A most megosztott képeket és videót is a szerdai terepszemlénken örökítettük meg. Mint a felvételeken látható, az elhanyagolt épületnek hiányoznak a nyílászárói, és már a födéme is leszakadt. A legenda úgy tartja, hogy a népies klasszicista stílusú, tornácos, masszív épületegyüttesben kialakított búfelejtőbe annak idején Kazinczy Ferenc,Petőfi Sándor, valamint Rózsa Sándor is betért. A híres-hírhedt betyár például a fokosát a mennyezet gerendájába vágta, majd leült inni, legalábbis így maradt meg a história. Íme a videófelvételünk a Halápi Csárdáról:
Mindemellett mendemondák keringenek arról is, hogy a betyárok menekülése érdekében a csárda pincéjéből két alagút is kivezetett az erdőben lévő – vélhetően a tatárjáráskor épített – földvárba. Úgy hírlik, hogy az egyik 50, a másik 150 méter hosszú volt. Az elhagyott Halápi Csárda története és Kedves Olvasóink visszaemlékezései ebben a cikkünkben olvashatók.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Sajtóhírek szerint a városi képviselő-testület ugyanis foglalkozik majd a hasznosításával, s az előterjesztésben az áll, hogy az önkormányzat pénzügyi támogatásért pályázik az „Operatív Program Plusz”-ban. Ha ez sikerrel jár, akkor a villát felújítják, és könyvtárként éledhet fel a Csipkerózsika-álmából. Amennyiben ez megvalósul, akkor már csak a 3. szám alatti, szintén romos és lakatlan öreg villát kell rendbe tenni, feléleszteni. Reméljük, mihamarabb!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Zoltai Lajos leírása szerint a monda úgy szól, hogy a Tócó olyan bővizű forrásból fakadt a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel (más változatban súlyos félszalonákkal) tömték el, hogy árvízként el ne öntse a várost. A Tócó több ággal ered a hajdúböszörményi földön, abból a Zelemér, Nagyhát, Macs, Cuca nevű pusztákon keresztül vonuló földhátból, ami a legmagasabb pontját a szentgyörgyi Csege-halmon éri el 167 méteren. A Tócó partjain a kő- és bronzkori ember is meglelte a megélhetése legszükségesebb feltételeit, aztán a nyomába léptek a népvándorlás népei is. A Tócó folyását hosszú sorban követő kisebb-nagyobb halmok a történelem előttről valók, néhányat a városi múzeum mindjárt az alapítása után megásatott. Az alábbi friss videónkban a Tócó józsai szakaszát örökítettük meg a katolikus templomnál:
A Tócó 1750 és 1850 között vízimalmot is hajtott, majd 1772 körül másikat is építtetett rá a város a Böszörményi úti új gátnál. A Tócó völgyében, átellenben a később települt Debrecennel, 1900–2100 évvel ezelőtt virágzó agyagipart fejlesztett fel egy valószínűleg kevert barbár nép. De a magyarság is megszállotta ezt az egykor bővizű, halban, vadban gazdag, erdőtől is árnyékolt és védett Tócó-partot. A megélhetés könnyűsége vonzotta ide Debrezun, Salamon, Zelemér, Szentgyörgy, Macs, Lombi (Szent Kereszt), Thurna (Boldogasszonyfalva) és Szepes nevű helységek legelső telepeseit.
A Tócó völgyében, az Újvárosi út mellett a Köntös-gátnál fúrták 1911–14-ben a város vízvezetékét tápláló ártézi kutakat is. A Tócó közelében, a szentgyörgyi Csege-halom táján találták meg 1858-ban a világhírűvé lett hajdúböszörményi bronzkincset is. Napjainkban épp zajlik a Civaqua-program, melynek részeként egy kiegyenlítő víztározót is kialakítottak a Vezér utcai lakótelep mellett. Az 1,2 hektáros létesítmény jóléti célokat is szolgálhat majd. A Tisza vizét a Keleti-főcsatornán és a Tócó-patakon Debrecenbe, Erdőspusztára stb. vezető fejlesztésekről a Civaqua program oldalán olvashatnak.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Ezt a helyet látogattuk meg 2025. február 16-án, miután sajtóhírek szerint a létesítménynek immár új gazdája van, aki azt tervezi, hogy rendezvényhelyszínként élettel tölti meg a sokat látott falakat.
A fenti videónkban az épületegyüttest körülvevő utakról feltáruló látványokat foglaltuk össze.
A vasárnapi ottjártunkkor már megtisztították az épületek körüli területeket, s a medence és az épületek is teljesen láthatók, mivel a kerítések mentén is levágták a sövényeket.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben a Pálma söröző mellett bújt meg egy egészen különleges épület, amit 2024 augusztusában örökítettünk meg. A ház ebben az időben még állt (igaz, romosan), de már nem laktak benne. Olvasóink akkori Facebook-hozzászólásai ebben a posztunkban olvashatók vele kapcsolatban. A homlokzatán az 1989-es évszámot viselő épületet Rácz Zoltán tervezte, és Nagy Imre fafaragó népi iparművésznek volt a műteremlakása.
Azóta nagyot változott a helyzet, mint az várható volt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy felújították, és ismét emberek élnek benne. Az történt ugyanis, hogy lebontották. Ennek állapotát fotóztuk le a 2024. november 28-i ottjártunkkor. Ugyanakkor a Csapó utcán járók azt is észrevehették, hogy elkezdődött a Vegyi és a 19. szám közötti régi épületsor bontása. Ott többek között egy új bevásárlóközpont lesz...
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Az epreskerti repülőteret 1946. március 29-tól a Maszovlet üzemeltette, 1954. november 26-tól pedig a Malév. Dr. Moys Péter múltidézése szerint az utolsó belföldi menetrend szerinti repülőjárat éppen a debreceni volt. Ezt 1969. március 15-én szüntették meg, a debreceni repülőtér azonban még évekig a Malév, majd az LRI kezelésében kitérő repülőtérként működött. Az archív fotó forrása: a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege, további régi képek ebben a cikkünkben láthatók.
Li–2-es gép az epreskerti reptéren
Íme videónk erről a kísértettanyáról, ahol az ottjártunkkor millió legyet kellett hessegetnünk a törmelékek, gazok és megannyi hulladék között lépdelve:
Az épület a régi szép időkben nagy váróteremmel, meteorológiai és irányítási irodával is rendelkezett. Olvasóink tanulságos visszeemlékezései erre az összeállításunkra látogatva eleveníthetők fel róla.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Az Erdőmester utca és a dombostanyai templomromhoz vivő út között – több egységben – elterülő helyet az alkotó tragédiája is beárnyékolja. A fákkal és más növényekkel egyre inkább benőtt területet legutóbb 2024. július 21-én látogattuk meg (a botrányos állapotban lévő Sámsoni úton végigtekerve), az egykori jellegzetes mozdonyos Thermal Panziót is útba ejtve. (Az utóbbi objektum fotója a cikk végén.)
Az immár 15 esztendeje eltávozott művészt és a félkészen is páratlanul festői birtokát a fenti videónkban, valamint ebben az összeállításunkban és a most megosztott friss képeinkkel mutattuk, mutatjuk be külső-belső jelenetekkel. Jó felfedezést Mindenkinek!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen közelmúltbeli és mai arcairól kaptunk ismét sok fotót a Kedves Olvasóinktól. Ezek közül szemezgetve, elsőként a volt Centrum Áruház épületét láthatjuk Mercs László felvételén 2011-ből, amikor már könyvesbolt volt, és még megálltak előtte a 31-es buszok. A második blokkban a Nagytemplomban gyönyörködhetünk, Tamásiné Vallyon Katalinnak köszönhetően.
Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témaötleteiket küldjék el nekünk publikálás céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben a Mikepércsi út végénél, a repülőtér és a volt lokátorállomás területe között bújik meg egy romos, elhagyott ingatlanegyüttes az útkanyar fái, vadhajtásai mögött. Ide kukkantottunk be 2024. április 10-én, amikor is sajnálattal állapíthattuk meg, hogy nem mi vagyunk az első látogatók a pusztuló szellemházban. Üveg nélküli ablaknyílások, szeméthalmok, összefirkált falak, lyukas kerítések tárultak a szemünk elé. Ezt örökítettük meg az alábbi videónkban és a most megosztott képeinken.
Kedves Olvasóinkat arra kértük, hogy aki korábban itt dolgozott, vagy járt itt, az ossza meg velünk az emlékeit és az élményeit e kísértettanyáról itt vagy a Facebook-oldalunkon. Jobbágy György így fogalmazott: „A bunkerben voltam telefonközpontos 1985–86-ban. 12/24/48 órás váltásban a Bocskai-laktanyából. A rövidfilmen látható épületek részei az akkori meterológiai állomás épületei lehetnek a bunker közvetlen közelében!? A bunkerből oda jártam át barátnőmmel találkozni, mert odáig bejöhetett! Milyen szép volt!” Szarka Imre leírta: „Ez az épület a Malév épülete volt, nagy váróteremmel, meteorológiai és irányítási irodával. A belföldi repülés megszünte után a Malév kitérőreptere volt. Az épületet az LRI üzemeltette.”
Íme Nicol Barbara Reem hozzászólása is: „Nekem nagyapám dolgozott ebben az épületben a Malévnak, sokat voltam itt! Mai napig előttem van a berendezése a váróteremnek a piros fotelekkel. A kert nagyon ápolt, rendezett volt, tele virággal! A bejárattól jobbra volt a helikopter-leszálló, a váróterem ablakai erre és a kifutópályára néztek. Nagyon menő hangulata volt az épületnek, a rengeteg üveg, az érdekes alaprajz és a még menőbb berendezés mind hozzájárult. Cserébe nyáron pokoli meleg volt bent, mert akkor még fák nem voltak, csak rózsák meg más virágok. A bejárat mellett az épületig két oldalt nyírt sövény volt, pici, illatos, fehér virágú. Szép emlék, szomorú jelen!” Álljon itt a továbbiakban dr. Moys Péter múltidézése is, amely szerint „1969. március 15-én megszűnt az utolsó belföldi menetrend szerinti repülőjárat is, a debreceni. A debreceni repülőtér azonban még évekig a MALÉV, majd az LRI kezelésében kitérő repülőtérként működött.”
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A
Debrecenhez tartozó Józsa megannyi szépséget tartogat a
felfedezésekre vágyóknak. Ugyanakkor a helytörténet kedvelői a
településrész melletti Zeleméren (Bodaszőlő határában) is páratlan csodákra lelhetnek.
Ott
ugyanis ősi kunhalom (a debreceni Basahalom egyik társa) magasodik, amin egy szintén nagyon régi
templom romjai piroslanak. A kutatások szerint ez a késő
gótikus stílusú imahely 1310 és 1320 között épülhetett.
A
települést a törökök dúlták fel a XVI. században, így ma már
csak a vasúti megálló nevében létezik. A közeli Bodaszőlő
viszont megvan.
Zima Ildikó fantasztikus felvétele a zeleméri romról 2023. március 28-án. Köszönjük szépen!
Kedves követőnk, Zima Ildikó 2023. március 28-án töltött fel friss havas, gyönyörű és hihetetlen reggeli képet a zeleméri templomromról a Facebook-oldalunkra. Köszönjük szépen!
A zeleméri vasútállomás pont a rom mellett található, és régi szemaforja is van
Napjainkra a romból sajnos szinte alig maradt valami, ám a szerény hírmondói
így is lenyűgözően tiszteletet parancsolóak. Szerencsére
2014-ben rendbe tetette – a közigazgatásilag illetékes –
Hajdúböszörmény önkormányzata, s ennek köszönhetően immár
némileg kulturáltabb ez a történelmi domb. (Folytatás a kép alatt...)
A
környék arról is nevezetes, hogy a lenti mezőn ered a Tócó, ami
aztán Debrecent is érinti. Hajdanában ez akkora folyó volt, hogy vízimalmok üzemeltek rajta, és nemcsak sokszor kiöntött, hanem minden évben emberéleteket is követelt. A mai kirándulóknak érdekes lehet a Józsa és Zelemér közötti Rákóczi-szőlő is, amit faragott táblák, utcai kutak és különleges házak varázsolnak sejtelmes hangulatúvá – lásd képeinken. A vidék busszal, autóval és kerékpárral is jól megközelíthető!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!