Debrecenen kívül például Hajdúszoboszlót, Berettyóújfalut, sőt Temerint is beragyogta az a 2026. szeptember 4-i égi jelenség, amelyről egy víztoronyfotót osztottunk meg, azt pedig Kedves Olvasóink is megannyi képpel egészítették ki hozzászólásban a saját felvételeik közül azzal a felkiáltással, hogy „A természet a legnagyobb alkotó”. Íme ezek a varázslatos kommentfotók, köszönjük szépen!
Fotó: Setényi Fanni
Fotók: Alekszejenko Marianna
Fotó: Reskóné Gál Magdolna
Fotó: Erika Mária
Tócóskert. Fotó: Juhász Gábor
Fotó: Hadházi Anna
A természet a legnagyobb alkotó. Fotó: Masits István
Fotó: Sikora Józsefné
Fotó: Rogoz László
Fotó: Bökönyiné Böszörményi Erika
Temerin. Fotó: Milinszki Margit
Faraktár utca. Fotó: Nagyházi Csaba
Fotó: Pápainé Piroska
Fotó: Sápi Gyula
Fotó: Zavadovics Ákos
Hajdúszoboszló. Fotó: Kiss Zsolt
Fotó: Szondy Zsuzsa
Fotó: Szarka-Páger Lajos
35-ös út, Agrárkapunál. Fotó: Nemes-Géczy Andrea
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A tudósítás beszámolt arról is, hogy „újabban a több mint ezer dolgozót foglalkoztató debreceni klinika területén létesítenek mozit: az egyetemi kultúrház csaknem 410 személyt befogadó szép termében vetítenek az erkélyrész mögötti gépházból. A létesítményt nemcsak a klinika dolgozói, orvosai, professzorai kereshetik fel, hanem a lábadozó betegek is. Ezenkívül az orvostanhallgatóknak is segítségükre van, mivel részükre tudományos filmeket is bemutathatnak. A gépházból nyári időszakban szabadtéri vetítővászonra is vetíthetnek; a mozi hetenként négy este tart előadást, s az első műsorra szeptember 2-án kerül sor.” A fenti fotónk a mozinyitás 70. évfordulóján, 2024 szeptemberében készült.
Mindez ma már természetesen sajnos múltidőben értendő, hiszen az épület bulihelyként funkcionál. Annyit azonban még hozzáteszünk, hogy a hajdani nyári napközis tábor gyerekeit is sokszor vitték a Klinika Mozi rajzfilmvetítéseire. Saját tapasztalat, hogy amikor itt vetítették a Kopaszkutyát az átkosban, gyakorlatilag se látni, se hallani nem lehetett a füsttől és a filmmel szinkron kórusban ordítva éneklő fiataloktól, akik még a padlón is ültek-feküdtek, s a cigi mellett piát is fogyasztottak „rendesen”. A klinikai mozi megnyitása után, 1966-ban Debrecenben kezdett működni az ország első művészmozija is (mégpedig a Vörös Hadsereg útja 28/c. szám alatt), sőt, aztán a ma már sajnos szintén nem létező Nagyerdei Strand 1971-ben átadott öltözőépületében is kialakítottak egy hangulatos mozit.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben
a
Tiszavidéki Vasút nevű társaság honosította meg a vonatközlekedést
1857-ben, amikor Szolnok felől Debrecenig megépült a cég első
vasútvonala.
Az első indóház a Népkert felől
A
vasutallomasok.hu adatai szerint a társaság az állomás
vágányai fölé vonatfogadó facsarnokot (perontetőt) is emelt. Az
alábbi galériánkban az első állomásépületet is bemutatjuk. Később
a vasutat továbbépítették, s emiatt alig 40 évvel
később már bővíteni kellett az épületet. A tervezéssel
Pfaff Ferencet bízták meg. Az új tégla-üveg palota a nagyközönség számára 1902. július 14-én nyílt meg.
A pályaudvar és az Ispotály-templom. V. Pákozdi Károly Zoltán, köszönjük!
A főkapu körül hatalmas, kétszintes íves üvegfal tündökölt,
ami mögött a jegyváltó előcsarnok működött. Az épületet
1944-ben bombatalálat érte, de nem sérült meg
helyrehozhatatlanul. Mégis az a döntés született, hogy lebontják. Kelemen László tervei alapján elkezdték felhúzni a
ma is használatos felvételi épület. Az 1961. augusztus
20-án átadott komplexumot a régi palota elé építették. Az
alábbi albumunk végén található is olyan fotó, amin az új
állomás ablakából a régi épület látható.
A képet a debreceni postamúzeum kiállításán repróztuk
Az iménti képpáron a vasútvonal létrehozásának debreceni évfordulós emléktáblája, valamint egy ritka képeslap idézi a szépséges múltat. Itt pedig akkor a nyílra kattintva a galériánk csodálható meg:
A fenti gyűjtemény képeinek fotósai, forrásai, adományozói: Csokonai Kiadó, Kubinszky Mihály, Ribiczeyné Karalyos Réka Judit, Tanka Gábor, Uropath, Uvaterv / Fortepan, Vasutallomasok.hu, Vértesi Ferenc, V. Pákozdi Károly Zoltán.
A képet a Debreceni dinasztiák című tárlaton repróztuk
A Napló 1961. május 9-i cikkében ez jelent meg: Debrecenben abban az évben a legnagyobb arányú épületbontási munka a Nagyállomáson indult meg. Ez az épület igen szilárd, annyira, hogy amikor a bontáshoz az elmúlt években hozzákezdtek, robbantással döntötték a falakat. (Folytatás a kép után.)
E belső képet Gálóczhi-Tömösváry Róbertnek köszönjük!
A cikk így folytatódik: Most, hogy az új állomás épülete befejezéshez közeledik és egy részében már meg is kezdődött az irodák áthelyezése, újra hozzáláttak a régi állomás épületének bontásához. Most azonban már nem alkalmazzák a robbantásokat, hanem a lassú, de az építőanyagot jobban kímélő csákányos módot alkalmazzák.
A síneknél. Fotó: Fortepan / Kókány Jenő, 1940
A cikk rámutatott: az épületanyag felhasználása tekintetében ugyanis az a döntés alakult ki, hogy a régi épületből kikerülő és igen jó minőségű, nagy szilárdságú téglákat újból felhasználják. Csaknem 30 családi házat fognak felépíteni belőle. Mi tesszük hozzá, hogy vajon hol állnak ezek a házak?
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Népkert a Nagytemplom és a Nagyállomás felől
Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:
Debrecen, illetve Sáránd híres rockzenekara volt az 1970-es és '80-as években a Color együttes, amely arról is nevezetes, hogy vidéki csapatként elsőként lehetett nagylemeze. A formáció elődjét három sárándi tini testvér alakította az 1960-as évek végén. A legfiatalabb Bokor Attila 11 éves volt akkor. A szüleik támogatták őket, s Bokor néven járták a falvakat. Mivel Bokor Tibor és Bokor Gyula orvostanhallgató lett, a DOTE nevet adták a zenekaruknak. Ennek Lámer Emil gitáros és – a '78-ban Svédországban disszidált – Pólya László csellós is tagja volt.
A Color 1980-ban. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
1976-ban megnyerték az amatőr zenekarok országos versenyét. 1977-ben a Ki mit tud?-on győztek, a Metronóm ’77-en pedig második helyezést értek el. 1980-ban Felkai Miklós váltotta Lámert, s az 1978-as „Color” című nagylemez után 1981 őszére megszületett az „Új színek” is (plakátjukat lásd a cikk végén).
1981. szeptember 3-án a HB Naplóban
Bokor Attila ebben az évben szintén disszidált, majd két évvel később végül a bátyjai is így tettek. Emiatt az 1984-es „Color 3.” csak jóval a rendszerváltás után, 1999-ben jelenhetett meg.
Még Lámer Emillel. Fotó: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián
A Color mintegy 15 évi működés után megszűnt, Tibor 2021 december 2-án sajnos elhunyt, s 2024 június 8-án követte őt Felkai Miklós is. A személyiségük azonban most is megkapó, s „mai füllel” is csodálatosak a dalaik – köztük a Fényes kövek, a Nyár, a Vallomás, az Arról jöttem, az Elképzelt világ és természetesen a Féltelek.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A fenti archív képen az is látható, hogy a gazdagon díszített, városcímeres épületnek eredetileg sarki tornya volt, a földszintjén üzletek működtek, az oszlopos főkapu pedig a Burgundia-sarkon szolgálta a diákokat és a pedagógusokat. Nem mellesleg itt járt a 6-os villamos is, később pedig szemben működött a Debrecen Áruház, valamint a vásárcsarnok, no meg amellett egy ételbár, a Pulykakakas. Az intézmény honlapjának iskolatörténeti leírása kitér arra is, hogy a laboratóriumi eszközök egy részét helyben készítették az oktatók és a tanulók. Ehhez érteni kellett az üvegtechnikusi munkához, s nagy leleményességgel más tárgyakból készítettek lombikokat és desztilláló készülékeket.
Sok térképet és technológiai ábrát is házilag állítottak elő. A felszerelés kiegészítésében üzemek, kórházak, klinikák és szanatóriumok is segítettek. Idővel olyan sok eszközzel rendelkezett az intézmény, hogy tizenkét teljes vegytani felszerelést ajándékozhatott vidéki általános iskoláknak.
Az új szárny 1973-ban. (Méliusz Helytörténeti Fotótár)
Az 1950-es évek végére Ujvárosi Imre igazgatása alatt (aki az alapítástól 1973-ig volt az intézmény vezetője) a suli már az ország egyik legrangosabb vegyipari technikumának számított. 1962-ben napirendre került az épület bővítése. A Csapó utcán szanálták a bővítésre alkalmas telket, a bontási munkákban 1966-ban diákok és tanárok is részt vettek.
1967-re lettek kész a Csapó utcai új épület tervei, és 1971-ben kezdődött meg az oktatás az új szárnyban. Az iskolában 1978-tól nyomdászképzés is volt, ugyanakkor fontos állomás továbbá az intézmény történetében, hogy 1983 őszén vette fel a XX. századi hazai tudományos élet szervezőjének, a fizikai kémia egyik vezető szakemberének, Erdey-Grúz Tibornak a nevét.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapokfotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
.jpg)
