Debrecen gazdag történelmének egyik legszebb és legváltozatosabb fejezetéről, a XX. század elejéről
csodálhatók meg képeslapok ebben az anyagban.
A Lencztelepen megrendezett tárlatnak ugyanaz volt a címe, mint ami a mi oldalunknak a neve, és dr. Nagy
Attila gyűjteményéből nyújtott a közönség elé egy csodás
csokornyit. Az első másolaton a Nagyállomásban gyönyörködhetünk,
aminek a palotáját 1902. július 14-én vehette birtokba a
közönség.
Tovább
szemezgetve a bemutatóból, haladjunk a belváros felé. A második
lapon a törvényszék díszes épületegyüttesének azt a részét
láthatjuk, amelyik elpusztult az 1944-es szőnyegbombázásokban. A
helyén modern stílusú lakóházat építettek a kibővített Petőfi térre.
A
fenti kópia (rajz?) a Miklós utcától mutatja a főutcát.
Látszik a dátum is (1899. X. 7.), s a felvételen kisvonat is szerepel.
Ilyen járművek 1884-től közlekedtek a városban, a villamosaink
pedig 1911-ben debütáltak.
És
íme az Arany János (korábban Kádas) utca sarka a
Hungária-palotánál. Ez egy olyan képeslap, ami nemcsak igen szép,
hanem a rajta sorakozó épületeink nagy része is megmaradt.
Ezen
a fotográfián a Kossuth-szobor és az Aranybika a főszereplő
(habár mai szemmel a hotel és a Hatvan utca közötti házak is
érdekesek). A szobrot 1914 májusában adták át, a szállodát
pedig a következő esztendő őszén. Az említett épületeket
1973-ban robbantották le, a helyükön a Bika új szárnya és a
volt Unió Áruház áll.
Itt
egészen közelről legeltethetjük a szemünket a cívisváros jelképén. A felvétel egyébként koszorúzáskor készült –
talán éppen a szobor átadásakor.
Belvárosi
sétánkon megérkeztünk a régi Kossuth utcára, ott pedig az utolsó állomásunkhoz, a CsokonaiSzínházhoz. Jobbról a pénzügyi palota tündököl, a bal oldalon
pedig a Stégmüller-palota. Érdekesség, hogy idáig ért a teátrum
kerítésének egyik szárnya...
