Keresés ebben a blogban

2026. július 18., szombat

Amikor még fák és szigetek voltak a csónakázóban

Az eredeti csónakázó a Vértesi Ferenctől kapott képeslapon.

Debrecenben a nagyerdei csónakázóban eredetileg szigetek voltak kialakítva az erdei jelleg megőrzése érdekében, hogy ne kelljen kivágni az azokban lévő tölgyeket és más növényeket. A mostani összeállításunkban erre az időszakra mutatunk szívbemarkoló példákat.

Az eredeti strand a Vértesi Ferenctől kapott képeslapon

Hasonló megoldású volt a Nagyerdei Strand több medencéje is, végül azonban meg kellett szüntetni ezeket a kis rezervátumokat, bármennyire is szépek, hangulatosak és árnyat adóak voltak. A növények ugyanis nem bírták ezt a fajta vegyszeres-melegvizes életmódot. Erről itt írtunk.

Idilli hangulat. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

A csónakkikötő. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

A strandon a tölgyek helyén egy ideig fűzfák voltak, végül azok helyét is lecsempézték. A strand vizét is használó csónakázóban egy nagyobb és megemelt szigetet hagytak meg, illetve készítettek, és azt olyan szabadtéri büféként működtették, ahova kis hídon lehetett feljutni.

A büfésziget az 1960-as években

A büfészigeten asztalok, székek és napernyők is voltak, a híd alatt pedig át lehetett evezni. A Kedves Olvasóinktól kapott régi képeslapok tanúsága szerint nagy élmény lehetett ott frissülni.

Bakó Irénnek köszönjük a fotómásolatot

Eleinte a szigetek nélkül is meglehetően vadregényes volt a víztorony felőli park, pláne, ha azt nézzük, hogy micsoda ingatag deszkapalló szolgálta a ki- és beszállást. A panorámaképen pedig az is szembetűnő, hogy a csónakázó és az állatkert között  két fasor is húzódott.

Bakó Irénnek köszönjük a fotómásolatot

Ez az időszak 1969-ig, az Újvigadó és az új csónakház építéséig tartott. De még ezzel sem értek véget az eredetileg Sajó István által tervezett létesítmény megpróbáltatásai, hiszen aztán 2013-ban az egészet betemették, és egy úgynevezett vízi ködszínházat, mélygarázst és parkot építettek a helyükre. 

Papp Jenőnek köszönjük a fotómásolatot

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:
Kirándulók a szigetnél. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A torony nélküli Kohász. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

A debreceni 31-es autóbuszok emlékére

A Petőfi téri állomás. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben az első 31-es autóbusz 1976. július 18-án indult el, s a kocsik a Nagyállomás és a Bolyai utca között szállították az utasokat. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Bethlen utcai fotót Bíró Zsoltnak köszönjük

A „flottát jellemzően Ikarus 280 típusú csuklós autóbuszok alkották. A kedvelt és legendás járatok (valamint a 32-esek) helyett 2014. március 1. óta a 2-es számú CAF villamosok vannak.

A Petőfi téri állomás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az utolsó napokban készített, fenti felvételeink idején a buszok már a Homokkerti felüljáró mellől indultak, nem pedig a Nagyállomás elől. A járat történelméhez tartozik egyebek mellett, hogy az ezredfordulóig, a főtér átépítéséig a kocsik a Nagytemplom előtti „halálkanyarban” húztak át.

Előttem az utódom. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A sétálóövezet átadása után azt kikerülve, a Kossuth utca felől mentek a 31-esek, és már nem érintették a Bethlen utcát. A 32-esek a Széchenyi utca felől közlekedtek. Végül ezeket is a DKV üzemeltette, mivel 2009. júliusától e céghez került a helyi buszközlekedés is.

Emlék 2018 nyaráról. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Érdekes sztori a közelmúltból, hogy 2018 nyarán újra az elmúlt évezredben érezhettük magunkat. Ugyanis, ahogy az egykori Vörös Hadsereg útja idejében, akkor ismét buszok közlekedtek a főutcán, mivel pályafelújítás miatt pótlóbuszok jártak három hétig. Ajánljuk figyelmükbe a közlekedéstörténeti emlékszobát is, ami a valóságban a Salétrom utcán, nálunk pedig ebben a cikkünkben ismerhető meg.

A Doberdó utcai végállomáson. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az emlékszoba relikviái. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. július 17., péntek

A legrégebbi víztorony Debrecenben

Debrecenben több víztorony is található, melyek közül a legfiatalabbak közé tartozik az ondódi hidroglóbusz és a Dobozi-lakótelepi víztorony is. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A jellegzetes kéményekkel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A sorban a püspöki palota víztornya (1913), valamint a Nagyerdei Víztorony (1912) következik. Van azonban egy náluk is idősebb víztorony, mégpedig a járműjavító (vagongyár) víztornya, hiszen azt már 1896-ban üzembe helyezték. A telep története idelátogatva ismerhető meg sok régi képpel.

A lombok közül. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A különleges formájú ipari műemléket 2025. július 23-án és egy évre rá látogattuk meg. S mint a képeken is látszik, a közelében két megmagasított kémény is mered az égbe. Ezek ma már ugyanolyan jellegzetességei a vagongyárnak, mint a kultúrház vagy a félig lebontott kis vasúti híd (lásd a cikk végén).

A Vágóhíd utcáról. Fotó: © Debreceni Képeslapok, 26. 07. 17.

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. július 16., csütörtök

Az életmentés közben elhunyt debreceni katona

Debrecenben súlyos tragédia történt 1989. július 16-án az Apafa nevű városrész vasúti átjárójánál: egy katonaként szolgáló, 22 éves férfi hunyt el ott. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Szívszorító kompozíció. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ma arra járók legfeljebb a sorompó melletti tujabokor alatti táblás-sisakos emlékműkeresztből értesülhetnek erről a megrázó esetről. A 2023. július 27-i látogatásunkon megörökített tábla tanúsága szerint az Üsth Domonkos nevű fiatalember akkor honvéd szakaszvezető volt, és életmentés közben halt hősi halált 1989. július 16-án.

Az emlékmű a sorompónál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szerencsétlenségről a Hajdú-bihari Napló is írt. Az 5 nappal későbbi cikk szerint 1989. július 16-án az apafai vasúti-közúti átjáróban tehergépkocsi és vonatszerelvény ütközött össze, és a magasfeszültségű villamos távvezeték is leszakadt. Ez utóbbit Üsth Domonkos szakaszvezető nem észlelhette, mivel az a megközelítési oldalról nem volt látható.

A Néphadsereg című lap cikke a tragédiáról

A katonát egyetlen gondolat, az életmentés vezérelte: a bajba jutott embertársait akarta kimenteni a tehergépkocsi roncsai közül, de sajnos e nemes cselekedetéért a saját életével kellett fizetnie. Az apafai alakulat állományát a tragédia lesújtotta, s a szakaszvezetőt a saját halottjának tekinti. A honvédség Üsth Domonkos tettét kiemelkedő helytállásnak minősítette, emlékét kegyelettel megőrzik.
Cikkünk nyomán Kedves Olvasónk, Menyhárt Edit Tamara felidézte: Domonkos édesanyja egy életmentőkről szóló Friderikusz-műsorban mesélt az esetről. „Tudomásom szerint megmentett két életet, mentés közben a nagyfeszültség ívet húzott a teherautóra, így Domi már nem jutott ki. Csodálatos barát volt. A halála előtt szénrajz-technikával készített egy önarcképet… mint aki előre tudja, mi fog történni. Diákként is mindig védte a kisebbeket-gyengébbeket. Okos és csinos fiú volt. Fölfoghatatlan az értelmetlen halála… mind a mai napig.”

A kereszt emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Papp Julianna leírta: „Kisgyermekként a velünk szemben lévő lépcsőházban laktak, orvos szüleinek hatalmas bánata volt a tragédia. Nagyon sajnálom, nyugodjon békében. Eszembe jutott egy kedves motívum...a Libakertben velünk szemben lévő lakásban laktak, a két fiú a szobájuk ablakára festett egy képet, egy nagy gombára és virágokra emlékszem...(én is gyermek voltam). Sokkal később az Édesapjukkal a munkám során találkoztam az egyik háziorvosi rendelőben, és akkor hallottam erről a szörnyű tragédiáról. Megdöbbentő volt.” Haller Tünde Viola így fogalmazott: „Az Édesapját ismertem személyesen, egy kiváló orvos (volt) azért írom így, mert miután elköltözött, nem hallottam Róla! Domonkos temetése megrázó volt... a menyasszonya egy fátyolt és csokrot helyezett a sírra.” A testvértől, Üsth Ágostontól megtudtuk: „Előtte is szakaszvezető volt. Kijárt volna neki a hősi katonai temetés, de mivel ragaszkodtunk ahhoz, hogy pap temesse, ez (szerintük) nem volt összeegyeztethető. Emiatt a posztumusz előléptetés sem volt lehetséges. Akkor még szovjet uralom alatt álltunk. Nem hivatalosan azonban szinte az egész alakulat megjelent a temetésen.” Nagy Tibor ezt is felelevenítette: „Üsth Domonkos a katonatársam volt. Kedveltem, jó gyerek volt. Amikor történt az eset, eltávozáson voltam. Így utólag jobb nekem így. Így is megviselte az összes katonát. Augusztusban szereltünk le, ő sajnos nem. Abban az átjáróban nem sokkal elütötték a század orvosát, egy törzszászlós asszonyt. Korábban egy katonatársunk ott lett öngyilkos, a vonat elé vetette magát.”

Az emlékkereszten lévő rohamsisak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Apafán járva nem mellesleg egy másik tragédia mementójával is szembesülhetünk: 1944. október 13-án SS-katonák és csendőrök az apafai katonai lőtéren kivégeztek 62 munkaszolgálatost (zsidót és nem zsidót egyaránt). Ezt a táblát nem fotózhattuk le, mivel a lőtér magánterület.

A tragédiával a korabeli Képes Újság is foglalkozott


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az új emlékmű. Fotó: Üsth Ágoston

2026. július 15., szerda

Bunker / alagút a Vágóhíd utca alatt?

Debrecenben a Vágóhíd és a Galamb utca sarkán egyszerre több különlegességet, illetve különösséget is felfedezhetünk. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Tornyok a biztosítódoboz körül. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az általunk 2026. július 14-én szemügyre vett helyen ugyanis megtalálható egy múltból itt maradt – ráadásul betonemelvényen álló – elektromos biztosítószekrény, ami körül három furcsa, felső nyílásos oszlop áll, a közeli talajrészen pedig több helyen különféle mélyedések és fedelek lapulnak.

Az emelvényes biztosítószekrény. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hasonló torony (kémény?) a Vágóhíd utca túlsó oldalában, a volt Loki-pályának a Zsibogó felőli szélén is megbújik a vadhajtások alatt. Ezek alapján arra gondolhatunk, hogy itt valami olyan érdekes földalatti járat lehet(ett), ami a Vágóhíd utca két oldalán lévő létesítményeket köti (kötötte) össze. Mivel itt több gyár és üzem is működött, az se elképzelhetetlen, hogy a dolgozóknak alakítottak ki óvó- és menekülőhelyet baj esetére. Kérjük tehát Kedves Olvasóinkat, hogy aki tudja a tornyok (szellőzők? / kémények?) rendeltetését, és hogy volt / van-e itt alagút / óvóhely, az ossza meg velünk az ismereteit e cikkünk végén vagy a Facebook-posztunkban hozzászólásban. Ezekkel aztán természetesen kiegészítjük, frissítjük e mostani összeállításunkat. Köszönjük szépen! Id Bagdács János így fogalmazott: Az nem bunker, a hőszolgáltatótól a Mikepércsi úttól jött egy gőzvezeték az ipari vállalatokhoz, és abban az alagútban vezették ide a vezetéket. Ahol dolgoztam, oda is bejött, és a Galamb-sarkon lett vége tudtommal, de az a vezeték már évtizedek óta nem üzemel. Mazsu István a biztosítódoboz kapcsán szólt hozzá, s mint leírta, ott konkrétan egy vízátemelő vezérlő Titász-szekrény volt.

Lejáratok(?) a tornyok körül. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Fábián Mihálytól is megtudtuk: „ezek anno kis alagutak voltak gőzvezetékek számára. A Bőrgyár és a Dohánygyár is össze volt kötve ilyen vezetékekkel. Az alagútból kiálló csövek szellőzőcsövek voltak. Telepítettek ilyen alagutakba úgynevezett zsompszivattyúkat az összegyűlt vizek kiszivattyúzására. A szekrények a szivattyúk működtetését szolgálták. Sok vállalat így volt összekötve. Nem minden vállalatnak volt kazánja. A pártállam döntött el mindent. Ezek emberi tartózkodásra nem voltak alkalmasak. Sokat szereltem ilyen szekrényekben, mint villanyszerelő. A 70-es évektől nagyon elterjedt elektromos szekrények voltak. A volt Bőrgyár területén is volt egy jó pár. Az áramszolgáltatók nagyon sokat használtak kábelelosztók és biztosítószekrények szerelésére. Nagyon sok a közterületeken állt az egész ország területén. Most is sok van még, működőképes állapotban!!!”

A túloldali torony. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az 1932. július 15-én megnyílt Debreceni Köztemető

A debreceniek többségének nagyerdei nyughelye nemcsak arról híres méltán, hogy övé az ország egyik legszebb ravatalozója, hanem arról is, hogy itt épült fel hazánk első krematóriuma.

A ravatalozó / krematórium. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Debreczeni Képes Kalendáriom leírása szerint a nyughely létrehozását 1909-ben határozta el a városi közgyűlés, és akkor még a csapókerti Kincseshegy homokdombjain lett volna...


Csak később jelölték ki a nagyberuházás helyszínének a Nagyerdő keleti felénél lévő, 100 holdas „téglalapot”. A fenti fantasztikus felvétel, melyet az intézmény tárlatán fotóztunk, a nyughely kialakításának egy utolsó fázisát örökítette meg a fásítás előtt. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok


A létesítményt Borsos József főmérnök és Pohl Ferenc városi főkertész tervezte. A munkákat 1931. május 12-én kezdték el, és 1932. július 15-én adták át a kész ravatalozót.

A köztemető alkotói. Repró: © Debreceni Képeslapok

Borsos József személyesen felügyelte a kivitelezést, és ha kellett, visszabontatta a nem megfelelőnek ítélt épületrészeket. (A galéria a képre kattintva is megnyitható.)

A legrégebbi elhuny. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ravatalozóban kiállított freskókat, üvegmozaikokat, szobrokat debreceni illetőségű művészek alkották: ifj. Kovács János, Haranghy Jenő, Holló László, B. Kokass Klára és Toroczkay Oszvald.

Fazekas Mihály sírja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ugyanakkor például az Ady úti kapunál lévő Krisztus-szobrot Némethy László készítette, míg a ravatalozó előtti tükörtónál a Halas fiú című bronzszobor Nagy Sándor János alkotása.

Régi koporsószállító. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Említést érdemel az is, hogy a kertészek a sok-sok egyéb növény mellett 908 fenyőfát ültettek, továbbá például csak az I. sz. táblába is 354 bokorrózsát telepítettek.

A Déri téri Merengő párja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A krematóriumot azonban csak 1951-től lehetett használni, állítólag egyházi körök tiltakozása miatt. A köztemető megnyitása után még három évig volt engedélyezett a temetkezés a többi temetőbe, s csak a Monostorpályi úti izraelita temető működhetett azt követően is (amely napjainkban is létezik).

A Sesztina-sír, részlet. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Borsos József szerény külsejű sírja a köztemető ravatalozójának bal sarkánál található. Rajta kívül a köztemetőben van a sírja, illetve az emlékműve Fazekas Mihálynak, Komáromi Csipkés Györgynek, a Sesztina családnak, valamint Tarányi Józsefnek és Zoltai Lajosnak is – a sok más híresség
és „névtelen” elhunyt mellett...

Tarányi József sírja. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Itt nyugszik Zoltai Lajos. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval: