Keresés ebben a blogban

2026. február 9., hétfő

A szép cívisváros a gázlámpák korában

A Debreceni Képeslapok című magazinunk idővonalán található olvasói fotók feltöltői közül ezúttal Lengyel Tamás megosztásaiból szemezgetünk. Rögtön itt az összeállítás elején Neki is nagy köszönetet mondunk a csodás képeslapmásolatokért. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A fenti levlapon az egyik hajdani gőzvonatunk látható a nagyerdei állomásán (Hegedűs és Sándor kiadása, 1911-ben postázva), a következő jelenet pedig nagyerdei kirándulókat ábrázol 1914-es pecséttel.

A Nagyerdő környékén járva, sokan keresik fel az 1932-ben átadott egyetempalotát is, például a sugárút felől. Ez a képeslap 1948-as, és a Méliusz Könyvkereskedés hozta forgalomba. 

És bizony volt nekünk valaha egy gyönyörű Nagyállomásunk is, melyet sokan láthattak még az olvasóink közül is. Ez a palotánk is az 1944-es bombázásokban sérült meg, de nem ez okozta a végzetét, hiszen utána még sokáig működött. Az alábbi kártyát Thaisz Artur adta ki, és 1911-ben postázták.

A Petőfi térről indult gőzösök (és később a villamosok is) természetesen megálltak a Nagytemplomnál. Ezt az üdvözlőlapot is a Hegedűs és Sándor adta ki, melynek a főutcán volt a mesés palotája.

A főutca látképe következik, mégpedig 1917-ből, amikor már két éve Ferenc József nevét viselte. A Kistemplom pedig akkor már 10 éve toronysisak nélküli szomorkodott.

S milyen volt a Kistemplom a toronysisakkal? Az alábbi képeslapmásolat hűen szemlélteti ezt is (meg persze például a lámpagyújtás műveletét). Az 1906-ben feladott, gyönyörű képeslapot Pongrácz Géza jelentette meg.

A Kistemplomot egyes korábbi tervekkel ellentétben végül nem bontották le, viszont a Steindl Imre által tervezett Aranybika Szálló helyett új, nagyobb hotelpalota készült.

A mai palotát 1915-ben adták át, ezt az 1910-ben postázott (és a Steindl Imre-féle Bikát bemutató) levelezőlapot pedig Thaisz Arthur dobta piacra.


A főutca és a Kossuth utca kereszteződésében az 1912-ben átadott, mai takarékpalota helyén a Táncos Kovács-ház állt. Ez se volt kicsi, de már ennél is nagyobbat, fényűzőbbet akartak. (A képeslap kiadója: Engel Károly.)

A Ferenc József utat bemutató lapok közül utoljára a mai Holló János utcai sarokhoz érkeztünk. Mint az a lap alján is látszik, ebben az utcaképben gyönyörködhetett, aki kitekintett a Royal Szálló ablakából. Az 1924-es dátumú kártya vasúti kiadásban jelent meg.

Nem kevésbé lenyűgözőek a főutca végén, a Nagytemplom jobbján nyíló Hatvan utcáról megmaradt képeslapok se. A Lengyel Tamástól kapott másolatok egyikén azok a házak sorakoznak, melyek a mai postapalota és államkincstári épület helyén pompáztak. (Kiadó: Engel Károly.)

Szintén a Nagytemplom jobbján nyíló Hatvan utca szerepel a következő, 1907-es bélyegzésű lapon is, de a másik irányból. A Sajó István tervezte bérház (1930) még nem épült meg ekkor. 

Itt pedig a Nyíracsádhoz közeli Guth-ra látogathatunk, a képeslap szerint ,,Debrecen sz. kir. Város legszebb kirándulóhelyére", ahol a Vásáry István Menedékház is várta a túrázókat. A kép közepén a korabeli Zsuzsi vonat egy kocsijára csodálkozhatunk rá. (Fotó: Berzéki Sándor.)

Az utolsó képeslapmásolat is az idegenforgalomhoz kapcsolódik: a felvétel a debreceni Széchenyi utca 15. szám alatti turista- és diákszállót örökítette meg, amit az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal működtetett (Fotó: Aszmann Ferenc.)

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 8., vasárnap

Versenyautós iskolatáska a régi Unióból

A Debreceni Képeslapok több olvasója is megható, kedves hozzászólást írt az Unió Áruházas posztunkhoz. Közülük D. Tóth Norbert emlékeit osztjuk meg most nagy köszönettel.

Az 1980-as nyitáskor. Fotó: Kalmár István
„Mikor hosszú évtizedekkel ezelőtt először ültem volna a padba, anyámmal bevásárolni mentünk. Megvenni az iskolához szükséges felszerelést. Ez azért volt nagyon különleges emlék, mert akkor éreztem életemben először, hogy fontos vagyok. Szó szerint értékes ember. Hogyan történt? Szóval. Abban az időben a nélkülözés volt jellemző a hétköznapokban, ami által szinte lehetetlennek tűnt, hogy én az iskola első osztályát új füzetekkel, iskolatáskával és tolltartóval kezdjem. Az óvodába is mindig szakadt, elnyűtt ruhákba jártam, így megszoktam, hogy nálunk az „új” kifejezés egy másik univerzumot jelentett. De valahogy az Isteni jóakarat újra megmutatkozott, mert iskola kezdés előtt valamilyen segélyt kapott anyám, amit máig érthetetlen módon ténylegesen tanszerekre és felszerelésekre költött. Bementünk az Unio nevezetű, akkor még működő áruházba és egy kosárba elkezdtük belepakolni a dolgokat. Táskáknál megálltunk és rám nézett. Melyiket szeretnéd?- kérdezte. Egy versenyautósat választottam, de azt hittem csak viccel és a pénztárnál mindent visszapakoltat velem. Aztán mikor mindent megvettünk, a pénztár felé egyre hevesebben kezdett dobogni a szívem. Úgy érzetem, ez csupán egy álmom vagy tévedés. Tévedés, hogy én kapok egy új táskát, tolltartót, füzeteket és vízfestéket. Biztos valaki elnézett valahol. Aztán a kasszánál láttam, ahogy az eladó elkezdte beütni a régi gépbe az árakat. Egyre nagyobb lett a végösszeg, miközben én egyre kisebbnek érzetem magam. Arra gondoltam, hogy az egész életem nem ér ennyit, mint amennyi pénzt most anyám kifizet. Kifizette. Nem akartam elhinni. A buszon ülve szorítottam magamhoz az új táskát és a benne lévő dolgokat. Talán még akkor sem hittem el, tényleg érek ennyit. Érek annyit hogy ennyi dolgot vegyenek nekem?”

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 7., szombat

Amikor még a fák alatt volt a tócóskerti kispiac

A Holló László sétány 2016 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen nagy lakótelepén, a Tócóskertben az egyik fő élelmiszer-beszerzési hely a Holló lászló sétánynál működő piac. Itt eredetileg (a régi újkerti kispiachoz hasonlóan) évtizedeken át a szabadban, tetős asztalokról árusították a portékákat. Ezt a korszakot lezárva, csarnok épült, amit 2018 novemberében adtak át. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az új tócóskerti piac 2024-ben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Múltidéző felvételeinkkel a fák alatti forgatagot és a kockaköves, hangulatos utat elevenítjük fel, annak eldöntését pedig az olvasókra bízzuk, hogy jó volt-e így ez, avagy sem.

A kispiac 2013-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A 2014 januári piac. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Egyetem Kávéház a Tanácsköztársaság útján


Debrecenben 1968. november 2-án nyílt meg az Egyetem Kávéház a Tanácsköztársaság útja (ma Egyetem sugárút) és a Gyöngyösi utca sarkán álló négyemeletes sorháznál. Egy földszintes-teraszos épület volt ott, ami az akkori Március 21. térre és a Proletár szoborra nézett. Régi fotó: HB Napló

Az épület a bontás előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A korabeli tudósítás szerint reprezentatív jellegű vendéglőben a koktélokon és más frissítőkön kívül bőséges ételválaszték, másodosztályú árak, külföldi folyóiratok, valamint Tóth László és zenekara gondoskodott arról, hogy a betérők jól érezzék magukat. A presszó épületében az utolsó éveiben már egy más nevű és funkciójú étterem működött. Mégis bombaként robbant a hír: lebontják a „kávéházat”! Az újabb meglepetést okozott, hogy kiderült: a helyére egy többemeletes építményt terveztek.

A kávéház bontása. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A nosztalgikus érzelmeket kiváltó kávéházépület bontása 2020 februárjában kezdődött el. Immár pedig az Egyetem Tower névre keresztelt új ház magasodik itt, ami többszintes mélygarázst, panorámás lakásokat, valamint tetőmedencét is tartalmaz. A következő felvételünkön ezt örökítettük meg.

A kávéház helye ma. Fotó© Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1980-ban. Fotó: Fortepan / Mezei / Léczfalvi

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Tudósítás a kávéházról. Fotó: HBN, 1971

Volt egyszer Debrecenben egy Unió Áruház

Debrecenben a Vörös Hadsereg útja és a Hatvan utca sarkán 1980. április 1-jén nyílt meg az egykori Unió Áruház, részben az 1973-ban robbantással eltávolított régi épületek területén. Az akkoriban a megye legnagyobbjának számító üzletkomplexum Debrecen első olyan áruháza, amiben mozgólépcső szolgálja a vásárlókat. A hőskorban a hagyományos cikkeken kívül műszaki áruk és hangszerek is kaphatók voltak itt. Az áruházba a mai Piac utcai főkapun lehet bejutni, és onnan közelíthető meg a Hatvan utcai emeletes nagy tömb – lásd az alábbi képeslapmásolaton.

A Hatvan utcai tömb. Fotó: Csobaji Előd, 1986

Az áruházat a hajdú-bihari vegyesiparcikk-kiskereskedelmi vállalattal közösen a HBM Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat tartotta fent fele-fele arányban. Az Unió már nincs meg, hanem kínai üzletház, drogéria és bank is működik az épületegyüttesben (korábban egy nagy étterem is volt a földszintjén). A hajdani Unió Áruházat ebben a cikkünkben mutattuk be régi külső-belső fotókkal.

Az épület ma. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A képeslap teljes méretben. Fotó: Csobaji Előd

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 6., péntek

Művészportrék Keleti Évától

Debrecen színművészetéről sokaknak ma is Latinovits Zoltán, Mensáros László vagy éppen Pécsi Sándor jut az eszébe. A Kölcsey Központban volt látható az a remek fotótárlat, amely az ő legendás alakjaikat is megidézte – a nagyszerű felvételek szerzője pedig ki más is lehetne, mint a zseniális Keleti Éva fotóművész.


A 2025. február 6-án elhunyt alkotó akkor a nyolcadik X-en túl is személyesen vett részt 2015-ben a debreceni, gazdag tárlatának a megnyitóján. A nosztalgikus, szép élményt nyújtó képein mások mellett Alfonzó, Béres Ilona, Darvas Iván, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, valamint Kállai Ferenc, Ruttkai Éva, Tímár József és Törőcsik Mari felejthetetlen személyeit is „életre keltette”.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

„Szellemidézés” mesterséges intelligenciával a hajdani Dobozi-temetőben


Debrecen legrégebbi temetőinek egyike a Dobozi-temető volt, hiszen már az 1500-as években is temetkeztek ott. Erről a helyről bocsátott Szegedi Károly grafikus a Debreceni Képeslapok rendelkezésére olyan képeket, amelyeket mesterséges intelligencia segítségével színezett, alakított át vagy alkotott meg teljesen új képként. A színezett fotók a Déri Múzeum archívumából származnak.


Itt nyugodott mások mellett Komáromi Csipkés György bibliafordító, Buday Ézsaiás történelemíró, Ercsey Dániel bölcselettanár, Szentgyörgyi József orvosprofesszor, Nagy Imre költő, Fazekas Mihály költő, Kiss Áron püspök, Diószegi Sámuel botanikus író, Szotyori Nagy Károly orgonaművész, valamint a névadó Dobozi család tagja(i) is.


Ezt a temetőt is 1932-ben, a nagyerdei köztemető megnyitásakor zárták be, majd a Napló 1960 októberében számolt be arról, hogy 1962 elejétől lakótelepet és kiszolgáló létesítményeket építenek a területére. A lakótelep második ütemét, a Fényes udvari paneles részt 1971-től építették.


A Dobozi-lakótelep a Cegléd utcai, később Kossuth utcainak nevezett temetőre épült. Az 1600-as években az összes temetőt körülárkolták, kapukkal látták el, és mindegyikbe állandó felügyelőt állítottak. A kapuk azonban eltűntek, az árkok beomlottak, és a temetők nyílt területekké váltak. Ilyen nyílt temető volt a Kossuth utcai temető is, Debrecen legnagyobb kiterjedésű, legrangosabb temetője is.


Dr. Nyakas Miklós leírása szerint a Kossuth utcai temető dimbes-dombos területen feküdt gazdag növényzettel. A vadon nőtt növények, akácfák úgy elburjánzottak, hogy sok helyen nagy mértékben akadályozták a közlekedést. A terület hepehupássága miatt a sírásásban nem volt meghatározott rendszer, nem voltak szabályosan kialakított táblák, egyenes sorok, akárcsak díszsírhelyek, intézményes sírgondozás és ravatalozó sem.


A sírok közötti keskeny ösvényeken kívül a főútvonal kelet-nyugati irányban szelte ketté a temetőt, ebbe torkollott egy mellékút, ami a csőszháztól a mai víztoronyig húzódott. A kis csőszház a temető egyetlen épülete volt, s a hátsó kamrája halottasházként is működött. A temetőben sokáig megvoltak a 16–17. századból származó, koporsó lapját utánzó nagy súlyos kőtömbök, a tumbák vagy szarkofágok latin feliratokkal. Márvány síremlékeket csak a 19. század 30-as éveiben kezdtek állítani.


Bőven akadtak téglából rakott síremlékek is, mégpedig timpanonos záródással, kevés díszítéssel esetleg címeres márványtáblával és egy-két fülkével a feliratok számára. Ezeket nagyrészt 1830 és 1860 között emelték.


Egykoron szokássá vált, hogy a diákok a temetőben tanuljanak. Mindegyik diáknak megvolt a maga megszokott helye, amit a többieknek illett tiszteletben tartaniuk. A jobb helyek az idősebb diákokat illették meg. A város felőli temetőbejárat északi oldalán fekvő zöldben folytak a labdajátékok, bigézés, golyózás, sárkányeregetés, míg a déli részen emelkedő homokhegyen (melynek tetején állítólag Dobozi főbíró sírja volt) a Meteor Moziban látott hajmeresztő filmek bravúrjait próbálták utánozni a környékbeli gyerekek.


A dombról jól lehetett látni a mozi előtt vonuló gyászmeneteket is. Akkor még háztól temettek, olyan kicsi volt a város járműforgalma, hogy az utcán is nyugodtan bandukolhattak a gyászmenetek. 1919-ig a Református Kollégium diákjai énekeltek a temetéseken.


A domb mögötti rozstáblák beépítése 1927-ben kezdődött. A domb homokját hordták az építkezéshez, így az egyre zsugorodott. 1932 után elkezdődött a temető haldoklása, eltünedeztek a fejfák, hanyatt vágódtak a sírkövek, és bekövetkezett a vég is a halál birodalmában – fogalmazott Nyakas Miklós. Ugyanakkor Szabó Anna Viola írásából az is megtudható, hogy volt olyan terv is, hogy meghagyják közparknak a területet, ám ez mégsem valósulhatott meg a sírrongálások és a romló közbiztonság, például az arra járók elleni támadások miatt se. (A Mata János utcai részről cikkünk itt.)



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!