Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rom. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 3., péntek

Fejezetek a 217. sz. Kanyar Büfé történetéből

A ház 2023 őszén. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Dobozi lakótelep délnyugati sarkán állt az egykori 217. sz. Kanyar büfé épülete, ami a lebontásáig immár évtizedek óta lakatlan kísértetház volt. Legutóbb 2017-ben volt terv a beépítésére, ám az sem valósult meg. Pedig anno nagy élet volt itt, s az épületben tejbolt és műszaki bizományi is működött a presszó mellett. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Az épület 1997-ben. Fotó: HBN

De találtunk olyan cikket is 1977-ből, amely szerint vasárnaponként ebben a kocsmában is árusítottak tejtermékeket, kenyeret és pékárukat. Ezúttal fájó szívvel azt idézzük fel, hogy miként írt 1997-ben Magyari Vilmos a Faraktár utcai villasor eme nyitóépületéről a Napló hasábjain...

A téli „Don-kanyar”. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kora tavasz óta lóg az ablakban is, az ajtón is egy kartondarabra - természetesen hibás helyesírással - írt hirdetés: Üzlet bármilyen célra kiadó. Az üzlet a Hajnal és a Faraktár utca sarkán árválkodik. Valóban árválkodik, mert a földig érő hatalmas ablakon át látni lehet, hogy teljesen üres és úgy mindenestől meglehetősen szánalmas a kinézete. Koszos, elhanyagolt, az igénytelenség nyomait viseli. Az ajtó felett ottmaradt a cégtábla: 217 sz. Kanyar Büfé. Ez volt a hírhedt, a kollektív humor által Don-kanyarnak nevezett kocsma. De ahogy a mai napig nem tudni pontosan, hogy a második világháborúban, 1943 januárjában, a szovjet csapatok Donnál történő áttörése után hány rosszul felszerelt, a kegyetlen télre fel nem készített magyar katona esett el (legalább 120-130 ezer), úgy az sem fog soha kiderülni, hányan maradtak alul az alkohollal folytatott küzdelemben a Kanyar büfében. Két-három évtizeddel ezelőtt, és még később is egy ideig, nem volt olyan rossz hírű és rossz kinézetű hely ez az intézmény, mint a megszűnése előtti években. Amikor a Fényes udvari lakótelepet átadták (1971-72), a szerkesztőségből többen kaptunk ilyen-olyan lakást az ijesztő méretű panelházakban. Fiatalok voltunk és olykor még vidámak is. Átjártunk néha egymáshoz, és előfordult, hogy hajnalig tartott a világmegváltó dumaparti. Akkor felkerekedtünk, és úgy bandában átmentünk a Don-kanyarba pacalpörköltet, sült kolbászt enni, hosszúlépést, nagyfröccsöt inni. Aztán következhetett a vasárnap. Körülbelül egy évtizede kezdett a Don-kanyar lezülleni. Először megszűnt a konyha, ezzel együtt lekerültek a térítők az asztalokról, aztán az asztalok is megtizedelődtek, elkoszosodtak. Aztán minden elkoszosodott és büdös lett. Az igénytelenség teljes mértékben átvette az uralmat. Nem hiszem, hogy lett volna még egy ilyen förtelmes vendéglátóegység Közép- Európában. Hogy a Don-kanyar konszolidált éveiben kik lehettek a törzsvendégek, nem tudom megmondani, de a lerobbant korszakban csak lumpenek látogatták. Ezek az emberek a közeli Cegléd utcában laktak, ugyanolyan igénytelen körülmények között, mint amilyen kocsmába jártak. A Cegléd utca viszont az utóbbi években rohamosan fejlődött. Mondhatni, hogy minden házban nyílt egy új üzlet, sőt új üzletházak épültek. A lumpenek kiszorultak, elköltöztek, így aztán a Don-kanyar is törzsvendégek nélkül maradt. Bizonyára gazdaságtalanná vált. Ez lehet megszűnésének az oka. Csak azt nem értem, hogy a forgalmas utcasarkon lévő üzlethelyiség miért nem kell senkinek, amikor manapság majdnem mindenki a kereskedelemből akar meggazdagodni.

Pick Ede Utódai. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Miként az iménti fotón is felfedezhető, az L-alakú épület Faraktár utcai üzlethelyiségének redőnyeit a budapesti „Pick Ede Utódai” cég készítette.

A 2017-es látványterv. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kilenc évvel ezelőtt, 2017-ben váratlanul megjelent egy hirdetés az épületen. Azt is megörökítettük, lásd a fenti képen.

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. július 3-án reggel megérkezett a markoló és a bontócsapat. Ekkor nyitva volt az egykori tejbolt, úgyhogy készítettünk egy fényképet a helyiség utolsó arcáról a dózerolás előtt.

A tejbolt utolsó arca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez pedig egy 1972-es felvétel az épületről, látszik rajta a tejbolt cégtáblája, valamint a ház eredeti art decos díszítése. Fotó: Debrecen MVTVB Dokumentációs Filmstúdiója

1972-es fotó: Dokumentációs Filmstúdió

Kapcsolódó összeállításaink:
A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotók: © Debreceni Képeslapok

2026. március 7., szombat

Debrecen „folyója”, mely árvizeket is okozott: a Tócó


Debrecen híres történelmi vízfolyása a mintegy 26 kilométer hosszú – Zelemér és Sáránd közötti – Tócó, amit a középkori oklevelek Tochzo, Tothzow aqua, Tothzó néven már az 1394., 1415., 1417., 1424. években említenek. Ennek a pataknak a józsai városrészi kiszélesített és mélyített szakaszait látogattuk meg. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Tócó a katolikus templomnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Zoltai Lajos leírása szerint a monda úgy szól, hogy a Tócó olyan bővizű forrásból fakadt a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel (más változatban súlyos félszalonnákkal) tömték el, hogy árvízként el ne öntse a várost. A Tócó több ággal ered a hajdúböszörményi földön, abból a Zelemér, Nagyhát, Macs, Cuca nevű pusztákon keresztül vonuló földhátból, ami a legmagasabb pontját a szentgyörgyi Csege-halmon éri el 167 méteren. A Tócó partjain a kő- és bronzkori ember is meglelte a megélhetése legszükségesebb feltételeit, aztán a nyomába léptek a népvándorlás népei is. A Tócó folyását hosszú sorban követő kisebb-nagyobb halmok a történelem előttről  valók, néhányat a városi múzeum mindjárt az alapítása után megásatott. Az alábbi friss videónkban a Tócó józsai szakaszát örökítettük meg a katolikus templomnál:


A Tócó 1750 és 1850 között vízimalmot is hajtott, majd 1772 körül másikat is építtetett rá a város a Böszörményi úti új gátnál. A Tócó völgyében, átellenben a később települt Debrecennel, 1900–2100 évvel ezelőtt virágzó agyagipart fejlesztett fel egy valószínűleg kevert barbár nép. De a magyarság is megszállotta ezt az egykor bővizű, halban, vadban gazdag, erdőtől is árnyékolt és védett Tócó-partot. A megélhetés könnyűsége vonzotta ide Debrezun, Salamon, Zelemér, Szentgyörgy, Macs, Lombi (Szent Kereszt), Thurna (Boldogasszonyfalva) és Szepes nevű helységek legelső telepeseit.

A Vezér utcai Tócó-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Tócó völgyében, az Újvárosi út mellett a Köntös-gátnál fúrták 1911–14-ben a város vízvezetékét tápláló ártézi kutakat is. A Tócó közelében, a szentgyörgyi Csege-halom táján találták meg 1858-ban a világhírűvé lett hajdúböszörményi bronzkincset is. Napjainkban épp zajlik a Civaqua-program, melynek részeként egy kiegyenlítő víztározót is kialakítottak a Vezér utcai lakótelep mellett. Az 1,2 hektáros létesítmény jóléti célokat is szolgálhat majd. A Tisza vizét a Keleti-főcsatornán és a Tócó-patakon Debrecenbe, Erdőspusztára stb. vezető fejlesztésekről a Civaqua program oldalán olvashatnak.

A Tócó forrásánál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 1., vasárnap

Ősi templom a zeleméri kunhalmon


A Debrecenhez tartozó Józsa megannyi szépséget tartogat a felfedezésekre vágyóknak. Ugyanakkor a helytörténet kedvelői a településrész melletti Zeleméren (Bodaszőlő határában) is páratlan csodákra lelhetnek. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Szent István király. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Ott ugyanis ősi kunhalom (a debreceni Basahalom egyik társa) magasodik, amin egy szintén nagyon régi templom romjai piroslanak. A kutatások szerint ez a késő gótikus stílusú imahely 1310 és 1320 között épülhetett. A zeleméri domb és templomrom a 2014-es átépítés és körbekerítés előtt, amikor még le lehetett menni a Tócó-patak forrásához és az ottani kis kilátóhoz:

Az átépítés előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A települést a törökök dúlták fel a XVI. században, így ma már csak a vasúti megálló nevében létezik. A közeli Bodaszőlő viszont megvan.

2023. március 28-án. Zima Ildikónak köszönjük szépen!

Kedves követőnk, Zima Ildikó 2023. március 28-án töltött fel friss havas, gyönyörű és hihetetlen reggeli képet a zeleméri templomromról a Facebook-oldalunkra. Köszönjük szépen!

A vasúti megálló a rom mellett van. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Napjainkra a romból sajnos szinte alig maradt valami, ám a szerény hírmondói így is lenyűgözően tiszteletet parancsolóak. Szerencsére 2014-ben rendbe tetette – a közigazgatásilag illetékes – Hajdúböszörmény önkormányzata, s ennek köszönhetően immár némileg kulturáltabb ez a történelmi domb. (Folytatás a kép alatt...)

Alsójózsáról az út a Rákóczi-szőlőn vezet át. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A környék arról is nevezetes, hogy a lenti mezőn ered a Tócó-patak, ami aztán Debrecent is érinti. Hajdanában ez akkora folyó volt, hogy vízimalmok üzemeltek rajta, és nemcsak sokszor kiöntött, hanem minden évben emberéleteket is követelt.

A rom és a környéke 1968-ban. Fotó: Fortepan / Gazda Anikó

A mai kirándulóknak érdekes lehet a Józsa és Zelemér közötti Rákóczi-szőlő is, amit faragott táblák, utcai kutak és különleges házak varázsolnak sejtelmes hangulatúvá – lásd képeinken. A vidék busszal, autóval és kerékpárral is jól megközelíthető!

A zeleméri domb és rom a kilátó felől. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az átépítés előtt még le lehetett menni a romtól a kaszálóhoz, ahol a Tócó forrása van és egy kilátó.
A fotó ebből a toronyból készült egy korábbi bringatúránkon:
A forrásnál. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó cikkeink:
A rom és a környéke 1972-ben. Fotó: Fortepan / Gazda Anikó

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. szeptember 5., péntek

Betyárok, költők nyomában a 250 éves Halápi Csárdában

Debrecen egyik régi fogadója a Halápi Csárda, ami Köhler György tervei szerint (még nádtetővel) a marhahajtó-sóút, a mai 48-as főút mellett 1778-ban épült meg. A Zsuzsi-vonat végállomásához és a Hármashegyi-tóhoz itt visz be egy földút. A legendás helyet a közelmúltban látogattuk meg ismét. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A csárda főhomlokzata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A most megosztott képeket és videót is a szerdai terepszemlénken örökítettük meg. Mint a felvételeken látható, az elhanyagolt épületnek hiányoznak a nyílászárói, és már a födéme is leszakadt. A legenda úgy tartja, hogy a népies klasszicista stílusú, tornácos, masszív épületegyüttesben kialakított búfelejtőbe annak idején Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor, valamint Rózsa Sándor is betért. A híres-hírhedt betyár például a fokosát a mennyezet gerendájába vágta, majd leült inni, legalábbis így maradt meg a história. Íme a videófelvételünk a Halápi Csárdáról:


Mindemellett mendemondák keringenek arról is, hogy a betyárok menekülése érdekében a csárda pincéjéből két alagút is kivezetett az erdőben lévő – vélhetően a tatárjáráskor épített – földvárba. Úgy hírlik, hogy az egyik 50, a másik 150 méter hosszú volt. Az elhagyott Halápi Csárda története és Kedves Olvasóink visszaemlékezései ebben a cikkünkben olvashatók.

A pincében voltak. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A főút felőli fal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2025. március 24., hétfő

Feltámadhat a Medgyessy sétány egyik romos villája

A debreceni Nagyerdő déli határán, a Medgyessy sétány 1. szám alatti villa évek óta lakatlanul pusztul. Az eredetileg városi bérelhető nyaralónak, a XIX. század végén épített ingatlan ma is az önkormányzat tulajdonában áll, s végre talán rendeződhet a sorsa. Fotó, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A villa főhomlokzata. Fotó© Debreceni Képeslapok

Sajtóhírek szerint a városi képviselő-testület ugyanis foglalkozik majd a hasznosításával, s az előterjesztésben az áll, hogy az önkormányzat pénzügyi támogatásért pályázik az „Operatív Program Plusz”-ban. Ha ez sikerrel jár, akkor a villát felújítják, és könyvtárként éledhet fel a Csipkerózsika-álmából. Amennyiben ez megvalósul, akkor már csak a 3. szám alatti, szintén romos és lakatlan öreg villát kell rendbe tenni, feléleszteni. Reméljük, mihamarabb!


Kapcsolódó összeállításaink mai és régi képekkel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. március 23., vasárnap

Mementó a buszállomásnál: a régi öntöttvas kút

Debrecen távolsági autóbusz-állomásának keleti szélén hajdan egy bazársor is szolgálta az utasokat. A régi lacipecsenyés mellett volt egy nyomós kút is, amit padok öveztek. A bódékat lebontatták, így ma már csak egy árushely van meg a területen, miután az újságost is elvitték. A kút szintén eltűnt, ám a beton kifolyója és a fémkerítése „furcsamód” még látható. A szegény kimúlt szomjoltó sajnos olyan mementó a hajdani emberközpontú, praktikus időkből, mint a kétcsövű spriccelős ivókút romja a Nagyerdei körúton. Rendbe kellene tenni! Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok (2025. III. 22.)

A bódé és a kút. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. február 17., hétfő

Feltámad a Sámsoni úti misztikus reneszánsz romkastély

Az épületek a dombosi útról. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen legendákkal övezett, különös építménye a Sámsoni út, a dombostanyai út és az Erdőmester utca között található. Ezt a reneszánsz várkastélyt a néhai Ilia de Riska görög–olasz művész kezdte építeni, de a halála miatt nem tudta befejezni. Fotók, videók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


Ezt a helyet látogattuk meg 2025. február 16-án, miután sajtóhírek szerint a létesítménynek immár új gazdája van, aki azt tervezi, hogy sok éves Csipkerózsika-álom után rendezvényhelyszínként  végre élettel tölti meg a sokat látott falakat.


Az első videónkban az épületegyüttest körülvevő utakról feltáruló 2025 februári látványokat foglaltuk össze. A második videónkban a romkastély rendbetétel előtti külső-belső állapotát örökítettük meg egy évvel korábban. Összeállításunk végén 2026. június 16-i frissítés!

A főépület nyugati oldala. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A vasárnapi ottjártunkkor már megtisztították az épületek körüli területeket, s a medence és az épületek is teljesen láthatók, mivel a kerítések mentén is levágták a sövényeket.

A dombostanyai leágazásnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
A Sámsoni útról. Fotó: © Debreceni Képeslapok, 2026. VII. 16.

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Az Erdőmester utcában. Fotó: © Debreceni Képeslapok, 2026. VII. 16.

2024. november 28., csütörtök

Lebontották a Pálma melletti kis rejtett lakot

Debrecenben a Pálma söröző mellett bújt meg egy egészen különleges épület, amit 2024 augusztusában örökítettünk meg. A ház ebben az időben még állt (igaz, romosan), de már nem laktak benne. Olvasóink akkori Facebook-hozzászólásai ebben a posztunkban olvashatók vele kapcsolatban. A homlokzatán az 1989-es évszámot viselő épületet Rácz Zoltán tervezte, és Nagy Imre fafaragó népi iparművésznek volt a műteremlakása.

Ilyen volt. Fotó: © Debreceni Képeslapok
 
Azóta nagyot változott a helyzet, mint az várható volt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy felújították, és ismét emberek élnek benne. Az történt ugyanis, hogy lebontották. Ennek állapotát fotóztuk le a 2024. november 28-i ottjártunkkor. Ugyanakkor a Csapó utcán járók azt is észrevehették, hogy elkezdődött a Vegyi és a 19. szám közötti régi épületsor bontása. Ott többek között egy új bevásárlóközpont lesz...

2024. november 28. Fotók: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. július 29., hétfő

A dicsőbb napokat is megélt debreceni Malév-reptér

Debrecen egyik szellemtanyája a Mikepércsi úton található. Ez az egykori Malév-repülőtér, amit legutóbb 2024. július 28-án látogattunk meg. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az egykori váróterem. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az epreskerti repülőteret 1946. március 29-tól a Maszovlet üzemeltette, 1954. november 26-tól pedig a Malév. Dr. Moys Péter múltidézése szerint az utolsó belföldi menetrend szerinti repülőjárat éppen a debreceni volt. Ezt 1969. március 15-én szüntették meg, a debreceni repülőtér azonban még évekig a Malév, majd az LRI kezelésében kitérő repülőtérként működött. Az archív fotó forrása: a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege, további régi képek ebben a cikkünkben láthatók.

Li–2-es gép az epreskerti reptéren

Íme videónk erről a kísértettanyáról, ahol az ottjártunkkor millió legyet kellett hessegetnünk a törmelékek, gazok és megannyi hulladék között lépdelve:


Az épület a régi szép időkben nagy váróteremmel, meteorológiai és irányítási irodával is rendelkezett. Olvasóink tanulságos visszeemlékezései erre az összeállításunkra látogatva eleveníthetők fel róla.

Feldúlt iroda. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A hátsó traktus. Fotó: © Debreceni Képeslapok