Régi fotók Tőletek – 5. rész (Vége)

A Debreceni Képeslapok olvasóinak családi kincsestáraiból kapott fotók közötti válogatásunk utolsó fejezetében pazar belvárosi és nagyerdei felvételeket mutatunk be. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Elsőként íme a Gambrinus közben működött vendéglő kerthelyiségéről egy „észveszejtő fénykép”. Az 1920-as évekből származó fotográfia olyan békebeli hangulatot áraszt, amilyen azóta se lehetett máshol a városban. Forrás: Boruzs Lajosné. Az alábbi kép pedig az 1933-as cserkész-világtalálkozó résztvevőinek felvonulását örökítette meg a főutcán. A fantasztikus képet Ribiczeyné Karalyos Réka Judit küldte a családi archívumukból.

A II. világháború után nem csak a tankszobor állt a Kossuth utcán – a helyén ugyanis előbb egy cirill betűs fal, továbbá géppuskás mementó volt. Kiss Erika édesapjának fotója kiválóan érzékelteti az akkori széljárást.

Hasonló emlékművek a Vörös Hadsereg útján is éktelenkedtek. Az Alekszejenkó Viktortól kapott – és az édesapja által készített – képen nem látszik ilyesmi, viszont a püspöki palota, a fellobogózott Aranybika és a régi szervizút a jellegzetes ufólámpákkal annál inkább. A dátum: 1967.

Két évvel későbbi az alábbi fotócska is, ami ugyancsak a főutcán született, és a korszak babakocsistílusát is találóan tükrözi. A kis járműben a kép adományozója, Szűcs Lajosné csücsül.

Abban az időszakban készült a következő felvétel is. A Kenyeres Ilona által feltöltött képen a Csapó utca látható – mégpedig abból a korból, amikor még a 6-os villamosok közlekedtek ott.

Azon a környéken állt a Debrecen Áruház is, azzal szemben pedig a virágpiac – lásd Árva Barna felvételét. Azóta itt sétálóövezet és bevásárlóközpontok vannak.

A belváros és a Nagyerdő között félúton, a Füredi út és a Nádor utca sarkán áll egy – ma már református – templom. Szintén Árva Barna a Makovecz-stílusú gyülekezeti hely építését örökítette meg ezen a fotóján, még 1992-ben.

Kiérve a Nagyerdőhöz, az Orvostudományi Egyetem előtti teret láthatjuk, ahol Tisza István szobra állt eredetileg. Az 1933-as fotót a beküldő Kenyeres Ilona édesapja készítette.

Hudacsek Zoltán a családi gyűjteményében olyan strandi fotót is őriz, ami 1934-ben mutatja a vidám fürdőzőket. Fent középen egy férfi a karját lengeti, s ez bizony már az új eszméket is hirdette...

Bakó Irén az édesapja fényképei közül azt is feltöltötte, amelyiken a Csónakázó-tó szigetét és fahídját ismerhetjük meg. Páratlan értékű kordokumentum, hiszen ma már egyik se létezik.

A következő Bakó Irén-képen a régi Békás-tó tárul fel. Ez a fotó azért is érdekes, mert a készítésekor még megvolt a parti terasz. 2014 nyara óta pedig már a tó is át van építve.

Vekerdi Károly, aki millió gyönyörű régi képeslap másolatát osztotta meg magazinunk olvasóival, a Medgyessy sétány 4. szám alatti lakról (eredetileg erdészházról) is küldött egy utolsó fotót. Ugyanis ez a házikó sincs meg már, a helyére hotelt és éttermet építettek. És sajnos a szomszédos villa is nagyon elszomorító állapotban van a régi városi nyaralósoron.

Az olvasóink gyűjteményeiből válogató sorozatunkat Bodrogközy Katona Zsuzsa felvételével zárjuk hamarosan. A kép szintén egy soha vissza nem térő pillanatot tár elénk: az azóta lebontott Csónakázó-tó, valamint Újvigadó utolsó időszakának látványát.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

S végül: Papp-Németh Anikó családi relikviái a régi Békás-tóról és Csónakázó-tóról.
Köszönjük szépen ezeket is!

Olvasd el összeállításunk első részét, és nézd meg a fotókat a második fejezetben is! A sorozat harmadik cikke itt látható, az utolsó előtti anyag pedig ezen a linken érhető el.