Debreceni Képeslapok

2026. június 2., kedd

Strandolás a békebeli Nagyerdőn

Nagyerdei Strand, 1937. Fotó: Fortepan / Gyöngyi.

Debrecenben akkora fürdőélet volt az 1900-as évek elején, hogy azt a mai ínséges világunkban szinte már el se tudjuk képzelni. Mostani galériánkat ebből a régi szép korszakból válogattuk a Fortepan nagyerdei strandos kollekciója alapján. A következő felvételnek az is lehetne a címe, hogy Tarzan és Jane a nagyerdei fürdőben. Főként, hogy Halmosi Sándor képe 1935-ös.

Talán éppen ez a bronzbarna izompacsirta repül a trambulinról az alábbi szenzációs képen.

A hölgyek viseletét már láthattuk, a lenti zsánerben pedig a férfiak „ruházatából” is újabb ízelítőt kaphatunk... Fotó: Fortepan / Halmosi Sándor, 1935

Az alábbi felvétel rögzítési helyéről nem vagyunk teljes mértékben meggyőződve, de a Fortepan szerint ez is debreceni. Fotó: Mészöly Leonóra, 1935

Mészöly Leonórától két 1940-es fotográfia is felkerült a galériába. A következő csoport a trambulinos medence korlátján élvezi a nyarat.

A bal szélső fiatalember is fotózott, és boldog társait az utolsó képünkön bemutatott pozitúrában örökítette meg. Ha pedig érdekel Debrecen sok-sok további fantasztikus strandja és csónakázója,

akkor csak látogass erre a linkre! Ugyanakkor a színes összeállításunk a régi nagyerdei strandról idekattintva is megcsodálható.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Gyöngyi

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

2026. június 1., hétfő

Ahol Szabó Magda is született: a Magyar Királyi Bábaképezde

Debrecenben a Budai Ézsaiás és a Vágóhíd utca között bújik meg a fák alatt egy minifalunak tűnő, körbekerített létesítmény. A parkokkal övezett kis házakban a Debreceni Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény működik, eredetileg azonban a Magyar Királyi Bábaképezde és Nőgyógyászati Klinika számára nyílt meg 1906 júniusában.

A mai Wesselényi városrészben fekvő intézményről a most megosztott régi szép képeslapot Kedves Olvasónk, V. Pákozdi Zoltán Károly töltötte fel a Facebook-oldalunkra. A bábaképző-nőgyógyászatot a mai Bem tér 9. szám alatti épületből költöztették ide, és a vezetője dr. Kenézy Gyula volt. Itt látta meg a napvilágot 1917. október 5-én a későbbi világhírű írónk, Szabó Magda is.

A Bárczy napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Bem téri régi épületben később a Debreceni Torna Egylet végzett igen hasznos munkát. A Bárczy pedig 1947-től kezdte használni a helyiségeit a bábaképezdének, amely tevékenységi köre egyébként aztán átkerült az orvostudományi egyetemhez (1918) és a közeli Demkébe (1913). Az I. világháború idején itt is hadikórház volt. A régi képeslapon szereplő tornyos épület, illetve a torony ma már nincsen meg, és sok mást is átépítettek a területen.

A dohánykutató felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Bárczy azonban napjainkban is őrzi a békebeli intézményépítés emberközeli, praktikus jegyeit. A szomszédos MÁV-lakóparkkal, az Attila téri templommal, a volt dohányvizsgálóval és dohánygyárral, valamint a felüljáróval, a katolikus temetővel és az egykori pavilonlaktanyával (melyek története a cikk végén szerepel) Debrecennek egy rendkívül értékes, érdekes és izgalmas részét alkotja. A hajdani csendőrlaktanyát sajnos már csak az archív felvételeinken tudjuk bemutatni.

Nyitóképünk teljes méretben. Adományozó: V. Pákozdi Zoltán

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Az 1699. június 1-jén megnyílt Hortobágyi Csárda

A csárda egy 1980-as képeslapon.

Debrecen hajdani jószágtartó birtokának, Hortobágynak az egyik fő nevezetessége és jelképe a népi klasszicista stílusú csárda a Kilenclyukú híd szomszédságában. Nyitókép: Csobaji Előd

A csárdát hungarikummá nyilvánította 2025. május 29-én a Hungarikum Bizottság, mely korábban az alföldi lángost és a székelykaput is erre a rangra emelte. Második kép: Fortepan / Horváth József, 1937

A Hortobágyi Csárda. Képeslapfotó: Hapák József, 1980

A Hortobagyinfo szerint a Hortobágyi Csárdát Debrecen városa 1699-ben a pusztán átvezető Sóút mentén, a Hortobágy-folyónál lévő vámszedőhely és postaállomás mellett építtette.

1980-as képeslap. Képeslapfotó: Csobaji Előd

A Méliusz-könyvtár adatbázisa ezt úgy pontosítja, hogy a fogadó 1699. június 1-jén nyílt meg.

Csikósok a Csárdánál. Képeslapfotó: Fényes Tamás, 1972

Ez a vendéglő az Alföld leghíresebb, legnagyobb csárdája, és egyben Hortobágy legrégibb építménye.

A Hortobágyi Csárda 1964-ben. Fotó: Horváth Zoltán

Ez alapján tehát nagyjából egyidős a debreceni Régi Posta Fogadóval, s 2024-ben már 325 esztendős.

Itatás Hortobágyon. Képeslapfotó: Barasits Kiadó

A messze földön híres vendéglőhöz ingyenes múzeumi kiállítás is tartozik. További régi szép hortobágyi képeslapok ebben a válogatásunkban csodálhatók meg.

Haranghy György 1909-es fotója. Reprint: Csokonai Kiadó

DBKL

Kocsikázók a csárdánál. Fotó: Fortepan / Lencse Zoltán, 1973

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Kocsikázók a csárdánál. Képeslapfotó: Tulok Ferenc, 1973

2026. május 31., vasárnap

Az első „újkori” debreceni nagyvásár a nagyerdei Ady úton

Debrecenben harsonaszó köszöntötte 1980. május 31-én, szombaton délelőtt 9 óra után, a debreceni nagyvásár első napján a látogatókat az Ady úton. A komédiások hírül adták: „Nemes Debrecen város Tanácsa az 1980. esztendő május havának utolsó és június havának első napjaira – ősi szokás szerint – vásározásra ad jogot itt, az árnyas Nagyerdőben”. A helyi lap beszámolója szerint ipari és kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek, népművészek, iparművészek, kisiparosok és kiskereskedők állították ki a portékáikat, amiket kedvezményes áron kínáltak. Fotók: Helytörténeti Fotótár, Hajdú-bihari Napló

Az 1980-as, első nagyvásár tudósítása

A vásár szervezői kiosztották a debreceni nagyvásáron részt vevők között a díjakat.A vállalati kategóriában első helyezést értek el az ipari szövetkezetek. Második lett a Centrum Áruház, harmadik a Hajdú-Bihar Megyei Zöldért Vállalat. A kiállító népművészek közül K. Nagy György nádudvari fazekas kapott vásári díjat. A kisiparosok közül Falucskay Lászlóné mézeskalácsos, a kereskedők közül Sinka Lajosné játék-bazár kereskedő kapott vásári díjat.

Az Ady út kiváló helynek bizonyult abból a szempontból, hogy ott volt a csónakázó, az állatkert, a stadion és a vidámpark, akárcsak az Újvigadó is. Amiatt azonban mégse lehetett sokáig itt folytatni a vásározást, hogy az út keskeny volt, és a tömeg is kárt okozott a Nagyerdőnek. Egy későbbi cikkből kiderül: a nagyvásárok kevesebb hasznot termeltek, mit amennyi kár származott általuk. Végül az utolsó nagyvásár 1985. október 5–6-án volt az Ady úton. Erről a helyszínről és a többiről is elmondható, hogy sok terméket a boltinál olcsóbban lehetett beszerezni, és még a hagyományos kézműves portékék jellemezték a kínálatot. A látogatókat körhinta, céllövölde, mosdó és büfépavilonok is szolgálták.

A következő, 1986 májusi nagyvásár forgataga már a Csapó utcán hömpölyöghetett a Tóthfalusi tér (mai Dósa nádor tér) és a Rákóczi–Burgundia utca vonala között. Hamarosan ez a helyszín is tarthatatlannak bizonyult, például a lezárások miatt. A Csapó utcán 1988 októberében volt az utolsó Mihály-napi nagyvásár, 1989. május 6–7. óta pedig a Böszörményin és a környező utcákban zajlanak a tavaszi és az őszi nagyvásárok. Sokak bánatára / örömére az utóbbi években több is elmaradt, s az önkormányzat ismét új helyszínt keres a nagyvásároknak.

Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:

DBKL

A „boldog emlékű Debrecen” 11 szép 100 éves képen

Debrecen XX. század eleji arcairól közölt gyönyörű régi képeslapokat a cívisváros neves gyűjtője, dr. Nagy Attila. Összeállításunkban ennek a „Boldog emlékű Debrecen” című albumnak a belvárosi jelenetei közül szemezgetünk. A felső fotómásolaton az első Alföldi-palota fehérlik, a következő képen pedig a kereskedelmi akadémia ma is meglévő főhomlokzatában gyönyörködhetünk.

Lássuk, milyen volt új korában a takarékpénztári palota! Az utána következő képeslapon már a másik tornyával szerepel, miután az első leégett. Aztán 1964-ben a második torony is odalett.

Alább a városházára, valamint a szekundabarlangra csodálkozhatunk á.

2024 májusában már 110 volt éves a főtéri Kossuth-szobor.

Aki kinézett az egykori Royal Hotel ablakából, szinte végigtekinthetett a békebeli Piac utcán.

A Kossuth utcán még a Dóczy leánynevelő intézet is létezett.

A Hatvan utca elejére szintén alig lehet már ráismerni.

Az egykori Deák Ferenc utcában pompázott a valamikori nagy zsinagóga.

A Szent Anna utca és a Varga utca sarkán pedig az ipari és kereskedelmi bank szintén leégett palotája tündökölt, aminek a földszintén Antalfy József könyvkereskedése működött. Az utolsó képeken ezeket mutatjuk be dr. Nagy Attilának köszönhetően.

DBKL

A vásártéri Kisállomás (1884–1991)

Debrecen egyik forgalmas helye (ami az volt a múltban is) a Segner tér. A városrészt előzőleg Bethlen Gábor térnek és Vásártérnek is nevezték. 1884-től innen lehetett vonatozni Hajdúnánásig, 1891-től pedig Füzesabonyig is. A két vonal közönségét a Debrecen–Vásártér állomás, azaz a Kisállomás szolgálta ki. Kapcsolata a Nagyállomással 1888-ra épült ki, amikor szárnyvonalat létesítettek a Kisállomáshoz a Hatvan utcán.

Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István, 1991

Béber László 1971-es leírása szerint mindez egy nagyobb tervnek, a Nagyváradot Debrecenen át Miskolccal összekötő transzverzális vasútnak a része volt. A téren fölhúzták a mázsaházat, mert addig sok volt a panasz a magánmérlegekre, és kijelölték a vásártér különböző részeit: a gabonapiacot, a bőr- és gyapjúvásárt, a mézvásárt. Sőt élő állatokat is lehetett kapni ezen a piacon – folytatta Béber László –, a mázsaház környékén bárányt és szopós malacot kínáltak. Debreceni vásárnak elmaradhatatlan része a fonatos sor, ezt a 2-es honvéd huszárok laktanyája mellett helyezték el. Forgalmas környék volt ez azelőtt is, és még inkább az lett, amikor 1884. október 5-én átadták a forgalomnak a nánási vasutat, hiszen ez nagy területet kapcsolt szorosan Debrecenhez. A heti három napon tartott, igen élénk hetivásárokon komoly terménypiac volt, hiszen Debrecenben már az 1880-as népszámlálási adatok szerint 49 önálló terménykereskedő működött.

Kisállomás, 1962. Köszönjük a képet Pákozdi Zoltánnak

Ez idő tájt a ló- és baromvásártér is átkerült a Böszörményi útra, ideje volt tehát közúti vasúti összeköttetést teremteni ezekkel a vásárterekkel. Így indult meg a Hatvan utcán a baromvásártérig a lóvasút. A lóvasút építését egy tősgyökeres cívis, Balla Mihály kezdeményezte, akit nyilván az ősi debreceni kalmárszellem ösztökélt. A század első évtizedében aztán a Petőfi térről a Nyugati utcán át megindult egy újabb helyi érdekű vasút. Először csak Hajdúsámsonig, később pedig Nyírbátorig közlekedett, vasárnap délutánonként telve szabadságról bevonuló, búsan nótázó katonákkal. A szénapiaccal szemközt, a Hatvan utca sarkán a hírhedt, Vörös Ökör kocsma adott naponta dolgot a rendőrségnek, mellette békés együttélésben működtek a rossz hírű házak és a zsákból, sőt szakajtó kosárból áruló terményes kofák. A vasútvonal kerítése tájékán vadásztak áldozatokra a „hol a piros, itt a piros” játékosok meg a tárcadobálók, nyugodtabb napokon pedig a külvárosi fiúk vették birtokukba a teret, rongylabdát rúgdosva a mély porban. Egyelőre a körvonalak is bizonytalanok, az azonban bizonyos, hogy ez a városrész lendületes fejlődésnek csak a vasútvonal kihelyezésével indulhatna. De hát ezt már a század eleje óta hangoztatjuk, s úgy látszik, hamarabb eltűnik az ősi piac, mint a fiatalabb vasútvonal – fogalmazott Béber László az 1971-es cikkében.

Vásártér, 1938. Fortepan / Fóris–Vastagh

A MÁV Debreceni Igazgatósága jó előre értesítette az utazóközönséget a Napló hasábjain is, hogy „a Debrecen–Füzesabony és a Debrecen–Tiszalök vasútvonal Debrecent érintő szakaszait 1991. június 2-tól az új nyomvonalra helyezi át. A régin a vasúti forgalomnak vége. Június 2-án 0 órától a Vásártér mint állomás és a Kertváros mint megállóhely többé nem funkcionál. Megszűnik. Az új állomás az új nyomvonalon a Tócóvölgy nevet viseli. A végső pályamunkálatok miatt Debrecen–Macs és Debrecen–Hajdúszentgyörgy állomások között 1991. május 31- én 7.15 órától június 1-jén 24 óráig vonatok helyett autóbuszok állnak az utazók rendelkezésére.” Az évtized végén az – akkorra már csak egy romos hajléktalantanyává lett – Kisállomás-épület lebontásának is elérkezett az ideje. A Segner tér emlékezetes létesítményei közé tartozott az 5-ös villamos is (mely 1973-ig közlekedett), valamint a Kisállomás mögötti, szintén lebontott Syposs-villa.

Kapcsolódó múltidézéseink:
A szabadságtelepi vasúti megálló
A régi szép Nagyállomás
A vagongyár
Közlekedés Debrecenben, az 1960-as években
A halálkanyar
A távolsági buszállomás
A modern Nagyállomás
A 31-es buszok emlékére
A gőzmozdonyos cívisváros
A villamosközlekedés aranykora
Az utolsó Bengáli
Az első CAF
A 4-es villamos
Az 5-ös villamos
A 6-os villamos
40 éve trolival
A Malév debreceni reptere
A fénytroli
A Mikulás-Bengáli
A közlekedéstörténeti emlékszoba
A mozdonyok és vonatozás szerelmese
Futurisztikus szupervonatok a Nagyállomáson
A kánikula hatása a sínekre 1999 nyarán
Az 1985-ös nagy vonaljegyár-emelkedés
Debrecen közlekedése az 1970-es években
A pallagi villamosok leállítása

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. május 30., szombat

A 6-os villamosok emlékére

Debrecenben a legendás 6-os villamos 1911. március 16. és 1971. május 31. között közlekedett. A vonal érintette a Csapó utcai híres kanyart, a felejthetetlen Ruzicska-cukrászdát, az Árpád teret, továbbá a „Szabadság” fürdőt is. Mindemellett a korabeli kocsik később az MGM-et és a Köztemetőt se hagyták ki. Összeállításunk első két fotómásolata Méliusz Helytörténeti Fotótárból származik.

Csuklós 6-os Bengáli az egykori Csapó-kanyarban

A 6-os villamos először a Nagyállomástól közlekedett a mai Kassai úti Tüzérlaktanyáig. A Wikiwand szerint a tíz percenként induló járatok közötti félidőben a fővonali 1-es járat közlekedett. 1923-ban az új végállomása az Aranybika lett a Nagyállomás helyett.

Élet a Csapó, Burgundia és Rákóczi utca találkozásánál

Ugyanakkor Gara Kálmántól, a DKV Közlekedéstörténeti Emlékszoba vezetőjétől azt is tudjuk, hogy a Köztemető 1932. július 15-i megnyitása szükségessé tette a vonal továbbvezetését a lakosság temetőbe járása érdekében. Ezt 1934. június 2-án, a Debrecen Hét kezdetekor adták át, így a vonal már a Köztemető Kassai úti (akkor Kassa úti) bejáratáig ért. (Akkor nyílt meg a Nagyerdei Stadion is.) 1938-ban további jogos lakossági igényt kielégítve vezették a jelenlegi főkapuig a vágányt. A következő képet Kenyeres Ilonától kaptuk.

A Csapó utca látképe 6-os villamosokkal

A laktanyától eleinte csak a temető nyitvatartási idejében közlekedtek járművek. A Göcs új telepének építése és átadása az utasszám jelentős emelkedését okozta, ám ezt az egyvágányú kitérős rendszer már nem tudta kezelni, s végül a vonal kétvágányúsítása helyett a felszámolásról született döntés. Az utolsó fotó forrása: Fortepan / Chuckyeager tumblr, 1961.

Móka az Árpád téren, a háttérben 6-os villamossal

Kapcsolódó összeállításaink sok régi képpel:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. június 2., kedd

Strandolás a békebeli Nagyerdőn

2026. június 1., hétfő

Ahol Szabó Magda is született: a Magyar Királyi Bábaképezde

Az 1699. június 1-jén megnyílt Hortobágyi Csárda

2026. május 31., vasárnap

Az első „újkori” debreceni nagyvásár a nagyerdei Ady úton

A „boldog emlékű Debrecen” 11 szép 100 éves képen

A vásártéri Kisállomás (1884–1991)

2026. május 30., szombat

A 6-os villamosok emlékére