Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csónak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csónak. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 30., csütörtök

A hőskori Vekeri-tó 25 régi fotón


Debrecen hajdani erőspusztai vizes paradicsomának, a 
Vekeri-tónak a létrehozását 1974 januárjában rendelte meg a Fefag a Tivizigtől. Nyitókép: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az új tó. Forrás: Erdőspusztai Turisztikai és Horgászportál

Az Erdőspusztai Turisztikai és Horgász Portál remek múltidézése szerint a pihenőközpontot 1976. április 30-án adták át.

Stégek és ladikok a Napló 1976. V. 1-i cikkében

Erre a célra a Debrecenről 6 kilométerre lévő helyet választották ki, ahová eredetileg egy 4 hektáros és egy 5 hektáros tavat terveztek. Végül egy 17 és egyhektáros tó megépítése mellett döntöttek.

A tó első hídja. Forrás: Erdőspusztai THP

A Vekeri-tó kialakítása fél évig tartott. A vízutánpótlást a Kati-éren keresztül oldották meg, s ezért a vízgyűjtő hálózatát bővíteni kellett: vízelvezető árkokat kötöttek bele, és duzzasztóművet is építettek.

A csónakház és a büfé a Napló 1976. V. 1-i cikkében

A mederből kitermelt földet a tó közepére húzták fel, és a szigetet képezték belőle.

A Kati kishajó. Forrás: Erdőspusztai THP

Mindezek mellett többek között csónakház, parkoló, kút, kemping, szánkódomb és kilátó is készült. Kialakították a szintén nagyon kedvelt úttörőtábort, és megérkezett a Kati nevű sétahajó is. A Vekeri-tó megannyi fantasztikus programnak adott otthont, köztük a kemping-világtalálkozónak és a Vekeri Fesztiváloknak is. Csobaji Előd 1989-es montázs-képeslapján a kemping és a sétahajóhoz igazított híd is látható, valamint középen egy kakukktojás: a Nagytemplom.

A majálisház. Forrás: Erdőspusztai THP

A Vekeri történetéről, a korabeli fejlesztésekről és tájról további adatok a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Fefag, Attila tér 3. szám) négynyelvű leporellójából is megtudhatók.

A Napló 76. V. 1-i cikke

Eszerint az erdőkkel, legelőkkel és szántóföldekkel tarkított táj évszázadokkal ezelőtt alakult ki a cívisváros keleti, délkeleti részén. Egykor aprófalvak húzódtak meg itt, de a tatárjárás és a törökdúlás elpusztította azokat.


E településeknek a neveit ma határrészek jelölik: Bánk, Gúth, Fancsika, Haláp, Nagycsere és Pac.

Egykori belépőjegy, Barbócz Erzsébettől. Köszönjük!

A XIX. század közepéig ezen a mintegy 20 ezer hektáros területen még a kocsányos tölgy volt az uralkodó, míg a mélyebb fekvésű, vizes részeken nyíresek, füzesek, éger, nyár és kőrisek álltak. Az arculathoz ma már hozzátartozik a nemes nyár, az erdei és a fekete fenyő is. 

A romantika otthona. Fotó: Fefag / Pataky Károly

Rajtuk kívül az akác és a megannyi gomba is jellemző. Ez és a Nagyerdő térbeli visszaszorulása és leterheltsége késztette a szakembereket arra, hogy a gyorsan fejlődő Debrecennek ezen a részén alakítsanak ki egy nagy kiterjedésű, új szabadidőközpontot.

Bánk, Fancsika, Vekeri-tó. Fotó: Képzőműv. Kiadó, 1986

Egy évtized alatt a belvizek összegyűjtésével, rendszerezésével több mint 300 hektár tófelületet hoztak létre. Ezek mentén épült meg a városból kivezető utakat észak–déli irányban összekötő Panoráma út, ami megkönnyíti a pihenőterületek megközelítését. 

A Vekeri-tavi Camping (1986). Fotó: Csobaji Előd

Ezek a helyek a következők (voltak): Bánk, Fancsika, a Vekeri-tó vidéke és Hármashegy, ahol a Zsuzsi vonat (akkoriban éppen mint úttörővasút), játszóterek, tűzrakóhelyek, éttermek, kilátók, szánkózódomb és lovaspálya is szolgálta a kirándulókat.

A megmagasított híd 1986-ban. Fotó: Csobaji Előd

A hőskor után a legdrámaibb 2015-ben volt a táj: kiszáradt a tó, ám az új szezonra csoda történt: a meder színültig lett tiszta vízzel. Azóta sajnos ismét siralmas állapotok vannak, nem tértek vissza a víziállatok, s pl. csónakázni, vízibiciklizni se lehet. A tóról 2023 nyarán készített képeink itt tekinthetők meg. A fénykor Vekeri-tavas jeleneteiben pedig erre az összeállításunkra látogatva gyönyörködhetünk.

A Fefag képeslapja a Kati kishajóval, 1988-ból


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Erdőspusztai Tájház, 1985. Fotó: Hapák József

2025. május 8., csütörtök

Lampionos csónakos bulik mesés helye volt: a Kincses-tó

Debrecen egyik mára elfeledett vizes csodahelye volt a Kincses-tó. Ez fantasztikus tó a Csapókertben, annak is a Kincseshegy nevű egykori övezetében pompázott! A tér északi részét 1927-ben osztotta ki a város, főként a vagongyári dolgozóknak, de rendőrök, katonatisztek is kaptak 300 négyszögöles ingatlanokat. A Falusi Kislakásépítő Szövetkezet is építkezéseket kezdett itt, 30 évi futamidőre – elevenítette fel a Csapókerti kalendáriumban Varga Józsefné Elza néni, aki 1930 óta lakott a Liget téren, és a házuk 2100 pengőbe került.

Előttük terült el az óriási Kincses-tó, amit Vasas Gusztáv bérelt a várostól. Minden tavaszon hallal telepítette be, így egész nyáron lehetett pecázni benne. A parton állt a pihenőtanyája, télen ez volt a korcsolyázók melegedője. Egy Fipula János nevű fiatal csónakot épített, s azzal ringatóztak a tükrön.

Dr. Nyakas László 1985-ös cikke a Kincses-tóról

A Csapókerti Kalendáriumban olvasható az is, hogy a jázmin- és vadrózsabokrokkal ölelt téren lampionok világítottak, s nyáron halvacsorás mulatságokat tartottak. A II. világháború után, amikor Vasas Gusztáv meghalt, minden szemetet és hulladékot a tóba hordtak – emiatt kérték végül a vizes hely megszüntetését, így a bombázások törmelékeit is odavitték. Aztán, 1974. augusztus 12-én itt adták át a Jancsi és Iluska Játszóteret, de a Liget tér átépítve, napjainkban is kedvelt helye a környéknek.

A régi játszótér (Helytörténeti Fotótár)

Kapcsolódó cikkeink sok mai és régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben

2025. április 29., kedd

Az édenkert hajnalán

Debrecen oázisát az újonnan átadott létesítményeivel idézzük meg a hőskorból ebben az összeállításunkban. Amikor a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Fefag) még az Attila tér 3. szám alatt működött, a vállalat kiadott egy négynyelvű leporellót a korabeli fejlesztésekről és tájról.

A Vekeri. Fotó: Fefag / Pataky Károly

Eszerint az erdőkkel, legelőkkel és szántóföldekkel tarkított táj évszázadokkal ezelőtt alakult ki a cívisváros keleti, délkeleti részén. Egykor aprófalvak húzódtak meg itt, de a tatárjárás és a törökdúlás elpusztította azokat. Ezeknek a településeknek a neveit ma határrészek jelölik: Bánk, Fancsika, Gúth, Haláp, Nagycsere és Pac.

A romantika otthona. Fotó: Fefag / Pataky Károly

A XIX. század közepéig ezen a mintegy 20 ezer hektáros területen még a kocsányos tölgy volt az uralkodó, míg a mélyebb fekvésű, vizes részeken nyíresek, füzesek, éger, nyár és kőrisek álltak. Az arculathoz ma már hozzátartozik a nemes nyár, az erdei és a fekete fenyő is.

Bánk, Fancsika, Vekeri-tó, 1986. Fotó: Képzőművészeti Kiadó

Rajtuk kívül az akác és a megannyi gomba is jellemző. Ez és a Nagyerdő térbeli visszaszorulása és leterheltsége késztette a szakembereket arra, hogy a gyorsan fejlődő Debrecennek ezen a részén alakítsanak ki egy nagy kiterjedésű, új szabadidőközpontot. Egy évtized alatt a belvizek összegyűjtésével, rendszerezésével több mint 300 hektár tófelületet hoztak létre. Ezek mentén épült meg a városból kivezető utakat észak–déli irányban összekötő Panoráma út, ami megkönnyíti a pihenőterületek megközelítését.

A Vekeri-tavi Camping. Fotó: Csobaji Előd, 1986

Ezek a helyek a következők (voltak): Bánk, Fancsika, a Vekeri-tó vidéke és Hármashegy, ahol a Zsuzsi vonat (akkoriban éppen mint úttörővasút), játszóterek, tűzrakóhelyek, éttermek, kilátók, szánkózódomb és lovaspálya is szolgálta a kirándulókat. Ezek közül például a 17 hektáros Vekeri-tó építésekor a mederből kitermelt földet a tó közepére húzták fel, és a szigetet úgy képezték belőle. A Vekeri Pihenőközpontot 1976. április 30-án adták át.

A megemelt híd 1986-ban. Fotó: Csobaji Előd

A fantasztikus komplexumhoz kempinget és úttörőtábort is építettek, és az 1980-as évek közepén megérkezett a Kati nevű sétahajó is (ami ma már sajnos régóta ki van vonva a forgalomból). Napjainkig a Vekeri-tó nagyon sok fantasztikus programnak adott otthont, köztük a nemzetközi kempingtalálkozónak és a Vekeri Fesztiváloknak is. 2015-ben drámai képet nyújtott a táj, hiszen itt is kiszáradt a tó, ám a következő szezonra csoda történt: a meder színültig lett tiszta vízzel. Azóta sajnos ismét siralmas állapotok vannak, lásd pl. a 2025 húsvéti cikkünket sok fotóval...

A Fefag képeslapja a Kati hajóval, 1988


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Erdőspusztai Tájház 1985-ben. Fotó: Hapák József

2025. március 22., szombat

A 15 évig épült „folyónk”: a Keleti-főcsatorna


A debreceniek közül is sokaknak van nyaralójuk a Keleti-főcsatorna valamelyik szakaszán, illetve életvitelszerűen is egyre többen laknak ott. A parti házak között nagyon sok olyan található, ami ma is az 1970-es évek építészeti stílusát idézi. Ízelítőnk a hely tavaszváró hangulatából:


Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Stég a Keleti partján. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A főként öntözési célokat szolgáló Keleti-főcsatornáról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy 98 kilométer hosszú, s a Tiszát és a Berettyót köti össze Tiszalök és Bakonszeg között. A Wikipedia leírása szerint a létesítményt 1941. augusztus 8-tól 1956. július 14-ig építették, több ütemben.

A nagyhegyesi híd. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Keleti-főcsatornának 26, különféle hídja van. Mi a 33-as főút melletti, nagyhegyesi részen álltunk meg, s betértünk a faluba is.

A nagyhegyesi híd. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nagyhegyesen a Rickl Antal Vilmos nevét viselő könyvtár épületét csodáltuk meg, valamint az ottani, 1848/49-es emlékművet (fotóikat lásd a cikk végén). A Rickl névnek a debreceniek számára is ismerősnek kell lennie, hiszen a Piac utca 39. szám alatti, ma is meglévő épületegyüttesben működött a híres Rick-üzlet és Lábasház. A község másik világhírű nevezetessége, a Nagyhegyes melletti Kráter-tó tó története pedig ebben a cikkünkben is felidézhető videóval is régi-új képekkel.

A Keleti a hídról. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A nagyhegyesi könyvtár. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Turisztikai cikkeink sok régi és friss fotóval:
Az 1848/49-es emlékoszlop. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024. február 24., szombat

Ötven éve kezdték építeni a debreceni Vekeri-tavat

Debrecen hajdani erőspusztai vizes paradicsomának pihenőközpontját 1976. április 30-án adták át. Abba az időbe látogatunk most vissza egy páratlan képanyag segítségével!


Az Erdőspusztai Turisztikai és Horgász Portál remek múltidézése szerint a Vekeri-tó létrehozását a Fefag 1974 januárjában rendelte meg a Tivizigtől.

A stégek és a ladikok a Napló 1976. május 1-i beszámolójában

Erre a célra a Debrecenről 6 kilométerre lévő helyet választották ki, ahová eredetileg egy 4 hektáros és egy 5 hektáros tavat terveztek. Végül azonban egy 17 hektáros és egy egyhektáros tó megépítése mellett döntöttek.


A Vekeri-tó kialakítása fél évig tartott. A vízutánpótlást a Kati-éren keresztül oldották meg, s ezért a vízgyűjtő hálózatát bővíteni kellett: vízelvezető árkokat kötöttek bele, és duzzasztóművet is építettek.

A csónakház és a büfé a Napló 1976. május 1-i beszámolójában

A mederből kitermelt földet a tó közepére húzták fel, és a szigetet képezték belőle. A Vekeri Pihenőközpontot 1976. április 30-án adta át Kovács Imre, a városi tanács elnökhelyettese.


Belépőjegy a hőskorból, Barbócz Erzsébet olvasónktól
Mindezek mellett többek között csónakház, parkoló, kút, kemping, szánkódomb és kilátó is készült. Kialakították a szintén nagyon kedvelt úttörőtábort, és megérkezett a Kati nevű sétahajó is. A Vekeri-tó megannyi fantasztikus programnak adott otthont, köztük a kemping-világtalálkozónak és a Vekeri Fesztiváloknak is.

A csodás múlt további írásos felelevenítése és sok-sok fantasztikus régi felvétel a Horgászportálon ebben az összeállításban csodálható meg, a következő fotón pedig az egykori majálisház látható. S végül pár bónuszfotó. Csobaji Előd 1989-es montázs-képeslapján a kemping és a sétahajóhoz igazított híd is látható, valamint középen egy kakukktojás: a Nagytemplom.


Az utolsó fotót is Barbócz Erzsébet adta, aki a Bánki Arborétum belépőjegyét őrizte és örökítette meg.

A Napló 1976. május 1-i beszámolója a pihenőközpont átadásáról

Az édenkert további régi szép fotói idelátogatva lapozgathatók.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Íme az egykori belépőjegy, Barbócz Erzsébettől. Köszönjük!