelje át a parkerdőt. Sok debreceni nyugtalankodik amiatt, hogy hogyan alakulnak majd az építkezések a Nagyerdőben. Sokan félnek, hogy az egymás után épülő üdülők értékes területeket vesznek el belőle. Nos, itt sincs ok az aggodalomra. A terveket már készítik a Nagyerdő építési öveiről. Pontosan meghatározzák, hogy hová és mit lehet építeni anélkül, hogy a parkerdő jellege megváltozna. Vitáznak a sportpályák sorsáról, a strandfürdő erdészeti és kertészeti problémáiról is, de a cél minden esetben egy: menteni az erdőt – hangsúlyozta Hajek Ferenc a 60 évvel ezelőtti újságcikkben.
Kapcsolódó összeállításaink:
- Amikor még kiserdő volt a Régi Városházánál
- A Bem téri 90 éves Ginkgo biloba
- Hogyan lett Debrecen a virágok városa?
- A Kálvin tér díszparkjai
- Az alföldi akác
- A Füredi úti császárfák
- A régi árnyas-csobogós Ady park
- Az Egyetem téri tiszafák
- A magnóliák pirosló termése
- Mocsárciprusok a Békás-tónál
- Gombák a parkerdőben
- A Vekeri-tavi komlók
- A Diószegi Sámuel Botanikus Kert
- A legzöldebb park a Déri téren
- Ismét veszélyben a Fényes udvari kiserdő?
- Papíreperfák a Dózsa Györgyön
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
