Debreceni Képeslapok

2026. augusztus 30., vasárnap

Betonbunker a Hortobágy utcán?

Debrecenben a Vénkerti lakótelep délkeleti peremén egy különös építmény bújik meg a Hortobágy utca 1. és 3. szám alatti panelházak között. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Lépcsős mellvédek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A lombok takarásában ugyanis ez a 2x2 ajtós, mellvédes, masszív valami nem másra, mint egy bunkerre emlékeztet. Persze nincs ebben semmi különös, kellenek az ilyen helyek, sűrűn lakott városrészekben meg főleg. Na de mi is lehet ez valójában?

A lombok alatt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A helyszínen lefolytatott közvélemény-kutatásunk is alátámasztotta azt az emlékünket, hogy itt eredetileg nem óvó-, hanem illemhelyek működtek, melyek nagyjából egyidősek a lakóteleppel. Aztán ebben a betonbódéban katonai ruházati, majd vegyesbolt is üzemelt. Napjainkban – noha a külső rácsai nyitva vannak – használaton kívülinek tűnik az építmény. Helyesebben csak részben az, ugyanis a lenti oldalának táblái szerint trafóház is található benne. Úgyhogy csak óvatosan a kíváncsiskodással!

A hátsó oldal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézéseink:

A lenti táblák. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Traubisoda-üzem

A Debreceni Állami Gazdaság Traubisoda-üzemét 1975. augusztus 29-én avatták fel. Az ünnepélyes átadáson Nyerges János, a gazdaság igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük azokat az osztrák és olasz partnereket, akik segítettek az üzem létrejöttében. Elmondta, hogy nagy szükség volt az üzem létrehozására, hiszen eddig nem volt kielégítő az üdítőital-ellátás. A Napló tudósítása szerint a beruházást igen rövid idő, 9 hónap alatt valósították meg. A megnyitó után Czakó Gyula építésvezető átadta az üzem jelképes kulcsát Nyerges Jánosnak, a Debreceni Állami Gazdaság igazgatójának, majd kitüntetéseket nyújtottak át azoknak a dolgozóknak, akik legtöbbet tettek az üzem mielőbbi átadásáért.

Az állami gazdaság. Fotó: IPK Vállalat, 1978

Egy másik cikk szerint a debreceni nagyüzem jelentős mennyiségben termesztett szőlőt is – a fő profil, a gyümölcs mellett –, amelynek egyik feldolgozási módja a Traubisoda-gyártás. A magyar élelmiszer-gazdaságban korábban az volt a gyakorlat, hogy a mezőgazdaság termelt, a kereskedelem pedig megvásárolta és értékesítette ezeket a termékeket. Az állami gazdaságban ezt a korábbi – nem túl kedvező – gyakorlatot szándékoztak megváltoztatni, amikor elhatározták, hogy bizonyos ágazatokban teljes vertikumot alakítanak ki, vagyis termelnek, feldolgoznak és értékesítenek is. A természetes alapanyagú, mindenféle tartósítószer felhasználása nélkül készült üdítők akkor is a nyugat-európai szabványnak megfelelő technológiával készültek.

Traubi a bringán. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

Magyarországon osztrák licencia alapján, először 1971 augusztusában kezdték meg a Traubisoda üdítőital gyártását a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonaligai üzemében.A külföldön akkor már népszerű, kellemes savanykás ízű üdítővel rövidesen megismerkedhetnek a hazai fogyasztók is – adta hírül a korabeli Napló. A nálunk is közkedveltté vált szénsavas szőlőlé gyártási licencét 1970 októberében vásárolta meg a badacsonyi gazdaság az osztrák Lenz Moser Haus cégtől, s nem egészen 10 hónap múlva már termelt a 17 millió forintos beruházással épült üzem. Sőt, 1972-ben már megközelítőleg 15 millió palackot töltöttek meg Traubival. Hazánkban később a Badacsonyin és a Debrecenin kívül a Kunbajai és a Csányi Állami Gazdaság is gyártotta ezt az üdítőitalt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

További üzemeink története régi képekkel:

A Napló cikke az üzem átadásáról

DBKL

Tíz évvel később. Cikk / Fotó: HBN

Volt egyszer egy Kölcsey-művközpont

Debrecenben a kultúra, a kikapcsolódás, a tanulás és a tartalmas együttlétnek is igazi, megfizethető otthona volt ez a nagyszerű intézmény. A Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központot és Ifjúsági Házat 2003 július végén kezdték bontani, s a helyére épített Kölcsey Központ (az új létesítményegyüttes egyik eleme) 2006. február 24-én nyílt meg.

1978 november – 2003 július. Fotó: Csobaji Előd

Csupán 25 évig állhatott, de a sorsát nem az pecsételte meg, hogy életveszélyessé vált volna az épülete.

Az 1986-os kórusverseny. Küldte: Barbócz Erzsébet

A Mikolás Tibor (1924–2014) által tervezett Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház szürke „erődítményének” építése 1978-ban fejeződött be, és november 5-én adták át. Az intézmény első igazgatója dr. Gyarmati Kálmán volt.

Berki Viola nagyméretű, Tempefői című mozaikja

A fenti képen látható mozaikfal története ebben az összeállításunkban ismerhető meg, aztán pedig íme egy múltidéző galériánk a hajdani létesítményről:

A névadó költő szobra akkor még a Bethlen utcai lépcsőn állt, s iménti szavaimból következően ez az épület szerintem se tartozott a szép épületeink közé.

A Kölcsey látképe. Fotó: Fortepan / Faragó György, 1979

A Kölcseyben zajlott munka és pezsgő élet azonban ennek ellenére is mindenképpen felejthetetlenné és kimagaslóvá tette.

Balra a mozi / bábszínház, jobbra az információ

Nyílt titok ugyanakkor, hogy a tervező a Kölcseyre látott a lakásából, így 2003-ban azt is végignézhette, ahogyan lerombolják a művét. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A névadó költő szobra. Fotó: Csobaji Előd

A nyitónapon bárki töviről-hegyire bebarangolhatta a Ház legapróbb zugát is.

Kölcsey Ferenc szobra. Fotó: Fortepan / Faragó György

De aztán is bármikor be lehetett menni, nem voltak teljesen zárt körű rendezvények, és ha csak lepihenni akartunk, akkor is szabad volt az út.

A művközpont építése. Fotó: Városházi Archívum

A parkoló fölötti, jellegzetes híd végén bent jobbról volt a porta, ahonnan a táncterembe vagy a szemközti hallba is lejuthatott a látogató. Félúton, bal oldalon nyílt a kamaramozi (a Művész), ami később a Vojtina Bábszínházzal is osztozott a helyiségen. (A bábosok a volt Uránia Mozgó palotájában játszanak az ezredforduló óta.)

Az egykori bábszínház és művész mozi

Lent pedig hírlapolvasó is volt, ahol díjtalanul lehetett tájékozódni a világ dolgairól.

A Lenin-szobor. Fotó: Csobaji Előd

A központi csarnokban kővázas bőrkanapék szolgálták a kényelmet. A Kölcsey tele volt különféle rendezvény- és próbatermekkel is, és ennek köszönhetően a csillagászoktól a népi táncosokon át a rockzenekarokig otthonra lelhettek a közösségek – úgy, hogy tároló- és fellépőhelyet is nyertek ezáltal.

Panoráma a Mester utcai 10 emeletesből

A komplexum egyik fő szentélye a színházterem volt, ahol a teátrumi műsorok mellett koncertek és talk show-k is mentek. Anno a fiatal Friderikusz Sándor itt lett igazán híres, és mellette megannyi szuper dzsesszfesztiváli és folklór buli is volt ott! Karácsonykor az épület és a parkoló adott otthont az Aranycsengő vásárnak.

A Perényi utca felől. Fotó: Csobaji Előd

A Kölcsey rendelkezett étteremmel, szabad ég alatti mini amfiteátrummal, valamint a Perényi utca felől kis pódiummal és szökőkutas medencével is. Nyaranta a Lenin-szobor előtti parkolóban állították föl a hatalmas sátrat, amiben a virágkarneváli sörfesztivál zajlott. A Kölcsey adott helyett a Debreceni Jazz Napok sok programjának is.

A művközpont parkja. Fotók: Royal Court Blues Band

Meg persze turkálós programok is voltak, amelyek miatt sok kritika érte a Kölcseyt – eltakarítani a föld színéről mégsem emiatt kellett. A 2003-as bontás megkezdése előtt még volt egy tervpályázat azért, hogy szállodai és konferenciarésszel egészítsék ki, és szabják át némiképp az eredeti tömböt.

A parkoló. Fotó: Csobaji Előd

Ezen a pályázaton Mikolás Tibor is részt vett (később meg is mutatta nekem a művét), de a város vezetői végül úgy döntöttek, hogy teljesen új művházat, illetve konferencia-központot építtetnek.

Az egykori színházterem. (Helytörténeti Fotótár)

A 2003 július végén elkezdett ledózerolást sokan fényképezték, azonban dr. Nagy Attila egy sokkoló képeslapot is megjelentetett róla.

Az új létesítmény 2006-ban nyílt meg, s ehhez kapcsolódott aztán a hotel és a végül kortárs művészeti múzeumként „hasznosított” másik szárny. Az általuk közrefogott területet is leműkövezték, és azóta ez a – zajos gördeszkások, BMX-esek által koptatott – tér viseli Baltazár Dezső püspök nevét.

A 2003 nyarán kezdett bontás. Fotók: dr. Nagy Attila / Uropath

További fotóinkért látogass erre az összeállításunkra!

A Kölcsey-ház. Fotó: Fortepan / Fóris–Vastagh-hagyaték, 1936

Berki Viola mozaikja (részlet) a színházat díszítette

DBKL

Az új Kölcsey. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. augusztus 29., szombat

Formatervezett burás retro telefon a Vénkertben

Lábak és védőpajzs. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Vénkerti lakótelepen található egy különleges telefonállomás. Az Ibolya utca és a Vénkert utca sarkán lévő szerkezet ugyanis nem fülkében van, nem is a falon, hanem egy színezett műanyag burával fedett állványon a sarki presszó mellett. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Közelebbről. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kagylós távbeszélő a 2026. augusztus 29-i ottjártunkkor is működött. A retro szerkezet még nem kártyás rendszerű, hanem az a fajta, amibe pénzérméket kell potyogtatni. Tehát nem a legutóbbi típus, viszont már nyomógombos, nem pedig tárcsázós készülék. A formatervezett, gömbölyded bura azért van rajta, hogy védje a telefont is és a használóját is. Láthatóan magasabb emberek is be tudnak állni alá. Az viszont rejtély, hogy miért itt, és nem pedig például az árkádban van felszerelve.

A presszóterasznál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A telefonnak három színe van: kék, ciklámen és króm. A láb piros, a bura pedig füstszínű. Sajnos agyatlanok festékszóróval összefirkálták, és otromba matricákkal is teleragasztgatták, de így is büszkén hirdeti a szebb múltat, amikor még sokan használták távbeszélésre. A rajta található eredeti feliratok, illetve vésetek szerint a vandálbiztosnak szánt berendezést – vélhetően – a Transelektro és a Telkor gyártotta, az üzemeltetője pedig a Magyar Távközlési Vállalat, majd pedig a Telekom.

A kijelző. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

A suli felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

E ház mellett van a telefon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A könnyűipari szakmunkásképző

Debrecenben a könnyűipari szakmunkásképzőt 1986. augusztus 29-én avatták fel. A Sétakert utcai intézmény nyitóünnepségén dr. Cseh József helyettes ipari miniszter többek között hangsúlyozta: példamutató, ahogyan a helyi vállalatok segítették az iskola megvalósítását. A diákokat 18 tanterem és 75 személyes tanműhely is szolgálta. A komplexumot a Keletterv tervei alapján a HÁÉV építette meg, s a beruházás összesen 73 millió forintba került.

Az intézmény ma technikumi és szakképző iskolai oktatást végez, és Debreceni SZC Kreatív Technikum a neve. A három-, illetve ötéves stúdiumokon dekoratőri, fodrászati, grafikusi, kozmetikus technikusi, oktatási szakasszisztensi és óvodai nevelői képzések zajlanak itt. Ugyanakkor a felnőttoktatás keretében is több szakmát sajátíthatnak el a jelentkezők.

Kapcsolódó összeállításaink:

A HB Napló tudósítása az átadásról

DBKL

2026. augusztus 28., péntek

A strand főépülete, ahol bemondó, fodrász és mozi is volt

Idill 1976-ban. Fotó: Csobaji Előd.

Debrecenben a korábbi Nagyerdei Strandot 2018 elején kezdték elbontani az új létesítmény építése érdekében. A munkák az 1971-es szezonrajtra átadott központi öltözőépületet sem kímélték.

A fenti cikk arról tudósított, hogy 1971. június 26-án már vizsgázott a strand új öltözőépülete. Figyelemreméltó a felette lévő képes hír is, amely szerint a Bethlen téren (azaz a mai Segner téren) átadták az új üzemanyagtöltő állomást.

A Napló 1971 júniusi cikke az épület elkészültéről

A Karátsony Edvin (Hajdúterv) által tervezett objektumnak a klinikák felől volt a főkapuja egy lépcsősorral, ahol már érződött a Nagyerdei Strand gyógyvizének illata és a fürdőzők csivitelése. Boldogság volt rálépni ezekre a lépcsőfokokra!

A kétemeletes szolgáltatóházban jegypénztárak, hangosbemondó, talált tárgyak gyűjtőhelye, strandcikk- és bazárárubolt, valamint hotel és presszó is működött. A színes székeken bárki megpihenhetett.

Az alábbi archív felvételünkön az öltözőépület melletti térképes táblát mutatjuk be, ami a strand környékéről tájékoztatott akkor is, amikor már évtizedek óta nem létezett TSZ-üdülő, és a Kohászüdülőnek is más volt már a neve (közelebbről lásd a cikk végén).

A központi öltözőépületnek mind a két emeletén kialakítottak férfi- és női öltözőket, s bizony nem volt ritka, hogy ki kellett tenni a „Megtelt!” táblát.

Íme még egy régi szép képeslap az egykori épületről:

A volt strand főépülete. Fotó: Tulok Ferenc, 1979

Az öltözők vicces és felejthetetlen mozzanata volt, amikor fehér krétákkal jelszót kellett írni a szekrényekbe tett cipők talpára vagy a szekrényajtón lévő kis táblára.

Az külön szuper volt a régi öltözőépületben, hogy a fentieken kívül zuhanyzós tetőterasza, külső széles panorámalépcsői, valamint fodrászat-kozmetikai részlegei is voltak. Sőt, a második emeleten mozi is szórakoztatta a strandolókat – akik között az 1970-es és 80-as években még nagyon sok külföldi volt!

Sajnos ezt a sokak által szeretett létesítményt is hagyták tönkremenni, ahogyan például a csónakázót is. Emiatt végül az is várható volt, hogy lebontják, és egy teljesen más valami lesz a helyén.

Az új strand 2020 nyarán nyílt meg. A fél évszázadot se megélt, lebontott öltözőépület helyén a mai fürdőhely recepciója és kiszolgáló létesítmények vannak.

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

A medencék felől. Fotó: Csobaji Előd, 1983

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. augusztus 30., vasárnap

Betonbunker a Hortobágy utcán?

A Traubisoda-üzem

Volt egyszer egy Kölcsey-művközpont

2026. augusztus 29., szombat

Formatervezett burás retro telefon a Vénkertben

A könnyűipari szakmunkásképző

2026. augusztus 28., péntek

A strand főépülete, ahol bemondó, fodrász és mozi is volt