 |
| A Zsibi főkapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Beugrott egy régi jelenet a múltból. 1995, a havas debreceni használtcikk-piac (Zsibi). A szemetes zsákot húztam a földön, a latyakos havas sárban, és az eldobott műanyag poharakat szedtem össze. A vizes szemét miatt már keményre fagyott a kezem. Alig bírtam megfogni az ujjaimmal a hulladékot, ami nehezítette a munkát. Közben arra gondoltam tizennégy évesen, hogy hosszú lesz így az élet. Hosszú, hiszen annyira lassan telnek a percek is a jéghideg piaci sorok között. Aztán szedtem tovább a szemetet, és kezdtem magam egyre jobban felhúzni. Ha ennyi idősen már megpecsételődött a sorsom, van-e valami boldogsága az életnek? Mi a francot teszek hozzá a nagybetűs faunához? Azt, hogy a mások által eldobott szemetet összeszedjem? Ez az én fene nagy létem? Ezen gondolatok közben a hideg szél feltámadt, és csavarni kezdte a kezemben a szemetes zsákot. És még van három sor, amit össze kell takarítsak – gondoltam egyre inkább elkeseredve. A kezem már nem fázott, hiszen teljesen elfagytak az idegek. Ezt kihasználva a vizes papírokat és poharakat nagyobb lendülettel kezdtem összeszedni. Úgy éreztem, a sors cinikusan adta a lehetőséget azzal, hogy lefagyasztotta a kezeim. Örülni kéne?! – ordítottam fel az utolsó pohár zsákba dobása közben. Válasz nem jött, így a zsákot mérgemben a földhöz csaptam, ami miatt az oldala kettényílt, és az összes szemét kihullott. A szél ezt látván erőre kapott, és az összes hulladékot széthintette a sorok között. Csak álltam és néztem, ahogy a papírpoharak és gyűrött zsebkendők, papírok a szélben járták a gúnyos táncukat. Még jobban összetörtem. Aztán elkezdtem járni a sorokat újra, kezemben egy új zsákkal... D. Tóth Norbert másik írását itt adtuk közre.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
