A Macsi Balcsi emléke 15 retro fotón a 2025-ös nyári napfordulón

Debrecen egyik kedvelt vizes rekreációs kirándulóhelye, a Látóképi Tófürfő 1982 nyarán épült ki olyan formában, hogy alkalmas legyen a látogatók kulturált és higiénikus kiszolgálására. (A nyitóképet Bakó Iréntől kaptuk, teljes méretben lásd lentebb.)

A Hajdú-bihari Napló 1982 júniusi–augusztusi cikkeinek tanúsága szerint a medencét már korábban kialakította a Tivizig a Látóképi Csárdától 4 kilométerre fekvő területen.

Ezt a betonfallal és kavicsággyal ellátott mesterséges tavat, az igazi Balatonra utalva Macsi Balcsinak becézett, tiszta vizű helyet fedezték fel maguknak a felüdülésre vágyó százak, később ezrek. Szükségessé vált tehát a normális fürdőzés feltételeinek megteremtése.

A korabeli beszámolók kitértek arra is, hogy a városi tanács vállalta a költségek egy részét, ugyanakkor társadalmi munkát is végeztek egyes vállalatok.

Az egykori tófürdő. Fotó: © Gáspár János

Ennek köszönhetően épülhetett 300 személyes öltöző, vécék, zuhanyzók és büfépavilonok is.

Kicsit távolabb bográcsos főzőhelyeket alakítottak ki, a tóban pedig egy nagyobb napozóstéget is felállítottak. Szóval, szuper környezetet teremtettek itt!

Egy Facebook-megosztásunkhoz Kedves Olvasónk, Bakó Irén a következő fényképes múltidézést fűzte: „Anno a gyerekekkel sokat jártunk oda. A párom és a fiaim egész nap alig jöttek ki a vízből. Én meg a stég mellett jókat úsztam a fősodorban, ahol átömlött a friss víz... De jó is volt!”

Egész nap a vízben. Fotó: © Bakó Irén

A Macsi Balcsit eleinte nem övezte kerítés, és belépőjegyet sem kellett váltani. Nem volt parkoló se, következésképpen a látogatók közvetlenül a vízparton táboroztak. Ez szó szerint értendő abban a formában is, hogy szinte kempinghangulat uralkodott a környező mezőn.

Az 1982 nyarán született Napló-cikkek arra is kitérnek, hogy a tó vize folyamatosan cserélődött, mivel a Keleti-főcsatornával volt összeköttetésben. 

A Látóképi Tófürdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

1982 nyarán, a kiépítés nyomán természetesen az is felvetődött, hogy a Látóképi Tófürdőben is pénzért lehessen strandolni. Ez meg is valósult, de a belépőjegy mindig olcsóbb volt, mint például a Nagyerdei Strandon.

A strand utoljára 2019-ben nyitott ki, és immár horgásztóként működik. De mi azért még reménykedünk abban, hogy mégis újra eljön az az idő, amikor ismét fürdőhelyként élvezhetjük a Macsi Balcsit!

A cikk végén közölt cikkmásolatból az is megtudható, hogy a tó alját a Balmazújvárosi úti volt téglagyár lebontott kéményeinek tégláiból rakták ki! 

Dézsi-Kovács Frida alábbi fotóival az is felidézhető, hogy milyen volt a bezárt Macsi Balcsi főépülete és belső tere... 

Kapcsolódó cikkeink sok mai és régi képpel:

• A Cserkész-tó
• A Telegdi-sósfürdő
• Az édenkert hajnalán
• A hőskori Vekeri-tó
• A mesés Kincses-tó
• Szeretett szép tavaink a múltban
• Fancsikai apokalipszis
• A Keleti-főcsatorna
• Régmúlt strandok, csodatévő csolnakázók
• Lubickolás a Nagyerdő fái közt
• A Kisfürdő és a Szikla
• A Kerekestelepi Strand
• Volt egyszer egy csónakázónk
• A hajdani mesés Margit-fürdő
• A lebontott Nagyerdei Kemping

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Az édenkert hajnalán

Debrecen oázisát az újonnan átadott létesítményeivel idézzük meg a hőskorból ebben az összeállításunkban. Amikor a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Fefag) még az Attila tér 3. szám alatt működött, a vállalat kiadott egy négynyelvű leporellót a korabeli fejlesztésekről és tájról.

A Vekeri. Fotó: Fefag / Pataky Károly

Eszerint az erdőkkel, legelőkkel és szántóföldekkel tarkított táj évszázadokkal ezelőtt alakult ki a cívisváros keleti, délkeleti részén. Egykor aprófalvak húzódtak meg itt, de a tatárjárás és a törökdúlás elpusztította azokat. Ezeknek a településeknek a neveit ma határrészek jelölik: Bánk, Fancsika, Gúth, Haláp, Nagycsere és Pac.

A romantika otthona. Fotó: Fefag / Pataky Károly

A XIX. század közepéig ezen a mintegy 20 ezer hektáros területen még a kocsányos tölgy volt az uralkodó, míg a mélyebb fekvésű, vizes részeken nyíresek, füzesek, éger, nyár és kőrisek álltak. Az arculathoz ma már hozzátartozik a nemes nyár, az erdei és a fekete fenyő is.

Bánk, Fancsika, Vekeri-tó, 1986. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

Rajtuk kívül az akác és a megannyi gomba is jellemző. Ez és a Nagyerdő térbeli visszaszorulása és leterheltsége késztette a szakembereket arra, hogy a gyorsan fejlődő Debrecennek ezen a részén alakítsanak ki egy nagy kiterjedésű, új szabadidőközpontot. Egy évtized alatt a belvizek összegyűjtésével, rendszerezésével több mint 300 hektár tófelületet hoztak létre. Ezek mentén épült meg a városból kivezető utakat észak–déli irányban összekötő Panoráma út, ami megkönnyíti a pihenőterületek megközelítését.

A Vekeri-tavi Camping. Fotó: Csobaji Előd, 1986

Ezek a helyek a következők (voltak): Bánk, Fancsika, a Vekeri-tó vidéke és Hármashegy, ahol a Zsuzsi vonat (akkoriban éppen mint úttörővasút), játszóterek, tűzrakóhelyek, éttermek, kilátók, szánkózódomb és lovaspálya is szolgálta a kirándulókat. Ezek közül például a 17 hektáros Vekeri-tó építésekor a mederből kitermelt földet a tó közepére húzták fel, és a szigetet úgy képezték belőle. A Vekeri Pihenőközpontot 1976. április 30-án adták át.

A megemelt híd 1986-ban. Fotó: Csobaji Előd

A fantasztikus komplexumhoz kempinget és úttörőtábort is építettek, és az 1980-as évek közepén megérkezett a Kati nevű sétahajó is (ami ma már sajnos régóta ki van vonva a forgalomból). Napjainkig a Vekeri-tó nagyon sok fantasztikus programnak adott otthont, köztük a nemzetközi kempingtalálkozónak és a Vekeri Fesztiváloknak is. 2015-ben drámai képet nyújtott a táj, hiszen itt is kiszáradt a tó, ám a következő szezonra csoda történt: a meder színültig lett tiszta vízzel. Azóta sajnos ismét siralmas állapotok vannak, lásd pl. a 2025 húsvéti cikkünket sok fotóval...

A Fefag képeslapja a Kati hajóval, 1988

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Erdőspusztai Tájház 1985-ben. Fotó: Hapák József

Kapcsolódó cikkeink sok mai és régi képpel:

• A Cserkész-tó
• A Telegdi-sósfürdő
• A hőskori Vekeri-tó
• A mesés Kincses-tó
• Szeretett szép tavaink a múltban
• Fancsikai apokalipszis
• A Keleti-főcsatorna
• Régmúlt strandok, csodatévő csolnakázók
• Lubickolás a Nagyerdő fái közt
• A Kisfürdő és a Szikla
• A Kerekestelepi Strand
• Volt egyszer egy csónakázónk
• A hajdani mesés Margit-fürdő
• A lebontott Nagyerdei Kemping
• A Kondoros
• A Tócó
• A Lencz-telepi paradicsom
• A régi Vértessy-strand

Boldog, szép nyaraink a hajdani Macsi Balcsin

A Látóképi Tófürdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen egyik kedvelt vizes rekreációs kirándulóhelye, a Látóképi Tófürfő 1982 nyarán épült ki olyan formában, hogy alkalmas legyen a látogatók kulturált és higiénikus kiszolgálására.

A Hajdú-bihari Napló 1982 júniusi–augusztusi cikkeinek tanúsága szerint a medencét már korábban kialakította a Tivizig a Látóképi Csárdától 4 kilométerre fekvő területen.

Ezt a betonfallal és kavicsággyal ellátott mesterséges tavat, az igazi Balatonra utalva Macsi Balcsinak becézett, tiszta vizű helyet fedezték fel maguknak a felüdülésre vágyó százak, később ezrek. Szükségessé vált tehát a normális fürdőzés feltételeinek megteremtése.

A korabeli beszámolók kitértek arra is, hogy a városi tanács vállalta a költségek egy részét, ugyanakkor társadalmi munkát is végeztek egyes vállalatok. Ennek köszönhetően épülhetett 300 személyes öltöző, vécék, zuhanyzók és büfépavilonok is.

Kicsit távolabb bográcsos főzőhelyeket alakítottak ki, a tóban pedig egy nagyobb napozóstéget is felállítottak. Szóval, szuper környezetet teremtettek itt!

Cikkünk Facebook-megosztásához Kedves Olvasónk, Bakó Irén a következő fényképes múltidézést fűzte: „Anno a gyerekekkel sokat jártunk oda. A párom és a fiaim egész nap alig jöttek ki a vízből. Én meg a stég mellett jókat úsztam a fősodorban, ahol átömlött a friss víz... De jó is volt!”

Egész nap a vízben. Fotó: © Bakó Irén

A Macsi Balcsit eleinte nem övezte kerítés, és belépőjegyet sem kellett váltani. Nem volt parkoló se, következésképpen a látogatók közvetlenül a vízparton táboroztak. Ez szó szerint értendő abban a formában is, hogy szinte kempinghangulat uralkodott a környező mezőn.

Az 1982 nyarán született Napló-cikkek arra is kitérnek, hogy a tó vize folyamatosan cserélődött, mivel a Keleti-főcsatornával volt összeköttetésben. 1982 nyarán, a kiépítés nyomán természetesen az is felvetődött, hogy a Látóképi Tófürdőben is pénzért lehessen strandolni. Ez meg is valósult, de a belépőjegy mindig olcsóbb volt, mint például a Nagyerdei Strandon.

Az utóbbi években már nem igazán engedtek vizet a mederbe. A strand utoljára 2019-ben nyitott ki, és a sajtóhírek szerint ez egyelőre így is marad. De mi azért még reménykedünk abban, hogy mégis újra eljön az az idő, amikor ismét fürdőhelyként élvezhetjük a Macsi Balcsit!

A Debrecenben és a környékén egykoron tündökölt fürdők, strandok és tavak történetét bemutató összeállításunk sok szép régi képpel idelátogatva csodálható meg. Az utolsó cikkmásolat az egykori Hajdú-bihari Napból és a Méliusz-könyvtár helytörténeti részlegének archívumából származik. Az is megtudható belőle, hogy a Macsi Balcsi alját a Balmazújvárosi úti volt téglagyár lebontott kéményeinek tégláiból rakták ki!

Kapcsolódó cikkeink sok mai és régi képpel:

• A Cserkész-tó
• A Telegdi-sósfürdő
• Az édenkert hajnalán
• A hőskori Vekeri-tó
• A mesés Kincses-tó
• Szeretett szép tavaink a múltban
• Fancsikai apokalipszis
• A Keleti-főcsatorna
• Régmúlt strandok, csodatévő csolnakázók
• Lubickolás a Nagyerdő fái közt
• A Kisfürdő és a Szikla
• A Kerekestelepi Strand
• Volt egyszer egy csónakázónk
• A hajdani mesés Margit-fürdő
• A lebontott Nagyerdei Kemping

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A hőskori Vekeri-tó 25 régi fotón

Debrecen hajdani erőspusztai vizes paradicsomának, a Vekeri-tónak a létrehozását 1974 januárjában rendelte meg a Fefag a Tivizigtől. Fenti fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az új tó. Forrás: Erdőspusztai Turisztikai és Horgászportál

Az Erdőspusztai Turisztikai és Horgász Portál remek múltidézése szerint a pihenőközpontot 1976. április 30-án adták át.

Stégek és ladikok a Napló 1976. V. 1-i cikkében

Erre a célra a Debrecenről 6 kilométerre lévő helyet választották ki, ahová eredetileg egy 4 hektáros és egy 5 hektáros tavat terveztek. Végül egy 17 és egyhektáros tó megépítése mellett döntöttek.

A tó első hídja. Forrás: Erdőspusztai THP

A Vekeri-tó kialakítása fél évig tartott. A vízutánpótlást a Kati-éren keresztül oldották meg, s ezért a vízgyűjtő hálózatát bővíteni kellett: vízelvezető árkokat kötöttek bele, és duzzasztóművet is építettek.

A csónakház és a büfé a Napló 1976. V. 1-i cikkében

A mederből kitermelt földet a tó közepére húzták fel, és a szigetet képezték belőle.

A Kati kishajó. Forrás: Erdőspusztai THP

Mindezek mellett többek között csónakház, parkoló, kút, kemping, szánkódomb és kilátó is készült. Kialakították a szintén nagyon kedvelt úttörőtábort, és megérkezett a Kati nevű sétahajó is. A Vekeri-tó megannyi fantasztikus programnak adott otthont, köztük a kemping-világtalálkozónak és a Vekeri Fesztiváloknak is. Csobaji Előd 1989-es montázs-képeslapján a kemping és a sétahajóhoz igazított híd is látható, valamint középen egy kakukktojás: a Nagytemplom.

A majálisház. Forrás: Erdőspusztai THP

A Vekeri történetéről, a korabeli fejlesztésekről és tájról további adatok a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Fefag, Attila tér 3. szám) négynyelvű leporellójából is megtudhatók.

A Napló 76. V. 1-i cikke

Eszerint az erdőkkel, legelőkkel és szántóföldekkel tarkított táj évszázadokkal ezelőtt alakult ki a cívisváros keleti, délkeleti részén. Egykor aprófalvak húzódtak meg itt, de a tatárjárás és a törökdúlás elpusztította azokat.

E településeknek a neveit ma határrészek jelölik: Bánk, Gúth, Fancsika, Haláp, Nagycsere és Pac.

Egykori belépőjegy, Barbócz Erzsébettől. Köszönjük!

A XIX. század közepéig ezen a mintegy 20 ezer hektáros területen még a kocsányos tölgy volt az uralkodó, míg a mélyebb fekvésű, vizes részeken nyíresek, füzesek, éger, nyár és kőrisek álltak. Az arculathoz ma már hozzátartozik a nemes nyár, az erdei és a fekete fenyő is. 

A romantika otthona. Fotó: Fefag / Pataky Károly

Rajtuk kívül az akác és a megannyi gomba is jellemző. Ez és a Nagyerdő térbeli visszaszorulása és leterheltsége késztette a szakembereket arra, hogy a gyorsan fejlődő Debrecennek ezen a részén alakítsanak ki egy nagy kiterjedésű, új szabadidőközpontot.

Bánk, Fancsika, Vekeri-tó. Fotó: Képzőműv. Kiadó, 1986

Egy évtized alatt a belvizek összegyűjtésével, rendszerezésével több mint 300 hektár tófelületet hoztak létre. Ezek mentén épült meg a városból kivezető utakat észak–déli irányban összekötő Panoráma út, ami megkönnyíti a pihenőterületek megközelítését. 

A Vekeri-tavi Camping (1986). Fotó: Csobaji Előd

Ezek a helyek a következők (voltak): Bánk, Fancsika, a Vekeri-tó vidéke és Hármashegy, ahol a Zsuzsi vonat (akkoriban éppen mint úttörővasút), játszóterek, tűzrakóhelyek, éttermek, kilátók, szánkózódomb és lovaspálya is szolgálta a kirándulókat.

A megmagasított híd 1986-ban. Fotó: Csobaji Előd

A hőskor után a legdrámaibb 2015-ben volt a táj: kiszáradt a tó, ám az új szezonra csoda történt: a meder színültig lett tiszta vízzel. Azóta sajnos ismét siralmas állapotok vannak, nem tértek vissza a víziállatok, s pl. csónakázni, vízibiciklizni se lehet. A tóról 2023 nyarán készített képeink itt tekinthetők meg. A fénykor Vekeri-tavas jeleneteiben pedig erre az összeállításunkra látogatva gyönyörködhetünk.

A Fefag képeslapja a Kati kishajóval, 1988-ból

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Erdőspusztai Tájház, 1985. Fotó: Hapák József