Debreceni Képeslapok

2026. július 23., csütörtök

Bringamegőrző a 2026-os Campus Fesztiválon

Debrecenben a 2026-os Campus Fesztiválon egy díjtalan bicajtároló is a vendégek rendelkezésére áll az Ady úti főkapu közelében, az állatkert és a volt Kohászüdülő közötti saroktelken. Ezt a szolgáltatást próbáltuk ki a július 22-i és a 23-i bringás látogatásunkkor. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Márton

Leadás, felvétel intézése. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mint megállapítottuk, a terület nagyon jó helyen van. Azonban nincsen ajtaja, s emiatt nyílást vágtak a kerítésre, ahhoz pedig fém- és deszkapallókat illesztettek. Mindkettő szélessége kb. egyszemélyes, de a gond inkább azzal van, hogy a benti részbe nyúló deszkapallón időnként megcserélik a lejtő- és a lépcsőrész sorrendjét. Emiatt úgy jön ki a lépés, hogy vagy a kintről érkezőknek vagy a bentről távozóknak nem esik biciklis kézre a lejtő oldalállása. Bent több kedves, szorgos és segítőkész fiatal serénykedik, s többek között a nyomtatványok kitöltését, a járművek be- és elvitelét ellenőrzik. Az ügymenet szerint a nyomtatványokon fel kell tüntetni többek között a kerékpár típusát és színét, a használója nevét és más adatait. Az illető kap egy sorszámot, azt ráragasztják a bicajra, és onnantól a fesztivál végéig ingyenesen lehet jönni-menni a papír felmutatása után. S milyen a tárolórész? Tulajdonképpen nagy – ellenben annyi a bicikli, hogy már a nulladik napon is este alig maradt hely. Pedig a letámasztásra, kilakatolásra szolgáló korlátokat oly közel tették egymáshoz, hogy alig marad hely a biciklik ki-begurítására, valamint az embereknek az állványok közötti mozgására. Talán érdemes lett volna itt is letakarni a bringamegőrző liget talaját szendvicspanellel, hogy jobban megelőzhető legyen a kerekek kilyukadása az aljnövényzet tüskéi, ágai miatt. Viszont még mindig inkább így történjen, mint hogy még több parkoló autó pusztítsa a környező fogyatkozó zöldterületeket! És akkor arról még nem is szóltunk, hogy milyen jó, hogy itt a kerékpármegőrzőnél egyirányúsították az Oláh Gábor utcát, és hogy már közvetlenül mellette is egy egész sor mobil wc található!

Gyűlnek a bringák. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézéseink:
Közlekedés Debrecenben, az 1960-as években
A halálkanyar
A távolsági buszállomás
A modern Nagyállomás
A 31-es buszok emlékére
A gőzmozdonyos cívisváros
A villamosközlekedés aranykora
Az utolsó Bengáli
Az első CAF
A 4-es villamos
Az 5-ös villamos
A 6-os villamos
40 éve trolival
A Malév debreceni reptere
A fénytroli
A Mikulás-Bengáli
A közlekedéstörténeti emlékszoba
A mozdonyok és vonatozás szerelmese
Futurisztikus szupervonatok a Nagyállomáson
A kánikula hatása a sínekre 1999 nyarán
Az 1985-ös nagy vonaljegyár-emelkedés
Debrecen közlekedése az 1970-es években
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Ladányi Józsa sebészprofesszor

Debrecenben az Ember Pál és a Weszprémi utca sarkán lévő nagy telken található egy Bauhaus stílusú kis villaépület. Az épület sorsa sokakat foglalkoztat, ám az eredeti neves tulajdonosát kevesebben ismerik. Ő Ladányi Józsa (Debrecen, 1898. május 1. – Debrecen, 1985. szeptember 14.) orvos, sebész, egyetemi tanár. E mostani összeállításunkkal az ő személye és munkássága előtt tisztelgünk.

A Lusztig Józsa néven anyakönyvezett szakembert Székelyhidi Ágoston méltatta a Hajdú-bihari Napló 1982. december 11-i számában. A szerző így fogalmaz: Képzeljünk el egy fiatal, vonzó nőt, akit művelt és módos család, rangos baráti társaság vesz körül, akinek már biztos létalapja, ismert neve van, és aki egyszer csak mégis elhatározza, hogy a szabad vasárnapjait egy nyomorult falucska testi, lelki, szellemi fogyatékosai közt tölti. Ladányi Józsáról van szó. És nem csupán néhány odaáldozott vasárnapról. Még 1928-ban történt, hogy tudomást szerzett a debreceni erdőkben megbúvó kis település, Boda iskolás gyerekeinek különös és rejtélyes viselkedéséről. Törpe növésű, zavaros tekintetű, bizalmatlan emberkékkel találkozott aztán, akik 9–10 évesen sem tanultak meg írni, olvasni, értelmesen beszélni. Golyvásak voltak, csaknem mind. Ladányi Józsa rátalált a jódhiányra, kidolgozta a műtéti eljárást, írásban és szóban nyilvánosan sürgette a körülmények gyökeres változtatását. Az orvosi eredményekkel nem elégedett meg. Teljes értékű javításra, javulásra törekedett és biztatott. Kevés társra akadt. Végül mégis győzött: évtizedek múlva, 1976-ban, egészséges, jódban gazdag ivóvíz került a bodai vezetékes kutakba.

Nyitóképünk teljes méretben

Ama fiatal nő közben megöregedett – emlékeztet a cikk. Az egyetemi professzor, a klinikaigazgató, elnökök, királyok, világnagyságok világhírű vendége azonban nem átallt Bodára utazgatni, golyvás tanyai gyerkőcöket vizsgálni, tisztítatlan vizet elemezni, még 80 évesen sem. Ladányi Józsa szembeszállt a szaknyelven „fejlődési rendellenességként” emlegetett nyúlajak és farkastorok, a szájüreg és a hajak torzulásával is. Tudta, hogy nem elég a hangszálakat, a nyelvcsapot, a szájpadlást újraformálva, bennük a beszéd és az ének nemes hangját fölszabadítani, nem elég az ajak puha mozgékonyságát, szimmetrikus kettős ívét visszaadva, azt a derűs mosolyra és a kedveskedő csókra alkalmassá tenni; tudta, hogy a sebzett jellem és a görcs szorongatta magatartás kiigazítása a végső föladat. Ezért és evégre rakta le a „komplex rehabilitáció” alapját. Széles alapot, mely magában foglalta a külső hatások, az alkat, az öröklődés, majd a műtét, a beszédjavítás, a lelki és szellemi önvezérlésre való fölkészítés ezer mozzanatát, bonyolult rendszerét, hosszadalmas és összehangolt működését. Ladányi Józsa talán legjelesebb gyógyítói hőstette a II. világháború kihívására adott válasznak tekintendő. Nő lévén, itthon kellett a bevonult férfi sebészek helyére állnia. Kivált a háború utolsó éveiben, mikor a katonai szállító vonatok Debrecenen haladtak át, iszonyú futószalagon kerültek elő a fagyott, üszkös, félig elhalt lábak és karok. Hogy életet mentsen, maga fejezte be a kegyetlenségében is megváltó művet, a csonkítást. Közben csak a fűrészt, a kést irányító ujjai voltak nyugodtak, a lelkiismerete nem. Megoldást keresett ismét, a lehető legteljesebb megoldást. Ma már tudhatjuk, hogy a világon elsőként jutott el a lemetszett végtagrészek természetes visszaültetésének klinikai megvalósításáig. Módszere gyakorlati és tudományos iskolát teremtett. Elégedetté azonban csak az emberi jó következmény tette. „Már hegedültek is azokkal az ujjakkal, amiket visszavarrtam” – büszkélkedett Ladányi Józsa. Aztán a visszavarrás, a „replantáció”, az érsebészet és a bőrátültetés dolgainak újabb tisztázását tűzte ki. Ez utóbbi még szorosan fűződött az égési sebek gyógyításának ismert módjaihoz és régi-új sebészi eszményéhez, a plasztikai műtét tökéletességéhez, a nyomtalansághoz.

Az első dolgozata 1929-ben, a bodai golyvás gyerekek kóros tüneteit és gyógyítási lehetőségeit szedte sorba, 1982 augusztusában pedig, egy amerikai orvoskongresszusra készülve, a bőrhiányok pótlásával foglalkozott. A több mint 200 írásművében az „Egyetemesség és specializálódás a sebészetben”, „Adatok az öregkor sebészetéhez”, „A fájdalom sebészi vonatkozásai”, „Lélektani előkészítés: az emlőrákos beteg rehabilitációja” problémájával is foglakozott. Székelyhidi Ágoston cikke kitér arra is, hogy 1944-ben a nyilasok ausztriai táborba hurcolták a már hírneves klinikai sebészt. Tíz hónap múlva megszökött. Már itthon, később, megtudva, hogy miniszteri székbe akarják ültetni, bejelentés nélkül elment Rákosi Mátyáshoz, és, bár könnyek árán, kikönyörögte a mentesítést. Nem óvatosságból, nem szerénykedésből tette. Indokul azt hozta föl, hogy abban akar tovább lépni, amiben már elért valamit. Jól választott. Életműve megkoronázása jutott így osztályrészéül: mint vezető sebész, egyetemi tanár, kutató és kísérletező tudós, helyettes rektor, megtervezhette, fölépíthette, berendezhette, működésbe lendíthette az ország egyik legbecsesebb gyógyító intézményét. Hivatalosan II. Sebészeti Klinikának nevezik, ám a történelembe Ladányi Klinikaként került be – mutat rá Székelyhidi Ágoston.

A Ladányi-villa. Fotók: © Debreceni Képeslapok

További portréink sok fotóval:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A 2026-os Campus Fesztivál a Nagyerdőn

Debrecen egyik legnagyobb rendezvénye a Campus Fesztivál, amely 2026-ban július 22. és 25. között zajlik a Nagyerdei Stadion körül. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Függőágyak a stadion tövében. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A most megosztott felvételeinket a fesztivál szerdai, nulladik napján készítettük a szerénynek már akkor sem nevezhető programkínálat megannyi helyszínén.

A jegypénztáraknál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ingyenes kerékpártároló ezúttal az állatkert és a volt Kohászüdülő között kapott helyet.

A bicajtároló. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nézzünk a szerdai fellépők és a közönségük közül néhányat!

Salamon Lili Viktória. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fenti képet a Háromnegyed zenekar koncertjén készítettük, az alábbit a Nemzeti Hangén.

MDR Aréna. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ködszínház felőli nagyszínpadon kora este DJ-show is szórakoztatta a táncos lábú bulizókat.

Metzker Viktória. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kényelmes zenehallgatás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fellépőkön kívül a közönség is igen sokszínű.

Ifjú rajongók. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Pipacs. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A korosztályi összetétel szintén elég széles, hiszen legkisebbek is jelen vannak a fesztiválon.

A Nemzeti Hangon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Metzker-bulin. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nemzeti Hangosok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A színházi sátornál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bluster-tagok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Színes tánc. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Jó így együtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A hatalmas területet felölelő rendezvényen ismerősökkel is mindig, bárhol találkozhatunk.

Victory. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Szalóczi Ádám. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Metal Lady. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. július 22-én kora este a körúti nagyszínpadon a Soviet Monday is a húrok közé csapott.

Soviet Monday. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vitéz Kata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az előző és a következő felvételünkön a Pipacs zenészei szerepelnek.

Fejes Milán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Íme a csütörtöki menetrend:

Nagyításért kattint a képre! Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

Rajongás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

2026. július 21., kedd

Az Árpád téri templom anno és most

Debrecen egyik különleges temploma az Árpád téren tör a magasba. Ezt az 1914-ben felszentelt gyülekezeti helyet látogattuk meg 2026. július 21-én. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A toronykakas. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az első fotónkon a torony tetején sárgálló református jelképet örökítettük meg, melynek nincsen párja a cívisvárosban. A templom körül manapság már igen nagy a forgalom, így emiatt is érdemes egybevetni azzal, hogy milyen lehetett korábban a városrész. Erre mutatunk példát az alábbi képpárral.

1953 és 2026. Régi fotó: Fortepan / Nagy Gyula

A legutóbbi ottjártunkkor a főtorony erkélyszintjét is lencsevégre kaptuk. Korábban egyszer már körbenézhettünk onnan, és bizony páratlan panoráma tárul fel e magaslesről. Jó lenne, ha valamilyen módon látogathatóvá tennék a turisták és a helyi közönség számára ezeket az erkélyeket!

Toronyerkélyek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A templomnak a Nyíl utca és az Árpád tér felől is nagy, szép rózsaablakai vannak. A következő képen az utóbbi pompázik. Aki teheti, nézze meg a templom belső tereit is, valamint összeállításunk utolsó fotóját, amelyen a még hihetetlenül más Rakovszky utca irányából tárul fel a templom!

Templomtörténeti cikkeink sok fotóval:

1958-as fotó: Fortepan / Török Kálmán

DBKL

A Péterfia utcai óvoda egy 1970-es szép nyári napon

Debrecenben hajdanán a Péterfia utcában is működött óvoda – nevezetesen azon a lebontott területen, ahol most a Párizsi udvar sarki része található a Hunyadi utca felől. A 15. szám alatti intézmény emléke a Fortepan és a muzeális képeket adományozó Kálnoki Kiss Sándor révén idézhető fel.

A kortörténeti jelentőségű képek az 1970-es óvodai ballagáson készültek. Az alábbi fotó hátterében a Református Főgimnázium épülete fedezhető fel. Rendkívül feltűnő az is, hogy a szülők is teljes mértékben megtisztelték az ünnepséget többek között azáltal, hogy – a ma emberével ellentétben – alkalomhoz illő öltözékben vettek részt ezen a meghitt, fontos eseményen.

A képek tanúsága szerint a szintén szép ruhát viselő kicsik a hagyományokhoz híven műsort adtak az egybegyűlt hozzátartozóiknak. Felszabadultak, mosolygósak. És az sem kizárt, hogy már várták az iskolai éveket, némelyikük pedig talán éppen a szomszédos általános iskolába járt szeptembertől.

A Péterfia utcai óvoda e ballagása óta elröppent 56 esztendő. A kicsik felnőttek, és immár sokuk talán a szüleik nélkül folytatja az életét. Reméljük, nem árnyékolják be gondok a mindennapjaikat, és kivétel nélkül örömben, egészségben idézik fel velünk együtt az akkori időket!

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

2026. július 20., hétfő

A nagyerdei csónakázó 1973-ban

Debrecen hajdani kedvelt kirándulóhelyéről, a nagyerdei csónakázóról 1973-ban is remek fotók készültek. Ezek egy része felkerült a Fortepanra, s ezúttal mi is közülük válogatunk. A fenti jelenetet Urbán Tamás örökítette meg vízibicikliző lányokról.

A csónakázó és Újvigadó. Fotó: Fortepan / Breuer Pál

Akkor zajlott az 1973-as nyári ifjúsági kempingtalálkozó, s a hullámokon ringatózó hölgyek is valószínűleg a dzsembori résztvevői voltak. A jókedvű fürdőruhás lányokról több felvételt is komponált a neves fotóriporter. Íme még egy műve:

Vidám vízibiciklizők. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

DBKL

A csónakázó és a Kohász. Fotó: Fortepan / Breuer Pál

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

A magyaros viselet megalkotója: Zsindelyné Tüdős Klára

Debrecenben 1895. július 20-án jött világra a ruha- és jelmeztervező, filmforgatókönyv-író, -rendező, néprajzkutató és emlékiratíró Zsindelyné Tüdős Klára (Zsindely Ferencné, Zs. Tüdős Klára).

Férjével 1938-ban. Fotó: Wikipédia

A Wikipédia szócikke szerint liberális, szabadelvű családban született. Az apja Tüdős János ügyvéd, országgyűlési képviselő (1862–1918) volt. Az édesanyja, Kálmánchey Irén, a XVI. századi magyar reformáció meghatározó alakjának, Kálmáncsehi Sánta Márton püspöknek a leszármazottja. A debreceni református leánygimnázium, a Dóczi-intézet növendéke volt, majd egy évet Londonban, két évet pedig Veveyben, Svájcban, magánintézetben tanult. 1915-ben önkéntes hadi ápolóként szolgált Lembergben, majd Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. Eközben táncot tanult és tanított, jótékonysági rendezvényeken lépett fel táncszámokkal. 1925-ben került az Operaházhoz, a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. Ő tervezte Kodály Zoltán Háry János című operájának jelmezeit (1926). A harmincas években kezdett el színházi darabokat és balettszüzséket írni. 1937-ben a Belvárosban divatszalont nyitott (Pántlika), ahol tervezésében divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat. Azt az elvet vallotta, hogy a ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindháromban egyszerre. Idővel már a kormányzóné is rendszeresen rendelt tőle ruhákat.

1940-ben. Forrás: Asszonyszovetseg.hu

1938-ban házasságot kötött borosjenői Zsindely Ferenccel (kultuszminisztériumi államtitkár, a Kállay-kormányban kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter). 1940-ben, férje támogatásával alapította meg, és volt egyetemi professzoráról nevezte el a Győrffy-kollégiumot, amit paraszti származású tehetséges gyerekek felkarolására, oktatására hozott létre. 1943-ban Zsindelyné Tüdős Klára az első magyar nőként, saját forgatókönyve alapján készítette el a Fény és árnyék című filmet, melynek rendezője, jelmeztervezője és producere is ő volt. 1944-ben Ravasz László megbízásából az Országos Református Nőszövetség elnöke lett. Megalapította a szövetség lapját, a Magyar Asszonyt. A II. világháború idején a svéd misszióval sok üldözöttnek adott menedéket, budapesti villájuk is menekültekkel telt meg, s csaknem 100 zsidót mentettek meg. A menekültek között volt Apró Antal és felesége is. Életmentő szolgálatáért 2001-ben megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz Világ Igaza kitüntető címét. A háború után evangelizálva járta az országot. 1949-ben eltiltották a nőszövetségi munkától, és 1951-ben a férjével együtt kitelepítették. 1963-ig éltek Balatonlellén egy villa házmestereként. Férje 1963-ban bekövetkezett halálát követően az Ausztráliában élő lányához, Marosszéky Emilné Szunyogh Judithoz és hat unokájához költözött, de már 1966-ban hazatért. 1980. április 16-án hunyt el a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban, s a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét Debrecenben többek között emléktábla őrzi a Péterfia utcán.

Filmrendezőként. Forrás: Film-színház-irodalom

További portréink sok fotóval:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. július 23., csütörtök

Bringamegőrző a 2026-os Campus Fesztiválon

Ladányi Józsa sebészprofesszor

A 2026-os Campus Fesztivál a Nagyerdőn

2026. július 21., kedd

Az Árpád téri templom anno és most

A Péterfia utcai óvoda egy 1970-es szép nyári napon

2026. július 20., hétfő

A nagyerdei csónakázó 1973-ban

A magyaros viselet megalkotója: Zsindelyné Tüdős Klára