Debreceni Képeslapok

2026. szeptember 3., csütörtök

Az ország első klinikai mozija a Nagyerdőn

Debrecennek a vidéki városok között fejlett mozikultúrája van – közölte 1954 szeptemberében a Néplap. Ennek bizonyságaként a cikk kifejtette, hogy „itt létesült vidéken először Híradó mozi, később a Kossuth Lajos Tudományegyetem épületében az ország első egyetemi filmszínháza, legutóbb pedig nyáron a Nagyerdei Stadionban az első stadionmozi.” Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A tudósítás beszámolt arról is, hogy „újabban a több mint ezer dolgozót foglalkoztató debreceni klinika területén létesítenek mozit: az egyetemi kultúrház csaknem 410 személyt befogadó szép termében vetítenek az erkélyrész mögötti gépházból. A létesítményt nemcsak a klinika dolgozói, orvosai, professzorai kereshetik fel, hanem a lábadozó betegek is. Ezenkívül az orvostanhallgatóknak is segítségükre van, mivel részükre tudományos filmeket is bemutathatnak. A gépházból nyári időszakban szabadtéri vetítővászonra is vetíthetnek; a mozi hetenként négy este tart előadást, s az első műsorra szeptember 2-án kerül sor.” A fenti fotónk a mozinyitás 70. évfordulóján, 2024 szeptemberében készült.

A gépház 1963-ban. Fotó:© Déri Múzeum

Mindez ma már természetesen sajnos múltidőben értendő, hiszen az épület bulihelyként funkcionál. Annyit azonban még hozzáteszünk, hogy a hajdani nyári napközis tábor gyerekeit is sokszor vitték a Klinika Mozi rajzfilmvetítéseire. Saját tapasztalat, hogy amikor itt vetítették a Kopaszkutyát az átkosban, gyakorlatilag se látni, se hallani nem lehetett a füsttől és a filmmel szinkron kórusban ordítva éneklő fiataloktól, akik még a padlón is ültek-feküdtek, s a cigi mellett piát is fogyasztottak „rendesen”. A klinikai mozi megnyitása után, 1966-ban Debrecenben kezdett működni az ország első művészmozija is (mégpedig a Vörös Hadsereg útja 28/c. szám alatt), sőt, aztán a ma már sajnos szintén nem létező Nagyerdei Strand 1971-ben átadott öltözőépületében is kialakítottak egy hangulatos mozit.

Piac utca 28/c. szám. Fotó: © Masits István

Kapcsolódó összeállításaink sok régi képpel:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A régi szép Nagyállomás

Debrecenben a Tiszavidéki Vasút nevű társaság honosította meg a vonatközlekedést 1857-ben, amikor Szolnok felől Debrecenig megépült a cég első vasútvonala.

Az első indóház a Népkert felől

A vasutallomasok.hu adatai szerint a társaság az állomás vágányai fölé vonatfogadó facsarnokot (perontetőt) is emelt. Az alábbi galériánkban az első állomásépületet is bemutatjuk. Később a vasutat továbbépítették, s emiatt alig 40 évvel később már bővíteni kellett az épületet. A tervezéssel Pfaff Ferencet bízták meg. Az új tégla-üveg palota a nagyközönség számára 1902. július 14-én nyílt meg.

A pályaudvar és az Ispotály-templom. V. Pákozdi Károly Zoltán, köszönjük!

A főkapu körül hatalmas, kétszintes íves üvegfal tündökölt, ami mögött a jegyváltó előcsarnok működött. Az épületet 1944-ben bombatalálat érte, de nem sérült meg helyrehozhatatlanul. Mégis az a döntés született, hogy lebontják. Kelemen László tervei alapján elkezdték felhúzni a ma is használatos felvételi épület. Az 1961. augusztus 20-án átadott komplexumot a régi palota elé építették. Az alábbi albumunk végén található is olyan fotó, amin az új állomás ablakából a régi épület látható.

A képet a debreceni postamúzeum kiállításán repróztuk

Nagyon szép volt a palota előtti, mediterrán jellegű park is. Ennek a helynek 1863-tól 1927-ig a Népkert volt a neve. Majd csak azt követően adták neki a Petőfi tér nevet. A mai Petőfi-szobor környékén a II. világháborúig egyebek mellett a Deák és a Hunyadi utcák húzódtak, és ott pompázott a nagy zsinagóga, valamint a Royal Szálloda is.

Az iménti képpáron a vasútvonal létrehozásának debreceni évfordulós emléktáblája, valamint egy ritka képeslap idézi a szépséges múltat. Itt pedig akkor a nyílra kattintva a galériánk csodálható meg:

A fenti gyűjtemény képeinek fotósai, forrásai, adományozói: Csokonai Kiadó, Kubinszky Mihály, Ribiczeyné Karalyos Réka Judit, Tanka Gábor, Uropath, Uvaterv / Fortepan, Vasutallomasok.hu, Vértesi Ferenc, V. Pákozdi Károly Zoltán.

A képet a Debreceni dinasztiák című tárlaton repróztuk

A Napló 1961. május 9-i cikkében ez jelent meg: Debrecenben abban az évben a legnagyobb arányú épületbontási munka a Nagyállomáson indult meg. Ez az épület igen szilárd, annyira, hogy amikor a bontáshoz az elmúlt években hozzákezdtek, robbantással döntötték a falakat. Most, hogy az új állomás épülete befejezéshez közeledik és egy részében már meg is kezdődött az irodák áthelyezése, újra hozzáláttak a régi állomás épületének bontásához. Most azonban már nem alkalmazzák a robbantásokat, hanem a lassú, de az építőanyagot jobban kímélő csákányos módot alkalmazzák.

A síneknél. Fotó: Fortepan / Kókány Jenő, 1940

A cikk rámutatott: az épületanyag felhasználása tekintetében ugyanis az a döntés alakult ki, hogy a régi épületből kikerülő és igen jó minőségű, nagy szilárdságú téglákat újból felhasználják. Csaknem 30 családi házat fognak felépíteni belőle. Mi tesszük hozzá, hogy vajon hol állnak ezek a házak?

A teljes palota

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Népkert a Nagytemplom és a Nagyállomás felől

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

Esti színek a Nagyállomásnál

2026. szeptember 2., szerda

Debrecen első országos sztárzenekara: a Color

A Bokor testvérek. Repró: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen, illetve Sáránd híres rockzenekara volt az 1970-es és '80-as években a Color együttes, amely arról is nevezetes, hogy vidéki csapatként elsőként lehetett nagylemeze. A formáció elődjét három sárándi tini testvér alakította az 1960-as évek végén. A legfiatalabb Bokor Attila 11 éves volt akkor. A szüleik támogatták őket, s Bokor néven járták a falvakat. Mivel Bokor Tibor és Bokor Gyula orvostanhallgató lett, a DOTE nevet adták a zenekaruknak. Ennek Lámer Emil gitáros és – a '78-ban Svédországban disszidált – Pólya László csellós is tagja volt.

A Color 1980-ban. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

1976-ban megnyerték az amatőr zenekarok országos versenyét. 1977-ben a Ki mit tud?-on győztek, a Metronóm ’77-en pedig második helyezést értek el. 1980-ban Felkai Miklós váltotta Lámert, s az 1978-as „Color” című nagylemez után 1981 őszére megszületett az „Új színek” is (plakátjukat lásd a cikk végén).

1981. szeptember 3-án a HB Naplóban

Bokor Attila ebben az évben szintén disszidált, majd két évvel később végül a bátyjai is így tettek. Emiatt az 1984-es „Color 3.” csak jóval a rendszerváltás után, 1999-ben jelenhetett meg.

Még Lámer Emillel. Fotó: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián

A Color mintegy 15 évi működés után megszűnt, Tibor 2021 december 2-án sajnos elhunyt, s 2024 június 8-án követte őt Felkai Miklós is. A személyiségük azonban most is megkapó, s „mai füllel” is csodálatosak a dalaik – köztük a Fényes kövek, a Nyár, a Vallomás, az Arról jöttem, az Elképzelt világ és természetesen a Féltelek.

Plakátfotók: Sándor Margit. Repró: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

Bokor Fivérek, 1981. Fotó: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián

DBKL

A Vegyi

Debrecenben a vegyipari technikum 1950. szeptember 2-án nyílt meg a Csapó utca és a Burgundia utca sarkán abban az ipari iskolai épületben, ami eredetileg Borsos József és Zeleznik Gyula tervei alapján épült meg 1925-ben. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A fenti archív képen az is látható, hogy a gazdagon díszített, városcímeres épületnek eredetileg sarki tornya volt, a földszintjén üzletek működtek, az oszlopos főkapu pedig a Burgundia-sarkon szolgálta a diákokat és a pedagógusokat. Nem mellesleg itt járt a 6-os villamos is, később pedig szemben működött a Debrecen Áruház, valamint a vásárcsarnok, no meg amellett egy ételbár, a Pulykakakas. Az intézmény honlapjának iskolatörténeti leírása kitér arra is, hogy a laboratóriumi eszközök egy részét helyben készítették az oktatók és a tanulók. Ehhez érteni kellett az üvegtechnikusi munkához, s nagy leleményességgel más tárgyakból készítettek lombikokat és desztilláló készülékeket.

Díszes iskolafalak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sok térképet és technológiai ábrát is házilag állítottak elő. A felszerelés kiegészítésében üzemek, kórházak, klinikák és szanatóriumok is segítettek. Idővel olyan sok eszközzel rendelkezett az intézmény, hogy tizenkét teljes vegytani felszerelést ajándékozhatott vidéki általános iskoláknak.

Az új szárny 1973-ban. (Méliusz Helytörténeti Fotótár)

Az 1950-es évek végére Ujvárosi Imre igazgatása alatt (aki az alapítástól 1973-ig volt az intézmény vezetője) a suli már az ország egyik legrangosabb vegyipari technikumának számított. 1962-ben napirendre került az épület bővítése. A Csapó utcán szanálták a bővítésre alkalmas telket, a bontási munkákban 1966-ban diákok és tanárok is részt vettek.

A régi szárny. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1967-re lettek kész a Csapó utcai új épület tervei, és 1971-ben kezdődött meg az oktatás az új szárnyban. Az iskolában 1978-tól nyomdászképzés is volt, ugyanakkor fontos állomás továbbá az intézmény történetében, hogy 1983 őszén vette fel a XX. századi hazai tudományos élet szervezőjének, a fizikai kémia egyik vezető szakemberének, Erdey-Grúz Tibornak a nevét.

A Burgundia felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

A régi és az új épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Már boltok és sarokkupola nélkül

2026. szeptember 1., kedd

Az Ifjúságpolitikai Klub

Debrecenben az Ifjúságpolitikai Klub az Első Debreceni Takarékpénztár palotájában, a Kossuth utca 1. szám alatti részen nyílt meg 1982. március 20-án. Az avatási ünnepségen dr. Debreceni Ferenc, a Debrecen Városi KISZ-bizottság első titkára méltatta 1848, 1919 és 1945 jelentőségét, e három forradalmi dátum kapcsolódását a mai valóságunkhoz. Felidézte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának „történelminek nevezhető pillanatát” s azt a 25 évet, amely alatt a KISZ generációk egész sorát nevelte a szocialista mának. A forradalmi ifjúsági napokhoz, az ünnepelt évfordulók gondolatához kapcsolta az ifjúkommunisták feladatait, hangsúlyozva: a város ifjúsága által birtokba vett Ifjúságpolitikai Klub akkor tölti be a hivatását, ha a fiatalok élnek a lehetőséggel, s a klub valóban a fiatalok programjainak, rendezvényeinek, sokszínű kezdeményezésének lesz a színtere.

A takarékpalota 1975-ben. Fotó: Pathó Sándor

A fenti ritka üdvözlőkártya készítésekor az épület szépen fel volt lobogózva. Akkor már nagyon fakó volt. Látható az is, hogy az alsó szint vörösréz domborműves borításait eltávolították, és műkőlapokat szereltek a helyükre. A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) és a Kölcsey-művközpont által működtetett intézmény mellett a Vörös Hadsereg útján lévő szárnyban egy másik híres hely, a Hemo, azaz a helyőrségi művelődési otthon fogadta – többnyire zártkörűen – a közönséget (fotó a cikk végén). Múltidézésünk főszereplője, az IPK azonban nyitott és sokszor ingyenes hely volt, ahol sok-sok zenei és prózai eseményt, előadást, klubfoglalkozást tartottak a kiállítások, versenyek, filmvetítések stb. mellett. 2022-ben az átépítés alatt lévő Csokonai Színház intézménye működött itt, aztán a Vojtina Bábszínház részlege került ide, a Hemo-részt pedig kínai üzlet foglalta el.

Az 1982-es átadás után a HB Naplóban

Kapcsolódó összeállításaink:

A takarékpénztári palota

A Kölcsey-művközpont

A zenei könyvtár

A takarékpénztári palota toronytüzei

A Kosuth utca

A Gambrinus köz

Gofrisütő a Centrumnál

Földalatti illemhely a főutcán

DBKL

A Hemo kapuja. (Lukács Tihamér / Corvina, 1996)

A Hajdúsági Cukorgyár

A Debrecen ellátásában is nagy szerepet betöltő kabai Hajdúsági Cukorgyárban (hazánk legnagyobb cukorgyárában) 1979. szeptember 1-jén kezdődött meg a próbaüzem. Ennek eredményeként aztán november 20-án avatták fel a telepet. A ma már nem működő nagyüzemről a korabeli cikk úgy írt, hogy Magyarország legnagyobb cukorrépa-termelő tájának a középpontjában épült; a megtermelt répának csaknem kétharmadát 35 kilométeres távolságon belül egyenesen a földekről tudták beszállítani a gyárba, rakodás nélkül, a gyári melléktermékek pedig gyorsan és rövid úton juthattak el a környező nagy mezőgazdasági üzemekbe.

A kabai cukorgyár látképe. Fotók: Prospektus

Az átadás beszámolója szerint dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes az avatóbeszédében közölte: – A Hajdúsági Cukorgyár olyan beruházás, amely méreteiben, korszerűségében és kivitelezésében egyaránt jelképe a mind több eredményt hozó szocialista építő-, alkotómunkának. Az V. ötéves terv legnagyobb élelmiszeripari beruházásának felépítésével határidőre, 39 hónap alatt végeztek, a költségek nem haladták meg az előirányzatot, terv szerint indult, sikeresen folyik a próbaüzemelés, a gyár kollektívája megfelel a várakozásnak, megbirkóztak az alapfeladattal, a napi 6 ezer tonna répa feldolgozásával. Régebbi cukorgyáraink az egyes mezőgazdasági tájegységek központjában helyezkednek el, csupán a hajdú-bihari termelési körzetben termelt répát kellett eddig távoli gyárakban feldolgozni. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ebben a körzetben kell az új gyárat felépíteni, s alapos vizsgálat, több kutatóintézet egybehangzó javaslata után esett a választás Kabára.

A cikk hangsúlyozta azt is, hogy az új cukorgyár optimális feldolgozási feltételeket biztosított ebben a körzetben, és elhelyezkedése folytán korszerű szállításszervezéssel, gazdaságosan lehetett a gyártelepre szállítani a cukorrépát és visszaszállítani a gazdaságokba a mellékterméket. A politikus elmondta: a gyár építésében, a technológiai berendezések szállításában és szerelésében 20-nál több korszerűen gépesített lengyel vállalat vett részt, s 26 magyar kivitelező vállalat feladata volt a gyárhoz kapcsolódó kiegészítő létesítmények elkészítése, a külső munkálatok elvégzése. A magyar vállalatok rendezték a terepet, építették a felvonulási létesítményeket, a lakótelepet, a külső közműveket és utakat. A lengyel cégek 1977-ben kezdték meg az alapozást. A teljes kapacitással dolgozó üzem két héttel rövidítette le a répafeldolgozás országos időszakát, így a tárolás okozta cukorveszteség évenként mintegy 15 ezer tonnával lehetett kevesebb.

Az ünnepségen dr. Kazimierz Secomski lengyel miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kabai cukorgyár évente 100 ezer tonna cukrot termel. A 235 hektárnyi területen 70 nagy létesítményt emeltek a lengyel munkások. Beépítettek 11 500 tonna gépet és berendezést, mintegy 10 ezer tonna acélt, és 3 millió köbméter földet mozgattak meg. A 21 lengyel termelő és szolgáltató vállalat együttműködésének eredményeként épült fel határidőre a kabai cukorgyár. Átlagosan 2000 lengyel munkás, technikus és mérnök dolgozott az elmúlt években Kabán. Eredményes munkájuk legfényesebb bizonysága, hogy 1979. szeptember 1-jén megkezdődhetett a próbaüzemelés.

Megtudhattuk azt is, hogy Magyarországon első ízben Kabán tárolták a cukrot kondicionált körülmények között, cukorsilókban. Korszerű automatikus vonalak állítottak elő kocka- és porcukrot, s csomagolták is a termékeket. A cukor kivonása után a kilúgozott és préselt szelet szárítható volt, s takarmánykeverő üzemben tovább feldolgozható és brikettekbe sajtolható. A gyár iparvágánnyal és szilárd burkolatú utakkal csatlakozik a vasúti és közúti hálózathoz.

Íme a HB Napló másnapi tudósításai a gyáravatásról:

További üzemeink története régi képekkel:

Nyitóképünk teljes méretben

DBKL

A gyár emblémája: Fotók: Prospektus

Ma 120 éves a debreceni szervezett mentőszolgálat

Debrecenben 1906. szeptember 1-jén indult be a szervezett mentés nehéz körülmények között, néhány áldozatkész emberre alapozva. Mai fotók, reprók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A Mentők Lapja 1927. júniusi számában dr. Roncsik Jenő hivatásos tűzoltó-főparancsnok arra emlékeztetett, hogy „Dr. Derekassy István tűzoltó- és mentőorvosunk, aki a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület legelső tagjai között volt már az egylet megalakulásakor, s ott ... (többször) jutalomban részesült, Debrecenbe jövetele után rövid idővel, mint az itteni önkéntes tűzoltó egylet orvosa, felhívta a lakosság figyelmét a mentői szolgálat körüli tarthatatlan állapotokra, s már az 1896. évben az önkéntes és fizetett tűzoltók részére mentő tanfolyamokat tartott, és ezt a tanfolyamot évente megismételte.

A tűzoltók azonban csak a tűzesetek alkalmával előfordult baleseteknél nyújtottak elsősegélyt, miután a mentői és betegszállítási szolgálatnak az egész város területén való ellátására felszereléseik egyáltalában nem voltak.” Az országos mentői értekezleten sem sikerült a debreceni mentőszolgálatnak az elképzeléseknél stabilabb alapot szerezni, a „mentőügy lelkes kis csapata” nem tudta megtörni a hatóságok és a magánosok közönyét, de tovább toborozták a híveiket. „Hatalmas lendületet adott a mentőegyesület megalakítására egy önzetlen, dúsgazdag, nemes lelkű és jószívű debreceni ügyvédnek, Ármós Bálintnak a gondoskodása, aki igen sokszor volt a szemtanúja, hogy vergődtek az utca sorában a szerencsétlenül jártak néha órák hosszáig, míg segítséget nyújtott nekik valaki...”. Ármós Bálint a különféle alapítványokra hagyott vagyonából fennmaradó összeget egy debreceni mentőegyesület felállítására szánta: „Hogy oly nagy forgalmú városban, mint Debrecen, egy ilyen intézményre szükség van, azt – úgy hiszem – mindenki belátja, és én nem is kételkedem annak létrejöttén ...” Halála után, 1898-ban, az alapítványi tőkére 11 092 korona 38 fillért hagyott, „... az alapító oklevél azonban a közigazgatás dzsungelének minden zegét-zugát megjárva, csak 1905. január hó 4-én lett jóváhagyva” – teszi hozzá dr. Roncsik Jenő az idézett cikkében, érthető keserűséggel. Megkezdődött most már komolyabban is a szervezés, mégpedig a következő alapelvekkel: a kérdés csak társadalmi úton oldható meg, akárcsak a tűzoltóság ügye, „miután arra számítani, hogy a hatóság vegye kezébe a dolgot, nem lehet.” A másik alapelv az volt, hogy ebből kifolyólag ésszerűnek látszik a tűzoltóság keretén belül megoldani a mentőszolgálatot. Az előbbieket taglaló értekezlet 1905 nyarán volt, s nem eredmény nélkül, minthogy másnap már megtartották az egyik első (talán épp legelső) „debreceni virágkarnevált”, azaz akkori kifejezéssel: virágkorzót. A Nagyerdőn virágokkal feldíszített gépkocsik vonultak fel, s a beszedett díj, 1735 korona, a mentőegylet alapjára ment. 1906-ban dr. Derekassy István újabb mentőtanfolyamot tartott, „s amikor az ügy már teljesen elő volt készítve, június 14-én a városháza nagytermében megalakult a mentőegylet, elnöknek az akkori főispánt, Veszprémy Zoltánt választva meg, elfogadták az alapszabályokat és megválasztották a tisztikart is” – írja a visszaemlékezés.

Városi tűzoltók a Csapón. Képküldő: Kincses Magdolna

Szilágyi Gábor a HB Naplóban megjelent múltidézésében arra is kitér, hogy a tényleges mentői szolgálat 1906. szeptember 1-jén kezdődött, és gyakorlatilag a fizetett tűzoltók végezték e munkát a Csapó utcai bázison. A háborús években a behívások miatt számuk lecsökkent, ekkor viszont az önkéntes tűzoltók léptek a helyükbe, önkéntes mentőként. A fizetett tűzoltóság megszűntével, a hivatásos tűzoltóság megalakulásával, 1922. január 1. óta ez utóbbiak látták el a mentőszolgálatot is. A nagyobb eseteket említi dr. Roncsik Jenő cikke példaképpen, köztük az 1908-as hajdúszoboszlói vasúti szerencsétlenséget, az Uránia mozi beomlását 1912-ben, a görögkatolikus püspökség elleni pokolgépes merényletet 1914-ben, 1926-ból egy kazánrobbanást.

S hogy milyen eszközökkel végezték a mentést? Három lófogatú mentőkocsi szolgált, de ez a háború alatt nem lévén elegendő, vettek egy betegszállító autót, majd a katonai hatóság adott egyet, s a német hadsereg-parancsnokság 1915-ben még hármat. A megvásárolt betegszállító autót 1919 júniusában a román csapatok elvitték. „1922 óta a mentőegyesület papiroson sem működik, miután az első segélynyújtás és betegszállítás összes költségeit a város vállalta magára, és a szolgálatot a hivatásos tűzoltósággal láttatja el” – írja a cikk. A mentőszolgálatra minden hivatásos tűzoltót kiképeztek (négy tisztet és a 47 fős legénységet), s a szolgálatot mindig a tartalékőrség adta. Általában két mentőőrség volt beosztva, s a laktanyában tartott állandó legkisebb tűzoltói őrség kivételével még 15–22 tűzoltó is rendelkezésre állt, szükség esetén. Dr. Derekassy István minden évben 2–3 hónapos mentőtanfolyamot tartott, amelyen mindenkinek kötelező volt részt vennie. Az újoncok alapkiképzést kaptak, a régiek pedig ismételtek. Tényleges szolgálatra csak a sikeres vizsga után engedték a tűzoltókat. 1906-tól 1926-ig az Esetkönyvben szerepel 4348 sérülés, 4496 hirtelen megbetegedés, 59 ezer 789 betegszállítás, 1531 öngyilkosság, 36 tűzesettel kapcsolatos mentés, 287-szer riasztották a mozgóőrséget, és 213 alkalommal vaklárma volt a riasztás. Hatóság 54 279 esetben, magánfelek 16 421 esetben vették igénybe a mentőtűzoltókat. A mentőszolgálat ezt követően a Péterfia utcán működött, napjainkban pedig a Szoboszlói úti állomáson tölti be a feladatát.

Kapcsolódó múltidézéseink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 3., csütörtök

Az ország első klinikai mozija a Nagyerdőn

A régi szép Nagyállomás

2026. szeptember 2., szerda

Debrecen első országos sztárzenekara: a Color

A Vegyi

2026. szeptember 1., kedd

Az Ifjúságpolitikai Klub

A Hajdúsági Cukorgyár

Ma 120 éves a debreceni szervezett mentőszolgálat