A
debreceni Nagyerdőt ezúttal a májusi őszt követő, csodás
reggelen kerestük fel. Szikrázott a tó környéke, smaragdzöldben
pompáztak a lombok...
Szemet
gyönyörködtető árnyalatokban tündökölt a víz és az ég
kékje Magdolna napján! Csak enyhe szél fújt, még nem kapcsolták be a
szökőkutakat, és ennek köszönhetően a tükör rezzenéstelenül
ragyogott. Csak a csivitelő fecskék cikáztak ide-oda, és olykor
pár békakuruttyolás tarkította a magasztos hangulatot.
Korán
volt még, az emberek nem értek rá megállni, a kint dolgozó
kertészek pedig a munkájukra összepontosítottak, s nem az atmoszféra
átélésére. A varázslat 8 óra 6 percig tartott. Akkor léptek
működésbe a zubogó víztölcsérek. A parton sütkérező
vadkacsák arrébb vonultak – az álomkép szertefoszlott.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése