Debreceni Képeslapok

2026. június 25., csütörtök

Az Ördög árka

Debrecen egyik legősibb és legmisztikusabb emlékhelye a cívisváros keleti határában, a Vámospércsi út mellett rejtőzik. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Eredetileg csaknem 1700 éves. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Ördög árkának (vagy Ördög-ároknak is) nevezett „szakadék” egy 1700 éves erődítménynek a rekonstruált és 1986. június 25-én átadott maradványa. Az erdőspusztai, fancsikai részen fekvő terület kívülről nem látható, de egyébként nagyon jól megközelíthető.

Az 1986-os rekonstrukció cikke

Az Ördög árka a Vámospércsi (azaz a 48-as számú) úton a cívisvárosból kifelé haladva, jobb kéz felől található, mégpedig a Zsuzsi vonat – Csereerdő nevű – megállójával szemben. A távolsági és a helyi 37-es autóbuszok pont ott állnak meg, és táblák is jelzik / jelezték az árok helyét.

A megállóval szemben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Aki kerékpárral menne, az is nyugodtan szálljon nyeregbe, hiszen a Vámospércsi út mentén végig bicikliút van. A tekerésre fordítandó idő – kényelmes tempóban – mindössze negyedóra a Budai Nagy Antal utcától. A patakmedreken átívelő, és helyenként hangulatosan kanyargós út során szelídgesztenyék is zöldellnek a fák között, s a Zúzmara utcán letérve akár az új élményparkot is fel lehet(ett) keresni.

Itt visz be az ösvény . Fotó: © Debreceni Képeslapok

A csereerdei Zsuzsi-megállónál óvatosan át kell menni a Vámospércsi út túloldalába, és máris előttünk van a dűlő, ami az erődítményhez vezet. Itt halad a zöld túraútvonal is a különös atmoszférájú emlékhelyhez. A fák takarásában szentélyként tárul fel a védvonal rekonstruált szakasza, és az ősi idők varázsa bizony megremegteti a látogatót. A pihenőhelyen egy tájékoztatótáblát is felállítottak, s arról is érdekes ismeretekhez juthatunk.

Az információs tábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az árkok egy hatalmas rendszerhez tartoznak, ami mintegy 550 kilométer hosszúságban övezi az Alföldet. A sáncrendszert ugyanakkor nem egy védvonal alkotja, hanem akár négy is, és ezek egymástól 3–15 kilométer távolságban húzódnak. Az árkok egyébként 1,5–3,1 méter mélységűek, és 3,4–10,4 méter szélesek. A leírás szerint a leletek alapján a sáncokat a szarmaták hozhatták létre a 300-as évek elején.

Egy mai harcos a vár fokán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Megtudhatjuk a tábláról továbbá azt is, hogy Debrecen határát az Ördög árkának két vonala is átszeli. Az egyik a hajdúhadházi Csere-erdőből lép át a Monostori-erdőbe, majd a Nagyerdőn fut keresztül, s végül jól látható a Paci-erdőben is. A másik a hajdúhadházi Nagyerdőből jön át Pallagon, majd délkelet felé kanyarodva keresztezi a Fancsikai- és a Bánki-erdőt. Ennek egy helyreállított szakasza bújik meg a Vámospércsi út melletti fák között.

Mai is roppant félelmetesek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Ördög árkának felfedezésére maximum félóra bőven elegendő. Utunkat folytatva, ha a karnyújtásnyira lévő Panoráma úton jobbra fordulunk, akkor hamar (például egy újabb 15–20 perces kerekezéssel) eljuthatunk a fancsikai pihenőövezetbe is. A legkitartóbbak onnan a Vekeri-tavat, illetve annak helyét is meglátogathatják! Cikkünk a (volt) tavakról idekattintva látható.

Az évek hatása a sáncon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hasonló cikkeink sok fotóval:

A szomszédos (volt) kilátó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 24., szerda

A Proletár

Debrecen várossá alakulásának 600. évfordulója alkalmából többek között az Aranybika Hotel előtti téren 1961. június 24-én este ünnepi nagygyűlést rendeztek, majd másnap délelőtt, szintén a jubileum alkalmából avatták fel Kiss István több mint 10 méter magas alkotását, a Március 21. téren felállított munkásmozgalmi emlékművet: a Proletárt. A HB Napló tudósítása szerint a tér sarkán emelkedő hatalmas, akkor készülő hétemeletes bérházon is zászlók lobogtak, a téren díszzászlóalj sorakozott fel.

A szobor felállítása az 1961. június 1-i lapban

Ünnepi beszédet Bírt András, az MSZMP Debrecen VB titkára mondott, s mint kiemelte, a szobor a győzelmet kiharcolt munkás alakját ábrázolja. A szobor 1990. március 20-ig állhatott ezen a helyen, ugyanis akkor távolították el onnan daruval, akárcsak a Kölcsey-művközpont melletti Lenin-szobrot (1975) is. A Napló beszámolt arról is, hogy a munkásszobor kettétörött, így a március 21-i koszorúzástól igen, az utókor számára azonban nem sikerült megmenteni a történelmi jelképet.

Az avatás az 1961. VI. 27-i Naplóban

Kár érte, hiszen „tövében” nemzedékek nőttek fel, s arról a műalkotás igazán nem tehet, hogy ideológiák ütközési pontjává vált. Jelkép maradt így is; meglehet, napjaink történelmének nem éppen pozitív jelképe – fogalmazott az 1990. március 21-i tudósítás.

1965-ös fotó: Cartographia

Előzőleg itt állt a Debreceni 3-as honvéd és népfelkelő ezred emlékműve is (de az legalább máshol még megvan), 1968-ban pedig a szoborral szemközt nyílt meg az Egyetem Kávéház. A Proletár és a Lenin-szobor évtizedekig a Víg-Kend Majorban volt, de mára nem tudni, hogy hova lettek...

1966-os fotó: Fortepan / Szánthó Zoltán

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:

1980-as fotó: Fortepan / Mezei Attila, Léczfalvi

DBKL

665 éve lett mezőváros Debrecen

Debrecent Nagy Lajos király 1361 júniusában emelte mezővárosi rangra, s ezáltal a gazdaság fejlődésnek indulhatott a marhakereskedés, az állattenyésztés, a kézműipar és a város vásárközponti szerepe révén. Mivel a Hajdú-bihari Napló a 600. évfordulót június 24-re tette, mi is ezt a dátumot követjük, de azt is tudjuk, hogy a mai internetes források kb. 10 nappal korábbinak nevezik e jeles eseményt. A Debrecen honlapján található múltidézés szerint településünk akkor Magyarország legnagyobb és leggazdagabb városa lett.

Debrecen címere a főtéren. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A leírás kitér arra is, hogy az elnyert privilégiumlevél révén a szabad bírói és tanácsválasztási jog igen nagy lehetőségeket teremtett a zömmel iparos-állattenyésztő tevékenységet folytató lakosság előtt. A 16. századból fennmaradt városi jegyzőkönyvek már jól működő nyugat- és észak-európai (bécsi, sziléziai, lengyel) kapcsolatokat mutatnak a kereskedés eredményeként. A marhakereskedés, az állattenyésztés, a kézműipar és a város vásárközponti szerepe számottevő gazdagságot teremtett, bár ez Debrecen külső megjelenésén akkor még vajmi kevéssé látszott. Hiszen például a tartós építőanyag hiánya miatt csupán kevés ház készült kőből, és az utcák sem voltak burkoltak. Debrecen fejlődésének 1693. április 11-én teremtődött meg a következő fontos állomása, amikor is I. Lipót császár Debrecennek adományozta a szabad királyi városi rangra emelése kiváltságlevelét. Az Országgyűlés az 1715-i diétán iktatta törvénybe a szabad királyi városi diplomát. Ennek – a templomépítő gróf Csáky Imre nagyváradi püspök, felsőházi honatya javaslatára – az is feltétele volt, hogy a város köteles befogadni a katolikusokat, s telket kijelölni a plébánia és a templom részére.

Debrecen városmagja és a később kialakult kertségek

DBKL

A Napló címlapja és ünnepi beszámolója 1961. jún. 25-én

2026. június 23., kedd

Az 1606. június 23-i bécsi béke

Debrecenben általános iskola, tér, valamint a Kálvin téren szobor is őrzi az emlékét Bocskai István fejedelemnek, akinek a vezetésével 1604. október 14-én tört ki felkelés, illetve szabadságharc. A Wikipedia leírása szerint Bocska István a hajdúk élén az 1604. október 14-ről október 15-ére virradó éjjel Álmosd és Bihardiószeg térségében döntő győzelmet aratott a Johannaes Petz (Pezzen) által vezetett császári sereg ellen.

Bocskai és hajdú katonák. Forrás: Wikipedia

Október 15. után bevonult Debrecenbe és Váradra, míg Tokajnál a hajdúk seregével győzelmet aratott Belgioioso felett. 1604. november 11-én bevonult Kassára is. Ezután Kelet-Magyarország is a kezére került. A szabadságharc új vezére 1604. november 12-én Kassáról kiáltványban szólította fel a nemességet a csatlakozásra, amivel a szabadságharc kiszélesedett. A kóborló hajdúk és a hozzájuk csatlakozó elnyomott jobbágyok a Habsburg uralom ellen vívták a szabadságharcukat.

Bocskai István. Forrás: Wikipedia

Hamarosan csatlakozott Bocskai seregéhez az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, a köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605 végére Magyarországnak a töröktől el nem foglalt része és Erdély a felkelők birtokában volt, miközben Bocskait 1605. április 17-én a szerencsi országgyűlés Magyarország és Erdély fejedelmévé választotta. Az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot, valamint Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyéket Bocskai és fiági utódai élete tartamára Erdélyhez csatolta.

A Kálvin téri szobor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Szeptember 24-én Habsburg Rudolf király külön oklevelet adott ki arról, hogy Erdély és a Partium Bocskai fiági leszármazottainak kihaltával sem száll vissza a koronára, és hogy a fejedelemnek és fiú utódainak átengedi Ugocsa, Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyéket, továbbá Tokaj várát minden tartozékaival, valamint Tarcal, Bodrogkeresztúr és Olaszliszka mezővárosokat. Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a 15 éves háborúnak is véget vetett.

A Bécsben őrzött korona. Forrás: Wikipedia

Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Bocskai is békére hajlott, egyrészt azért, mert a szabadságharc eredményeit veszélyeztette a felkelők táborán belül a hajdúk és a nemesek egyre élesedő ellentéte, másrészt pedig azért, mert nem akarta magát a török karjába vetni, ami pedig elkerülhetetlen lett volna, ha szakít a Habsburgokkal. A török Porta Bocskai kérésére a fenti képen látható koronát adományozta Bocskainak, akit azzal meg is koronáztak. A szabadságharc győzelmeinek kivívóit, a hajdúk zömét Bocskai kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le saját birtokán, ahogy a székelyeknek is biztosította korábbi kiváltságaikat.

Nyitóképünk teljes méretben. Forrás: Wikipedia

Szintén a Wikipédián olvasható, hogy a hajdúvárosok a hajdúk önkormányzati joggal felruházott települései voltak, melyek sajátos településformája összhangban volt lakóik katonai foglalkozásával. Szűkebb értelemben hajdúvárosoknak az úgynevezett öreg hajdúvárosokat nevezték, melyek a 17–19. században a Hajdú kerületet alkották, Ezek: Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló és Vámospércs, illetve egy ideig Polgár is. A kiváltságok eredeti jogosultjai a 9254 szabad hajdú, akiket Bocskai István erdélyi fejedelem 1605. december 12-én (Korponán) nemessé tett. Azonban a magyar törvényhozás sem ezt, sem a többi erdélyi fejedelemtől nyert kiváltságaikat nem ismerte el a nemesi jogok törvényes alapjául; így a hajdúvárosok kerületének lakosai nem voltak nemesek ugyan, de sajátságos szabadságnak birtokában voltak, mely a jászok és kunok szabadságához nagyon hasonlított.

A Bocskai-iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

A 4-es villamos utolsó útja 1975. június 23-án

Debrecen villamosai közül a 4-es tuják 1911-től 1962-ig a városháza, valamint a vágóhíd között közlekedtek a Kossuth utcán és a Nap utcán át. Utána a kocsik a Béke útja (ma Szent Anna utca) és a vágóhíd között jártak a vonal 1975. június 24-i megszüntetéséig.

Négyes tuja a Kossuth utcán. Forrás: Méliusz-könyvtár

A fenti jelenet a Verestemplomnál történt, és a jobb oldalán Irinyi János lakóháza is látható. Az alábbi muzeális kép pedig a Kis Orbán-háznál készült még a 4-es vonal gőzvonatos hőskorából:

Gőzvonat a Kis Orbán-háznál. Fotós: Ismeretlen

Korábban, 1896-ban már megépült a Városháza és a Dohánybeváltó közti egyvágányú pálya. A Wikipédia leírása szerint a személyszállítást ekkor még lóvasúti, a teherszállítást pedig gőzvontatású szerelvényekkel végezték. A következő archív képen a Csokonai Színháznál látható lóvasút...

Lóvasút a színháznál. Fotós: Ismeretlen

A vonalat az 1911-es villamosításkor hosszabbították meg a vágóhídig. Az alábbi pazar légi fotón a Nap utcai szakasz is látható, melyen a Verestemplomtól közlekedtek a kocsik az Attila téri templomig, és onnan tovább a felüljárón át a Vágóhíd utcán.

A Nap utcai szakasz. Fotó: Wikipédia

A Wikipédia múltidézéséből megtudható az is, hogy a 4-es villamos Béke úti végállomásának az 1-es vonal Nagyerdő felé haladó vágányával üzemi kapcsolata volt, míg a vasútállomás felé egy visszafogó váltó segítségével kapcsolódott. A következő két kép a pénzügyi palotánál született.

Kossuth utca, 1932. Fotó: Fp / Flanek-Falvay-Kováts

A 4-es vonalon az Attila téri templomnál volt az első kitérő, majd a szerelvények átmentek a Vágóhíd utcai vasúti felüljárón (utána újabb kitérő volt), s onnan a Diószegi út sarkáig, a Barneválig közlekedtek – mígnem beköszöntött az 1975. június 23-i utolsó nap... Akkortól az új kettes pálya 2014-es átadásáig csak egy villamosvonala volt Debrecennek.

A Kossuth utcán. Fotó: Fp / Szánthó Zoltán, 1961

Kapcsolódó múltidézéseink:
A debreceni Malév-reptér
Közlekedés Debrecenben, az 1960-as években
A halálkanyar
A távolsági buszállomás
A modern Nagyállomás
A 31-es buszok emlékére
A Malév lezuhant debreceni főpilótája
A gőzmozdonyos cívisváros
A villamosközlekedés aranykora
Az utolsó Bengáli
Az első CAF
Az 5-ös villamos
A 6-os villamos
40 éve trolival
A fénytroli
A Mikulás-Bengáli
A közlekedéstörténeti emlékszoba
A mozdonyok és vonatozás szerelmese
Futurisztikus szupervonatok a Nagyállomáson
A kánikula hatása a sínekre 1999 nyarán
Az 1985-ös nagy vonaljegyár-emelkedés
Debrecen közlekedése az 1970-es években
A repülővel lezuhant fotóművész

Az Attila térnél. Fotó: Fp / Magyar Rendőr, 1962

DBKL

2026. június 22., hétfő

Rekviem az utcai retro virágtartókért

Debrecenben hagyomány volt – más településekhez hasonlóan –, hogy formatervezett beton virágtartók is szolgálták a városszépítést. Ma már alig van ilyen. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A minapi körutunkon a Kossuth utcán találtunk szögletes és kerek ládákat. A barokk lakóház mellett sárgára vannak festve, és színpompás portulácskák élik világukat bennük.

A rendőr-főkapitánysággal szemben, a Kis Kossuthnál és a Szabó Magda Emlékháznál is többféle ilyen utcabútor van kiállítva, és szerencsére rendeltetésszerűen virágok és más növények számára használják, nem pedig pl. szemétgyűjtőnek vagy gördeszkaugratónak.

Nagyon örvendetes, hogy ezen a helyen az ilyen kis apróságokra is ennyire szépen gondot fordítanak. Na de menjünk tovább, hogy máshol vajon hasonló-e a jellemző!

A Szent Anna utca elején egy egész sor olyan hatszögletű virágtartó hűsöl a lombok alatt, mint amilyenek a nagyerdei Újvigadónál is szolgáltak. Az utolsó fotónkon ezeket idézzük meg. Kedves Olvasóinkat pedig arra kérjük, hogy aki tud hasonlókról, az jelezze a dkepeslapok@gmail.com címen, vagy töltse fel a Facebook-idővonalunkra!

Kapcsolódó múltidézéseink:

DBKL

2026. június 21., vasárnap

Az utolsó spriccelős ivókút romjai a Nagyerdőben

A debreceni Nagyerdő 2013-as átépítése előtt a kirándulók kedvelt szomjoltója a régi Békás-tó mellett álló dupla csöves ivókút volt. A megnövelt tó és az átépített park következő évi átadása óta már hiába keressük ezt az öntöttvas szerkezetet. A lebontott és eltűnt kis kút korábban tavasztól őszig működött, és az is jellemzője volt, hogy folyamatosan bugyogtak a vízsugarak a két függőleges csövéből. Sokan, főként a gyerekek, azért kedvelték, mert ha befogták az egyik csövét, akkor a másikból magas(abb)ra lövellt a víz. Az pedig kellemesen hideg és ízletes volt. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A kút helyett ma több helyen is vannak erdei szomjoltóink, de azok krómozottak, egyágúak, nyomógombosak, és lefelé folyik belőlük a víz. Sokan tapasztalhatták, illetve emlékezhetnek arra is, hogy a Békás-tó mellől eltűnt spriccelős kútnak van egy párja is a Nagyerdei Víztorony mellett, a klinikák felől, de az szegény össze van törve már, és emberemlékezet óta nem működik. Ildomos lenne legalább ezt megjavítani, és ismét üzemeltetni – nagyon sokan örülnének neki!

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. június 25., csütörtök

Az Ördög árka

2026. június 24., szerda

A Proletár

665 éve lett mezőváros Debrecen

2026. június 23., kedd

Az 1606. június 23-i bécsi béke

A 4-es villamos utolsó útja 1975. június 23-án

2026. június 22., hétfő

Rekviem az utcai retro virágtartókért

2026. június 21., vasárnap

Az utolsó spriccelős ivókút romjai a Nagyerdőben