Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: államtitkár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: államtitkár. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 9., vasárnap

Ismét veszélyben a Fényes udvari kiserdő?

Debrecenben a 100-as vasútvonal melletti Fényes udvar zajfogó-levegőtisztító-esztétikai kiserdőjét az „átkosban” egyszer már ki akarták vágni azért, hogy többek között parkolóházat építsenek a helyére. Akkor az ott élők, köztük Varga István világválogatott kézilabdázó összefogása és tiltakozó aláírásgyűjtése mentette meg ezt a kedvelt és fontos zöldterületet. A fák egészen 2015 augusztusáig nyugalomban növekedhettek, akkor azonban egy nagy bejelentés részeként a városi sajtó arról írt, hogy a csapókerti vasúti megállót megszüntetik, és helyette a (közeli) Huszár Gál utcánál lesz egy „Fényes udvar”  megálló. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A csodás kiserdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A tervek 11 év után sem valósultak meg, ám 2026 augusztusában a cívisváros egyik új országgyűlési képviselője, a közlekedési minisztérium parlamenti államtitkáraként is tevékenykedő Tárkányi Zsolt is előállt a közösségi oldalán egy olyan ötlettel, amely részeként a csapókerti megállót megszüntetik, és helyette a Fényes udvarnál (Huszár Gál utcánál) építenek másikat. Tárkányi Zsolt a bejegyzéséhez hozzászólók egyikének így érvelt: „A jelenlegi Csapókert állomás egy családi házas övezet közepén van, nehezen megközelíthető helyen, közösségi közlekedési kapcsolat lehetősége nélkül. A Kassai út és az ott elérhető közösségi közlekedés 10, bőröndökkel, babakocsival inkább 15 perc séta. Autóval is nehézkesen közelíthető meg, parkolóhelyek pedig alig állnak rendelkezésre, ezért is csekély a forgalma. A Fényesudvar térségébe áthelyezve kiszolgálja a lakótelepet és a közeli 4-es trolival a belváros, a 19-es busszal pedig a Csapókert is gyorsabban elérhetővé válik.” Ezzel kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Fényes udvar és a Huszár Gál utca két egymástól távol lévő külön terület, amit nem lehet, és nem kellene egybemosni – lásd az alábbi térképen. Továbbá, mint tudjuk, egy vasúti megálló nem akkora, mint például egy őrbódé. Emiatt pedig a Huszár Gál utcánál és a Fényes udvarnál is jókora helyet kellene csinálni neki: a Huszár Gálnál (helyesebben az Ótemető utcánál?) minden bizonnyal házakat is kellene lebontani, a Fényes udvarnál pedig az ottani lakótelepiek és kertes házban élők szeretett kiserdőjét kellene kivágni részben vagy egészben. Egy olyan építkezés miatt, ami tulajdonképpen azt szolgálja, hogy a megszokott évszázados gyakorlat ellenében csupán kb. 500 méterrel arrébb kerüljön egy vasúti megálló.

Az érintett területek. (Google Maps)

A fenti térképen bekarikáztuk a csapókerti vasúti megálló mostani helyét, valamint az új megálló lehetséges helyeit az Ótemető / Huszár Gál utcánál, alatta pedig a Fényes udvari kiserdőnél. Ez alapján is azt javasoljuk, hogy gondolják át ezt a 11 év után ismét előszedett tervet. Megér ennyi áldozatot és anyagi ráfordítást a megvalósítás? Ne bántsák se az ott élőket, se a kiserdőt! A pénzt költsék a pálya, a vasúti kocsik és a közeli Faraktár utcai felüljáró régóta esedékes rendbetételére, vagy akár arra is, hogy ne parkoljanak autók a kiserdőben. Egy ekkora horderejű és ilyen következményekkel járó tervről pedig legyenek szívesek, egyeztessenek az érintett lakossággal, és vegyék figyelembe a véleményüket, igényeiket. Ahogyan az egy jól működő demokráciában feltétlenül ildomos.

Az Ótemető – Huszár Gál u. átjáró. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
A csapókerti vasúti megálló. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 20., hétfő

A magyaros viselet megalkotója: Zsindelyné Tüdős Klára

Debrecenben 1895. július 20-án jött világra a ruha- és jelmeztervező, filmforgatókönyv-író, -rendező, néprajzkutató és emlékiratíró Zsindelyné Tüdős Klára (Zsindely Ferencné, Zs. Tüdős Klára).

Férjével 1938-ban. Fotó: Wikipédia

A Wikipédia szócikke szerint liberális, szabadelvű családban született. Az apja Tüdős János ügyvéd, országgyűlési képviselő (1862–1918) volt. Az édesanyja, Kálmánchey Irén, a XVI. századi magyar reformáció meghatározó alakjának, Kálmáncsehi Sánta Márton püspöknek a leszármazottja. A debreceni református leánygimnázium, a Dóczi-intézet növendéke volt, majd egy évet Londonban, két évet pedig Veveyben, Svájcban, magánintézetben tanult. 1915-ben önkéntes hadi ápolóként szolgált Lembergben, majd Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. Eközben táncot tanult és tanított, jótékonysági rendezvényeken lépett fel táncszámokkal. 1925-ben került az Operaházhoz, a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. Ő tervezte Kodály Zoltán Háry János című operájának jelmezeit (1926). A harmincas években kezdett el színházi darabokat és balettszüzséket írni. 1937-ben a Belvárosban divatszalont nyitott (Pántlika), ahol tervezésében divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat. Azt az elvet vallotta, hogy a ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindháromban egyszerre. Idővel már a kormányzóné is rendszeresen rendelt tőle ruhákat.

1940-ben. Forrás: Asszonyszovetseg.hu

1938-ban házasságot kötött borosjenői Zsindely Ferenccel (kultuszminisztériumi államtitkár, a Kállay-kormányban kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter). 1940-ben, férje támogatásával alapította meg, és volt egyetemi professzoráról nevezte el a Győrffy-kollégiumot, amit paraszti származású tehetséges gyerekek felkarolására, oktatására hozott létre. 1943-ban Zsindelyné Tüdős Klára az első magyar nőként, saját forgatókönyve alapján készítette el a Fény és árnyék című filmet, melynek rendezője, jelmeztervezője és producere is ő volt. 1944-ben Ravasz László megbízásából az Országos Református Nőszövetség elnöke lett. Megalapította a szövetség lapját, a Magyar Asszonyt. A II. világháború idején a svéd misszióval sok üldözöttnek adott menedéket, budapesti villájuk is menekültekkel telt meg, s csaknem 100 zsidót mentettek meg. A menekültek között volt Apró Antal és felesége is. Életmentő szolgálatáért 2001-ben megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz Világ Igaza kitüntető címét. A háború után evangelizálva járta az országot. 1949-ben eltiltották a nőszövetségi munkától, és 1951-ben a férjével együtt kitelepítették. 1963-ig éltek Balatonlellén egy villa házmestereként. Férje 1963-ban bekövetkezett halálát követően az Ausztráliában élő lányához, Marosszéky Emilné Szunyogh Judithoz és hat unokájához költözött, de már 1966-ban hazatért. 1980. április 16-án hunyt el a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban, s a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét Debrecenben többek között emléktábla őrzi a Péterfia utcán.

Filmrendezőként. Forrás: Film-színház-irodalom

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. július 21., hétfő

130 éve született Debrecenben Zsindelyné Tüdős Klára iparművész, néprajzkutató, a magyaros ruha alkotója

Debrecenben 1895. július 20-án jött világra a ruha- és jelmeztervező, filmforgatókönyv-író, -rendező, néprajzkutató és emlékiratíró Zsindelyné Tüdős Klára (Zsindely Ferencné, Zs. Tüdős Klára).

Férjével 1938-ban. Fotó: Wikipédia

A Wikipédia szócikke szerint liberális, szabadelvű családban született. Az apja Tüdős János ügyvéd, országgyűlési képviselő (1862–1918) volt. Az édesanyja, Kálmánchey Irén, a XVI. századi magyar reformáció meghatározó alakjának, Kálmáncsehi Sánta Márton püspöknek a leszármazottja. A debreceni református leánygimnázium, a Dóczi-intézet növendéke volt, majd egy évet Londonban, két évet pedig Veveyben, Svájcban, magánintézetben tanult. 1915-ben önkéntes hadi ápolóként szolgált Lembergben, majd Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. Eközben táncot tanult és tanított, jótékonysági rendezvényeken lépett fel táncszámokkal. 1925-ben került az Operaházhoz, a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. Ő tervezte Kodály Zoltán Háry János című operájának jelmezeit (1926). A harmincas években kezdett el színházi darabokat és balettszüzséket írni. 1937-ben a Belvárosban divatszalont nyitott (Pántlika), ahol tervezésében divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat. Azt az elvet vallotta, hogy a ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindháromban egyszerre. Idővel már a kormányzóné is rendszeresen rendelt tőle ruhákat.

1940-ben. Forrás: Asszonyszovetseg.hu

1938-ban házasságot kötött borosjenői Zsindely Ferenccel (kultuszminisztériumi államtitkár, a Kállay-kormányban kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter). 1940-ben, férje támogatásával alapította meg, és volt egyetemi professzoráról nevezte el a Győrffy-kollégiumot, amit paraszti származású tehetséges gyerekek felkarolására, oktatására hozott létre. 1943-ban Zsindelyné Tüdős Klára az első magyar nőként, saját forgatókönyve alapján készítette el a Fény és árnyék című filmet, melynek rendezője, jelmeztervezője és producere is ő volt. 1944-ben Ravasz László megbízásából az Országos Református Nőszövetség elnöke lett. Megalapította a szövetség lapját, a Magyar Asszonyt. A II. világháború idején a svéd misszióval sok üldözöttnek adott menedéket, budapesti villájuk is menekültekkel telt meg, s csaknem 100 zsidót mentettek meg. A menekültek között volt Apró Antal és felesége is. Életmentő szolgálatáért 2001-ben megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz Világ Igaza kitüntető címét. A háború után evangelizálva járta az országot. 1949-ben eltiltották a nőszövetségi munkától, és 1951-ben a férjével együtt kitelepítették. 1963-ig éltek Balatonlellén egy villa házmestereként. Férje 1963-ban bekövetkezett halálát követően az Ausztráliában élő lányához, Marosszéky Emilné Szunyogh Judithoz és hat unokájához költözött, de már 1966-ban hazatért. 1980. április 16-án hunyt el a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban, s a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét Debrecenben többek között emléktábla őrzi a Péterfia utcán.

Filmrendezőként. Forrás: Film-színház-irodalom

További portréink sok fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!