Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 24., csütörtök

A debreceni Kistemplom születése

A református Kistemplom. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen egyik jelképe a református Kistemplom a Piac utca és a Széchenyi utca sarkán. A jellegzetes bástyaszerű épületet Csonkatemplomként is ismerjük, miután egy vihar megrongálta, majd pedig a „helyreállítók” eltávolították a toronysisakját.

A régi szép idők képeslapjai

A Kistemplom ma is álló falainak megépítéséhez 1719. szeptember 24-én kezdtek hozzá, és 1720 tavaszára már tető alatt volt a templom.


A torony alapjait 1722-ben kezdték lerakni, s 1725-ben húzták fel a két harangot, és helyezték el az óraszerkezetet. Az új torony rézgombját 1726. december 5-én tették fel.

A főutca 1907 előtt, Löfkovits Arthur üzletétől

Ugyanakkor alakították ki a hagymaformájú toronysisakot, amire magasra kinyúló, egy méter átmérőjű, aranyozott rézcsillagot tettek. A templomot az idők során újabb tűzvész, majd földrengés is károsította. Végül is megmaradt a régi épület és a torony, de ezeket új tetővel látták el. A templom külső formáját romantikus stílusúra változtatták meg.

A képet a Déri Múzeum kiállításán repróztuk

A kerítést lebontották, s a templom északi oldalán lévő telekrészt átadták a tanácsnak az utcatorkolat (Széchenyi utca) szélesítésére. Az ezért kapott 780 ezer téglából bazársort építettek a nyugati és déli oldalra azért, hogy azok bevételeiből fedezzék az új templom költségeit.

A Kistemplom már toronysisak nélkül

1907. április 19-én azonban erős szélvihar tépte le a toronysisak bádogjának egy részét. A presbitérium ideiglenes lapos tető építését határozta el, ami Tóth István építész tervei alapján angol mintájú pártakoronaként, csipkés attika falazattal készült el. 
Ez azóta is megmaradt. 1925-ben ismét majdnem lebontották a Kistemplomot, ám Schulek Frigyes javaslatára a renoválás mellett döntöttek – ennek eredményeként 1928-ban tarthattak újra hálaadó istentisztelet a Kistemplomban.

A mai Kistemplom története képekben elbeszélve

Az alábbi múltidéző galériánk fotóit készítette: Csobaji Előd, Tulok Ferenc, Vass Attila Tamás. A régi másolatokat V. Pákozdi Károly Zoltán, Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc töltötték fel a gyűjteményeikből Facebook-oldalunkra. Reprintek: Csokonai Kiadó, TKK, Uropath.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


2026. szeptember 23., szerda

A Bencsik Sándor utca


Debrecenben utcanév tiszteleg a legendás gitároszeneszerző, Bencsik Sándor előtt, aki leginkább a P. Mobil és a P. Box nevű bandákban alkotott nagyot. Utcafotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az utcatábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bencsik Sándor (1952. szeptember 15. –1987. szeptember 23.) játszott a Sygmában és a P. Mobil elődjének számító Gesarolban is. Az ő nevéhez fűződnek a P. Mobil korai örökzöldjei is, köztük a Kétforintos dal, az Utolsó cigaretta, a Menj tovább! és a Honfoglalás című klasszikusok. A bandának azonban akkor még nem jelenhetett meg nagylemeze. Emiatt 1980-ban szerzőtársával, Cserháti István billentyűssel (1954–2005) kiléptek, és megalakították a P. Boxot. Régi képek: Fortepan

A P. Mobil-kép jobb szélén. Fotó: Gyulai Gaál Krisztián

Bencsik Sándor később a Metal Company, majd a Bill és a Box Company nevű csapatokban is zenélt, mivel Cserháti István 1986-ban Debrecenbe költözött. Aztán Bencsik Sándor külföldre ment, de egy évvel később, 1987 nyarán máig tisztázatlan módon elhunyt egy ausztriai menekülttáborban. Ténylegesen tehát Cserháti István élt és dolgozott a cívisvárosban, ahol a P. Boxot is felélesztette helyi muzsikusokkal. Vajon miért Bencsik Sándor nevét viseli utca? A HVG cikke szerint ennek egy újságíró az „oka”, aki Debrecenben volt egyetemista, és az önkormányzatnál töltötte a közigazgatási joggyakorlatát. Amikor az Úrrétje nevű városrészben végeztek címbejárásokat, neki jutott eszébe, hogy az egyik ottani, új utca lehetne a kedvenc gitárosáé, Bencsik Sándoré. És ez 2001-ben teljesült is.

Bencsik Sándor a P. Boxban. Fotó: Urbán Tamás
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. szeptember 22., kedd

A Motörhead első debreceni koncertje (1984)

Debrecen egy igazi rocktörténeti ünnepi alkalom részese lehetett 1984. szeptember 22-én. Ekkor ugyanis az angol Motörhead a Debreceni Dózsa stadionjában adott koncertet. A basszusgitáros–énekes Ian „Lemmy” Kilmister (1975–2015) vezette metálbanda az előző napon Budapesten először szerepelt hazánkban, amely nem mellékesen még a szocialista tömb masszív tagja volt...

A Motörhead 2005-ben. Fotó: Wikipedia

A debreceni buli este fél 7-kor kezdődött, és az előzenekar a P. Box volt. A belépőjegy 130 forintba került, és előzetesen a Kölcsey-művközpontban, valamint az Unió Áruházban lehetett venni. Ezt követően a Motörhead csaknem kereken 20 évvel később is koncertezett Debrecenben: 2004. június 19-én a Vekeri Fesztivál nagyszínpadán lépett fel, egy napon a Tankcsapdával.
 
A plakátot Héty Péter küldte, köszönjük szépen!
 
Kedves Olvasónk, Balogh Zoltán így idézte fel az 1984-es Motörhead-koncertet: „Akkor még nem volt nagy felhajtás körülöttük, bizonyság rá, hogy a koncert biztoságáért mi, dózsás dzsúdósok feleltünk. Lemmyt sem kísérték tagbaszakadt bodyguardok, ott járkált közöttünk, teljes természetességgel állt be a mellettem lévő piszoárhoz. Persze, nem ez volt a hozzá köthető legnagyobb élményem. Ahogy a számára beállított mikrofonba énekelt, állát magasra tartva, az ég felé, beleégett a retinámba. Meghallgatták az égiek, Isten rámosolygott, a földi rockistenre.”

Szöllősy Gábornak köszönjük szépen a fotót!

Seres László hozzászólása: „Apám munkásai csinálták a színpadot, így az egész család – Apám, Anyám, húgom, én – kapott belépőt, én 13 voltam. A 108-as és a benzinkút közötti átjáróban volt a tömeg - mi legelöl, közvetlenül a kordonnál álltunk. Aztán akkora volt a nyomás hátulról, a Szabadság útja felől, hogy a rendőrök átengedtek minket a kordonon, és leültünk egy közeli padra. A tömeggel szemben rendőrök álltak, rövid pórázon tartott, ugató németjuhászokkal. Ha valaki nagyon kilökődött az első sorból, arra a legközelebbi rendőr kicsit ráengedte a kutyáját. Kicsivel később továbbmehettünk a stadionhoz, ahol a zenekar tagjait láttam hülyéskedni: kergetőztek egymással, grimaszoltak. Majd elkezdődött a koncert, mi a lelátón ültünk, jöttek Vikidálék – csak a Vágtass velem-re és a Soha nem elég-re emlékszem, hogy játszották (ez utóbbi volt akkor a kedvencem tőlük). A szünetben mögöttünk kórusban kiabálták: Lemmy, gyere ki!, Lemmy, gyere ki! Kijöttek... Óriási volt a hangerő... "Ace of spades! Ace of spades!" kántálás is rémlik. Ezek az emlékeim arról a napról.”

Dézsi Csaba András és a banda Héty Péter fotóján



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Zöldfa Vendéglő

Debrecenben a Kassai úti Zöldfa Vendéglő 1957. június 29-én, szombaton este nyílt meg az újjávarázsolt Szabadság fürdővel szemközt. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A főkapu és a terasz. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A korabeli sajtóhír szerint a kedves, barátságos, családias vendéglőhöz apró kerthelyiség tartozik, valamint két tiszta, vendéghívogató terem, ahol a szórakozni vágyó barátok, családok igen jól érezhetik magukat a szabad estéiken Hogy miért varázsolható ide kellemes hangulat a holdfény és a zöld lugas mellé? Elsősorban azért, mert nagyszerű, kitűnő minőségű és nem utolsó sorban olcsó vacsorát kaphat bárki, aki ide betér. Éppen szombaton este, amikor a vendéglátó-ipari vállalat e kedves kis családi vendéglőjét megnyitották, a környék lakóin kívül sok belvárosi is felkereste e helyet.

A kerthelyiség. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A vendégek hat–hétféle étel közül választva megvacsoráztak, s azt még este 10 órakor is jégbe hűtött sörrel leöblíthették. A kisvendéglő vezetői, Fejszés Ferencné és Széll Kálmánné méltán megérdemlik az elismerést, hiszen a saját készítésű halászlének, tejfölös paprikás csirkének és a házias túrós csuszának igen nagy sikere volt – fogalmaz az 1957-es riport. Nem vitás, hogy az árak is nagy elégedettségre találtak, hiszen például a valóban ízletesen és háziasan elkészített nokedlis paprikás csirkéből fél adag 10 forintba került. Vagy amíg a „nagyvendéglőkben” egy bécsi szeletet 16 forintos áron fogyaszthatunk, ugyanazt a mennyiséget (talán még ízletesebb készítéssel is) 9 forint 80 fillérért kaphatjuk meg itt. Nem csoda, ha már a megnyitás napján csaknem másfél ezer látogatója akadt a vendéglőnek, s a pincér egymaga több, mint 150 vacsorát hordott ki. Mellette természetesen felszolgáltak az üzletvezetők is. A tudósítás hangsúlyozza: „nemcsak a vendéglátó-ipari vállalatnak, hanem a városi tanács kereskedelmi osztályának is helyes kezdeményezését üdvözölhetjük akkor, amikor a város területén több helyen ilyen kisvendéglőket nyitott.” A 2026. szeptember 21-i ottjártunkkor szembetűnő volt az is, hogy a vendéglő utáni északra eső több családi házat lebontották, és a helyükön immár egy hangzatos nevű nagy emeletes lakóépület fehérlik:

A szomszédos új épülettömb. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézéseink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. szeptember 21., hétfő

A Fekete Bárány

Debrecenben a Köztemető közelében, a Szabadság útja 121. szám alatt működött a Fekete Bárány italbolt. Ez a kocsma látható az 1959-es első fotón, amely kapcsán az jutott eszünkbe, hogy vajon létezik-e még a nevezetes búfelejtő. A ma már Kassai úti műintézmény épületéről örömmel állapítottuk meg, hogy megvan, és itt ma is vendéglátóhely üzemel. A 2026. szeptember 20-i fotója lentebb látható.

Élet a kocsmánál, 1959. (Fortepan / Bauer Sándor)

Egy korábbi posztunkhoz erről a helyről Endrődi Sándor olvasónk azt írta, hogy emlékei szerint az 1960-as évek elején cigányzenekar is játszott itt, míg Tóth János arra emlékeztetett, hogy Sírásónak is hívták a vendéglőt. Szabóné Bárány Ági pedig felidézte: „Itt laktam a harmadikon!!! Sokszor lementem lángosért, mert megkívántam, mikor sütötték. Szerettem itt lakni!!!!” Kurucz Anna úgy fogalmazott, hogy Vidám Sírásónak nevezték az ő idejében, mellette volt, közel a Göcs. Műszak után az emberek oda tértek be legurítani egy-két pohár sört. Emiatt is volt az, hogy a hatvanas években fizetéskor a feleségek a gyárkapu előtt várták a férjeiket.

2026. IX. 20-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nagy János leírta: „A Finommechanikával szemben volt, gyakran megfordultunk ott! Még cigányzene is volt. "Kanmajom" Géza és zenekara muzsikált!” Erre Sándor Péter így válaszolt: „Kanmajom Géza alias Müller Géza.” Ugyanakkor Uzsoki Ferenc felidézte: „Egyszer "kanmajom" ... félig aludva egy húron húzta egyedül, mert már annyi maradt a brácsán. A többiek már ott hagyták.” S végül íme, Csuvarszki Sándorné így fogalmazott: „Ebben a házban laktunk, a háztartási bolt felett a 2. emeleten, a konyhaablakból, mely az udvar felé nyílt, sokszor hallgattuk a kocsma ablakán (mely szintén az udvar felé nyílt) kihallatszó zenét. A házban lakók nem háborogtak. Jó volt ott lakni.”

Nyitóképünk teljes méretben. (Fortepan / Bauer Sándor)

Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. szeptember 20., vasárnap

Akiért a harang szól: Deák Bill Gyula

Debrecenben is megannyi koncertet adott Deák Bill Gyula blues énekes, a HBB egykori tagja hosszú pályafutása során a bandájával a cívisváros különféle bulihelyein, például a Debreceni Jazz Napokon, önálló fellépéseken, Campus Fesztiválokon, valamint a Járműjavító művházában is. A rendkívüli, egyedi hangi adottságokkal megáldott előadóművészt (Budapest, 1948. november 8. – Zalaegerszeg, 2026. szeptember 17.) sajnos éppen a napokban veszítettük el 77 éves korában. Emiatt is mellbevágó, hogy Debrecen több helyén e cikk megjelenésekor még láthatók azok a közterületi világító plakátok, melyek a Kölcsey Központba hirdették a fellépését 2026. november 20-ra. Ezek a reklámok ugyanakkor tanulságosak is, hiszen arra késztetik az embereket, hogy álljanak meg egy kicsit, gondolkodjanak el, és egy röpke elcsendesedéssel adózzanak az elhunyt kedvencek és szerettek emlékének. Deák Bill Gyulát 2026. szeptember 30-án 13 órától helyezik örök nyugalomra a budapesti Új köztemetőben. 

Árpád téri mementó. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Kopaszkutya, 1980. (Fortepan, UrbánTamás)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Ybl

A Debreceni Egyetem Műszaki Karának jogelődje, a Felsőfokú Építészeti Technikum 1965-ben kezdte meg a működését a mai Ótemető utcai épületegyüttesben. A most megosztott felvételeinket az éppen zajló átépítések és korszerűsítések idején készítettük. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A főhomlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1972-ben az intézmény főiskolai rangot kapott, és a budapesti Ybl Miklós Műszaki Főiskola részeként építész- és építőgépész képzést folytatott. A kar a honlapja szerint 1992-ben a Debreceni Universitas részeként működött, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Kara lett, a 2000-es integráció révén pedig a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Karaként tevékenykedett.

A bölcsiből lett új szárny. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2021-ben egy bővítés mintegy 4500 négyzetméterrel növelte az alapterületet, 2026-ban a B épület teljes megújulása zajlott le, e cikk megjelenésekor pedig az Ótemető utcai elméleti tömb rekonstrukciója tartott éppen (lásd az utolsó fotón). 2025-ben a Debreceni Egyetem Tudományos, Technológiai és Innovációs Parkjában járműlabort és gyakorló aszfalt tesztpályát is átadtak. A Borsos József nevét viselő, 1966-ban megnyitott kollégium 270 férőhelyes, a szobák háromszemélyesek. Az intézmény Ótemető utcai központi homlokzatát Z. Gács György  mozaikja díszíti, melynek címe: Építők. A park érdekes alternatív nevezetessége az „UV-király” emlékműve, a főkapun belépve pedig Mattioni Eszter  beköltöztetett, különleges lávakő-kompozíciója is megcsodálható.

Az elméleti tömb. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

A kollégium. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Átépítés közben. Fotó: © Debreceni Képeslapok