Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: víz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: víz. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 12., szombat

Amikor még esténként csodás színes fények ragyogták be az Egyetem téri szökőkutat

Egyetem tér, 1969. Fotó: Tulok Ferenc.

Debrecenben az Egyetem téri szökőkutat 1961 tavaszán adták át. A Napló május 14-i cikke szerint sokan álltak meg és nézték gyönyörködve a magasba törő vízsugarat, de csak kevesen tudták, hogy milyen sok munkába került az elvégzése. A megközelítőleg négy hónapig tartó munkát Kiss Imre és László Árpád, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat, illetve a Debreceni Vízmű mérnökei irányították. A cikk tájékoztatott arról is, hogy a szökőkút építésében oroszlánrészt vállalt a Titász: a vállalat 30 dolgozója 1000 óra társadalmi munkával gyorsította a munka ütemét. Az építkezési munkálatok alatt lelkes és szorgalmas munkájával Székely Jenő csoportvezető, Agárdi Sándor és Hüse András művezetők, valamint K. Tóth István és Varga István villanyszerelők tűntek ki. A Titász dolgozói mellett a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, az Orvostudományi Egyetem és a Debreceni Erőmű alkalmazottai is hozzájárultak sok társadalmi munkával a szökőkút mielőbbi elkészítéséhez. 

Medenceszobrok nélkül. Fotó: Bakonyi Béla, 1964

Az egy héttel későbbi újságból az is megtudható, hogy sok elismerést kapott a KLTE épülete előtti park színváltós szökőkútsora. A szivárvány színeiben tündöklő szökőkutakat a Debrecen Városi Tanács kezdeményezésére közös összefogással létesítették. Különösen jelentős részt vállalt a munkából a két egyetem, amelynek műszaki dolgozói közül Kiss Ferenc művezető irányításával túlmunkában, önként végezték a szükséges munkákat. A műszaki munkák irányítója László Árpád mérnök volt. A KLTE előtti szökőkutak társadalmi munkáiban részt vett dolgozók számára találkozót tartottak. A Kossuth-egyetemen megrendezett ünnepségen dr. Rapcsák András rektorhelyettes üdvözölte és köszönte meg azt a munkát, amelyet Debrecen városfejlesztésének érdekében végeztek. A színes megvilágítás a 2000-es évek elejéig működött, de a vízsugarak már akkor sem a sziklakoszorúkból törtek a magasba.

A főépület felől, 1986. Barbócz Erzsébet, köszönjük a képet!

Kapcsolódó összeállításaink:

Tudósítás az építésről. Fotó: HBN

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A főépülettel, 1986. Barbócz Erzsébet, köszönjük a képet!

2026. augusztus 24., hétfő

A rövid életű Zsolnay-szökőkút Debrecen főterén



Debrecenben 1960 áprilisa és 1965 augusztusa között egy különleges Zsolnay-szökőkút színesítette a belvárost az Aranybika előtt. A park íves, nagy gyepszőnyegében két medence volt, köztük pedig vidám, dekoratív zuhatag is elbűvölte a korzózókat és a villamosra várókat. Az attrakciót 1960. április 3-án este avatta fel Barta Károly, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Akkor adták át a felszabadulás tiszteletére Debrecenben a Petőfi téri szökőkutat is.

Még kerámia nélkül. Fotó: FNYV 23. Telep, 1960

A korabeli sajtóhír felidézi: a Nagytemplom előtti park szökőkútját a vízügyi igazgatóság, a Titász és a Debreceni Vízművek készítette. „A tervezés munkájáért Szilágyi Lajost és Zalánffy Lászlót, az elektromossági és színtechnikai tervezésért pedig Molnár L. Jánost, Rácz Sándort és Kiss Imrét illeti dicséret. Minden elismerést megérdemelnek ezenfelül a két vállalat dolgozói, akik közül sokan társadalmi munka formájában vették ki részüket a szökőkút elkészítésében.”

Csodálatos volt! Fotó: Bakonyi Béla, 1962

A kompozíció a következő esztendőben, Debrecen mezővárosi címének 600. évfordulója alkalmából kapta meg a híres Zsolnay-kerámiás burkolatát (Török János szobrász-keramikus alkotását), amit szocialista realista életképek díszítenek a munka, a tanulás és a szórakozás pillanatait ábrázolva a korszak jellegzetes stílusában.

A Cartographia 1965-ös térképleporellójában

A szökőkút sokak visszaemlékezése szerint sajnos zavarta az Aranybika lakóit a zenéje miatt. Ugyanakkor a Napló 1965. július 11-én már arról írt, hogy 1967-re megújul a Vörös Hadsereg útja, ahol a déli főgyűjtő csatorna építése zajlott akkoriban. Onnan építették tovább a Hatvan utca, Bethlen utca, Tanácsköztársaság útján a Március 21. térig.

Egy igazi oázis. Fotó: Bakonyi Béla, 1962

A szökőkutat mindezek miatt 1965 augusztusában megszüntették, és megkezdődött az elbontása. A cél azonban az volt, hogy ne sérüljön, és később máshol is felállítható legyen.

A díszpark 1962-ben. Fotó: Horváth Zoltán

A szökőkút megmaradt kerámiagyűrűje kalandos úton, egy szeméttelepen is eltöltött időszak után került az egyik helyi pártszervezet Széchenyi utcai székházának parkjába. Ott a gondnok kékre festette, és a gyűrű háborítatlanul feküdt úgy, évtizedekig. A 2023 áprilisi ottjártunkkor azonban már nem volt ott.

Mindenhol zöld... Fotó: Bakonyi Béla, 1963

A Kossuth tér és a környéke 2001 óta sétálóövezet, és immár két szökőkútja van. Az átadás előtt néhány napig az Aranybika Hotel előtti medencét díszítette a Sellő szobor, amit eltávolítottak, majd tíz évvel később végül Nyíracsád főterén állítottak fel. Érdekesség továbbá, hogy a debreceni Zsolnay-szökőkútnak volt egy párja Pécs–Tettyén. Ott 2009-ben bontották le a szökőkutat, Török János és Bolgár Edit szobrász-keramikus alkotását. Azt, hogy hova került a debreceni szökőkút kávája a Széchenyiről, és hol van egy másik párja is, ebben a cikkünkben írtuk meg.

Tettye, Bolgár Edit alkotása. Fotó: KAKV

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. augusztus 23., vasárnap

Az óriási gázrobbanásból született Kráter-tó


Debrecenből is látni lehetett azt a 100 méter magas lángoszlopot, ami 1961. augusztus 23-tól a gázkút berobbanása miatt több napon át tombolt NagyhegyesnélFotók, videó: © Vass Attila Tamás

A mai Kráter-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ennek nyomán keletkezett, illetve hozták létre a cívisvárostól 20 kilométerre fekvő festői túra- és pihenőhelyet: a Kráter-tavat. A fejlesztéseknek köszönhetően immár jó minőségű aszfaltút visz be ide. A hatalmas detonációt a vizsgálatok szerint a kutak viszonylag kis mélysége, a metángázok nagy mennyisége, a technológia fejletlensége és öngyulladás is okozhatta.

A tűz a HBM Tanács fotóján. Repró: © Debreceni Képeslapok

Íme egy napjainkban készített videónk erről a festői helyről:


A Hsz 36-os kút öngyulladása miatt lángra lobbanó földgáz 100 méteres lángoszlopa csaknem 42 óráig égett. A kitörés fellazította a talajt, s a fúrótorony elsüllyedt (más forrás szerint csak ledőlt). A hat napig nagy nyomással feltörő gáz mintegy 150 méter átmérőjű krátert vájt a földbe, és a hordalékból 12 méteres sáncot emelt maga köré. Egyes beszámolók arra is kitérnek, hogy a környéken mindent betemetett a piros hamu, s lavinaáradatként indult meg a víz és a sár is – ezzel pedig egyúttal el is fojtotta magát a kitörést.

Pihenés a parton. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kráter helyén horgászásra is alkalmas, körülbelül 5 méter mély tó keletkezett. Az ezt körülölelő dombokat zömmel nemes nyár borítja. Az erdővel övezett vízfelület védett, hűvös, párás mikroklímája nagyban más, mint a környező szántóföldeké. 2006-ban, a kitörés 45. évfordulója alkalmából az önkormányzat a területet bekeríttette, és sétányokat, pihenőket alakítottak ki ott.

Egy szuper főzőhely. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Így fajátékok, tűzrakóhelyek, filagóriák, padok, szemétgyűjtők és illemhelyek is szolgálják a kirándulókat. A MOL ugyanakkor mini fúrótornyot és emléktáblát is felállított a parkban. A tavat egy horgászegyesület gondozza; a telepítéseknek köszönhetően főként növényevő halak vannak benne, de kapitális harcsa is horogra akadt már itt.

Horgász a parton. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Fúrótoronymakett a tónál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. augusztus 15., szombat

Vakáció a Nagyerdei Strandon

Gyerek- és hullámmedencék. Fotó: Csobaji Előd, 1977

A Debrecen régi Nagyerdei Strandjáról megosztott videóink kapcsán Kedves Olvasónk, Németi Éva az alábbi visszaemlékezéssel örvendeztette meg a közösségünket. – A Nagyerdei strandon voltak az úszóedzéseink. Lehúztunk ott pár nyarat. Valamikor májusban kezdtük, még volt iskola. Reggel 06:00-tól edzés és délután 15:00 vagy 17:30-tól. Kihúztuk a kötelet, leválasztva az edzéshez a 2 sávot. Utánunk jöttek mindig a búvárúszók. Reggeli edzés után mentünk gyógyulni a Gyógy II.-be. Néha úgy fáztunk a tavaszi időjáráskor, hogy égetett a Gyógy II., ahogy beleereszkedtünk. Eleinte megvolt még a Gyógy II.-ben lévő 2 kör alakú szigeten a fűzfa, és ott köröztünk a sziget körül, amikor jött az úszómester, hogy menjünk ki, mert kicsik voltunk még. De hát melegedni kellett valahol. Amikor már nem volt suli, akkor a reggeli edzések is 2 órásakra nyúltak, de már később, 08:00-kor kezdtünk, és időnként ott maradtunk az esti záráshoz közel, és a halsütőnél kunyeráltunk mustáros-kolbászzsíros kenyeret. Vagy összedobtunk 3 Ft-ot érte. Volt hátul, vagyis a főbejárat mellett a homokos focipálya, ott péntek reggelente volt játék, edzés közben. Bár a franc se szerette, amikor a fiúk jól hátba küldték az embert a focilabdával. Ezen a részen, az erdő mellett lehetett látni, ahogy a bliccelők beugráltak a kerítés egyes meglazított részein. Nekünk az edzések miatt egész szezonra ingyen bérletünk volt, ugyanígy télen a fedett uszodába is. Persze ezt a Fürdőbálok idején is voltak, akik kihasználták, és a kb. 4x nagyobb egyesületi kabinunkban meghúzva magukat várták a kapunyitást. Neveket nem tudok, minden más csak véletlen egybeesés lenne, de az biztos, hogy csak 1x történt meg. Mert baromi kényelmetlen volt, és a híres énekesnő kb. 10 perc után távozott, mert a 4 m-es melletti színpadnál valaki ellopta a bőrkabátját. A főbejáratnál volt a fürdőmozi. Volt, hogy 2 edzés közt a fürdőben maradtunk héderelni és mozizni. Nem volt soha jó választás, a nap kiszívta az ember be nem tárolt energiáját is. És a hullámfürdő. Hát igen, hallottuk annyiszor, hogy az ember dobhártyájába ivódott: „Hullámverés, hullámverés! A Hullámverés 5 perc múlva üzemel!”. Volt még hozzá pár instrukció is, valami ilyesmi, hogy a medencébe lépés előtt bocskor mosás meg úszógumit, karúszót bevinni tilos stb. stb. Sajnos szemtanúi voltunk egy halálesetnek is, egy kisfiú. Emlékszem, nagyon megviselt, a szülei már pont megvették neki az iskolakezdéshez a könyveket, füzeteket. Édesanyám orvosként ment segíteni, ahogy megtudtuk, hogy valakinek segítségre van szüksége, és bemondták, orvost keresnek sürgősen. De már sajnos késő volt. Évekig gondolkoztam, vajon mi lehetett a szüleivel.

A csónakázó felőli pancsoló. Fotó: Bakonyi Béla, 1966

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 5., szerda

Utolsó „régi nyár” a Nagyerdei Strandon

Debrecen legrégebbi fürdőhelye 2017-ben élte az utolsó szezonját, 2020 nyara óta új strand fogadja ugyanis a vendégeket. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Móka az illatos vízben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A nagyerdei létesítménybe a régi korszak végének egyik forró napján látogattunk ki. 

Az öltöző felőli pancsoló. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A pancsolómedencében a tarka-barka figurák kifejezetten kedves és vidám színfoltokként harmonizáltak a csempe okkeres árnyalatával. Az öltözőépület felőli helyen sokakban régi szép emlékeket idézhet a színes ajtajú kabinsor, valamint a régi víztorony is. Üdítő látványt nyújtott a sok fürdőző is!

A termálvizes gyógymedence. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Megvolt még a termálvizes medence is. Ennek a szigetei korábban még nem voltak leburkolva, hanem fák éltek bennük. Végül belső ülőhelyek és napernyők is voltak itt.

Az úszómedence. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sokan kerestek felüdülést az úszómedencében is. Volt egy olyan terv, hogy ez a rész a strand átépítése után is ilyen marad, de végül változott a terv, mindent leromboltak.

A hullámmedence. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A „hullámban” volt a leghidegebb víz, ennek ellenére a hőség a legbátrabbakat ideterelte. A gépházról anno csúszda nyúlt le, aztán a tetőt elkerített női napozóként lehetett használni.

Egy gyerekmedence. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kedves játékszerek voltak a hullámmedence melletti gyermekpancsolóban is. Ugyanitt a faldekorációk is szimpatikusak, s láthatóan a kicsik is jól érezték magukat ebben a miliőben...


...ahol tehát az új strand 2020-as nyitása óta már egy teljesen más fürdőzőhely fogadja a víz szerelmeseit a NagyerdőbenHa érdekel további sok szép fotó a régi strandról, akkor látogass ide...

A látvány az öltözőből. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:
Az új strand látképe. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A régi úszómedence. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. augusztus 3., hétfő

A nagyerdei hullámfürdő utolsó napjai


Debrecenben a Nagyerdei Strand 2017 augusztusában élte az utolsó szezonját a korábbi formájában. Emiatt látogattunk ki a végső zárás előtt, hogy még egyszer megörökítsük a fürdőt. Mára teljesen átépítették, s 2020 nyarán nyitották meg. Fotók, videók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás


A fenti jelenetben a hullámfürdőt mutatjuk be, ami ugyancsak végleg eltűnt. A következő szösszenetben a pancsolót kaptuk le:


Megnéztük az úszómedencét is. Úgy volt, hogy ez a létesítmény megmarad a régi strandból. Nem így történt. És mi lesz vajon a szomszédos fedett uszodával? A legutóbbi bejelentés szerint végre ezt is rendbe teszik. Fotók, videók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás


Ha érdekelnek szép felvételek a Nagyerdei Strand régmúltjáról, akkor idekattintva csodálhatod meg azokat. A 2020-ban átadott strand képei itt találhatók.

Az utolsó napok életképei. Fotók, videók: © Debreceni Képeslapok

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:
DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 1., szombat

A Vekeri-tavi kemping-világtalálkozó 1986-ban

Debrecenben a Vekeri-tó melletti kibővített sátortábor adott otthont 1986. augusztus 1. és 10. között a nagyszabású 47. kemping-világtalálkozónak, amelyet a Fédération Internationale de Camping de Caravanning (FICC, Kempingezők és Lakókocsizók Nemzetközi Szervezete), valamint a Magyar Camping és Caravanning Club rendezett meg. A dzsemborira csaknem 6500-an érkeztek 34 országból, s több százan hazánk sátortáborozói közül.

A kemping. Fotó: HBN

A Vekeri-tavi kemping eredetileg 1983. május 15-én nyílt meg mintegy 6 hektáron, 1000 személyes, szép környezetben, ami 80 lakókocsi befogadására volt alkalmas. Ezenkívül sátraknak is helyet biztosítottak, s egy 40 személyes ifjúsági ház is épült. A kemping lakóinak élelmezéséről az Alföldi Vendéglátó Vállalat Bóbita Étterme és egy presszó gondoskodott. Az építés akkor 27 millióba került, amiből 15 millió Ft társadalmi munka. A kemping belső létesítményeit a nyíregyházi Kemév készítette. A külső közmű- és úthálózatot több debreceni vállalat, köztük a közúti vállalat, a Tigáz, Titász, a Debreceni Vízmű, az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság építette meg ugyancsak társadalmi munkában. „Jövőre építenek egy ABC jellegű üzletet a kempingben, amely a környékbeliek- és kirándulók ellátását is szolgálja. Tervezik sportpályák és egy uszoda építését” – jelezte a HB Napló 1983-as tudósítása.

Csobaji Előd képeslapfotói 1986-ban

Az 1986 augusztusi kemping-világtalálkozóra a fejlesztések révén például az ideiglenes boltok mellett „tíz, természetesen távhívásra is alkalmas készüléket” (akkori telefonfülkéket – lásd a cikk végén) helyeztek üzembe, ugyanakkor berendezkedett a Posta, s zuhanyozókat, illemhelyeket magukba foglaló új vizes konténerek is szolgálták a komfortos táborozást. A szigeten színpad épült, s ott tartották meg a megnyitót is, amelyen nemzeti viseletben vettek részt a nemzetközi seregszemle résztvevői. Az ünnepségen galambok és piros-fehér-zöld léggömbök szálltak a magasba, s műsort adott az Építők Hajdú Táncegyüttese, a Debreceni Népi Együttes, majd diszkó is szórakoztatta a kempingezőket. A 10 napos dzsemborit vetélkedők, gyermekprogramok, lovas bemutatók, cigányshow, koncertek és tiszántúli kirándulások is gazdagították. Ekkor adták ki az összeállításunkban közzétett képeslapokat is, melyek a résztvevőknek köszönhetően a világ minden országába eljuthattak!

A megnyitón. Fotó: HBN

Mint tudjuk, ma már sajnos a fancsikai tavak és a Vekeri-tó sem létezik. A világtalálkozóért azonban mindenképpen elismerés illeti a 40 évvel ezelőtti rendezőket!

A Képzőművészeti Alap képeslapfotói 1986-ban

Fotók: HBN

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!