Debreceni Képeslapok: lebontás

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lebontás. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 3., péntek

Fejezetek a 217. sz. Kanyar Büfé történetéből

A ház 2023 őszén. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Dobozi lakótelep délnyugati sarkán állt az egykori 217. sz. Kanyar büfé épülete, ami a lebontásáig immár évtizedek óta lakatlan kísértetház volt. Legutóbb 2017-ben volt terv a beépítésére, ám az sem valósult meg. Pedig anno nagy élet volt itt, s az épületben tejbolt és műszaki bizományi is működött a presszó mellett. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Az épület 1997-ben. Fotó: HBN

De találtunk olyan cikket is 1977-ből, amely szerint vasárnaponként ebben a kocsmában is árusítottak tejtermékeket, kenyeret és pékárukat. Ezúttal fájó szívvel azt idézzük fel, hogy miként írt 1997-ben Magyari Vilmos a Faraktár utcai villasor eme nyitóépületéről a Napló hasábjain...

A téli „Don-kanyar”. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kora tavasz óta lóg az ablakban is, az ajtón is egy kartondarabra - természetesen hibás helyesírással - írt hirdetés: Üzlet bármilyen célra kiadó. Az üzlet a Hajnal és a Faraktár utca sarkán árválkodik. Valóban árválkodik, mert a földig érő hatalmas ablakon át látni lehet, hogy teljesen üres és úgy mindenestől meglehetősen szánalmas a kinézete. Koszos, elhanyagolt, az igénytelenség nyomait viseli. Az ajtó felett ottmaradt a cégtábla: 217 sz. Kanyar Büfé. Ez volt a hírhedt, a kollektív humor által Don-kanyarnak nevezett kocsma. De ahogy a mai napig nem tudni pontosan, hogy a második világháborúban, 1943 januárjában, a szovjet csapatok Donnál történő áttörése után hány rosszul felszerelt, a kegyetlen télre fel nem készített magyar katona esett el (legalább 120-130 ezer), úgy az sem fog soha kiderülni, hányan maradtak alul az alkohollal folytatott küzdelemben a Kanyar büfében. Két-három évtizeddel ezelőtt, és még később is egy ideig, nem volt olyan rossz hírű és rossz kinézetű hely ez az intézmény, mint a megszűnése előtti években. Amikor a Fényes udvari lakótelepet átadták (1971-72), a szerkesztőségből többen kaptunk ilyen-olyan lakást az ijesztő méretű panelházakban. Fiatalok voltunk és olykor még vidámak is. Átjártunk néha egymáshoz, és előfordult, hogy hajnalig tartott a világmegváltó dumaparti. Akkor felkerekedtünk, és úgy bandában átmentünk a Don-kanyarba pacalpörköltet, sült kolbászt enni, hosszúlépést, nagyfröccsöt inni. Aztán következhetett a vasárnap. Körülbelül egy évtizede kezdett a Don-kanyar lezülleni. Először megszűnt a konyha, ezzel együtt lekerültek a térítők az asztalokról, aztán az asztalok is megtizedelődtek, elkoszosodtak. Aztán minden elkoszosodott és büdös lett. Az igénytelenség teljes mértékben átvette az uralmat. Nem hiszem, hogy lett volna még egy ilyen förtelmes vendéglátóegység Közép- Európában. Hogy a Don-kanyar konszolidált éveiben kik lehettek a törzsvendégek, nem tudom megmondani, de a lerobbant korszakban csak lumpenek látogatták. Ezek az emberek a közeli Cegléd utcában laktak, ugyanolyan igénytelen körülmények között, mint amilyen kocsmába jártak. A Cegléd utca viszont az utóbbi években rohamosan fejlődött. Mondhatni, hogy minden házban nyílt egy új üzlet, sőt új üzletházak épültek. A lumpenek kiszorultak, elköltöztek, így aztán a Don-kanyar is törzsvendégek nélkül maradt. Bizonyára gazdaságtalanná vált. Ez lehet megszűnésének az oka. Csak azt nem értem, hogy a forgalmas utcasarkon lévő üzlethelyiség miért nem kell senkinek, amikor manapság majdnem mindenki a kereskedelemből akar meggazdagodni.

Pick Ede Utódai. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Miként az iménti fotón is felfedezhető, az L-alakú épület Faraktár utcai üzlethelyiségének redőnyeit a budapesti „Pick Ede Utódai” cég készítette.

A 2017-es látványterv. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kilenc évvel ezelőtt, 2017-ben váratlanul megjelent egy hirdetés az épületen. Azt is megörökítettük, lásd a fenti képen.

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. július 3-án reggel megérkezett a markoló és a bontócsapat. Ekkor nyitva volt az egykori tejbolt, úgyhogy készítettünk egy fényképet a helyiség utolsó arcáról a dózerolás előtt.

A tejbolt utolsó arca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez pedig egy 1972-es felvétel az épületről, látszik rajta a tejbolt cégtáblája, valamint a ház eredeti art decos díszítése. Fotó: Debrecen MVTVB Dokumentációs Filmstúdiója

1972-es fotó: Dokumentációs Filmstúdió

Kapcsolódó összeállításaink:

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotók: © Debreceni Képeslapok

2026. május 11., hétfő

Az elpusztított szabadságtelepi vasúti megálló

Debrecen egyik szép, elfeledett vasúti épülete a szabadságtelepi (eredeti nevén nyilas-telepi) megállóhely kis dombján magasodott, a Debrecen–Nyírábrány-vasútvonal részeként, a Hétvezér utcai átjáró és a Karácsony Sándor Általános Iskola közelében. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Egy kis vonattal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A vasutallomasok.hu adatai szerint a megállót 1927. május 15-én nyitották meg. A lépcsőzettel, továbbá boltívekkel és díszes oszlopokkal is ellátott házat annak idején olyan nevezetességek övezték, mint például a Szent István Király Katolikus Templom, valamint a Járműjavító.

A ház hátulról. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A hajdanán igen szemrevaló és fontos létesítményről azért írunk múltidőben, mert a MÁV 2014-ben lebontatta. A sorsára hagyott, gondozatlan és lakatlan épület akkor már sajnos kihasználatlan, romos, szemetes volt, és kétes egyének vették birtokukba. De mint a fotódokumentumaink is bizonyítják, nem volt menthetetlen, akárcsak az egykori Nagyállomás-palota sem!

A gömbölyded oszlopok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kedves Olvasónk, Bíróné Tünde így írt az emlékeiről a hozzászólásában: „Gyermekkoromban sok időt eltöltöttem az épületben, ugyanis a mögötte lévő iskolába jártam. Egy szolgálati lakás is volt mellette, valamikor szép, rendezett környék volt. Talán vaskályhával fűtöttek a váróteremben. A váróterem környékén gyönyörű kis virágoskert is volt tulipánokkal és egyéb virágokkal. Milyen sokan elfértünk ebben az épületben békességben!”

A megálló felirata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További muzeális fotók idelátogatva tekinthetők meg az épületről, valamint a napjainkban is megállóként működő hely mai arcáról. És azt tudta, hogy a nyilas-telepi (szabadságtelepi) megálló épületének van egy párja Halápon? Ezt így örökítettük meg a közelmúltban:

A halápi testvér 2012-ben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sőt a fentiek kapcsán érdemes megemlékezni arról is, hogy a nyírábrányi vasútvonalnak a szabadságtelepihez közeli Nagycserén is van megállója. Ennek régi épületéről a Fortepan is őriz egy szép felvételt 1940-ből.

Nagycsere, 1940. Fotó: Fp. / Kókány Jenő

Kapcsolódó összeállításaink:

Érthetetlen pusztítás! Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Egykor és 2026. május 11-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. május 9., szombat

Az 1970. május 9-én átadott Újvigadó

A debreceni Nagyerdőnél 44 éven át két vigadóépület állt: az 1826-ban megnyílt Régi Vigadó, valamint az 1970. május 9-én átadott Új. Nyitókép: Pathó Sándor, 1977

Esti fényárban, 1977. Fotó: Csobaji Előd

Ma már csak egy létezik – az öregebb túlélte az ifjat. 2014 óta az Újvigadó és a csónakázó-tó helyén mélygarázs és a ráépített szökőkutas-ködszínházas medence van.

Döbbenetes módon, 1970-ben nem mellékesen még tervben volt a Régi Vigadó lebontása is, mégpedig a „rossz állapota” miatt (lásd lentebb, a második cikkmásolatban).

Az 1970. május 1-re tervezett átadás. Fotó: HBN

A „vendéglátó kombinátot” Mikolás Tibor és a Debreceni Tervező Vállalat tervezte, és a Hajdú-Bihar Megyei Állami Építőipari Vállalat építette meg 14 millió forintért. Mint a fenti cikkben olvasható, eredetileg május elsejére tervezték a létesítmény átadását, ami végül 8 nappal tolódott.

Méhsejt-virágtartókkal. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Az épületegyüttesben 600 adagos konyhát, ezer ülőhelyet alakítottak ki. A földszinten étterem, különterem, büfé, szociális, gazdasági helyiségek voltak, míg az emeleten presszó, fedett és nyitott terasz. A földszinten cigányzenekar, az emeleten pedig tánczenekar szórakoztatta a vendégeket.

A HBN 1970. május 9-i cikke

Az egyszerre több mint 1200 szórakozni vágyó vendég befogadására alkalmas Újvigadóhoz harmadosztályú önkiszolgáló helyiség is csatlakozott. Az étterem és a presszó akkoriban hétköznap 10-től 24 óráig tartott nyitva, hétvégén pedig 4 óráig.

Repró: Méliusz Központ

A szomszédos tavon facsónakok, majd bádogladikok, végül vízibiciklik is szolgálták a ringatózni vágyókat. A partra épült Újvigadó vendégei a közeli stadionban, Békás-tónál és vidámparkban is kiválóan szórakozhattak, töltekezhettek élményekkel.

A Kiri-Giri. Fotó: Hapák József / Balázs és Tsa Bt.

Az Újvigadó és a csónakázó-tó sorsa 2013-ban pecsételődött meg végleg: az új – 20 ezer nézőt befogadó – stadion megépítése miatt mindkettőt lebontották. A helyükön 2014 óta park, mélygarázs (200 férőhellyel), valamint szökőkutas vízi ködszínház van.

Az emeleten. (Helytörténeti Fotótár, 1975)

A beruházáskor még azt hallhattuk-olvashattuk, hogy a Békás-tavon lesz az új csónakázási lehetőség, de ez eddig nem valósult meg.

Vigadóterasz, 1978. Fotó: IPK Váll.

DBKL

A teraszon. (Helytörténeti Fotótár, 1975)

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Újvigadó, 1973. Fotó: Fortepan / Breuer Pál

2026. április 29., szerda

Volt egyszer egy Ifipark Debrecenben

Debrecen egykori ifjúsági parkja a volt István Gőzmalom vadregényes parkjának területén, 1967. április 29-én nyílt meg. A mai Nádor és Thomas Mann utca között terül(t) el, mindkét helyen kapukkal és pénztárakkal ellátva. Színes fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A megmaradt domb. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

A létesítmény építésének megkezdéséről 1965. október 23-án számolt be a sajtó.

Akkor még az ipartelep romjai is álltak a Hámán Kató útján (a mai Füredi úton), s a parknak jellegzetessége volt a Nádor utca felőli, most is meglévő mélyedése is. Ennek a közepében egy dupla domb zöldell, körülöttük pedig sétányok és padok szolgálják a látogatókat(?) a lombok alatt. Ebben a korábban Tévelygőnek nevezett részben eredetileg vizes látványosság kápráztatta el a kikapcsolódni vágyókat.

A nagyon szép, árnyas Debreceni Ifjúsági Park nappal óvodai, iskolai programoknak adott otthont, hiszen a kiránduló gyerekek jó levegőt és mesés környezetet élvezhettek itt, és még játszótér is szolgálta őket. Emiatt ezt a helyet sokan Kiserdőnek nevezték, a Nagyerdő analógiájára.

A felszereltséget mosdók, illemhelyek, ivókutak, büfé, padok és pingpongasztalok is gyarapították. A színpad és a lelátó közötti placc nemcsak nézőtér vagy táncparkett lehetett, hanem sporttelepként is kiválóan használhatták a betérők, mivel kézilabdapálya is fel volt festve rá.

A lelátó ilyen volt újonnan, a Helytörténeti Fotótár 1977-es felvételén:

A színpadnak köszönhetően filmvetítések és nagyszabású koncertek is szórakoztatták az Ifiparkban a nagyérdeműt. Fellépett ezen a helyen a Color, az Edda, az East, a Tankcsapda stb., később pedig, amikor már sörkertként funkcionált, a Debreceni Jazz Napoknak is voltak itt fesztiválműsorai.

A Debreceni Ifjúsági Park hanyatlását az okozta, hogy az 1998-ban átadott bevásárlóközpont építéséhez a parkból is területet vettek el, majd pedig lakóházak is épültek a további kihasított részeire.

A 73-as kép forrása: Ötvenéves a debreceni rockzene

A hajdani Ifipark megmaradt területén egy időben kalandpark működött, napjainkban pedig szociális szolgáltató és családvédelmi központ, valamint egy kis játszótér található a meghagyott dombok mellett.

Hasonló múltidéző összeállításaink:

A park területén kialakított játszótér és szociális központ

DBKL

2026. április 9., csütörtök

Étterem a Csapó utca végén: a régi Szőlőskert „tanszék”

Debrecen híres vendéglője volt a Csapó utca végén a Szőlőskert Étterem. A Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege korabeli fotóján az is látszik, hogy anno az épület mellett haladtak a szintén felejthetetlen 6-os villamosok.

Olvasóink közül Szilágyi Tibor leírta azt is, hogy a II. világháború előtt Nagy Dániel vendéglője volt, ő üzemeltette. Lánya, Sándorné Nagy Margit, a DTE tornásza, aki a magyar csapat tagjaként az 1936-os berlini olimpián bronz, az 1948-as londoni olimpián ezüst érmes volt. Buka György felidézte: „Én dolgoztam is ott. Nagy kerthelysége is volt.” Rajta kívül például Benczéné Szécsi Mária rámutatott: „A műszaki főiskolásoknak Szőlős tanszék. Amíg le nem bontották.” Tóth Viktorné Éva leírta: „Én ötéves voltam, emlékszem sokat jártunk az étterembe. Apukámnak az étteremmel szemben volt egy kis rádiójavító műhelye. Sokszor ott ebédeltünk.” Ugyanakkor Oskar von Roscher nem hiszi, hogy a 60-as években terasza lett volna. „Volt egy söntése meg egy étterme, ahol cigányzene volt, este 6-tól zenefelárral.” Jaros Imrétől végül megtudtuk: „1971. április 30-án zárták be, ott voltam az utolsó este a tanszéken. Utána a Tündébe („Druzsbába”) jártunk sörözni a főiskolából.”

A bal oldali képen a Szőlőskert. Cikk: HBN

A Csapó és a Kút utca sarkán álló vendéglátóhely is a szanálásoknak esett áldozatul, amikor is 1973-ig több mint 100 lakást bontottak le a panelházak megvalósítása érdekében – lásd a fenti cikkben. A közeli Nyíl utcai pékséget ebben az összeállításunkban idéztük meg, a Fácán Sörözőt pedig itt.

A képet Bakó Zoltántól kaptuk, köszönjük szépen!

DBKL

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Keresés ebben a blogban

2026. július 3., péntek

Fejezetek a 217. sz. Kanyar Büfé történetéből

2026. május 11., hétfő

Az elpusztított szabadságtelepi vasúti megálló

2026. május 9., szombat

Az 1970. május 9-én átadott Újvigadó

2026. április 29., szerda

Volt egyszer egy Ifipark Debrecenben

2026. április 9., csütörtök

Étterem a Csapó utca végén: a régi Szőlőskert „tanszék”