Az először csak molinó inget készítő szövetkezetet az év végén államosították, a következő év márciusában pedig átköltöztették a mai Burgundia városrészben lévő olasz
Vidoni Szalámigyár épületegyüttesébe és a Csapó utcai, egykori harisnyagyárba.
A konfekcionáló szövetkezet. FK: Lenner Tibor, 1959
A
Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti központi
gyártelep ma is megvan, de már zömmel egyéb tevékenységek
zajlanak a falai között. Pedig a fénykorában négyezer –
többnyire hölgy – dolgozót foglalkoztatott a Debreceni Ruhagyár.
A Csapó utcai üzlet a helytörténeti fotótár tárlatán
A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente
négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön
értékesítette.
Csini modell és varrónő. Fotók: „Hajdú–Bihar” (MSZMP, 1978)
Egy
1978-as leírás szerint a gyár szakemberei gondosan tanulmányozták
a különböző korosztályok divatigényeit, és ennek megfelelően
ajánlották a termékeiket a belkereskedelemnek.
A ruhagyár kinyitható kártyanaptára 1981-ből
Minden
gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban
pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb.
rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde,
továbbá mintabolt is.
S
mi volt a Vidoni? Debrecen első szalámigyára, amit egy olasz
család alapított 1886-ban. A tulajdonosok a szakmunkásaikat is
Olaszországból hozták a Domb utcai üzembe, mely mangalicákat
dolgozott fel, és szalámit, csomagolt zsírt exportált.
A cég
1938-ra már az ország negyedik legjelentősebb ilyen üzemévé
vált. Ötszáz embernek adott munkát, ám a II. világháborúban
kifosztották, majd 1949-ban államosították. Emiatt a tulajdonosok
visszaköltöztek Olaszországba.
Varrónők. Fotók: „Hajdú–Bihar” (MSZMP, 1978)
Érdekesség
továbbá, hogy a gyár melletti Monti ezredes utca is egy olasz
személyről kapta a nevét: Alessandro Montiról, a császári
hadseregből kilépett katonáról. A tisztet Kossuth Lajos
Debrecenben nevezte ki ezredesnek. Ő
szervezte meg az olasz légiót, mely végigküzdötte a magyar
szabadságharcot. A bukás után a csapat megmaradt tagjai
hazamenekültek, és a 36 éves Monti is ott hunyt el, 1854-ben.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Ezt a helyet látogattuk meg 2025. február 16-án, miután sajtóhírek szerint a létesítménynek immár új gazdája van, aki azt tervezi, hogy sok éves Csipkerózsika-álom után rendezvényhelyszínként végre élettel tölti meg a sokat látott falakat.
Az első videónkban az épületegyüttest körülvevő utakról feltáruló 2025 februári látványokat foglaltuk össze. A második videónkban a romkastély rendbetétel előtti külső-belső állapotát örökítettük meg egy évvel korábban. Összeállításunk végén 2026. június 16-i frissítés!
A vasárnapi ottjártunkkor már megtisztították az épületek körüli területeket, s a medence és az épületek is teljesen láthatók, mivel a kerítések mentén is levágták a sövényeket.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen régmúltjáról és nem túl távoli jeleneteiről sok csodás képmásolatot osztanak meg velünk az olvasóink hozzászólásban vagy üzenetben, illetve a dkepeslapok@gmail.com címre küldve.
A Debreceni Ruhagyár történetéről szóló cikkünkhöz Pósán János mellékelt képeket a hajdani Vidoni Szalámigyár dolgozóiról. A két vállalat úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy a szalámigyár épületeiben rendezték be a Domb utcai ruhagyárat. Köszönjük ezeket a képeket is!
Répás Zoltán a Kassai úton egykor működött csapágygyár históriáját felelevenítő összeállításunkat egészítette ki a cég alábbi két jellegzetes kártyanaptárával.
Mindezeken kívül Debrecen mai életéről is jöttek képek. Pásztor István, továbbá Horváth József szintén a főutca arcairól mellékelte a felvételeit, melyek közül az első a Kistemplomból készült.
Mostani anyagunkban Bányai Sándor fotója révén még a hófödte Dósa nádor téren is megpihentethetjük a tekintetünket, ugyanakkor Imre Kosa Kósa képe által a Déri Múzeumba is ellátogatunk. Olvasóifotó-összeállításunk előző részei itt csodálhatók meg.
Kedves Olvasóinkat pedig továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre! Köszönjük szépen!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Az Erdőmester utca és a dombostanyai templomromhoz vivő út között – több egységben – elterülő helyet az alkotó tragédiája is beárnyékolja. A fákkal és más növényekkel egyre inkább benőtt területet legutóbb 2024. július 21-én látogattuk meg (a botrányos állapotban lévő Sámsoni úton végigtekerve), az egykori jellegzetes mozdonyos Thermal Panziót is útba ejtve. (Az utóbbi objektum fotója a cikk végén.)
Az immár 15 esztendeje eltávozott művészt és a félkészen is páratlanul festői birtokát a fenti videónkban, valamint ebben az összeállításunkban és a most megosztott friss képeinkkel mutattuk, mutatjuk be külső-belső jelenetekkel. Jó felfedezést Mindenkinek!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A 2009-ben elhunyt Ilia de Riska görög–olasz képzőművész, díszlettervező által tervezett és épített (de be nem fejezett), reneszánsz stílusú kastélytorzót több jól elkülöníthető rész alkotja.
A valaha a Csokonai Színháznak is dolgozott művész az első épületegységet rögtön a Sámsoni út és a dombostanyai (a parlagi templomromhoz vezető) leágazás szegletébe alkotta meg. Ma ez is épp csak kilátszik a lombok közül.
Emellett egy nagyobb mező, majd újabb bozótos terül el. A középső növényzet között már egy igazi várszerű gyönyörűség rajzolódik ki, alatta pedig egy nagyobb medence is megbújik. Az épület a Geocaching leírása szerint a művész firenzei családi kastélyát mintázza.
Mindez itt nem ér véget: az Erdőmester utcából vagy a túlsó, párhuzamos dombostanyai útról is megannyi csoda fedezhető fel az elhagyatva is romantikus épületeken. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az épületegyüttes egyre romosabb, a pusztulás erőteljes jeleit mutatja, és ugyanakkor a kerítése például a dombostanyai út felől meg is van bontva...
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Debrecen nevét viselő ruhagyár elődjének számító konfekcióüzemet 1949 januárjában, a Délibáb nevű, kisipari varrodábólhozta létre 56 személy a Hungária-palota Arany János utca 2. szám alatti, első emeleti helyiségében. Az először csak molinóinget készítő szövetkezetet az év végén államosították, a következő év márciusában pedig átköltöztették az olasz Vidoni Szalámigyár épületegyüttesébe és a Csapó utcai, egykori harisnyagyárba.
A mai Piac utcai Meki fölött működött a konfekcionáló szövetkezet. FK: Lenner Tibor, 1959
A Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti központi gyártelep ma is megvan, de már zömmel egyéb tevékenységek zajlanak a falai között. Pedig a fénykorában négyezer – többnyire hölgy – dolgozót foglalkoztatott a Debreceni Ruhagyár.
A Csapó utcai üzlet felvétele, a helytörténeti fotótár kiállításán reprózva
A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön értékesítette.
Egy csini farmerruhás modell a közeli tankszobor előtt, valamint egy szintén szépséges varrónő. Fotók: ,,Hajdú–Bihar" (MSZMP, 1978)
Egy 1978-as leírás szerint a gyár szakemberei gondosan tanulmányozták a különböző korosztályok divatigényeit, és ennek megfelelően ajánlották a termékeiket a belkereskedelemnek.
A Debreceni Ruhagyár kinyitható kártyanaptára 1981-ből
Minden gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb. rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde, továbbá mintabolt is.
S mi volt a Vidoni? Debrecen első szalámigyára, amit egy olasz család alapított 1886-ban. A tulajdonosok a szakmunkásaikat is Olaszországból hozták a Domb utcai üzembe, mely mangalicákat dolgozott fel, és szalámit, csomagolt zsírt exportált. A cég 1938-ra már az ország negyedik legjelentősebb ilyen üzemévé vált. Ötszáz embernek adott munkát, ám a II. világháborúban kifosztották, majd 1949-ban államosították. Emiatt a tulajdonosok visszaköltöztek Olaszországba.
A fénykorában négyezer embert foglalkoztató ruhagyár a termékei 70 százalékát exportálta. Fotók: ,,Hajdú–Bihar" (MSZMP, 1978)
Érdekesség továbbá, hogy a gyár melletti Monti ezredes utca is egy olasz személyről kapta a nevét: Alessandro Montiról, a császári hadseregből kilépett katonáról. A tisztet Kossuth Lajos Debrecenben nevezte ki ezredesnek. Ő szervezte meg az olasz légiót, mely végigküzdötte a magyar szabadságharcot. A bukás után a csapat megmaradt tagjai hazamenekültek, és a 36 éves Monti is ott hunyt el, 1854-ben.
1959-es modellek a ruhagyár 10. évfordulós krónikájában. FK: Lenner Tibor
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Babaruha-stílusú, karton- és batisztjellegű anyagból készült fiatalos ruhák, különböző mintázattal. A Magyar Divat Intézet 1979 tavaszi–nyári modelljei. Tervező: Mészáros Éva. Anyag: Pamutnyomó-ipari Vállalat. Fotó: Ruhagyár c. újság
A néhai Ilia de Riska görög–olasz képzőművész, díszlettervező által tervezett és épített (de be nem fejezett), reneszánsz stílusú kastélytorzót több jól elkülöníthető rész alkotja.
Felhívjuk
a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják
a Debreceni
Képeslapok fotóit
és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról,
akkor
az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga
után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
