A vasutallomasok.hu adatai szerint a megállót 1927. május 15-én nyitották meg. A lépcsőzettel, továbbá boltívekkel és díszes oszlopokkal is ellátott házat annak idején olyan nevezetességek övezték, mint például a Szent István Király Katolikus Templom, valamint a Járműjavító.
A hajdanán igen szemrevaló és fontos létesítményről azért írunk múltidőben, mert a MÁV 2014-ben lebontatta. A sorsára hagyott, gondozatlan és lakatlan épület akkor már sajnos kihasználatlan, romos, szemetes volt, és kétes egyének vették birtokukba. De mint a fotódokumentumaink is bizonyítják, nem volt menthetetlen, akárcsak az egykori Nagyállomás-palota sem!
Kedves Olvasónk, Bíróné Tünde így írt az emlékeiről a hozzászólásában: „Gyermekkoromban sok időt eltöltöttem az épületben, ugyanis a mögötte lévő iskolába jártam. Egy szolgálati lakás is volt mellette, valamikor szép, rendezett környék volt. Talán vaskályhával fűtöttek a váróteremben. A váróterem környékén gyönyörű kis virágoskert is volt tulipánokkal és egyéb virágokkal. Milyen sokan elfértünk ebben az épületben békességben!”
További muzeális fotók idelátogatva tekinthetők meg az épületről, valamint a napjainkban is megállóként működő hely mai arcáról. És azt tudta, hogy a nyilas-telepi (szabadságtelepi) megálló épületének van egy párja Halápon? Ezt így örökítettük meg a közelmúltban:
Sőt a fentiek kapcsán érdemes megemlékezni arról is, hogy a nyírábrányi vasútvonalnak a szabadságtelepihez közeli Nagycserén is van megállója. Ennek régi épületéről a Fortepan is őriz egy szép felvételt 1940-ből.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Akkor még az ipartelep romjai is álltak a Hámán Kató útján (a mai Füredi úton), s a parknak jellegzetessége volt a Nádor utca felőli, most is meglévő mélyedése is. Ennek a közepében egy dupla domb zöldell, körülöttük pedig sétányok és padok szolgálják a látogatókat(?) a lombok alatt. Ebben a korábban Tévelygőnek nevezett részben eredetileg vizes látványosság kápráztatta el a kikapcsolódni vágyókat.
A nagyon szép, árnyas Debreceni Ifjúsági Park nappal óvodai, iskolai programoknak adott otthont, hiszen a kiránduló gyerekek jó levegőt és mesés környezetet élvezhettek itt, és még játszótér is szolgálta őket. Emiatt ezt a helyet sokan Kiserdőnek nevezték, a Nagyerdő analógiájára.
A felszereltséget mosdók, illemhelyek, ivókutak, büfé, padok és pingpongasztalok is gyarapították. A színpad és a lelátó közötti placc nemcsak nézőtér vagy táncparkett lehetett, hanem sporttelepként is kiválóan használhatták a betérők, mivel kézilabdapálya is fel volt festve rá.
A lelátó ilyen volt újonnan, a Helytörténeti Fotótár 1977-es felvételén:
A színpadnak köszönhetően filmvetítések és nagyszabású koncertek is szórakoztatták az Ifiparkban a nagyérdeműt. Fellépett ezen a helyen a Color, az Edda, az East, a Tankcsapda stb., később pedig, amikor már sörkertként funkcionált, a Debreceni Jazz Napoknak is voltak itt fesztiválműsorai.
A Debreceni Ifjúsági Park hanyatlását az okozta, hogy az 1998-ban átadott bevásárlóközpont építéséhez a parkból is területet vettek el, majd pedig lakóházak is épültek a további kihasított részeire.
A 73-as kép forrása: Ötvenéves a debreceni rockzene
A hajdani Ifipark megmaradt területén egy időben kalandpark működött, napjainkban pedig szociális szolgáltató és családvédelmi központ, valamint egy kis játszótér található a meghagyott dombok mellett.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen keleti részének egyik legendás, és sokak szerint nem túl biztonságos helye volt az olajütő, melyről Kedves Olvasóink is több archív képpel és visszaemlékezéssel örvendeztették meg a közösségünket. Ezeket adjuk közre most! Az első reprót Égerházi Attilának köszönjük, az eredeti festményt Égerházi Imre készítette:
Égerházi Imre: Olajütői hangulat (1961)
Az alábbi feltételt a hajdani olajütőről Lévay Éva csatolta, s egyúttal leírta: Egyszerű, de összetartó emberek laktak ott. Kaput nemigen zárták. Volt olyan, hogy valakinek megjött a tüzelője, nem volt otthon. A szomszédok elkezdték behordani. Idegennek nem volt tanácsos odavaló lánynak udvarolni, vagy csak úgy bemenni. Az olajütőmalmokat 1790 körül telepíttette a tanács a Cegléd utcai temetőn túlra a tűzveszélyességük miatt. Az olajütőben nemcsak mesterek laktak, hanem engedély nélküli kalyibákban megbújó földönfutók is: 1938-ban állítólag még több mint hatszázan voltak.
Bán Jánosné felidézte: 1962-től 1968-ig a 21./B alatt laktam. Nem a domb közepén, hanem a mostani festékbolttal szemben. Nagyon kedves emlék fűz hozzá. Nagyon szép kis fehérre meszelt nádtetős házunk volt. Kert is tartozott hozzá, amit Anyukám gondosan bevetett, és megtermett a friss zöldség, sóska, krumpli, borsó. Ezért a területért évente 5 Ft-ot, azaz öt forintot kellett fizetni. A telken lévő ház sajátunk volt, 1962-ben vettük 14 ezer forintér. 1968-ban lebontásra eladtuk 1.800.- forintért. Életveszélyes lett a kis ház, és nem volt szabad felújítani, költeni rá, mert akkor az a hír járta, hogy megszüntetik az Olajütőt. Kaptunk helyette a III. kerületi Tanácstól egy szoba-konyhás lakást a Veres utcán egy közös udvarban. Odalett a kis kertünk. Én gyerekként boldog 6 évet töltöttem az OLAJÜTŐ-ben. Sajnálom, ha negatív színben tüntetik fel az Olajütőt! Mi nem bántottunk senkit, Olajütősiek. Szegények voltunk az biztos, de nem veszélyesek.
Az olajütő helyén ma már egy tetszetős lakópark van, és Holló László festőművész emlékfala is az itteni Holló László utcában található. A művet Kövér József szobrászművész készítette. A lenti festményen látható olajütő tehát eredetileg egy olyan területe volt a Csapókertnek (a mai Luther utca mellett), ahova a tűzveszélyes olajmalmokat telepítették a XVIII. század végétől. A városrészt idővel ellepték a nincstelenek, és rendezetlen, egészségtelen kalyibákat építettek rá.
Nagy Ferenc képét Bodrogközy Katona Zsuzsának köszönjük
Ez a dzsumbuj a közeli lakótelepi gyerekeknek is kedvenc kalandterepük volt, s az itteni középkori állapotokat csak a rendszerváltás körüli szanálások és beépítések szüntették meg. Kedves Olvasóink közül Dani Imre leírta: Ha jól emlékszem, a 70 es évek végén bontották le az utolsó viskót az Olajütő téren.Volt egy domb a téren, azon állt egy nádfedeles ház, az udvaron hatalmas nyárfa. A lakókat kiköltöztették, a házat eldózerolták, a fát kivágták. Kisgyerekként végignéztük nem kis izgalommal. Aztán egy ideig elhanyagolt, dimbes-dombos homokbánya, építkezési terület volt. Oda jártunk télen szánkózni,nyáron meg a homokfalakról leugrálni.
Korcsog György így fogalmazott: A városban gyakori tüzek miatt az olajütőket a Dobozi-temető mögé telepítették ki. A repcéből és napraforgómagvakból az olajat fából készült présekkel sajtolták, kb. 1850-ig. Ekkor megjelent a fémprés, és ez tönkretette az egyébként önálló céhként működőket (11-en űzték ezt a mesterséget), és egy nyomornegyed lett a térségből. Az olajat vallási és világítási célra használták. A mai olajütő 1978-ra üres tér lett a szanálás után, és 1983–1985-ben épült ki a mai formájában. A Falóger nevet sehol nem találtam korabeli térképeken, akármilyen fontos ember találhatta ki. Az olajütő területe a Kincseshegy területéből került ki, mely később Csapókert nevet kapott. A Falógernek jó esetben a Zsuzsi vonat sávja lehetne, bár ezt a nevet korabeli térképek nem ismerik. Az alábbi rajzmásolatot a műpártoló egyesületről szóló kiállításon repróztuk.
Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen korabeli legszuperebb gyermekparadicsomát, az árnyas Jubileumi Játszóteret 1974. október 19-én nyitották meg a látogatók előtt. Ezen a területen korábban városi kertészeti telep működött, az utca neve pedig előzőleg Sport utca volt. Fotók: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege
Az Oláh Gábor utcai létesítményt a város „felszabadulásának” 30. évfordulója alkalmából hozták létre. Volt itt dombra épített rönkerőd, vitorlás hajó, libikóka, mozgójárda, óriás sakk, tetőteraszos játszó- és mosdóház, valamint természetesen klasszikus mászókák, forgó hordók, kugli, állatfigurák, nyugszékek és más padok is. A hatalmas területen elbújni vagy rohangálni is kiválóan lehetett.
A park értékét növelte a környezete is, hiszen egyebek mellett a közelében működött a nyári tábor, valamint a Sport Étterem, a Vaosz, illetve a Rózsakert, továbbá a vidámpark, no meg a koripálya is. Átépítése után előbb az Ötholdas Pagony nevet viselte, ma pedig a Sziget-kék játszótér van itt.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Múltidézésünk archív fotói a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származnak. Mint látható, az avatáson esett az eső, s a gyerekek, a katonazenekar és a díszvendégek is megáztak. A boldogság azonban így is határtalan volt!
A mellékelt cikkmásolatból az is megtudható, hogy a játszó- és pihenőhely társadalmi összefogással készült a kertészeti vállalat szakmai felügyelete mellett. Sőt, az is kiderül, hogy szintén 1979. október 19-én avatták fel a Bocskai-iskola uszodáját.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen korabeli legszuperebb gyermekparadicsomát, az árnyas Jubileumi Játszóteret 1974. október 19-én nyitották meg a látogatók előtt. Fotók: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege, HB Napló
Az Oláh Gábor utcai létesítményt a város „felszabadulásának” 30. évfordulója alkalmából hozták létre. Volt itt dombra épített rönkerőd, vitorlás hajó, libikóka, mozgójárda, óriás sakk, tetőteraszos játszó- és mosdóház, valamint természetesen klasszikus mászókák, forgó hordók, kugli, állatfigurák, nyugszékek és más padok is. A hatalmas területen elbújni vagy rohangálni is kiválóan lehetett.
A park értékét növelte a környezete is, hiszen egyebek mellett a közelében működött a nyári tábor, valamint a Sport Étterem, a Vaosz, illetve a Rózsakert, továbbá a vidámpark, no meg a koripálya is. Átépítése után előbb az Ötholdas Pagony nevet viselte, ma pedig a Sziget-kék játszótér van itt.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecent ma 40 éve vastag hó borította, és nagy élet volt az újkerti szánkózódombnál is. Ezt szemléltette a megyei napilap 1985. január 9-i cikke (lásd a szöveg alatt), a Kedves Olvasónktól kapott régi szép téli képeket pedig ebben az összeállításunkban adtuk közre.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Mindkét temetőből páratlan kilátás nyílik a városra. A következő képeken az avasi, szintén református temetőt örökítettük meg (még egy korábbi téli napon).
Az alábbi videónkban az Avasi kilátóból 2024. november 4-én feltáruló panoráma látható, valamint a mellvéden elhelyezett 13 miniszobor, melyek a város nevezetességeit mutatják be. Ugyanitt Miskolc testvérvárosainak neveit, irányait és távolságait is feltüntették kis táblákon.
Az Avason tetszetős pincesorok, vendéglők és lakóházak is sorakoznak. Lent pedig, ahogy Egerben, a belváros sétálóutcája mellett folyik a Szinva, ahol egy fölöttébb ötletes és mutatós teraszrendszert alakítottak ki sok étteremmel, cukrászdával, padokkal, kivetítővel, hidakkal és a Miskolci lányok című, alábbi vidám szoborcsoporttal is, amit Kutas László készített.
A Deszkatemplom közelében, a 280 éve elhunyt Kelemen Didák nevét viselő utca mellett található a város sok gyülekezeti helye közül a Miskolci Nagyboldogasszony Minorita Templom, valamint a Földes Ferenc Gimnázium szép épülete is.
A Szinva-terasznál található a híres mentőkutya, Mancs emlékműve is. Az alkotást Szanyi Borbála készítette, akinek a debreceni Dósa nádor téren felállított Szent István-szobrot is köszönhetjük.
Érdekes színfolt és gesztus a „Villanyrendőr” is Miskolc belvárosában. A fémtorony környéke ugyanis egykor népszerű találkozóhely volt, s 2024 nyarán állították fel újra mint nosztalgikus látványosságot.
A Herman Ottó Múzeumhoz tartozó Pannon-tenger Múzeumban a Dinók Földjén – MezoZOOikum című kiállítást is megcsodáltuk. A lenyűgöző tárlatot mindenkinek jó szívvel ajánljuk!
Mindebből az is érződik, hogy Miskolchoz (de még csak Lillafüredhez se) nem elég egy nap, ha valamelyest meg akarjuk ismerni. Az újbóli látogatáshoz kiváló alkalom a téli időszak is, amikor a sokszoros díjnyertes fényvillamosban is gyönyörködhetünk és utazhatunk. Bizony, meríthetnének pár ötletet a miskolci példából a debreceni fényvillamosok készítői is.
Az antik holmik kedvelői minden hónap első vasárnapján a régiségvásár forgatagában is nézelődhetnek, s a belvárosban bóklászva a paloták homlokzatain is érdemes végighordoznunk a tekintetünket.
A palotát ugyanis ugyanaz a Pfaff Ferenc tervezte, akinek a debreceni Nagyállomás régi főépületét is köszönhettük. De aki oly szerencsés, hogy több napnyi ideje is van, látogasson el akkor vagy máskor a szintén Miskolchoz tartozó Miskolctapolcára, Diósgyőrbe és Lillafüredre is...
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
