Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hasonmás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hasonmás. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 3., péntek

Hogy került egy „Déri téri pad” a lakótelepre?

Debrecen egyik betonházakal körbevett játszóterén, a Kandia városrész lakótelepi tömbbelsőjében, egy kitaposott, szemetes részen található egy különös, oda nem illő, kopott-koszos pad, ami egyúttal nagyon emlékeztet is „valamire”. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Már csaknem 40 éve áll a panelház mellett ez a különleges pad. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az ívelt betonlábak és -kartámaszok, valamint barna deszkák alkotta ülőalkalmatosságról némi tanakodás eredményként megállapíthatjuk a felfedezést követően, hogy az bizony a Déri téren lévő padok mintájára készült. Ebben a másolatban az is szokatlan, hogy nem például a házzal párhuzamosan, hanem elforgatva árválkodik az elhanyagolt környezetében. Mindezek alapján Kedves Olvasóinktól azt kértük, hogy aki ismeri ennek a lakótelepi ülőhelynek a történetét és/vagy készítőjét, ossza meg velünk a Facebook-oldalunkon a minden bizonnyal érdekes ismereteit.

A Déri tér padjai, melyek mintául szolgálhattak a Kandia utcai hasonmásukhoz. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívásunk hatására jelentkezett Laboncz Ferenc is, aki kifejtette: A padot egy 52 éve ott lakó férfi (aki nem szobrász) csinálta kedvtelésből, saját erejéből és pénzéből kb. 35 éve. A beton oldalkarfákat ott öntötte ki, amiket egy haverjával Ferencék is segítettek felvinni a mostani helyre (nem volt könnyű). Azért odarakta, mert ott volt a legárnyékosabb hely akkoriban. Kósa Attila mindemellett leírta, hogy a padot egy Józsi nevű, ott lakó barátjuk építette teljes önszorgalomból. Saját pénzéből és teljesen önallóan. Ők gyerekként segítettek, amit tudtak. Csinált hozzá sablont, öntötte a betonkarfát. A környékbeliek jól ismerték, mert szintén mások szórakoztatására minden évben Mikulás-ruhát húzott, és járta a környéket, és cukorkát adott minden gyereknek, aki tudott mondani neki egy verset.
Idézzük Őri András hozzászólását is. „Álljon itt a neve: Dusa József volt az építő meg a Mikulás is... Remélem, jó egészségnek örvend.”

A Déri tér és a Déri Múzeum tavaszi látképe a postapalotából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Hasonló érdekességként ajánjuk figyelmükbe a Dobozi-temető utolsó sírköve című cikkünket is!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. január 8., hétfő

A debreceni Nagytemplom távoli egytornyú párja


Debrecen jelképének, a református Nagytemplomnak létezik egy különös ikertestvére. Ez a gyülekezeti hely a cívisvárostól 175 kilométerre fekvő Nagybányán található, a híres festőiskola és aranylelőhely településén. Nagybánya temploma (ami szintén református és klasszicista) az óvárosban magasodik, és távolról is igen impozáns. Messziről nézve, első látásra legfeljebb halványan juthat eszünkbe róla a debreceni Nagytemplom, mivel csupán egy tornya van, és az is az épület közepén mutat az égbe.

Nagybánya látképe a református templommal, egy 1965-ben postázott képeslapon. Kiadó: Meridiane

Akkor mitől „ikertestvérek” mégis? Attól, hogy a nagybányai templom egyetlen tornya kísértetiesen hasonlít a debreceni Nagytemplom tornyaira! A Nagybánya óvárosában álló templom tornya az oromzat közepéből nő ki, s köztük egy markáns „golyvázott” párkány húzódik. Az afölötti homlokzat és a kupola az, ami majdnem teljesen megegyezik a debreceni Nagytemplom tornyainak építészeti tagolásával.

A debreceni belváros és a református Nagytemplom a XX. század elején. Reprint: Csokonai Kiadó

A nagybányai kupola színe jellegzetes vörös; eredetileg réz borította, ma azonban horganyzott lemez, amit pirosra festettek. A Romániában álló református templom 1809-ben épült meg, a tornya pedig 1836-ban, 9 évvel a Nagytemplom elkészülte után.

Kádár Géza: Nagybányai részlet napsütésben (nyitóképünk teljes méretben)

A feltételezések szerint Péchy Mihály keze lehet benne, akárcsak a debreceni Nagytemplom tervezésében is.

Ziffer Sándor festménye: A festő kertje (1956)

A debreceni Mackós kút, valamint a Haldokló oroszlán, a Wallenberg-szobor és sok más alkotásunk távoli testvérei ebben az összeállításunkban ismerhető meg sok különleges fotóval.

Egytornyos” beállításban a debreceni Nagytemplom a Hatvan utca felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Ziffer Sándor: Zazar-part Nagybányán, 1949. Reprodukció: Villás Galéria