Debrecen versben is halhatatlanná tett órás-ékszerésze, Löfkovits Arthur kapott emlékhelyet a halála 90. évfordulója alkalmából a 22. költészeti fesztiválon. A Méliusz-könyvtár által kialakított kiállítás tiszteleg Szabó Lőrinc előtt is, aki versbe foglalta az óra-ékszer boltot. A Piac utca 38. szám alatti tárlatot 2025. április 26-án látogattuk meg. Fotók / reprók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok
 |
| A Piac utca 38. kapualja. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
A bennemeloeredet.hu leírása szerint Löfkovits Arthur 1863. május 10-én született Nagyváradon, és 1935. április 17-án hunyt el Debrecenben. Húszéves volt, amikor megnyitotta az üzletét a debreceni főutcán. Nemcsak a szakmájához tartozó ékszereket, ötvöstárgyakat gyűjtötte, hanem a különböző korok régészeti leleteit, numizmatikai anyagokat, fegyvereket, ásványokat is. Pártolta, szorgalmazta a városi múzeum létrejöttét, s ennek a 2500 darabos régészeti, iparművészeti és képzőművészeti gyűjteményének odaajándékozásával tette le az alapjait. Vállalta továbbá, hogy 10 esztendőn át évi 500 korona befizetésével segíti az előkészületeket.
 |
| Löfkovits Arthur. Repró: © Debreceni Képeslapok |
Löfkovits adománya elérte célját, sikerült a figyelmet felkeltenie másokban is: gyűjteményét kiegészítették a város birtokában lévő régiségekkel és a Párizsi Világkiállításon bemutatott Debrecen környéki néprajzi tárgyakkal. Hamarosan elkezdték az anyag nyilvántartásba vételét és kiállításra való előkészítését is. Végül 1905-ben a hivatalos megnyitóra is sor kerülhetett. A tárlat még ebben az évben otthonra lelt a Hatvan utcában, eleinte maga az adományozó, Löfkovits Arthur látta el a felügyeletet a kiállításban, de ő volt az új intézmény vezetője is egy darabig: a Városi Múzeumot 1909-ig, mint ideiglenes igazgató, 1909-től 1929-ig, mint fizetés nélküli igazgató vezette, és folyamatos adományaival szponzorálta az intézmény működését is.
 |
| A Löfkovits-ház ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
A kisdiákként Debrecenben tanuló Szabó Lőrinc itt pillantotta meg azt a cégtáblát, amiről a Tücsökzene című versciklusában, a Debrecenben című versében így írt:
Cók-mókkal rakva, félve s boldogan, vitt, nyolcéves fiút, első utam Debrecen főutcáján. Mindenütt legendát vártam, hajdúkat s velük törököket, tűzvészt, gályarabot, s hogy jön Kossuth, s megint beszélni fog és de-tro-ni-zál... Azt hittem, csupa hős vesz körűl... Kisvonat mozdonya pöfögött fel s alá, mesebeli, guruló vaskocka s kocsijai: micsoda játék!... S vágy s való között egyszer csak átléptem a küszöböt: egy bolt felett cégtáblát láttam és rajta, hogy: „ÓRIÁS és ékszerész”, arany betűket... Megnéztem megint: Ó-R-I-Á-S?... Az!... Istenem!... Eszerint, gyúltam ki, itt egy Óriás lakik, s hirdeti, hogy mivel foglalkozik!
Cók-mókkal rakva, félve s boldogan, vitt, nyolcéves fiút, első utam Debrecen főutcáján. Mindenütt legendát vártam, hajdúkat s velük törököket, tűzvészt, gályarabot, s hogy jön Kossuth, s megint beszélni fog és de-tro-ni-zál... Azt hittem, csupa hős vesz körűl... Kisvonat mozdonya pöfögött fel s alá, mesebeli, guruló vaskocka s kocsijai: micsoda játék!... S vágy s való között egyszer csak átléptem a küszöböt: egy bolt felett cégtáblát láttam és rajta, hogy: „ÓRIÁS és ékszerész”, arany betűket... Megnéztem megint: Ó-R-I-Á-S?... Az!... Istenem!... Eszerint, gyúltam ki, itt egy Óriás lakik, s hirdeti, hogy mivel foglalkozik!
 |
| Szabó Lőrinc portréja. Repró: © Debreceni Képeslapok |
További régi kereskedőink történetei:
 |
| Löfkovits életrajza a tárlaton. Repró: © Debreceni Képeslapok |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
