A Légy jó mindhalálig című film debreceni forgatása Tóth Laci főszereplésével

Debrecenben  a helyi sajtóban különös hirdetés jelent meg 1960. február 7-én: 1892-es plakátokat, könyveket, reskontószelvényeket stb. kérnek leadni az Aranybika Szálloda portáján a Légy jó mindhalálig című film forgatása érdekében. A folytatást az alábbiakban meséljük el a korabeli hírek között végzett kutatásunk alapján...

A Nyilas Misit játszó Tóth Laci

A Hunnia Filmgyár 1960. február 9-én kezdte meg a tereprendezést, ami azt takarja, hogy például a Református Kollégium előtti aszfaltot is átfestették kockakőhatásúra, és gázlámpákat szereltek a falakra. A Ranódy László rendezte film főszerepét, Nyilas Misi alakját a hajdúszoboszlói Tóth Lacira bízták, akit 40 ezer általános iskolás gyermek közül több hónapi munka után választottak ki. Az első felvételek 1960. február 16-án kezdődtek a Nyomtató utca és a Vár utca sarkán az úgynevezett trafikjelenettel. A filmben Bessenyei Ferenc, Psota Irén és Törőcsik Mari is játszik.

A film egyik első bemutatóját a Szovjet–Magyar Baráti Társaság rendezte meg 1960. augusztus 9-én a Moszkvai Barátság Házában. A debreceni premier október 15-én volt a Víg Moziban. Aztán a főszereplő Tóth Laciról szóló október 27-i riportban ez olvasható:

„A Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, amikor megkapta munkájáért az első forintot, elküldte szüleinek azzal az aláírással: Sírig szerető fiuk, Misi. Tóth Laci, amikor megkapta a filmezésért járó pénzt, édesanyjának azzal adta át: vegyen magának és édesapjának új ruhát! – Magadnak mit kértél? – Én biciklit kaptam a filmgyártól – válaszolta –, teljesen felszerelt, új biciklit, dinamó is van rajta. Ez volt ugyanis a vágya. A virágot is, amit kapott a debreceni díszbemutatón, anyunak adta, csak egyetlen szálat tett el emlékül a forgatókönyv lapjai közé.”

Ez a kedves Tóth Laci az alakításával a legjobb gyermekszereplő díját nyerte a San Francisco-i Filmfesztiválon! – számolt be róla az 1960. november 10-i Napló. 

Mi pedig azzal is többször foglalkoztunk, hogy mivé lett a régi debreceni Cserepes utca, benne az az utolsóként, 2019-ben lebontott kis ház, ahol a filmben Doroghyék laktak. Zámbóné Lakatos Mária a cikkünkben felidézte: „EBBEN A HÁZBAN ÉLTEM 6 ÉVES KOROMIG, 1960-IG!!! De örülök, hogy még megvan! Nem vagyok hívő, de imádkozni fogok azért, hogy le ne bontsák. Az 1960-as filmforgatásra nagyon jól emlékszem, életem meghatározó élménye volt.

A fotón szereplő hintaló is az enyém és öcsémé volt (Sanyi! Sándor Lakatos). Nyüzsögtek a filmesek az egész utcában, a háztetőkön, kerítéseken rengeteg bámészkodó, síneken mozgó kamerákra, sok-sok színészre emlékszem, Psota Irén, TÖRŐCSIK MARI!!! Gyönyörű volt, fiatalon, fenékig érő hosszú szőke hajjal, kissé kényeskedve, affektálva, amiért korán elhozták a szállodából , és így ő meg fog fázni... Imádtam! És imádtam a főszereplőt, a Nyilas Misit játszó Tóth Lacit! Valósággal szerelmes voltam belé 5 évesen! Róla álmodtam, állandóan emlegettem. Még egy büdös nagy pofont is kaptam miatta, mert mi, az udvarban lakók ott bámészkodhattunk a forgatás alatt az udvaron, azzal a feltétellel, hogy csendben maradunk. És én képes voltam hangosan felkacagni, amikor a Nyilas Misit játszó Tóth Laci, a kapun belépve, kiejtette a csókát a zsebéből. Emiatt újra kellett forgatni a jelenetet, és apámat megszidták miattam” – elevenítette fel.

Egyúttal kifejtette: „50 forintot kaptunk azért, amiért kipakoltak bennünket a lakásból. Úgyhogy a fotón felhalmozott holmi a miénk volt. Bocs, kicsit hosszú voltam, de elkapott a nosztalgia!”

„Itt laktak” Doroghyék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A regény 1965-ös kiadását ebben az összeállításunkban mutattuk be Reich Károly szép grafikáival.

Ízelítő Reich Károly könyvillusztrációiból

Kapcsolódó anyagaink régi fotókkal:

• A Meteor Mozi
• Az Apollo Mozi
• Az Uránia Mozgó
• A Klinika Mozi
• A Hungária Film- és Kamaraszínház
• A Víg Mozi
• A Híradó Mozi
• A nagyerdei strandmozi
• Csomor Gyula Meteor Mozgója
• Végre renoválták az Apollot (2024)
• Soós Imre
• Karády Katalin Debrecenben
• A Légy jó mindhalálig forgatása Debrecenben
• Debreceniek a 2025-ös új magyar sikerfilmekben
• A Körhinta című film
• Kovács Mihály mozigépész plakátgyűjteménye
• Keleti Éva művészportréi

A Cserepes utcai ház képeit Bihari Zoltánnak köszönjük

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Légy jó mindhalálig című film premierje a Víg Moziban

Debrecenben  1960. október 15-én volt a díszbemutatója a Móricz Zsigmond regényéből készített Légy Jó mindhalálig című magyar filmnek a Víg Moziban.

A Nyilas Misit játszó Tóth Laci

A premier előzménye, hogy a helyi sajtóban különös hirdetés jelent meg 1960. február 7-én: 1892-es plakátokat, könyveket, reskontószelvényeket stb. kérnek leadni az Aranybika Szálloda portáján a Légy jó mindhalálig című film forgatása érdekében. A folytatást az alábbiakban meséljük el a korabeli hírek között végzett kutatásunk alapján. A Hunnia Filmgyár 1960. február 9-én kezdte meg a tereprendezést, ami azt takarja, hogy például a Református Kollégium előtti aszfaltot is átfestették kockakőhatásúra, és gázlámpákat szereltek a falakra. A Ranódy László rendezte film főszerepét, Nyilas Misi alakját a hajdúszoboszlói Tóth Lacira bízták, akit 40 ezer általános iskolás gyermek közül több hónapi munka után választottak ki. Az első felvételek 1960. február 16-án kezdődtek a Nyomtató utca és a Vár utca sarkán az úgynevezett trafikjelenettel. A filmben Bessenyei Ferenc, Psota Irén és Törőcsik Mari is játszik. A film egyik első bemutatóját a Szovjet–Magyar Baráti Társaság rendezte meg 1960. augusztus 9-én a Moszkvai Barátság Házában.

A debreceni díszbemutató után a főszereplő Tóth Laciról szóló október 27-i riportban ez olvasható:

„A Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, amikor megkapta munkájáért az első forintot, elküldte szüleinek azzal az aláírással: Sírig szerető fiuk, Misi. Tóth Laci, amikor megkapta a filmezésért járó pénzt, édesanyjának azzal adta át: vegyen magának és édesapjának új ruhát! – Magadnak mit kértél? – Én biciklit kaptam a filmgyártól – válaszolta –, teljesen felszerelt, új biciklit, dinamó is van rajta. Ez volt ugyanis a vágya. A virágot is, amit kapott a debreceni díszbemutatón, anyunak adta, csak egyetlen szálat tett el emlékül a forgatókönyv lapjai közé.”

Ez a kedves Tóth Laci az alakításával a legjobb gyermekszereplő díját nyerte a San Francisco-i Filmfesztiválon! – számolt be róla az 1960. november 10-i Napló. 

Mi pedig azzal is többször foglalkoztunk, hogy mivé lett a régi debreceni Cserepes utca, benne az az utolsóként, 2019-ben lebontott kis ház, ahol a filmben Doroghyék laktak. Zámbóné Lakatos Mária a cikkünkben felidézte: „EBBEN A HÁZBAN ÉLTEM 6 ÉVES KOROMIG, 1960-IG!!! De örülök, hogy még megvan! Nem vagyok hívő, de imádkozni fogok azért, hogy le ne bontsák. Az 1960-as filmforgatásra nagyon jól emlékszem, életem meghatározó élménye volt.

A fotón szereplő hintaló is az enyém és öcsémé volt (Sanyi! Sándor Lakatos). Nyüzsögtek a filmesek az egész utcában, a háztetőkön, kerítéseken rengeteg bámészkodó, síneken mozgó kamerákra, sok-sok színészre emlékszem, Psota Irén, TÖRŐCSIK MARI!!! Gyönyörű volt, fiatalon, fenékig érő hosszú szőke hajjal, kissé kényeskedve, affektálva, amiért korán elhozták a szállodából , és így ő meg fog fázni... Imádtam! És imádtam a főszereplőt, a Nyilas Misit játszó Tóth Lacit! Valósággal szerelmes voltam belé 5 évesen! Róla álmodtam, állandóan emlegettem. Még egy büdös nagy pofont is kaptam miatta, mert mi, az udvarban lakók ott bámészkodhattunk a forgatás alatt az udvaron, azzal a feltétellel, hogy csendben maradunk. És én képes voltam hangosan felkacagni, amikor a Nyilas Misit játszó Tóth Laci, a kapun belépve, kiejtette a csókát a zsebéből. Emiatt újra kellett forgatni a jelenetet, és apámat megszidták miattam” – elevenítette fel.

Egyúttal kifejtette: „50 forintot kaptunk azért, amiért kipakoltak bennünket a lakásból. Úgyhogy a fotón felhalmozott holmi a miénk volt. Bocs, kicsit hosszú voltam, de elkapott a nosztalgia!”

„Itt laktak” Doroghyék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A regény 1965-ös kiadását ebben az összeállításunkban mutattuk be Reich Károly szép grafikáival.

Ízelítő Reich Károly könyvillusztrációiból

Kapcsolódó összeállításaink:

• A Körhinta című film
• 95 éve született Soós Imre
• Móricz Zsigmond
• Karády Katalin Debrecenben
• Debreceniek a 2025-ös új magyar sikerfilmekben
• Keleti Éva művészportréi

A Cserepes utcai ház képeit Bihari Zoltánnak köszönjük

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

65 éve kezdték forgatni a Légy jó mindhalálig című filmet Debrecenben Tóth Laci főszereplésével

Debrecenben  a helyi sajtóban különös hirdetés jelent meg 1960. február 7-én: 1892-es plakátokat, könyveket, reskontószelvényeket stb. kérnek leadni az Aranybika Szálloda portáján a Légy jó mindhalálig című film forgatása érdekében. A folytatást az alábbiakban meséljük el a korabeli hírek között végzett kutatásunk alapján...

A Nyilas Misit játszó Tóth Laci

A Hunnia Filmgyár 1960. február 9-én kezdte meg a tereprendezést, ami azt takarja, hogy például a Református Kollégium előtti aszfaltot is átfestették kockakőhatásúra, és gázlámpákat szereltek a falakra. A Ranódy László rendezte film főszerepét, Nyilas Misi alakját a hajdúszoboszlói Tóth Lacira bízták, akit 40 ezer általános iskolás gyermek közül több hónapi munka után választottak ki. Az első felvételek 1960. február 16-án kezdődtek a Nyomtató utca és a Vár utca sarkán az úgynevezett trafikjelenettel. A filmben Bessenyei Ferenc, Psota Irén és Törőcsik Mari is játszik.

A film egyik első bemutatóját a Szovjet–Magyar Baráti Társaság rendezte meg 1960. augusztus 9-én a Moszkvai Barátság Házában. A debreceni premier október 15-én volt a Víg Moziban. Aztán a főszereplő Tóth Laciról szóló október 27-i riportban ez olvasható:

„A Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, amikor megkapta munkájáért az első forintot, elküldte szüleinek azzal az aláírással: Sírig szerető fiuk, Misi. Tóth Laci, amikor megkapta a filmezésért járó pénzt, édesanyjának azzal adta át: vegyen magának és édesapjának új ruhát! – Magadnak mit kértél? – Én biciklit kaptam a filmgyártól – válaszolta –, teljesen felszerelt, új biciklit, dinamó is van rajta. Ez volt ugyanis a vágya. A virágot is, amit kapott a debreceni díszbemutatón, anyunak adta, csak egyetlen szálat tett el emlékül a forgatókönyv lapjai közé.”

Ez a kedves Tóth Laci az alakításával a legjobb gyermekszereplő díját nyerte a San Francisco-i Filmfesztiválon! – számolt be róla az 1960. november 10-i Napló. 

Mi pedig azzal is többször foglalkoztunk, hogy mivé lett a régi debreceni Cserepes utca, benne az az utolsóként, 2019-ben lebontott kis ház, ahol a filmben Doroghyék laktak. Zámbóné Lakatos Mária a cikkünkben felidézte: „EBBEN A HÁZBAN ÉLTEM 6 ÉVES KOROMIG, 1960-IG!!! De örülök, hogy még megvan! Nem vagyok hívő, de imádkozni fogok azért, hogy le ne bontsák. Az 1960-as filmforgatásra nagyon jól emlékszem, életem meghatározó élménye volt.

A fotón szereplő hintaló is az enyém és öcsémé volt (Sanyi! Sándor Lakatos). Nyüzsögtek a filmesek az egész utcában, a háztetőkön, kerítéseken rengeteg bámészkodó, síneken mozgó kamerákra, sok-sok színészre emlékszem, Psota Irén, TÖRŐCSIK MARI!!! Gyönyörű volt, fiatalon, fenékig érő hosszú szőke hajjal, kissé kényeskedve, affektálva, amiért korán elhozták a szállodából , és így ő meg fog fázni... Imádtam! És imádtam a főszereplőt, a Nyilas Misit játszó Tóth Lacit! Valósággal szerelmes voltam belé 5 évesen! Róla álmodtam, állandóan emlegettem. Még egy büdös nagy pofont is kaptam miatta, mert mi, az udvarban lakók ott bámészkodhattunk a forgatás alatt az udvaron, azzal a feltétellel, hogy csendben maradunk. És én képes voltam hangosan felkacagni, amikor a Nyilas Misit játszó Tóth Laci, a kapun belépve, kiejtette a csókát a zsebéből. Emiatt újra kellett forgatni a jelenetet, és apámat megszidták miattam” – elevenítette fel.

Egyúttal kifejtette: „50 forintot kaptunk azért, amiért kipakoltak bennünket a lakásból. Úgyhogy a fotón felhalmozott holmi a miénk volt. Bocs, kicsit hosszú voltam, de elkapott a nosztalgia!”

„Itt laktak” Doroghyék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A regény 1965-ös kiadását ebben az összeállításunkban mutattuk be Reich Károly szép grafikáival.

Ízelítő Reich Károly könyvillusztrációiból

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Cserepes utcai ház képeit Bihari Zoltánnak köszönjük

Emlékek a Cserepes utcai házról

„Debrecenben a Füvészkerti Általános Iskolába jártam 1955 októbertől 1956 nyaráig. Utána elköltöztünk, majd 1957 szeptemberétől 1959 márciusig jártam oda. Az ötödikben Rolly Jenő volt az osztályfőnök, és orosz tagozatos voltam. Az iskola igazgatója Varga Lajos volt” – idézte fel a Debreceni Képeslapoknak küldött levelében Kedves Olvasónk, Aszalós Sándor, akinek a Drótos tót című korábbi írását itt adtuk közre. A fotó után közölt visszaemlékezését tartalmazó levelét így folytatta: „Aztán ugyan laktam Debrecenben, de akkor Nyíregyházán voltam középiskolás, soha nem tanultam Debrecenben. 1966 július elején elköltöztünk Debrecenből, többet nem laktam  ott. Rokonaimat igen sokszor felkerestem azért. Laktam: Mester utca (erre nem emlékszem), Dózsa György u. 13. (a ház régóta nincs meg, mint a régi Libakert). Laktam még az ún. Szoboszlói úti bérházban. Majd Tanító utca 7. alatt, utána a Böszörményi út 8-ban, a nyomda mellett (ez a ház sincs meg). Végül: 1963. november 11-től 1966. júliusig: Thomas Mann  utca.” Ennyi a bevezető, s íme, következzen tehát Aszalós Sándor múltidézése a régi Cserepes utcáról:

Cserepes utcai emlék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A debreceni Cserepes  utca jó gyalogos tempóban alig volt 10 percre a Nagytemplomtól, így azt is mondhatjuk, hogy Debrecen belvárosában volt. Az utca a Jókai utcából nyílt, és a Mester utcába torkollott. Nagyapám, amikor évente kétszer mesélőkedve volt, elővette a pipáját, a maga termelte és vágott dohánnyal megtömte a nagyobbik pipáját, megigazította nagy fehér bajuszát, és a kezdeti pöfékelések után belekezdett a régi idők eseményeinek felelevenítésébe. Nagyapám ritkán beszélt, de amikor mesélni kezdett, minden szava kincs volt. Ahogy nagy fehér bajuszát megigazította, majd pipáját lassan pöfékelve a régi időket idézte, a verandát különös nyugalom lengte be. Gyermekként áhítattal ültem mellette, szinte ittam a szavait. Bár csak keveset mondott, minden történetében ott rejtőzött az ő világának csendes, tiszteletet parancsoló ereje. Mesélt arról is, hogy amikor fiatal ember volt, még az 1890-as évek végén, a Cserepes utcában voltak még fazekasok is. A Jókai utca elején volt egy cipészműhely, és annak tulajdonosa Smitz Márton cipész volt. Kedves ember volt, aki ismerte a környék minden  lakóját, nagyszülőket és a gyerekeket  is. Hiszen abban az időben cipőt vásárolni nem volt olyan egyszerű feladat, mint manapság. Sokan jártak cipőt javítani, spiccvasat tenni rá, új sarkat csinálni, talpaltatni stb. Marci bácsinak sok munkája volt, sokan jártak hozzá. Amikor reggel iskolába mentem a Tanító utcáról, a műhely már nyitva volt, és ahogy hallottam, késő estig dolgozott. De a cipőket nemcsak egyszerűen odaadták javításra, hanem beszélgettek is egy kicsit. Amikor utoljára találkoztam Marci bácsival jó 25  éve, nem ismert meg, hiszen sok idő eltelt a gyerekkorom óta. De amikor bemutatkoztam, rögtön tudta, ki vagyok. Hellyel kínált, kaptam egy finom kávét, és talán egy órányit beszélgettünk. Mindenkiről tudott mindent, és mindenre emlékezett, öröm volt hallgatni őt...

A Cserepes  utca hiába volt a belváros szélén, mégis egy falusi utca volt. Nem volt burkolata, csak a föld és a homok. Nyáron, amikor időnként kis szél kerekedett, az egész utca olyan volt, mintha sivatagi vihar lett volna. A por szinte táncolt a házak között. A finom debreceni homok megült a házak falán, a bejárati nagy fakapuk réseiben, és átszökött a téglakerítések felett, és a fák levelein megpihenve átszínezte a leveleket. Ha meg esett az eső, főleg tavasszal és ősszel, akkor bizony még a lovaskocsik is nehezen tudtak ebben a ragadós, tapadós sártömegben haladni. A lovak erőfeszítéseit látni, ahogy vonszolták, szaggatták méterről méterre előre a kocsit, szomorú látvány volt. De járda sem volt. A lakók salakot, hamut meg téglatörmeléket öntöttek ki a ház elé, hogy valamelyest valamilyen járdaszerűséget alakítsanak  ki maguknak. De ősszel igen sokszor egészen más arcát mutatta az utca. Az utcai fák lombja aranyló és rozsdabarna színekkel festette meg a környezetet. A lehullott levelek a homokba keveredve színes szőnyeget alkottak, amely az esős napokon sáros, tapadós masszává változott. A hűvös szél végigsöpört az utcán, összeterelve a leveleket a házfalak tövébe. Az utca csendes volt, de valahogy mégis melegséget árasztott, mintha a természet is felkészült volna a hosszú télre.

Apai nagyszüleimék Debrecenben a Cserepes utca 14. szám alatt  laktak egy régi nagy kertes cívisházban. Nagyapámnak volt Debrecenen kívül földje, elég sok, vetési terület, legelő, állatok stb., és volt egy nagy tanyája is Ondód mellett. Nagyapám 1880-ban született, és 1945-ben 65 éves volt, és mindent elvettek tőle, csak a debreceni ház maradt meg. Kuláknak nyilvánították, vagyis a rendszer ellenségének kiáltották ki. (Nem volt addig kommunistaellenes – szegény azt sem tudta, mi a kommunizmus – de akkor sikerült belőle antikommunistát csinálni). Nyugdíjat nem  kapott, holott napi 16  órát dolgozott – igaz, a saját birtokán. Nagyapám így elment éjjeli őrnek, és 75 éves korábban ment nyugdíjba, mely nyugdíj semmi nem volt. A ház udvarán volt a házhoz szorosan csatlakozó melléképület, melyből 3 kis lakást /szoba, konyha előszoba/ alakítottak ki, és bérbe adták. Az udvar végében volt egy góré, mellette egy nagy fás fészer, egy nagy istálló és az  istállón túl egy nagy veteményeskert, melyből egy kis részen kb. 20 tyúknak és egy kakasnak volt egy kis udvarka. Az  udvaron volt két budi. Egy budi a lakóknak egy meg Nagyapáméknak. Mivel akkor semmilyen vécépapír nem volt, csak a előző napi újság, azt szépen felszabták, és a budiban a deszkafalon lévő 120-as szegre felfűzték. Egyik alkalommal meglátogattam eme kiváló helyiséget, ahol tulajdonképpen 3 lyuk volt. Két lyuk egymás mellett egyik a férfiaknak a másik a nőknek. A harmadik lyuk az ajtótól jobbra volt, olyan sámlimagas volt, oda a gyerekek jártak. Mindegyik lyukat gondosan lefedték egy erre a célra fából készült fedővel. Na szóval, ott üldögélek és egyszer csak az újság megmaradt oldalán olvastam egy történetet. Ezt az  újságdarabot  ma  is  őrzöm. Mit olvastam? James Thurbernek „Az utolsó virág” című írását. Aszalós Sándor, 2005

Az eltűnt Cserepes utca

A debreceni nyugati kiskörút utolsó, Mester utca felőli szakaszának 2022 júliusi elkészültéhez az is kellett, hogy épületsorok tűntek el többek között az egykori Cserepes utcán (lásd a fenti képünkön). Ezzel párhuzamosan a környező utcákban is több házat lebontottak. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Mindezek miatt ma már nincs meg a Cserepes utca 23. szám alatti épület se, ahol 1960-ban a Légy jó mindhalálig című film jeleneteit forgatták, Doroghyék lakóházaként. A fenti képeken a vele szomszédos, egykori házakat, a következőn pedig a Jókai utca felőli egykori épületeket idéztük meg a 2019-es lebontásuk idejéből. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A 2019 júliusában elkezdett Cserepes utcai területrendezés közben készült az alábbi felvételünk is egy valaha szép, de már fekvő fenyőfával. (Megjegyezzük, a környéken sokkal korábban kezdődtek a modern emeletes lakóházak építése és az azok miatti bontások.) Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az új tehermentesítő út (nyugati kiskörút) többek között ennél a hajdani lila lakóháznál keresztezi a Jókai utcát. Az épületen nagyon szép volt a millió trombitavirág is. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Hatvan és a Jókai utca között, a Csók utca alatt szép téglakutak is előkerültek a földből. Ma már ezt a területet is a nyugati kiskörút aszfaltrétege borítja. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Jókai utca 10. szám alatt sárgállott az a szép épület, mely az utolsó időkben a Magyar Posta képzési helye volt, előzőleg pedig bölcsőde működött benne. Az alábbi sorozatban ezt a házat mutatjuk be a szörnyet mintázó kapudíszeivel, valamint az udvari teraszával és falaival. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Mindeközben a Cserepes utcával párhuzamos Garai utcában is tűntek el házak. Ma már nincsen meg a következő két képen bemutatott, sárga cserépkályhás téglaépület se. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Garai utca 28. alatti cívisháznak csak a külső fala maradt meg, a Cserepes utca felől minden mást lebontottak belőle 2020 őszén, lásd a következő felvételeken. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A hajdanvolt Cserepes utcának és a Csók utcának ezen a részen már Nagy Imre utca a neve. A Légy jó mindhalálig című film Cserepes utca 23. szám alatti helyszínét 2020 októberében bontották le. A kis házat és a hűlt helyét örökítettük meg az utolsó képpárunkon. Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A volt Cserepes utca a Csemete utca felől, napjainkban. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az eltűnő régi debreceni Garai utca

Debrecen egyik régi városrészének, Mesterfalvának a keleti szélénél fut a megyeszékhely egyik régi kis utcája, a Garai utca (Garay utca), ami a Mester utcát köti össze a Csokonai utcával.

Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Garai utca 25. szám alatti, immár csupasz telek 2024. február 4-én (a háttérben a Kölcsey Központ). Fotó: © Debreceni Képeslapok

Erre a helyre látogattunk sokadjára, legutóbb 2024. február 4-én, miután immár a 25. szám alatti házat is lebontották a kertjével együtt – lásd a második és a következő felvételünkön.

A Garai utca 25. szám alatti, mostanra elbontott ingatlan és a futótökös gyümölcsfái 2020 szeptemberében. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 25. szám alatti ingatlanon előkert és egy kis ház volt néhány melléképülettel. Az egyik gyümölcsfára egy korábbi szeptemberi ottjártunkkor még termő-virágzó tökök is felfutottak. Ne felejtsük, a Garai utcában és a környezetében (például a szinte teljesen eltűnt Cserepes utcában) se ez az első régi ház, amit lebontanak. Ez a folyamat ugyanis már mintegy 15 éve tart, s a lerombolt épületek helyére emeletes társasházakat emelnek.

A Garai utca egyik sarki épülete és a helyén álló társasház. A képeket Molnár Zsolttól kaptuk, köszönjük szépen!

A Garai utca 25. szám alatti ingatlan felszámolását követően egy magát városvédőnek hirdető posztoló azon lelkendezett, hogy végre le tudja fotózni a szemközti 28. szám alatti sárga cívisházat. Azt elfelejtette hozzátenni, hogy az ő örömének „csupán” az volt az ára, hogy ledózerolják a 25. szám alatti ingatlant. A nevezett sárga cívisház szintén elszenvedője a Garai és a Cserepes utca átépítésének, hiszen már csak a Garai utcai fala van meg, mivel lebontották a szomszédos Cserepes utca felőli teljes többi részét. A következő képeinken ezt a Patyomkin-házat és a bontását mutatjuk be.

A Garai utca 28. szám alatti cívisház megmaradt fala és 2020 novemberi hátsó bontása. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Akkoriban, 2021 júniusában bontották le a Garai utca 17. szám alatti jellegzetes külsejű, omladozó téglafalú cívisházat is. Ez amiatt is szomorú, hogy azóta is csak a romjai vannak ott, építkezés nem történt a területén. Íme, melyik épület volt az – és amilyen lett:

Ilyen volt az utolsó napjaiban, majd a bontásakor a Garai utca 17. szám alatti cívisház.
Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Garai utca 17. szám alatti cívisház a 2021 nyári bontásakor, a képen még cserépkályhával. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Akik az utca régi házaiban maradtak – egyre inkább kisebbségként – azok úgy jártak, hogy a telkük végében a korábbi Cserepes utca házai, illetve kertjei helyett immár a Cserepes utca lebontott és kiszélesített változata, a Nagy Imre utca (nyugati kiskörút / tehermentesítő út) van mögöttük a szomszédban, egy palánkkal elválasztva. Mellettük, közöttük, itt is, ott is emeletes házak nőnek ki a földből. Több kis ház ugyanakkor eladó...

Ez a múltat őrző házszámtábla a legutóbbi ottjártunkkor még megvolt a Garai utca 24. szám alatt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hogy egyéb szépet is mutassunk, a következő felvételünk segítségével megidézzük, hogy milyen mesés, meghitt volt a Garai utca egyik udvara a 28. szám alatti sárga cívisház közelében...

Egy ma is meglévő rendezett udvar a Garai utcában, 2020-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

S hogy az utca történetét se hanyagoljuk, álljon itt annyi, hogy a Debrecen utcaneveinek eredetével foglalkozó könyvek szerzői között például dr. Nábrádi Mihály és Tóth Pál is egyöntetűen úgy ír az utcáról, hogy a Garai utca nem Garai János írónak a nevét viseli, hanem a cívis Garai családét. Tőlük megtudhatjuk azt is, hogy az utcát az 1760-as évektől említik ezzel a névvel a fennmaradt iratok. Vajh meddig még? A Garai utcáról készített 2020-as videónk itt tekinthető meg.

A Garai utca 25. szám alatti, immár csupasz telek 2024. február 4-én (a háttérben a Kölcsey Központ). Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!