Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: termelés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: termelés. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 21., kedd

A Kishegyesi úti műanyaggyár

Debrecenben 1966. április 21-én adott hírt a HB Napló arról, hogy több mint 200 millió forintos előirányzott költséggel megkezdődött a Kishegyesi út végén az új műanyaggyár építése. Nagy Mihály igazgató tájékoztatása szerint sok millió devizaforintot takarít meg a népgazdaságnak a felépülő új gyár. Ugyanis a műanyagokkal egyebek mellett ólmot, rezet lehet megtakarítani. Az új gyár egy részlege két év múlva kezdi meg az üzemelést 600 – főleg női – munkással. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy a gyár egyik üzemcsarnokának területe 10 ezer négyzetméter lesz, ahol többek között 47 fröccsöntő automatát állítanak be.


A cikk hangsúlyozta továbbá: a gyártáshoz szükséges alapanyagot is Magyarországon, Tiszaszederkényben állítják elő, és ez újabb devizamegtakarítást jelent az országnak. Megtudhatták az akkori olvasók azt is, hogy a beindulás után bővítik a gyárat, s 1970-ig még 640 millió forintot költenek az új csarnok építésére, gépek beszerzésére. A teljes üzemelés után hazánk legnagyobb műanyag-feldolgozó gyára lesz a debreceni, évi 22 ezer tonna kapacitással – emelte ki a tudósítás. Bár az átadási határidő – 1968 március – még messze van, de már készülnek a tervek a szerszámozásra, szakemberképzésre, a gyártandó cikkekre. Főleg olyan termékek hagyják el majd az új gyárat, amiket eddig külföldről hoztunk be. Aztán 1968 januárjában arról szóltak a hírek, hogy megkezdi működését az új üzem a Kishegyesi úton. Az új gyárban évente 3000 tonna műanyagot dolgoznak fel, és ebben sok új, hasznos háztartási és közszükségleti cikk is benne lesz. Újdonságnak számít a gyár termékeit illetően a műanyagcső-gyártás. Az új üzem igyekszik hozzájárulni ezzel a ma még kielégítetlen igények teljesítéséhez. Az új gyár műhelycsarnokai már készen vannak, s megkezdődött a gépek alapozása, szerelése. A tervek szerint januárban a nagycsarnokban elhelyezett 36 fröccsöntő gépet kipróbálják, a próbaüzemelést megkezdik.


Érdekességnek számít a 12 méter hosszú, csaknem 3 méter magas, óriási fröccsöntő gép, mely hatkilós termékek gyártására is alkalmas, és az ország egyik legnagyobb ilyen gépe. Ez a gép készíti többek között a műanyag ruháskosarakat és gyermekfürdőkádakat. Másik érdekessége lesz a gyárnak az automatikus, gépesített diszpécserközpont, ahonnan a gépek működését is szemmel tartják, és irányítják a termelést. Az új gyártmányok között szerepel például a húsverő kalapács, műanyag boros-, sörös- és tejesüvegrekesz, valamint a műanyag vegyszerszivattyú is. Ez a Műanyagipari Kutatóintézettel közösen kidolgozott gyártmány nagy devizamegtakarítást ad, és gazdag exportlehetőséget ígér. Mindezekhez rendkívül pontos munkával elkészített szerszámokra van szükség, melyek igen drágák. Az új gyárban felszerelt legnagyobb fröccsgéphez szükséges két szerszám 53 ezer dollárba került. A gyár irányítását végző műszaki apparátust korszerű elvek szerint építették fel, ugyanakkor a szak- és betanított munkások képzettsége is átlagon felüli. Az új gyár működéséhez – beleértve a Hétvezér utcai üzemet is – csaknem nyolcszáz emberre volt szükség. Őket korszerű pszichológiai módszerrel válogatták ki a Lenin Kohászati Művek pszichológiai laboratóriumának segítségével – fogalmazott a beszámoló.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 15., szerda

A berettyóújfalui tejporgyár

A Debrecent is ellátó Hajdú Megyei Tejipari Vállalat Berettyóújfalui Tejporgyárát 1976. április 15-én avatták fel. Borda Jenő igazgató köszöntötte a megjelenteket, köztük Szabó Istvánt, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterhelyettest, dr. Simka Istvánt, a tejipari vállalatok vezérigazgatóját, majd dr. Koroknai Sándor, a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat igazgatója számolt be az új gyár építésének munkálatairól.

Az egykori gyárépület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A HB Napló cikke szerint a szarvasmarhaprogram keretében 1973–74-ben jelentkező hirtelen megnövekvő tejtermelés feldolgozását a vállalat nem tudta minden esetben biztosítani, emiatt szükségessé vált, hogy a megye területén nagy teljesítményű tejporgyár épüljön. Ez két ütemben történt. Először megépült a tejporgyár, a kazánház, a kompresszorház, a raktárépület, az olajtároló és a lefejtő állomás. A tervek rekord idő alatt realizálódtak, 1973 őszén kezdődött az építkezés, 1974 februárjában kezdődött az új gyárszerelése, s 1974 októberében már beindult a tejporgyártás. Ezután került sor a régi üzem rekonstrukciójára. Ez a folyamatos termelés mellett ment végbe szakaszosan. A Hajdú Megyei Tejipari Vállalat koordinálásával 21 kivitelező dolgozott a rekonstrukció végrehajtásán. Eközben a cég gondot fordított arra, hogy tökéletesítse a tejgyűjtő hálózatot, javítsa kapcsolatát a termelőkkel, a mezőgazdasági üzemekkel. Az új üzemben naponta 180–200 ezer liter tejet lehetett feldolgozni. A gyár feladata – megfelelő alapanyag esetén – 4600 tonna tejpor gyártása volt, s emellett 10–15 ezer liter városellátó tej biztosítása. Az üzem 1970-ben 36,7, majd 1975-ben már csaknem 50 millió liter tejet vásárolt fel. A gyár termelési értéke 1970-ben 227 millió forint volt, 1975-ben pedig már 330 millió forint. Zsíros tejport 1970-ben 38 vagonnal, 1975-ben 228 vagonnal gyártottak az üzemben, sovány tejporból pedig 1970-ben 44, 1975-ben 184 vagonnal termeltek. A gyár termelési értéke 1970-ben 12,4 millió forint, 1975-ben 26,2 millió forint volt. Felszólalt Kovács Sándor miniszterhelyettes is, és elmondta, hogy a gyár a tejfeldolgozás biztonságát teremti meg, csökkenti a valutaigényes fehérje importját, s lehetővé teszi a tejipari melléktermékek porítását, amit takarmánytápként lehet forgalmazni. Az iparfejlesztése mellett szükségszerű a gyűjtő- és hűtőhálózat bővítése és fejlesztése. Az új gyár gépeit Csehszlovákiából importáltuk, s az üzem hazánk egyetlen szocialista importból származó tejporgyára. A beruházást a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat a saját hatáskörében valósította meg 136,5 millió forint értékben. A gyártelepen ma már nem folyik tejipari termelés.

Az egykori gyárépület. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 23., hétfő

Volt egyszer egy Debreceni Dohánygyár


A Debrecen nevét viselő dohánygyár a Vágóhíd utcai (Diószegi úti) ipartelepen 1887. október 25-én kezdte meg a termelést. Ebben az évben adták át a Verestemplomot is.


A magyar királyi pénzügyi tárca 1880-ban döntött a létesítmény megépítéséről, s ehhez a város 24 hold (akkor még legelőnek használt) földet adott – áll a Dohánymúzeum cikkében. A telek igen ingoványos volt, így az U alakú épülettömb alá méteres betonalapot raktak. A 300 éves katolikus temetővel szemközti gyárat 1887. október 25-én adták át. A termelés zömét ekkor kézi gyártású szivar és szivarka (cigaretta), pipadohány és egy gyógyászati célú dohánykivonat képezte.

Az 1936-os képet. Balázsi Szabolcs Attilának köszönjük!

Majd 1894-től főként lakossági olcsó cigarettákat állítottak elő. 1914-ig leginkább Király, Hölgy, Magyar, Virginia nevű cigarettát, Hunnia és Pannónia szivart gyártottak, valamint többek között fogyasztási dohányt és ,,legfinomabb Magyar szivarkadohányt" készítettek.

A gyönyörű főépület napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1926-ban Magyar Királyi Dohánygyár lett a cég neve, három évvel később pedig beindult a nikotingyártás is. 1938-ban gépesítették a dohányfermentálást, s ezzel számos nehéz fizikai munkát sikerült kiküszöbölni. 1944. október 23. után főleg a Vörös Hadseregnek készítettek cigit és fogyasztási dohányt a jóvátétel címén.

Dohánybeváltó, 25.01.01. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A telep 1950-ben kapta a Debreceni Dohánygyár nevet, s ekkor új gépeket is beállítottak. Az üzem akkoriban Magyar, Munkás, Harmonia, 3 éves Terv, Virginia, Hölgy és Sellő cigarettákat gyártott, továbbá Szabolcsi, Debreceni, Tiszai,  Magyar és Vegyes dohányokat.

Egy volt szolgálati lakás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A termelési eredmények fokozásáért 1966-ban folytonos gyártási technológiát vezettek be. Abban az időben a főbb termékek: Kossuth, Terv, Munkás és Mátra cigaretta, valamint Club és Sztár pipadohány, míg a fogyasztási dohány termelése folyamatosan csökkent.

Hajdani termékek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Viszont az 1960-as években megkezdődött a filteres cigaretták gyártása is, amely eredményeként a Debreceni Dohánygyár legfontosabb márkája 1972-től a füstszűrős Symphonia lett. A nagy múltú telep utolsó korszaka a rendszerváltás után köszöntött be. A gyárat a Reemtsma vette meg, s végül 2004. május 1-jén megszüntették a termelést. A telepet ezután egy helyi vállalkozó vásárolta meg, aki a Lion Office Center nevű komplexumot alakította ki rajta. Nemcsak új épületeket húzott fel, hanem az eredetieket is nagyon szépen megóvta. 

Az archív felvételek forrása: Dohánymúzeum

A Vágóhíd utcán (eredeti nevén a Diószegi úton) működött egyébként a bőr- és cipőgyár, a húsüzem, a Barnevál, a Sajó István-féle hűtőház, a Kati kocsma, valamint a DVSC- és a Kinizsi-sporttelep is.

A főépület tervrajza 1885-ből. Pap Zoltán, köszönjük!

Az iparvágányok mellett az 1975 nyarán megszüntetett négyes villamosok is itt közlekedtek. A Zsibogó még megvan, és változatlanul nagy népszerűségnek örvend.

Dohánygyári részlet, 1908. (Mihály Sámuel kiadása)

Ha érdekel az egykori Göcs története is, akkor idekattintva olvasható róla az összeállításunk
sok korabeli fényképpel.

A felújított belső épületek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nyitóképünk teljes méretben

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az egykori Loki-pálya. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2025. november 20., csütörtök

A Hajdúsági Cukorgyár

A Debrecen ellátásában is nagy szerepet betöltő kabai Hajdúsági Cukorgyárban (hazánk legnagyobb cukorgyárában) 1979. szeptember 1-jén kezdődött meg a próbaüzem. Ennek eredményeként aztán november 20-án avatták fel a telepet. A ma már nem működő nagyüzemről a korabeli cikk úgy írt, hogy Magyarország legnagyobb cukorrépa-termelő tájának a középpontjában épült; a megtermelt répának csaknem kétharmadát 35 kilométeres távolságon belül egyenesen a földekről tudták beszállítani a gyárba, rakodás nélkül, a gyári melléktermékek pedig gyorsan és rövid úton juthattak el a környező nagy mezőgazdasági üzemekbe.

A kabai cukorgyár látképe. Fotók: Prospektus

Az átadás beszámolója szerint dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes az avatóbeszédében közölte: – A Hajdúsági Cukorgyár olyan beruházás, amely méreteiben, korszerűségében és kivitelezésében egyaránt jelképe a mind több eredményt hozó szocialista építő-, alkotómunkának. Az V. ötéves terv legnagyobb élelmiszeripari beruházásának felépítésével határidőre, 39 hónap alatt végeztek, a költségek nem haladták meg az előirányzatot, terv szerint indult, sikeresen folyik a próbaüzemelés, a gyár kollektívája megfelel a várakozásnak, megbirkóztak az alapfeladattal, a napi 6 ezer tonna répa feldolgozásával. Régebbi cukorgyáraink az egyes mezőgazdasági tájegységek központjában helyezkednek el, csupán a hajdú-bihari termelési körzetben termelt répát kellett eddig távoli gyárakban feldolgozni. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ebben a körzetben kell az új gyárat felépíteni, s alapos vizsgálat, több kutatóintézet egybehangzó javaslata után esett a választás Kabára. 

A cikk hangsúlyozta azt is, hogy az új cukorgyár optimális feldolgozási feltételeket biztosított ebben a körzetben, és elhelyezkedése folytán korszerű szállításszervezéssel, gazdaságosan lehetett a gyártelepre szállítani a cukorrépát és visszaszállítani a gazdaságokba a mellékterméket. A politikus elmondta: a gyár építésében, a technológiai berendezések szállításában és szerelésében 20-nál több korszerűen gépesített lengyel vállalat vett részt, s 26 magyar kivitelező vállalat feladata volt a gyárhoz kapcsolódó kiegészítő létesítmények elkészítése, a külső munkálatok elvégzése. A magyar vállalatok rendezték a terepet, építették a felvonulási létesítményeket, a lakótelepet, a külső közműveket és utakat. A lengyel cégek 1977-ben kezdték meg az alapozást. A teljes kapacitással dolgozó üzem két héttel rövidítette le a répafeldolgozás országos időszakát, így a tárolás okozta cukorveszteség évenként mintegy 15 ezer tonnával lehetett kevesebb.

Az ünnepségen dr. Kazimierz Secomski lengyel miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kabai cukorgyár évente 100 ezer tonna cukrot termel. A 235 hektárnyi területen 70 nagy létesítményt emeltek a lengyel munkások. Beépítettek 11 500 tonna gépet és berendezést, mintegy 10 ezer tonna acélt, és 3 millió köbméter földet mozgattak meg. A 21 lengyel termelő és szolgáltató vállalat együttműködésének eredményeként épült fel határidőre a kabai cukorgyár. Átlagosan 2000 lengyel munkás, technikus és mérnök dolgozott az elmúlt években Kabán. Eredményes munkájuk legfényesebb bizonysága, hogy 1979. szeptember 1-jén megkezdődhetett a próbaüzemelés.

Megtudhattuk azt is, hogy Magyarországon első ízben Kabán tárolták a cukrot kondicionált körülmények között, cukorsilókban. Korszerű automatikus vonalak állítottak elő kocka- és porcukrot, s csomagolták is a termékeket. A cukor kivonása után a kilúgozott és préselt szelet szárítható volt, s takarmánykeverő üzemben tovább feldolgozható és brikettekbe sajtolható. A gyár iparvágánnyal és szilárd burkolatú utakkal csatlakozik a vasúti és közúti hálózathoz.


Íme a HB Napló másnapi tudósításai a gyáravatásról:

 
Nyitóképünk teljes méretben


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A gyár emblémája: Fotók: Prospektus

2025. szeptember 1., hétfő

Ma 46 éve kezdett termelni a Hajdúsági Cukorgyár

A Debrecen ellátásában is nagy szerepet betöltő kabai Hajdúsági Cukorgyárban (hazánk legnagyobb cukorgyárában) 1979. szeptember 1-jén kezdődött meg a próbaüzem. Ennek eredményeként aztán november 20-án avatták fel a telepet. A ma már nem működő nagyüzemről a korabeli cikk úgy írt, hogy Magyarország legnagyobb cukorrépa-termelő tájának a középpontjában épült; a megtermelt répának csaknem kétharmadát 35 kilométeres távolságon belül egyenesen a földekről tudták beszállítani a gyárba, rakodás nélkül, a gyári melléktermékek pedig gyorsan és rövid úton juthattak el a környező nagy mezőgazdasági üzemekbe.

A kabai cukorgyár látképe. Fotók: Prospektus

Az átadás beszámolója szerint dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes az avatóbeszédében közölte: – A Hajdúsági Cukorgyár olyan beruházás, amely méreteiben, korszerűségében és kivitelezésében egyaránt jelképe a mind több eredményt hozó szocialista építő-, alkotómunkának. Az V. ötéves terv legnagyobb élelmiszeripari beruházásának felépítésével határidőre, 39 hónap alatt végeztek, a költségek nem haladták meg az előirányzatot, terv szerint indult, sikeresen folyik a próbaüzemelés, a gyár kollektívája megfelel a várakozásnak, megbirkóztak az alapfeladattal, a napi 6 ezer tonna répa feldolgozásával. Régebbi cukorgyáraink az egyes mezőgazdasági tájegységek központjában helyezkednek el, csupán a hajdú-bihari termelési körzetben termelt répát kellett eddig távoli gyárakban feldolgozni. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ebben a körzetben kell az új gyárat felépíteni, s alapos vizsgálat, több kutatóintézet egybehangzó javaslata után esett a választás Kabára. 

A cikk hangsúlyozta azt is, hogy az új cukorgyár optimális feldolgozási feltételeket biztosított ebben a körzetben, és elhelyezkedése folytán korszerű szállításszervezéssel, gazdaságosan lehetett a gyártelepre szállítani a cukorrépát és visszaszállítani a gazdaságokba a mellékterméket. A politikus elmondta: a gyár építésében, a technológiai berendezések szállításában és szerelésében 20-nál több korszerűen gépesített lengyel vállalat vett részt, s 26 magyar kivitelező vállalat feladata volt a gyárhoz kapcsolódó kiegészítő létesítmények elkészítése, a külső munkálatok elvégzése. A magyar vállalatok rendezték a terepet, építették a felvonulási létesítményeket, a lakótelepet, a külső közműveket és utakat. A lengyel cégek 1977-ben kezdték meg az alapozást. A teljes kapacitással dolgozó üzem két héttel rövidítette le a répafeldolgozás országos időszakát, így a tárolás okozta cukorveszteség évenként mintegy 15 ezer tonnával lehetett kevesebb.

Az ünnepségen dr. Kazimierz Secomski lengyel miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kabai cukorgyár évente 100 ezer tonna cukrot termel. A 235 hektárnyi területen 70 nagy létesítményt emeltek a lengyel munkások. Beépítettek 11 500 tonna gépet és berendezést, mintegy 10 ezer tonna acélt, és 3 millió köbméter földet mozgattak meg. A 21 lengyel termelő és szolgáltató vállalat együttműködésének eredményeként épült fel határidőre a kabai cukorgyár. Átlagosan 2000 lengyel munkás, technikus és mérnök dolgozott az elmúlt években Kabán. Eredményes munkájuk legfényesebb bizonysága, hogy 1979. szeptember 1-jén megkezdődhetett a próbaüzemelés.

Megtudhattuk azt is, hogy Magyarországon első ízben Kabán tárolták a cukrot kondicionált körülmények között, cukorsilókban. Korszerű automatikus vonalak állítottak elő kocka- és porcukrot, s csomagolták is a termékeket. A cukor kivonása után a kilúgozott és préselt szelet szárítható volt, s takarmánykeverő üzemben tovább feldolgozható és brikettekbe sajtolható. A gyár iparvágánnyal és szilárd burkolatú utakkal csatlakozik a vasúti és közúti hálózathoz.


Íme a HB Napló másnapi tudósításai a gyáravatásról:

 
Nyitóképünk teljes méretben


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A gyár emblémája: Fotók: Prospektus

2024. november 20., szerda

Ma 45 éve adták át a kabai Hajdúsági Cukorgyárat

A Debrecen ellátásában is nagy szerepet betöltő Hajdúsági Cukorgyárat (hazánk legnagyobb cukorgyárát) 1979. november 20-án avatták fel a 43 kilométerre fekvő Kabán. A ma már nem működő nagyüzemről a korabeli cikk úgy írt, hogy Magyarország legnagyobb cukorrépa-termelő tájának a középpontjában épült; a megtermelt répának csaknem kétharmadát 35 kilométeres távolságon belül egyenesen a földekről tudták beszállítani a gyárba, rakodás nélkül, a gyári melléktermékek pedig gyorsan és rövid úton juthattak el a környező nagy mezőgazdasági üzemekbe.

A kabai cukorgyár látképe. Fotók: Prospektus

Az átadás beszámolója szerint dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes az avatóbeszédében közölte: – A Hajdúsági Cukorgyár olyan beruházás, amely méreteiben, korszerűségében és kivitelezésében egyaránt jelképe a mind több eredményt hozó szocialista építő-, alkotómunkának. Az V. ötéves terv legnagyobb élelmiszeripari beruházásának felépítésével határidőre, 39 hónap alatt végeztek, a költségek nem haladták meg az előirányzatot, terv szerint indult, sikeresen folyik a próbaüzemelés, a gyár kollektívája megfelel a várakozásnak, megbirkóztak az alapfeladattal, a napi 6 ezer tonna répa feldolgozásával. Régebbi cukorgyáraink az egyes mezőgazdasági tájegységek központjában helyezkednek el, csupán a hajdú-bihari termelési körzetben termelt répát kellett eddig távoli gyárakban feldolgozni. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ebben a körzetben kell az új gyárat felépíteni, s alapos vizsgálat, több kutatóintézet egybehangzó javaslata után esett a választás Kabára. 

A cikk hangsúlyozta azt is, hogy az új cukorgyár optimális feldolgozási feltételeket biztosított ebben a körzetben, és elhelyezkedése folytán korszerű szállításszervezéssel, gazdaságosan lehetett a gyártelepre szállítani a cukorrépát és visszaszállítani a gazdaságokba a mellékterméket. A politikus elmondta: a gyár építésében, a technológiai berendezések szállításában és szerelésében 20-nál több korszerűen gépesített lengyel vállalat vett részt, s 26 magyar kivitelező vállalat feladata volt a gyárhoz kapcsolódó kiegészítő létesítmények elkészítése, a külső munkálatok elvégzése. A magyar vállalatok rendezték a terepet, építették a felvonulási létesítményeket, a lakótelepet, a külső közműveket és utakat. A lengyel cégek 1977-ben kezdték meg az alapozást. A teljes kapacitással dolgozó üzem két héttel rövidítette le a répafeldolgozás országos időszakát, így a tárolás okozta cukorveszteség évenként mintegy 15 ezer tonnával lehetett kevesebb.

Az ünnepségen dr. Kazimierz Secomski lengyel miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kabai cukorgyár évente 100 ezer tonna cukrot termel. A 235 hektárnyi területen 70 nagy létesítményt emeltek a lengyel munkások. Beépítettek 11 500 tonna gépet és berendezést, mintegy 10 ezer tonna acélt, és 3 millió köbméter földet mozgattak meg. A 21 lengyel termelő és szolgáltató vállalat együttműködésének eredményeként épült fel határidőre a kabai cukorgyár. Átlagosan 2000 lengyel munkás, technikus és mérnök dolgozott az elmúlt években Kabán. Eredményes munkájuk legfényesebb bizonysága, hogy 1979 szeptemberében megkezdődhetett a próbaüzemelés.

Megtudhattuk azt is, hogy Magyarországon első ízben Kabán tárolták a cukrot kondicionált körülmények között, cukorsilókban. Korszerű automatikus vonalak állítottak elő kocka- és porcukrot, s csomagolták is a termékeket. A cukor kivonása után a kilúgozott és préselt szelet szárítható volt, s takarmánykeverő üzemben tovább feldolgozható és brikettekbe sajtolható. A gyár iparvágánnyal és szilárd burkolatú utakkal csatlakozik a vasúti és közúti hálózathoz.


Íme a HB Napló másnapi tudósításai a gyáravatásról:

 
Nyitóképünk teljes méretben


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A gyár emblémája: Fotók: Prospektus


2024. június 19., szerda

A 20 éve bezárt Debreceni Dohánygyár 10 mai képen

A volt főnöki épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Debrecen nevét viselő dohánygyár a Vágóhíd utcai (Diószegi úti) ipartelepen 1887. október 25-én kezdte meg a termelést. Abban az évben adták át a Verestemplomot is. Legutóbb 2024. június 19-én jártunk itt, akkor készítettük e mostani képeinket. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Mintha lakóház lenne. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A telep 1950-ben kapta a Debreceni Dohánygyár nevet.

A gyönyörű belső tér. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A gyárat a rendszerváltozás után egy német cég vette meg, amely végül 2004. május 1-jén megszüntette a termelést. 

Az egyik új irodaház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A telep ezután egy helyi vállalkozóé lett, aki a Lion Office Center nevű komplexumot alakította ki rajta. Nemcsak új épületeket húzott fel, hanem az eredetieket is nagyon szépen megóvta.

Múlt és jelen. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A falak között az irodák, hivatalok mellett konditerem és vendéglő is működik.

Retro hangulat a volt gyárban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Átépítve, felújítva. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Debreceni Dohánygyár története ebben az összeállításunkban ismerhető meg részletesen, sok régi képpel.


Íme, egy kis ízelítő a svédasztalos étterem 2024. június 19-i finomságai közül:

Répatorta és jaffaszelet. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!