Keresés ebben a blogban

2026. november 2., hétfő

Emléktáblát kap a Zsibogó

Debrecen szülötte, Tóth Endre József Attila- és Csokonai-díjas költő, az Alföld folyóirat egykori olvasószerkesztője, a Zsibogó krónikása tiszteletére lepleznek le emléktáblát a Vágóhíd utcai használtcikk-piac főkapu melletti külső falán 2026. november 13-án, pénteken 10 órától. Korpa Tamás költőtől, az emléktábla-állítás ötletgazdájától és szervezőjétől a Debreceni Képeslapok megtudta: az emléktáblán többek között „A debreceni zsibvásár” című Tóth Endre-vers szerepel, az ünnepségen pedig beszédet mond Puskás István kulturális alpolgármester és Kovács Béla Lóránt, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatója is. A verset Szántóné Fábián Krisztina előadóművész szavalja el, ugyanakkor a Zsibi és környékbeli nevezetességei múltját Vass Attila Tamás, a MJP Könyvtár helytörténet-kutatója eleveníti fel régi fotók segítségével. A különleges akciót díjtalan könyves zsákbamacska is gazdagítja – várnak tehát mindenkit, aki kedveli ezt a kultikus helyet és az irodalmat!

A Zsibi főkapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tóth Endre: A debreceni zsibvásár (részlet)

Áll a vásár reggel óta, száll a por és szól a nóta.
A tamburát csúnyán verik, pattogatják a tengerit.
Kapható itt édes málé, rózsaszínű limonádé,
sósperec és forró, tormás debreceni páros kolbász.
Ez az a nagy, zajos, színes, messzi földön ismert, híres
debreceni zsibogó, ahol minden eladó:
rossz bicikli-fujtató, használt selyembugyogó,
gyertyatartó, törött sámfa, rég kiégett villanylámpa,
vaksi tükör ráma nélkül, ki belenéz, mind megszépül,
cugos cipő, vasfazék, ócska Ferencz Jóska kép,
öreg dáma menyegzőre kapott gyöngyház legyezője —
s urak által levetett alsó-felső viselet.

Tóth Endre (1914. november 17. – 2011. augusztus 16.)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A debreceni zenede


Debrecen zeneiskolájának mostani díszes palotája 1894-ben nyílt meg a mai Csapó utca és Vár utca sarkán, akkor még egyemeletes épületként. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Kodály Terem mennyezete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A zenedét Farkas Ferenc vaskereskedő alapította, és a Tisza-palota Zamenhof utcai épületrészében működött az első otthona 1862. november 2-tól (másik emléktábla szerint november 3-tól).

A Tisza-palota emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai, de még egyemeletes zenedepalotát Tóth István tervezte, míg a koncertterem mennyezeti szekkóját Mirkovszky Géza készítette. A konzervatórium ilyen volt 50 esztendeje, amikor még bolt működött a földszintjén:

A konzi 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bencze László

A palotára 1927-ben építették rá a második emeletet, az iskola pedig 1957-ben vette fel a zeneszerző, népdalkutató Kodály Zoltán nevét. Az épületet legutóbb 2019-ben renoválták.

A megszépült zenede. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidéző összeállításaink:

A régi képet Nagy Zoltánnak köszönjük

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Az egyetem emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. november 1., vasárnap

A 100 évvel ezelőtti Debrecen 21 meseszép régi képen


Debrecen régmúltja tárul fel azokon a csodás muzeális üdvözlőkártyákon, melyek másolatait Kedves Olvasóink, V. Pákozdi Zoltán Károly, valamint Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc osztottak meg a Debreceni Képeslapok közösségével. Alább a Nagyerdei Strandban gyönyörködhetünk:




Kaptunk képet a villamosítás előtti gőzvonatok idejéből is, ez itt a nagyerdei indóház volt:


Az alábbi Dobos-pavilon a későbbi nagyerdei fedett uszodánál állt.


Az orvostudományi egyetem főépületét IV. Károly király és a neje, Zita avatta fel 1918. október 23-án. Gróf Tisza István szobrát eredetileg a palota előtt állították fel.


A következő képeslap főszereplője egy debreceni ötösfogat, amit a Nagyerdőbe vezető Simonyi úton örökítettek meg.


Maradjunk a lovaknál, de már a belvárosban! Itt huszárok parádéznak a Ferenc József úton:


A válogatásból a gyülekezeti helyek se maradnak ki. Három lap is szól ugyanis róluk, köztük találjuk a Verestemplom, az Attila téri görögkatolikus templom, valamint a toronysisakos Kistemplom ábrázolását.


A vármegyeháza egy külön csoda, ráadásul a képen mellette az Arany Angyal Patika áll a sarkon.


Maradunk a Ferenc József úton (mai nevén a Piac utcán), ahol a hitelbanki és a Svetits-házon is ámuldozhatunk.


És végre itt az Aranybika Hotel, a kép előterében pedig a Kossuth-szoborcsoport.


A békebeli főutca egyszerűen meseszép volt!


Itt a megannyi belvárosi luxushotel egyikére, a Központi Szállodára is rácsodálkozhatunk.


A Kálvin térről, valamint a Református Kollégiumról is sok lap készült. Középen Bocskai István szobra.


A tér túlsó oldalában ma is a Református Főgimnázium és Csokonai Vitéz Mihály szobra található.


Ilyen volt a főutca túlvége a mai Petőfi térnél, ahol a Petőfi Sándor szobra helyén még a Royal Hotel állt.


Fölöttébb szép volt az 1944-ben elpusztult Hegedűs és Sándor palota is...


A Csokonai Színház nem különbül káprázatos!


Válogatásunk utolsó előtti felvételén: a Deák utcai nagy zsinagóga sejtelmes esti képeslapja.


A V. Pákozdi Zoltán Károly, valamint Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc feltöltéseinek köszönhető múltidézésünk végén visszatérünk a lovakhoz, melyek története szorosan összefonódott a cívisekével. Kellemes időutazást Mindenkinek!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. október 31., szombat

A hordóasztalos, zsíros kenyeres Óbester Borozó

A volt Óbester Borozó. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen híres vendéglője volt az Óbester Borozó a Péterfia és a mai Ajtó utca sarkán. A létesítményt 1967. október 28-án, szombaton nyitotta meg a Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat, s az új, speciális borozó akkor még II. osztályú árakon kínálta a kitűnő magyar borokat és több ételféleséget. A Fortepan e szép emlékű italboltról és a bájos alkalmazottakról közölt most egy 1985-ös vidám képet. Ezt osztjuk meg annak reményében is, hogy a fotó szereplői mindannyian jó egészségnek örvendenek. A ma is sokak szívét megdobogtató búfelejtőről egy korábbi Facebook-posztunkban Mátyás Tibor tulajdonos leírta: a vendéglőnek 1990-ig volt Óbester a neve, azóta pedig Mátyás Pince.

Egykori dolgozók Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Borsodi Nagy Katalin olvasónktól  azt is tudjuk, hogy például a 60-as, 70-es években Platkó Norbert és a felesége vezették az Óbestert. Nemes József felidézte: „Mi, a kollegái, és a törzsvendégek többsége Robi bácsinak szólította! Kimondottan egy finom úriember volt! Éva néni egy kedves jó kollega!” Barkász Éva így áradozott: „Az Óbester, zaftos kenyér, vörösbor, úgy 5o éve!” Hegedűs Ildikó pedig ekként fogalmazott: „Isteni volt a zsíros kenyér, lila hagymával, na és a borocska.”

Óbester fa törzskupa.. A fotót Barna Sándornak köszönjük

Préz Lipóttól megtudtuk, hogy nekik is a törzshelyük volt a hatvanas évek végén, mint középiskolásoknak. A kolbászzsíros kenyér ingyen volt, annyit ettél belőle, amennyit akartál. Aztán ittad rá a bort. Na az már pénzbe került! Barna Ildikó arra figyelmezetetett, hogy ne feledkezzünk el az erdélyi kicsikéről (a mititei kis kolbászkáról) sem, ami nagyon finom volt.
Sokan emlékeznek még a hordókból készített asztalokra és székekre, valamint az üveg lopótökökre és a törzskupákra is. Várkonyi Attila azt is jelezte, hogy az Óbester a nagyapjának, Várkonyi Károly grafikusművésznek is kedvenc helye volt. Ő készítette az egyik törzskupás találkozó meghívóját is. A plakát reprodukcióját Csoknyai Melinda osztotta meg a Facebook-oldalunkon (lásd e cikk végén).
Barna Sándor fényképet küldött a birtokában lévő, 1972-es Óbester-fakupáról, amit a mai napig használ. Mint tudatta, Várkonyi Karcsi bácsi tervezte. „Minden hétfőn a műteremben vörösboroztunk a Művész presszóval szembeni tetőtérben. Hatalmas élmény volt!” Barna Sándor egy másik fotón azokat a kellékeket is bemutatta, melyekkel dobni kellett. „Nem az számított, hogy mekkora a dobás összege, hanem három egyformának kellett lennie, és ha csak egy is eltért a másik kettőtől, akkor a dobó kimaradt a következő pohár borból! Nagyon ritkán fordult elő, hogy valaki három egyforma számot dobott volna! Ezek a kellékek is 1972-ből származnak.”

A kockajáték. A fotót Barna Sándornak köszönjük

Sebestyén Ágnes leírta: „Úgy emlékszem, havonta volt találkozó a természetjáróknak. A falon vitrinben sorakoztak a fakupák, melyekre Várkonyi Kari bácsi festette mindenkinek a foglalkozására jellemző figurát. Az én kupámat gyorsíróceruza díszítette. Az évek múltával keveset jártam az Óbester Borozóba, pedig a Bem téren laktam. A szárazságtól megrepedt a kupám! Szívesen hallgattuk Kari bácsi élményeit, különösen a Margit dán királynőnél tett látogatásának történetét.” Ezek mellett a szomszédos húsbolt, a közeli cukrászda, laktanya és patika is maradandó élményt nyújtott a Facebook-oldalunkon hozzászólók számára. Olvasóink tartalmas és élvezetes  múltidéző hozzászólásai a helyről és a környékről idelátogatva tekinthetők meg.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az újkerti Szöcske


Debrecen egyik legkülönlegesebb szobrát, az állatokat bemutató kevés mű egyikét, a hatalmas Szöcskét 1987. október 6-án avatták fel az Újkerti lakótelepi Lehel utca parkjában, a szánkózódomb mellett. A rovart ugrásra készülve ábrázoló kompozíciót Algirdas Bosas litván képzőművész készítette egy hajdúböszörményi alkotótábori terve alapján. Sajnos időnként szefósok ezt is összefirkálják, pedig igazán nem szolgált rá – annál is inkább, mivel a Szöcske szobor 2027-ben már 40 éves lesz! Az Újkert másik híres műve, a Fémforgó itt ismerhető meg. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A HB Napló, 1987. október 7-i cikke

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:

Az ugrólábak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. október 30., péntek

A Nyíl utcai pékség kétkilós isteni teflonkenyere


Debrecen egyik leghíresebb és legkedveltebb péksége a Szentlászlófalva nevű városrész keleti határán, azaz a Nyíl utcában működött. Bárkivel is beszélünk vagy olvasunk hozzászólást róla, csakis áradozó visszaemlékezések melengetik a lelkünket a hellyel kapcsolatban. A sütőüzem évtizedek óta nem működik, a fénykorában azonban itt is óriási sorokban álltak az emberek, hogy megvehessék valamelyik termékét. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a ropogós héjú, hatalmas teflonkenyér volt. Sokan azt is fel szokták idézni, hogy mire hazaértek innen, illetve másik pékségből, addigra jól belakmároztak az illatos és sokszor meleg kenyér hajából vagy beléből.

A pékség épülete ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kutatásaink eredményeként felidézhetjük, hogy a Nyíl utcán eredetileg Schneider János üzeme működött, s ott készült a kitűnő minőségű Schneider-kenyér is. Az országosan ismert cégről 1948-ban azt írták, hogy normális körülmények között 50 mázsa lisztet tudott feldolgozni. A kifogástalan tisztasággal rendelkező, hatalmas üzem süteményeket, cső- és levestésztát, kétszersültet is készített. Aztán 1949 januárjában itt indították be az első Községi Kenyérgyárat, majd 1974 októberében a következő tudósítás jelent meg: Nyíl utcai pékek a felszabadulási munkaverseny idejére valami újjal szerettek volna kirukkolni. Háromkilós vekni, ez volt a termékbővítés első eredménye. Munka közben fogant meg a másik ötlet: kenyeret készíteni teflonsütőben. Az ötletet tett, az egy hónapi kísérletezést jó ízű „eredmény”követte: megszületett a kétkilós teflonkenyér. Október közepe óta már folyamatosan készítették, s 140 teflonsütőben naponta ezer kiló teflonkenyeret sütöttek a Nyíl utcában. A teflonsütő víztaszító tulajdonsága és az új technológiai eljárás alkalmazása révén az új kenyér „magasabb”, lazább szerkezetű volt. Pénzes József igazgató azt nyilatkozta, hogy ez a kenyér higiénikusabban készül (az edénnyel együtt teszik a kemencébe), és lazább szerkezetű is, mint a hagyományos módon sütött kenyér. Mégis az volt a véleménye: a hagyományos kenyeret nem fogja kiszorítani. Már csak azért sem, mert a teflonkenyér a kenyér és a kalács között helyezkedik el. A Nyíl utcai üzem épülete ma is megvan, ahogyan a Hajnal utcai is, de régóta már más jellegű tevékenységet folytatnak a falaik között. 

Az üzem 1974 októberében, a HB Napló cikkében

Kapcsolódó összeállításaink:

Az üzem 1976 januárjában, a HB Napló cikkében

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: IPK Vállalat, 1978 

A „Körhinta” forgatása a debreceni tanyavilágban és Hortobágyon

Debrecen határában, a Látóképi Csárdánál, valamint a Hortobágyon 1955 őszén kezdődött a Körhinta című film forgatása, melyet Fábri Zoltán rendezett, és Törőcsik Mari mellett Soós Imre is főszereplője. A Néplap július 30-án adott hírt a készülő filmről, majd október 30-án már a tényleges munkákról tudósított, december 3-án pedig ez jelent meg: a darab december elején teljesen elkészül, és a jövő esztendő első hónapjában a közönség elé kerül a debreceni tanyavilágban játszódó történet, melynek jelenetei a fentieken kívül a Veréb- és Kádár-dűlőben is játszódnak. Akkor, 1955 decembere elején egyébként a lakodalmas jelenetet vették fel a Kilenclyukú hídnál. A két fiatal gyönyörű szerelmét elmesélő fekete-fehér drámát az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma Díjra jelölték.

Törőcsik Mari és Soós Imre. Fotók: Wikipédia

A történet szerit Marit (Törőcsik Mari) az apja Farkas Sándor egyéni gazdához (Szirtes Ádám) akarja feleségül adni, hogy egyesíthessék a földjeiket. A lány azonban Bíró Mátét (Soós Imre) szereti, s emiatt szembeszáll az apja akaratával. Egy lakodalmi mulatságon Máté és az indulatain uralkodni nem képes Farkas nyílt összetűzésbe keverednek, miután Mari és Máté önfeledten táncolnak egymással. Amikor Mari közli az apjával, hogy Mátét szereti, és nem hajlandó feleségül menni Farkashoz, Pataki baltával támad rá. A lány elmenekül... – a folytatást lásd a filmben.




Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!