A csodálatos Cserkész-tó

Debrecen tégláskerti részének szélén hajdanán egy pazar vízi paradicsom tündökölt. Csónakázók és korcsolyázók sportoltak rajta, és persze nagy mulatságokat is tartottak ott.

Nagyobb fotókért, a galéria megnyitásáért kattints a képre!

Az utolsó időszakban a cserké-szek által működtetett oázis területe ma is beépítetlen, ám víz csak nagy esőzések után csillog rajta. A rét megközelít-hető a Déli sorról a régi vasúti gurító alagútjából, valamint a Gázvezeték utcai salakmotor-pálya felől is. Ez utóbbin halad-va régi kockaköves út fut a fák alatt az egykori tóhoz, a kere-sett helyen pedig a meder szegélye is felfedezhető. Saj-nos sok a szemétkupac, amik tovább fokozzák a jóérzésű kirándulók szomorúságát.

A régi kőút. Mai fotók: Debreceni Képeslapok

De nézzük a múltat! Zoltai La-jos leírása szerint ez a csóna-kázó anno a szőlőskertek közt keletkezett. Azoknak a posvá-nyos gödröknek, vízállásoknak az egyik legnagyobbika volt, amiknek a hasznosítására, eltüntetésére 1846-ban gondolt legelőször a városi hatóság. A tó területe a vasúti pályaudvar feltöltése (1855–57) előtt még nagyobb volt, az 1930-as évek-ben pedig 1 hold és 1200 négy-szögöles. Ezen a szúnyog-tenyésztő pocsolyás vízen (amit a szűcsök régóta nyers-bőr mosására használtak) a nálunk még kevesek által is-mert játék honosult meg: 1873 elején korcsolyázó egyletbe tömörültek a sport hívei. A következő év végén csónakázó egylet is alakult, és bérbe vették a várostól a tó használatát. Ettől fogva ez az iszaptól megtisztított, és kellőképpen fel-szerelt birodalom 25 éven át az ifjúság kedvelt kiránduló-, szórakozóhelye volt.

Itt csillogott anno a víztükör...

Gyakran zajlottak le rajta lámpi-onok és fáklyák világításánál ünnepélyes versenyek, olykor pesti, bécsi vendégek részvé-telével – mígnem az 1800-as évek végén "a szép ősz bajuszt viselő öreg Szikszay József" felépíttetvén a menyéről elne-vezett Margit-fürdőt, ennek téres udvarán korcsolyapályát is rendezett be, kényelmes melegedő csarnokkal, ven-déglővel. A csónakázó egylet nem bírta a versenyt a Margit-fürdő jegével, ami már gőz-vasúton is elérhető lett. A vasúti állomás újraépítésének és kibővítésének éppen akkor felvetett terve a csónakázó-tó jövőjét is bizonytalanná tette. Az elmostohásodott körülmények miatt 1904-ben a csónakázó egylet feloszlott, s csakhamar követte példáját a korcsolyázó egylet is. A tavat a hozzátartozó földdel együtt 1905-ben évi 100 koronáért Szabó Sándor bérelte ki.

A cserkészek birodalma. Fotó: Csáthy Kiadó, Zempléni Múzeum

Az ő családja 1929-ig fenn-tartotta a csónakvállalatot. A tó partján kis nyári vendéglőt is nyitott. Sőt a természetes for-rás vizével táplálkozó tó vizében halat is tenyésztett. Végül a Magyar Cserkész Szövetség vette bérbe a tavat. 1932. május 17-én a városi közgyűlés évi 1 aranypengő díjért engedte át a szövetségnek 1205 négyszögöl földdel együtt – úgy, hogy ott cserkészházat épített, kerítést készített, sőt gyümölcsöst ülte-tett, és vízi növényeket telepí-tett. A cserkészek ezermesteri ügyességükkel kevés pénzecs-kéjükböl – fogalmaz Zoltai Lajos – a céljaiknak megfelelő, valóban tetszetős külsejű tornyos hajlékot varázsoltak az új életre kelt csónakázó mellé... Amit a II. világháború után szüntettek meg, akárcsak például a csapókerti Kincses-tavat. A Tégláskertben egyébként nem a Cserkész-tó volt az egyetlen oázis, hiszen a közelében működött a Vértessy-strand és a Telegdi-fürdő is.

Ezekről ebben az összeállításunkban láthatók régi fotók és leírások.

DBKL

Az egykori tóterület a vasúti gurító hídjával. Mai fotók: Debreceni Képeslapok