Keresés ebben a blogban

2024. december 4., szerda

Ahol a Böszörményi út és a Békessy utca összeér


A Debrecen újkerti és akadémiakerti területéről készített friss panorámaképeit bocsátotta Kedves Olvasónk, Oláh Róbert a Debreceni Képeslapok rendelkezésére. E felvételei közül válogatva, elsőként a Böszörményi út és a Békessy Béla utca találkozásának területére csodálkozhatunk rá.

Az Új- és az Akadémiakert közt. Fotók: © Oláh Róbert

Balról újkerti lakótelepi 14 emeletesek láthatók, jobbról az agrártudományi centrum, középen pedig az a bekerített zöldterület, amit évtizedek óta próbálnak valamiképpen hasznosítani, s most is hirdetik. Az alábbi fotón a gazdaságtudományi kar épületegyüttese és a teniszcsarnok is felfedezhető.

Háttérben a teniszcsarnok. Fotók: © Oláh Róbert

A következőkben eltekintünk a józsai városrész irányába, elősejlik a Megtestesülés katolikus templom is a 14 emeletesek mellett, majd a tömbbelső egy érdekes jelenetével zárjuk az összeállítást.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Park a Böszörményin. Fotók: © Oláh Róbert

2024. december 3., kedd

Volt abban valami kellemes báj, ha sétáltunk a régi Vörös Hadsereg útján

A debreceni főutca szocialista időkben megörökített arcairól megannyi muzeális felvételt őriz a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege is. Ezekből a fantasztikus fotókból válogatunk most.


Az első képen a Vörös Hadsereg útja tetszetős jelenetében gyönyörködhetünk a Széchenyi utcai saroknál, amit színes hirdetőoszlop és tulipánsziget is tarkított, valamint hírlapárusító pavilon, hátul középen pedig ufólámpa. Akkor még szinte minden sarkon volt újságos, ma már azonban az egész városban csak egy ilyen bódé üzemel. A fotó az 1965-ös csatornaépítés után készült, amikor felszámolták a Zsolnay-szökőkutat, a villamossíneket középre telepítették, és kivágták a fákat. Mégis, volt abban valami kellemes báj, ha sétáltunk a régi Vörös Hadsereg útján! A következő relikvián a Centrum Áruházra csodálkozhatunk rá, jobban mondva a Hajdúsági Áruházra, mivel 1968-ig ez volt a neve, miként a képen is olvasható.


Az Aranybika Szálloda saroktornyából lepillanthatunk a MÁV-igazgatóságra, a Régi Városházára (akkori nevén a tanácsházára), valamint a Kossuth utca elején még sarokkupolával pompázó takarékpénztári palotára. A torony 1963 nyarán égett le (akkor már másodjára), és nem építették vissza. A főutca négy fasora viszont még megvolt ebben az időben.


A tanácsháza előtt ilyen álomszép volt a kis franciakert: gyöngykavics, pázsit, igazi virágszőnyeg és örökzöldek, amikor még torony volt a takarékpalotán.

Városházi park, 1962. Fotó: Fényes Tamás

És íme a Petőfi tér a Holló László utcánál, a Mikolás Tibor által tervezett sarki lakóházon egy CASCO-neonreklámmal. A panorámafotón a Vörös Hadsereg útja hajlata is jól kirajzolódik, s ez ma is így van. Az itteni házak és a környékük változásait ebben a múltidézésünkben foglaltuk össze.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
 

Nyitóképünk teljes méretben. Fotók: Méliusz KKHR

2024. december 2., hétfő

Hortobágy dicsérete

Hetes fogat Hortobágyon. Fotó: Csobaji Előd, 1986.

Debrecen egykori ló- és jószágtartó birtokára, a Hortobágyra látogatunk ezúttal. Utunk előtt azonban egy vicces feladvány: Meddig ló a ló?

Haranghy György felvétele 1909-ből

Miért is kérdezzük, hogy meddig ló a ló? Egyrészt azért, mert Debrecen bizony csipkelődő vagy gúnyolódó gondolatokban is szerepel (például Ady Endre költészetében).

A Kilenclyukú híd. Fotó: Hapák József

Ezeknek az élcelődések egy részét a cívisvárosiak tájszólása szülte. A mára szállóigévé szelídült, fenti rigmus szerint a ló Debrecenig ló, mivel onnan már lú... 

Csontváry Kosztka Tivadar 1903-as festménye

Az efféle szösszenetekből ugyanakkor minden bizonnyal az irigység is szól, hiszen Debrecen hagyományosan erős, meghatározó lótartó település (volt). A lovait és természetesen a másféle haszonállatait (marháit, birkáit, kecskéit stb.) pedig nem a városban, illetve a bellegelőn, hanem a közeli Hortobágyon tartatták a gazdák.

Hortobágyi szürkemarhák. Fotó: Sehr Miklós

Hortobágyért sokan rajonganak, ugyanakkor sokan nem értik, hogy mi a jó benne. Aztán, amikor ellátogatnak oda, a kétkedők többségének is megváltozik a véleménye.

Lovasnapi mozaik, 1978. Fotók: IPK Vállalat

A vidékben gyönyörködve jön rá csak az ember, hogy Hortobágyot nem csupán a puszta, a csárda (1781) és a Kilenclyukú híd (1833) alkotja. De ha csak ennyi lenne, akkor is érdemes olykor felkeresni.

Juhászábrázolás Déri Frigyes gyűjteményéből

Híres a mesés délibáb is, akárcsak az a legenda, hogy a debreceni Nagytemplom toronycsillagjai (amik 61 méteres magasságban vannak) egy vonalba esnek a Hortobágyi Csárda küszöbével. 

Bográcsozók. Szerző: Ismeretlen. Dátum: 1953.

Legyen bárhogyan is, az tény: itt található Magyarország első nemzeti parkja (1973-ban hozták létre), és ez a terület 1999. december 1. óta a Világörökségnek is része! A Bem téri Méliusz-könyvtárban ebből az alkalomból látható régi képeslapokból rendezett kiállítás 2024. december 31-ig.

2000-es szép telefonkártya

A sok-sok emléknek ezzel azonban még nincs vége. Tovább lépegetve a puszta történetében, más érdekességeket is böngészgethetsz itt lentebb...

A  telefonkártya hátoldala

Lovasnapi képeslap. Fotó: Sehr Miklós, 1981

Az élet egyébként a lovak körül se csak munkából áll, s a puszta népe a szórakozásra is alkalmat kerít. Az alábbi fotón a híres Rimóczi József hegedül, pipázó társa pedig a nedűt tölti.

Ecsedi István felvétele 1913-ból

A Kilenclyukú híd. Reprint: Uropath


A Kilenclyukú híd napjainkban

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Haranghy György fotója, 1901

Az 1994. december 2-i szajoli vasúti katasztrófa

Debreceniek és Hajdú-Bihar más településének lakói is életüket vesztették abban a  balesetben, amely 1994. december 2-án történt a szajoli vasútállomáson. A Wikipédia leírása szerint 16 óra 46 perckor kisiklott az állomáson áthaladó – Nyíregyháza és a Nyugati Pályaudvar között közlekedő – gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik mintegy 110 km/órás sebességgel egymásba, ill. az állomásépületbe rohantak. A helyszínen 27-en meghaltak, a kórházban további négyen. A sérültek száma több mint 50.


A balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyedórával az első vágányon szabálytalan tolatást végeztek. A váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. Tolatáskor a tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót, s emiatt az visszaállítódott az első vágány irányába. Erről a forgalomirányítás nem tudott, és a tolatást végzők sem ellenőrizték a váltók állását a felvágást követően. Ennek következtében a gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel (kb. 110 km/h) érkezett a ténylegesen kitérő állású váltóra, ami ebben az állásban legfeljebb 40 km/órás sebességgel lett volna járható. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija kisiklott.

Napló-cikkek a tragédiáról. Reprók: Arcanum

A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetése miatt a Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet. A MÁV – összesen 96 esetben – fizetett kártérítést az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és az anyagi veszteséget szenvedetteknek. További részletek ebben az összeállításban idézhetők fel. Az áldozatok emlékművéről (amit a szajoli állomáson emeltek) a képeinket Kedves Olvasónk, Bányai Sándora Debreceni Vonatozás című oldal szerkesztője készítette, és segítette velük e cikkünk megjelenését.

Az áldozatok szajoli emlékműve. Fotó: © Bányai Sándor

Következzen néhány idézet Kedves Olvasóink korábbi hozzászólásai közül.
– Gálóczhi-Tömösváry Róbert: Terhes évfolyamtársnőm halt meg ott. A tablónkon is rajta van. Teletexen néztük a halottak sérültek neveit. Szendrei Tibor: Az utána következő járaton ültem. Órákig álltunk a nyílt pályán, de csak annyit tudtunk, hogy valami komoly baleset történt előttünk. Huh, még most is durva érzés, főleg amikor eszembe jut, mi lett volna, ha nem késem le azt a vonatot. Bakkai Éva Tanárnő: 119 km/ óra sebességgel közlekednek az IR vonatok ezen a vonalon, de Szajolnál minden vonat megáll a balesetre, az áldozatokra emlékezve. Nyugodjanak békében! – Zoltán Nagy: A 4-esen rengetegen stoppoltak vissza Debrecen felé, lehetett érezni, hogy óriási baj van. Debreczeny Zsolt Tivadarné: Ó jaj! Ezen a hétvégén terveztem Péter fiammal Debrecenbe utazni! Ezzel a vonattal jöttünk volna vissza Budapestre! 10 percenként néztem az órámat, hogy indulni kéne..... végül úgy döntöttem - fáradt voltam - meg sem utazunk! Zoltán Kardos: Én eggyel korábbival jöttem el a kisfiammal és a feleségemmel, Pesten a kollégák úgy néztek ránk?, ők már tudták mi történt.

Az emlékmű felirata. Fotó: © Bányai Sándor


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. december 1., vasárnap

Felgyúltak a 2024-es adventi fények a belvárosban


Debrecenben a 2024-es belvárosi adventi vásár megnyitása után december 1-jén, advent első vasárnapján immár a díszkivilágítást is felkapcsolták. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A CAF-fényvillamos. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Összeállításunkban a mostani ragyogó dekorációkból nyújtunk ízelítőt.


A fenti videónkban az egyik fényvillamos elsuhanása látható, most pedig élvezzük tovább az ünnepi hangulatot...

A jégcsapszökőkút. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A vásár amúgy a Piac és a Csapó utcán, valamint a Kossuth téren és a Dósa nádor téren zajlik.

A koripálya fényei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2024-es adventi vásár december 23-ig tart nyitva, a díszkivilágítás pedig 2025. január 6-ig kápráztatja el a korzózókat.

Fényár a főutcán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az adventi korzó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Szeretett Nagyerdőnk az átépítése előtt


Debrecen egyik kedvelt kirándulóhelye a Nagyerdő, ahol a parkerdő 2015-re nyerte el a mai formáját az átalakítások eredményeként. Fotók: © Oláh Lajos

Amikor még tényleg békás tó volt

Az azt megelőző arcáról Kedves Olvasónk, Oláh Lajos küldött nekünk fotókat, melyekből most köszönettel szemezgetünk. (A galéria a képre kattintva is megnyitható!) Fotók: © Oláh Lajos


Az első felvételeken a fahidas Békás-tavat idézhettük meg, aztán pedig a régi szabadtéri színpad melletti kis sétány látványával nosztalgiázhatunk.

A Nagyerdei Szabadtéri Színpad. Fotók: © Oláh Lajos

A következő képen az egykori fagylaltárusító pavilon tér vissza a mába. Fotók: © Oláh Lajos


S ha már szabadtéri színpad, lássuk, milyen is volt a főkapuja! Fotók: © Oláh Lajos


Kedves Levélírónk annak idején a csónakázót is serényen fotózta. Az alábbi jelenet már azt az időt dokumentálja, amikor pár nap volt hátra a medence megszüntetéséig. Fotók: © Oláh Lajos


Nem létezik ma már a Rózsakert Vendéglő se, ami a közeli Oláh Gábor utca fái alatt szolgálta a kirándulókat jó étellel, zeneszóval és kiváló hangulatú, szép kerthelyiséggel, a koripálya szomszédságában. Fotók: © Oláh Lajos


Apropó, rózsa. Emlékeztek a Békás-tó színpompás tavirózsáira? Fotók: © Oláh Lajos


Ahogy a rózsák nincsenek meg, ugyanúgy a régi stadiont, a világ első földsánc-stadionját is megszüntették. Akkor már 80 éves lehetett volna a sportlétesítmény, melyet a nagyszerű Sajó István tervezett, akárcsak a csónakázót. Fotók: © Oláh Lajos


Múltunk, életünk eltűnt értékeit ,,gyarapítja" az Újvigadó is. 2014-ben adták át a helyére épített mélygarázst és vízi ködszínházat. Fotók: © Oláh Lajos


És végül két kép ugyancsak a múltból: a sziklás-csobogó és a nagyerdei víztorony 2014 előtti arca. Ezeket közmegelégedésre alakították át. Fotók: © Oláh Lajos



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Nagyerdei Víztorony. Fotók: © Oláh Lajos