Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ital. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ital. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 16., csütörtök

Egy bohém törzshely volt a sarki kockaházban: a Művész

Debrecen belvárosának kedvelt vendéglője volt az 1959-ben megnyitott Művész Espresso a Liszt és a Blaháné utca sarkán, ahol az italok és sütemények fogyasztásán kívül élőzenére is táncolhattak a látogatók, köztük a szomszédos Csokonai Színház művészei. A nyitás évében készített fotók tanúsága szerint a presszó nemcsak ízlésesen berendezett, hanem I. osztályú is volt.


Ma már csak cukrászda működik ebben a saroküzletben, s a parkot is átépítették. Eredetileg állítólag itt állt a Bőség című szobor is, ami két ruhátlan, teltkarcsú nőt ábrázol. Összeállításunk alábbi részében Kedves Olvasóink múltidézései közül válogatunk, amelyeket korábbi posztjainkhoz osztottak meg erről a legendás vendéglátóhelyről.
Kati Ujvárosiné: „Nagyon látogatott hely volt. Munkaidő letelte után, záróráig, telt házzal üzemelt. A Színház felőli sarkon pedig egy cukrászda volt, amely szintén nagy forgalmat bonyolított.”
Katalin Torma Micskeyné: „A 60-as években a Gépipari Technikum zenekara, a Speakers együttes (Balogh Tamás, Balogh Tibi, Pirigyi Pisti) játszott hetenként kétszer, kedden és szombaton, 5 órától kb. 9-ig! Nagyon jó volt!!!! Nem hiányoztunk soha.”

A Művész főkapuja. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor, 1959

István Kristóf: „Kisgyerekként idejártam csavaros fagyiért, az ablakból szolgálták ki. Vittem a 10 meg 20 filléreseket, bedobáltam a plexi lapok közé, és amikor a pultos hölgy megnyomta a gombot, azok beestek a pénzes kazettába. Hú, mindig tátott szájjal bámultam, akkora varázslás volt! Imádtam!”
Attila Barak: „Nagyon jó hely volt. Koós Jancsi is énekelt ott anno. Kettéválasztották a belső részt. Liszt F utca felől cukrászda. Blaháné utca felől üres. Majd' 50 évet éltem a környéken.”
Erzsi Magyar: „Nagyon szerettük. Esténként zene is volt. Különféle programokat szerveztek pl. presszó színpad, író-olvasó találkozók, jó kis találkozóhely volt a fiataloknak!”
Anna Kiss: „Nagyon sok baráti beszélgetés, találkozás színtere volt. Központi hely, könnyen elérhető a városból bárhonnan, és nem volt kötelező fogyasztani nagy tételben. Egy ásványvíz mellett is el lehetett üldögélni.”
Gusztáv Szabó: „Még Hofi is megemlíti egy kabaréban azt, hogy az a beszélgetés ott történt, amikor a "karmester felkéri, hogy este ő játsza a francia királyt a János vitézben". Egyébként gyermekkoromban sok művészt láttam a presszó teraszán fogyasztani.”

A Művész belső tere. Fotó: Fp / Bauer Sándor, 1959

A Művész Espresso vendégei a presszó előtt fekvő, Liszt parknak is nevezett, hangulatos süllyesztett liget fái alatti padokon ülve is elnyalogathatták a tölcséres fagylaltjaikat. Ennek a már nem létező, csobogós helynek a története idelátogatva idézhető fel sok szép régi képpel.

A Művész belső tere. Fotó: Fp. / Bauer Sándor, 1959


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Művész épülete. Fotó: Fp. / Bauer Sándor, 1959

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
A korabeli árlap másolatát Görög Rita osztotta meg az olvasóinkkal. Köszönjük szépen!

2026. március 11., szerda

Vénkerti Oázis a Füredi úti panelsoron

Debrecenben az „átkosban” az egyik legtovább nyitva tartó piálóhely a Füredi út (akkor Hámán Kató) és a Böszörményi út sarkán működött, Oázis néven. A búfelejtő 1985. április 17-én nyílt meg, és reggel 9-től hajnal 2 óráig fogadta a betérőket. Nyaranta sokan ültek az elé kitett utcai asztaloknál,és bent bent is alig lehetett moccanni. A közeli Kossuth Laktanyából nem kevés sor- és hivatásos katona is itt kezdte és fejezte be a kimaradását vagy az eltávozását. Rajtuk kívül művészek, a tömeg miatt állambiztonságiak, valamint vénkerti lakótelepi és távolabbi „névtelen” civilek is aktívan múlatták itt az időt.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A hajdani Csillag Csemegével átellenben lévő vendéglő túlélte a rendszerváltoztatást (eleinte virágbolt is volt ott), majd azonban némi agóniát követően 2017-ben sajnos végleg megszűnt. Napjainkban kerékpárbolt és -szerviz működik az átalakított épületében. Olvasónktól, Szegedi Zsolt Józseftől azt is megtudtuk, hogy a volt Oázissal szemközti, újkerti kis presszó, a Surranó szintén nincs meg már, hanem trafikként működik.

Nyitási beharangozó a Naplóban


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A nyitókép teljes méretben. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2026. február 2., hétfő

A Vágóhíd utcai Kati Kocsma legendája


Debrecenben a hajdani 4-es villamos végállomásánál, a Vágóhíd utca túlsó felén működött az egykori legendás Kati Kocsma. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Presszóbelső. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A hőskorban, amikor még léteztek a Vágóhíd utcai és a környékbeli szocialista nagyüzemeink (többek között a Debreceni Dohánygyár, valamint az immár eltűnt baromfi-feldolgozó), ez a III. osztályú vendéglő is óriási vendégsereget szolgált ki.

Enteriőr, 2. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Összeállításunk képeit a Kati Kocsma bezárása előtt készítettük, amikor már a berendezései is eladók voltak. A dombon lévő vendéglőépület szerencsére ma is megvan.

2022. április 22-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Megvan, csak éppen már más funkciót adtak neki. A feliratok nyomai és egy sörreklámos lámpa azonban így is láthatók a homlokzatán.

A pult. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A legenda szerint Debrecen második legrégebbi működő kocsmája a Kati volt, a ,,legöregebb" címmel pedig a Vágóhíd utca innenső végénél található Vadászkürt Vendéglő büszkélkedhetett (ez még megvan, csak más névvel).

A főfal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az utóbbiról az járta, hogy titkos alagút kötötte össze a pavilonlaktanyával. A legidősebb kocsmák közé tartozik a még szintén prosperáló Fácánkakas a Maróthi utcában, míg például a „Don-kanyar” büfének már csak az épülete van meg a Rakovszkyn.

2025. I. 31. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Retró relikviák. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A sín maradékával. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2025. december 18., csütörtök

A hordóasztalos, zsíros kenyeres Óbester Borozó

A volt Óbester Borozó. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen híres vendéglője volt az Óbester Borozó a Péterfia és az Ajtó utca sarkán. A Fortepan e szép emlékű italboltról és a bájos alkalmazottakról közölt most egy 1985-ös vidám képet. Ezt osztjuk meg annak reményében is, hogy a fotó szereplői mindannyian jó egészségnek örvendenek. A ma is sokak szívét megdobogtató búfelejtőről egy korábbi Facebook-posztunkban Mátyás Tibor tulajdonos leírta: a vendéglőnek 1967 és 1990 között volt Óbester a neve, azóta pedig Mátyás Pince.

Egykori dolgozók Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Borsodi Nagy Katalin olvasónktól  azt is tudjuk, hogy például a 60-as, 70-es években Platkó Norbert és a felesége vezették az Óbestert. Nemes József felidézte: „Mi, a kollegái, és a törzsvendégek többsége Robi bácsinak szólította! Kimondottan egy finom úriember volt! Éva néni egy kedves jó kollega!” Barkász Éva így áradozott: „Az Óbester, zaftos kenyér, vörösbor, úgy 5o éve!” Hegedűs Ildikó pedig ekként fogalmazott: „Isteni volt a zsíros kenyér, lila hagymával, na és a borocska.”

Óbester fa törzskupa.. A fotót Barna Sándornak köszönjük

Préz Lipóttól megtudtuk, hogy nekik is a törzshelyük volt a hatvanas évek végén, mint középiskolásoknak. A kolbászzsíros kenyér ingyen volt, annyit ettél belőle, amennyit akartál. Aztán ittad rá a bort. Na az már pénzbe került! Barna Ildikó arra figyelmezetetett, hogy ne feledkezzünk el az erdélyi kicsikéről (a mititei kis kolbászkáról) sem, ami nagyon finom volt.
Sokan emlékeznek még a hordókból készített asztalokra és székekre, valamint az üveg lopótökökre és a törzskupákra is. Várkonyi Attila azt is jelezte, hogy az Óbester a nagyapjának, Várkonyi Károly grafikusművésznek is kedvenc helye volt. Ő készítette az egyik törzskupás találkozó meghívóját is. A plakát reprodukcióját Csoknyai Melinda osztotta meg a Facebook-oldalunkon (lásd e cikk végén).
Barna Sándor fényképet küldött a birtokában lévő, 1972-es Óbester-fakupáról, amit a mai napig használ. Mint tudatta, Várkonyi Karcsi bácsi tervezte. „Minden hétfőn a műteremben vörösboroztunk a Művész presszóval szembeni tetőtérben. Hatalmas élmény volt!” Barna Sándor egy másik fotón azokat a kellékeket is bemutatta, melyekkel dobni kellett. „Nem az számított, hogy mekkora a dobás összege, hanem három egyformának kellett lennie, és ha csak egy is eltért a másik kettőtől, akkor a dobó kimaradt a következő pohár borból! Nagyon ritkán fordult elő, hogy valaki három egyforma számot dobott volna! Ezek a kellékek is 1972-ből származnak.”

A kockajáték. A fotót Barna Sándornak köszönjük

Sebestyén Ágnes leírta: „Úgy emlékszem, havonta volt találkozó a természetjáróknak. A falon vitrinben sorakoztak a fakupák, melyekre Várkonyi Kari bácsi festette mindenkinek a foglalkozására jellemző figurát. Az én kupámat gyorsíróceruza díszítette. Az évek múltával keveset jártam az Óbester Borozóba, pedig a Bem téren laktam. A szárazságtól megrepedt a kupám! Szívesen hallgattuk Kari bácsi élményeit, különösen a Margit dán királynőnél tett látogatásának történetét.” Ezek mellett a szomszédos húsbolt, a közeli cukrászda, laktanya és patika is maradandó élményt nyújtott a Facebook-oldalunkon hozzászólók számára. Olvasóink tartalmas és élvezetes  múltidéző hozzászólásai a helyről és a környékről idelátogatva tekinthetők meg.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A plakátot Csoknyai Melindának köszönjük

Vendéglátós cikkeink sok régi képpel:

2025. december 10., szerda

Otthonos kis zug a Csapó utcán: a Turmix Bár


Debrecen kevés ma is tevékenykedő régi vendéglőinek egyike a Csapó utca elején található Dollárházban működik. Ez a nevezetes presszó nem más, mint az 1971. december 10-én átadott Turmix Bár. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

2025. I. 29-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ma már másabb profilú helyet újságírók is előszeretettel látogatták a közeli szerkesztőségből.

A mai cégtábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az eredeti kínálatát pedig az alábbi cikk sorolja fel. Végül az akkori árak is feleleveníthetők. Jó étvágyat és időutazást Mindenkinek! 


Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. (Helytörténeti Fotótár)

2025. augusztus 29., péntek

Ma 50 éve kezdték gyártani Debrecenben a Traubisodát

A Debreceni Állami Gazdaság Traubisoda-üzemét 1975. augusztus 29-én avatták fel. Az ünnepélyes átadáson Nyerges János, a gazdaság igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük azokat az osztrák és olasz partnereket, akik segítettek az üzem létrejöttében. Elmondta, hogy nagy szükség volt az üzem létrehozására, hiszen eddig nem volt kielégítő az üdítőital-ellátás.  A Napló tudósítása szerint a beruházást igen rövid idő, 9 hónap alatt valósították meg. A megnyitó után Czakó Gyula építésvezető átadta az üzem jelképes kulcsát Nyerges Jánosnak, a Debreceni Állami Gazdaság igazgatójának, majd kitüntetéseket nyújtottak át azoknak a dolgozóknak, akik legtöbbet tettek az üzem mielőbbi átadásáért.

Az állami gazdaság. Fotó: IPK Vállalat, 1978

Egy másik cikk szerint a debreceni nagyüzem jelentős mennyiségben termesztett szőlőt is – a fő profil, a gyümölcs mellett –, amelynek egyik feldolgozási módja a Traubisoda-gyártás. A magyar élelmiszer-gazdaságban korábban az volt a gyakorlat, hogy a mezőgazdaság termelt, a kereskedelem pedig megvásárolta és értékesítette ezeket a termékeket. Az állami gazdaságban ezt a korábbi – nem túl kedvező – gyakorlatot szándékoztak megváltoztatni, amikor elhatározták, hogy bizonyos ágazatokban teljes vertikumot alakítanak ki, vagyis termelnek, feldolgoznak és értékesítenek is. A természetes alapanyagú, mindenféle tartósítószer felhasználása nélkül készült üdítők akkor is a nyugat-európai szabványnak megfelelő technológiával készültek.

Traubi a bringán. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

Magyarországon osztrák licencia alapján, először 1971 augusztusában kezdték meg a Traubisoda üdítőital gyártását a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonaligai üzemében.A külföldön akkor már népszerű, kellemes savanykás ízű üdítővel rövidesen megismerkedhetnek a hazai fogyasztók is – adta hírül a korabeli Napló. A nálunk is közkedveltté vált szénsavas szőlőlé gyártási licencét 1970 októberében vásárolta meg a badacsonyi gazdaság az osztrák Lenz Moser Haus cégtől, s nem egészen 10 hónap múlva már termelt a 17 millió forintos beruházással épült üzem. Sőt, 1972-ben már megközelítőleg 15 millió palackot töltöttek meg Traubival. Hazánkban később a Badacsonyin és a Debrecenin kívül a Kunbajai és a Csányi Állami Gazdaság is gyártotta ezt az üdítőitalt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

 
Tíz évvel később. Cikk / Fotó: HBN

2025. március 26., szerda

A Páll, Gambrinus, Kinizsi... nyomában – a debreceni sörkultúra kialakulása és históriája

Debrecen és a sör a XIX. és a XX. század fordulóján – ez is témája lesz az Új Judit sörkutatóval (Csicsogó Produkció) folytatott tereferének a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytöri Klubjában 2025. április 8-án 17 órától, az intézmény II. emeleti termében. Az ingyenes, nyilvános összejövetelen a meghívott szakértővel Vass Attila Tamás, a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegének munkatársa beszélget.

 
Mindeközben pazar régi fotókban is gyönyörködhetnek az érdeklődők, ugyanis a remeknek ígérkező eseményt vetítés is színesíti. Ennek köszönhetően felidézhető a Gambrinus, a Páll, a Kinizsi söröző, valamint a régi Angol Királynő, Aranybika és takarékpénztár épületében működő sörcsarnok is. A program leírása idelátogatva ismerhető meg.

 
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!