Ősi debreceni kézművesek otthona: a Tímárház

1942-es felvétel az egyik tímárműhelyünkről. A fotót Gesztelyi Nagy Zsuzsannától kaptuk, akinek a nagyapja dolgozott ebben az üzemben

Debrecen egyik legszebb ipartörténeti, építészeti és kulturális emlékhelye a Nagy-Gál István utcában található, az egykori Tímár utcában. A XX. század elején emelt épületegyüttesben tímárcsaládok lakóháza és műhelye volt.

A Tímárház főhomlokzata a Nagy-Gál István és a Szombathi István utca sarkán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A tradicionális debreceni bőrkikészítő mesterségnek az uralkodó szélirány miatt a délkeleti övezetben, a Bárány, a Cser és a Félszer varga utcákban (későbbi nevükön Teleki, Vígkedvű Mihály és a Tímár utcában) volt a kijelölt helye.

A Tímárház emléktáblája a Nagy-Gál István utcai főkapu mellett. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ipart a II. világháború végéig űzhették itt. 1945 után ugyanis az államosítás miatt már nem végezhettek önálló tevékenységet, és a bőrművesség a gyárakba kényszerült. A háború idején még 108 maszek dolgozott a cívisvárosban a négy bőrgyár mellett. Sőt, az országban nálunk volt a legtöbb tímár, s ez a nehéz fizikai mesterség apáról fiúra szállt.

Sárga István, majd Fazekas László műhelye a Tímár utca 6. szám alatt, a mai Tímárházban.
A képet a Tímárház történeti tárlatán fotóztuk. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok

Portékáik a hazai termelés 40%-át tették ki, és a termékeik Bécs és Krakkó piacain is kaphatók voltak. Ma már a Tímárház épülete az egyetlen, amelyik szinte az eredeti formájában maradt meg. Mellette egy másik épület is megvan (Domján Imre egykori lakása és műhelye) a Vígkedvű Mihály utca felől.

A Tímárház udvara a Nagy-Gál István utca felől bepillantva. Archív fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai Wesselényi nevű városrészünkben működő Tímárház honlapja szerint az itt folyó munkának az a célja, hogy a hagyományos népi kézműves mesterségeket megismertetessék, átadják, népszerűsítsék. Kiállításaik, jeles napokhoz kötődő programjaik, táboraik, szakmai továbbképzéseik is ennek szellemében igyekszenek minél szélesebb körben felkelteni a népi kézművesség iránti érdeklődést.

Kemence és pihenőhely a Tímárház udvarán. Archív fotó: © Debreceni Képeslapok

Regionális hatókörű, népi kézműves alkotóház feladatát látják el, mely egyben a Debrecenben valaha volt nemzetközi hírű tímármesterség elemeit gyűjtve, rendszerezve állít emléket a népi kézművesség egyik legsajátosabb válfajának – ismerhető meg a Tímárház bemutatkozásából. Összeállításunk végén még egy muzeális és egy újabb fotó is megcsodálható erről a nagyszerű helyről.

Ez volt anno Domján Imre tímármester lakása és műhelye a Vígkedvű Mihály utca 65. szám alatt.
A képet a Tímárház történeti tárlatán fotóztuk. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Csendélet ágassal a Tímárház udvarán. Archív fotó: © Debreceni Képeslapok

A Vértesi úti ősi sírdomb titkai

Debrecen legendás, kultikus temetkezési helye a Basahalom, mely a Vértesi úton található. A cívisvárosban az a régi mondás járja, hogy akinek a köldökét nem a Basahalmon innen vágta el a bába, az csak jöttment (gyüttment). Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Basahalom tetejéről lepillantva a Vértesi út, 2023. december 6-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tehát, aki a Basahalmon túl született, az a hagyomány szerint nem is igazi debreceni. Ezt a fontos helyünket látogattuk meg ismét, ezúttal 2023. december 6-án, s mivel most kevés növény lepi, a kráterszerű tetejét is meg tudjuk mutatni. 

A Vértesi úti Basahalom alján lévő táblamaradvány 2023. december 6-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A domb arról kapta a nevét, hogy egykoron a Debrecent sarcoló török basák ott verték fel a sátraikat. Bartha Boldizsár krónikája szerint a halomtest földjét 480 esztendeje, 1543-ban Ruszlán török nagyvezér hordatta össze (magasíttatta meg) a környékbeliekkel. 1629-ben Murtéza basa, majd 1660-ban Szeidi Ahmed és Szinán is innen követelőzött, s végül odáig merészkedett, hogy kivégeztette Vígkedvű Mihály főbíránkat.

A Vértesi úti Basahalom tetején lévő kürtő és táblamaradvány 2023. december 6-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Basahalom része a Tócó mentén álló kunhalomsornak. 1906-ban Zoltai Lajos tárta fel, és hét méter mélyen egy fával fedett, több ezer éves sírt találtak. Abban pedig egy kinyújtóztatott holttest feküdt, ami a feltételezések szerint egy gazdag harcosé volt a gödörsíros kurgánok népéből. A legtöbb kunhalom egyébként a honfoglalás előtt épült (általában víz mellett), és némelyik határ- és őrhalom is volt. Magasságuk 5–10 méter, az átmérőjük pedig 20–50 méter. Az Alföldön 40 ezer kunhalom is lehetett, ám a legtöbbet kifosztották, letarolták. A megmaradtak 1997 óta védettek.

A Vértesi úti Basahalom alján lévő padmaradvány 2023. december 6-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Basahalmot három oldalról beépítették (egy betonkeverő torony is van mellette), és hiányzik a pad deszkája és a valaha igen szépen kivitelezett és informatív tájékoztatótábla. A dombon is lehetett két kis információs lap, de már ezeknek is csak a maradékaik szomorkodnak. Néhol még felfedezhető, hogy anno egy kis fakerítése is volt ennek a történelmi helyünknek, de ma már ez sem csábít arra, hogy a kirándulók, iskolai csoportok, bárki betérjenek tanulmányozni ezt a fontos emlékhelyünket, és közben meg is pihenhessenek a fa alatt megbújó padon.

A Vértesi úti Basahalom közepén lévő táblamaradvány 2023. december 6-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Végül érdemes tudni azt is, hogy a Basahalomtól karnyújtásnyira egy másik épületnek, a Vértessy-kastélynak is nehéz sors jutott, pedig téglagyár és strandfürdő is prosperált ott, melyek felvirágoztatták a Tégláskertet. Ez a terület szerencsére most újjászületik! Sőt, az egykori híres Cserkész-tó is nem messze innen, a Nagyállomás régi vasúti gurítójánál terült el. A szintén kunhalomra épült, és ugyancsak ősi zeleméri templomról szóló anyagunkat pedig idekattintva találod meg.

A Vértesi úti Basahalom tetején lévő táblamaradvány 2023. december 6-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az ősi Basahalom szomorú históriája és kálváriája

Debrecen legendás, kultikus temetkezési helye a Basahalom, mely a Vértesi úton található. A cívisvárosban az a régi mondás járja, hogy akinek a köldökét nem a Basahalmon innen vágta el a bába, az csak jöttment (gyüttment). Tehát, aki azon túl született, az nem is igazi debreceni.

A Vértesi úti Basahalomból ennyi látszott (nem látszott) 2023. május 8-án. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Ezt a fontos helyünket látogattuk meg 2023. május 8-án, és igen lesújtó állapotokat tapasztaltunk. Ezt a cikk végén részletezzük, egyelőre maradjunk még a történelemnél! A domb arról kapta a nevét, hogy egykoron a Debrecent sarcoló török basák ott verték fel a sátraikat. Bartha Boldizsár krónikája szerint a halomtest földjét 480 esztendeje, 1543-ban Ruszlán török nagyvezér hordatta össze (magasíttatta meg) a környékbeliekkel. 1629-ben Murtéza basa, majd 1660-ban Szeidi Ahmed és Szinán is innen követelőzött, s az utóbbi támadó odáig merészkedett, hogy kivégeztette Vígkedvű Mihály főbíránkat.

A Basahalom szélén lévő padnak évek óta nincsen ülőkéje, és megközelíteni is körülményes. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Basahalom része a Tócó mentén álló kunhalomsornak. 1906-ban Zoltai Lajos tárta fel, és hét méter mélyen egy fával fedett, több ezer éves sírt találtak. Abban pedig egy kinyújtóztatott holttest feküdt, ami a feltételezések szerint egy gazdag harcosé volt a gödörsíros kurgánok népéből.

Kicsit feljebb kaptatva a Basahalmon, ezt láthattuk 2023. május 8-án. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A legtöbb kunhalom egyébként a honfoglalás előtt épült (általában víz mellett), és némelyik határ- és őrhalom is volt. Magasságuk 5–10 méter, az átmérőjük pedig 20–50 méter. Az Alföldön 40 ezer kunhalom is lehetett, ám a legtöbbet kifosztották, letarolták. A megmaradtak 1997 óta védettek.

A Basahalom ,,látványa" a Vértesi út túloldalából, 2023. május 8-án. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A 2023. május 8-i, legutóbbi ottjártunkkor a Basahalom továbbra is méltatlan állapotban volt, s az út menti szélétől és a túloldalból is alig lehetett észrevenni. Három oldalról beépítették (egy betonkeverő torony is van mellette), és hiányzik a pad deszkája és a valaha igen szépen kivitelezett és informatív tájékoztatótábla. Néhol még felfedezhető, hogy anno egy kis fakerítése is volt ennek a történelmi helyünknek, de ma már ez sem csábít arra, hogy a kirándulók, iskolai csoportok, bárki betérjenek tanulmányozni ezt a fontos emlékhelyünket, és közben meg is pihenhessenek a fa alatt megbújó padon.

A terület gondozásra szorul, és a figyelmet is fel kell hívni rá a tábla visszaépítésével! Fotók: © Debreceni Képeslapok

Végül érdemes tudni azt is, hogy a Basahalomtól karnyújtásnyira egy másik épületnek, a Vértessy-kastélynak is nehéz sors jutott, pedig téglagyár és strandfürdő is prosperált ott, melyek felvirágoztatták a Tégláskert nevű városrészt. Ez a terület szerencsére most újjászületik! Az egykori híres Cserkész-tó is nem messze innen, a Nagyállomás régi vasúti gurítójánál terült el. A szintén kunhalomra épült, és ugyancsak ősi zeleméri templomról szóló anyagunkat pedig idekattintva találod meg.

Ennyi maradt a Basahalom tájékoztatótáblájából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Ősi mesterségtárunk: a Tímárház

Debrecen egyik legszebb ipartörténeti, építészeti és kulturális emlékhelye a Nagy Gál István utcában található, az egykori Tímár utcában. A XX. század elején emelt épületegyüttesben tímárcsaládok lakóháza és műhelye volt.

1942-es felvétel az egyik tímárműhelyünkről. A fotót Gesztelyi Nagy Zsuzsannától kaptuk,

akinek a nagyapja dolgozott ebben az üzemben

A tradicionális debreceni bőrkikészítő mesterségnek az uralkodó szélirány miatt a délkeleti övezetben, a Bárány, a Cser és a Félszer varga utcákban (későbbi nevükön Teleki, Vígkedvű Mihály és a Tímár utcában) volt a kijelölt helye. Az ipart a II. világháború végéig űzhették itt. 1945 után ugyanis az államosítás miatt már nem végezhettek önálló tevékenységet, és a bőrművesség a gyárakba kényszerült.

Sárga István, majd Fazekas László műhelye a Tímár utca 6. szám alatt, a mai Tímárházban.
A képet a tímártörténeti tárlaton repróztuk

A háború idején még 108 maszek dolgozott a cívisvárosban a négy bőrgyár mellett. Sőt, az országban nálunk volt a legtöbb tímár, s ez a nehéz fizikai mesterség apáról fiúra szállt. Portékáik a hazai termelés 40%-át tették ki, és a termékeik Bécs és Krakkó piacain is kaphatók voltak. Ma már a Tímárház épülete az egyetlen, amelyik szinte az eredeti formájában maradt meg. Mellette egy romos épület is megvan még (Domján Imre egykori lakása és műhelye), ennek telke a Vígkedvű Mihály utca felől közelíthető meg. Fotóit lásd lejjebb.

A porta mai arca a Nagy Gál István utca 6. szám alatt. Fotók: Debreceni Képeslapok

A mai Tímárházban egy állandó tímártörténeti kiállítás is található. A tárlat anyagát szinte egészében tímárcsaládok leszármazottai ajánlották fel, és a Déri Múzeum munkatársai rendezték be.

Domján Imre tímármester egykori lakása és műhelye 2020 júliusában, a Vígkedvű Mihály utca 65. szám alatt

Az épületegyüttesben ugyanakkor debreceni kézművesek is bemutathatják az alkotásaikat, a műhelysoron pedig látványműhelyek találhatók.

DBKL

Ez volt anno Domján Imre tímármester lakása és műhelye a Vígkedvű Mihály utca 65. szám alatt.
A képet a tímártörténeti tárlaton repróztuk