A csodálatos Cserkész-tó

Debrecen tégláskerti részének szélén hajdanán egy pazar vízi paradicsom tündökölt. Csónakázók és korcsolyázók sportoltak rajta, és persze nagy mulatságokat is tartottak ott.

Remek jelenet az egykori tóparti életről.
Nagyításért, a galéria megnyitásáért kattints a képre!

Az utolsó időszakban a cserkészek által működtetett oázis területe ma is beépítetlen, ám víz csak nagy esőzések után csillog rajta. A rét megközelíthető a Déli sorról a régi vasúti gurító alagútjából, valamint a Gázvezeték utcai salakmotor-pálya felől is. Ez utóbbin haladva régi kockaköves út fut a fák alatt az egykori tóhoz, a keresett helyen pedig a meder szegélye is felfedezhető. Sajnos sok a szemétkupac, amik tovább fokozzák a jóérzésű kirándulók szomorúságát.

A régi kőút. Mai fotók: Debreceni Képeslapok

De nézzük a múltat! Zoltai Lajos leírása szerint ez a csónakázó anno a szőlőskertek közt keletkezett. Azoknak a posványos gödröknek, vízállásoknak az egyik legnagyobbika volt, amiknek a hasznosítására, eltüntetésére 1846-ban gondolt legelőször a városi hatóság. A tó területe a vasúti pályaudvar feltöltése (1855–57) előtt még nagyobb volt, az 1930-as években pedig 1 hold és 1200 négyszögöles. Ezen a szúnyogtenyésztő pocsolyás vízen (amit a szűcsök régóta nyersbőr mosására használtak) a nálunk még kevesek által ismert játék honosult meg: 1873 elején korcsolyázó egyletbe tömörültek a sport hívei. A következő év végén csónakázó egylet is alakult, és bérbe vették a várostól a tó használatát. Ettől fogva ez az iszaptól megtisztított, és kellőképpen felszerelt birodalom 25 éven át az ifjúság kedvelt kiránduló-, szórakozóhelye volt.

Itt csillogott anno a víztükör...

Gyakran zajlottak le rajta lámpi-onok és fáklyák világításánál ünnepélyes versenyek, olykor pesti, bécsi vendégek részvé-telével – mígnem az 1800-as évek végén ,,a szép ősz bajuszt viselő öreg Szikszay József" felépíttetvén a menyéről elnevezett Margit-fürdőt, ennek téres udvarán korcsolyapályát is rendezett be, kényelmes melegedő csarnokkal, vendéglővel. A csónakázó egylet nem bírta a versenyt a Margit-fürdő jegével, ami már gőzvasúton is elérhető lett. A vasúti állomás újraépítésének és kibővítésének éppen akkor felvetett terve a csónakázó-tó jövőjét is bizonytalanná tette. Az elmostohásodott körülmények miatt 1904-ben a csónakázó egylet feloszlott, s csakhamar követte példáját a korcsolyázó egylet is. A tavat a hozzátartozó földdel együtt 1905-ben évi 100 koronáért Szabó Sándor bérelte ki.

A cserkészek által kialakított, gyönyörű birodalom.
Fotó: Kassay Ernő, Csáthy Kiadó, Zempléni Múzeum

Az ő családja 1929-ig fenn-tartotta a csónakvállalatot. A tó partján kis nyári vendéglőt is nyitott. Sőt a természetes forrás vizével táplálkozó tó vizében halat is tenyésztett. Végül a Magyar Cserkész Szövetség vette bérbe a tavat. 1932. május 17-én a városi közgyűlés évi 1 aranypengő díjért engedte át a szövetségnek 1205 négyszögöl földdel együtt – úgy, hogy ott cserkészházat épített, kerítést készített, sőt gyümölcsöst ülte-tett, és vízi növényeket telepített.

A cserkészek ezermesteri ügyességükkel kevés pénzecskéjükből – fogalmaz Zoltai Lajos – a céljaiknak megfelelő, valóban tetszetős külsejű tornyos hajlékot varázsoltak az új életre kelt csónakázó mellé... Amit a II. világháború után szüntettek meg, akárcsak például a csapókerti Kincses-tavat. A Tégláskertben egyébként nem a Cserkész-tó volt az egyetlen oázis, hiszen a közelében működött a Vértessy-strand és a Telegdi-fürdő is.
Ezekről ebben az összeállításunkban láthatók régi fotók és leírások.

DBKL

Az egykori tóterület a vasúti gurító hídjával. Mai fotók: Debreceni Képeslapok