A Nagytemplom a halálkanyarral. Fotó: Fortepan / Bencze László
1974-ben, a mai főtéren. Fotó: Fortepan / Bencze László
Két hasonló épület következik: az eredetileg Alföldi- és a Hitelbank-palota. Ezekben ma is pénzintézet üzemel a lakások és irodák alatt. A Felszabadulási szobor még megvan, viszont a gyermekcipőbolt és a játékbolt már megszűnt.
A főutca és a Csapó utca sarka. Fotó: Fortepan / Bencze László
A Hietelbank-palota 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bencze László
Az 50 éves fotóknak köszönhetően az úttörőház, azaz a vármegyeháza is életre kel. A szintén nagyon szép zenedepalota és környéke 1974-es arcára ezután csodálkozhatunk rá.
Az úttörőház. Fotó: Fortepan / Bencze László
A Csapó utcai zenede. Fotó: Fortepan / Bencze László
Hálásak lehetünk, hogy képek maradtak fenn a Nagyállomás akkori előcsarnokáról, valamint a Petőfi tér felőli váróban működő tejivóról is.
A Nagyállomás előcsarnoka. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
A Nagyállomás tejivója. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
A fél évszázados képeknek köszönhetően felidézhető az is, hogy milyen volt akkoriban a Tanácsköztársaság útja (a mai Egyetem sugárút). De hüledezhetünk a Fürst Sándor (mai Rakovszky) utca és a Dobozi lakótelep lélegzetelállító 1974-es látképén is...
A Tanácsköztársaság útja. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
A Fürst Sándor utca. Fotó: Fortepan / Uvaterv
A szórakozást a végére hagytuk. A kikapcsolódásnak és a kirándulásnak akkor is kedvelt terepe volt a Nagyerdő, ahol tömegek élvezték a vidámpark nyújtotta örömöket!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben az Ifjúságpolitikai Klub az Első Debreceni Takarékpénztár palotájában, a Kossuth utca 1. szám alatti részen nyílt meg 1982. március 20-án. Az avatási ünnepségen dr. Debreceni Ferenc, a Debrecen Városi KISZ-bizottság első titkára méltatta 1848, 1919 és 1945 jelentőségét, e három forradalmi dátum kapcsolódását a mai valóságunkhoz. Felidézte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának „történelminek nevezhető pillanatát” s azt a 25 évet, amely alatt a KISZ generációk egész sorát nevelte a szocialista mának. A forradalmi ifjúsági napokhoz, az ünnepelt évfordulók gondolatához kapcsolta az ifjúkommunisták feladatait, hangsúlyozva: a város ifjúsága által birtokba vett Ifjúságpolitikai Klub akkor tölti be a hivatását, ha a fiatalok élnek a lehetőséggel, s a klub valóban a fiatalok programjainak, rendezvényeinek, sokszínű kezdeményezésének lesz a színtere.
A takarékpalota 1975-ben. Fotó: Pathó Sándor
A fenti ritka üdvözlőkártya készítésekor az épület szépen fel volt lobogózva. Akkor már nagyon fakó volt. Látható az is, hogy az alsó szint vörösréz domborműves borításait eltávolították, és műkőlapokat szereltek a helyükre. A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) és a Kölcsey-művközpont által működtetett intézmény mellett a Vörös Hadsereg útján lévő szárnyban egy másik híres hely, a Hemo, azaz a helyőrségi művelődési otthon fogadta – többnyire zártkörűen – a közönséget (fotó a cikk végén). Múltidézésünk főszereplője, az IPK azonban nyitott és sokszor ingyenes hely volt, ahol sok-sok zenei és prózai eseményt, előadást, klubfoglalkozást tartottak a kiállítások, versenyek, filmvetítések stb. mellett. 2022-ben az átépítés alatt lévő Csokonai Színház intézménye működött itt, aztán a Vojtina Bábszínház részlege került ide, a Hemo-részt pedig kínai üzlet foglalta el.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Debrecent is ellátó Hajdú Megyei Tejipari Vállalat Berettyóújfalui Tejporgyárát 1976. április 15-én avatták fel. Borda Jenő igazgató köszöntötte a megjelenteket, köztük Szabó Istvánt, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterhelyettest, dr. Simka Istvánt, a tejipari vállalatok vezérigazgatóját, majd dr. Koroknai Sándor, a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat igazgatója számolt be az új gyár építésének munkálatairól.
A HB Napló cikke szerint a szarvasmarhaprogram keretében 1973–74-ben jelentkező hirtelen megnövekvő tejtermelés feldolgozását a vállalat nem tudta minden esetben biztosítani, emiatt szükségessé vált, hogy a megye területén nagy teljesítményű tejporgyár épüljön. Ez két ütemben történt. Először megépült a tejporgyár, a kazánház, a kompresszorház, a raktárépület, az olajtároló és a lefejtő állomás. A tervek rekord idő alatt realizálódtak, 1973 őszén kezdődött az építkezés, 1974 februárjában kezdődött az új gyárszerelése, s 1974 októberében már beindult a tejporgyártás. Ezután került sor a régi üzem rekonstrukciójára. Ez a folyamatos termelés mellett ment végbe szakaszosan. A Hajdú Megyei Tejipari Vállalat koordinálásával 21 kivitelező dolgozott a rekonstrukció végrehajtásán. Eközben a cég gondot fordított arra, hogy tökéletesítse a tejgyűjtő hálózatot, javítsa kapcsolatát a termelőkkel, a mezőgazdasági üzemekkel. Az új üzemben naponta 180–200 ezer liter tejet lehetett feldolgozni. A gyár feladata – megfelelő alapanyag esetén – 4600 tonna tejpor gyártása volt, s emellett 10–15 ezer liter városellátó tej biztosítása. Az üzem 1970-ben 36,7, majd 1975-ben már csaknem 50 millió liter tejet vásárolt fel. A gyár termelési értéke 1970-ben 227 millió forint volt, 1975-ben pedig már 330 millió forint. Zsíros tejport 1970-ben 38 vagonnal, 1975-ben 228 vagonnal gyártottak az üzemben, sovány tejporból pedig 1970-ben 44, 1975-ben 184 vagonnal termeltek. A gyár termelési értéke 1970-ben 12,4 millió forint, 1975-ben 26,2 millió forint volt. Felszólalt Kovács Sándor miniszterhelyettes is, és elmondta, hogy a gyár a tejfeldolgozás biztonságát teremti meg, csökkenti a valutaigényes fehérje importját, s lehetővé teszi a tejipari melléktermékek porítását, amit takarmánytápként lehet forgalmazni. Az iparfejlesztése mellett szükségszerű a gyűjtő- és hűtőhálózat bővítése és fejlesztése. Az új gyár gépeit Csehszlovákiából importáltuk, s az üzem hazánk egyetlen szocialista importból származó tejporgyára. A beruházást a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat a saját hatáskörében valósította meg 136,5 millió forint értékben. A gyártelepen ma már nem folyik tejipari termelés.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Nyár utcai kanyar 1967-ben. Fotó: Uvaterv / Fortepan
Debrecen
első nagy lakótelepét (ami még nem házgyári paneltechnológiával
készült) a Libakert nevű kertség helyén építették meg. A
nevének az Új élet parkot adták.
1972-ben így írt a városrészről dr. Korompai Gáborné a Hazafias Népfront – Szülő-földünk című – honismereti híradójában: ezelőtt 15 évvel valóságos falusi levegőt árasztott az akkor még Libakertnek nevezett terület. A régi Libakert mindössze 35–38 hold területű volt (a Péterfia, Füredi, Dózsa és Honvéd utcák között). De a gazdasági jelentősége alapján igen fontos kertsége volt Debrecennek.
Kováts György 1822-es térképe a Liba-tóval
Létezett
egy Liba-tó is, amit Kováts György geometrista még feltüntetett
az 1822-es térképén. Ez az időszakos víz a Honvéd és a Dózsa
utcák sarkán terülhetett el. A kert déli fele szőlővel volt
beültetve, de 1657-ben azt is kiosztották házhelyeknek. A
konyhakerti művelés a XIX. század közepén lendült fel.
Az Ibolya-sarok 1968-ban. Fotó: Db. Városi Tanács Műv. Osztálya
Ez a fellendülés köszönhető a kiváló
feketefölddel és bővizű kutakkal megáldott parcelláknak is, amik
150–160 négyszögölesek voltak. A
legelterjedtebb és leghíresebb termény a torma volt a Libakertben.
Az 1900-as évek elején megjelent a melegágyas művelés is, és
így ennek is köszönhetően, 1957-ig virágzó bolgárkertészetként
működött az egész városrész. Valakik mégis úgy döntöttek,
hogy itt kell megvalósítani az Új élet parkot – aminek az érdekében szinte mindent
lebontottak.
Csak egy épület maradt meg: ahol a könyvtár működött. A lakótelep kapott iskolát, boltokat, kisdedóvókat, de játszótereket és parkokat is kialakítottak. Ugyanakkor természetesen a beköltözőket étterem és presszó is szolgálta. Azóta sok minden más lett: lefestették például a pettyes házat, átépítették a Lapost, és lebontották a háziipari szövetkezetet, aminek a helyén parkot hoztak létre.
Az 1965-ös Debrecen-útikönyvben a Tanácsköztársaság útja négyemeletes házainak építésről is megjelent egy megrázó felvétel (lásd a fenti fotón), a következő kép pedig már egy kész állapotot mutat. Íme a Tanácsköztársaság útja eleje:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Az először csak molinó inget készítő szövetkezetet az év végén államosították, a következő év márciusában pedig átköltöztették a mai Burgundia városrészben lévő olasz
Vidoni Szalámigyár épületegyüttesébe és a Csapó utcai, egykori harisnyagyárba.
A konfekcionáló szövetkezet. FK: Lenner Tibor, 1959
A
Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti központi
gyártelep ma is megvan, de már zömmel egyéb tevékenységek
zajlanak a falai között. Pedig a fénykorában négyezer –
többnyire hölgy – dolgozót foglalkoztatott a Debreceni Ruhagyár.
A Csapó utcai üzlet a helytörténeti fotótár tárlatán
A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente
négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön
értékesítette.
Csini modell és varrónő. Fotók: „Hajdú–Bihar” (MSZMP, 1978)
Egy
1978-as leírás szerint a gyár szakemberei gondosan tanulmányozták
a különböző korosztályok divatigényeit, és ennek megfelelően
ajánlották a termékeiket a belkereskedelemnek.
A ruhagyár kinyitható kártyanaptára 1981-ből
Minden
gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban
pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb.
rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde,
továbbá mintabolt is.
S
mi volt a Vidoni? Debrecen első szalámigyára, amit egy olasz
család alapított 1886-ban. A tulajdonosok a szakmunkásaikat is
Olaszországból hozták a Domb utcai üzembe, mely mangalicákat
dolgozott fel, és szalámit, csomagolt zsírt exportált.
A cég
1938-ra már az ország negyedik legjelentősebb ilyen üzemévé
vált. Ötszáz embernek adott munkát, ám a II. világháborúban
kifosztották, majd 1949-ban államosították. Emiatt a tulajdonosok
visszaköltöztek Olaszországba.
Varrónők. Fotók: „Hajdú–Bihar” (MSZMP, 1978)
Érdekesség
továbbá, hogy a gyár melletti Monti ezredes utca is egy olasz
személyről kapta a nevét: Alessandro Montiról, a császári
hadseregből kilépett katonáról. A tisztet Kossuth Lajos
Debrecenben nevezte ki ezredesnek. Ő
szervezte meg az olasz légiót, mely végigküzdötte a magyar
szabadságharcot. A bukás után a csapat megmaradt tagjai
hazamenekültek, és a 36 éves Monti is ott hunyt el, 1854-ben.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen közelmúltbeli életébe pillanthatunk be a Szocializmus hagyatéka című múltidéző közösségi oldal (új nevén Nosztalgia és történelem) képgalériája segítségével. Innen szemezgetünk a debreceni retró fotók közül, elsőként a cívisvárosi villamosközlekedés aranykorát visszahozva.
A múltidéző közösségi oldal képgalériájában tett látogatásunk alábbi fotóélménye révén is még egy közlekedéssel kapcsolatos jelenetben gyönyörködhetünk, mégpedig a Szoboszlói úti 6-os Volán telepének főépületében, mellyel szemben a Debreceni Kefegyár volt.
Egy kilencemeletesből lepillantunk az Új élet parki lakótelepre is, aztán felnézünk a Kohászüdülő ma is álló tornyára – csak éppen ezúttal egy 50 éves képeslap segítségével. Végül egy CA-rendszámú szép kocsit is megbütykölünk a Széchenyi utcai autószervizben... Jó múltidézést Mindenkinek!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
