Rohonczy József 80 éves fotográfiái

Debrecen lakói mindig is szívesen vakációztak a magyar tengernél. Így tett Rohonczy József is, aki ugyan nem a cívisvárosban született, ám élete utolsó évtizedeit itt töltötte az idevaló feleségével. Fotók: Rohonczy József / Debreceni Képeslapok

Ő készítette a most megosztott, nagyszerű felvételeket is a II. világháború előtti időkben. További remekművei ebben az albumban csodálhatók meg. Fotók: Rohonczy József / Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után.

A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A legnagyobb díszterünk volt

Debrecen vasúti kapujánál, a Nagyállomás előtt egy tágas hely terül el: a Petőfi tér. A szépen parkosított városrész az 1944-es bombázásoknak „köszönheti” a létét.

A Petőfi tér pazar látképe 1979-ben, Csobaji Előd felvételén

Eredetileg csak a pályaudvart szegélyező övezet volt a Petőfi tér, amit még korábban Népkertnek neveztek. A mai Holló János és Wesselényi utcák között csendes, de annál gyönyörűbb utcák húzódtak, ahol a Royal Szálloda, a törvényszéki palota és a nagy zsinagóga is tündökölt – nem beszélve a túloldali, pompázatos Nagyállomásról.

A háborús pusztítások és az azt követő városrendezések (bontások) miatt a csodás múltat ma már csak a kamarapalota és az egykori Hatvani-kollégium hirdeti. Az utcákat megszüntették, és a Petőfi teret kibővítették (s emiatt nagyobb lett, mint az Egyetem tér és a Bem tér). Az ezáltal létrejött, hatalmas téren állították fel Medgyessy Ferenc szobrát Petőfiről (majd az emlékezetes szovjet repülőszobrot), körben lakó- és irodaházakat építettek, a szabad részen pedig káprázatos virágágyásokat és szökőkutat is kialakítottak.

A tér túloldalán az új Nagyállomást és a 22 emeletes lakóházat is felhúzták. Nyilvánvaló, hogy a korábbi óváros hangulata és építészete teljesen más volt, de az is igaz, hogy az új Petőfi tér a megannyi zölddel és virággal szintén üde hely lehetett.

A Petőfi tér 2020. július 11-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Jobban mondva csak volt üde hely. Ugyanis 2018 óta már alig gondozták, s emiatt igencsak siralmas volt az állapota. Az átépített teret végül a közelmúltban adták át, s többek között ledózerolták a szökőkútját, rácsos játszóteret csináltak, hatalmas rozsdás vastömböket raktak ki, és lesz még egyebek mellett medence és tóparti büfé is.

Ezt a képet és a legfelsőt a tervező Mikolás Tibor életmű-kiállításán repróztuk a Méliusz Könyvtárban

A fenti albumunk fotósai és forrásai: 70872-Panoráma, Balassa, Csobaji Előd, Hagyaték, Horváth Zoltán, Képzőművészeti Kiadó, Megyei Tanács, Tulok Ferenc, Vencsellei István, Virágkarneváli Szervezőbizottság / Berczi Ferencné. Jó múltidézést! DBKL

Kilátás a Petőfi térre a Nagyállomás felől, a 22 emeletes lakóház megépítése előtti időkben.
A fotókat Barbócz Erzsébettől kaptuk a családi felvételeik közül, nagyon köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az art déco-mágus Sajó István családi fotói

Debrecen egyik legnagyobb építészének, a régi Nagyerdei Stadiont is tervező Sajó Istvánnak (1896–1961) a családi fotóiból tett közkinccsé néhányat a Fortepan.hu.

A megosztott képeket eddig is ismerhették a géniusz tisztelői például a Modem 2016-os életműtárlata, valamint az annak alapján összeállított album révén. Mégis azonban a széles közönséghez való eljutás érdekében nagy szükség volt arra is, hogy a család felajánlása révén szabadon elérhetők és használhatók legyenek ezek az ereklyék.

A közzétett fotográfiák a felirataik szerint 1946 és 1960 között készültek. Általuk nemcsak az építész  civil arcára csodálkozhat rá az utókor, hanem immár a családtagjai is megmutatkoznak az otthonukban.

Ez pedig a mai Vásáry utcai art déco lakóházban található, amit szintén a Mester tervezett, s a legtöbb eleme ma is az eredeti. A képeken derűsen pipázgató Sajó István tágas lakását különleges kályha, komód, szőnyegek, valamint festmények és szobrocskák is díszítik, és ezekről az is megállapítható, hogy a nem art déco stílusúak is jól megférnek ott.

Nem mindennapi az íróasztal se, ugyanis a lába egy magazintartó, dupla körpolc, amin egy dekoratív földgömb is áll. Nem lepődnénk meg, ha ez a glóbusz kinyitható lenne, és újabb kincsek, netán koccintó nedűk lapulnának benne.

De miért is érdekes mindez? Mit köszönhet a világ Sajó Istvánnak? Debrecenben ő tervezte többek között az első stadiont, a Hatvan és Vásáry utcai bérpalotákat, Simonyi úti villákat, a Szoboszlói úti iskolát, sőt a város első hűtőházát is, ami ma is megvan a Vágóhíd utcán. Mindemellett közreműködött a Bethlen utcai OTI és a modern Nagyállomás létrehozásában is.

Amerikában felhőkarcolók is születtek a munkásságának köszönhetően. Ünnepelt építész volt ott, de ő hazatért Debrecenbe, mert visszahúzta a szíve, a honvágy.

A Mester mint nagy futballrajongó a Bocskai FC társelnökeként is tevékenykedett, s a stadionban saját helye volt. Hatvanöt éves korában, 1961. március 11-én hunyt el. Éppen az általa tervezett stadionban nézett futballmeccset, amikor sajnos infarktust kapott...

Sajó István (zászlóval) a Venus București és a Bocskai FC 1932-es meccsén. Fotó:Fortepan / Sajó István

DBKL

A Wesselényi utcai csendőrlaktanya

A fehér kaszárnyaépület egy Ikarus-trolival. Nagyításért kattints a képre!

A debreceniek közül sokan Kelettervnek nevezik azt a különös, de tekintélyt parancsoló épületet, amelyik a Wesselényi utca 6. szám alatt áll. A nagy fehér háznak azért ez az egyik elnevezése, mert korábban a falai között működött a Kelet-magyarországi Tervező Vállalat (a szocialista időkben egy Kossuth-szobor is volt az ottani parkban). A titulus azonban immáron tévedés, mivel a cég utódja évek óta az Arany János utcában székel.

Azt sajnos kevesen tudják, hogy a Wesselényi–Irinyi-sarki „palota” nem a fenti társaságnak készült, és a közhiedelemmel ellentétben nem is szocreál stílusú. A neoklasszicista oszlopokkal tagolt homlokzatú létesítmény ugyanis eredetileg a városi csendőrség második laktanyájának épült; az első a főutcán volt.

Az egyik gyönyörű lámpamatuzsálem

Az akkor még Wesselényi téri objektumot 1930-ban adták át, mégpedig Gerlóczy Gedeon tervei eredményeként. Napjainkban magántulajdonban van, a termeiben főként képzőhelyek és irodák működtek, ugyanakkor időnként azt is rebesgetik, hogy ezt az épületet is lebontják. Reméljük, ez csak kacsa! Aki kíváncsi a múltat idéző díszítőelemekre, még láthatja a komplexumot övező kerítés lándzsás motívumait, a méltóságteljes kandelábereket, a zászlótartókat, valamint a lépcsőház kovácsolt korlátjain függő, arany virágokat is. Az alagsorban járva pedig az is elképzelhető, hogy anno ott őrizték az előállítottakat, vagy éppen ott tárolták a kantin boroshordóit...

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A kaszárnya előtti Kossuth-szobor. Fotó: Ruttkay Pál, Magyar Rendőr

A Szent Korona Debrecenben

Debrecen az 1848/49-es szabadságharc idején Magyarország fővárosa volt. Hiszen itt működött az országgyűlés, a kormány, és a cívisvárosban mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását, sőt a tavaszi hadjáratot is a cívisvárosból irányították. Kossuth Lajos a városházán lakott a családjával, és ott helyezték el a koronázási kincseket is. Ennek tiszteletére volt látható kiállítás a 170. évfordulón a Déri Múzeumban, Kossuth Lajos azt üzente... címmel. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A tárlaton a gyönyörű Szent Koronánk másolatát is megcsodálhattuk. Ennek kapcsán mutatjuk be a Debreceni Egyetem dísztermének központi ablakát, amit az akkori idegenvezetők világnapja alkalmából tett sétán örökítettünk meg. Ezen a páratlan kompozíción a koronás államcímer, valamint a Református Kollégium pompázik. Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Ez a palota épült volna a Sas utcai lakóház helyére

Debrecenben a sok modern stílusú épület között található egy Schmidt Tibor-féle lakóház is a Sas utcán, mely egyébként a Csapó utcát, valamint a Kossuth utcát köti össze.

Egy korábbi helytörténeti rendezvényen kiderült, hogy 1905-ben született egy terv arra, hogy az ingatlanon  Reichmann Ármin szépséges kávé- és bérháza épüljön fel. Nem is akárhogyan: a híres-nevezetes Komor Marcell és Jakab Dezső elképzelései alapján. A Csokonai Színház melletti, hosszan elnyúló épülettömb azonban mégsem valósulhatott meg. A tanács ugyanis csak egy kaput engedett nyitni hozzá. Nagy kár!

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Egyetem tér, 1938–1966

Kirándulóbusz és diákok 1966-ban a tudományok palotája előtt. Fotó: Magyar Rendőr

Debrecen legszebb franciakertje a megalkotása óta örök ihletője a szépet kereső fotósoknak.

Fiatalok 1934-ben, a medencénél. Szobrok, konzi majd csak évtizedek múlva... Fotó: Orosz Heléna

(A galéria a képre kattintva is megnyitható.)

Ebben az összeállításunkban a Fortepan.hu-n fellelhető, Egyetem téri régi képeket mutatjuk be.
A fenti két fotó Orosz Helénától származik 1934-ből.

A csoportkép már egy 1943-as diplomaosztóról maradt fenn, Mészöly Leonórától.
Van egy 15 évvel későbbi, már Kádár-címeres is, amit Nagy Gyula jegyez, íme:

1958-as az alábbi vidám csoportkép is. Ugyancsak Nagy Gyula műve.

Az akkor még önálló, de a Debreceni Orvostudományi Egyetemhez tartozó klinikák főépületét (amit szintén Korb Flóris tervezett) 1959-ben kapta lencsevégre a sokat emlegetett Szánthó Zoltán.

A következő felvétel dátuma 1963, és a Fortepan neve alatt fut, még mini sziklákkal:

Egy évet ugorva, az alábbi szép hölgyet Urbán Tamás örökítette meg a medence vízesésén.

Ugyanarra az évre datálták szintén Urbán Tamás fotóját egy másik nővel is. Akkor egyébként még nem került ki az összes medenceszobor, majd csak 1965-re. Itt a Vízbe nyúló fiút láthatjuk...

Őriz képet a Fortepan a sziklakoszorúkról is, amikből az 1960-as évektől lövelltek ki a vízsugarak, és azokban lapultak az esti díszkivilágítás színes fényű reflektorai is.

A fenti kép eredetijét a Magyar Rendőr készítette 1966-ban. A Magyar Rendőr másik szuper fotóján egy kirándulóbusz is szerepel, no meg sok korabeli ember, szintén 1966-ból.

Ugyanabban az esztendőben fotózta az alábbi jelenetet Szánthó Zoltán. Látható az is, hogy a templomtoronynak még nincsen órája...

1966-ban nagyon termékenyek voltak a környéken alkotó fotósok. Magától értetődő, hogy a szomszédos klinikákhoz is átruccantak. Megint csak Szánthó Zoltán képe következik.

Az alábbi életképet szintén a zuhatagnál rögzítették 1966-ban. A szerzője ugyancsak Szánthó Zoltán.

1966-ra a modern stílusú kollégium is elkészült, lásd Szánthó Zoltán felvételén:

És majdnem végül ismét egy 1966-os Magyar Rendőr-fotó az egyetem lépcsőjén tereferélő diákokról.

Mi tagadás, szép idők lehettek... (Színes retro összeállításunk idekattintva csodálható meg.)

DBKL

Bónusz kép 1973-ból: kiállítás a főépület díszudvarában. Fotó: Urbán Tamás