Debrecen egykori jószágtartó birtokának, Hortobágynak a jelképe, a klasszicista stílusú Kilenclyukú híd a korábbi fahíd helyén épült meg 1827 és 1833 között, a nagyerdei fürdőházat (Régi Vigadót) is megalkotó Povolny Ferenc tervei alapján. Nem siették el tehát a műtárgy megvalósítását, de ennek az is az oka, hogy 1827 decemberében a királyi kamara felfüggesztette az építést (az okokat lásd lentebb).
A Kilenclyukú híd kocsipályájának kövezését 190 esztendeje, 1833 tavaszán kezdték el. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
A község honlapján megosztott történeti leírás szerint az a bizonyos előző fahíd 1697-ben épült, és a nagy forgalom miatt elhasználódott. Viszont csak a Kilenclyukú híd elkészültekor bontották el. Azt már mi tesszük hozzá, hogy hasonló történt 1961-ben is a debreceni Nagyállomás régi főépületével, miután átadták a mai modern stílusú épületegyüttest.
Csontváry Kosztka Tivadar 1903-as, tehát 120 éves festménye, melynek címe: A viharos Hortobágy |
Mint utaltunk rá, a kőhíd építése nem volt eseménytelen: 1827 decemberében a királyi kamara felfüggesztette a hídépítést, és felszólította Debrecent a tervek módosítására, mivel úgy ítélte meg, hogy növelni kell az átfolyási szelvényt. A továbbépítésről szóló engedély 1828 augusztusában született meg. 1831-ben elkezdődött a boltozatok építése, de a helyi homok használhatatlannak bizonyult. Emiatt az építőmester és a kőfaragók között elmérgesedett a viszony. Az összes szükséges faragott kő 1832-re ért az építkezés helyszínére.
Mindemellett a múltidézés szerint gondot okozott a kocsipálya burkolatához szükséges kő is. Csak egy véletlen folytán találtak rá Boronkai Ferenc tokaji gazdára, aki a szőlőjében egy kis kőfejtőt is működtetett, és kiváló kockakövet állított elő. Debrecen tőle vásárolta meg a szükséges 40 köbölnyi mennyiséget. Aztán azonban a tokaji kő elszállítása is szerencsétlenül alakult...
A Kilenclyukú híd a történelmi Magyarország leghosszabb közúti kőhídja. Fotó: Hapák József |
Ugyanis az egyik kiválasztott tokaji vállalkozó 14 köböl követ hajóra rakatott, de a vízijármű még az ottani kikötőben elsüllyedt. A kocsipálya kövezését 190 esztendeje, tehát 1833 tavaszán kezdték el. Akkor viszont a munkát szakszerűtlenül végezték el, így vissza kellett bontani. Végül, nagy nehezen, 1833. június 24-re készült el a kocsipálya kőburkolata.
A Hortobágy-folyó és a Kilenclyukú híd napsütéses látképe napjainkban. Fotó: Ars Una Studio |
A Kilenclyukú híd a történelmi Magyarország leghosszabb közúti kőhídja. Ugyanis a folyó két partján lévő ellenfalak közt mért távolsága 92,13 méter, a teljes hossza pedig 167,3 méter. A pusztai állathajtás gyorsítását szolgálja az is, hogy Povolny Ferenc a feljárókat szélesedőre tervezte: így a híd a felhajtott jószágokat kitáruló karként fogadta (idézet a községi honlap leírásából).
Régi itatóhely Hortobágyon a fővárosi Barasits Kiadó II. világháború előtti képeslapján |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése