Debreceni Képeslapok: pince

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pince. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 28., hétfő

A Tisza-palota Dósa nádor téri alagútjának legendája

Debrecenben a Tisza-palotának a legenda szerint volt egy pincebunkere, annak pedig egy hátsó alagútja, amin a Dósa nádor térre lehetett kijutni. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A régi fedlap és pinceablak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Volt is ott többek között egy csapóajtó (lásd a fenti képen), amit e járat részének tulajdonítottak egyesek. A tér 2020-as átépítésekor a sajtóban az jelent meg, hogy a csapóajtót megszüntetik, mivel ott alakítják ki az új szökőkutat. Ezt a helyet látogattuk meg 2026. szeptember 28-án.

A két új fedlap. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Megállapíthattuk, hogy a régi fedél valóban nincs ott, ellenben odakerült két másik fémből készült hasonló alkalmatosság. Ugyanakkor a tér és a Rózsa utca sarkán még megtalálható a Tisza-palota vastag pinceablak-fedele (lásd az első képen). Ez az ottjártunkkor résnyire nyitva volt, azon bekémlelve pedig egy vastag fémrácsot fedezhettünk fel. Tehát a pince most is megvan, és ebben nincs is semmi rendkívüli – mint ahogyan abban se, ha volt ott egy kivezető járat is. Nem kizárt az sem, hogy ez a járat vagy annak egy része most is létezik, csak éppen immár a szökőkút üzemi aknája működik benne.

A pinceablak napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Facebookon megosztott cikkünkhöz Kedves Olvasónk, Héty Péter jelezte: „Az nem alagút volt, hanem az épület alatti óvóhely kimenekülő búvónyílása a faltól bizonyos távolságra, ahol az esetleges épületomlás törmeléke elvileg nem zárta volna el a kijutást. Az az ablak pedig az egykori óvóhely ablaka. Ilyen távolabbi kibúvóval szinte csak a MÁV óvóhelyei rendelkeztek. Pl. a vasutas bérházaknál is a Wesselényin.” A következő archív fotónkon a feltételezett alagút egykori környékét láthatjuk a 2020-as térrendezés idején, amikor csöveket is lefektettek a területen. Középen talán éppen a volt alagút húzódik:

Átépítés a volt nyílásnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézéseink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. augusztus 20., csütörtök

Volt egyszer egy Kinizsi Söröző

A debreceni Aranybika Hotel pincesörözőjét több hónapos átalakítás miatti zárva tartást követően az 1966-os, első virágkarnevál napján, augusztus 20-án 11 órakor, Kinizsi Söröző néven nyitotta meg újra a közönség előtt a Hajdú Megyei Vendéglátó Vállalat a Bajcsy-Zsilinszky utca elején, a Víg Mozihoz vezető udvar mellett. A korabeli hirdetések szerint eleinte vasárnaponként 11 órától hangulatos sörzene is szórakoztatta a betérőket az Aranybika Kinizsi Sörözőjében, melynek jellegzetessége volt a kockás padló, a masszív faasztalok és a vesszőből font színes lámpaburák is.

A külső front. Fotó: Alföldi Antal, 1972

Összeállításunk fotói részben a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlegéből származnak. A képeken nemcsak a Kinizsi cégére látszik, hanem az is, hogy a kapujánál álltak meg az autóbuszok. Hétvégeken sok sorkatona még ide ruccant le, mielőtt 28-as busszal visszatért az eltávozásról a Kossuth Laktanyába. Rajtuk kívül a belvárosi, például Bethlenes diákság is szép számban képviseltette magát a népszerű sörözőben. E pincében ma is vendéglő üzemel, de más névvel, tulajdonossal és külsővel.

Régi színes fotók: Zoltai Károly, 1971

Olvasóink hozzászólásai között korábban Bán Jánosné a következőket írta: „Szívemet simogatja ez a kép! 1975. május 7-én itt ismertem meg a férjem. Azóta 44 éves házasok vagyunk 2 csodálatos gyerekkel és 3 unokával. Soha nem felejtem azt a napot! Az ott fogyasztott túrós csusza ízét, a húsos palacsinta illatát, a (számomra) nehéz székek súlyát, az egész KINIZSI hangulatát! Erzsikét, a pincért! Mindent, mindent, ami akkor ott volt! Imádtam!”

Burai Árpádné Éva így fogalmazott: „Régi szép idők. Finom túrós csuszát, töltött káposztát ettünk a Kinizsiben. Jólesett rá a finom csapolt sör. Jó társasággal sok-sok kellemes estét töltöttünk el itt. Ma már csak emlék. Jó visszaemlékezn a fiatal évekre!” Rákos László felidézte: „Igen kellemes kis hely volt, csak a lépcsőn kellett vigyázni, bár felfelé menet négykézláb is ki tudtál botorkálni.”

1971-es felvétel: Fortepan / Inkey Tibor

Hérák Vera azt kérdezte: „A homokórák funkciójára emlékeztek? Jó volt, jók voltak a kaják, s mindig vidám esték voltak ott!” Dudics István az órákkal kapcsolatban felelevenítette: „Egy időben minden asztal mellé a falra egy homokóra volt felszerelve. Rendeléskor indult az óra, ha az étel nem érkezett meg a homok lepergéséig, ingyen volt a kaja. Igyekeztünk bonyolult ételt rendelni, de sohasem sikerülte legyőzni a homokórát.”

Kékesi Éva kijelentette: „Ott ettem igazi jó hortobágyi palacsintát, azóta se. A nyomába sem jár a mostani, akárhol készítik.” Andreas Oikonomou is erre emlékezett: „Görög egyetemisták, törzshelyünk volt a 80-es években. Ott ettem először hortobágyi palacsintát.” S végül Hegedűs Ildikó gondolatai: „Gimi utáni összejövetelek... apró lázadásokkal, világot megváltó szónoklatokkal... Áááááá, de szép is volt!” Olvasóink további múltidézései itt olvashatók. A közeli, egykori törökfürdő hihetetlen históriája pedig ebben az összeállításunkban ismerhető meg.

Az 1974-es étlapot Barna Sándornak köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy

amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Nyitóképünk teljes méretben

Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:

Az 1996-os képet Babi Katalin Baráthnak köszönjük!

2025. december 22., hétfő

Mi lesz a pedagógus-művházzal?

Debrecen egyik hajdani kulturális intézménye a Bethlen utca 14. szám alatti Pedagógus Művelődési Ház, aminek az épülete hosszú évek óta üresen állt. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A volt művház 25.12.21-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ingatlanról már 1981-ben is azt írta a helyi sajtó, hogy nagyon rozoga állapotban van, ennek ellenére még utána is sokáig lehetett benne élet. Olvasóink hozzászólásai szerint korábban tánciskola, kiállítótér, kóruspróba-, koncert- és össztánchely, majd például természetgyógyászat és életreform-egyesület is működött itt, s a létesítmény a Kölcsey-művközponthoz tartozott egy időben.

2025 júniusa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2025. december 21-én pedig a fenti, júniusi fotónkkal szemben azt örökítettük meg, hogy az egykori művháznak és a szomszédos saroképületnek már csak az utcai főhomlokzatuk látszik. A mögöttük lévő lebontott területen hatalmas építkezés van kibontakozóban. A vasárnapi ottjártunkkor egyelőre nem jelezte tábla azt, hogy mi épül itt, azonban sajtóhírekből tudható, hogy a két telken lakó- és irodaház lesz úgy, hogy a külső falak megmaradnak, akárcsak a volt pedagógus-művház pincéje.

A Bethlen utca 16. szám. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

A hátsó traktus. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Jókai utcai rész. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024. október 21., hétfő

Amikor a Sumen Étterem működött a Régi Postában

Debrecenben a Széchenyi utcai vendéglő nem mindig viselte a Régi Posta (Régiposta) nevet. Ugyanis például 1969. augusztus 20-tól a Sumen Étterem működött a cívisváros legrégebbi épületében.

Mostani múltidézésünk fotói a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származnak. Mint látható, a vendéglátóhelyhez takarosan berendezett borospince is tartozott. A helyi sajtóból az is megtudható, hogy az épületegyüttes akkor a kertészeti vállalat központja volt. Az éttermet a helyi vendéglátó vállalat és a testvérváros Sumen rendezte be, és speciális magyar és bolgár ételeket, italokat kínáltak itt. Ilyen kaja volt a kebacseta, siscseta, djuvets, valamint a hazai oldalról a slambuc, csöröge és rakott cívis tál is. A Sumen Étterem nem sokáig működött itt: a Fényes udvari lakótelep megépítésével a Tanács (ma Víztorony) utcán folytatta a tevékenységét.

Az étterem

DBKL

A borospince

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Már Régipostaként

2024. augusztus 15., csütörtök

A Bajcsy utcai földalatti fényűző törökfürdő legendája

Debrecen egyik feledésbe merülő belvárosi fürdőhelye az Aranybika és a szomszédos Bajcsy utcai emeletes bérpalota pincerendszerében működött egykor. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

2024. 08. 14-i állapot. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Természetesen nem a törökök építették a középkorban, hanem majd csak a XX. század elején alakították ki a luxusra vágyó eleink, a régi törökfürdők hangulatát idézve. Ez az exkluzív hely talán a barokk ékkő, Eger törökfürdőjének egyik kis termére hasonlíthatott, mely ilyen:

Az egri törökfürdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A debreceni hajdani földalatti úri termálfürdő (melynek kinti részét 2024. augusztus 14-én kerestük fel) a legendák szerint 1911-től a II. világháborúig a Bika melletti udvarban volt, mégpedig ezer négyzetméteren, és állítólag messzire vezető alagutakkal. A ma is meglévő fémkupolával fedett fürdőt a hotellel is ilyen lenti járat kötötte össze. A díszes márványterem medencéjét azonban később bebetonozták, a reprezentatív oszlopok is eltűntek, és döbbenetes módon bútorboltot, valamint bútorraktárt csináltak a szebb napokat is megélt törökfürdőből.

2020 januári munka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A helyet 2020-ban még elkezdte átépíteni egy társaság, hogy szolgáltatóházat alakítsanak ki ott, de aztán beütött a járvány, és a tervezett létesítmény azóta se nyílt meg. Akkor kitették az „ilyen most – ilyen lesz” típusú látványtervüket; ezt a cikk végén mutatjuk be.

Megújult külső lépcsők. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A korábbi Facebook-posztunkhoz szóló Kedves Olvasóink közül Lázár Katalin felidézte, hogy a nagymamája mesélte, hogy termálfürdő volt a Bika mögött és gyönyörű üvegházas télikert. Rajta kívül Primó László leírta: „1988-tól 2001-ig itt laktunk (3. emelet 4-es ajtó, pont a kupolára nézett a bejárati ajtónk!) A házban lakó idősektől hallottuk, hogy valamikor itt bizony fürdő volt! A bádogtető egyenes részén 2 hosszúkás drótozott, vastag fehér ablak volt, amin keresztül nem lehetett benézni. A bútorbolt előtt teljesen üres nagy tér volt, és mindig sötét, mert a 2 ablakon kevés fény szűrődött be. Énekeltünk ott, mert jól vízhangzott a tér. Arra emlékszem, hogy mindenhol víz állt, mert a bádogtető beengedte. A padlástérben és itt lent a falon évszámokat láttunk (1915, 1924) és Dávid csillagot. A padláson több helyen is. Maga az épület története is érdekes lehet, vagy hogy kik lakhattak ott a 20. század elején. Óriási polgári lakások, cselédlépcső, szénnel készített firkák a padlástérben stb. Szomorú látni, hogy minden így lepusztult.”

A háttérben a Bika. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ujvárosiné Kati ugyanakkor rámutatott arra, hogy „Sokan nem ismerték ezt a részt, egy ismertető jó szolgálatot tenne. A város közepén, frekventált helyen van, nagyobb szabású dologra is felhasználható lenne, mint egy szolgáltatóház a Bika tőszomszédságában.” Mi pedig, a Debreceni Képeslapok részéről reméljük azt is, hogy a tervekről nem mondtak le, és egyszer még újra benépesül ez a sokat megélt, misztikus helye Debrecennek!

Ilyen mélyen van... Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

A 2024.08.14-i látvány. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A 2020 januári látványterv. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024. február 15., csütörtök

Az egri Szépasszony-völgy gyönyörű borozói és pincéi

1947-es székelykapu az egri Szépasszony-völgy egyik különleges portáján. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Debrecentől 142 kilométerre található Eger többek között a méltán híres nedüi miatt kedvelt a kirándulók és persze a helyiek körében. 2024. február 13-án a Szépasszony-völgybe látogattunk, ahol nemcsak itókákat lehet kóstolgatni, hanem az épületekben és a pincékben is gyönyörködhetünk.

A kirándulók már a belvárosból odavezető úton is szebbnél szebb építményeket csodálhatnak meg

A Szépasszony-völgy emblematikus szobrai közül kettőt Debreczeni Zsóka és Pelc Zoltán készített, ezek a Szépasszony (lásd a cikk végén) és a Hordón ülő Bacchus. Leányt ábrázol Kolodko Mihály alkotása is, ami egy díszkúton áll.

Vidám festmény egy pincén, jobbról pedig a völgy szélén álló „Szőlőt taposó lány” szobor és díszkút. (Kolodko Mihály, 2013).
Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 2024. február 13-i ottjártunkkor – lévén mégiscsak tél – még nem hömpölygött tömeg a völgyben, ellenben a napsütés és a hőmérséklet annyira kellemes volt, hogy igazán jólesett sétálgatni itt.

A Szépasszony-völgy történetéről annyit mi is felelevenítünk a leírások alapján, hogy ez Eger legnagyobb kiterjedésű, összefüggő borpincés területe, ahol mintegy 200 pince található. A nevét az egyik legenda szerint azon gyönyörű nő után kapta, aki hajdanán itt árusított bort.

A pincéket 1774-től kezdték kialakítani, s ehhez a püspök engedélye kellett. Egerben és a környékén többnyire riolittufába vájt pincék találhatók, ahol a bor állandó 10–15 fokos hőmérsékletben tárolható.

Ma a Szépasszony-völgy már teljesen más, mint évszázadokkal ezelőtt vagy akár 40 éve.

Több nagy vendéglő és panzió épült itt, és a 2024. február 13-i látogatásunkkor is épp dolgoztak egy hatalmas szálláshelyen. Vannak eldugott kis pincék is, ugyanakkor az épületek díszítései is nagyon változatosak és vendégcsalogatóak. A tavasz beköszöntével a völgy is felébred, és folyamatos lesz a jövés-menés. Sőt, kinyit a szabadtéri színpad is, ahol sztárelőadók szórakoztatják a völgybarátokat.

DBKL

Turisztikai cikkeink sok régi és friss fotóval:

2023. december 6., szerda

Amikor fél konyak 130 Ft volt a Halápi Csárdában

Debrecen hajdani fogadóinak egyike a 48-as főút mellett omladozik, Halápnál. Az 1778-ban, Köhler György tervei alapján, nádtetővel megépített vendéglátóhelyről ezúttal olyan fotókat osztunk meg, amelyekről kiderül, hogy a működése utolsó időszakában milyen árak voltak a Halápi Csárdában. 2012-ben, amikor ezeket készítettük, már szellemtanya volt a hajdan népszerű és fontos üzlet, ám még egyben volt a homlokzaton a cégtáblája, és az is olvasható volt rajta, hogy ki üzemeltette a boltot.

Az ablakok, ajtók (ahol még voltak) tárva-nyitva álltak, s a pincébe is le lehetett menni. Ott pedig például lekvárok, befőttek sorakoztak a polcokon, s a lépcsőn egy nagy tábla sárgállott. Az árjegyzék! Lássuk is, mik voltak itt az utolsó árak (nyilván nem 2012-ben):

Fél deci konyak, pálinka, Hubertus, Várda keserű stb. 130 forintba került, a Marlboro 590 forintba, a Helikon 440-be; a Sopianae ára 480 volt, a „Szimfóniáé” pedig 410 forint. Az árjegyzék szerint a rágó 120, a Sportszelet 80 forint, a Bohóc csoki és a ropi 60-60 forint ellenében volt megvásárolható. Ezek nem bolti árak, de bizony napjainkban nagyon örülnénk, ha még ennyi lenne az árszínvonal a hazai kereskedelemben...

DBKL

Vendéglátós cikkeink sok régi képpel:

Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 28., hétfő

2026. augusztus 20., csütörtök

2025. december 22., hétfő

2024. október 21., hétfő

2024. augusztus 15., csütörtök

2024. február 15., csütörtök

2023. december 6., szerda