Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kávé. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kávé. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 18., kedd

Az Omnia Kávészalon és a mopresszó

Debrecen egyik hajdani kedvelt és különleges vendéglátóhelye, az Omnia Kávészalon 1969. augusztus 20-án nyílt meg a Vörös Hadsereg útján, egy napon a Széchenyi utcai Sumen Étterem átadásával. Ezt idézzük meg most, elsőként Bencze László 1974-es, alábbi fotójával a Fortepanról. A helyi lap korabeli cikke szerint a kávészalont a Béke Presszó helyén nyitotta meg a szalon, a vendéglátó vállalat és a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat együttes anyagi áldozattal. 


A 80 vendég befogadására alkalmas kávéházban Omnia kávét és Omnia kávés italokat, süteményeket szolgáltak fel. Később olyan akciók is voltak itt, hogy például aki dupla kávét rendelt, az egydekás Omnia kávécsomagot kapott ajándékba. De rendeztek itt teakóstolót és művészlemez-válogatásokat is. A következő fotó a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származik, mely 1984. október 22-én készült. A képen az is látszik, hogy a Gregersenné Lux Alice homlokzati szobrai melletti kapualjból akkor már egy kertmozi nyílt. Ebben a mopresszóban a tűzfalra vetítettek, a vendégek pedig a film nézése közben ehettek-ihattak és dohányozhattak is (ilyen több helyen, például a Régi Vigadóban is működött). Ma már nincs se mozi, se a kávészalon: a helyiségben butik található. Összeállításunk következő képeivel mindezeken túl azonban az épület egykori könyves-, valamint játékboltjának emlékét is feleleveníthetjük...


DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


2026. március 11., szerda

Vénkerti Oázis a Füredi úti panelsoron

Debrecenben az „átkosban” az egyik legtovább nyitva tartó piálóhely a Füredi út (akkor Hámán Kató) és a Böszörményi út sarkán működött, Oázis néven. A búfelejtő 1985. április 17-én nyílt meg, és reggel 9-től hajnal 2 óráig fogadta a betérőket. Nyaranta sokan ültek az elé kitett utcai asztaloknál,és bent bent is alig lehetett moccanni. A közeli Kossuth Laktanyából nem kevés sor- és hivatásos katona is itt kezdte és fejezte be a kimaradását vagy az eltávozását. Rajtuk kívül művészek, a tömeg miatt állambiztonságiak, valamint vénkerti lakótelepi és távolabbi „névtelen” civilek is aktívan múlatták itt az időt.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A hajdani Csillag Csemegével átellenben lévő vendéglő túlélte a rendszerváltoztatást (eleinte virágbolt is volt ott), majd azonban némi agóniát követően 2017-ben sajnos végleg megszűnt. Napjainkban kerékpárbolt és -szerviz működik az átalakított épületében. Olvasónktól, Szegedi Zsolt Józseftől azt is megtudtuk, hogy a volt Oázissal szemközti, újkerti kis presszó, a Surranó szintén nincs meg már, hanem trafikként működik.

Nyitási beharangozó a Naplóban


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A nyitókép teljes méretben. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2024. július 3., szerda

Kakaó, kifli a bárpultnál: a Nagyállomás tejivója


Debrecenben 1974 novemberétől évtizedeken át működött a Nagyállomás éjjel-nappali nagy várótermében a tejbár, más néven a tejivó. A „bár” titulust azért kaphatta, mert bárszékeken ülve lehetett fogyasztani. Ez nem önkiszolgáló vendéglő volt, mint a Kossuth utcai (ahol falicsapokból kellett engedni a sárga műanyag bögrékbe a tejet, kakaót, teát stb.), hanem pultosok szolgálták ki a betérőket. Miként az Bauer Sándor 1974-es fotói révén is felidézhető, a Nagyállomás tejbárjában a kínálatot poharas és kimérős tejitalok, sajtok és más tejtermékek, továbbá pékáruk, sütemények, hidegtálak, desszertek, kávé, italok stb. alkották. A Nagyállomás tejivójának falát egy tejfogyasztást népszerűsítő, bocis embléma is díszítette. Itt nem volt kapható tejberizs, rántotta és főtt virsli, mint a Kossuth utcai talponálló tejivóban. (Régi fotók tanúsága szerint a Piac utcai Régi Városháza épületében is működött tejivó, no meg persze a lebontott Nagyerdei Strand négyméteres medencéjénél is.) 

A Nagyállomás tejivója 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A Nagyállomás panorámaablakos váróterme a Petőfi téri villamosfordulóra nézett, és a falak mentén sorakoztak benne a masszív fapadok. A tejbárral szemközti végében kialakított másik, szintén lépcsős emelvényen ugyancsak egy vendéglátóegység üzemelt. Ebben a tágas helyiségben is, mint akkoriban mindenhol, lehetett dohányozni is, következésképpen a gomolygó füst is hozzátartozott a váróterem hangulatához. „Természetesen” sajnos ma már ezek a presszók, sőt a váróterem sincsenek meg: a tejivó és a szemközti italbolt régen megszűnt, a váróterem pedig nem működik. A területéből leválasztott kisebb részeken különféle boltok működnek, ahogyan az egykori Resti helyiségeiben is.

A tejivót egy bocis rajz is díszítette. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2023. április 13., csütörtök

„Reggeli menü” 10 éve egy vicces presszónkban

Ezt az összeget bizonyára ma is szívesen elfogadnák a látogatók. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben is sokan kezdik szívesen a napot valamelyik vendéglőben, legyen szó szendvicsről, kávéról vagy más italról. Így volt ez 10 éve is, amikor a fenti humoros táblával a Sámsoni út egyik búfelejtője invitálta a betérőket. Akik engedtek a kerthelyiséges presszó csábításának, megkóstolhatták a finom retróhabos kávét is. Ez többek között abból állt, hogy a feketét szifonos nyalánksággal koronázták meg. Apropó, ma is lehetne követni az egyik nagyerdei vendéglőnk korábbi példáját, mégpedig azt, hogy időnként az 1970-es évek áraival kedveskedett a vendégeknek.

A Sámsoni úti vendéglő 2013-as hirdetményének egy másik változata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Végül íme, a hasonló múltidéző összeállításaink:

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2016. november 11., péntek

Egy kávé Attilával

A debreceni belváros legismertebb embere, Attila mostanában kevesebbet volt látható a törzshelyének számító lépcsőn. Az esti nulla fokban azonban újra ott ült a Piac utcán, és amikor odaértünk, egy kávét kért magának. Hosszú „műszak” várt még rá, s a feketét készítő nő is azt mondta, hogy időnként reggelig is az ajtó előtt marad. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


Attila – aki a nyári forróságban is alaposan felöltözik – ennek ellenére azt válaszolta, hogy nem fázik, s mutatta is, hogy egy hullámkartonon ül. Hálásan köszönte a gőzölgő italt, és mosolyogva forgatta kezében a poharat. Közben pedig szerencsére más jótét lelkek is érkeztek hozzá, és pár kedves szó kíséretében egy kis pénzt is csúsztattak a markába...
Ha teheted, látogasd meg Te is – őt és a rászorulókat!

Frissítés: Attila 2019. november 14-én hajnalban cserbenhagyásos gázolás áldozata lett.

Jólesett a forró kávé a hideg éjszakában! Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2015. június 27., szombat

A víztorony bent és fent + esti fotók

Debrecen új szuper nevezetessége 2015. június 26-án megnyitotta a kapuit. Egyelőre tesztüzemmódban működik, de már bebarangolható szinte töviről hegyire. Mi is ezt tettük.

A Nagyerdei Víztorony korábbi, eredeti tervezői és építői táblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Pallagi úton álló, évszázados építmény előtt már működnek a csobogók. A kapun belül is csörgedeznek a vízlépcsők, viszont biztonságos kerékpártároló a közönségnek sajnos egyelőre nincsen se kint, se bent, se elöl, se hátul.

A Nagyerdei Víztorony új alagsora előtti tér, körülötte a belső vízlépcsőkkel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ha a külső lépcsőn megyünk fel a kávézóhoz, akkor ott kénytelenek vagyunk rátaposni a földrétegre is, amin elvileg fűnek kellene kinőnie. Bent viszont kellemes hangulatú a presszó, s az alatta lévő szinten (ahova rögtön a Pallagi útról is bejuthatunk) képzőművészeti tárlat is megtekinthető.

A tarka-barka kávézó a második szinten. Eddig ingyenes a belépés. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A látogatók most a vendéglő szintjéig mehetnek fel ingyen. Már onnan is körbe lehet nézni valamelyest, és a kinti kerthelyiség is használható. A hely egyébként vidám és bohém retro.

A vasbeton-csigalépcső és a középső mászófal (háttérben a lenti főkapu). Fotó: © Debreceni Képeslapok

Aki a kioszk tetőteraszától tovább haladna, s fel akar menni a kupola körüli kilátóba, annak már jegyet kell váltania a földszinti recepción. Ez 600 forintba kerül, viszont a nézelődés után jár érte egy kávé vagy egy ásványvíz is.

A kupola alatti lélekvesztő... Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kupolába előbb a nagy vasbeton-csigalépcsőkön kell menni. Aztán a második emelettől egy olyan fém „tyúklétra” következik, ami a tériszonyosoktól elég nagy önuralmat követel.

A Nagyerdei Strand csúszdás pancsolómedencéje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Én már máskor is voltam ezen a lépcsőn, és minden elérhető magaslatra felmegyek, de bevallom, nekem is össze kellett szorítanom a fogamat. Tudniillik ilyen helyzetekben kissé rám tör a lábremegtető viszolygás.

Az Aquaticum Mediterrán Élményfürdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Na de hamar fel lehet érni a kilátóba, ott pedig már jó magas a védfal. Fantasztikus a kilátás is, és érdemes jó sokáig élvezni a nagyerdei panorámát és a jó levegőt – annál is inkább, mivel nincsen korlátozva a fent tartózkodás ideje.

A Nagyerdei Stadion. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szuper feeling ellenére egyetlen zavaró körülmény azért csak akad fent. Nevezetesen, hogy igen sok kis fehér, kellemetlen bogár repked ott, s ráadásul tömegesen telepednek az emberre. Szerencsére, amikor visszatértünk a lentebbi szintekre, akkor a kis dögök már elszálltak.

A Debreceni Egyetem orvostudományi centrumának (a klinikáknak a) főépülete, előtérben a strand öltözőépületének tetőnapozója. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Összegezve a víztorony-látogatás során szerzett élményeinket, csöppet sem bántuk meg, hogy engedtünk a kísértésnek. Nyilván, a legszuperebb az lenne, ha ingyen lehetne felmenni, de ennek ellenére bátran ajánljuk másoknak is, hogy legalább egyszer időzzenek el a kupola körül – aztán pedig kóstolják meg a ház kávéját is.

A vízi ködszínház szökőkútja és a Hotel Nagyerdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Összeállításunk végére hagytam egy másik blokkot is. A 2015. június 28-án készített sorozatban a Nagyerdei Víztorony esti díszkivilágításának színeit láthatjuk viszont...


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!