Debreceni Képeslapok

2025. november 27., csütörtök

A Látóképi Csárda

Debrecen egyik híres vendéglátóhelye a Látóképi Csárda, mely a város nyugati határában, a 33-as főút mellett áll évszázadok óta. E történelmi fogadónkhoz látogattunk a közelmúltban.

Az emblematikus felirat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A patinás vendéglátóhely történetéről a parkolóban található szép táblákon (fotójukat lásd lentebb), valamint a csárda honlapján olvashatók értékes információk. Ez utóbbiból idézve, megtudható, hogy a Látóképi (régi nevén Fegyverneki) Csárda 1731-ben épült a mátai országút újvárosi elágazásánál, Kiss Gáspár és Szőke János tőzsérek vállalkozásaként.

A csárda 1941-ben. Fotó: Forteapan / Hegedűs Anikó

Az országút megnövekedett forgalma miatt a házat többször átépítették, így végül az 1816-ban megtervezett bővítés révén az addigi L alakú épület U elrendezésű lett. A fenti kép kapcsán olvasónk, Dunka Gyuri a Facebook-oldalunkon felidézte: „Gyakran meglátogattuk a Hunyadi TSz ondódi telepéről, ahol a Hunyadi SE lovasszakosztájának a sportistállója volt. A képen a Debreceni Àll. Méntelep lovasa látható, a csődörösök erre jártatták az állami nóniusz fedezőméneket. Találkahely volt.”

A hátsó fertály. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A csárda előtt öreg, téglával rakott, 5 méter átmérőjű csordakút állt. Ezt 1928-ban betemették. Az új kút 2,4 méter átmérőjű volt, és a vizet csaknem 9 méter mélységből hozták fel.

Cikkünk korábbi Facebook-megosztásához Garabuczi Sándorné annak az érzésének is hangot adott, hogy imádja a Körhinta című filmet Törőcsik Mari és a csodálatos Soós Imre főszereplésében. Ott látható a Látóképi Csárda, mint tejátvevőhely.

A terasz oldalában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Látóképi Csárda múltidéző leírása arra is rámutat, hogy a vendéglőt az 1923-as Alföld-fásítási törvény megszületéséig akác- és eperfacsoport övezte, később kis erdő és gyümölcsöskert. Kultúr- és építéstörténeti jelentősége és értéke miatt a csárdát az Országos Műemléki Felügyelőség 1985 augusztusában városképi jelentőségű építménnyé nyilvánította.

A képet Mj Horváth-nak köszönjük!

Cikkünk Facebook-megosztásához Nagy Csaba nyugdíjas építész e szavakkal szólt hozzá: „1986-ban a csárda felújításában mint művezető részt vettem, akkor szintező műszerrel bemértem, mert még tiszta időben nem takarta semmi. A Nagytemplom mögötti fák koronájának a tetejével szinelt.”

Kép a „Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon” füzetben

Oskar von Roscher leírta: „A monda szerint ott függött egy portréfestmény, aminek az egyik szeme helyén egy lyuk volt. Azon keresztül kukucskáltak a hortobágyi betyárok, ha a zsandárok jöttek. Innen ered a neve, a Látóképi Csárda, ha igaz.”

Forgács Attila ugyanakkor amondó, hogy „a Látóképi Csárda küszöbéről lehetett látni a Nagytemplom óráját. Emiatt látókép a csárda jelzője.”

A parkolónál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Táblák a parkolóban Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Kép a „Csárdák Hajdú-Biharban és Hortobágyon” füzetben

2025. november 26., szerda

A kockaköves Szent Anna utca a bérpalotánál, 1936-ban

Debrecenben a XX. század első felében is meghatározó városképi változások zajlottak. Kiválóan példázzák ezt a Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatékából származó, 1930-as években készített fotográfiák, melyek a Fortepanon fedezhetők fel.

A Szent Anna utca a Kun József kereskedése melletti kerttel, 1936

Ettől függetlenül a fotók határozottan arról tanúskodnak, hogy például a mai Szent Anna utca eleje 1936-ban még keskeny volt, és kis házak sorakoztak rajta az Arany Angyal Gyógyszertár, valamint a Varga utca között is. Ez az állapot egészen az 1944-es bombázásokig tartott így.

A Szent Anna és a Varga utca kereszteződése, 1936

Mostani cikkünk egyik főszereplője, a Batthyány utca sarkán pompázó bérpalota 1927-ben készült el, és arról is nevezetes, hogy itt állt az a pajta, amiben a városi teátrum elkészültéig színjátszók léptek fel, köztük Arany János és Petőfi Sándor is.

Katonai parádé a Szent Anna utcán, 1938

A bérház szomszédságában látható az a kisebb ház is, amiben később a híres Ludas Matyi Eszpresszó működött, az 1936-os fotózás idején pedig még Kun József fűszer-csemege kereskedése. Az amelletti épület előtt akkor dús növényzetű kert húzódott, és ezt a kerítéssel övezett díszültetvényt két nézetből, még fentről is láthatjuk a hagyatéknak köszönhetően. A következő fotó bal szélén a szép bankpalota látható, amit az 1976-os tetőtüze után építettek át.

Cikkünk nyitóképe teljes méretben, 1936

A páratlan kordokumentumnak számító, muzeális értékű képek a mai Szent Anna Székesegyház mellől, illetve az ablakából készültek. A képek készítője a templom melletti piarista gimnáziumban és udvarokban is fáradhatatlanul dokumentálta az ott zajló életet, mi ezen felvételek közül a mostani összeállításunk végén adunk ízelítőt.

A Batthyány-sarki házak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatékának további lélegzetelállító fotográfiái a debreceni Varga utcáról és a környékéről erre az összeállításunkra látogatva csodálható meg.

A templom melletti egyik udvar

DBKL

Tornaóra a piarista gimnázium udvarán, 1936

További összeállításaink az 1930-as évekről sok fotóval:

Régi idők hófehér telei

A befagyott Békás-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben végiggyalogolni a behavazott főutcán, bóklászni a fehér Nagyerdőben, vagy korcsolyázni a befagyott Vekeri-tavon – bizony nagyszerű élmény! Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A parkerdő régi padjai. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A Vekeri-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Igazi hóesés sajnos alig van az utóbbi években, kiapadtak a város környéki tavak, s a fehér karácsonyok emléke is halovány már.

Pedig például az 1970-es években is még biztosra vehették a gyerekek, hogy Mikulásra lehullik az első hó, és a szeretet ünnepe se lesz szürke, lucskos.

Óvárosi szánkózás: Fotó: © Debreceni Képeslapok

A közkedvelt régi Békás-tavat nem kerítették le, mint az újat, és bárki bármikor csúszkálhatott a jegén. Nagy teleken a kis híd alatt is megfagyott a víz, és ott is elázás nélkül át lehetett bújni.

A Békás-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Még működött a fedett uszoda, és a mellette elterülő (2013-ban megszüntetett) Csónakázó medencéjében is hagytak vizet, hogy lehessen korcsolyázni rajta.

Újvigadó, csónakázó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fantasztikus program volt, s akadt olyan bringás is, aki a jégen kerekezett. Utána meg lehetett melegedni egy jó ital mellett az Újvigadó hátsó presszójában is.

Bringás a csónakázón. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindez annak ellenére volt lehetséges, hogy a szomszédos Oláh Gáborutcában fizetős műjégpálya működött.

Műjégpálya, 1979. Fotó: Helytörténeti fotótár

A 2013-ban bezártlétesítmény is nagy népszerűségnek örvendett, s páratlan élményt nyújtott akár hóesésben, akár napsütésben ott korizni!

Oláh Gábor utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az állatkert szerencsére még megvan, és egyre komfortosabb. Nagyon érdekes kilátogatni oda is, amikor frissen esik kiadós hó. A vidámpark olyankor zárva van, de hátha egyszer tartanak egy extrém napot, s talán le lehet síelni a – kihasználatlan – dombjáról, amin anno a mesés Li2-es repcsi csillogott.

Az óriáskerék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Visszatérve a korizásra, a nagyerdei pálya helyett a 2013/14-es télen a Nagytemplom előtt lehetett ingyen csúszkálni az ott felállított mobil pályán. Ez se volt egy mindennapi lehetőség, s akkor még a retro korszak emblematikus járművei, a Bengáli villamosok is közlekedtek a Piac utcán.

Belvárosi látkép. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hó már akkoriban se esett gyakran. Ha viszont mégis havazott, akkor annyira „jól” is sikerült, hogy azt sokan megemlegették – lásd a 2013. március 14/15-i förgeteget.

Jászai utca, 1970. Fotó: Fortepan / Bencze László

A vastag fehér lepel alatt azonban megszépült még a Dobozi-lakótelep jelképe, a víztorony is, valamint a Faraktár utca kultikus búfelejtője, a „Don-kanyar” kocsma! (Hajdanvolt gyönyörű debreceni telek további sok szép régi képen idelátogatva csodálhatók meg.)

Dobozi-lakótelep... Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A Don-kanyar. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Újkerti lakótelep. Fotó: ÚÁMK, 1986

2025. november 24., hétfő

Bravúros nyomozás volt: 6 nap alatt meglett a trió, mely robbantással fenyegette a Centrum Áruházat

Debrecent és az országot 1983 végén egy itthon nem mindennapi bűnügy tartotta izgalomban. A debreceni Centrum Áruház igazgatónője ugyanis november 24-én a napi postájában egy levelet talált. Ebben egy bizonyos „Hold csoport” arra szólította fel, hogy az áruház biztonsága érdekében 500 ezer forintot gyűjtsön össze, és egy később megjelölt helyen adja át a levél íróinak. Hasonlóképpen kasszírozzon be ugyanennyi pénzt az Unió, a Debrecen és a Délibáb Áruháztól ugyanerre a célra, mert különben robbantás lesz az áruházban. A Letraset-technikával készült levél a rendőrségre került.

A Napló cikkéből az is kiderül, hogy december 2-án újabb levelet kapott az igazgatónő a „Hold csoporttól”. A feladó megismételte, hogy minden ellenakciónak komoly következményei lesznek, így ne is gondoljanak rá. A pénz átadásának határidejét december 16-ban szabták meg, később közlendő módon és helyen. Tudatták azt is, hogy december 5-én 10 órakor legyen valaki a telefonnál. Ezen a napon a rendőrség elrendelte a nyomozást ismeretlen tettesek ellen zsarolás bűntettének alapos gyanúja miatt. S mindenki várta a levélben megadott telefonhívást, amelyről feltételezték, hogy valamelyik telefonfülkéből történhet. 10 órakor némán figyelték a telefonkagylót a Centrum irodájában, de a némaságot nem törte meg telefoncsörgés.

Végül 11 óra körül csörgött a telefon, s a következő párbeszéd zajlott le: „– Megkapták? – Igen. – Még van két hetük. Ha nem fizetnek, tűzijáték lesz.” A beszélgetést itt a hívó fél megszakította, de ennyi is elég volt, hogy kiderüljön: a hívás a megyei tanács épületéből érkezett. Néhány perccel a hívás után hatalmas munka kezdődött. Igazoltatták a megyei tanács épületéből távozó embereket. Tekintélyes névsor gyűlt össze, s a nyomozók megkezdték keresni a tűt a szénaboglyában. Mint később kiderült, az első- és a másodrendű vádlott december 5-én egy utcai telefonfülkéből akart telefonálni a Centrumba. A fülkében azonban nem kaptak vonalat, emiatt elhatározták, hogy a megyei tanácson dolgozó ismerősüktől telefonálnak. Így kerültek fel ketten a gyanúsíthatók névsorára.

Egyikük lakásán a házkutatáson lefoglaltak egy Letraset-betűrendszert, ugyanolyan borítékokat, amilyenben a második levelet elküldték, s ugyanolyan papírt is, amire a második levélben írtak. Társát is hamarosan elfogták egy ismerőse lakásán. A rendőrség az összesen három feltételezett elkövetőt 1983. december 11-én éjjel előzetes letartóztatásba helyezte, s december 20-ig mindhárman beismerő vallomást tettek. A Napló végül már arról tudósított, hogy a három férfi ellen az első fokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1984. március 14-én hozott ítéletet. Az elsőrendű és a másodrendű vádlottakat bűnösnek találta súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében mint társtettest, s ezért 3 év, 6 hónap, illetve 3 év, míg a harmadrendű vádlottnak – akit az említett vádpontban mint bűnsegédet találtak bűnösnek – 2 év, 2 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztést szabott ki. A vádlottak és védőik az ítélet enyhítése érdekében fellebbeztek. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság 1984. november 4-én hirdetett jogerős ítélet: az első- és a másodrendű vádlottak esetében az első fokon kiszabott ítéletet helybenhagyta, míg a harmadrendű vádlott esetében kiszabott büntetést 1 év 6 hónapra enyhítette. Végül cikkajánlatunk: A nagy cigarettalopás a Debreceni Dohánygyárban.

A hajdani Centrum képeit Laczkó Gyulának köszönjük

DBKL

2025. november 23., vasárnap

Az Egyetem sugárút

Debrecen egyik legimpozánsabb és leghosszabb útszakasza az Egyetem sugárút. Eredetileg, 1927-től 1945-ig Horthy Miklós sugárút volt, 1945-től 1960-ig Somogyi–Bacsó út, majd a rendszerváltásig a Tanácsköztársaság útja nevet viselte. Több városrészünknek a határoló utcája, például a Péterfiáé és a Libakerté is. Az alábbi kép a Fortepanon található.

1963, a Hámán Kató felől. Fotó: Gazda Anikó

A sugárút a Honvéd utcától tart az Egyetem térig, s az eredeti tervek szerint a Déri Múzeumot kötötte volna össze az egyetemmel, illetve az egyetemi templommal. Itt állt korábban a 3-as gyalogezred katonaszobra, később a Proletár szobor, s ezek közelében működött az Egyetem kávéház, aminek a helyén már egy nagy társasház magasodik.

Március 21. tér. Fotó: Fp / Gazda Anikó, 1963

Új épület „nőtt” a Móricz-kollégium helyére is, mellette viszont még áll a zeneművészeti főiskola (ma már egyetemi kari) toronyháza. Végül szomorúan tesszük közzé azt is, hogy az Egyetem téren e cikk megjelenéséig, 2025. június 20-ig még nem helyezték üzembe a szökőkutat...

A sugárút 1934-ben. Fotó: Déri Múzeum / Sőregi János

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

A lapot Kárász-Marsa Anikónak köszönjük!

2025. november 20., csütörtök

A Hajdúsági Cukorgyár

A Debrecen ellátásában is nagy szerepet betöltő kabai Hajdúsági Cukorgyárban (hazánk legnagyobb cukorgyárában) 1979. szeptember 1-jén kezdődött meg a próbaüzem. Ennek eredményeként aztán november 20-án avatták fel a telepet. A ma már nem működő nagyüzemről a korabeli cikk úgy írt, hogy Magyarország legnagyobb cukorrépa-termelő tájának a középpontjában épült; a megtermelt répának csaknem kétharmadát 35 kilométeres távolságon belül egyenesen a földekről tudták beszállítani a gyárba, rakodás nélkül, a gyári melléktermékek pedig gyorsan és rövid úton juthattak el a környező nagy mezőgazdasági üzemekbe.

A kabai cukorgyár látképe. Fotók: Prospektus

Az átadás beszámolója szerint dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes az avatóbeszédében közölte: – A Hajdúsági Cukorgyár olyan beruházás, amely méreteiben, korszerűségében és kivitelezésében egyaránt jelképe a mind több eredményt hozó szocialista építő-, alkotómunkának. Az V. ötéves terv legnagyobb élelmiszeripari beruházásának felépítésével határidőre, 39 hónap alatt végeztek, a költségek nem haladták meg az előirányzatot, terv szerint indult, sikeresen folyik a próbaüzemelés, a gyár kollektívája megfelel a várakozásnak, megbirkóztak az alapfeladattal, a napi 6 ezer tonna répa feldolgozásával. Régebbi cukorgyáraink az egyes mezőgazdasági tájegységek központjában helyezkednek el, csupán a hajdú-bihari termelési körzetben termelt répát kellett eddig távoli gyárakban feldolgozni. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ebben a körzetben kell az új gyárat felépíteni, s alapos vizsgálat, több kutatóintézet egybehangzó javaslata után esett a választás Kabára.

A cikk hangsúlyozta azt is, hogy az új cukorgyár optimális feldolgozási feltételeket biztosított ebben a körzetben, és elhelyezkedése folytán korszerű szállításszervezéssel, gazdaságosan lehetett a gyártelepre szállítani a cukorrépát és visszaszállítani a gazdaságokba a mellékterméket. A politikus elmondta: a gyár építésében, a technológiai berendezések szállításában és szerelésében 20-nál több korszerűen gépesített lengyel vállalat vett részt, s 26 magyar kivitelező vállalat feladata volt a gyárhoz kapcsolódó kiegészítő létesítmények elkészítése, a külső munkálatok elvégzése. A magyar vállalatok rendezték a terepet, építették a felvonulási létesítményeket, a lakótelepet, a külső közműveket és utakat. A lengyel cégek 1977-ben kezdték meg az alapozást. A teljes kapacitással dolgozó üzem két héttel rövidítette le a répafeldolgozás országos időszakát, így a tárolás okozta cukorveszteség évenként mintegy 15 ezer tonnával lehetett kevesebb.

Az ünnepségen dr. Kazimierz Secomski lengyel miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kabai cukorgyár évente 100 ezer tonna cukrot termel. A 235 hektárnyi területen 70 nagy létesítményt emeltek a lengyel munkások. Beépítettek 11 500 tonna gépet és berendezést, mintegy 10 ezer tonna acélt, és 3 millió köbméter földet mozgattak meg. A 21 lengyel termelő és szolgáltató vállalat együttműködésének eredményeként épült fel határidőre a kabai cukorgyár. Átlagosan 2000 lengyel munkás, technikus és mérnök dolgozott az elmúlt években Kabán. Eredményes munkájuk legfényesebb bizonysága, hogy 1979. szeptember 1-jén megkezdődhetett a próbaüzemelés.

Megtudhattuk azt is, hogy Magyarországon első ízben Kabán tárolták a cukrot kondicionált körülmények között, cukorsilókban. Korszerű automatikus vonalak állítottak elő kocka- és porcukrot, s csomagolták is a termékeket. A cukor kivonása után a kilúgozott és préselt szelet szárítható volt, s takarmánykeverő üzemben tovább feldolgozható és brikettekbe sajtolható. A gyár iparvágánnyal és szilárd burkolatú utakkal csatlakozik a vasúti és közúti hálózathoz.

Íme a HB Napló másnapi tudósításai a gyáravatásról:

További üzemeink története régi képekkel:

Nyitóképünk teljes méretben

DBKL

A gyár emblémája: Fotók: Prospektus

Keresés ebben a blogban

2025. november 27., csütörtök

A Látóképi Csárda

2025. november 26., szerda

A kockaköves Szent Anna utca a bérpalotánál, 1936-ban

Régi idők hófehér telei

2025. november 24., hétfő

Bravúros nyomozás volt: 6 nap alatt meglett a trió, mely robbantással fenyegette a Centrum Áruházat

2025. november 23., vasárnap

Az Egyetem sugárút

2025. november 20., csütörtök

A Hajdúsági Cukorgyár