Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kereszt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kereszt. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 16., csütörtök

Az életmentés közben elhunyt debreceni katona

Debrecenben súlyos tragédia történt 1989. július 16-án az Apafa nevű városrész vasúti átjárójánál: egy katonaként szolgáló, 22 éves férfi hunyt el ott. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Szívszorító kompozíció. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ma arra járók legfeljebb a sorompó melletti tujabokor alatti táblás-sisakos emlékműkeresztből értesülhetnek erről a megrázó esetről. A 2023. július 27-i látogatásunkon megörökített tábla tanúsága szerint az Üsth Domonkos nevű fiatalember akkor honvéd szakaszvezető volt, és életmentés közben halt hősi halált 1989. július 16-án.

Az emlékmű a sorompónál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szerencsétlenségről a Hajdú-bihari Napló is írt. Az 5 nappal későbbi cikk szerint 1989. július 16-án az apafai vasúti-közúti átjáróban tehergépkocsi és vonatszerelvény ütközött össze, és a magasfeszültségű villamos távvezeték is leszakadt. Ez utóbbit Üsth Domonkos szakaszvezető nem észlelhette, mivel az a megközelítési oldalról nem volt látható.

A Néphadsereg című lap cikke a tragédiáról

A katonát egyetlen gondolat, az életmentés vezérelte: a bajba jutott embertársait akarta kimenteni a tehergépkocsi roncsai közül, de sajnos e nemes cselekedetéért a saját életével kellett fizetnie. Az apafai alakulat állományát a tragédia lesújtotta, s a szakaszvezetőt a saját halottjának tekinti. A honvédség Üsth Domonkos tettét kiemelkedő helytállásnak minősítette, emlékét kegyelettel megőrzik.
Cikkünk nyomán Kedves Olvasónk, Menyhárt Edit Tamara felidézte: Domonkos édesanyja egy életmentőkről szóló Friderikusz-műsorban mesélt az esetről. „Tudomásom szerint megmentett két életet, mentés közben a nagyfeszültség ívet húzott a teherautóra, így Domi már nem jutott ki. Csodálatos barát volt. A halála előtt szénrajz-technikával készített egy önarcképet… mint aki előre tudja, mi fog történni. Diákként is mindig védte a kisebbeket-gyengébbeket. Okos és csinos fiú volt. Fölfoghatatlan az értelmetlen halála… mind a mai napig.”

A kereszt emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Papp Julianna leírta: „Kisgyermekként a velünk szemben lévő lépcsőházban laktak, orvos szüleinek hatalmas bánata volt a tragédia. Nagyon sajnálom, nyugodjon békében. Eszembe jutott egy kedves motívum...a Libakertben velünk szemben lévő lakásban laktak, a két fiú a szobájuk ablakára festett egy képet, egy nagy gombára és virágokra emlékszem...(én is gyermek voltam). Sokkal később az Édesapjukkal a munkám során találkoztam az egyik háziorvosi rendelőben, és akkor hallottam erről a szörnyű tragédiáról. Megdöbbentő volt.” Haller Tünde Viola így fogalmazott: „Az Édesapját ismertem személyesen, egy kiváló orvos (volt) azért írom így, mert miután elköltözött, nem hallottam Róla! Domonkos temetése megrázó volt... a menyasszonya egy fátyolt és csokrot helyezett a sírra.” A testvértől, Üsth Ágostontól megtudtuk: „Előtte is szakaszvezető volt. Kijárt volna neki a hősi katonai temetés, de mivel ragaszkodtunk ahhoz, hogy pap temesse, ez (szerintük) nem volt összeegyeztethető. Emiatt a posztumusz előléptetés sem volt lehetséges. Akkor még szovjet uralom alatt álltunk. Nem hivatalosan azonban szinte az egész alakulat megjelent a temetésen.” Nagy Tibor ezt is felelevenítette: „Üsth Domonkos a katonatársam volt. Kedveltem, jó gyerek volt. Amikor történt az eset, eltávozáson voltam. Így utólag jobb nekem így. Így is megviselte az összes katonát. Augusztusban szereltünk le, ő sajnos nem. Abban az átjáróban nem sokkal elütötték a század orvosát, egy törzszászlós asszonyt. Korábban egy katonatársunk ott lett öngyilkos, a vonat elé vetette magát.”

Az emlékkereszten lévő rohamsisak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Apafán járva nem mellesleg egy másik tragédia mementójával is szembesülhetünk: 1944. október 13-án SS-katonák és csendőrök az apafai katonai lőtéren kivégeztek 62 munkaszolgálatost (zsidót és nem zsidót egyaránt). Ezt a táblát nem fotózhattuk le, mivel a lőtér magánterület.

A tragédiával a korabeli Képes Újság is foglalkozott


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az új emlékmű. Fotó: Üsth Ágoston

2026. június 16., kedd

A Jézus Szíve templom, mely este keresztként fénylett

A Jézus Szíve templom. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen majdnem legkisebb méretű, de annál különlegesebb formájú temploma a Mikes Kelemen utcában található, az egykori Debreceni Dózsa pályája mellett. Idelátogattunk a minap, útban a közeli tisztviselőtelepreMai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az 1935–1936-os építés. Reprók: © Debreceni Képeslapok

Az imahely létrehozását Kummergruber Emil piarista tanár szorgalmazta, aki ezért 1934 januárjában indított gyűjtést. Az egyházmegye honlapján az is olvasható, hogy a Jézus Szíve templom Debrecen második római katolikus templomaként 1935. június 1-től 1936. június 14-ig épült.

Az oltár 2013-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 700 lelket befogadó templomot az a Jost Ferenc tervezte, akinek a Faraktár utcán álló Szent István-templomot (1938) köszönhetjük, ugyanakkor az ő munkáját dícséri az egykori családi villája is a Füredi út és a Nádor utca sarkán. A gyülekezeti hely szokatlan módon kubista építészeti stílusú. A Jézus Szíve templom épületének kereszt alakú főhomlokzatában eredetileg átlátszó üveg volt, így a belső fények révén esténként (amíg nem épült elé az iskola) a mai Kassai útról is jól látható volt a gyülekezeti hely, mint egy nagy világító kereszt.

Jézus-ábrázolások. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Sokan emlékeznek arra is, hogy korábban a templomnál működött a Zsibogó. Napjainkban a templom előtti parkba facsemetéket ültettek, ami nem baj, viszont ha megnőnek, akkor a látványt várhatóan zavarni fogják. 

Az 1936-os átadás után. Repró: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük! 

A templombelső 2013 tavaszán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024. szeptember 4., szerda

Debrecen legkisebb imahelye egy külvárosi fenyő alatt

Debrecen sok és különféle felekezetű gyülekezeti helye közül a legkisebb a Wolaffka utcában, a konzervgyár és az új dohánygyár között bújik meg a József Attila-telepen.

A Wolaffka utcai kápolna. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Szent Antal nevű, harangtornyos kápolnának a mérete mellett az is a különlegessége, hogy Mándoki Ernő piarista pap, latin–német–ének szakos tanár (1919. január 4. – 1970. november 21.) építette egy vályogház átalakításával 1956-ban és 1957-ben, rokoni és baráti segítséggel.

Mándoki Ernő (1919. január 4. – 1970. november 21.)

Mándoki Ernőről azt mindenképpen érdemes tudni, hogy mivel börtönviselt ember volt, élete végéig megbélyegzettként viszonyultak hozzá még a paptársai is, főleg a békepapok. A ház falára a születése 100. évfordulója alkalmából, 2019. március 23-án helyeztek egy szép emléktáblát az iránta való hálaként. A Magyar Kurír cikke szerint Mándoki Ernő lelkipásztort sokan ismerték, s a hétköznapok, illetve a tanyák szentjének tartották.

A Wolaffka utca eleje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1944 januárjától az 1948-as államosításig tanított a Piarista Gimnáziumban. A diákok körében nagy megbecsülésnek örvendett, főként a józansága, szerénysége, közvetlensége miatt. 1948-tól az 1970-ben bekövetkezett haláláig a debreceni Szent István-plébánián volt segédlelkész. Ekkor ez a plébánia a környező, 20 kilométer kiterjedésű tanyavilág pasztorációját is ellátta. Ernő atya hóban, fagyban is kerékpárral járt ki a tanyákra misézni és hittant tanítani.

A kis harangtorony. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az utolsó, 2013-as felvételünkön az is látható, hogy már nincs meg az a két tuja, amik az imahely előkertjében álltak. Lecserélték a korábbi zöld kerítést, és egy feszületet is felállítottak az udvar – szemből nézve – bal oldalában. Érdemes megemlékeznünk az utca nevéről is: Wolaffka Nándor püspök (1852–1906) előtt tiszteleg, aki anno a Szent Anna-templom plébánosa is volt. S végül, hogy melyik lehet Debrecen második legkisebb gyülekezeti helye? A Vágóhíd utcai régi temető kápolnája! No és a harmadik legkisebb: a Mikes Kelemen utcai, szintén római katolikus Jézus Szíve templom

Az új kerítéssel. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A kápolna korábban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024. február 15., csütörtök

Attila, Szent István, zarándoklat, napnyugta a kereszt alatt – a zeleméri rom a Tőletek kapott videón, fotókon

Szent István király faragott szobra és a templomrom a zeleméri dombon. Fotók: © Szilágyi Zoltán

A Debrecen–Józsa melletti zeleméri templomromot bemutató összeállításunkhoz sok szép képet kaptunk Kedves Olvasóinktól. Nagy köszönettel ezeket adjuk közre. A sort Szilágyi Zoltán fotói nyitották, az alábbi felvételt pedig Béki Krisztián készítette. 

A zeleméri templomrom és a környezetének sejtelmes arca. Fotó: © Béki Krisztián

Kvasz Attila arról a portrészoborról csatolt képet, ami Attila előtt tiszteleg a 700 éves templomnál.

„Isten ostora” szobrát a Bodaszőlőért Egyesület állította. Fotó: © Kvasz Attila

Szép felhők tarkítják a templomrom fölötti eget a Krasznai Marikától kapott fotón.

Mintha egy festményen látnánk viszont a zeleméri templomromot. Fotó: © Krasznai Marika

Szegedi Joci a videóját mellékelte a hozzászólásához, ezt is szívesen ajánljuk a figyelmükbe:


Különleges perspektívából készített képet Hajdu Edit is.

A templomrom látványa a lépcsőről. Fotó: © Hajdu Edit

A naplemente és az alkony mellett a zeleméri templomrom esti arca is megihlette Olvasóinkat. Például Csörginé Kis Bernadett, mint írta, 2024. január 28-án Debrecenből gyalogolt ki ide. Akkor örökítette meg az alábbi mesés jelenetet.

A lemenő Nap a templomrom kapuján keresztül. Fotó: © Csörginé Kis Bernadett

Összeállításunkat Vereb János, valamint Zsikó Csabi és Kovács Kis Zsuzsa szintén remek képeivel zárjuk. Köszönjük szépen ezeket a felvételeket is!

A zeleméri templomrom a vasút felől. Fotó: © Vereb János

Napnyugta a zeleméri rom mögött. Fotó: © Kovács Kis Zsuzsa

Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!

A különleges fényekben pompázó templomrom. Fotó: © Zsikó Csabi


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2023. november 10., péntek

A Vágóhíd utcán megbújó utolsó hagymakupolánk


Debrecen épületei közül korábban a Kistemplomon és a hajdani Deák utcai nagy zsinagógán is gyönyörű toronysisakok pompáztak. Ma már egyik sincs meg, máshol azonban, egy eldugott, régi kápolnánkon még most is ilyen csúcsdísz fénylik. Ez a kis imahely a Vágóhíd utcai felüljáró külső lehajtóágának jobb oldalában, az egykori katolikus temető dombján fehérlik. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Vágóhíd utcai katolikus temető kápolnája egy korábbi szertartás alkalmán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A például a Zsibogó 
látogatása miatt erre járók közül is sokan megcsodálják a régi sírkertet. A területét a város 1717-ben adta örökös használatba a katolikus egyháznak, miután a vallás hívei visszatérhettek Debrecenbe. A provinciális barokk stílusú, szép kápolnát 1774-ben építtette a szent kereszt tiszteletére a nagykállói gróf Kállay János, aki császári és királyi tanácsos volt, továbbá kerületi táblaelnök.

A temetőkápolna hátulról. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az egyhajós, félkörzáródású szentélynek ívesen előrehajló lépcsői vannak (az alsó szinten nyolc fülkesírbolttal), s mindezek mellett a tetejét ama bizonyos oromzatos huszártorony ékesíti. Az ősi temetőt 1932-ben zárták be, amikor megnyílt a 
nagyerdei köztemető.

A temetőkápolna fenti puritán belső tere. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A hely sajnos sokáig egyre elhanyagoltabb volt – mígnem a katolikus egyház és a Péchy-szakközépiskola 2005-re szépen rendbe tette a környéket, s egy részét be is kerítették.

A temetőkápolna pincéje és a fenti kapuja bentről nézve. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Ebből a védelemből egyelőre nem jutott a megmaradt egyetlen sírboltnak, ami 2023-ban már 150 éves. Remélhetőleg ennek a csodálatos épületnek a sorsa is mihamarabb rendeződik! 

A temetőkápolna lépcsője és a tornya. Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Vágóhíd utcai temető melletti egykori csőszház. Fotók: © Debreceni Képeslapok