Debrecen egyik leghíresebb és legkedveltebb péksége a
Szentlászlófalva nevű városrész keleti határán, azaz a
Nyíl utcában működött. Bárkivel is beszélünk vagy olvasunk hozzászólást róla, csakis áradozó visszaemlékezések melengetik a lelkünket a hellyel kapcsolatban. A sütőüzem évtizedek óta nem működik, a fénykorában azonban itt is óriási sorokban álltak az emberek, hogy megvehessék valamelyik termékét. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a ropogós héjú, hatalmas teflonkenyér volt. Sokan azt is fel szokták idézni, hogy mire hazaértek innen, illetve másik pékségből, addigra jól belakmároztak az illatos és sokszor meleg kenyér hajából vagy beléből.
 |
A pékség épülete ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok
|
Kutatásaink eredményeként felidézhetjük, hogy a Nyíl utcán eredetileg
Schneider János üzeme működött, s ott készült a kitűnő minőségű Schneider-kenyér is. Az országosan ismert cégről 1948-ban azt írták, hogy normális körülmények között 50 mázsa lisztet tudott feldolgozni. A kifogástalan tisztasággal rendelkező, hatalmas üzem süteményeket, cső- és levestésztát, kétszersültet is készített. Aztán 1949 januárjában itt indították be az első Községi Kenyérgyárat, majd 1974 októberében a következő tudósítás jelent meg: Nyíl utcai pékek a felszabadulási munkaverseny idejére valami újjal szerettek volna kirukkolni. Háromkilós vekni, ez volt a termékbővítés első eredménye. Munka közben fogant meg a másik ötlet: kenyeret készíteni teflonsütőben. Az ötletet tett, az egy hónapi kísérletezést jó ízű „eredmény”követte: megszületett a kétkilós teflonkenyér. Október közepe óta már folyamatosan készítették, s 140 teflonsütőben naponta ezer kiló teflonkenyeret sütöttek a Nyíl utcában. A teflonsütő víztaszító tulajdonsága és az új technológiai eljárás alkalmazása révén az új kenyér „magasabb”, lazább szerkezetű volt.
Pénzes József igazgató azt nyilatkozta, hogy ez a kenyér higiénikusabban készül (az edénnyel együtt teszik a kemencébe), és lazább szerkezetű is, mint a hagyományos módon sütött kenyér. Mégis az volt a véleménye: a hagyományos kenyeret nem fogja kiszorítani. Már csak azért sem, mert a teflonkenyér a kenyér és a kalács között helyezkedik el.
A Nyíl utcai üzem épülete ma is megvan, ahogyan a Hajnal utcai is, de régóta már más jellegű tevékenységet folytatnak a falaik között.
 |
| Az üzem 1974 októberében, a HB Napló cikkében |
Kapcsolódó összeállításaink:
 |
| Az üzem 1976 januárjában, a HB Napló cikkében |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!  |
Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: IPK Vállalat, 1978
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése