Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biogal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biogal. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 30., hétfő

Amikor szolgálatba álltak a pallagi villamosokat is helyettesítő Ikarusok

A Debrecen Városi Tanács 1969 nyarán jóváhagyta azt a tervet, amely a villamosszárnyvonalak fokozatos megszüntetését irányozta elő. Ez alapján az első lépésként 1970. április 1-jén leállították a Pallagig közlekedő 3-as, 12-es, valamint az Auguszta-szanatóriumig közlekedő 7-es járatokat. A Napló 1970. március 6-i cikke tudatta azt is, hogy a forgalmat autóbuszok bonyolítják le majd.

1970. március 31. Fotó: Helytörténeti Fotótár
 
Ennek érdekében 1970. március 31-én a Tóthfalusi téri ünnepségen átadták a debreceni 6. számú Autóközlekedési Vállalatnak azt a 25 Ikarus autóbuszt, amik Debrecen tömegközlekedésének fejlesztése jegyében voltak hivatottak gazdagítani a vállalat autóbusz-állományát. Az ünnepélyes alkalmon az autóbuszokon kívül 15 Warszawa Volán taxit is átvettek a cég és a város képviselői. (A kép hátterében az épülő Dollárház.) A fenti archív kép forrása: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege.


A járatok megszüntetésének szükségessége kapcsán a megkérdezett illetékesek elmondták: Amikor a debreceni villamosok – a századforduló után – megindultak, a város lakossága alig haladta meg a 80 ezret. Ma már Debrecenben csaknem 160 ezren élnek, az ezredfordulóra pedig – előreláthatóan – 300 ezerre nő a lélekszám. A villamosvonalak a felújított 1-es kivételével korszerűtlenek. A pallagi vonalat 1970-ben fel kellett volna újítani, mivel már nem volt biztonságos. A 6 kilométeres szakasz teljes rekonstrukciója 7–8 millió forintba került volna, de csak néhány évre oldotta volna meg a gondot. Dönteni kellett tehát, hogy hosszú távon milyen megoldás látszik korszerűnek és gazdaságosnak. A döntést a cikkben nyilatkozók szerint több éves vizsgálódás előzte meg. Az mindenképpen világos volt, hogy a pallagi és szanatóriumi vonalon második vágány építése nem lett volna gazdaságos. Másként pedig a teljesítőképesség növelése nem volt megoldható, nem beszélve arról, hogy az óránkénti járatsűrűség messze elmaradt az igények mögött. Az újsághír közölte azt is, hogy a villamosforgalom 55 százaléka az 1-es vonalon bonyolódott le, míg a pallagi és a szanatóriumi két vonalra csupán 5 százalék esett. Az utazási sebesség pedig óránként 18 kilométer, ami a legjobb indulattal sem nevezhető igazi, városi tömegközlekedési eszköznek. A pallagi vonalon naponta 113 diák utazott a középiskoláig, s rajtuk kívül a bérletes utasok száma 28 volt. Természetesen ennél jóval több az esetenként utazók száma. A Biogal Gyógyszergyár dolgozói közül 380-an utaztak bérlettel. A két vonalon a napi utasforgalom 1800–2000-re tehető. (Debrecen összes villamosain utazóké pedig eléri a napi 110–120 ezret.)
 
Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István
 
Arra a kérdésre, hogy miként helyettesítik a villamosokat, kifejtették: az Autóközlekedési Vállalat autóbuszokkal bonyolítja le a forgalmat. A buszok a klinikáktól Pallagig közlekednek (13-as jelzéssel), így a menetidő majdnem felére csökken. A buszok az addigi egy órával szemben félóránként közlekednek majd – jelezték a szakemberek –, az eddigi 10-es autóbusz vonalát pedig meghosszabbítják a szanatóriumig. Ugyanakkor két autóbuszjárat is indult április 1-jén, s ezek az útvonalak az igényeknek megfelelően alakultak ki: a 12-es jelzésű a Nagyállomástól a Biogalig megy, a másik (a 16-os járat) autóbuszai a Hajnal utcától közlekednek a gyógyszergyárig – vetítette előre a cikk, így folytatva: azok tehát, akik például a Dobozi-lakótelep környékéről a Nagyerdőre, a klinikákra akarnak menni, nem kell előbb a központba utazniuk, hanem felényi idővel eljutnak úticéljukhoz. De hasonló az előnyük a Kisállomás környékén lakóknak is. Az új tarifákról ez jelent meg: Az autóbusz kényelmesebb, gyorsabb, de sajnos drágább is, mint a villamos. A jeggyel utazóknak a duplája, vagyis 1 forint helyett 2 forint lesz a tarifa. Az egyvonalas buszbérlet a 25 forintos villamosbérlettel szemben 50 forint egy hónapra. Az összvonalas bérlet ára havi 80 forint. Nagyon sokan lesznek olyanok – főleg a külsőségekben lakók –, akik az új járatok bekapcsolódása révén költségemelkedés nélkül, majdnem felényi idő alatt jutnak el a gyógyszergyárba, a Nagyerdőre és környékére. Végül a cikkben bejelentették: az Autóközlekedési Vállalat április 1-től 7 új Ikarus 66 típusú buszt állít forgalomba, melyekben 80 utas fér el. 

Az 1970. március 6-i és április 1-i cikkek

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. január 17., szombat

A svéd jótevő, akinek a szobra Debrecenben lelt békére


Debrecen egyik hányatott előéletű szobra a Pallagi úti gyógyszergyár előtti parkban lévő alkotás. A Kígyóölő című kompozíció Raoul Wallenberg (1912. augusztus 4. – 1947. ? ?) svéd diplomatának állít különleges emléket, és Pátzay Pál készítette, aki a Piac utcai felszabadulási emlékműnek is alkotója. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A talapzat felirata. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Szűcs Ernő helytörténeti leírása szerint a mű eredetileg a budapesti Szent István parkban állt volna, és 1949. január 17-én, Wallenberg eltűnésének évfordulóján avatták volna fel. „Erre az alkalomra százával jöttek az egykori üldözöttek, valamint a svéd követség tagjai. Azt kellett azonban tapasztalniuk, hogy a szobor a talapzatával együtt az előző éjszaka eltűnt. Ki adott erre utasítást? Napjainkig nem tudni.” A sérülései miatt restaurált szobrot végül 1953-ban állították fel a mai helyén, azaz a debreceni Pallagi úton, akkor még egyfajta egészségügyi szimbólumként. 

2021 novemberében. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Kotricz Tünde műlapja szerint az eredeti budapesti avatóünnepség 1949. április 9-én lett volna (tehát nem január 17-én).  A ledöntés és elszállítás közben megsérült alkotást a Fővárosi Képtárba vitték. Abban már mindkét helytörténet-kutató egyetért, hogy a Kígyóölőt 1953-ban adták át Debrecenben, valamint, hogy a mű másolatát 1999-ben leplezték le az eredeti területen, a budapesti Szent István parkban.

1978-as albumban. Kiadó: HBM Tanács, IPK Vállalat

Ez május 2-án délelőtt volt szakadó esőben, s mivel a közelben volt dolgom, a HBN-nek én küldtem fotós tudósítást a fővárosi ünnepségről. A Pallagi úti gyógyszergyár régi nagy szökőkútjánál álló szobor békére lelt, a környezetét szépen rendben tartják. Igaz, különösebb itteni megemlékezésekről ritkán hallani.

Közelkép a férfiaktról. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

2025. március 31., hétfő

Ma 55 éve álltak szolgálatba a pallagi villamosokat is helyettesítő Ikarusok

A Debrecen Városi Tanács 1969 nyarán jóváhagyta azt a tervet, amely a villamosszárnyvonalak fokozatos megszüntetését irányozta elő. Ez alapján az első lépésként 1970. április 1-jén leállították a Pallagig közlekedő 3-as, 12-es, valamint az Auguszta-szanatóriumig közlekedő 7-es járatokat. A Napló 1970. március 6-i cikke tudatta azt is, hogy a forgalmat autóbuszok bonyolítják le majd.

1970. március 31. Fotó: Helytörténeti Fotótár
 
Ennek érdekében 1970. március 31-én a Tóthfalusi téri ünnepségen átadták a debreceni 6. számú Autóközlekedési Vállalatnak azt a 25 Ikarus autóbuszt, amik Debrecen tömegközlekedésének fejlesztése jegyében voltak hivatottak gazdagítani a vállalat autóbusz-állományát. Az ünnepélyes alkalmon az autóbuszokon kívül 15 Warszawa Volán taxit is átvettek a cég és a város képviselői. (A kép hátterében az épülő Dollárház.) A fenti archív kép forrása: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege.


A járatok megszüntetésének szükségessége kapcsán a megkérdezett illetékesek elmondták: Amikor a debreceni villamosok – a századforduló után – megindultak, a város lakossága alig haladta meg a 80 ezret. Ma már Debrecenben csaknem 160 ezren élnek, az ezredfordulóra pedig – előreláthatóan – 300 ezerre nő a lélekszám. A villamosvonalak a felújított 1-es kivételével korszerűtlenek. A pallagi vonalat 1970-ben fel kellett volna újítani, mivel már nem volt biztonságos. A 6 kilométeres szakasz teljes rekonstrukciója 7–8 millió forintba került volna, de csak néhány évre oldotta volna meg a gondot. Dönteni kellett tehát, hogy hosszú távon milyen megoldás látszik korszerűnek és gazdaságosnak. A döntést a cikkben nyilatkozók szerint több éves vizsgálódás előzte meg. Az mindenképpen világos volt, hogy a pallagi és szanatóriumi vonalon második vágány építése nem lett volna gazdaságos. Másként pedig a teljesítőképesség növelése nem volt megoldható, nem beszélve arról, hogy az óránkénti járatsűrűség messze elmaradt az igények mögött. Az újsághír közölte azt is, hogy a villamosforgalom 55 százaléka az 1-es vonalon bonyolódott le, míg a pallagi és a szanatóriumi két vonalra csupán 5 százalék esett. Az utazási sebesség pedig óránként 18 kilométer, ami a legjobb indulattal sem nevezhető igazi, városi tömegközlekedési eszköznek. A pallagi vonalon naponta 113 diák utazott a középiskoláig, s rajtuk kívül a bérletes utasok száma 28 volt. Természetesen ennél jóval több az esetenként utazók száma. A Biogal Gyógyszergyár dolgozói közül 380-an utaztak bérlettel. A két vonalon a napi utasforgalom 1800–2000-re tehető. (Debrecen összes villamosain utazóké pedig eléri a napi 110–120 ezret.) Arra a kérdésre, hogy miként helyettesítik a villamosokat, kifejtették: az Autóközlekedési Vállalat autóbuszokkal bonyolítja le a forgalmat. A buszok a klinikáktól Pallagig közlekednek (13-as jelzéssel), így a menetidő majdnem felére csökken. A buszok az addigi egy órával szemben félóránként közlekednek majd – jelezték a szakemberek –, az eddigi 10-es autóbusz vonalát pedig meghosszabbítják a szanatóriumig. Ugyanakkor két autóbuszjárat is indult április 1-jén, s ezek az útvonalak az igényeknek megfelelően alakultak ki: a 12-es jelzésű a Nagyállomástól a Biogalig megy, a másik (a 16-os járat) autóbuszai a Hajnal utcától közlekednek a gyógyszergyárig – vetítette előre a cikk, így folytatva: azok tehát, akik például a Dobozi-lakótelep környékéről a Nagyerdőre, a klinikákra akarnak menni, nem kell előbb a központba utazniuk, hanem felényi idővel eljutnak úticéljukhoz. De hasonló az előnyük a Kisállomás környékén lakóknak is. Az új tarifákról ez jelent meg: Az autóbusz kényelmesebb, gyorsabb, de sajnos drágább is, mint a villamos. A jeggyel utazóknak a duplája, vagyis 1 forint helyett 2 forint lesz a tarifa. Az egyvonalas buszbérlet a 25 forintos villamosbérlettel szemben 50 forint egy hónapra. Az összvonalas bérlet ára havi 80 forint. Nagyon sokan lesznek olyanok – főleg a külsőségekben lakók –, akik az új járatok bekapcsolódása révén költségemelkedés nélkül, majdnem felényi idő alatt jutnak el a gyógyszergyárba, a Nagyerdőre és környékére. Végül a cikkben bejelentették: az Autóközlekedési Vállalat április 1-től 7 új Ikarus 66 típusú buszt állít forgalomba, melyekben 80 utas fér el. 

Az 1970. március 6-i és április 1-i cikkek

Kapcsolódó összeállításaink sok régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. március 10., hétfő

Az 1968-as Debrecen tovatűnt arcai 12 színes képen


Debrecen 1960-as évek végi életére csodálkozhatunk rá azoknak a lélegzetelállító színes felvételeknek a segítségével, amelyeket a Fortepan cívisvárosi kollekciója közölt a Váti és más szerzők jóvoltából. Ebből válogatva, elsőként a Vörös Hadsereg útja esti arca tárult fel, míg alább az akkori főtér.

A főtér 1969-ben. Fotó: Fp / Inkey Tibor

Akkor még világhíres volt az Aranybika Szálloda is. A következő képen a Kinizsi Sörözőbe sétálunk le, aztán a Kistemplom felől megcsodáljuk a mai Régi Városházát.

A Kinizsi Söröző 1967-ben. Fotó: Fp / Inkey Tibor

A tanácsháza 1970-ben. Fotó: Fp / Főfotó

Az 1960-as évek végén serénykedő fotósok a debreceni Centrum Áruházat is megörökítették, de olyan kép is született, amelyik a Vörös Hadsereg útja és a Dimitrov utca (mai Miklós utca) sarkát adja vissza. Ez utóbbi hely arról is nevezetes, hogy itt pompázott a Frohner Szálló.

A Centrum Áruház 1968-ban. Fotó: Fp / Szalay Zoltán

A Vörös Hadsereg útja 1966-ban. Fotó: Fp / Váti

Akkoriban a Petőfi tér még csak formálódott a Hunyadi utca, valamint Deák Ferenc utca helyén. Az alábbi képeken már látható a repülőszobor és a szökőkút is – ma már viszont egyik sincs meg.

A formálódó Petőfi tér 1968-ban. Fotó: Fp / Váti

A Petőfi téri szalagház (1968). Fotó: Fp / Váti

A belvárost elhagyva, még lepillanthatunk a Vörös Hadsereg útjára e nagyszerű fotónak köszönhetően:

A Vörös Hadsereg útja, 1968. Fotó: Fp / Szalay Zoltán

Átérve az Új élet parkba, itt többek között az ABC és a pöttyös ház emlékét idézhetjük fel.

Az Ibolya utca 1969-ben. Fotó: Fp / Váti

Az Új élet parki pöttyös ház, 1969. Fotó: Fp / Váti

Az ebben az összeállításban sok pazar felvétellel szereplő Szalay Zoltán a Pallagi úti gyógyszergyárba, a Biogalba is ellátogatott. Az ő muzeális értékű relikviájával zárjuk ezt a múltidéző válogatásunkat.

Munkásnők a Biogalban, 1968. Fotó: Fp / Szalay Zoltán


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fp / Szalay Zoltán

2025. március 7., péntek

55 éve, a pallagi és a szanatóriumi tuják leállításával vette kezdetét a villamosvonalak felszámolása

A Debrecen Városi Tanács 1969 nyarán jóváhagyta azt a tervet, amely a villamosszárnyvonalak fokozatos megszüntetését irányozta elő. Ez alapján az első lépésként 1970. április 1-jén leállították a Pallagig közlekedő 3-as, 12-es, valamint az Auguszta-szanatóriumig közlekedő 7-es járatokat. A Napló 1970. március 6-i cikke tudatta azt is, hogy a forgalmat autóbuszok bonyolítják le majd.


A járatok megszüntetésének szükségessége kapcsán a megkérdezett illetékesek elmondták: Amikor a debreceni villamosok – a századforduló után – megindultak, a város lakossága alig haladta meg a 80 ezret. Ma már Debrecenben csaknem 160 ezren élnek, az ezredfordulóra pedig – előreláthatóan – 300 ezerre nő a lélekszám. A villamosvonalak a felújított 1-es kivételével korszerűtlenek. A pallagi vonalat 1970-ben fel kellett volna újítani, mivel már nem volt biztonságos. A 6 kilométeres szakasz teljes rekonstrukciója 7–8 millió forintba került volna, de csak néhány évre oldotta volna meg a gondot. Dönteni kellett tehát, hogy hosszú távon milyen megoldás látszik korszerűnek és gazdaságosnak. A döntést a cikkben nyilatkozók szerint több éves vizsgálódás előzte meg. Az mindenképpen világos volt, hogy a pallagi és szanatóriumi vonalon második vágány építése nem lett volna gazdaságos. Másként pedig a teljesítőképesség növelése nem volt megoldható, nem beszélve arról, hogy az óránkénti járatsűrűség messze elmaradt az igények mögött. Az újsághír közölte azt is, hogy a villamosforgalom 55 százaléka az 1-es vonalon bonyolódott le, míg a pallagi és a szanatóriumi két vonalra csupán 5 százalék esett. Az utazási sebesség pedig óránként 18 kilométer, ami a legjobb indulattal sem nevezhető igazi, városi tömegközlekedési eszköznek. A pallagi vonalon naponta 113 diák utazott a középiskoláig, s rajtuk kívül a bérletes utasok száma 28 volt. Természetesen ennél jóval több az esetenként utazók száma. A Biogal Gyógyszergyár dolgozói közül 380-an utaztak bérlettel. A két vonalon a napi utasforgalom 1800–2000-re tehető. (Debrecen összes villamosain utazóké pedig eléri a napi 110–120 ezret.) Arra a kérdésre, hogy miként helyettesítik a villamosokat, kifejtették: az Autóközlekedési Vállalat autóbuszokkal bonyolítja le a forgalmat. A buszok a klinikáktól Pallagig közlekednek (13-as jelzéssel), így a menetidő majdnem felére csökken. A buszok az addigi egy órával szemben félóránként közlekednek majd – jelezték a szakemberek –, az eddigi 10-es autóbusz vonalát pedig meghosszabbítják a szanatóriumig. Ugyanakkor két autóbuszjárat is indult április 1-jén, s ezek az útvonalak az igényeknek megfelelően alakultak ki: a 12-es jelzésű a Nagyállomástól a Biogalig megy, a másik (a 16-os járat) autóbuszai a Hajnal utcától közlekednek a gyógyszergyárig – vetítette előre a cikk, így folytatva: azok tehát, akik például a Dobozi-lakótelep környékéről a Nagyerdőre, a klinikákra akarnak menni, nem kell előbb a központba utazniuk, hanem felényi idővel eljutnak úticéljukhoz. De hasonló az előnyük a Kisállomás környékén lakóknak is. Az új tarifákról ez jelent meg: Az autóbusz kényelmesebb, gyorsabb, de sajnos drágább is, mint a villamos. A jeggyel utazóknak a duplája, vagyis 1 forint helyett 2 forint lesz a tarifa. Az egyvonalas buszbérlet a 25 forintos villamosbérlettel szemben 50 forint egy hónapra. Az összvonalas bérlet ára havi 80 forint. Nagyon sokan lesznek olyanok – főleg a külsőségekben lakók –, akik az új járatok bekapcsolódása révén költségemelkedés nélkül, majdnem felényi idő alatt jutnak el a gyógyszergyárba, a Nagyerdőre és környékére. Végül a cikkben bejelentették: az Autóközlekedési Vállalat április 1-től 7 új Ikarus 66 típusú buszt állít forgalomba, melyekben 80 utas fér el. 

Az 1970. március 6-i és április 1-i cikkek

Kapcsolódó összeállításaink sok régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. augusztus 9., péntek

Debrecen legmagasabb szökőkútja volt a Pallagi úton


A debreceni Pallagi úti gyógyszergyár előtti parkban álló Wallenberg-emlékműről szóló összeállításunk Facebook-posztjához többen is hozzászóltak. Közülük Erdei Virág arra emlékeztetett, hogy az alkotás közelében, az üzem kerítésén belül régebben volt egy nagy szökőkút. Ez elevenítjük meg az archív képeinken, melyeket a Biogal című 2008-as gyártörténeti albumból repróztunk. Ezeken a fotókon az is kitűnik, hogy a szükőkút a magasságát tekintve Debrecen legnagyobb ilyen létesítménye volt.

A szökőkút és a környezete

A fent említett Facebook-posztunkhoz Katona Krisztián olvasónk a létesítménnyel kapcsolatban leszögezte: „Az nem szökőkút! Bár tényleg úgy néz ki! Hivatalosan vízvisszahűtő. A gépek hűtővizét volt hivatott visszahűteni. De laikus szemnek szökőkútnak tűnhet!”

A főkapu és a szökőkút

A szintén ehhez hozzászóló olvasónk, Nagy Csaba kifejtette azt is, hogy a szökőkút a hűtővízrendszer visszahűtésének a része volt, majd a technológiák fejlődésének köszönhetően a hűtővíz visszahűtésére hatékonyabb módszert vezettek be. Mint rámutatott, ennek következtében a szökőkút kiiktatódott a hűtővíz-recirkulációs technológiából.

A szökőkút napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ma már tehát nem működő építmény a fentiek ellenére még megvan az eredeti helyén. A víz nélküli medencéket, valamint a – hajót formáló? – tornyát a fenti képen örökítettük meg. Fényes Leó olvasónk egyébkéntazt javasolta: „Ha úgyse használják, akkor tegyék át olyan helyre, ahol jobban szem előtt van és hasznosabb. Pl. a Petőfi térre!” Köszönjük az észrevételeket, Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy régi és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre!

Nyitóképünk teljes méretben

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. július 8., hétfő

A Nagyerdőbe telepített gyógyszergyár


Debrecenben a Pallagi úton működő gyógyszergyár a Debreceni Gyógyszergyár és a Hajdúsági Gyógyszergyár 1952-es fúziója, majd a Hajdúsági Gyógyszergyár és a Rex-gyógyszerüzem 1960-as egyesítésével jött létre.

A szobor és a gyár fotója. Fotó: HBM Tanács, IPK Vállalat

A galéria a képre kattintva is megynyitható!

A tablettázóüzem 1968-ban. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A gyógyszergyárat a legenda szerint azért építették a Nagyerdőbe, mert ott jó a levegő.

A szökőkút felülről. Fotó: a Biogal album

Mostani összeállításunk fekete-fehér fotóit a Biogal című albumból repróztuk, melyet Kedves Olvasónk, a könyv készítésében közreműködő Erdőháti Erzsébet bocsátott rendelkezésünkre.

A szökőkút. Fotó: a Biogal című 2008-as albumból reprózva

A Biogal fő profilja a penamecillin (Maripen) előállítása volt.

A drazsírozóüzem 1968-ban. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán


A gyárat 1995-ben vette meg egy külföldi tulajdonos, és azóta ez a cég üzemelteti, más néven.

A „Kémikusok” a gyárfalon. Fotó: © Debreceni Képeslapok


A gyógyszergyárhoz kapcsolódó érdekességként a benti szökőkútról itt írtunk, a kint található Wallenberg-emlékmű hihetetlen története pedig ebben az összeállításunkban idézhető fel.



Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára közzététel céljából! 

A gyógyszergyár egykori főkapuja. Fotó: Biogal album

Múltidézéseink debreceni gyárakról sok régi képpel:
A vízvisszahűtő szökőkút. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Wallenberg-emlékmű. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024. február 12., hétfő

A debreceni Nagyerdő ékszerdoboza, Pallag

Debrecen egyik legfestőibb táján, a Nagyerdő északi szeletében bújik meg Pallag, mely eredetileg a Parlag nevet viselte. A váradi regestrum 1210-ben faluként említette, s a XVI. században is mintegy 40 telkes falu volt. Debrecenhez az 1660 körüli elnéptelenedése után került.

A patinás Balásházy-középiskola csodaszép főhomlokzata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ma itt található a Balásházy-középiskola, valamint a Debreceni Nemzetközi Iskola, továbbá a Debreceni Labdarúgó Akadémia, no meg természetesen régi és új lakóövezetek is. 1924-től 1970-ig villamosok is jöttek ide: két járat közlekedett a pályaudvar – Gazdasági Akadémia és a Nagyerdő – Gazdasági Akadémia viszonylaton, 3-as és 12-es jelzéssel.

Útban Pallagra: Pátzay Pál alkotása, a Kígyóölő című Wallenberg-emlékmű a Pallagi úton. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Útközben mindenképpen érdemes meglátogatni a volt Biogalnál a Pallagi úti Wallenberg-emlékművet, valamint a mellette lévő régi szökőkutat. A cívisvárosi agrár képzés másfél évszázados története pedig itt olvasható el. A dolgozat szerint a város 1900-ban kezdte el az építkezést a pallagi gazdaságban, s az iskola az 1901/02. tanévet már az itteni új helyen kezdte meg, egyebek mellett 600 holdas mintagazdasággal.

Útban Pallagra: Laborcz Ferenc 1964-es alkotása, a ,,Kémikusok" a Pallagi úton. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 120 éves épületegyüttest egykori tanári villák sora övezi, melyek ma is igen szemet gyönyörködtetőek. ,,Tour de Pallag" kiruccanásunkon nehezen tudtunk betelni a szépségükkel...

Egykori tanári villa a Bánat és a Heltai utca sarkán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az egyik ilyen utca neve ,,Bánat", melyről 10-ből 9 embernek minden bizonnyal a Holdviola dala jut eszébe.

Lovasok a Bánat és a Heltai utca sarkán.Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Debrecenhez tartozó településrész főutcája, a Mezőgazdász utca felől méltóságteljes, robusztus díszkapu köszönti a be- és kilépőket.

A Balásházy főkapuja a Mezőgazdász utcán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ma már a Debreceni Egyetemhez tartozó középiskolában csodálatos díszpark is álmélkodásra készteti a bent körbenézőket.

A Balásházy-park fái a lemenő Nap fényében. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A patinás középiskola közelében megannyi képzőművészeti alkotás is található.

A középiskola-épület főkapujának faragott oroszlánfejei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A főépület balján bújik meg egy másik emlékmű az öreg lombok alatt. Ez az alkotás a kolozsvári, a kassai és a pallagi királyi gazdasági akadémiák I. világháborús elesettjeinek állít emléket.

Az 1929-ben felavatott szobrot Némethy László és Poroszlai János készítette. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az utókor nem felejtkezett el fejet hajtani Wass Albert tiszteletére se. Az író ugyanis 1928-tól 1931-ig a Debreceni Gazdasági Akadémia hallgatója volt.

Wass Albert emléktáblája és domborműve a Balásházy bal oldali falán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

November 1-i kirándulásunkon ellátogattunk Pallag egyik legfiatalabb intézményéhez is, a nemzetközi iskolához.

A Debreceni Nemzetközi Iskola a Nagyerdő és Pallag déli része között. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ha pedig érdekel a Balásházy múltja, története sok szép régi képpel, akkor látogass erre a cikkünkre. A pallagi kannavirág-nemesítés története ebben az összeállításunkban idézhető fel.

A labdarúgó-akadémia főépületét egy korábbi túránkon örökítettük meg. Fotó: © Debreceni Képeslapok


A régi tangazdaság gyönyörű oktató- és terményszárító épületei egy korábbi kirándulásunkon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Egy korábbi ,,Tour de Pallag" egzotikus emlékképe. Fotó: © Debreceni Képesalapok