Keresés ebben a blogban

2018. április 17., kedd

Szőrgyári capriccio

A Debreceni Kefegyár udvara a tűzoltóvíz-tárolóval, az 1960-as években (a kéményről fotózva).
Összeállításunk felvételeit olvasónktól, Barbócz Erzsébettől kaptuk a családi albumukból – köszönet értük!

Debrecen nevét egy nagy múltú kefegyár is viselte anno. A messze földön híres cég csaknem 100 éven át működött a Szoboszlói úton. Múltidézésünket azokkal a korabeli fényképekkel illusztráljuk, melyeket Őrségi Tájak nevű olvasónk bocsátott rendelkezésünkre.

Kisfiú az 50 évvel ezelőtti szolgálati lakásnál.
Nagyobb fotókért kattints a képre!
A patinás vállalat története az-zal kezdődik, hogy Knoll Pál 1862-ben (más forrás szerint 1865-ben) kefe-, ecset- és me-szelőkészítő manufaktúrát ala-pított a Szalkai utcában, majd a következő évben egy Falk Ár-min nevű vállalkozó is kézi üze-met indított. Alapanyagként ló- és sertésszőrt, élesgyökeret és tengeri füvet, fát és kátrányt használtak. A szőröket a város állattenyésztése, a fát Debre-cen erdőbirtoka adta, a kátrányt pedig a helyi gázgyár – tudható meg Szűcs Ernő leírásából.

A Debreceni Kefegyár kéménye (rajta egy bátor munkással), valamint a telep feliratos főkapuja

Terefere a portásbácsikkal. Fotók: Barbócz Erzsébet
Amikor Knoll Pál az 1880-as évek elején meghalt, üzeme be-olvadt a Falkba, ami 1888-ban felvette az Első Debreceni Kefe-árugyár nevet. Ezt 1890-ben át-telepítették a Szoboszlói útra (akkor Postakert 36. szám alá), ahol eleinte közönséges és kö-zépfinom keféket állítottak elő. A tulajdonosok itt már gépeket is alkalmaztak. Új gyártmány-ként műszaki keféket is csinál-tak, amikkel döntően a gyár lát-ta el az ország malmait, csép-lő- és más gépeit. 1896-ban már 350 munkásuk volt.

A termelési érték 180 ezer koronára nőtt. Pedig 1887-ben a Böszörményi úti Hortobágy Malom mögött is létesült egy hasonló gyár, ami szintén közepes és finom árukat dobott piacra, és 250 dolgozót foglalkoztatott (a vállalat tulajdonosai a Stern testvérek voltak).

Tűzoltóvíz és fűrészáru – no meg a bicikliző kisfiú.
Nagyobb fotókért kattints a képre!
1926-ban Szántó Győző, a Stern-üzem igazgatója is el-hunyt, és a családja eladta az üzemet a Szoboszlói úti gyár-nak. Falkék 1926-tól Egyesült Kefegyárak Rt. Falk és Stern cégnév alatt működtették az üzemüket. Aztán jött a II. világ-háború. A vállalatvezetőket de-portálták. A telepet 1944. június 2-án és szeptember 15-én érték bombatalálatok, a termelést le kellett állítani. A dolgozók 1945. március 24-én vették tu-lajdonukba az üzemet, aminek Debreceni Kefegyári Munkás-szövetkezet lett a neve.

A kefegyár kéményére felkúszva készített látkép az iskoláról és a városi bérházról, az előtérben pazar Ikarusok

Fénykorában ilyen óriási volt a Debreceni Kefegyár!
(A 120 éves jubileumi kiadvány címlapja)
Az államosítás után nagy ér-vágás volt az is, hogy profilí-rozás címén a szőrüzemet Kaposvárra helyezték. Akkortól ugyanis onnan kellett maga-sabb áron visszavásárolni azt, amit addig az üzem maga állí-tott elő. Ennek ellenére 1957-től a termelés 55–60%-a már ex-portra ment, így az üzem két műszakra állt át. A termék-összetétel pedig az 1970-es évektől 65%-ban finomkefe, seprű és meszelő volt, s eze-ken kívül műszaki kefe és fa-test. Végül a privatizáció a gyárat is utolérte a rendszer-váltáskor. Szűcs Ernő leírása szerint az utódcéget elköltöz-tették az István útra, majd 1995-ben megszűnt.

(A környék másik híres helye a sarki kis trafik volt – 2014-ben ezt is lebontották.)


Ma már ez van a Debreceni Kefegyár helyén. Fotó: Debreceni Képeslapok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.