Debreceni Képeslapok: október 2024

2024. október 6., vasárnap

A Vörös Hadsereg útja 1974-ben a Csillag Csemegénél

Debrecen 50 évvel ezelőtti belvárosára csodálkozhatunk rá annak az archív felvételnek a segítségével, amelyet a Fortepan tett közzé egy Kozák nevű adományozó jóvoltából. Az 1974-es virágkarneváli fotón a Vörös Hadsereg útja elejének páros oldala tárul fel a halálkanyar és a Csapó utca sarka között, s a képen a Nagytemplom akkori állapota, valamint Bengáli villamos is tanulmányozható, akárcsak a megyei könyvtár volt palotája. Ugye, milyen elgondolkodtató életkép? Már csak azért is, mert anno e városrészben is még zavartalanul folyhatott az 1970-es évek közlekedése, a szovjet zászlóról már nem is beszélve. A portálon van egy másik kép is erről a környékről, de már 1988-ból. Íme a Dőri András által küldött fotó, amely révén az is megállapítható, hogy mi változott itt az eltelt 14 év alatt...

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Az Ady úti nagyvásárok korszaka ('80. V. 31. – '85. X. 6.)

Debrecenben a Mihály-napi nagyvásárok a Böszörményi úton zajlanak, korábban azonban sokáig teljesen más helyszínek adtak otthont ezeknek a forgatagoknak.

Az első újkori debreceni nagyvásár 1980. május 31-én és június 1-jén zajlott a nagyerdei Ady úton. Az akkor kezdődött korszak elevenedik meg a mostani múltidézésünkben.

Összeállításunk Ady úti fotói a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlegéből származnak.

Az Ady út kiváló helyszínnek bizonyult abból a szempontból, hogy ott volt a csónakázó, az állatkert, a stadion és a vidámpark, akárcsak az Újvigadó is.

Erről a sorozatról és a többiről is elmondható, hogy sok terméket még a boltinál olcsóbban lehetett beszerezni, és a hagyományos kézműves portékák jellemezték a kínálatot. A látogatókat körhinta, céllövölde, mosdó és büfépavilonok is szolgálták.

Az utolsó nagyvásárt 1985. október 5–6-án rendezték meg az Ady úton.

A következő, 1986 májusi nagyvásár forgataga már a Csapó utcán hömpölyöghetett a Tóthfalusi tér (mai Dósa nádor tér) és a Rákóczi–Burgundia utca között.

Hamarosan a Csapó utca környéki helyszín is tarthatatlannak bizonyult, például a lezárások miatt. A Csapó utcán 1988 októberében volt az utolsó nagyvásár.

Aztán pedig beköszöntött a Böszörményi úti korszak: 1989 májusa óta ott és a környező utcákban zajlanak a nagyvásárok. Igaz, sokak bánatára (és örömére) most a 2024 őszi nagyvásár is elmaradt.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2024. október 5., szombat

A legnagyobb debreceni író: Szabó Magda

Debrecen halhatatlan, kiváló írója Szabó Magda (1917. október 5. – 2007. november 19.), aki előtt a főtéri szobrán kívül emlékház is tiszteleg a városban a születése 100. évfordulója óta.

Sőt, immár sétány is viseli a nevét. A szülőháza falán még nincsen emléktáblája.

A Szabó Magda Emlékház. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Kossuth utcai Dóczy-gimnáziumban lévő múzeumot az idegenvezetők világnapjának egyik debreceni programján látogathattuk meg díjtalanul. A létesítmény nyitva tartása itt tekinthető meg. A kiállítás és a kiváló tárlatvezetés gazdag információkat tárt a közönség elé Szabó Magda és a családja debreceni lakóhelyeiről és az írónak az állatok iránti vonzalmáról és gyermekkori képzeteiről is. A sokoldalú tárlat Szabó Magda családjának minden mozzanatára kitér. A szobák között Szabó Magda könyvtárát is rekonstruálták egy sarok erejéig. A páratlan kiállításon Szabó Magda családfája is megismerhető, s ezen az is nyomon követhető, hogy miként kapcsolódik össze például a Rickl- és a Kaszanyitzky-vonal.

A csodálatos berendezések között Szabó Magda írógépe is megtalálható. Szabó Magda maga is a Dóczy diákja volt, és tanított is ott. Ez itt például Szabó Magda gimnáziumi tablója. Repró: © Debreceni Képeslapok

A család tagjai nagyon ügyesek voltak, és gyönyörű ruhákat is tudtak készíteni e szép eszközökkel.

A részletes és érdekfeszítő tárlatvezetésen az is megtudható, hogy az író apja, Szabó Elek lelkes amatőr fotós volt. Művei közül többet is megcsodálhatnak az emlékház látogatói. Nagy erénye a kollekciónak, hogy olyan relikviákat is magában foglal, amelyek civilként és szinte intim pillanatban ábrázolják Szabó Magdát. Ilyen a fésülködős kép, valamint a fürdőruhás és a kirándulós felvétel is róla.

A Szabó Magda és Ady Endre elképzelt találkozásáról szóló összeállításunk idekattintva olvasható.

Szabó Magda szülői háza a 105. születésnapján

Szabó Magda szülői házát is megörökítettük, lásd a fenti képen.

Szabó Magda egyik írógépe. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Összeállításunk végén Szabó Magda szobrát és a nagyerdei Szabó Magda sétányt is megtekintjük.

A Szabó Magda sétány. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

E. Lakatos Aranka alkotása. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ma 100 éve született Gyarmati Olga olimpiai bajnok

Debrecen egykori kiváló sportolója, Gyarmati Olga éppen 100 esztendeje, 1924. október 5-én látta meg a napvilágot. A Debreceni Értéktárból megtudhatjuk róla: a Debreceni Torna Egyletben 1939-ben kezdett sportolni, ahol Aradi (Schmidt) Gyula tornaedző figyelt fel a gyors, erős, ügyes, rendkívüli reflexű, jó állóképességű lányra. 1941-ben a DTE tornászcsapatával országos bajnokságot nyert, míg az atlétikai ob-n ő győzött 100 méteres futásban, magasugrásban, ugyanakkor 3. lett távolugrásban. A területi atlétikai bajnokságon öt aranyérmet szerzett. Fotók: Fortepan / Kovács Márton Ernő, 1949

Az első magyar bajnoki címét 17 évesen nyerte, s összesen 24 országos csúcsot állított fel. Ő az első magyar futónő, aki 12 másodpercen belül tette meg a 100 métert (1951), az első magyar gátfutó nő, aki 12 másodpercen belüli eredményt ért el 80 méteres gátfutásban (1948), és ő az első magyar távolugró nő, aki túlugrotta a hat métert (1953). Az országos bajnokságokon 31 arany-, 4 ezüst-, és 4 bronzérmet szerzett. A Bp. Vasas atlétájaként 1947-től 1956-ig volt tagja a magyar válogatottnak.

Pályafutása csúcspontja az 1948-as londoni olimpia, amelyen a játékok történetében először kiírt női távolugrásban olimpiai bajnoki címet szerzett az 569,5 cm ugrásával.

1949-ben a Budapesten megrendezett Főiskolai Világbajnokságon ő nyert távolugrásban, s két ezüstöt szerzett gátfutásban és a 4x200 méteres váltóban. Az 1951-es berlini Főiskolai Vb.-n 200 méteres futásban ért el bajnoki címet, emellett 2. lett távolugrásban és 4x100 méteres váltóban, s bronzérmet vehetett át 80 méteres gátfutó és 4x200 méter váltófutó számokban.

A Nemzeti Sport cikke szerint mindezeken túl a helsinki olimpián (1952) távolugrásban 10. lett (567 cm), 200 méteren kiesett az előfutamban (25,5 mp). A melbourne-i játékokon (1956) távolugrásban az 566 cm-es ugrása a 11. helyhez volt elég, pedig a legjobbjával (623 cm) második lehetett volna.

Gyarmati Olga az 1956-os olimpiáról nem tért haza („disszidált”); 2013. október 27-én hunyt el Greenfieldben.

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

2024. október 4., péntek

Egy felejthetetlen debreceni sütöde: a Nyíl utcai pékség

Debrecen egyik leghíresebb és legkedveltebb péksége a Szentlászlófalva nevű városrész keleti határán, azaz a Nyíl utcában működött. Bárkivel is beszélünk vagy olvasunk hozzászólást róla, csakis áradozó visszaemlékezések melengetik a lelkünket a hellyel kapcsolatban.

A pékség épülete ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A sütőüzem évtizedek óta nem működik, a fénykorában azonban itt is óriási sorokban álltak az emberek, hogy megvehessék valamelyik termékét. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a ropogós héjú, hatalmas teflonkenyér volt. Sokan azt is fel szokták idézni, hogy mire hazaértek innen, illetve másik pékségből, addigra jól belakmároztak az illatos és sokszor meleg kenyér hajából vagy beléből. A Nyíl utcai pékség épülete szerencsére ma is megvan (akárcsak a Hajnal utcaié is); korábban csapágybolt működött benne, ma pedig pólónyomó üzem. A világhírű debreceni kenyérről és más csemegéinkről ebben az összeállításunkban írtunk.

A péküzemi rész. Fotó: IPK Vállalat, 1978

DBKL

2024. október 3., csütörtök

1975. október 3. – bajnok: a Debreceni Dózsa!

Debrecenben szinte mindenkit egy dolog foglalkoztatott 1975. október 3-án : a Debreceni Dózsa férfi kézilabdacsapatának mérkőzése, amelyen a következő meccstől függetlenül már elnyerhette a bajnoki címet. Az aranyérem esélye már az összecsapás előtt, szeptember 28-án felcsillant, miután „idegfeszítő küzdelemben D. Dózsa – Bp. Honvéd: 22–21 (11–11)” lett az eredmény.

Az 1975-ös bajnoki évad utolsó debreceni hazai mérkőzése október 3-án kivételesen délután fél 4-től volt a Mikes Kelemen utcai Kisstadionban. A bajnokság küszöbén álló Dózsa a Pécsi MSC együttesét fogadta, amely a kiesés elkerüléséért küzdött. A Hajdú-bihari Napló cikke szerint aznap délután már jóval a kezdés előtt lezárták a pénztárakat, mivel ember ember hátán tolongott a nézőtéren. A 8 ezer szurkoló kitörő éljenzéssel fogadta a bemelegítésre pályára lépő Dózsa csapatát, a DVSC és a DMTE labdarúgói pedig virággal köszöntötték az együttest.

Az Ökrös István szakedző által vezetett D. Dózsa a Szabó – Lukács L., Gottdiener, Kormos, dr. Süvöltős, Varga, Sárközi – csere: Pócsi, Mészáros, Molnár, Kordás, Takács összeállításban szerepelt. A mérkőzést Vass és Bódi vezette. Varga István már az első percben megszerezte a vezetést a Dózsának... – végül pedig eldőlt, hogy bajnokságot nyert a belügyi csapat: D. Dózsa – Pécsi MSC: 30–23 (16–10). A Dózsa azért lehetett bajnok a következő fordulótól függetlenül is, mivel a vetélytársa, a Bp. Honvéd 27–22-re kikapott a Szondi SE-től. Húsz év után nyert ismét debreceni együttes magyar bajnokságot ebben a sportágban, a férfiak mezőnyében pedig először.

A krónikák szerint a mérkőzés lefújása után a bajnokcsapatot éljenező szurkolók elözönlötték a játékteret. Debrecenben még az idősebb emberek sem emlékeznek olyan ünneplésre, amilyenben részesítették a szurkolók a bajnokságot nyert Debreceni Dózsa csapatát. Határtalan volt az öröm, a mérkőzés lefújása után a Dózsa-játékosok testi épsége forgott veszélyben, amikor a pályát elözönlő szurkolók ölelgették, szorongatták, a levegőbe dobálták a debreceni játékosokat, és pillanatok alatt lecibálták róluk a mezeket, amiket darabokra tépve vittek haza emlékül. Később a szurkolók csoportokban vonultak végig a város utcáin, és éltették a Dózsát, a bajnokcsapatot.

A pazar történethez tartozik az említett utolsó forduló is, amely már nem veszélyeztette a Debreceni Dózsa 1975-ös bajnoki címét. Ez a mérkőzés október 6-án volt a Tatabánya ellen, ahol a rivális 28–23-ra győzött a mieink ellen. A vendéglátók virágcsokorral köszöntötték a debreceni bajnokcsapatot. A D. Dózsa megszerezte a jogot arra is, hogy 1976-ban a Bajnokcsapatok Európa Kupájában képviselje a magyar színeket. Aztán, 1979-ben a Magyar Kupát is elhódította a csapat.

(Cikkünk fotóit a Fórum Debrecen 2020 októberi tárlatán és a Naplóból repróztuk.)

DBKL

2024. október 2., szerda

A ma 140 éves debreceni tömegközlekedés 14 régi képen

Debrecenben 1884. október 2. óta közlekedtek gőzmozdonyok. 1911. március 16-tól villamosok, 1926. június 9-i kezdettel pedig autóbuszok is járnak. A jeles 140. évforduló alkalmából osztjuk meg ezt a múltidézésünket régi képeslapokkal. A fenti jeleneten gőzmozdony pöfékel a Nagytemplom előtt, míg alább lóvasút fut a Csokonai Színháznál.

Lóvasút a színháznál. Fotós: Ismeretlen

Füstokádó járgány siklik a következő szép üdvözlőkártyán is, a Frohner Szálló előtt.

És íme még egy mozdony, ezúttal a Kossuth utcai Kis Orbán-háznál:

Gőzvonat a Kis Orbán-háznál. Fotós: Ismeretlen

Lezárandó a gőz- és lovas korszakot, lássuk az egyik legszebb ilyen jellegű színes felvételt!

Nyitóképünk teljes méretben

Jöjjön egy csodás Kossuth utcai villamosos életkép, mely a pénzügyi palotánál készült!

Kossuth u., 1932 (Fp. / Flanek-Falvay-Kováts)

Az alábbi panorámakép idején már az Aranybika, valamint a püspöki palota is megépült.

Gyönyörű dokumentumok maradtak fenn a 4-es villamos pályájának más részeiről is. Ráadásul a következő fotón a Verestemplom és (jobbra) Irinyi János lakóháza is megcsodálható.

Nem kevésbé lenyűgöző a békebeli főutca arca sem. Ilyen volt az élet a már csonka Kistemplomnál:

Nagyon szép relikvia az is, amelyik a főtéren parádézó sínbuszokat örökítette meg.

Ámuldozzunk tovább a villamosközlekedés aranykorán!

A Hotel Aranybika 1961-ben. Fotó: Bakonyi Béla

A hajdani Zsolnay-szökőkút remek környezetet nyújtott az ott villamosra várakozóknak. Ezután még emlékeztetünk arra is, hogy a debreceni trolibusz-közlekedés 1985. július 2-án kezdődött, s a helyi autóbuszos szolgáltatás 2009. július 1. óta tartozik a DKV-hoz. Végül pedig hadd mutassunk be egy nosztalgikus kompozíciót, és természetesen újabb további sikeres 140 évet kívánunk a debreceni tömegközlekedésnek!