Debrecenben ünnepélyesen adták át az új debreceni Malév-repülőteret 1960. június 27-én. A Napló akkori cikke szerint az előző év decemberében kezdtek hozzá az építéséhez, s rekordidő alatt, másfél hónappal a határidő előtt adták át a forgalomnak. A hely mai állapotát ebben a videóban láthatják:
A repülőtér, mely egyúttal az ország egyik legmodernebb repülőtere, zászlódíszben várta a megnyitóra érkező fővárosi vendégeket: Rónai Rudolf légügyi főigazgatót, Hűvös Sándort, a Malév vezérigazgatóját, Berki Ferencet, a Malév beruházási főnökét. Gádor Ferenc elvtárs, az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára (aki részt vett a Román Munkáspárt kongresszusán) ugyanezzel a repülőgéppel érkezett vissza, mely a Malév vezetőit hozta a debreceni repülőtér átadási ünnepségeire.
A debreceni Malév-repülőtér főépülete
A repülőgép a leszállás után nem pihent, mivel a dolgozók közül harminckettőt sétarepülésre vitt a város fölött. A repülőtér több mint 2,5 millió forintba került, s a legmodernebb elgondolások valósultak meg. Nagy munka volt, amit elvégeztek, míg idáig, a gyönyörű üvegpalotáig eljutottak – fogalmazott a tudósítás.
A személyzet fotóját Nagy Lászlóné Julikának köszönjük
A talajvíz egy méterre van csak ezen a területen, így igen nagy nehézséget jelentett a talajvíz leküzdése, az épület tökéletes szigetelése, kazánházának, pincéinek beépítése. A vízvezetéket is három kilométernyi távolságról, a Kerekestelepről kellett az új repülőtérre vezetni.
„Ez az új debreceni létesítmény pompázva emelkedik ki a környező térségből.” Például előregyártott fénytörő bordák alkalmazásával igen jó hang- és fényhatást értek el a nagy váróterem mennyezetének kiképzésében. Mint megtudtuk, Debrecenben ehhez hasonló mennyezetmegoldás még sehol sem készült.
Li–2-es gép közelről a debreceni pályán
Debrecen epreskerti repülőterét nem mellékesen 1946. március 29-tól a Maszovlet üzemeltette, 1954. november 26-tól pedig a Malév. Dr. Moys Péter múltidézése szerint az utolsó belföldi menetrend szerinti repülőjárat éppen a debreceni volt. Ezt 1969. március 15-én szüntették meg. A debreceni repülőtér azonban még évekig a Malév, majd az LRI kezelésében kitérő repülőtérként működött. (A most megosztott archív fotók forrása: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege.)
1964 márciusában a Li–2-es repülőket kivonták a forgalomból, s megszüntették a szegedi, miskolci és nyíregyházi belföldi járatokat. A megmaradt vonalakon, köztük Budapest és Debrecen között akkortól Il–14-esek közlekedtek. A Mikepércsi úton ma is álló létesítmény története és mostani állapota Kedves Olvasóink visszaemlékezéseivel, videóval és friss képekkel ebben a cikkünkben ismerhető meg.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben is megrendülést keltett a Magyar Távirati Iroda jelentése, amely szerint a Malév egyik Il–18-as utasszállító gépe, a 355-ös járat Párizsnál lezuhant 1962. november 23-án. A Naplóban is megjelent akkori első hír azt közölte, hogy a gép pénteken délután Párizsban leszállás előtt a rendkívüli rossz időjárási viszonyok között ismeretlen okok miatt lezuhant. Tizenhárom utasa és nyolctagú személyzete életét vesztette, köztük Kapitány István főpilóta (a Tisza-kormány gazdasági miniszterének édesapja), valamint Latabár Mária (Latabár Árpád színész leánya) légi utaskísérő.
Il–18-as pilótafülke. Fotó: Wikipédia
A másnapi, november 25-i HBN-cikk arról is szólt, hogy a szerencsétlenség akkor következett be, amikor a gép már csak 6 kilométernyire volt a párizsi repülőtér futópályáihoz. Ekkor derült ki, hogy a Malév-utasgép párizsi tragédiájának debreceni áldozata is van: Kapitány István debreceni születésű főpilóta. A 33 éves pilóta hazánk egyik legnevesebb főpilótája volt, aki a tudása révén az utóbbi években mint oktató is működött. A repüléssel Debrecenben ismerkedett meg. A nyulasi repülőtéren szállt először gépbe. Vitorlázógép vontatta a magasba, amelynek később szerelmese lett. Ott a magasban, szárnyaló gépeken beutazta Európát, Ázsiát, Afrikát. Sok bravúros repülés fűződik a nevéhez, négymillió kilométert töltött levegőben. A főpilóta Kapitány István (1929. november 23. – 1962. november 23.) a Malév debreceni kirendeltség irodavezetőjének, Kapitány Ferencnek volt az öccse. Két- és hároméves gyermeke maradt apa nélkül.
Il–18-as hajtómű. Fotó: Wikipédia
A Wikipédián (amely balmazújvárosi születésűnek írja Kapitány István főpilótát) a Malév 355-ös járatának katasztrófájáról az is olvasható, a HA-MOD lajstromjelű Il–18-as gép teljesen megsemmisült. Az utolsó útja idején nagy köd volt Párizsban és a környékén. Emiatt a Párizs–Le Bourget repülőtéren a legtöbb járatot törölték a délelőtt folyamán. Csak egy repülőgép szállt le, és négy repülőgép szállt fel. A baleset okát francia, magyar és szovjet szakértők próbálták megállapítani, de a pontos okot nem sikerült jegyzőkönyvbe foglalni. Az átesés tényét a jelentésben egyértelműen leszögezték, de az átesés okát nem tudták. 1964 februárjában a BEA közzétette a megállapításait, miután a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a repülőgép nagy G-terhelésű manőver végrehajtása közben leesett. A BEA nem tudta megállapítani, hogy miért hajtották végre ezt a manővert.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben ünnepélyesen adták át az új debreceni Malév-repülőteret 1960. június 27-én. A Napló akkori cikke szerint az előző év decemberében kezdtek hozzá az építéséhez, s rekordidő alatt, másfél hónappal a határidő előtt adták át a forgalomnak. A repülőtér, mely egyúttal az ország egyik legmodernebb repülőtere, zászlódíszben várta a megnyitóra érkező fővárosi vendégeket: Rónai Rudolf légügyi főigazgatót, Hűvös Sándort, a Malév vezérigazgatóját, Berki Ferencet, a Malév beruházási főnökét. Gádor Ferenc elvtárs, az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára (aki részt vett a Román Munkáspárt kongresszusán) ugyanezzel a repülőgéppel érkezett vissza, mely a Malév vezetőit hozta a debreceni repülőtér átadási ünnepségeire.
A debreceni Malév-repülőtér főépülete
A repülőgép a leszállás után nem pihent, mivel a dolgozók közül harminckettőt sétarepülésre vitt a város fölött. A repülőtér több mint 2,5 millió forintba került, s a legmodernebb elgondolások valósultak meg. Nagy munka volt, amit elvégeztek, míg idáig, a gyönyörű üvegpalotáig eljutottak – fogalmazott a tudósítás. A talajvíz egy méterre van csak ezen a területen, így igen nagy nehézséget jelentett a talajvíz leküzdése, az épület tökéletes szigetelése, kazánházának, pincéinek beépítése. A vízvezetéket is három kilométernyi távolságról, a Kerekestelepről kellett az új repülőtérre vezetni. „Ez az új debreceni létesítmény pompázva emelkedik ki a környező térségből.” Például előregyártott fénytörő bordák alkalmazásával igen jó hang- és fényhatást értek el a nagy váróterem mennyezetének kiképzésében. Mint megtudtuk, Debrecenben ehhez hasonló mennyezetmegoldás még sehol sem készült.
Li–2-es gép közelről a debreceni pályán
Debrecen epreskerti repülőterét nem mellékesen 1946. március 29-tól a Maszovlet üzemeltette, 1954. november 26-tól pedig a Malév. Dr. Moys Péter múltidézése szerint az utolsó belföldi menetrend szerinti repülőjárat éppen a debreceni volt. Ezt 1969. március 15-én szüntették meg. A debreceni repülőtér azonban még évekig a Malév, majd az LRI kezelésében kitérő repülőtérként működött. (A most megosztott archív fotók forrása: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege.)
1964 márciusában a Li–2-es repülőket kivonták a forgalomból, s megszüntették a szegedi, miskolci és nyíregyházi belföldi járatokat. A megmaradt vonalakon, köztük Budapest és Debrecen között akkortól Il–14-esek közlekedtek. A Mikepércsi úton ma is álló létesítmény története és mostani állapota Kedves Olvasóink visszaemlékezéseivel, videóval és friss képekkel ebben a cikkünkben ismerhető meg.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben ünnepélyesen adták át az új debreceni Malév-repülőteret 1960. június 27-én. A Napló akkori cikke szerint az előző év decemberében kezdtek hozzá az építéséhez, s rekordidő alatt, másfél hónappal a határidő előtt adták át a forgalomnak. A hely mai állapotát ebben a videóban láthatják:
A repülőtér, mely egyúttal az ország egyik legmodernebb repülőtere, zászlódíszben várta a megnyitóra érkező fővárosi vendégeket: Rónai Rudolf légügyi főigazgatót, Hűvös Sándort, a Malév vezérigazgatóját, Berki Ferencet, a Malév beruházási főnökét. Gádor Ferenc elvtárs, az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára (aki részt vett a Román Munkáspárt kongresszusán) ugyanezzel a repülőgéppel érkezett vissza, mely a Malév vezetőit hozta a debreceni repülőtér átadási ünnepségeire.
A debreceni Malév-repülőtér főépülete
A repülőgép a leszállás után nem pihent, mivel a dolgozók közül harminckettőt sétarepülésre vitt a város fölött. A repülőtér több mint 2,5 millió forintba került, s a legmodernebb elgondolások valósultak meg. Nagy munka volt, amit elvégeztek, míg idáig, a gyönyörű üvegpalotáig eljutottak – fogalmazott a tudósítás. A talajvíz egy méterre van csak ezen a területen, így igen nagy nehézséget jelentett a talajvíz leküzdése, az épület tökéletes szigetelése, kazánházának, pincéinek beépítése. A vízvezetéket is három kilométernyi távolságról, a Kerekestelepről kellett az új repülőtérre vezetni.
„Ez az új debreceni létesítmény pompázva emelkedik ki a környező térségből.” Például előregyártott fénytörő bordák alkalmazásával igen jó hang- és fényhatást értek el a nagy váróterem mennyezetének kiképzésében. Mint megtudtuk, Debrecenben ehhez hasonló mennyezetmegoldás még sehol sem készült.
Li–2-es gép közelről a debreceni pályán
Debrecen epreskerti repülőterét nem mellékesen 1946. március 29-tól a Maszovlet üzemeltette, 1954. november 26-tól pedig a Malév. Dr. Moys Péter múltidézése szerint az utolsó belföldi menetrend szerinti repülőjárat éppen a debreceni volt. Ezt 1969. március 15-én szüntették meg. A debreceni repülőtér azonban még évekig a Malév, majd az LRI kezelésében kitérő repülőtérként működött. (A most megosztott archív fotók forrása: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege.)
1964 márciusában a Li–2-es repülőket kivonták a forgalomból, s megszüntették a szegedi, miskolci és nyíregyházi belföldi járatokat. A megmaradt vonalakon, köztük Budapest és Debrecen között akkortól Il–14-esek közlekedtek. A Mikepércsi úton ma is álló létesítmény története és mostani állapota Kedves Olvasóink visszaemlékezéseivel, videóval és friss képekkel ebben a cikkünkben ismerhető meg.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Az epreskerti repülőteret 1946. március 29-tól a Maszovlet üzemeltette, 1954. november 26-tól pedig a Malév. Dr. Moys Péter múltidézése szerint az utolsó belföldi menetrend szerinti repülőjárat éppen a debreceni volt. Ezt 1969. március 15-én szüntették meg, a debreceni repülőtér azonban még évekig a Malév, majd az LRI kezelésében kitérő repülőtérként működött. Az archív fotó forrása: a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege, további régi képek ebben a cikkünkben láthatók.
Li–2-es gép az epreskerti reptéren
Íme videónk erről a kísértettanyáról, ahol az ottjártunkkor millió legyet kellett hessegetnünk a törmelékek, gazok és megannyi hulladék között lépdelve:
Az épület a régi szép időkben nagy váróteremmel, meteorológiai és irányítási irodával is rendelkezett. Olvasóink tanulságos visszeemlékezései erre az összeállításunkra látogatva eleveníthetők fel róla.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben a Mikepércsi út végénél, a repülőtér és a volt lokátorállomás területe között bújik meg egy romos, elhagyott ingatlanegyüttes az útkanyar fái, vadhajtásai mögött. Ide kukkantottunk be 2024. április 10-én, amikor is sajnálattal állapíthattuk meg, hogy nem mi vagyunk az első látogatók a pusztuló szellemházban. Üveg nélküli ablaknyílások, szeméthalmok, összefirkált falak, lyukas kerítések tárultak a szemünk elé. Ezt örökítettük meg az alábbi videónkban és a most megosztott képeinken.
Kedves Olvasóinkat arra kértük, hogy aki korábban itt dolgozott, vagy járt itt, az ossza meg velünk az emlékeit és az élményeit e kísértettanyáról itt vagy a Facebook-oldalunkon. Jobbágy György így fogalmazott: „A bunkerben voltam telefonközpontos 1985–86-ban. 12/24/48 órás váltásban a Bocskai-laktanyából. A rövidfilmen látható épületek részei az akkori meterológiai állomás épületei lehetnek a bunker közvetlen közelében!? A bunkerből oda jártam át barátnőmmel találkozni, mert odáig bejöhetett! Milyen szép volt!” Szarka Imre leírta: „Ez az épület a Malév épülete volt, nagy váróteremmel, meteorológiai és irányítási irodával. A belföldi repülés megszünte után a Malév kitérőreptere volt. Az épületet az LRI üzemeltette.”
Íme Nicol Barbara Reem hozzászólása is: „Nekem nagyapám dolgozott ebben az épületben a Malévnak, sokat voltam itt! Mai napig előttem van a berendezése a váróteremnek a piros fotelekkel. A kert nagyon ápolt, rendezett volt, tele virággal! A bejárattól jobbra volt a helikopter-leszálló, a váróterem ablakai erre és a kifutópályára néztek. Nagyon menő hangulata volt az épületnek, a rengeteg üveg, az érdekes alaprajz és a még menőbb berendezés mind hozzájárult. Cserébe nyáron pokoli meleg volt bent, mert akkor még fák nem voltak, csak rózsák meg más virágok. A bejárat mellett az épületig két oldalt nyírt sövény volt, pici, illatos, fehér virágú. Szép emlék, szomorú jelen!” Álljon itt a továbbiakban dr. Moys Péter múltidézése is, amely szerint „1969. március 15-én megszűnt az utolsó belföldi menetrend szerinti repülőjárat is, a debreceni. A debreceni repülőtér azonban még évekig a MALÉV, majd az LRI kezelésében kitérő repülőtérként működött.”
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A
debreceni Nagyerdei Kultúrpark egyik legkedveltebb játszóeszköze egy
gyönyörű gépmadár volt: a dombtetőn kiállított Li–2-es
repülő, aminek a pilótafülkéjébe is be lehetett ülni.
A felejthetetlen acélsas látványa az 1960-as években
A
Kádár János állam- és MSZMP-vezető által 1960. május 13-án felavatott
vidámpark területén korábban huszárlőtér volt, amihez dombok is tartoztak.
Az egyik ilyen halomból építették meg a Li–2-es gép talapzatát
is, amin egyébként először egy kisgép és a névadó Lúdas Matyi
szobra állt.
A Li–2-es gép 1964-ben, repülve jött Budapestről
Debrecenbe. Itt a reptérről már szállítva vitték a Nagyerdőbe.
A csillogó szerkezet sasként feszített a Nagyerdőben,
alatta-körülötte pedig a céllövölde, a hullámvasút, a lovas forgó, valamint a kisvonat is zakatolt.
A vidámpark és a dombon tündöklő gépmadár 1965-ben
A Li–2-es repülőgépeket az amerikai DC–3-asok licence alapján, 1936-tól gyártották a
Szovjetunióban. A fesztávolsága 28,81 méter, a hossza 19,65
méter, és kialakítástól függően megközelítőleg 25-en utazhattak rajta.
Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege
A maximális sebessége 300
km/h volt, az utazómagassága pedig 5600 méter. A vidámpark
Li–2-ese a Malév-felirat és a nemzeti trikolór mellett a
„HA-LIR” lajstromjelet is viselte. A világon ma már csak hazánkban repül egyetlen egy ilyen gép.
A nagyerdeiLi–2-es fedélzetébe lépcsőkön lehetett bejutni, és
eleinte a pilótafülkéje is nyitva állt a látogatók előtt (amíg
el nem kezdték kilopogatni a műszereket). A szárnyaló idők 1987-ig
tartottak: akkor a repcsit szétszedték, és a hármashegyi
haditechnikai parkba költöztették. A később onnan is
széthordott, majd végképp leselejtezett gépről az egyik utolsó fotót Lőrinc János készítette 1989-ben. Akkoriban még egyébként
az is tervben volt, hogy a kultúrpark vesz egy nagyobb repülőt
(amiben presszót üzemeltetnek), végül azonban sajnos elálltak
ettől, ugyanis drágának tartották a beruházást.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
