Debreceni Képeslapok

2026. március 26., csütörtök

A Rákóczi utca

Debrecenben a Rákóczi utca többek között II. Rákóczi Ferenc előtt tiszteleg, aki 1676. március 27-én született Borsiban. Dr. Nábrádi Mihály leírása szerint a Rákóczi nevet a volt Kis-Csapó utca folytatása, a Kis-Péterfia utca kapta 1898-ban. Ma a Csapó utcától az Eötvös utcáig nyúlik. Cikkünk képei 2026 márciusában készültek. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

I. Rákóczi György és II. Rákóczi Ferenc

A név a Rákóczi fejedelmi családra, I. Rákóczi Györgyre, valamint a függetlenségi harcaikra is emlékeztet. A Rákóczi-féle szabadságharcban (1703–1711) Debrecen mindvégig cselekvőleg és szenvedőleg is részt vett. II. Rákóczi Ferenc az ónodi országgyűlésre mentében, 1707. május 4-én útját egy napra megszakította Debrecenben. Akkor ugyanis a Komáromy-házban zajlottak a szatmári békét előkészítő tárgyalások. A Rákóczi utca arról is nevezetes, hogy a Csapó utcai vásárcsarnok átadásáig ott működött az a nagy piac, amelyről ebben az összeállításunkban emlékeztünk meg.

Egy nagy cívisház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

I. Rákóczi Györgyről (1593–1648) kiemelendő ugyanakkor az is, hogy ő öntette az egykori debreceni Református Nagytemplom részére a harangot az ellenségtől zsákmányolt ágyúból, mégpedig 1636-ban Régner János németprónai mesterrel Gyulafehérvárott. Az 5600 kilogrammos harang 1802. június 11-én a cívisváros jelentős részét elpusztító tűzvészben nem olvadt meg, hanem a faállvány égése következtében a földre zuhant. A lakosok vízzel próbálták locsolni, így a hirtelen hőtágulás következtében megrepedt.

Tavaszi virágokkal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

Gondozott porta. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Házikó a régmúltból. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. március 25., szerda

Aládúcolták az 1910 óta álló felüljárót a Vágóhíd utcán

8X7 hatalmas álló fémidom. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben a Faraktár utcai felüljáró lépcsőlezárása után egy másik meghökkentő eset történt: aládúcolták a cívisváros legrégebbi felüljáróját, az 1910 óta álló Vágóhíd utcai felüljárót, mint egy régi házat, ahol félő, hogy leszakadnak a gangok. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A most megosztott képeket és videót 2026. március 25-én készítettük. A létesítmény már eddig is elég rozoga volt, s emiatt 2023 novembere óta súlykorlátozás vonatkozik rá. Az akkori híradás szerint a távlati elképzelés az, hogy új felüljárót építenek, aztán pedig lebontják a mostanit. Ezúttal, miként a képeken is látható, 8-szor 7 darab óriási álló fémidomot erősítettek a felüljáró alá a sín fölötti részen.

Az úttest alatti felület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

Kritikán aluli állapotban a faraktár utcai felüljáró járdái

Új Indiana Jones-híd a Déli sor fölött

A nyilastelepi vasúti megálló emléke

A Faraktár utca a felüljáró előtti időkben

A vagongyár és a Műhelytelep

A Faraktár utcai illegális vasúti átjárók

Emberek a hídon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

„Falu” a debreceni Csapókertben: az egykori olajütő

Debrecen keleti részének egyik legendás, és sokak szerint nem túl biztonságos helye volt az olajütő, melyről Kedves Olvasóink is több archív képpel és visszaemlékezéssel örvendeztették meg a közösségünket. Ezeket adjuk közre most! Az első reprót Égerházi Attilának köszönjük:

Égerházi Imre: Olajütői hangulat (1961)

Az alábbi feltételt a hajdani olajütőről Lévay Éva csatolta, s egyúttal leírta: Egyszerű, de összetartó emberek laktak ott. Kaput nemigen zárták. Volt olyan, hogy valakinek megjött a tüzelője, nem volt otthon. A szomszédok elkezdték behordani. Idegennek nem volt tanácsos odavaló lánynak udvarolni, vagy csak úgy bemenni. Az olajütőmalmokat 1790 körül telepíttette a tanács a Cegléd utcai temetőn túlra a tűzveszélyességük miatt. Az olajütőben nemcsak mesterek laktak, hanem engedély nélküli kalyibákban megbújó földönfutók is: 1938-ban állítólag még több mint hatszázan voltak.

1957/58-as életkép az olajütőről. Fotó: © Lévay Éva

Bán Jánosné felidézte: 1962-től 1968-ig a 21./B alatt laktam. Nem a domb közepén, hanem a mostani festékbolttal szemben. Nagyon kedves emlék fűz hozzá. Nagyon szép kis fehérre meszelt nádtetős házunk volt. Kert is tartozott hozzá, amit Anyukám gondosan bevetett, és megtermett a friss zöldség, sóska, krumpli, borsó. Ezért a területért évente 5 Ft-ot, azaz öt forintot kellett fizetni. A telken lévő ház sajátunk volt, 1962-ben vettük 14 ezer forintér. 1968-ban lebontásra eladtuk 1.800.- forintért. Életveszélyes lett a kis ház, és nem volt szabad felújítani, költeni rá, mert akkor az a hír járta, hogy megszüntetik az Olajütőt. Kaptunk helyette a III. kerületi Tanácstól egy szoba-konyhás lakást a Veres utcán egy közös udvarban. Odalett a kis kertünk. Én gyerekként boldog 6 évet töltöttem az OLAJÜTŐ-ben. Sajnálom, ha negatív színben tüntetik fel az Olajütőt! Mi nem bántottunk senkit, Olajütősiek. Szegények voltunk az biztos, de nem veszélyesek.

Holló utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az olajütő helyén ma már egy tetszetős lakópark van, és Holló László festőművész emlékfala is az itteni Holló László utcában található. A művet Kövér József szobrászművész készítette. A lenti festményen látható olajütő tehát eredetileg egy olyan területe volt a Csapókertnek (a mai Luther utca mellett), ahova a tűzveszélyes olajmalmokat telepítették a XVIII. század végétől. A városrészt idővel ellepték a nincstelenek, és rendezetlen, egészségtelen kalyibákat építettek rá.

Nagy Ferenc képét Bodrogközy Katona Zsuzsának köszönjük

Ez a dzsumbuj a közeli lakótelepi gyerekeknek is kedvenc kalandterepük volt, s az itteni középkori állapotokat csak a rendszerváltás körüli szanálások és beépítések szüntették meg. Kedves Olvasóink közül Dani Imre leírta: Ha jól emlékszem, a 70 es évek végén bontották le az utolsó viskót az Olajütő téren.Volt egy domb a téren, azon állt egy nádfedeles ház, az udvaron hatalmas nyárfa. A lakókat kiköltöztették, a házat eldózerolták, a fát kivágták. Kisgyerekként végignéztük nem kis izgalommal. Aztán egy ideig elhanyagolt, dimbes-dombos homokbánya, építkezési terület volt. Oda jártunk télen szánkózni,nyáron meg a homokfalakról leugrálni.

Egykori kis házak, 1970. Repró: © Debreceni Képeslapok

Korcsog György így fogalmazott: A városban gyakori tüzek miatt az olajütőket a Dobozi-temető mögé telepítették ki. A repcéből és napraforgómagvakból az olajat fából készült présekkel sajtolták, kb. 1850-ig. Ekkor megjelent a fémprés, és ez tönkretette az egyébként önálló céhként működőket (11-en űzték ezt a mesterséget), és egy nyomornegyed lett a térségből. Az olajat vallási és világítási célra használták. A mai olajütő 1978-ra üres tér lett a szanálás után, és 1983–1985-ben épült ki a mai formájában. A Falóger nevet sehol nem találtam korabeli térképeken, akármilyen fontos ember találhatta ki. Az olajütő területe a Kincseshegy területéből került ki, mely később Csapókert nevet kapott. A Falógernek jó esetben a Zsuzsi vonat sávja lehetne, bár ezt a nevet korabeli térképek nem ismerik. Az alábbi rajzmásolatot a műpártoló egyesületről szóló kiállításon repróztuk.

Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!

Olajütő utca, 2025. V. 30. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További városrészi cikkeink:

DBKL

2026. március 24., kedd

A Maróthy utcai „Fácán Tanszék”

A debreceni Maróthy utca egyik nevezetes helye a Fácánkakas Söröző, mely a cégtábláiban 1946-os dátumot szerepeltet. Az előző neve: Bányai. Az immár tehát 80 éves vendéglő olyan fontos találkozási pontja a környéknek, mint amilyen volt a Szőlőskert Étterem, a szintén nem létező Nyíl utcai pékség, valamint a hajdani Ruzicska Cukrászda. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A „Fáci” anno. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A pozitív értelemben vett hagyományos kocsmai hangulatot árasztó „Fácinak” kerthelyisége is van, s korábban kuglipálya, zenekar és előfizetéses étkezés is működött itt. A volt Szőlőskerthez hasonlóan azért becézik Tanszéknek, mert sok egyetemista is jár ide a környékről.

Kedves Olvasónk, Máthé László ezt írta a hozzászólásában: A régiek még tudják, hogy ez "A Bányai". Sok évig a kertszomszédban lakó Bányai családé volt. A kerhelyiség sarkában volt egy kis vasajtó, ami összekötötte a házukkal. (Az már Pereces utca) Aztán "változtak az idők..." és szépen lezüllött. Később kiadták gebinbe és Szegedi Jancsiék szépen felfuttatták. Kerthelyiség, élő zene, és még meleg konyha is volt.

2021-es színek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2026. március 23-i képek. Fotómontázs: © Debreceni Képeslapok

DBKL

2026. március 23., hétfő

Debrecen városrészei: Szentlászlófalva

Debrecenben a Szentlászlófalva nevű városrészt a Csapó utca, a Nyíl, a Péterfia és a Rákóczi utcák, az Árpád és a Bem terek is határolják. Nevezetessége a fenti képen látható hajdani Ruzicska Cukrászda, valamint a mellette lévő régi Csapó-kanyar is (lásd a második képen). Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Sennyei és az Eötvös utca sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A terület neve arra a falura utal, amelyik mintegy 800 éve alakult ki itt, s a Debrecen és a Mesterfalva nevű településekkel alkotja a mai történelmi (bel)város magját. Visszatérve a vendéglők témájához, a környék híres búfelejtője a volt Óbester Borozó (ma Mátyás Pince), a Fácánkakas és az Incognito is.

A Fácánkakas a Maróthy utcában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Incognito a Rákóczi sarkán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Nyíl utcai pékség épületei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Beszédes és múltidéző nevű utcák is kanyarognak itt, hiszen Szentlászlófalvában fut a Csapó utcán kívül a Kút, az Ajtó, a Szappanos és a Fonatos utca is. Mindemellett híres egykori és mai szolgáltatók is találhatók a Szentlászlófalva nevű debreceni városrészben.

Az Eötvös és a Maróthi utca sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Sennyei-Oláh utca 20. (eredetileg Csapó utca 84.) alatti épületben könyvkötő, biciklijavító és esernyős is működött.

A Sennyei-Oláh utca 20. (eredetileg Csapó utca 84.). Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sokan tanultak a Leány utcai, hajdani gyors- és gépíró iskolában (lásd a következő felvételünkön), és ma is sokan tanulnak az Eötvös utcai Waldorf-iskolában is. Erről kettővel lentebb mutatunk fotót.

A volt gépíró iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fenti képeinken bemutatott értékek alapján összegzésképpen megállapíthatjuk: Szentlászlófalva maga az eleven nosztalgia. Itt lehetett kapni ugyanis többek között a híres és mennyei krémeseket, női szeszélyeket, a hatalmas teflonkenyeret, és itt csikorogtak a 6-os villamosok a már szintén nem létező Csapó-kanyarban.

A Kút utcai iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További városrészi cikkeink:

A Nyíl és a Fonatos utca sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Volt egyszer egy Debreceni Dohánygyár

A Debrecen nevét viselő dohánygyár a Vágóhíd utcai (Diószegi úti) ipartelepen 1887. október 25-én kezdte meg a termelést. Ebben az évben adták át a Verestemplomot is.

A magyar királyi pénzügyi tárca 1880-ban döntött a létesítmény megépítéséről, s ehhez a város 24 hold (akkor még legelőnek használt) földet adott – áll a Dohánymúzeum cikkében. A telek igen ingoványos volt, így az U alakú épülettömb alá méteres betonalapot raktak. A 300 éves katolikus temetővel szemközti gyárat 1887. október 25-én adták át. A termelés zömét ekkor kézi gyártású szivar és szivarka (cigaretta), pipadohány és egy gyógyászati célú dohánykivonat képezte.

Az 1936-os képet. Balázsi Szabolcs Attilának köszönjük!

Majd 1894-től főként lakossági olcsó cigarettákat állítottak elő. 1914-ig leginkább Király, Hölgy, Magyar, Virginia nevű cigarettát, Hunnia és Pannónia szivart gyártottak, valamint többek között fogyasztási dohányt és ,,legfinomabb Magyar szivarkadohányt" készítettek.

1926-ban Magyar Királyi Dohánygyár lett a cég neve, három évvel később pedig beindult a nikotingyártás is. 1938-ban gépesítették a dohányfermentálást, s ezzel számos nehéz fizikai munkát sikerült kiküszöbölni. 1944. október 23. után főleg a Vörös Hadseregnek készítettek cigit és fogyasztási dohányt a jóvátétel címén.

A telep 1950-ben kapta a Debreceni Dohánygyár nevet, s ekkor új gépeket is beállítottak. Az üzem akkoriban Magyar, Munkás, Harmonia, 3 éves Terv, Virginia, Hölgy és Sellő cigarettákat gyártott, továbbá Szabolcsi, Debreceni, Tiszai, Magyar és Vegyes dohányokat.

A termelési eredmények fokozásáért 1966-ban folytonos gyártási technológiát vezettek be. Abban az időben a főbb termékek: Kossuth, Terv, Munkás és Mátra cigaretta, valamint Club és Sztár pipadohány, míg a fogyasztási dohány termelése folyamatosan csökkent.

Viszont az 1960-as években megkezdődött a filteres cigaretták gyártása is, amely eredményeként a Debreceni Dohánygyár legfontosabb márkája 1972-től a füstszűrős Symphonia lett. A nagy múltú telep utolsó korszaka a rendszerváltás után köszöntött be. A gyárat a Reemtsma vette meg, s végül 2004. május 1-jén megszüntették a termelést. A telepet ezután egy helyi vállalkozó vásárolta meg, aki a Lion Office Center nevű komplexumot alakította ki rajta. Nemcsak új épületeket húzott fel, hanem az eredetieket is nagyon szépen megóvta.

Az archív felvételek forrása: Dohánymúzeum

A Vágóhíd utcán (eredeti nevén a Diószegi úton) működött egyébként a bőr- és cipőgyár, a húsüzem, a Barnevál, a Sajó István-féle hűtőház, a Kati kocsma, valamint a DVSC- és a Kinizsi-sporttelep is.

A főépület tervrajza 1885-ből. Pap Zoltán, köszönjük!

Az iparvágányok mellett az 1975 nyarán megszüntetett négyes villamosok is itt közlekedtek. A Zsibogó még megvan, és változatlanul nagy népszerűségnek örvend.

Dohánygyári részlet, 1908. (Mihály Sámuel kiadása)

Ha érdekel az egykori Göcs története is, akkor idekattintva olvasható róla az összeállításunk

sok korabeli fényképpel.

További üzemeink története régi képekkel:

Nyitóképünk teljes méretben

DBKL

Vágóhíd utcai anyagaink új és régi fotókkal:

Keresés ebben a blogban

2026. március 26., csütörtök

A Rákóczi utca

2026. március 25., szerda

Aládúcolták az 1910 óta álló felüljárót a Vágóhíd utcán

„Falu” a debreceni Csapókertben: az egykori olajütő

2026. március 24., kedd

A Maróthy utcai „Fácán Tanszék”

2026. március 23., hétfő

Debrecen városrészei: Szentlászlófalva

Volt egyszer egy Debreceni Dohánygyár