70 éves a Piac utcai „átfordulós lift”

A Piac utcai kormányhivatal épületében működő páternoszter. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben a Ferencz József úton pompázott a Pannonia Szálloda, ami sajnos teljesen megsemmisült a '44-es bombázásokban . A helyén (melynek a neve akkor már Vörös Hadsereg útja volt), 1953 óta áll egy nagy irodaház, ami az új megyeházának épült meg a régi palota mellett.

A felújítását követően immár szürke színű páternoszter 2023. október 16-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kőlapokkal borított, modern stílusú, új épületről a korabeli útiköny is azt írta, hogy már az átadásakor se aratott osztatlan sikert. A ma már kormányhivatali központként funkcionáló objektumot mi is Debrecen „legcsodálatosabb épületei” közé választottuk. A Szent Anna-sarki épülettel kapcsolatban az azonban vitathatatlan, hogy az előterét Kovács Margit gyönyörű kerámiája díszíti (lásd e cikk végén).

A korábbi megyeháza (ma kormányhivatal) látképe a szemközti Kaszanyitzky-házból. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A páternoszter nem áll meg, menet közben kell
ki-beszállni. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sőt, itt működik egy különleges és leleményes találmány, a páternoszter is, amiből például az immár 50 éves DOTE Elméleti Tömbben található másik Debrecenben. A páternoszter-típusú örökmozgó liftek esetében nem egy vagy több kabin közlekedik le-fel egymástól függetlenül, hanem sok, kocsiszerűen összekapcsolva. Az épület aljára és tetejére érve vízszintesen haladnak vissza a le- vagy felfelé tartó irányba. Ezeken a szakaszokon a fülkék és az emberek sem fordulnak a fejük tetejére, mint például a régi vidámparki hajóhinta akrobatái. Az utasok már csak azért se, mert addigra el kell hagyniuk a kabint.

A fülkék folyamatosan, de lassan mozognak, tehát az embereknek eközben kell végrehajtaniuk a ki-belépés manőverét. A szerkezetet elsősorban az épület dolgozói használják, de természetesen az irodai ügyintézésre érkezett személyek közlekedését is segítik a hétszintes irodaházban. A tábla szerint 10 évesnél fiatalabb gyerekek és „testi fogyatkozásuak” nem vehetik igénybe.

Hasonló összeállításaink sok fotóval:

• A Bartók Béla úti, utolsó földalatti kerek WC
• Hogy került egy „Déri téri pad” a lakótelepre?
• A Piac utcai hangyaszázad
• A debreceni „Indiana Jones-híd”
• 150 éves a Vágóhíd utcai magányos kripta
• A Piac utcai szürke házról figyelő titokzatos alakok
• A nyári tábor kapuja, ahol jelszóval kellett belépni
• Egy óriási szobor, amit a többség sose láthat

Kovács Margit Szüret című kerámiamozaikja az irodaház földszintjén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A felújított páternoszter 2023. október 16-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A monarchia táltosai

A debreceni Nagyerdei Kultúrpark legszebb és egyik legértékesebb játszóeszköze a lovas forgó. Ebben a mesevilágban a gyerekek csodás paripák és dámvadak hátára pattanhatnak, és parádés hintókban is utazhatnak.

Egy igazi antik különlegesség a nagyerdei lovas forgónk

A boldog békeidőket idéző ringlispíl az egykori Li2-es csodarepcsi nagydombja és a kisvonat között pompázik. A lovas forgó nem csak a gazdag díszítettsége, a finom vonalai és a szépsége miatt kuriózum. Igazi kultúr- és ipartörténeti értékké mindemellett az teszi, hogy az 1800-as években készült az osztrák fővárosban. Hasonló remekmű csak Budapesten, Bécsben és Párizsban található.

A keskeny nyomtávú vonatfordítón forgó játékban fenséges szarvasok, izmos paripák és kecses csikók szolgálják a vágtatni vágyókat. Aki csak andalogni szeretne a Nagyerdő fái alatt, az a míves hintókban foglalhat helyet, de van olyan kocsi is, ami a játék körkörös mozgásán túl még a saját tengelye mentén is megperdíthető. A faelemeket egyébként hársfából faragták, a „nyargalászós” lovak pedig kovácsoltvas-rugózaton hintáznak. Mindemellett a játszóeszköz épülete is nagyon különleges.

Ez ugyanis egy oldalt nyitott, sokszögalapú szín. Időnként vannak olyan alkalmak a vidámparkban, amikor este színes égőfüzérek fényénél szórakozhatunk, s az tovább fokozza a varázslatos élményt. Szöveg, fotó, videó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Fekete-fehér tarkabarka

A Debrecenről készített, régebbi felvételek között nagyon sok még nem színes, de ugyanakkor napjainkban is vannak olyan fotósok, akik erre a módszerre esküsznek. 

A mai agrártudományi egyetem elődje a Böszörményi úton. Fotó: MTI / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata

A mostani csokorban ilyen képeslapokat mutatunk a múltbeli cívisvárosról. Az alábbi felvétel az akkor még Vörös Hadsereg útja nevű főutcánkat tárja elénk. A sínen Bengáli villamos tart a Nagyerdő felé, a városházán vörös csillag ágaskodik. A Kistemplom fél egyet mutat, a Nagytemplom háromnegyed 11-et. Fotó: Tulok Ferenc

A következő képen a 60 évvel korábbi Piac utcát láthatjuk, amint a Hungária-palotánál és a Csanak-háznál épp elpöfékel egy gőzvontatású masina, ami a villamosok előtt közlekedett 1884 és 1911 között. A Kistemplomon még a toronysisak díszeleg. Reprint: Uropath

Az alábbi felvételen már egy valóságos villamos-csúcstalálkozónak lehetünk tanúi az 1950-es évek belvárosában. Akkor még talán senki se gondolta, hogy 1975 júniusától már csak egy vonala lesz Debrecennek – egészen 2014 februárjáig, amióta üzemben vannak a CAF villamosok. Fotó: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata

A tuják utazóközönségének nagy részét akkoriban is a gyerekek tették ki, akárcsak napjainkban. Ezen az 1936. VI. 28-án készített, bűbájos fotón az Ispotály utcai iskola ötödikes tanulói láthatók, akiknek a szöveg szerint dr. Pallay Lajosné volt a tanítójuk. Fotó: „Perczel fiók fotóműterme”, Kálvin tér 8.

A csodás Aranybika megér még egy képet, s ezt a lapot azért mutatjuk, mert az 1960-as évek különleges szökőkútja is szerepel rajta. A zuhatagos, dupla medencés vizes látványosság körül gyep volt, ami mentén a villamossínek futottak. Fotó: Horváth Zoltán

A belvárosból kivillamosozva a Nagyerdőbe, ott szinte mindenki felkereste a mesés Egyetem teret is. Az alábbi (1963-as) panorámakép nemcsak a magasságok miatt lélegzetelállító, hanem azért is, mert még hiányoznak az újkerti és egyéb nagy házak, valamint a medenceszobrok is. Fotó: Pap

Az erdőjárást és ezt a fejezetet a szép emlékű Újvigadó egy felvételével zárjuk. A képen nemcsak a szórakozóhely jellegzetes rácsos fala fedezhető fel, hanem a villamossín felőli méhsejt-virágtartók is. A tavon látható egy csónak, de az emberek még/már kabátban sétálgatnak. Balról egyébként egy kerek, földalatti illemhely volt, utána pedig bent a stadion. A fotós háta mögött a Nagyerdei Strand terült el, ahol ma az élményfürdő van... Szerző: Ismeretlen

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Kálvin téri anziksz

Debrecen belvárosának egyik legkedveltebb és legforgalmasabb helye a Kálvin tér. Itt működik az Új Városháza, a Református Kollégium és a az egykori Uránia Mozgóban a Vojtina Bábszínház is.

1990-ben még őrizte a park a régi vadregényes-romantikus voltát. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A terület a XIX. században még valóságos portenger volt, ahol kóbor állatok is szabadon járkáltak.

A fotót a malomparki postán bemutatott bélyeg- és képeslap-kiállításon repróztuk

Ezt elégelte meg két áldozatkész kereskedőnk, Csanak József és Várady Szabó Lajos, akik 1861-ben megalakították az Emlékkert Társulatot.

1963-ban még őrizte régi hangulatát a tér, hiszen nem bontották le a professzori lakokat. Fotó: Fortepan

Nekik köszönhetően készülhetett el a nyugati és a keleti Emlékkert. (Tervezték a Nagytemplom előtti rész beültetését is, de ehhez nem tudták megnyerni a közvéleményt.) A mai püspöki palota felőli parknak kerítést is kovácsoltattak.

Csokonai szobra a keleti Emlékkertben. A képeslapmásolatot Vértesi Ferenc töltötte fel a Facebook-oldalunkra

A kerítés az István Gőzmalom műhelyében készült, ahol a Csokonai Színház díszes kerítése is megszületett. Emellett a szakemberek kutakat is ástak a betelepített növények öntözésére, és megkezdődött a szobrok felállítása is.

Eredetileg a nyugati ligetben állt a szabadságszobor és a „Haldokló oroszlán”, ma pedig a gályarabok emlékműve és a (közben elforgatott) Bocskai-szobor található itt. A parkot 2010-ben átépítették – az alábbi képeslapon az akkor létrehozott arcát örökítette meg dr. Nagy Attila:

A Csokonai Vitéz Mihályt ábrázoló szobor szintén emblematikus alakja a Kálvin térnek. A művet többször áthelyezték, de arra szerencsére mindig ügyeltek, hogy szép park övezze.
(Fotó: Képzőművészeti Kiadó.)

Az Izsó Miklós által készített poétaszobor mögött ma az új városháza magasodik. A lebontott tanári lakok helyére emelt épület eredetileg a megyei építőipari vállalat székháza (1969) abból az időből, amikor még volt betonpaneles beruházás Debrecenben.

Mirkovszky Géza 1894-es akvarellje a téli Emlékkertről

A Csokonai-szobor körül sok odaillő szék és pad szolgálta a pihenni vágyókat. Fotó: Szelényi László

Az építőipari központról van még egy klassz felvétel a Fortepanon. Ez a kép 1978-ban készült, amikor még álltak a szép jegenyefák:

Az átépített és korszerűsített objektum jobbján a Református Hittudományi Egyetem palotája (1913) pompázik. Az épületegyüttesben ma általános iskola és gimnázium működik, az alábbi képeslap készítésekor pedig tanítóképző főiskola volt. Fotó: Csobaji Előd

A Nagytemplom mögött, az Emlékkert túloldalában terül el a Református Kollégium. A nagy múltú intézményben tanult Csokonain kívül Arany János, Fazekas Mihály, Móricz Zsigmond
és Horthy Miklós is.

Reich Károly szép illusztrációja a Református Kollégium udvaráról
a ,,Légy jó mindhalálig" 1965-ös kiadásában

A fenti hírességeken kívül szintén a Kollégium növendéke volt a debreceni fotóművész, Hapák József is. Ő 30 éve készítette a következő képeslapot.

Az Emlékkertet akkoriban gyöngykavics és gazdag növénytakaró burkolta, és környezetbe illő színű, karfás ülőalkalmatosságokon ücsöröghettek a látogatók. Vajon mi lett a sok paddal? Fotó: Tulok Ferenc

És még egy felvétel Tulok Ferenctől: gyepszőnyeg és virágok sűrűje az Emlékkertben.

Van egy üdvözlőkártyánk arról is, hogy Csokonai szobra hajdanán ennyire közel volt a Kollégiumhoz. A kompozíciót 1871-ben állították fel, az 1538-ban alapított intézmény mai épületegyüttese pedig 1816-ban készült el. (Reprint: Uropath.)

Az ,,Uránia Mozgó" (a mai Vojtina Bábszínház) épületének története sok régi fotóval ebben az összeállításunkban csodálható meg.

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Kálvin tér a Csokonai-szobornál, 2022. január 29-én. Fotó:© Debreceni Képeslapok

DBKL

A főgimnázium és a HÁÉV-székház oldala a villamossínnel, 1973-ban. Fotó: Fortepan, Lencse Zoltán

Robbantások a főtéren

A Debrecen egyik jelképének számító Hotel Aranybika palotája 2020-ban már 105 éves volt. Az új szárnyát 1976-ban adták át.

A Hajdú-bihari Napló első figyelmeztető cikke az első robbantásról, 1973. április 25-én.
A felső cikkmásolaton a második robbantás május 11-i beszámolója látható

1973-ban az akkor Vörös Hadsereg útja nevű főutca az Aranybika melletti, 1. és 9. szám közötti szakaszon nagy változáson ment keresztül. Mindenekelőtt ugyanis eltűntek, lerobbantották azokat.

Az épületsor a lerobbantása előtt. A felvételt Erda Sz osztotta meg az olvasóinkkal

Az olimpiai bajnok Hajós Alfréd, valamint Villányi Lajos által tervezett, patinás nagyszálló balján a Hatvan utcáig tehát egy régi, szép épületsor húzódott. Ebben pedig máig emlékezetes üzletek működtek, és persze a híres átjáró is.

A Vörös Hadsereg útja a még pompázó házakkal, a szökőkúttal, valamint a kiürített épületsor, a robbantás pillanata és az új szárny. Fotók: Bakonyi Béla, Városházi Archívum, Helytörténeti Fotótár, Csobaji Előd

Ilyen egység volt a cukrászda, a hangszerbolt, a ,,delicatesse", a fodrászat, a Malév-iroda stb. Itt hívogatott az a kapu is, ami a Vörös Meteor Sporttelepre vezetett, ahol télen korcsolyázni is lehetett.

Az első robbantás fotója az 1973. április 27-i Naplóban. A kis cikkben jelzik, hogy a DMKE-t is le fogják robbantani

A tömböt lerobbantották, sőt a szálló bal oldalából is lenyestek egy sávot, és az így nyert területeken húzták fel 1976-ra a Bika új részét, valamint később az Unió Áruház épületét, a belső bankirodát és lakóhelyiségeket is.

Az épületsor romjai a robbantás előtt... A fotót Kathi Ferenc töltötte föl a Facebook-oldalunkra

A Vörös Hadsereg útján található házak lebontásakor már azt is tudni lehetett, hogy a Benedek téri ,,Demkét" is felrobbantják. Ez 1974. március 29-én délelőtt történt meg.

A harmadik, utolsó robbantás tudósítása a május 24-i Hajdú-bihari Naplóban

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A megkurtított Aranybika új szárnyának építése a lerobbantott épület(rész)ek helyére, 1975-ben. Fotó: Fortepen / Bojár Sándor

A csodálatos Cserkész-tó

Debrecen tégláskerti részének szélén hajdanán egy pazar vízi paradicsom tündökölt. Csónakázók és korcsolyázók sportoltak rajta, és persze nagy mulatságokat is tartottak ott.

Remek jelenet az egykori tóparti életről

Az utolsó időszakban a cserkészek által működtetett oázis területe ma is beépítetlen, ám víz csak nagy esőzések után csillog rajta. A rét megközelíthető a Déli sorról a régi vasúti gurító alagútjából, valamint a Gázvezeték utcai salakmotorpálya felől is. Ez utóbbin haladva régi kockaköves út fut a fák alatt az egykori tóhoz, a keresett helyen pedig a meder szegélye is felfedezhető. Sajnos sok a szemétkupac, amik tovább fokozzák a jóérzésű kirándulók szomorúságát.

A régi kőút. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

De nézzük a múltat! Zoltai Lajos leírása szerint ez a csónakázó anno a szőlőskertek közt keletkezett. Azoknak a posványos gödröknek, vízállásoknak az egyik legnagyobbika volt, amiknek a hasznosítására, eltüntetésére 1846-ban gondolt legelőször a városi hatóság. A tó területe a vasúti pályaudvar feltöltése (1855–57) előtt még nagyobb volt, az 1930-as években pedig 1 hold és 1200 négyszögöles. Ezen a szúnyogtenyésztő pocsolyás vízen (amit a szűcsök régóta nyersbőr mosására használtak) a nálunk még kevesek által ismert játék honosult meg: 1873 elején korcsolyázó egyletbe tömörültek a sport hívei. A következő év végén csónakázó egylet is alakult, és bérbe vették a várostól a tó használatát. Ettől fogva ez az iszaptól megtisztított, és kellőképpen felszerelt birodalom 25 éven át az ifjúság kedvelt kiránduló-, szórakozóhelye volt.

Itt csillogott anno a víztükör... Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

Gyakran zajlottak le rajta lámpionok és fáklyák világításánál ünnepélyes versenyek, olykor pesti, bécsi vendégek részvé-telével – mígnem az 1800-as évek végén ,,a szép ősz bajuszt viselő öreg Szikszay József" felépíttetvén a menyéről elnevezett Margit-fürdőt, ennek téres udvarán korcsolyapályát is rendezett be, kényelmes melegedő csarnokkal, vendéglővel. A csónakázó egylet nem bírta a versenyt a Margit-fürdő jegével, ami már gőzvasúton is elérhető lett. A vasúti állomás újraépítésének és kibővítésének éppen akkor felvetett terve a csónakázó jövőjét is bizonytalanná tette. Az elmostohásodott körülmények miatt 1904-ben a csónakázó egylet feloszlott, s csakhamar követte példáját a korcsolyázó egylet is. A tavat a hozzátartozó földdel együtt 1905-ben évi 100 koronáért Szabó Sándor bérelte ki.

A cserkészek által kialakított, gyönyörű birodalom. Fotó: Kassay Ernő, Csáthy Kiadó, Zempléni Múzeum

Az ő családja 1929-ig fenntartotta a csónakvállalatot. A tó partján kis nyári vendéglőt is nyitott. Sőt a természetes forrás vizével táplálkozó tó vizében halat is tenyésztett. Végül a Magyar Cserkész Szövetség vette bérbe a tavat. 1932. május 17-én a városi közgyűlés évi 1 aranypengő díjért engedte át a szövetségnek 1205 négyszögöl földdel együtt – úgy, hogy ott cserkészházat épített, kerítést készített, sőt gyümölcsöst ültetett, és vízi növényeket telepített. Az avatás 1932. október 2-án volt. Csanak József tervei alapján a cserkészek ezermesteri ügyességgel, kevés pénzecskéjükből – fogalmaz Zoltai Lajos – a céljaiknak megfelelő, valóban tetszetős külsejű tornyos hajlékot varázsoltak az új életre kelt csónakázó mellé... Amit a II. világháború után szüntettek meg, akárcsak például a csapókerti Kincses-tavat.

A fotót a malomparki postán bemutatott bélyeg- és képeslap-kiállításon repróztuk

A Tégláskertben egyébként nem a Cserkész-tó volt az egyetlen oázis, hiszen a közelében működött a Vértessy-strand és a Telegdi-fürdő is. Ezekről ebben az összeállításunkban láthatók régi fotók és leírások.

Az egykori tóterület a vasúti gurító hídjával. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Az egykori Cserkész-tó mellett, a Déli soron ma is áll ez a szép vetőmagüzemi épületegyüttes. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!