Keresés ebben a blogban

2026. január 11., vasárnap

Az 1969. január 11-én átadott Bocskai általános iskola

A suli eredeti homlokzata. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Dobozi-lakótelep általános iskoláját 1969. január 11-én, szombaton adták át a Munkácsy Mihály utca 4. szám alatt, a víztorony mellett. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az átépítés előtti iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az akkori, 1969–70-es tanévtől Lakatos János igazgató vezette az iskolát, az átadási ünnepséget pedig Bazsa Ernő igazgatóhelyettes nyitotta meg . A korszerű létesítmény több mint 20 éves problémát oldott meg.

Régi épület a Rakovszkyn. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új épületegyüttes átadásáig ugyanis mindössze 13 tantermük, 2 napközis és egy gyakorlati foglalkoztatótermük volt. A másnapi HB Napló szerint az új létesítmény építése 12,5 millió forintba került, s a felszerelése 650 ezer forint volt. A komplexumban 350 személyes konyha, központi fűtés, ifjúsági szoba, beépített szekrények és – akkor még egy – tornaterem is helyet kapott. A megvalósítás a szülők, nevelők, tanulók és különböző intézmények kétezer órás társadalmi munkájának is köszönhető.

A 2020-as felújítás után. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A típusterv alapján épült, 16 tantermes létesítményben a Pacsirta utcai iskola tanulói és nevelői találtak új otthonra. A Munkácsy Mihály nevét viselő utcában található épület átadása után még a Pacsirta és mai Ótemető utcai egységben is működtek napközik. A testnevelésre szakosított tantervű osztályok is az 1969–70. tanévtől működnek, Debrecenben ugyanis akkor a Bocskai-iskola adta a tornasport bázisát.

A Víztorony utca felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az intézmény híres testnevelő tanára volt mások mellett dr. Kasza Lajosné és Nagy Jenő, valamint mellettük R. Fehér Csaba is. A tanuszodát az 1978–79. tanévben kezdte építeni a HÁÉV. Az ebbe az iskolába egykor járók élményeket őrizhetnek még a felejthetetlen Baranyi házaspárról is, akik az iskola gondnoki teendőit látták el.

Az 1979. X. 19-i uszodaavatás cikke a HB Naplóban

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. január 10., szombat

A Vágóhíd utca legendás bulihelye volt: az Utopia Disco


Debrecen egyik leghíresebb szórakozóhelye volt 1998. szeptember 5-ig az Utopia Disco & House Club (akárcsak a sárándi M47 Disco és a 2013-ban lebontott, legendás Újvigadó).


Az Utopia a Vágóhíd utca és a Galamb utca sarkának épületében nyílt meg 1997. január 10-én, amikor is sztárvendégként Sipos F. Tamás szórakoztatta a nagyérdeműt.


Egy olvasónk szerint korábban a Kőbányai Porcelán gyára működött az épületben, ahol porcelán villamossági eszközöket készítettek – lásd a hozzászólásokat. A fenti jegymásolatot egyébként Kiss Mónika és Harcos Tibi is feltöltötte a fotóinkhoz.



Katonka Róbert két belső felvétellel is megörvendeztette mindazokat, akik szép emlékeket őriznek az Utopiáról. Tőlük tudjuk azt is, hogy a Z+ invázió és az akkori DJ-k szerint az ország legjobb discoja volt ez a Zsibivel szemközti klub!


Idézet Katonka Róberttől: „Majdnem 2 éven át üzemelt ez a nagyszerű house club. Ami meg 20 év elteltével is ilyen érdeklődésnek örvend. Noha a helynek mar csak az emlékei vannak meg, és maga az épület,ami már semmilyen formában nem hasonlít az egykori önmagához.”


És még egy vélemény: „Imádtam oda járni, ez egy család volt szinte akik oda jártak, hétről hétre!!!” A diszkó később átalakult, és a neve Rivalda Dance Ring Ifjúsági Szórakoztató Centrum lett.


Harcos Tibi ezt is leírta: „Van egy bélyegzőm, amivel a belépők kezére nyomtak, az UV-tintás párnával együtt.” Sőt, Ő egy darabkát az Utópia belső falából is eltett emlékbe... Az 1998. szeptember 5-én bezárt disco épületében később volt húsbolt és turkáló is, ma pedig egy kereskedelmi multi üzlete.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Czine Árpád jegygyűjteménye, köszönjük!

2026. január 9., péntek

Az „évszázad havazása” Debrecenben 1987 januárjában

Debrecent az „évszázad havazása” 1987. január 9-én, pénteken reggel érte el: heves széllökések kíséretében megérkezett az első jelentősebb mennyiségű hó Hajdú-Biharba, s néhány óra alatt fehér lepelbe burkolóztak az utcák és a terek. A másnapi Hajdú-bihari Napló cikke szerint a megyében vasárnap estig 15–20 centiméteres hótakaró alakult ki. A helyi és a helyközi buszjáratok január 9-én 10–20 perces késéssel közlekedtek. A Debreceni Városgazdálkodási Vállalat szombatról vasárnapra virradóra 188, vasárnap délelőtt pedig csaknem 100 rendkívüli hómunkást vett fel.

Vörös Hadsereg útja, 1987 január. Fotó: HBN

A nagy mennyiségű hó váltóállítási problémákat is okozott. Míg szombaton csak 20–30 percet késtek a személy- és gyorsvonatok, addig vasárnap délelőtt már 10 és 80 perc közötti volt a késés. Hétfőn délután a rendkívüli időjárási helyzet miatt a megye vezetői operatív bizottságot hoztak létre. Hétfőn dél körül megszűnt a hóesés, ám az előrejelzés szerdára ismét komoly havazást ígért. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága azzal a felhívással fordul a fiatalokhoz, hogy minél többen vegyenek részt a takarításban. Az erős havazás okozta közlekedési, ellátási zavarok mielőbbi felszámolása érdekében az Ifjú Gárda Országos Parancsnoksága hétfőn (január 12-én) szintén mozgósítást rendelt el. A teherszállítást leállították, csak különleges igényeket teljesítettek. Vasárnap az igazgatóság területén 31 személyszállító vonat nem indult el. A szerelvények már általában 60–80 perces késéssel közlekedtek hétfőn. Kedden délelőtt semmit nem változott a helyzet: tovább tartott a rendkívüli hideg, sőt az előrejelzések azt jósolták, hogy délután havazni is fog. A legfontosabb feladatnak a helyi tömegközlekedés körülményekhez képest zavartalan biztosítását tartották.

Vörös Hadsereg útja, 1987 január. Fotó: HBN

Aztán kedden délután mégis jelentősen javult a helyzet: a személyvonatok menetrend szerint elindultak, sőt nyolc tehervonatot is útra bocsátottak. A Volán arra panaszkodott, hogy elég sok busz elfagyott, főként a külső telephelyekről indulók. Az utak kedden a megyében járhatók voltak. Persze nem akárhogyan: a fényesre keményedett hó néhol jégpályára emlékeztetett. Január 15-én, csütörtökön ellátási gond már nem volt, de a hóeltakarítás nagyon lassan haladt. Az elmúlt napok rekord hidege és a 30–40 centiméteres hó lehullása utáni nehéz helyzet a megyében lassan, de javult. Aztán az ónos eső szerdán jégpályává változtatta a korábban járhatóvá tett utakat is. S igaz, hogy a homokszórás már szerda este 11 órakor megkezdődött, ez egy cseppet sem látszott meg a megye útjain. A rendkívüli időjárás okozta gondok felszámolásában az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport alakulatai nagy erőkkel vettek részt. A válság annak köszönhetően szűnhetett meg, hogy péntekre Hajdú-Biharban „tavasziasra” fordult az időjárás. Az olvadás persze újabb gondokat okozott… A Napló cikkeiből felidézhető az is, hogy 1987. január 16., péntek estére a tél kitombolta magát, teljesen helyreállt a közlekedés, minden távolsági járat elindult, s csak a vasútnál voltak kisebb késések.

Nagyállomás, 1987 január. Fotó: HBN

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Hófödte parasztház a napsütéses régi Alsójózsán

Debrecen józsai városrészében, a Telek és a Kiserdő utca sarkán áll egy szép, tornácos parasztház, mely festőművészeket is megihletett már. Ezt örökítettük meg anno a 2013 márciusi nagy havazás utáni napsütésben, lásd az első képünkön. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

2013 márciusa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kirándulásainkon természetesen más évszakban is lencsevégre kaptuk ezt a gyönyörű épületet. Az alábbi felvételen a (volt) nádtető is megcsodálható.

2012 nyara. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Cikkünkhöz Kedves Olvasónk, Imre Simon leírta: „A szülői házunk, én és több testvérem is itt született és itt nőttünk fel. Öten fiúk innen vonultunk be katonának, és a három nővéremnek is itt volt a lánykikérője. Boldog gyerekkorunk volt a szüleink jóvoltából!” Kérdésünkre tudatta azt is, hogy a ház 1946-ban épült, de mivel hozzáépítettek, nem lehet ráismerni. Ugyanakkor Erika Black felidézte:
„Én vagyok az egyik unoka, és annak idején, amikor kislány voltam, szinte minden napomat a nagyszüleimnél töltöttem. Ez a ház, ez a kert, és az itt töltött idő számomra mindig a biztonságot és a szeretetet jelentette. Minden zughoz, minden tárgyhoz valamilyen emlék köt – a nagypapám mosolyához, ahogyan a régi kerti padon ült, vagy a nagymamám meleg kezéhez, ahogy az ölébe húzott, amikor mesélt. Rengeteg szép pillanatot őrzök a szívemben, az együtt sütött sütemények illatától a közös nevetések hangjáig. Emlékszem, hogyan futkároztam a kertben, és a nagymamám mindig azt mondta: „Ne siess annyira, élvezd a pillanatot.” Ezek az egyszerű szavak azóta is velem maradtak. Sajnos, az idő haladtával a nagyszüleim már nincsenek velünk. Azóta hiányuk űrt hagyott maga után, de az emlékük mindig velem marad. Az a szeretet, amit tőlük kaptam, örökké él a szívemben, és minden nap arra emlékeztet, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az unokájuk lehettem.”
A 2013 márciusi nagy havazás másnapján az épület utcai homlokzatát is lefényképeztük. Itt nemcsak az tárul fel, hogy a ház eladó volt, hanem a kereszt alakú faragások és az osztott ablakok is:

Az utcai rész. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. január 7., szerda

Volt 1x1 Friss Rádió

Feri, Atti, Gizus és Pista a 2002-es debütáláskor. Fotók: © DTV / Debreceni Képeslapok

Debrecen médiatörténelmében merőben új fejezetet nyitott a Friss Rádió színre lépése 2002. január 7-én reggel 6 órakor. A 90 mHz-en fogható, új médium ugyanis nemcsak nonprofit módon működött, hanem kizárólag igényes rockzenét sugárzott a stúdióbeszélgetések között. Az alábbi tudósítást a Debrecen TV készítette a zeneművészeti egyetem 9. emeletén működő Frissről, amely a helyi közösségeknek is megszólalási lehetőséget adott:


A magánszemélyek által létrehozott rádió azóta volt a város tulajdonában is, ma pedig a Debreceni Egyetemé, Campus Rádió néven. Átalakult a műsor- és zenei szerkezete is, és természetesen a munkatársai is cserélődtek.

Ó Nagy mester a 2002-es debütáláskor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 2002-es alapítóstáb tagjai közül íme néhányan: Hajdú Károly, Pocsai István, Váradi Ferenc, Vass Attila, Szöőr Ádám, R. Simor Katalin, Bakó Csaba, Balogh László..., akiknek felejthetetlen és nagyon fontos korszakot köszönhet a debreceni rádiózás. Boldog születésnapot!

Ildi, Karcsi, Csabi és Tücsi a 2002-es debütáláskor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

(Érdekesség az is, hogy Váradi Feri és Vass Attila korábban is kollégák voltak a Naplóban, és együtt zenéltek egy akusztikus bandában, a Naplopókban.) 

Lacus és Ádi, akik Attilával készítették a 2002. január 7-i reggeli bejelentkező első műsort. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. január 6., kedd

Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza – az 1766. január 6-án született Fazekas Mihály debreceni emlékei

A költő szobra a Medgyessyn. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen egyik legnagyobb költője, Fazekas Mihály 1766. január 6-án látta meg a napvilágot a cívisvárosban. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Dombormű a Kollégiumban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Magyar életrajzi lexikon szerint a Református Kollégiumban végezte az alsóbb osztályokat, ahol a természettudós Hatvani István is tanára volt.

Piac utca 58., a szülői ház helye. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1782-ben kimaradt az iskolából, és beállt közhuszárnak. Galíciában, Lengyel- és Franciaországban is katonáskodott. Amikor az apja 1796-ban meghalt, lemondott a főhadnagyi kinevezéséről, és hazaköltözött Debrecenbe. Meleg barátság fűzte Csokonai Vitéz Mihályhoz és Földi Jánoshoz is.

A volt emlékkert a Piac 58. mögött. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fő műve, a Lúdas Matyi 1804-ben készült el. Ezt először a tudta nélkül adta ki Kerekes Ferenc Bécsben, 1815-ben. A második, átdolgozott kiadása is ott jelent meg, 1817-ben.

A Fazekas utca eleje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Diószegi Sámuellel, a sógorával adták ki Debrecenben, 1807-ben a Magyar Füvész Könyvet, az első magyar nyelvű növényhatározót Linné rendszere és Földi János elgondolása alapján.

Emlékmű a Perényin. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1819-től a haláláig szerkesztette az évenként megjelent Debreceni Magyar Kalendáriumot, amelyben a versei mellett irodalmi színvonalú elbeszéléseket és a felvilágosodás eszméit hirdető cikkeket is közölt.

A Fazekas-gimi. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Dombormű a Fazekas-gimiben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fazekas Mihály 1828. február 23-án hunyt el a cívisvárosban. A nyughelye a Köztemetőben található, eredetileg azonban a Dobozi-temetőben nyugodott. Rá és Diószegi Sámuelre közös szobor emlékeztet a Perényi utcában és a botanikus kertben is. 

Sírja a köztemetőben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben utca, a Fazekas Mihály Gimnázium, általános iskola (Vásáry utca), vidámpark is őrzi a nevét. A Medgyessy sétányon mellszobra, míg a Piac utca 58. szám alatti szülői háza helyén, valamint a Református Kollégiumban és a Hatvan utcai oktatási intézményben emléktáblái is vannak.

A vidámpark emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Szobor a botanikus kertben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. január 5., hétfő

A kis Békás-tó

Debrecenben a nagyerdei parkerdőben a Békás-tó mellett, a sziklás csobogó mögött hajdanán egy náddal benőtt, másik kis tóban is gyönyörködhettek a természet szerelmesei. Ezt a kis tavat a Békás-tó és a Nagyerdei Strand közötti részen találták a kirándulók.

A kis Békás-tó. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

A fenti muzeális fotó a strand felől készült, és egy hagyatékból vásároltuk. A következő képen pedig, melyet Bakó Irén Kedves Olvasónk bocsátott a Debreceni Képeslapok rendelkezésére, az ellenkező irányból, tehát a sziklás csobogó felől idézhetjük fel a régi kis tó emlékét. A kép hátterében az a nagy boltíves kapu látható, ami mögött a strand felejthetetlen tejívója működött.

A kis Békás-tó. Képtulajdonos: © Bakó Irén

A Kis Békás-tavat az 1984. január 28-án átadott új termálfürdő és gyógyászati részleg építésekor szüntették meg (hotel ott még nem volt akkor). Az alábbi fotók a kinti lóhere alakú medencét és a benti büfét mutatják nem sokkal a megnyitás után. A képek a HÁÉV archívumából származnak, és korábban Czimre József juttatta el a magazinunknak.


Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!