Debreceni Képeslapok

2026. július 16., csütörtök

Az életmentés közben elhunyt debreceni katona

Debrecenben súlyos tragédia történt 1989. július 16-án az Apafa nevű városrész vasúti átjárójánál: egy katonaként szolgáló, 22 éves férfi hunyt el ott. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Szívszorító kompozíció. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ma arra járók legfeljebb a sorompó melletti tujabokor alatti táblás-sisakos emlékműkeresztből értesülhetnek erről a megrázó esetről. A 2023. július 27-i látogatásunkon megörökített tábla tanúsága szerint az Üsth Domonkos nevű fiatalember akkor honvéd szakaszvezető volt, és életmentés közben halt hősi halált 1989. július 16-án.

Az emlékmű a sorompónál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szerencsétlenségről a Hajdú-bihari Napló is írt. Az 5 nappal későbbi cikk szerint 1989. július 16-án az apafai vasúti-közúti átjáróban tehergépkocsi és vonatszerelvény ütközött össze, és a magasfeszültségű villamos távvezeték is leszakadt. Ez utóbbit Üsth Domonkos szakaszvezető nem észlelhette, mivel az a megközelítési oldalról nem volt látható.

A Néphadsereg című lap cikke a tragédiáról

A katonát egyetlen gondolat, az életmentés vezérelte: a bajba jutott embertársait akarta kimenteni a tehergépkocsi roncsai közül, de sajnos e nemes cselekedetéért a saját életével kellett fizetnie. Az apafai alakulat állományát a tragédia lesújtotta, s a szakaszvezetőt a saját halottjának tekinti. A honvédség Üsth Domonkos tettét kiemelkedő helytállásnak minősítette, emlékét kegyelettel megőrzik.

Cikkünk nyomán Kedves Olvasónk, Menyhárt Edit Tamara felidézte: Domonkos édesanyja egy életmentőkről szóló Friderikusz-műsorban mesélt az esetről. „Tudomásom szerint megmentett két életet, mentés közben a nagyfeszültség ívet húzott a teherautóra, így Domi már nem jutott ki. Csodálatos barát volt. A halála előtt szénrajz-technikával készített egy önarcképet… mint aki előre tudja, mi fog történni. Diákként is mindig védte a kisebbeket-gyengébbeket. Okos és csinos fiú volt. Fölfoghatatlan az értelmetlen halála… mind a mai napig.”

A kereszt emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Papp Julianna leírta: „Kisgyermekként a velünk szemben lévő lépcsőházban laktak, orvos szüleinek hatalmas bánata volt a tragédia. Nagyon sajnálom, nyugodjon békében. Eszembe jutott egy kedves motívum...a Libakertben velünk szemben lévő lakásban laktak, a két fiú a szobájuk ablakára festett egy képet, egy nagy gombára és virágokra emlékszem...(én is gyermek voltam). Sokkal később az Édesapjukkal a munkám során találkoztam az egyik háziorvosi rendelőben, és akkor hallottam erről a szörnyű tragédiáról. Megdöbbentő volt.” Haller Tünde Viola így fogalmazott: „Az Édesapját ismertem személyesen, egy kiváló orvos (volt) azért írom így, mert miután elköltözött, nem hallottam Róla! Domonkos temetése megrázó volt... a menyasszonya egy fátyolt és csokrot helyezett a sírra.” A testvértől, Üsth Ágostontól megtudtuk: „Előtte is szakaszvezető volt. Kijárt volna neki a hősi katonai temetés, de mivel ragaszkodtunk ahhoz, hogy pap temesse, ez (szerintük) nem volt összeegyeztethető. Emiatt a posztumusz előléptetés sem volt lehetséges. Akkor még szovjet uralom alatt álltunk. Nem hivatalosan azonban szinte az egész alakulat megjelent a temetésen.” Nagy Tibor ezt is felelevenítette: „Üsth Domonkos a katonatársam volt. Kedveltem, jó gyerek volt. Amikor történt az eset, eltávozáson voltam. Így utólag jobb nekem így. Így is megviselte az összes katonát. Augusztusban szereltünk le, ő sajnos nem. Abban az átjáróban nem sokkal elütötték a század orvosát, egy törzszászlós asszonyt. Korábban egy katonatársunk ott lett öngyilkos, a vonat elé vetette magát.”

Az emlékkereszten lévő rohamsisak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Apafán járva nem mellesleg egy másik tragédia mementójával is szembesülhetünk: 1944. október 13-án SS-katonák és csendőrök az apafai katonai lőtéren kivégeztek 62 munkaszolgálatost (zsidót és nem zsidót egyaránt). Ezt a táblát nem fotózhattuk le, mivel a lőtér magánterület.

A tragédiával a korabeli Képes Újság is foglalkozott

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az új emlékmű. Fotó: Üsth Ágoston

2026. július 15., szerda

Bunker / alagút a Vágóhíd utca alatt?

Debrecenben a Vágóhíd és a Galamb utca sarkán egyszerre több különlegességet, illetve különösséget is felfedezhetünk. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Tornyok a biztosítódoboz körül. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az általunk 2026. július 14-én szemügyre vett helyen ugyanis megtalálható egy múltból itt maradt – ráadásul betonemelvényen álló – elektromos biztosítószekrény, ami körül három furcsa, felső nyílásos oszlop áll, a közeli talajrészen pedig több helyen különféle mélyedések és fedelek lapulnak.

Az emelvényes biztosítószekrény. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hasonló torony (kémény?) a Vágóhíd utca túlsó oldalában, a volt Loki-pályának a Zsibogó felőli szélén is megbújik a vadhajtások alatt. Ezek alapján arra gondolhatunk, hogy itt valami olyan érdekes földalatti járat lehet(ett), ami a Vágóhíd utca két oldalán lévő létesítményeket köti (kötötte) össze. Mivel itt több gyár és üzem is működött, az se elképzelhetetlen, hogy a dolgozóknak alakítottak ki óvó- és menekülőhelyet baj esetére. Kérjük tehát Kedves Olvasóinkat, hogy aki tudja a tornyok (szellőzők? / kémények?) rendeltetését, és hogy volt / van-e itt alagút / óvóhely, az ossza meg velünk az ismereteit e cikkünk végén vagy a Facebook-posztunkban hozzászólásban. Ezekkel aztán természetesen kiegészítjük, frissítjük e mostani összeállításunkat. Köszönjük szépen! Id Bagdács János így fogalmazott: Az nem bunker, a hőszolgáltatótól a Mikepércsi úttól jött egy gőzvezeték az ipari vállalatokhoz, és abban az alagútban vezették ide a vezetéket. Ahol dolgoztam, oda is bejött, és a Galamb-sarkon lett vége tudtommal, de az a vezeték már évtizedek óta nem üzemel. Mazsu István a biztosítódoboz kapcsán szólt hozzá, s mint leírta, ott konkrétan egy vízátemelő vezérlő Titász-szekrény volt.

Lejáratok(?) a tornyok körül. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Fábián Mihálytól is megtudtuk: „ezek anno kis alagutak voltak gőzvezetékek számára. A Bőrgyár és a Dohánygyár is össze volt kötve ilyen vezetékekkel. Az alagútból kiálló csövek szellőzőcsövek voltak. Telepítettek ilyen alagutakba úgynevezett zsompszivattyúkat az összegyűlt vizek kiszivattyúzására. A szekrények a szivattyúk működtetését szolgálták. Sok vállalat így volt összekötve. Nem minden vállalatnak volt kazánja. A pártállam döntött el mindent. Ezek emberi tartózkodásra nem voltak alkalmasak. Sokat szereltem ilyen szekrényekben, mint villanyszerelő. A 70-es évektől nagyon elterjedt elektromos szekrények voltak. A volt Bőrgyár területén is volt egy jó pár. Az áramszolgáltatók nagyon sokat használtak kábelelosztók és biztosítószekrények szerelésére. Nagyon sok a közterületeken állt az egész ország területén. Most is sok van még, működőképes állapotban!!!”

A túloldali torony. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézéseink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Az 1932. július 15-én megnyílt Debreceni Köztemető

A debreceniek többségének nagyerdei nyughelye nemcsak arról híres méltán, hogy övé az ország egyik legszebb ravatalozója, hanem arról is, hogy itt épült fel hazánk első krematóriuma.

A ravatalozó / krematórium. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Debreczeni Képes Kalendáriom leírása szerint a nyughely létrehozását 1909-ben határozta el a városi közgyűlés, és akkor még a csapókerti Kincseshegy homokdombjain lett volna...

Csak később jelölték ki a nagyberuházás helyszínének a Nagyerdő keleti felénél lévő, 100 holdas „téglalapot”. A fenti fantasztikus felvétel, melyet az intézmény tárlatán fotóztunk, a nyughely kialakításának egy utolsó fázisát örökítette meg a fásítás előtt. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok

A létesítményt Borsos József főmérnök és Pohl Ferenc városi főkertész tervezte. A munkákat 1931. május 12-én kezdték el, és 1932. július 15-én adták át a kész ravatalozót.

A köztemető alkotói. Repró: © Debreceni Képeslapok

Borsos József személyesen felügyelte a kivitelezést, és ha kellett, visszabontatta a nem megfelelőnek ítélt épületrészeket. (A galéria a képre kattintva is megnyitható.)

A legrégebbi elhuny. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ravatalozóban kiállított freskókat, üvegmozaikokat, szobrokat debreceni illetőségű művészek alkották: ifj. Kovács János, Haranghy Jenő, Holló László, B. Kokass Klára és Toroczkay Oszvald.

Fazekas Mihály sírja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ugyanakkor például az Ady úti kapunál lévő Krisztus-szobrot Némethy László készítette, míg a ravatalozó előtti tükörtónál a Halas fiú című bronzszobor Nagy Sándor János alkotása.

Régi koporsószállító. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Említést érdemel az is, hogy a kertészek a sok-sok egyéb növény mellett 908 fenyőfát ültettek, továbbá például csak az I. sz. táblába is 354 bokorrózsát telepítettek.

A Déri téri Merengő párja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A krematóriumot azonban csak 1951-től lehetett használni, állítólag egyházi körök tiltakozása miatt. A köztemető megnyitása után még három évig volt engedélyezett a temetkezés a többi temetőbe, s csak a Monostorpályi úti izraelita temető működhetett azt követően is (amely napjainkban is létezik).

A Sesztina-sír, részlet. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Borsos József szerény külsejű sírja a köztemető ravatalozójának bal sarkánál található. Rajta kívül a köztemetőben van a sírja, illetve az emlékműve Fazekas Mihálynak, Komáromi Csipkés Györgynek, a Sesztina családnak, valamint Tarányi Józsefnek és Zoltai Lajosnak is – a sok más híresség
és „névtelen” elhunyt mellett...

Tarányi József sírja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Itt nyugszik Zoltai Lajos. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

2026. július 14., kedd

A Nagytemplom melletti aluljáró (1979—1986)

Debrecenben a hajdani Kálvin téri gyalogos-aluljárót 1979. január 5-én adták át a halálkanyarnál. A megnyitásról szóló Napló-tudósításban Kovács István, a Debrecen Megyei Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályának csoportvezetője az alábbiakat mondta el:

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

Az aluljáró építése 1977 közepén kezdődött, s a munkálatok közben sokan feltették a kérdést, hogy miért éppen ide terveztek gyalogos-aluljárót elsőként Debrecenben, amikor a városközpontban a Kálvin térinél nagyobb gyalogos- és járműforgalmú csomópont is található. A Kálvin téri aluljáró előretekintő beruházásnak számít, ugyanis az igazi rendeltetésének csak akkor felel meg, ha végérvényesen átrendezik a Kálvin teret. Mai fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az aluljáró maradéka (24.11.07.) Fotó: © Debreceni Képeslapok

A cikk kifejtette továbbá, hogy az aluljáró a rendezési tervnek megfelelően a jövőben a nagyszámú gyalogosforgalom számára zavartalan közlekedési lehetőséget biztosít. Természetesen baleset-biztonsági okok is közrejátszottak abban, hogy végül is ide került Debrecen első aluljárója. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat generál kivitelezésében elkészült aluljáró (ami mintegy 5 és félmillió forintba került) teljes hossza 44 méter, szélessége 5 méter, 25 lépcső vezet le az aluljáróba, melynek padozata csúszásmentes gumiból készült. Óránként egyszerre 8 ezren közlekedhetnek az új létesítményben — ismertette az 1979. január 10-i beszámoló. A helyet azonban sajnos alig használták az emberek, sokan ugyanis ebbe az aluljáróba is lusták voltak lemenni, majd ismét lépcsőzni. Közben az is szárnyra kapott, hogy az aluljáró miatt megrepedtek a Nagytemplom falai.

A Nagytemplom előtti lépcső. Fotó: HBN

Aztán 1986. július 14-én a következő sajtóhír jelent meg: Ma építési munkálatok kezdődnek Debrecenben, a Nagytemplom körül: lebontják az aluljáró korlátait, majd lefedik az aluljárót. Mint dr. Debreczeni Ferenc, a Debrecen Megyei Városi Tanács elnökhelyettese elmondotta, a tanács és a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetői megkülönböztetett felelősséget éreznek a Nagytemplom sorsáért, hiszen az építészeti remekmű nemcsak egyházi kegyhely, hanem a magyar történelem egyik legimpozánsabb emlékhelye is. Ettől a gondolattól vezérelve 1986. január 30-án megállapodás született, figyelembe véve a sokoldalú szakértői véleményeket, hogy a Nagytemplom körül kiépített romkertben öt méter hosszú szakaszon az alapot ellennyomással látják el. Bár jelenleg a templom állapota nem ítélhető szilárdsági, stabilitási szempontból veszélyesnek, a fenti intézkedés mégis szükséges, hogy lehetősége se merüljön fel a templom állékonysága csökkenésének. Ez azt jelenti, hogy a Református Kollégium felé eső oldalon a kőtárat betemetik, mert az hosszabb távon esetleg veszélyeztetné a templom állagát, stabilitását. Az egyház kegyeleti okokra hivatkozva kérte az aluljáró megszüntetését. A kérésnek a városi tanács helyt ad, így az aluljárót lezárják, a korlátokat lebontják, vasbeton panellel befedik és aszfaltozzák. Megállapodás született abban is, hogy a Romkertet a podeszttel összekötő rézsű letaposott részén a tanács lépcsőt építtet.

Az új aluljáró belseje. Fotó: HBN

A cikk hangsúlyozza: a Romkert továbbra is megmarad. A városi tanács feladatának érzi, hogy megkülönböztetett figyelemmel gondoskodjék a Nagytemplom és környéke, a Romkert és az Emlékkert rendjéről, tisztaságáról. A munkálatok legkésőbb augusztus 25-ig befejeződnek. A városi tanács meg van győződve arról, hogy a templom sorsa minden debreceni lakó, hívő és nem hívő számára egyaránt fontos, és reméli, hogy ezzel a megoldással, amely a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetőségével a legteljesebb egyetértésben született, a templom biztonsága miatt egyetért.

U. i.: Radnai Pál városi főépítész a Napló 1990. március 5-i cikkében az aluljáróval kapcsolatban leszögezte: a templom nem az aluljáró miatt repedt meg. Az jól van ott, ahol van. Most ugyan le van zárva, de ha szükség lesz rá, újra meg lehet nyitni. Az aluljárót azóta sem nyitották meg, csak az üzletház felőli lépcsője használható Pázmándi Antal kerámiafalánál, ahol pinceüzletek működnek. A végső megoldást a belvárosi sétálóövezet kialakítása jelentette.

A Petőfi téri aluljárót '84.X. 24-én adták át

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

A régi szép Nagyállomás

Debrecenben a Tiszavidéki Vasút nevű társaság honosította meg a vonatközlekedést 1857-ben, amikor Szolnok felől Debrecenig megépült a cég első vasútvonala.

Az első indóház a Népkert felől

A vasutallomasok.hu adatai szerint a társaság az állomás vágányai fölé vonatfogadó facsarnokot (perontetőt) is emelt. Az alábbi galériánkban az első állomásépületet is bemutatjuk. Később a vasutat továbbépítették, s emiatt alig 40 évvel később már bővíteni kellett az épületet. A tervezéssel Pfaff Ferencet bízták meg. Az új tégla-üveg palota a nagyközönség számára 1902. július 14-én nyílt meg.

A pályaudvar és az Ispotály-templom. V. Pákozdi Károly Zoltán, köszönjük!

A főkapu körül hatalmas, kétszintes íves üvegfal tündökölt, ami mögött a jegyváltó előcsarnok működött. Az épületet 1944-ben bombatalálat érte, de nem sérült meg helyrehozhatatlanul. Mégis az a döntés született, hogy lebontják. Kelemen László tervei alapján elkezdték felhúzni a ma is használatos felvételi épület. Az 1961. augusztus 20-án átadott komplexumot a régi palota elé építették. Az alábbi albumunk végén található is olyan fotó, amin az új állomás ablakából a régi épület látható.

A képet a debreceni postamúzeum kiállításán repróztuk

Nagyon szép volt a palota előtti, mediterrán jellegű park is. Ennek a helynek 1863-tól 1927-ig a Népkert volt a neve. Majd csak azt követően adták neki a Petőfi tér nevet. A mai Petőfi-szobor környékén a II. világháborúig egyebek mellett a Deák és a Hunyadi utcák húzódtak, és ott pompázott a nagy zsinagóga, valamint a Royal Szálloda is.

Az iménti képpáron a vasútvonal létrehozásának debreceni évfordulós emléktáblája, valamint egy ritka képeslap idézi a szépséges múltat. Itt pedig akkor a nyílra kattintva a galériánk csodálható meg:

A fenti gyűjtemény képeinek fotósai, forrásai, adományozói: Csokonai Kiadó, Kubinszky Mihály, Ribiczeyné Karalyos Réka Judit, Tanka Gábor, Uropath, Uvaterv / Fortepan, Vasutallomasok.hu, Vértesi Ferenc, V. Pákozdi Károly Zoltán.

A képet a Debreceni dinasztiák című tárlaton repróztuk

A Napló 1961. május 9-i cikkében ez jelent meg: Debrecenben abban az évben a legnagyobb arányú épületbontási munka a Nagyállomáson indult meg. Ez az épület igen szilárd, annyira, hogy amikor a bontáshoz az elmúlt években hozzákezdtek, robbantással döntötték a falakat. Most, hogy az új állomás épülete befejezéshez közeledik és egy részében már meg is kezdődött az irodák áthelyezése, újra hozzáláttak a régi állomás épületének bontásához. Most azonban már nem alkalmazzák a robbantásokat, hanem a lassú, de az építőanyagot jobban kímélő csákányos módot alkalmazzák.

A síneknél. Fotó: Fortepan / Kókány Jenő, 1940

A cikk rámutatott: az épületanyag felhasználása tekintetében ugyanis az a döntés alakult ki, hogy a régi épületből kikerülő és igen jó minőségű, nagy szilárdságú téglákat újból felhasználják. Csaknem 30 családi házat fognak felépíteni belőle. Mi tesszük hozzá, hogy vajon hol állnak ezek a házak?

A teljes palota

DBKL

A Népkert a Nagytemplom és a Nagyállomás felől

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

Esti színek a Nagyállomásnál

2026. július 13., hétfő

Volt egyszer egy műjégpálya az Oláh Gábor utcán

Debrecenben ma is sokan emlékeznek még a nagy korcsolyázásokra, korongcsatákra, amelyek a hajdani Vörös Hadsereg úti pályán, az Aranybika Szálló melletti jégen és a csónakázó felhizlalt jegén zajlottak.

Az éledező debreceni korongsportot és az állandó korcsolyázási lehetőséget sajnos gyakran elúsztatta az enyhe időjárás. Emiatt a régi pályák szerepét a DMTE új nagyerdei műjégpályája volt hivatott átvenni, novembertől áprilisig folyamatos sportolási alkalmat adva – írta anno a HB Napló.

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

Ennek érdekében az Oláh Gábor utcai új sporttelepen 21,6 kilométernyi csővezeték került a beton alá, melegedő, öltöző, büfé kapott helyet a pálya végében, s palánkokat, reflektorokat is telepítettek a kompresszorok, jéggyalu mellett. A DMTE és bázisvállalatainak (HÁÉV, a Titász, MGM) nagyszabású akciójához a megyei és városi tanács vezetésével 22 hajdú-bihari üzem, vállalat, téesz csatlakozott, anyagi segítséget, társadalmi munkát felajánlva, hogy 1977. november 7-re, a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulója tiszteletére átadhassák a műjégpályát.

Jégkarnevál 1986. március 1-jén. Fotó, cikk: HBN

Ez így is történt, s a rendezvényre az építésben közreműködő üzemek, vállalatok dolgozói, képviselői kaptak meghívót. Az ünneplő közönség előtt a hazai jégsport több neves képviselője tartott bemutatót –a Regőczy, Sallai jégtáncos pár, Vajda László és Erős Ágnes, valamint a Ferencváros és az Újpesti Dózsa jégkorongcsapata.

A csaknem 16 millió forint költséggel épült létesítmény hivatalosan november 8-án reggel 8 órakor nyitotta meg a kapuit. A telep fenntartói három műszakban dolgoztak: 8-tól fél 12-ig, délután 1-től fél 5-ig és este fél 6-tól 9-ig tartottak nyitva. A szünetekben végezték a felújítást.

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

A felnőttek 10, a diákok, katonák és nyugdíjasok 5 forintért korcsolyázhattak a 3,5 órás műszak idején. A 6 éven aluliak kísérői részére 3 forintos jegyet kellett váltani, viszont a ruhatár használata díjtalan volt. A turnusokban 250–300 ember korcsolyázhatott. A pálya körüli lelátókon kétezer szurkolónak biztosítottak állóhelyet, a telep elé pedig 80 férőhelyes parkolót építettek.

Csodás időszak volt... Mígnem az Oláh Gábor utcai pályát 2013 őszén már nem nyitották ki, mondván, hogy elavult és nem felel meg az előírásoknak. Ma már extrém sportpark van a területen, a szabadban korcsolyázni pedig többek között a Nagytemplom előtt, illetve a Nagyerdei Stadion mellett évente felépített/lebontott mobilpályán lehet.

DBKL

Az 1986. II. 15-i jgfarsang képei a Naplóban

További sportos cikkeink:

Keresés ebben a blogban

2026. július 16., csütörtök

Az életmentés közben elhunyt debreceni katona

2026. július 15., szerda

Bunker / alagút a Vágóhíd utca alatt?

Az 1932. július 15-én megnyílt Debreceni Köztemető

2026. július 14., kedd

A Nagytemplom melletti aluljáró (1979—1986)

A régi szép Nagyállomás

2026. július 13., hétfő

Volt egyszer egy műjégpálya az Oláh Gábor utcán