Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerek. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 22., szombat

„A” Játékbolt

Debrecen híres játékboltja a Vörös Hadsereg útján működött a Svetits-bérházban. Kutatásunk szerint az üzletet nem a szocializmusban alapították, hanem 1948-ban államosították a már meglévő kereskedést. Akkoriban átellenben is volt egy hasonló egység, a játékékjavítással is foglalkozó Piskolti-féle cég. A mai Piac utca 43. szám alatti üzletre sokan úgy emlékeznek, hogy egy időben csak az forgalmazott játékárukat, pedig például a Csapó utcán is volt ilyen profilú bolt.

Az üzlet. Fotók: Fortepan / Bencze László, 1974

Azzal azonban nem túlzunk, hogy a legjelentősebb játékbolt a főutcai volt, s mindig nagy élményt jelentett akárcsak csodálni a kirakatát – ami az épület U alakú kapuzugában is folytatódott. Odabent pedig természetesen egy igazi Kánaán várta a gyerekeket, s nem volt könnyű betelni a kínálat varázsával! Napjainkban vendéglő működik itt.

Mackók, gitár, társasjáték... a kirakatban

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy 
amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 15., szombat

Vakáció a Nagyerdei Strandon

Gyerek- és hullámmedencék. Fotó: Csobaji Előd, 1977

A Debrecen régi Nagyerdei Strandjáról megosztott videóink kapcsán Kedves Olvasónk, Németi Éva az alábbi visszaemlékezéssel örvendeztette meg a közösségünket. – A Nagyerdei strandon voltak az úszóedzéseink. Lehúztunk ott pár nyarat. Valamikor májusban kezdtük, még volt iskola. Reggel 06:00-tól edzés és délután 15:00 vagy 17:30-tól. Kihúztuk a kötelet, leválasztva az edzéshez a 2 sávot. Utánunk jöttek mindig a búvárúszók. Reggeli edzés után mentünk gyógyulni a Gyógy II.-be. Néha úgy fáztunk a tavaszi időjáráskor, hogy égetett a Gyógy II., ahogy beleereszkedtünk. Eleinte megvolt még a Gyógy II.-ben lévő 2 kör alakú szigeten a fűzfa, és ott köröztünk a sziget körül, amikor jött az úszómester, hogy menjünk ki, mert kicsik voltunk még. De hát melegedni kellett valahol. Amikor már nem volt suli, akkor a reggeli edzések is 2 órásakra nyúltak, de már később, 08:00-kor kezdtünk, és időnként ott maradtunk az esti záráshoz közel, és a halsütőnél kunyeráltunk mustáros-kolbászzsíros kenyeret. Vagy összedobtunk 3 Ft-ot érte. Volt hátul, vagyis a főbejárat mellett a homokos focipálya, ott péntek reggelente volt játék, edzés közben. Bár a franc se szerette, amikor a fiúk jól hátba küldték az embert a focilabdával. Ezen a részen, az erdő mellett lehetett látni, ahogy a bliccelők beugráltak a kerítés egyes meglazított részein. Nekünk az edzések miatt egész szezonra ingyen bérletünk volt, ugyanígy télen a fedett uszodába is. Persze ezt a Fürdőbálok idején is voltak, akik kihasználták, és a kb. 4x nagyobb egyesületi kabinunkban meghúzva magukat várták a kapunyitást. Neveket nem tudok, minden más csak véletlen egybeesés lenne, de az biztos, hogy csak 1x történt meg. Mert baromi kényelmetlen volt, és a híres énekesnő kb. 10 perc után távozott, mert a 4 m-es melletti színpadnál valaki ellopta a bőrkabátját. A főbejáratnál volt a fürdőmozi. Volt, hogy 2 edzés közt a fürdőben maradtunk héderelni és mozizni. Nem volt soha jó választás, a nap kiszívta az ember be nem tárolt energiáját is. És a hullámfürdő. Hát igen, hallottuk annyiszor, hogy az ember dobhártyájába ivódott: „Hullámverés, hullámverés! A Hullámverés 5 perc múlva üzemel!”. Volt még hozzá pár instrukció is, valami ilyesmi, hogy a medencébe lépés előtt bocskor mosás meg úszógumit, karúszót bevinni tilos stb. stb. Sajnos szemtanúi voltunk egy halálesetnek is, egy kisfiú. Emlékszem, nagyon megviselt, a szülei már pont megvették neki az iskolakezdéshez a könyveket, füzeteket. Édesanyám orvosként ment segíteni, ahogy megtudtuk, hogy valakinek segítségre van szüksége, és bemondták, orvost keresnek sürgősen. De már sajnos késő volt. Évekig gondolkoztam, vajon mi lehetett a szüleivel.

A csónakázó felőli pancsoló. Fotó: Bakonyi Béla, 1966

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 29., szerda

Debrecen szeretett testnevelője volt: Nagy Jenő bácsi

Néplap, 1954. június 19.

A debreceni Bocskai általános iskoláról, valamint a Dobozi-lakótelepen található víztoronyról szóló összeállításaink Facebook-posztjaihoz többen a hozzászólásaikban olyan gondolatokat fűztek, amelyekben a legendás pedagógus testnevelő edző, a városi önkormányzat által 1996-ban Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett – és sajnos 2017. július 29-én elhunyt – Nagy Jenő személyiségét és munkásságát méltatják szeretettel. Ezúttal ezek közül idézünk nagy örömmel. A második képet Egriné Enikő csatolta a hozzászólásához, és a Pacsirta utcai versenyzők szerepelnek rajta Nagy Jenővel 1965 körül, a Nagyerdei Stadion előtt.

Jenő bácsi és versenyzői 1965 körül

Szent-Királyi György közölte: „93 éves korában ment el. A tornaterem nélküli Pacsirta utcai iskola a város legjobb sporteredményeit hozta. Jenő bácsi nagyszerű ember volt.” Latya Tyukodi pedig leírta: „Nagyon szerettük és tiszteltük őt! De ő is mindenkit, még akkor is, ha nem volt valaki nagy sporttehetség. Mindenkit úgy kezelt, mintha a saját gyerekei lettünk volna!” Az alábbi fotón Jenő bácsi testalkata alapján az is joggal feltételezhető, hogy maga is aktívan sportolt. Ezt a képet, valamint a következőket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula osztotta meg. Szabó Tibortól és Szent-Királyi Györgytől érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Nagy Jenő a lakótelep helyén előzőleg lévő Dobozy-temető vadgesztenyeligetét Gecsemáné-keretnek nevezte.


Ugyanakkor Mikó Ágnes, aki az íróasztal feletti családi falon is kiállított egy képet Jenő bácsiról, így fogalmazott: „Az iskola nevében én köszöntem meg az új iskola sportudvarát. Majdnem élete végéig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, telefonon beszéltünk... Nagyon szerettem, tiszteltem. Nem sok hasonló igaz embert ismertem. Anyám edzője volt fiatalon, így kicsit örököltem őt, s lettem a suli kézicsapatának kapitánya nyolcadikban, s hagytam abba a kézit a DVSC-ben, amikor őt lecserélték. Sok igazságtalanságot élt meg.” És íme Kosztonyák Katalin szívmelengető hozzászólása: „A Bocskai sulis posztnál már említettem Jenő bácsit. Imádtuk. Egy szavára mentünk virágot ültetni az iskola elé. Nem volt saját gyerekük, de valóban mindegyikünket sajátjaként szeretett. Korrekt és méltányos volt. Cigánykereket kellett volna előadni, mondtam, Jenő bácsi, én nem tudom megcsinálni. Erre ő: Próbáld meg! Megpróbáltam. Látta, hogy tényleg nem megy, sose erőltette többé. Én sose versenyeztem semmilyen sportágban, hozzám a mozgásnak a tánc formája állt közelebb. Ennek ellenére jártam edzésre, a Nagyerdőre mentünk, és egy bemelegítő mozgássor után irány futni. Utána pedig mehettünk a fedettbe, ázalogni kicsit. Voltunk Országos Sportnapokon is, egészen szép koreográfia volt, boldogan mutattuk be. Az "ócska" stadionban, amit meg lehetett tölteni, nem csak ingyenes programokkal. Nekem csak jó emlékeim vannak Jenő bácsival kapcsolatban. Az egyik képen, azt hiszem, Pataki Györgynével látható, ő pedig a magyartanárnőnk volt, szigorú, de korrekt.”

Jenő bácsi emlékei

A nyitóképhez tartozó cikkszöveg

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 21., kedd

A Péterfia utcai óvoda egy 1970-es szép nyári napon

Debrecenben hajdanán a Péterfia utcában is működött óvoda – nevezetesen azon a lebontott területen, ahol most a Párizsi udvar sarki része található a Hunyadi utca felől. A 15. szám alatti intézmény emléke a Fortepan és a muzeális képeket adományozó Kálnoki Kiss Sándor révén idézhető fel.


A kortörténeti jelentőségű képek az 1970-es óvodai ballagáson készültek. Az alábbi fotó hátterében a Református Főgimnázium épülete fedezhető fel. Rendkívül feltűnő az is, hogy a szülők is teljes mértékben megtisztelték az ünnepséget többek között azáltal, hogy – a ma emberével ellentétben – alkalomhoz illő öltözékben vettek részt ezen a meghitt, fontos eseményen.


A képek tanúsága szerint a szintén szép ruhát viselő kicsik a hagyományokhoz híven műsort adtak az egybegyűlt hozzátartozóiknak. Felszabadultak, mosolygósak. És az sem kizárt, hogy már várták az iskolai éveket, némelyikük pedig talán éppen a szomszédos általános iskolába járt szeptembertől.


A Péterfia utcai óvoda e ballagása óta elröppent 56 esztendő. A kicsik felnőttek, és immár sokuk talán a szüleik nélkül folytatja az életét. Reméljük, nem árnyékolják be gondok a mindennapjaikat, és kivétel nélkül örömben, egészségben idézik fel velünk együtt az akkori időket!


Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 4., csütörtök

Belépés csak jelszóval! – a debreceni nyári tábor

A ma is meglévő biciklitartós főkapu. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben volt egyszer egy nyári napközis tábor Göcs-pálya mellett a Nagyerdei körúton, ahol faházak, sok-sok játék és sporteszköz, valamint étterem és hideg vizes medence is szolgálta az itteni szakemberek felügyeletére bízott gyerekeket. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A tábor medencéje 1971-ben. Repró: © Debreceni Képeslapok

A vadregényes környezetben saját medence is működött, de a napi programok között a Klinika Mozi, továbbá a Nagyerdei Strand vagy a Szabadság útján (a mai Kassai úton) az azóta sajnos már régen lebontott kisfürdő látogatása is szerepelt. Sőt, a hangosbemondót is a gyerekek kezelték, mindig más volt a belépési jelszó (erről is a gyermek őrszemeknek kellett kérdezniük a belépni szándékozókat), s a napi programok zászlófelvonással és jelentéssel kezdődtek.

A Napló 1972 augusztusi cikke

A létesítmény az ezredforduló előtt szűnt meg, de a területe ma is megvan. Az épületek és a medence eltűnt minden mással együtt, de legalább a fákat még nem vágták ki. Ottjártunkkor a Nagyerdei körúti rozsdásodó, zöld főkaput és a Hadházi út felőli keleti kaput is megörökítettük. Az utóbbin fekete fólia védte a területet a kíváncsi tekintetek elől. Amikor a szomszédos Oláh Gábor utcai pályán játszott a DVSC futballcsapata, akkor a szurkolók a volt táboron jártak át az itteni lelátókhoz.

A keleti kapu felőli látvány. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bent éppen virágzott a fehér akác. Még. A nyilvánosság számára ugyanis egyelőre nem tudni, hogy mindez meddig marad így, mivel korábbi hírek szerint egy fővárosi intézményt telepítenek ide. (Előzőleg pedig olyan terv is volt, hogy a vidámparknak lesz itt a „Mini Európa” makettparkja.) Mindenesetre a szomszédban még megvan az egykori Loki-pálya, amit már abban az időben is használt a csapat, amikor megszerezte az első kupagyőzelmét, és a tábor is létezett.

A  szomszédos pálya. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1971 augusztusában. Repró: © Debreceni Képeslapok

2026. május 13., szerda

Ma 66 éve avatta fel Kádár János a vidámparkot

Kádár János a kisvonaton. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark.

A debreceni Nagyerdei Kultúrpark egyik legrégebbi játszóeszköze a kisvonat. Az örökifjú csodamasina Szerencsről került ide, és Kádár János, hazánk akkori vezetője avatta fel – sőt, utazott is rajta a vasutas gyerekek társaságában.

Úttörővasutas a kisvonatnál. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

Nagyerdő 17 hektáros területén megbújó – eredetileg Ludas Matyi nevű – vidámpark az 1958-ban átadott állatkertet egészíti ki. A széles körű társadalmi összefogás eredményeként megépített vurstli 1960. május 1-jén nyílt meg, benne a ma már 1,1 kilométer hosszúságú pályán közlekedő úttörővasúttal. Íme egy videónk róla, még egy korábbi festéssel:


A vidámparkot és az eredetileg kék mozdonyos úttörővasutat két héttel később, 1960. május 13-án avatta fel az ország és az MSZMP első embere, Kádár János, aki tehát az ünnepségen tett is egy tiszteletkört a kisvonattal.

A vidámparki szerelvény. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

A 760 milliméter nyomtávú mozdony Nagy Sándor Tibor korábbi igazgató nyilatkozata szerint még 1952-ben készült, és Csepel-márkájú dízelmotor hajtja. Előzőleg a szerencsi állomás kötelékéhez tartozott a kocsikkal együtt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

vidámparki úttörővasúton gyerekek teljesítettek szolgálatot. Az egyenruhás fiatalok az indításban, a fogadásban, a váltó- és jegykezelésben segédkeztek, és mindez egyúttal nevelő hatású, közösségkovácsoló és szórakoztató is volt.

A kocsik festése. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

Ugyanakkor nagy megtiszteltetésnek is számított, hiszen csak a legjobb tanulók lehettek úttörővasutasok. A kisvonat a rendszerváltás óta működik gyermekvasút néven.

Egy csodás relikvia. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindez azért is fontos, mert hazánkban már csak a debreceni vidámpark működik.

A 2022-ben átfestett kisvonat. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. november 6., csütörtök

A felszabadulási emlékmű a debreceni főutcán

Képeslapfotó: Tulok Ferenc, 1969

Debrecen főutcáján immár csaknem 60 éve áll a felszabadulási emlékmű, amit a Debreceni család címmel is szoktak illetni. Ez az egyetlen köztéren hagyott alkotás a „munkásmozgalmi szobraink” közül.

A meghívót Kathi Ferencnek köszönjük

Pátzay Pál alkotását 1967. november 6-án délelőtt avatták fel a Vörös Hadsereg útján. A kompozíció talapzatán eredetileg a „Debrecen népe jövendőjével köszönti felszabadulását” felirat szerepelt.

Pátzay Pál a  makettel. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Az átadás dátumából kiderül, hogy a kompozíciót valójában a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulóján leplezték le, ugyanis Debrecent 1944. október 19-én „szabadították fel” a szovjetekA talapzaton is feltüntetett évszámok a felszabadulás mellett a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójára is utaltak.

Képeslapfotó: Tulok Ferenc, 1969 

„A szovjet csapatokat és a békés jövőt üdvözlő debreceni család” meglepő módon ma is megvan. A belvárosi korzó ezredfordulós kialakításakor csupán arrébb helyezték egy alacsonyabb talapzatra.

Képeslapfotó: Tulok Ferenc, 1969

A szobor helyén korábban egy szovjet obeliszk állt, szintén az Aranybikával szemben. Ezt a művet a nagyerdei Köztemető szovjet parcellájába vitték.

Az obeliszk. Fotó: Fortepan / Márton Gábor, 1965

Pátzay Pál szobrászművész Debrecenben található, másik alkotása a Kígyóölő címet viseli. Ennek a kompozíciónak a története ebben az összeállításunkban tekinthető meg. Ő készítette a Kossuth utcai harckocsis emlékművet is, erről a műről itt írtunk.

A szoborcsoport 2023 őszén. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. október 19., vasárnap

Az újkerti szánkódomb és Barátság park


Debrecen Újkerti lakótelepének mai szánkózódombja és környéke eredetileg a Barátság park nevet viselte, és 1979. október 19-én adták át a város „felszabadulásának” 35. évfordulóján. A fenti fotó a 2022. január 8-i havazás után készült. Nyitókép: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


Múltidézésünk archív fotói a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származnak. Mint látható, az avatáson esett az eső, s a gyerekek, a katonazenekar és a díszvendégek is megáztak. A boldogság azonban így is határtalan volt!


A mellékelt cikkmásolatból az is megtudható, hogy a játszó- és pihenőhely társadalmi összefogással készült a kertészeti vállalat szakmai felügyelete mellett. Sőt, az is kiderül, hogy szintén 1979. október 19-én avatták fel a Bocskai-iskola uszodáját.

Az újkerti szöcske (1987). Fotó: © Debreceni Képeslapok

Azt, hogy most milyen ez a hely, Olvasónkra bízzuk: látogassanak ki ide! Nézzék meg a szomszédos Máltai Játszóteret és szöcskeszobrot is!


Kapcsolódó cikkeink sok fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Bocskai-iskola uszodája is ekkor nyílt meg

2025. május 13., kedd

Ma 65 éve avatta fel Kádár János a vidámparkot

Kádár János a kisvonaton. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark.

A debreceni Nagyerdei Kultúrpark egyik legrégebbi játszóeszköze a kisvonat. Az örökifjú csodamasina Szerencsről került ide, és Kádár János, hazánk akkori vezetője avatta fel – sőt, utazott is rajta a vasutas gyerekek társaságában.

Úttörővasutas a kisvonatnál. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

Nagyerdő 17 hektáros területén megbújó – eredetileg Ludas Matyi nevű – vidámpark az 1958-ban átadott állatkertet egészíti ki. A széles körű társadalmi összefogás eredményeként megépített vurstli 1960. május 1-jén nyílt meg, benne a ma már 1,1 kilométer hosszúságú pályán közlekedő úttörővasúttal. Íme egy videónk róla, még egy korábbi festéssel:


A vidámparkot és az eredetileg kék mozdonyos úttörővasutat két héttel később, 1960. május 13-án avatta fel az ország és az MSZMP első embere, Kádár János, aki tehát az ünnepségen tett is egy tiszteletkört a kisvonattal.

A vidámparki szerelvény. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

A 760 milliméter nyomtávú mozdony Nagy Sándor Tibor korábbi igazgató nyilatkozata szerint még 1952-ben készült, és Csepel-márkájú dízelmotor hajtja. Előzőleg a szerencsi állomás kötelékéhez tartozott a kocsikkal együtt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

vidámparki úttörővasúton gyerekek teljesítettek szolgálatot. Az egyenruhás fiatalok az indításban, a fogadásban, a váltó- és jegykezelésben segédkeztek, és mindez egyúttal nevelő hatású, közösségkovácsoló és szórakoztató is volt.

A kocsik festése. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

Ugyanakkor nagy megtiszteltetésnek is számított, hiszen csak a legjobb tanulók lehettek úttörővasutasok. A kisvonat a rendszerváltás óta működik gyermekvasút néven.

Egy csodás relikvia. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindez azért is fontos, mert hazánkban már csak a debreceni vidámpark működik. A 65. évforduló napján, 2025. május 13-án 17 órától dr. Nagy Gergely Sándor, a Nagyerdei Kultúrpark ügyvezető igazgatója lesz a Méliusz Helytöri Klub vendége. A Bem téri könyvtár II. emeleti termében megrendezett ingyenes programon a vidámpark születése, a legendás régi játékpark, valamint az állatkert és a fejlesztések is a beszélgetés témái között szerepelnek. Várnak Mindenkit szeretettel!

A 2022-ben átfestett kisvonat. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!