Debreceni Képeslapok

2026. augusztus 30., vasárnap

A Traubisoda-üzem

A Debreceni Állami Gazdaság Traubisoda-üzemét 1975. augusztus 29-én avatták fel. Az ünnepélyes átadáson Nyerges János, a gazdaság igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük azokat az osztrák és olasz partnereket, akik segítettek az üzem létrejöttében. Elmondta, hogy nagy szükség volt az üzem létrehozására, hiszen eddig nem volt kielégítő az üdítőital-ellátás. A Napló tudósítása szerint a beruházást igen rövid idő, 9 hónap alatt valósították meg. A megnyitó után Czakó Gyula építésvezető átadta az üzem jelképes kulcsát Nyerges Jánosnak, a Debreceni Állami Gazdaság igazgatójának, majd kitüntetéseket nyújtottak át azoknak a dolgozóknak, akik legtöbbet tettek az üzem mielőbbi átadásáért.

Az állami gazdaság. Fotó: IPK Vállalat, 1978

Egy másik cikk szerint a debreceni nagyüzem jelentős mennyiségben termesztett szőlőt is – a fő profil, a gyümölcs mellett –, amelynek egyik feldolgozási módja a Traubisoda-gyártás. A magyar élelmiszer-gazdaságban korábban az volt a gyakorlat, hogy a mezőgazdaság termelt, a kereskedelem pedig megvásárolta és értékesítette ezeket a termékeket. Az állami gazdaságban ezt a korábbi – nem túl kedvező – gyakorlatot szándékoztak megváltoztatni, amikor elhatározták, hogy bizonyos ágazatokban teljes vertikumot alakítanak ki, vagyis termelnek, feldolgoznak és értékesítenek is. A természetes alapanyagú, mindenféle tartósítószer felhasználása nélkül készült üdítők akkor is a nyugat-európai szabványnak megfelelő technológiával készültek.

Traubi a bringán. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

Magyarországon osztrák licencia alapján, először 1971 augusztusában kezdték meg a Traubisoda üdítőital gyártását a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonaligai üzemében.A külföldön akkor már népszerű, kellemes savanykás ízű üdítővel rövidesen megismerkedhetnek a hazai fogyasztók is – adta hírül a korabeli Napló. A nálunk is közkedveltté vált szénsavas szőlőlé gyártási licencét 1970 októberében vásárolta meg a badacsonyi gazdaság az osztrák Lenz Moser Haus cégtől, s nem egészen 10 hónap múlva már termelt a 17 millió forintos beruházással épült üzem. Sőt, 1972-ben már megközelítőleg 15 millió palackot töltöttek meg Traubival. Hazánkban később a Badacsonyin és a Debrecenin kívül a Kunbajai és a Csányi Állami Gazdaság is gyártotta ezt az üdítőitalt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

További üzemeink története régi képekkel:

A Napló cikke az üzem átadásáról

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Tíz évvel később. Cikk / Fotó: HBN

Volt egyszer egy Kölcsey-művközpont

Debrecenben a kultúra, a kikapcsolódás, a tanulás és a tartalmas együttlétnek is igazi, megfizethető otthona volt ez a nagyszerű intézmény. A Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központot és Ifjúsági Házat 2003 július végén kezdték bontani, s a helyére épített Kölcsey Központ (az új létesítményegyüttes egyik eleme) 2006. február 24-én nyílt meg.

1978 november – 2003 július. Fotó: Csobaji Előd

Csupán 25 évig állhatott, de a sorsát nem az pecsételte meg, hogy életveszélyessé vált volna az épülete.

Az 1986-os kórusverseny. Küldte: Barbócz Erzsébet

A Mikolás Tibor (1924–2014) által tervezett Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház szürke „erődítményének” építése 1978-ban fejeződött be, és november 5-én adták át. Az intézmény első igazgatója dr. Gyarmati Kálmán volt.

Berki Viola nagyméretű, Tempefői című mozaikja

A fenti képen látható mozaikfal története ebben az összeállításunkban ismerhető meg, aztán pedig íme egy múltidéző galériánk a hajdani létesítményről:

A névadó költő szobra akkor még a Bethlen utcai lépcsőn állt, s iménti szavaimból következően ez az épület szerintem se tartozott a szép épületeink közé.

A Kölcsey látképe. Fotó: Fortepan / Faragó György, 1979

A Kölcseyben zajlott munka és pezsgő élet azonban ennek ellenére is mindenképpen felejthetetlenné és kimagaslóvá tette.

Balra a mozi / bábszínház, jobbra az információ

Nyílt titok ugyanakkor, hogy a tervező a Kölcseyre látott a lakásából, így 2003-ban azt is végignézhette, ahogyan lerombolják a művét. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A névadó költő szobra. Fotó: Csobaji Előd

A nyitónapon bárki töviről-hegyire bebarangolhatta a Ház legapróbb zugát is.

Kölcsey Ferenc szobra. Fotó: Fortepan / Faragó György

De aztán is bármikor be lehetett menni, nem voltak teljesen zárt körű rendezvények, és ha csak lepihenni akartunk, akkor is szabad volt az út.

A művközpont építése. Fotó: Városházi Archívum

A parkoló fölötti, jellegzetes híd végén bent jobbról volt a porta, ahonnan a táncterembe vagy a szemközti hallba is lejuthatott a látogató. Félúton, bal oldalon nyílt a kamaramozi (a Művész), ami később a Vojtina Bábszínházzal is osztozott a helyiségen. (A bábosok a volt Uránia Mozgó palotájában játszanak az ezredforduló óta.)

Az egykori bábszínház és művész mozi

Lent pedig hírlapolvasó is volt, ahol díjtalanul lehetett tájékozódni a világ dolgairól.

A Lenin-szobor. Fotó: Csobaji Előd

A központi csarnokban kővázas bőrkanapék szolgálták a kényelmet. A Kölcsey tele volt különféle rendezvény- és próbatermekkel is, és ennek köszönhetően a csillagászoktól a népi táncosokon át a rockzenekarokig otthonra lelhettek a közösségek – úgy, hogy tároló- és fellépőhelyet is nyertek ezáltal.

Panoráma a Mester utcai 10 emeletesből

A komplexum egyik fő szentélye a színházterem volt, ahol a teátrumi műsorok mellett koncertek és talk show-k is mentek. Anno a fiatal Friderikusz Sándor itt lett igazán híres, és mellette megannyi szuper dzsesszfesztiváli és folklór buli is volt ott! Karácsonykor az épület és a parkoló adott otthont az Aranycsengő vásárnak.

A Perényi utca felől. Fotó: Csobaji Előd

A Kölcsey rendelkezett étteremmel, szabad ég alatti mini amfiteátrummal, valamint a Perényi utca felől kis pódiummal és szökőkutas medencével is. Nyaranta a Lenin-szobor előtti parkolóban állították föl a hatalmas sátrat, amiben a virágkarneváli sörfesztivál zajlott. A Kölcsey adott helyett a Debreceni Jazz Napok sok programjának is.

A művközpont parkja. Fotók: Royal Court Blues Band

Meg persze turkálós programok is voltak, amelyek miatt sok kritika érte a Kölcseyt – eltakarítani a föld színéről mégsem emiatt kellett. A 2003-as bontás megkezdése előtt még volt egy tervpályázat azért, hogy szállodai és konferenciarésszel egészítsék ki, és szabják át némiképp az eredeti tömböt.

A parkoló. Fotó: Csobaji Előd

Ezen a pályázaton Mikolás Tibor is részt vett (később meg is mutatta nekem a művét), de a város vezetői végül úgy döntöttek, hogy teljesen új művházat, illetve konferencia-központot építtetnek.

Az egykori színházterem. (Helytörténeti Fotótár)

A 2003 július végén elkezdett ledózerolást sokan fényképezték, azonban dr. Nagy Attila egy sokkoló képeslapot is megjelentetett róla.

Az új létesítmény 2006-ban nyílt meg, s ehhez kapcsolódott aztán a hotel és a végül kortárs művészeti múzeumként „hasznosított” másik szárny. Az általuk közrefogott területet is leműkövezték, és azóta ez a – zajos gördeszkások, BMX-esek által koptatott – tér viseli Baltazár Dezső püspök nevét.

A 2003 nyarán kezdett bontás. Fotók: dr. Nagy Attila / Uropath

További fotóinkért látogass erre az összeállításunkra!

A Kölcsey-ház. Fotó: Fortepan / Fóris–Vastagh-hagyaték, 1936

Berki Viola mozaikja (részlet) a színházat díszítette

DBKL

Az új Kölcsey. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. augusztus 29., szombat

Formatervezett burás retro telefon a Vénkertben

Lábak és védőpajzs. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Vénkerti lakótelepen található egy különleges telefonállomás. Az Ibolya utca és a Vénkert utca sarkán lévő szerkezet ugyanis nem fülkében van, nem is a falon, hanem egy színezett műanyag burával fedett állványon a sarki presszó mellett. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Közelebbről. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kagylós távbeszélő a 2026. augusztus 29-i ottjártunkkor is működött. A retro szerkezet még nem kártyás rendszerű, hanem az a fajta, amibe pénzérméket kell potyogtatni. Tehát nem a legutóbbi típus, viszont már nyomógombos, nem pedig tárcsázós készülék. A formatervezett, gömbölyded bura azért van rajta, hogy védje a telefont is és a használóját is. Láthatóan magasabb emberek is be tudnak állni alá. Az viszont rejtély, hogy miért itt, és nem pedig például az árkádban van felszerelve.

A presszóterasznál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A telefonnak három színe van: kék, ciklámen és króm. A láb piros, a bura pedig füstszínű. Sajnos agyatlanok festékszóróval összefirkálták, és otromba matricákkal is teleragasztgatták, de így is büszkén hirdeti a szebb múltat, amikor még sokan használták távbeszélésre. A rajta található eredeti feliratok, illetve vésetek szerint a vandálbiztosnak szánt berendezést – vélhetően – a Transelektro és a Telkor gyártotta, az üzemeltetője pedig a Magyar Távközlési Vállalat, majd pedig a Telekom.

A kijelző. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

A suli felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

E ház mellett van a telefon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A könnyűipari szakmunkásképző

Debrecenben a könnyűipari szakmunkásképzőt 1986. augusztus 29-én avatták fel. A Sétakert utcai intézmény nyitóünnepségén dr. Cseh József helyettes ipari miniszter többek között hangsúlyozta: példamutató, ahogyan a helyi vállalatok segítették az iskola megvalósítását. A diákokat 18 tanterem és 75 személyes tanműhely is szolgálta. A komplexumot a Keletterv tervei alapján a HÁÉV építette meg, s a beruházás összesen 73 millió forintba került.

A nyugati homlokzat ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az intézmény ma technikumi és szakképző iskolai oktatást végez, és Debreceni SZC Kreatív Technikum a neve. A három-, illetve ötéves stúdiumokon dekoratőri, fodrászati, grafikusi, kozmetikus technikusi, oktatási szakasszisztensi és óvodai nevelői képzések zajlanak itt. Ugyanakkor a felnőttoktatás keretében is több szakmát sajátíthatnak el a jelentkezők.

Sétakert utcai fal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

A HB Napló tudósítása az átadásról

DBKL

2026. augusztus 28., péntek

A strand főépülete, ahol bemondó, fodrász és mozi is volt

Idill 1976-ban. Fotó: Csobaji Előd.

Debrecenben a korábbi Nagyerdei Strandot 2018 elején kezdték elbontani az új létesítmény építése érdekében. A munkák az 1971-es szezonrajtra átadott központi öltözőépületet sem kímélték.

A fenti cikk arról tudósított, hogy 1971. június 26-án már vizsgázott a strand új öltözőépülete. Figyelemreméltó a felette lévő képes hír is, amely szerint a Bethlen téren (azaz a mai Segner téren) átadták az új üzemanyagtöltő állomást.

A Napló 1971 júniusi cikke az épület elkészültéről

A Karátsony Edvin (Hajdúterv) által tervezett objektumnak a klinikák felől volt a főkapuja egy lépcsősorral, ahol már érződött a Nagyerdei Strand gyógyvizének illata és a fürdőzők csivitelése. Boldogság volt rálépni ezekre a lépcsőfokokra!

A kétemeletes szolgáltatóházban jegypénztárak, hangosbemondó, talált tárgyak gyűjtőhelye, strandcikk- és bazárárubolt, valamint hotel és presszó is működött. A színes székeken bárki megpihenhetett.

Az alábbi archív felvételünkön az öltözőépület melletti térképes táblát mutatjuk be, ami a strand környékéről tájékoztatott akkor is, amikor már évtizedek óta nem létezett TSZ-üdülő, és a Kohászüdülőnek is más volt már a neve (közelebbről lásd a cikk végén).

A központi öltözőépületnek mind a két emeletén kialakítottak férfi- és női öltözőket, s bizony nem volt ritka, hogy ki kellett tenni a „Megtelt!” táblát.

Íme még egy régi szép képeslap az egykori épületről:

A volt strand főépülete. Fotó: Tulok Ferenc, 1979

Az öltözők vicces és felejthetetlen mozzanata volt, amikor fehér krétákkal jelszót kellett írni a szekrényekbe tett cipők talpára vagy a szekrényajtón lévő kis táblára.

Az külön szuper volt a régi öltözőépületben, hogy a fentieken kívül zuhanyzós tetőterasza, külső széles panorámalépcsői, valamint fodrászat-kozmetikai részlegei is voltak. Sőt, a második emeleten mozi is szórakoztatta a strandolókat – akik között az 1970-es és 80-as években még nagyon sok külföldi volt!

Sajnos ezt a sokak által szeretett létesítményt is hagyták tönkremenni, ahogyan például a csónakázót is. Emiatt végül az is várható volt, hogy lebontják, és egy teljesen más valami lesz a helyén.

Az új strand 2020 nyarán nyílt meg. A fél évszázadot se megélt, lebontott öltözőépület helyén a mai fürdőhely recepciója és kiszolgáló létesítmények vannak.

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

A medencék felől. Fotó: Csobaji Előd, 1983

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. augusztus 30., vasárnap

A Traubisoda-üzem

Volt egyszer egy Kölcsey-művközpont

2026. augusztus 29., szombat

Formatervezett burás retro telefon a Vénkertben

A könnyűipari szakmunkásképző

2026. augusztus 28., péntek

A strand főépülete, ahol bemondó, fodrász és mozi is volt