A Debreceni Kefegyár udvara a tűzoltóvíz-tárolóval, az 1960-as években (a kéményről fotózva). Összeállításunk felvételeit olvasónktól, Barbócz Erzsébettől kaptuk a családi albumukból – köszönet értük! |
Debrecen
nevét egy nagy múltú kefegyár is viselte anno. A messze földön
híres cég csaknem 100 éven át működött a Szoboszlói úton, a mai általános iskola közelében (amit Sajó István tervezett). Múltidézésünket azokkal a korabeli fényképekkel illusztráljuk, melyeket olvasónk, Barbócz Erzsébet bocsátott rendelkezésünkre az édesapja által készített fotók közül.
Bicikliző kisfiú a Debreceni Kefegyár szolgálati lakásánál, az 1960-as években |
A patinás vállalat története azzal kezdődik, hogy Knoll Pál 1862-ben (más forrás szerint 1865-ben) kefe-, ecset- és meszelőkészítő manufaktúrát alapított a Szalkai utcában, majd a következő évben egy Falk Ármin nevű vállalkozó is kézi üzemet indított. Alapanyagként ló- és sertésszőrt, élesgyökeret és tengeri füvet, fát és kátrányt használtak. A szőröket a város állattenyésztése, a fát Debrecen erdőbirtoka adta, a kátrányt pedig a helyi gázgyár – tudható meg Szűcs Ernő leírásából.
A Debreceni Kefegyár kéménye (rajta egy bátor munkással), valamint a telep feliratos főkapuja |
Terefere a portásbácsikkal. Fotók: Barbócz család |
Amikor
Knoll Pál az 1880-as évek elején meghalt, üzeme beolvadt a
Falkba, ami 1888-ban felvette az Első Debreceni Kefeárugyár nevet.
Ezt 1890-ben áttelepítették a Szoboszlói útra (akkor Postakert
36. szám alá), ahol eleinte közönséges és középfinom keféket
állítottak elő. A tulajdonosok itt már gépeket is alkalmaztak.
Új gyártmányként műszaki keféket is csináltak, amikkel
döntően a gyár látta el az ország malmait, cséplő- és más
gépeit. 1896-ban már 350
munkásuk volt. A termelési érték
180 ezer koronára nőtt. Pedig 1887-ben a Böszörményi úti
Hortobágy Malom mögött is létesült egy hasonló gyár, ami szintén közepes és
finom árukat dobott piacra, és 250 dolgozót foglalkoztatott (a vállalat tulajdonosai a Stern
testvérek voltak).
1926-ban
Szántó Győző, a Stern-üzem igazgatója is elhunyt, és a
családja eladta az üzemet a Szoboszlói úti gyárnak. Falkék
1926-tól Egyesült Kefegyárak Rt. Falk és Stern cégnév alatt
működtették az üzemüket. Aztán jött a II. világháború. A
vállalatvezetőket deportálták. A telepet 1944. június 2-án és
szeptember 15-én érték bombatalálatok, a termelést le kellett
állítani. A dolgozók 1945. március 24-én vették tulajdonukba az
üzemet, aminek Debreceni Kefegyári Munkás-szövetkezet lett a neve.
Fénykorában ilyen óriási volt a Debreceni Kefegyár! (A 120 éves jubileumi kiadvány címlapja) |
az utódcéget elköltöztették az István útra, majd 1995-ben
megszűnt. A környék másik híres helye a sarki kis trafik volt – 2014-ben ezt is lebontották. Ha érdekel az egykori Göcs története sok fotóval, akkor látogass erre az összeállításunkra. A régi ruhagyár képes históriája idekattintva érhető el. A volt dohágygyár életútja itt idézhető fel.
DBKL
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése