Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Piac utca. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Piac utca. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 3., csütörtök

A régi szép Nagyállomás


Debrecenben a Tiszavidéki Vasút nevű társaság honosította meg a vonatközlekedést 1857-ben, amikor Szolnok felől Debrecenig megépült a cég első vasútvonala.

Az első indóház a Népkert felől

A vasutallomasok.hu adatai szerint a társaság az állomás vágányai fölé vonatfogadó facsarnokot (perontetőt) is emelt. Az alábbi galériánkban az első állomásépületet is bemutatjuk. Később a vasutat továbbépítették, s emiatt alig 40 évvel később már bővíteni kellett az épületet. A tervezéssel Pfaff Ferencet bízták meg. Az új tégla-üveg palota a nagyközönség számára 1902. július 14-én nyílt meg.

A pályaudvar és az Ispotály-templom. V. Pákozdi Károly Zoltán, köszönjük!

A főkapu körül hatalmas, kétszintes íves üvegfal tündökölt, ami mögött a jegyváltó előcsarnok működött. Az épületet 1944-ben bombatalálat érte, de nem sérült meg helyrehozhatatlanul. Mégis az a döntés született, hogy lebontják. Kelemen László tervei alapján elkezdték felhúzni a ma is használatos felvételi épület. Az 1961. augusztus 20-án átadott komplexumot a régi palota elé építették. Az alábbi albumunk végén található is olyan fotó, amin az új állomás ablakából a régi épület látható.

A képet a debreceni postamúzeum kiállításán repróztuk

Nagyon szép volt a palota előtti, mediterrán jellegű park is. Ennek a helynek 1863-tól 1927-ig a Népkert volt a neve. Majd csak azt követően adták neki a Petőfi tér nevet. A mai Petőfi-szobor környékén a II. világháborúig egyebek mellett a Deák és a Hunyadi utcák húzódtak, és ott pompázott a nagy zsinagóga, valamint a Royal Szálloda is.


Az iménti képpáron a vasútvonal létrehozásának debreceni évfordulós emléktáblája, valamint egy ritka képeslap idézi a szépséges múltat. Itt pedig akkor a nyílra kattintva a galériánk csodálható meg:


A fenti gyűjtemény képeinek fotósai, forrásai, adományozói: Csokonai Kiadó, Kubinszky Mihály, Ribiczeyné Karalyos Réka Judit, Tanka Gábor, Uropath, Uvaterv / Fortepan, Vasutallomasok.hu, Vértesi Ferenc, V. Pákozdi Károly Zoltán.

A képet a Debreceni dinasztiák című tárlaton repróztuk

A Napló 1961. május 9-i cikkében ez jelent meg: Debrecenben abban az évben a legnagyobb arányú épületbontási munka a Nagyállomáson indult meg. Ez az épület igen szilárd, annyira, hogy amikor a bontáshoz az elmúlt években hozzákezdtek, robbantással döntötték a falakat. (Folytatás a kép után.)

E belső képet Gálóczhi-Tömösváry Róbertnek köszönjük!

A cikk így folytatódik: Most, hogy az új állomás épülete befejezéshez közeledik és egy részében már meg is kezdődött az irodák áthelyezése, újra hozzáláttak a régi állomás épületének bontásához. Most azonban már nem alkalmazzák a robbantásokat, hanem a lassú, de az építőanyagot jobban kímélő csákányos módot alkalmazzák.

A síneknél. Fotó: Fortepan / Kókány Jenő, 1940

A cikk rámutatott: az épületanyag felhasználása tekintetében ugyanis az a döntés alakult ki, hogy a régi épületből kikerülő és igen jó minőségű, nagy szilárdságú téglákat újból felhasználják. Csaknem 30 családi házat fognak felépíteni belőle. Mi tesszük hozzá, hogy vajon hol állnak ezek a házak?

A teljes palota


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Népkert a Nagytemplom és a Nagyállomás felől

2026. szeptember 1., kedd

Az Ifjúságpolitikai Klub

Debrecenben az Ifjúságpolitikai Klub az Első Debreceni Takarékpénztár palotájában, a Kossuth utca 1. szám alatti részen nyílt meg 1982. március 20-án. Az avatási ünnepségen dr. Debreceni Ferenc, a Debrecen Városi KISZ-bizottság első titkára méltatta 1848, 1919 és 1945 jelentőségét, e három forradalmi dátum kapcsolódását a mai valóságunkhoz. Felidézte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának „történelminek nevezhető pillanatát” s azt a 25 évet, amely alatt a KISZ generációk egész sorát nevelte a szocialista mának. A forradalmi ifjúsági napokhoz, az ünnepelt évfordulók gondolatához kapcsolta az ifjúkommunisták feladatait, hangsúlyozva: a város ifjúsága által birtokba vett Ifjúságpolitikai Klub akkor tölti be a hivatását, ha a fiatalok élnek a lehetőséggel, s a klub valóban a fiatalok programjainak, rendezvényeinek, sokszínű kezdeményezésének lesz a színtere.

A takarékpalota 1975-ben. Fotó: Pathó Sándor

A fenti ritka üdvözlőkártya készítésekor az épület szépen fel volt lobogózva. Akkor már nagyon fakó volt. Látható az is, hogy az alsó szint vörösréz domborműves borításait eltávolították, és műkőlapokat szereltek a helyükre. A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) és a Kölcsey-művközpont által működtetett intézmény mellett a Vörös Hadsereg útján lévő szárnyban egy másik híres hely, a Hemo, azaz a helyőrségi művelődési otthon fogadta – többnyire zártkörűen – a közönséget (fotó a cikk végén). Múltidézésünk főszereplője, az IPK azonban nyitott és sokszor ingyenes hely volt, ahol sok-sok zenei és prózai eseményt, előadást, klubfoglalkozást tartottak a kiállítások, versenyek, filmvetítések stb. mellett. 2022-ben az átépítés alatt lévő Csokonai Színház intézménye működött itt, aztán a Vojtina Bábszínház részlege került ide, a Hemo-részt pedig kínai üzlet foglalta el.

Az 1982-es átadás után a HB Naplóban

Kapcsolódó összeállításaink:


A palota mai látványa. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Hemo kapuja. (Lukács Tihamér / Corvina, 1996)

2026. augusztus 31., hétfő

Az Aranybika

A nagyszálló az 1970-es évek elején. Fotó: Tulok Ferenc

Debrecen mai jelképeinek egyike ez a fantasztikus palota. 

A Hotel Aranybika 1961-ben. Fotó: Bakonyi Béla

Világhírű az alkotója is, hiszen hazánk első olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd (1878. február 1. – 1955. november 12.) vezette a Villányi Lajossal alkotott tervezői párost. Másik közös szép művük Debrecenben a hallássérültek intézménye.

A Bika hallja 1967-ben. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor

A szecesszióseklektikus épületegyüttes Bika Bálintról kapta a nevét, akinek a családja 1536 óta élt Debrecenben.


Fenti képünk tanúsága szerint napjainkban igencsak lehangoló állapotban van a Bika és a mellette szomorkodó, egykori Víg Mozi).

Telefonkábel-fektetés 1931-ben. Repró: © Debreceni Képeslapok

Az akkori kőházas telküket megvette a város, majd 1699-ben fogadó nyílt benne. A mostani hotel elődjéről képek lentebb láthatók...

1930 körüli légi fotó: Déri Múzeum Fotótára

A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A cukrászat dolgozói 1968-ban. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Az Arany ,,titulust" 1810-ben adták neki.

A cégér a hotel főkapuján. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Akkor ugyanis a rézzel bevont, kovácsolt bikacégért elhelyezték a már emeletesre bővített házon.

A fotót a malomparki tárlaton repróztuk


A Steindl Imre által tervezett hotel (1882). Reprint: Uropath

Gyönyörű képeslapok készültek a Bikáról ebben az időben is!

A Piac utca látképe 1900 és 1907 között. Reprint: Uropath

A kis míves tornyú szálló épületét tervező híres szakember, Steindl Imre nevéhez nem mellékesen az Országház megtervezése is  fűződik.

Élet a régi Bikánál 1910-ben, Thaisz Arthur korabeli képeslapján

Az 1882-ben átadott, pazar neoklasszicista hotel rendelkezett az akkori igényeknek megfelelő minden földi jóval és szépséggel.

A Bika látványa 1971-ben. Fotó: Fortepan, Inkey Tibor

Végül azonban már nemcsak kicsinek bizonyult, hanem hamar el is avult, ugyanakkor pedig sajnos tűzkárokat is el kellett szenvednie.


A Bika sörcsarnokkal is felszerelt előző épületét 1913-ban bontották le.

Az újonnan átadott hotel. Szerző: Ismeretlen

Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

Reprint: Uropath

Hajós Alfréd és Villányi Lajos új luxus szállója 1914-ben már elkészült, de majd csak a következő esztendő derekán adták át. A másik közös debreceni alkotásuk idelátogatva csodálható meg.

A Bika étterme 1971-ben. Fotó: Fortepan, Inkey Tibor

A grand hotelben már akkor is működött uszodás velneszrészleg, valamint cukrászda, csodálatos étterem, továbbá minden, ami dukált a vendégseregnek.

A hall az 1970-es évek végén. Fotó: Megyei Tanács / IPK Váll.

A palota mögött kapott helyet a Bartók Terem, az alatt pedig a Víg Mozi. A tervezőpárosnak egyébként Debrecenben van egy másik szép alkotása is: a mai siketek intézete a Széchenyi utcában.

Az 1960-as évek szökőkútja. Fotó: Bakonyi / Képzőművészeti Alap

1973-ban az akkor Vörös Hadsereg útja nevű főutca az Aranybika melletti, 1. és 9. szám közötti szakaszon nagy változáson ment keresztül. Mindenekelőtt ugyanis eltűntek, lerobbantották azokat.

A Zsolnay-szökőkút (1964). Fotó: Horváth / Képzőművészeti Alap

Sőt, a szálló bal oldalából is lenyestek egy sávot, és az így nyert területeken húzták fel 1976-ra a Bika új részét, valamint később az Unió Áruház épületét, a belső bankirodát és lakóhelyiségeket is. A hajdani Kinizsi Sörözőt ebben a múltidézésünkben mutattuk be.

A nagyszálló a kanyar mögül. Fotó: Bakonyi

Az Aranybika előtt 2001-ben a tér is nagyot változott, amikor is elkészült a belvárosi sétálóövezet első része. A szálló alatt azóta ismét szökőkút van, melynek egyik nevezetes figurája a néhány nap elteltével leszedetett Sellő. A mű új otthona 2011 óta: Nyíracsád.

Az  új szárny. Fotó: Csobaji Előd

A Bikának 2013-ban egy debreceni magánszemély lett a tulajdonosa, 2021. május 6. óta pedig a Mathias Corvinus Collegiumé volt, amely azt tervezte, hogy átépítteti és felújíttatja az épületegyüttest. És végül egy friss hír: 2026. szeptember 1-től a palota immár a Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz került.

A 2001-ben átadott szökőkút a Sellővel. Fotó: dr. Nagy Attila / Uropath

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)

Napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A Kinizsi Söröző. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor, 1967

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1970: a Bika és a Vörös Hadsereg útja. Fotó: Fényes Tamás

Fenti bónuszfotónk hátoldalán így ír a lap feladója, Erzsike: ,,Ha vasárnap kocsival tetszenek bejönni, akkor tessenek behozni a télikabátom, mert nagyon fázom"...


Az Üvegterem 1996-ban. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

2026. augusztus 27., csütörtök

A debreceni Cifrapalota: a Killer-ház

Debrecenben a Piac utca 68. szám alatt bújik meg egy szecessziós épület, amit akár a debreceni Cifrapalotának is titulálhatnánk, mivel Kecskemét emblematikus házára emlékeztet. A mi épületünk az 1910-ben megépült Killer-ház. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A főhomlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A házat annak a Pavlovits Károlynak és társának köszönhetjük, aki a cívisvárosban egyebek mellett a Gambrinus közi ikerpalotát, valamint Széll Kálmán Bajcsy utcai emeletes lakóházát is megtervezte. Az épületdíszeket ugyanakkor Tóth András szobrász (Tóth Árpád apja) készítette a mini Cifrapalotára.

Magyaros szecesszió. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az épületegyüttesben a névadó Killer Ede és fia bútorkészítő műhelye (üzeme), kereskedése is működött az 1952-es államosításig. Napjainkban többek között fiókkönyvtár és szerkesztőség is található benne. További története Gellér Ferenc alábbi múltidézésében olvasható:

Nagyításért kattints a képre!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A képet Killer Lászlónak köszönjük!

Kapcsolódó összeállításaink:

2026. augusztus 26., szerda

A Sesztina


Debrecen egyik fogalommá lett családjának, valamint a cégüknek az alapítója Sesztina János, aki 1819 júniusában hozta létre a vaskereskedő vállalkozást a mai Piac utca 21. szám alatt. Ezt később a fia, Sesztina Lajos átköltöztette a 23. szám alatti szép, emeletes házba. Nyitókép: HBN, 1982

A kereskedelmi és vendéglátó-ipari múzeum képe

Az üzletet Sesztina Lajos halála után a fia, Jenő örökölte (aki 1869. június 14-én született), s a vaskereskedés az ő vezetése alatt élte a fénykorát. Ő 1893. XI. 11-én házasságot kötött Csanak MargittalCsanak József fűszerkereskedő legfiatalabb lányával Margit-fürdő dísztermében. A fenti képmásolatot Balázs Csaba osztotta meg az olvasóinkkal.

A Vasudvar-felirat a házon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sesztina Jenő nagyon sokat tett a városért, és megannyi közéleti tisztséget is betöltött. Amikor 1944-ben, II. világháború során a sorozatos megszállások és támadások miatt a belváros is romokban hevert, a Sesztina Vaskereskedés pincéjét is sokan óvóhelynek használták.

Emlékek a múltból. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A nyaralóját 1897-ben építtette a barátjával, Tóth István építésszel a Nagyerdőben. A Sesztina házaspár ebbe a nagyerdei villájába húzódott. Az idős pár azonban ott sem tudta elviselni a háború borzalmait és a szovjet katonáktól állandóan elszenvedett lelki megaláztatásokat.


Ez vezethetett ahhoz a tragikus cselekedethez, mely során – a szintén a pincében rejtőző szakácsnő segítségével – október 21-én mindketten életüket vesztették. (Ami a szóbeszéd szerint azt jelenti, hogy a szakácsnő közreműködésével felvágták az ereiket...)

Egyetemi bölcsőde is volt. Fotó: Pathó Sándor, 1969

A Sesztina házaspárt először a villa kertjében temették el. Hamvaikat a későbbiekben a köztemetőbe szállították át, s a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Utolsó tulajdonosokként, Nagybákay (Rickl) Antal és a fiai, dr. Nagybákay Antal és dr. Nagybákay Péter vezették a céget.

A bolt 1982-ben. Fotó: HBN

A Sesztina Lajos Vaskereskedést 1949. október 14-én államosították. A műemlék épületben lévő patinás üzletet 1982-ben újították fel, ügyelve a tradíciókra (lásd a fenti képen). 1995. szeptember 6-ig vasboltként működhetett – ám végül az akkori tulajdonosa a bezárásáról döntött. Ezzel a 176 éves fennállása után megszűnt a legendás vasárubolt is. 

A Sesztina-síremlék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A családi villában az egyetem bölcsődéje kapott helyet, de immár ez is a múlt. A szebb napokat is megélt ingatlan évekig lakatlan volt, a Debreceni Egyetem 2021-re újította fel, és immár más intézményei működnek a falai között. Az elásott Sesztina-padok kimentéséről ebben a cikkünkben számoltunk be. A következő fotót Szijjártóné Bodnár Zsuzsanna osztotta meg az olvasóinkkal:

A felújított villa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: HBN, 1982