A berettyóújfalui tejporgyár

A Debrecent is ellátó Hajdú Megyei Tejipari Vállalat Berettyóújfalui Tejporgyárát 1976. április 15-én avatták fel. Borda Jenő igazgató köszöntötte a megjelenteket, köztük Szabó Istvánt, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterhelyettest, dr. Simka Istvánt, a tejipari vállalatok vezérigazgatóját, majd dr. Koroknai Sándor, a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat igazgatója számolt be az új gyár építésének munkálatairól.

Az egykori gyárépület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A HB Napló cikke szerint a szarvasmarhaprogram keretében 1973–74-ben jelentkező hirtelen megnövekvő tejtermelés feldolgozását a vállalat nem tudta minden esetben biztosítani, emiatt szükségessé vált, hogy a megye területén nagy teljesítményű tejporgyár épüljön. Ez két ütemben történt. Először megépült a tejporgyár, a kazánház, a kompresszorház, a raktárépület, az olajtároló és a lefejtő állomás. A tervek rekord idő alatt realizálódtak, 1973 őszén kezdődött az építkezés, 1974 februárjában kezdődött az új gyárszerelése, s 1974 októberében már beindult a tejporgyártás. Ezután került sor a régi üzem rekonstrukciójára. Ez a folyamatos termelés mellett ment végbe szakaszosan. A Hajdú Megyei Tejipari Vállalat koordinálásával 21 kivitelező dolgozott a rekonstrukció végrehajtásán. Eközben a cég gondot fordított arra, hogy tökéletesítse a tejgyűjtő hálózatot, javítsa kapcsolatát a termelőkkel, a mezőgazdasági üzemekkel. Az új üzemben naponta 180–200 ezer liter tejet lehetett feldolgozni. A gyár feladata – megfelelő alapanyag esetén – 4600 tonna tejpor gyártása volt, s emellett 10–15 ezer liter városellátó tej biztosítása. Az üzem 1970-ben 36,7, majd 1975-ben már csaknem 50 millió liter tejet vásárolt fel. A gyár termelési értéke 1970-ben 227 millió forint volt, 1975-ben pedig már 330 millió forint. Zsíros tejport 1970-ben 38 vagonnal, 1975-ben 228 vagonnal gyártottak az üzemben, sovány tejporból pedig 1970-ben 44, 1975-ben 184 vagonnal termeltek. A gyár termelési értéke 1970-ben 12,4 millió forint, 1975-ben 26,2 millió forint volt. Felszólalt Kovács Sándor miniszterhelyettes is, és elmondta, hogy a gyár a tejfeldolgozás biztonságát teremti meg, csökkenti a valutaigényes fehérje importját, s lehetővé teszi a tejipari melléktermékek porítását, amit takarmánytápként lehet forgalmazni. Az iparfejlesztése mellett szükségszerű a gyűjtő- és hűtőhálózat bővítése és fejlesztése. Az új gyár gépeit Csehszlovákiából importáltuk, s az üzem hazánk egyetlen szocialista importból származó tejporgyára. A beruházást a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat a saját hatáskörében valósította meg 136,5 millió forint értékben. A gyártelepen ma már nem folyik tejipari termelés.

Az egykori gyárépület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További üzemeink története régi képekkel:

• Barnevál
• Biogal
• Dohánygyár
• Göcs
• Debreceni Ruhagyár
• Debreceni Konzervgyár
• István Gőzmalom
• Húsipari vállalat
• Ruhagyár
• Kefegyár
  
• Szalag- és Zsinórgyár
• A debreceni téglagyártás utolsó hírmondója
• A kabai cukorgyár

Az 1976. IV. 16-i Napló címlapja

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Libakert – Új élet park

A Nyár utcai kanyar 1967-ben. Fotó: Uvaterv / Fortepan

Debrecen első nagy lakótelepét (ami még nem házgyári paneltechnológiával készült) a Libakert nevű kertség helyén építették meg. A nevének az Új élet parkot adták.

A kanyar másik oldala 1966-ban. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

1972-ben így írt a városrészről dr. Korompai Gáborné a Hazafias Népfront – Szülő-földünk című – honismereti híradójában: ezelőtt 15 évvel valóságos falusi levegőt árasztott az akkor még Libakertnek nevezett terület. A régi Libakert mindössze 35–38 hold területű volt (a Péterfia, Füredi, Dózsa és Honvéd utcák között). De a gazdasági jelentősége alapján igen fontos kertsége volt Debrecennek.

Kováts György 1822-es térképe a Liba-tóval

Létezett egy Liba-tó is, amit Kováts György geometrista még feltüntetett az 1822-es térképén. Ez az időszakos víz a Honvéd és a Dózsa utcák sarkán terülhetett el. A kert déli fele szőlővel volt beültetve, de 1657-ben azt is kiosztották házhelyeknek. A konyhakerti művelés a XIX. század közepén lendült fel.

Az Ibolya-sarok 1968-ban. Fotó: Db. Városi Tanács Műv. Osztálya 

Ez a fellendülés köszönhető a kiváló feketefölddel és bővizű kutakkal megáldott parcelláknak is, amik 150–160 négyszögölesek voltak. A legelterjedtebb és leghíresebb termény a torma volt a Libakertben.

Az Ibolya utcai iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1900-as évek elején megjelent a melegágyas művelés is, és így ennek is köszönhetően, 1957-ig virágzó bolgárkertészetként működött az egész városrész. Valakik mégis úgy döntöttek, hogy itt kell megvalósítani az Új élet parkot – aminek az érdekében szinte mindent lebontottak.

Az egyetlen régi épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Csak egy épület maradt meg: ahol a könyvtár működött. A lakótelep kapott iskolát, boltokat, kisdedóvókat, de játszótereket és parkokat is kialakítottak. Ugyanakkor természetesen a beköltözőket étterem és presszó is szolgálta. Azóta sok minden más lett: lefestették például a pettyes házat, átépítették a Lapost, és lebontották a háziipari szövetkezetet, aminek a helyén parkot hoztak létre.

Az 1965-ös Debrecen-útikönyvben a Tanácsköztársaság útja négyemeletes házainak építésről is megjelent egy megrázó felvétel (lásd a fenti fotón), a következő kép pedig már egy kész állapotot mutat. Íme a Tanácsköztársaság útja eleje:

Tanácsköztársaság útja. (Db. VT. Műv. Osztálya, 1969)

A következő képeslapmásolatot Herczeg László osztotta meg az olvasóinkkal:

Az Új élet park és a Vénkert. (Képzőműv. Alap, 1971)

A városrészről a Debrecen utcanevei című, 1984-es könyben is szerepel egy pazar felvétel. Fk.: Debrecen Megyei Városi Tanács V. B Művelődési Osztálya.

A következő galéria fotóinak készítői / forrásai: 70872-PANORÁMA, Hagyaték, Hazafias Népfront, Helytörténeti Fotótár, MSZMP, Szakál Judit, Uvaterv / Fortepan, Vass Attila Tamás, Vencsellei István.

S végül még néhány további régi kép és más városrészeink...

Az Új élet park 1969-ben. Fotó: Pathó Sándor

Városrészi összeállításaink sok fotóval:

• Újkerti mozaikok
• A régi Vénkert megmaradt sok szép háza
• A régi Dobozi és Fényes udvar
• Falóger
• Bánk
• Józsa
• Csapókert csodái
• Műhelytelep
• Kandia
• Tizenháromváros
• Szentlászlófalva
• A Nagyerdő ékszerdoboza, Pallag
• Wesselényi
• Ispotály
• Péterfia
• Postakert
• Mesterfalva
• Sóház
• Burgundia
• Tócóskert

Fotó: Vencsellei István / MSZMP Db. Biz. (1969)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Dózsa György utca ma és 1968-ban

A ruhagyár aranykora

A Debrecen nevét viselő ruhagyár elődjének számító konfekcióüzemet 1949 januárjában, a Délibáb nevű, kisipari varrodából hozta létre 56 személy a Hungária-palota Arany János utca 2. szám alatti, első emeleti helyiségében. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A volt főépület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az először csak molinó inget készítő szövetkezetet az év végén államosították, a következő év márciusában pedig átköltöztették a mai Burgundia városrészben lévő olasz Vidoni Szalámigyár épületegyüttesébe és a Csapó utcai, egykori harisnyagyárba.

A konfekcionáló szövetkezet. FK: Lenner Tibor, 1959

A Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti központi gyártelep ma is megvan, de már zömmel egyéb tevékenységek zajlanak a falai között. Pedig a fénykorában négyezer – többnyire hölgy – dolgozót foglalkoztatott a Debreceni Ruhagyár.

A Csapó utcai üzlet a helytörténeti fotótár tárlatán

A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön értékesítette.

Csini modell és varrónő. Fotók: „Hajdú–Bihar” (MSZMP, 1978)

Egy 1978-as leírás szerint a gyár szakemberei gondosan tanulmányozták a különböző korosztályok divatigényeit, és ennek megfelelően ajánlották a termékeiket a belkereskedelemnek.

A ruhagyár kinyitható kártyanaptára 1981-ből

Minden gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb. rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde, továbbá mintabolt is.

Az épületegyüttes udvara napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

S mi volt a Vidoni? Debrecen első szalámigyára, amit egy olasz család alapított 1886-ban. A tulajdonosok a szakmunkásaikat is Olaszországból hozták a Domb utcai üzembe, mely mangalicákat dolgozott fel, és szalámit, csomagolt zsírt exportált.

A cég 1938-ra már az ország negyedik legjelentősebb ilyen üzemévé vált. Ötszáz embernek adott munkát, ám a II. világháborúban kifosztották, majd 1949-ban államosították. Emiatt a tulajdonosok visszaköltöztek Olaszországba.

Varrónők. Fotók: „Hajdú–Bihar” (MSZMP, 1978)

Érdekesség továbbá, hogy a gyár melletti Monti ezredes utca is egy olasz személyről kapta a nevét: Alessandro Montiról, a császári hadseregből kilépett katonáról. A tisztet Kossuth Lajos Debrecenben nevezte ki ezredesnek. Ő szervezte meg az olasz légiót, mely végigküzdötte a magyar szabadságharcot. A bukás után a csapat megmaradt tagjai hazamenekültek, és a 36 éves Monti is ott hunyt el, 1854-ben.

1959-es modellek. FK: Lenner Tibor

További üzemeink története régi képekkel:

• Barnevál
• Biogal
• Dohánygyár
• Göcs
• István Gőzmalom
• Húsipari vállalat
• Ruhagyár
• Kefegyár
  
• Szalag- és Zsinórgyár
• A kabai cukorgyár
• Debreceni Konzervgyár 
• A debreceni téglagyártás utolsó hírmondója
• A Traubisoda-üzem

A Debreceni Ruhagyár 1982-es kártyanaptára

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

1979-es tavaszi–nyári modellek

A „Szocializmus hagyatéka” debreceni retró képeken

Debrecen közelmúltbeli életébe pillanthatunk be a Szocializmus hagyatéka című múltidéző közösségi oldal (új nevén Nosztalgia és történelem) képgalériája segítségével. Innen szemezgetünk a debreceni retró fotók közül, elsőként a cívisvárosi villamosközlekedés aranykorát visszahozva.

A fenti felvételeken a hajdani 4-es és 5-ös villamosokra csodálkozhatunk rá. A képek sorrendben a Vágóhíd utcai felüljárón, a Béke útján, a Hatvan utcán és a Böszörményi úton készültek. Most három fekete-fehér kép következik: a Csapó utcai volt Debrecen Áruház, majd a „szocialista” nevű főutca, a Vörös Hadsereg útja elevenedik meg, természetesen a korabeli járművekkel és viseletekkel.

A múltidéző közösségi oldal képgalériájában tett látogatásunk alábbi fotóélménye révén is még egy közlekedéssel kapcsolatos jelenetben gyönyörködhetünk, mégpedig a Szoboszlói úti 6-os Volán telepének főépületében, mellyel szemben a Debreceni Kefegyár volt.

Egy kilencemeletesből lepillantunk az Új élet parki lakótelepre is, aztán felnézünk a Kohászüdülő ma is álló tornyára – csak éppen ezúttal egy 50 éves képeslap segítségével. Végül egy CA-rendszámú szép kocsit is megbütykölünk a Széchenyi utcai autószervizben... Jó múltidézést Mindenkinek!

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Élet 1974-ben, Debrecenben – 15 retro képpel

A Vörös Hadsereg útja. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Debrecen 50 esztendővel ezelőtti életére csodálkozhatunk rá a Fortepan cívisvárosi képei között. Az első felvételen az akkor még Vörös Hadsereg útja nevű főutca 1974-es forgalma elevenedik meg. A következő képeken a halálkanyart és a korabeli főteret is megidézhetjük.

A Nagytemplom a halálkanyarral. Fotó: Fortepan / Bencze László

1974-ben, a mai főtéren. Fotó: Fortepan / Bencze László

Két hasonló épület következik: az eredetileg Alföldi- és a Hitelbank-palota. Ezekben ma is pénzintézet üzemel a lakások és irodák alatt. A Felszabadulási szobor még megvan, viszont a gyermekcipőbolt és a játékbolt már megszűnt.  

A főutca és a Csapó utca sarka. Fotó: Fortepan / Bencze László

A Hietelbank-palota 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bencze László

Az 50 éves fotóknak köszönhetően az úttörőház, azaz a vármegyeháza is életre kel. A szintén nagyon szép zenedepalota és környéke 1974-es arcára ezután csodálkozhatunk rá.

Az úttörőház. Fotó: Fortepan / Bencze László

A Csapó utcai zenede. Fotó: Fortepan / Bencze László

A Fortepan cívisvárosi képei között gazdag sorozatban gyönyörködhetünk az 1974-es virágkarneválról is. De van olyan kép is, amely a Bethlen és a Mester utca sarkának bontását örökítette meg, vélhetően a panelsor és a Kölcsey-művközpont építése érdekében.

Az 1974-es virágkarnevál. Fotó: Fortepan / Hajdu Richárd

Mester utcai bontás. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Csapó utcán is szuper képek készültek, alább az új Dollárház üzletsora látható.

A Dollárház. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Hálásak lehetünk, hogy képek maradtak fenn a Nagyállomás akkori előcsarnokáról, valamint a Petőfi tér felőli váróban működő tejivóról is.

A Nagyállomás előcsarnoka. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Nagyállomás tejivója. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A fél évszázados képeknek köszönhetően felidézhető az is, hogy milyen volt akkoriban a Tanácsköztársaság útja (a mai Egyetem sugárút). De hüledezhetünk a Fürst Sándor (mai Rakovszky) utca és a Dobozi lakótelep lélegzetelállító 1974-es látképén is...

A Tanácsköztársaság útja. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Fürst Sándor utca. Fotó: Fortepan / Uvaterv

A szórakozást a végére hagytuk. A kikapcsolódásnak és a kirándulásnak akkor is kedvelt terepe volt a Nagyerdő, ahol tömegek élvezték a vidámpark nyújtotta örömöket!

1974, vidámpark. Fotó: Fortepan / Nagyerdei Kultúrpark

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debrteceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!