Az életmentés közben elhunyt debreceni katona

Debrecenben súlyos tragédia történt 1989. július 16-án az Apafa nevű városrész vasúti átjárójánál: egy katonaként szolgáló, 22 éves férfi hunyt el ott. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Szívszorító kompozíció. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ma arra járók legfeljebb a sorompó melletti tujabokor alatti táblás-sisakos emlékműkeresztből értesülhetnek erről a megrázó esetről. A 2023. július 27-i látogatásunkon megörökített tábla tanúsága szerint az Üsth Domonkos nevű fiatalember akkor honvéd szakaszvezető volt, és életmentés közben halt hősi halált 1989. július 16-án.

Az emlékmű a sorompónál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szerencsétlenségről a Hajdú-bihari Napló is írt. Az 5 nappal későbbi cikk szerint 1989. július 16-án az apafai vasúti-közúti átjáróban tehergépkocsi és vonatszerelvény ütközött össze, és a magasfeszültségű villamos távvezeték is leszakadt. Ez utóbbit Üsth Domonkos szakaszvezető nem észlelhette, mivel az a megközelítési oldalról nem volt látható.

A Néphadsereg című lap cikke a tragédiáról

A katonát egyetlen gondolat, az életmentés vezérelte: a bajba jutott embertársait akarta kimenteni a tehergépkocsi roncsai közül, de sajnos e nemes cselekedetéért a saját életével kellett fizetnie. Az apafai alakulat állományát a tragédia lesújtotta, s a szakaszvezetőt a saját halottjának tekinti. A honvédség Üsth Domonkos tettét kiemelkedő helytállásnak minősítette, emlékét kegyelettel megőrzik.

Cikkünk nyomán Kedves Olvasónk, Menyhárt Edit Tamara felidézte: Domonkos édesanyja egy életmentőkről szóló Friderikusz-műsorban mesélt az esetről. „Tudomásom szerint megmentett két életet, mentés közben a nagyfeszültség ívet húzott a teherautóra, így Domi már nem jutott ki. Csodálatos barát volt. A halála előtt szénrajz-technikával készített egy önarcképet… mint aki előre tudja, mi fog történni. Diákként is mindig védte a kisebbeket-gyengébbeket. Okos és csinos fiú volt. Fölfoghatatlan az értelmetlen halála… mind a mai napig.”

A kereszt emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Papp Julianna leírta: „Kisgyermekként a velünk szemben lévő lépcsőházban laktak, orvos szüleinek hatalmas bánata volt a tragédia. Nagyon sajnálom, nyugodjon békében. Eszembe jutott egy kedves motívum...a Libakertben velünk szemben lévő lakásban laktak, a két fiú a szobájuk ablakára festett egy képet, egy nagy gombára és virágokra emlékszem...(én is gyermek voltam). Sokkal később az Édesapjukkal a munkám során találkoztam az egyik háziorvosi rendelőben, és akkor hallottam erről a szörnyű tragédiáról. Megdöbbentő volt.” Haller Tünde Viola így fogalmazott: „Az Édesapját ismertem személyesen, egy kiváló orvos (volt) azért írom így, mert miután elköltözött, nem hallottam Róla! Domonkos temetése megrázó volt... a menyasszonya egy fátyolt és csokrot helyezett a sírra.” A testvértől, Üsth Ágostontól megtudtuk: „Előtte is szakaszvezető volt. Kijárt volna neki a hősi katonai temetés, de mivel ragaszkodtunk ahhoz, hogy pap temesse, ez (szerintük) nem volt összeegyeztethető. Emiatt a posztumusz előléptetés sem volt lehetséges. Akkor még szovjet uralom alatt álltunk. Nem hivatalosan azonban szinte az egész alakulat megjelent a temetésen.” Nagy Tibor ezt is felelevenítette: „Üsth Domonkos a katonatársam volt. Kedveltem, jó gyerek volt. Amikor történt az eset, eltávozáson voltam. Így utólag jobb nekem így. Így is megviselte az összes katonát. Augusztusban szereltünk le, ő sajnos nem. Abban az átjáróban nem sokkal elütötték a század orvosát, egy törzszászlós asszonyt. Korábban egy katonatársunk ott lett öngyilkos, a vonat elé vetette magát.”

Az emlékkereszten lévő rohamsisak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Apafán járva nem mellesleg egy másik tragédia mementójával is szembesülhetünk: 1944. október 13-án SS-katonák és csendőrök az apafai katonai lőtéren kivégeztek 62 munkaszolgálatost (zsidót és nem zsidót egyaránt). Ezt a táblát nem fotózhattuk le, mivel a lőtér magánterület.

A tragédiával a korabeli Képes Újság is foglalkozott

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az új emlékmű. Fotó: Üsth Ágoston

Egy korszak lezárult Debrecenben is

Debrecenben is véget ért egy korszak: immár az egyik utolsó választási óriásplakátot is átragasztották – ezt örökítettük meg a Faraktár utcán 2026. május 4-én. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az új parlamenti patkó összetétele. Grafika: valasztas.hu

Kapcsolódó múltidézéseink:

• A Proletár- és a Lenin-szobor ledöntése
• A taxisblokád
• A rendszerváltás utáni első választás
• Az 1849-es debreceni trónfosztás

A magyar Parlament. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Proletár és a Lenin-szobor utolsó napja

A Proletár és Lenin. Fotók: IPK Vállalat

Debrecenben 1990. március 20. sorsdöntő napnak bizonyult két köztéri szobor számára: ekkor távolították el a helyükről daruval a Proletár című szobrot (1961), valamint a Lenin-szobrot (1975) is. Összeállításunkban ezekre a történelmi eseményekre emlékezünk. Múltidézésünk fotóit Szabó István készítette, és a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege őrzi ezeket a muzeális felvételeket. Cikkünk utolsó képsorozatát a Napló közölte.

A Proletár. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

A Hajdú-bihari Naplóban a történtek után ez jelent meg: a Debreceni Ellenzéki Kerekasztal képviselői már március 14-én megpróbálkoztak a Kölcsey Művelődési Központ előtti Lenin-szobor eltávolításával, akkor azonban a daru ereje kevésnek bizonyult, így – jobb híján – a 15-i ünnepség előestéjén lepelbe burkolták Kalló Zoltán művét. Tegnap délelőtt az Építőipari Gépesítő Vállalat szakemberei és nagy teljesítményű daruja ingyenes segítségével rövid idő alatt sikerült a többtonnás bronzszobrot talapzatáról leemelni és az aszfaltra fektetni. Az eseménynek viszonylag kis számú nézője volt – néhány járókelő, a Református Kollégium diákjai és egy észt turistacsoport –, hiszen a DEKA akcióját nem előzte meg hírverés. A pártok nem kértek engedélyt a hatóságoktól az akció lebonyolítására.

Ez volt a Proletár. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

„A jelenlegi hatalom már nem illetékes ebben” – nyilatkozta Herpai Albert, aki a Független Ifjúság nevű szervezet képviseletében volt jelen a téren. – A Lenin-szobrot értékhordozó alkotásnak tekintjük, amely a város tulajdona. Mi megelégszünk azzal, hogy – állagát, épségét megóvva – leemeljük a talapzatról – válaszolta Cseh Sándor, a Független Kisgazdapárt debreceni elnöke arra a kérdésre, mi lesz a szobor további sorsa. – A szocialista pártoknak van elegendő pénzük arra, hogy megfelelő helyre szállíttassák. Ebben az alkotásban Debrecen város pénze „fekszik”, amelyet a polgárok szeretnének visszakapni, hiszen lenne mire költeni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szobrot valutáért nyugatra értékesítsék, ahonnan komoly az érdeklődés a „kimustrált” Lenin-szobrok iránt.

A képet Lenkey Péternek köszönjük

A Napló beszámolt arról is, hogy a hozzá nem értés áldozata lett a Március 21-e téren álló Tanácsköztársaság-emlékmű. A daru nem tudta sérülés nélkül eltávolítani: Kiss István alkotása, a munkásszobor kettétörött, így a 21-i koszorúzástól igen, az utókor számára azonban nem sikerült megmenteni a történelmi jelképet. Kár érte, hiszen „tövében” nemzedékek nőttek fel, s arról a műalkotás igazán nem tehet, hogy ideológiák ütközési pontjává vált. Jelkép maradt így is; meglehet, napjaink történelmének nem éppen pozitív jelképe – fogalmazott az 1990. március 21-i tudósítás. A két szobor évtizedekig a Víg-Kend Majorban volt, de mára nem tudni, hogy hova lettek...

A háttérben a volt Kölcsey. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

Hasonló összeállításaink sok mai és régi fotóval:

• Szobrok, amik nem kellettek
• A Kossuth-szoborcsoport
• A felszabadulási emlékmű
• A száműzött Sellő
• A lebontott Zsolnay-szökőkút
• A Hunyadi utcai Lenin-szobor
• A Csokonai-mozaik
• Raoul Wallenberg szobra, a Kígyóölő
• A Piac utcai hangyaszázad
• Egy óriási debreceni szobor, amit a többség nem láthat
• A Piac utcai szürke házről figyelő titokzatos alakok
• Az árnyas Ady park és a kis csobogó
• Rejtőzködő szépség
• Szobrok ülő nagyjainkról
• A Petőfi téri díszpark és a lebontot szökőkút
• Miről beszélgetne Szabó Magda és Ady Endre?
• Rejtélyes nagyerdei ufólandolás
• A Kassai úti szupermen
• Mini Debrecen-szobor a főtéren
• A Lehel utcai óratorony
• Kovács Margit színes kerámiái
• A Nagyállomás óriási képei
• A Tiszai halász című sgraffito
• A szociális otthon pusztuló faliképei

A HB Napló képsorozata

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A képet Lenkey Péternek köszönjük

Ma 35 éve döntötték le a Proletár- és a Lenin-szobrot

Debrecenben 1990. március 20. sorsdöntő napnak bizonyult két köztéri szobor számára: ekkor távolították el a helyükről daruval a Proletár című szobrot (1961), valamint a Lenin-szobrot (1975) is.

A Proletár. Fotók: Szabó István

Összeállításunkban ezekre a történelmi eseményekre emlékezünk.

Ledöntve. Fotó: Szabó István

Múltidézésünk fotóit Szabó István készítette, és a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege őrzi ezeket a muzeális felvételeket. Cikkünk utolsó képsorozatát a Napló közölte.

Ez volt a Proletár. Fotó: Szabó István

A Hajdú-bihari Naplóban a történtek után ez jelent meg: a Debreceni Ellenzéki Kerekasztal képviselői már március 14-én megpróbálkoztak a Kölcsey Művelődési Központ előtti Lenin-szobor eltávolításával, akkor azonban a daru ereje kevésnek bizonyult, így – jobb híján – a 15-i ünnepség előestéjén lepelbe burkolták Kalló Zoltán művét. Tegnap délelőtt az Építőipari Gépesítő Vállalat szakemberei és nagy teljesítményű daruja ingyenes segítségével rövid idő alatt sikerült a többtonnás bronzszobrot talapzatáról leemelni és az aszfaltra fektetni. Az eseménynek viszonylag kis számú nézője volt – néhány járókelő, a Református Kollégium diákjai és egy észt turistacsoport –, hiszen a DEKA akcióját nem előzte meg hírverés. A pártok nem kértek engedélyt a hatóságoktól az akció lebonyolítására. „A jelenlegi hatalom már nem illetékes ebben” – nyilatkozta Herpai Albert, aki a Független Ifjúság nevű szervezet képviseletében volt jelen a téren. – A Lenin-szobrot értékhordozó alkotásnak tekintjük, amely a város tulajdona. Mi megelégszünk azzal, hogy – állagát, épségét megóvva – leemeljük a talapzatról – válaszolta Cseh Sándor, a Független Kisgazdapárt debreceni elnöke arra a kérdésre, mi lesz a szobor további sorsa. – A szocialista pártoknak van elegendő pénzük arra, hogy megfelelő helyre szállíttassák. Ebben az alkotásban Debrecen város pénze „fekszik”, amelyet a polgárok szeretnének visszakapni, hiszen lenne mire költeni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szobrot valutáért nyugatra értékesítsék, ahonnan komoly az érdeklődés a „kimustrált” Lenin-szobrok iránt.

Lenin is porba hullt. Fotó: Szabó István

A Napló beszámolt arról is, hogy a hozzá nem értés áldozata lett a Március 21-e téren álló Tanácsköztársaság-emlékmű. A daru nem tudta sérülés nélkül eltávolítani: Kiss István alkotása, a munkásszobor kettétörött, így a 21-i koszorúzástól igen, az utókor számára azonban nem sikerült megmenteni a történelmi jelképet. Kár érte, hiszen „tövében” nemzedékek nőttek fel, s arról a műalkotás igazán nem tehet, hogy ideológiák ütközési pontjává vált. Jelkép maradt így is; meglehet, napjaink történelmének nem éppen pozitív jelképe – fogalmazott az 1990. március 21-i tudósítás. A két szobor évtizedekig a Víg-Kend Majorban volt, de mára nem tudni, hogy hova lettek...

A háttérben a volt Kölcsey. Fotó: Szabó István

Hasonló összeállításaink sok mai és régi fotóval:

• Szobrok, amik nem kellettek
• A Kossuth-szoborcsoport
• A felszabadulási emlékmű
• A száműzött Sellő
• A lebontott Zsolnay-szökőkút
• A Hunyadi utcai Lenin-szobor
• A Csokonai-mozaik
• Raoul Wallenberg szobra, a Kígyóölő
• A Piac utcai hangyaszázad
• Egy óriási debreceni szobor, amit a többség nem láthat
• A Piac utcai szürke házről figyelő titokzatos alakok
• Az árnyas Ady park és a kis csobogó
• Rejtőzködő szépség
• Szobrok ülő nagyjainkról
• A Petőfi téri díszpark és a lebontot szökőkút
• Miről beszélgetne Szabó Magda és Ady Endre?
• Rejtélyes nagyerdei ufólandolás
• A Kassai úti szupermen
• Mini Debrecen-szobor a főtéren
• A Lehel utcai óratorony
• Kovács Margit színes kerámiái
• A Nagyállomás óriási képei
• A Tiszai halász című sgraffito
• A szociális otthon pusztuló faliképei

A HB Napló képsorozata

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Hova szállt a repülőszobor?

Az újonnan létesített tér és házai 1969-ben. Fotómásolat: Db. Város Pártbizottság, 1969. (Király Ferenc: Debreceni október)

Debrecenben állt egy olyan II. világháborús emlékmű, ami országosan is egyedi volt. Az alkotás harci repülőgépet formázott. Sorsa legalább annyira kalandos és rejtélyes, mint a vidámparki repülőé.

A szobor és a Petőfi tér változásai. Fotók: Csobaji Előd, Horváth Zoltán, Képzőművészeti Kiadó

A mostani oknyomozásunk főszereplőjének az egyszerű halandó addig követhette az útját, amíg a Petőfi téren hirdette a szovjetek dicsőségét. Az állítólag egy Sah nevű szobrásznő által készített művet 1948-ban állították fel a mai 24 emeletes lakóház helyén, majd áthelyezték a szökőkúthoz. Az 1989-es, 1990-es fordulat ezt a kompozíciót se hagyta a helyén, és eltávolították a térről.

A repcsi eredetileg a mai 24 emeletes lakóház helyén állt.
A képeket Hudacsek Zoltán és V. Pákozdi Károly Zoltán osztotta meg az olvasóinkkal

Ez ugyebár mindenki számára nyilvánvaló, az azonban már korántsem, hogy mi lett vele. Egy ideig tartotta magát az a nézet, hogy a Köztemetőbe vitték. Megnéztük, megkérdeztük, de ha valaha úgy is volt, ez már rég nem igaz. A szovjet sírkertben áll ugyan egy obeliszk, ám az is csak távolról emlékeztet a repülőszobor talapzatára. Felhívtuk hát telefonon a polgármesteri hivatal egy korábbi szakemberét, aki a rendszerváltáskor is önkormányzati dolgozó volt.

A gép a rendszerváltáskor „ismeretlen helyre távozott”. Legalábbis a nagyközönség számára...

Elmondása szerint a művet előbb a temetőbe vitték, aztán a Víg-Kend Majorba, onnan pedig – a Proletár és a Lenin-szoborral együtt – a fővárosi Memento Parkba. Ezt örömmel hallottuk, gondolván, hogy végre a két másik híres szobor sorsáról is hallottunk. Végül azonban mégis csalódnunk kellett. Kutakodásunk által ugyanis azzal szembesültünk, hogy a nevezett rezervátumban sincsenek a mieink, csak budapesti dolgok. (Megjegyezzük, korábban a Víg-Kendben azt is hallottuk, hogy Miskolcra adták kölcsön a műveket.) Kérjük tehát, hogy akinek vannak információi a repülőszobrunk (és persze Lenin és a Proletár) hollétéről, jelezze nekünk!

A köztemető szovjet parcellájában lévő obeliszk csak távolról hasonlít a repülőszobor talapzatára. Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Petőfi téri repülős emlékmű 1972-ben. Fotó: HBN