Debreceni Képeslapok

2026. szeptember 1., kedd

Az Ifjúságpolitikai Klub

Debrecenben az Ifjúságpolitikai Klub az Első Debreceni Takarékpénztár palotájában, a Kossuth utca 1. szám alatti részen nyílt meg 1982. március 20-án. Az avatási ünnepségen dr. Debreceni Ferenc, a Debrecen Városi KISZ-bizottság első titkára méltatta 1848, 1919 és 1945 jelentőségét, e három forradalmi dátum kapcsolódását a mai valóságunkhoz. Felidézte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásának „történelminek nevezhető pillanatát” s azt a 25 évet, amely alatt a KISZ generációk egész sorát nevelte a szocialista mának. A forradalmi ifjúsági napokhoz, az ünnepelt évfordulók gondolatához kapcsolta az ifjúkommunisták feladatait, hangsúlyozva: a város ifjúsága által birtokba vett Ifjúságpolitikai Klub akkor tölti be a hivatását, ha a fiatalok élnek a lehetőséggel, s a klub valóban a fiatalok programjainak, rendezvényeinek, sokszínű kezdeményezésének lesz a színtere.

A takarékpalota 1975-ben. Fotó: Pathó Sándor

A fenti ritka üdvözlőkártya készítésekor az épület szépen fel volt lobogózva. Akkor már nagyon fakó volt. Látható az is, hogy az alsó szint vörösréz domborműves borításait eltávolították, és műkőlapokat szereltek a helyükre. A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) és a Kölcsey-művközpont által működtetett intézmény mellett a Vörös Hadsereg útján lévő szárnyban egy másik híres hely, a Hemo, azaz a helyőrségi művelődési otthon fogadta – többnyire zártkörűen – a közönséget (fotó a cikk végén). Múltidézésünk főszereplője, az IPK azonban nyitott és sokszor ingyenes hely volt, ahol sok-sok zenei és prózai eseményt, előadást, klubfoglalkozást tartottak a kiállítások, versenyek, filmvetítések stb. mellett. 2022-ben az átépítés alatt lévő Csokonai Színház intézménye működött itt, aztán a Vojtina Bábszínház részlege került ide, a Hemo-részt pedig kínai üzlet foglalta el.

Az 1982-es átadás után a HB Naplóban

Kapcsolódó összeállításaink:

A takarékpénztári palota

A Kölcsey-művközpont

A zenei könyvtár

A takarékpénztári palota toronytüzei

A Kosuth utca

A Gambrinus köz

Gofrisütő a Centrumnál

Földalatti illemhely a főutcán

A palota mai látványa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Hemo kapuja. (Lukács Tihamér / Corvina, 1996)

A Hajdúsági Cukorgyár

A Debrecen ellátásában is nagy szerepet betöltő kabai Hajdúsági Cukorgyárban (hazánk legnagyobb cukorgyárában) 1979. szeptember 1-jén kezdődött meg a próbaüzem. Ennek eredményeként aztán november 20-án avatták fel a telepet. A ma már nem működő nagyüzemről a korabeli cikk úgy írt, hogy Magyarország legnagyobb cukorrépa-termelő tájának a középpontjában épült; a megtermelt répának csaknem kétharmadát 35 kilométeres távolságon belül egyenesen a földekről tudták beszállítani a gyárba, rakodás nélkül, a gyári melléktermékek pedig gyorsan és rövid úton juthattak el a környező nagy mezőgazdasági üzemekbe.

A kabai cukorgyár látképe. Fotók: Prospektus

Az átadás beszámolója szerint dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes az avatóbeszédében közölte: – A Hajdúsági Cukorgyár olyan beruházás, amely méreteiben, korszerűségében és kivitelezésében egyaránt jelképe a mind több eredményt hozó szocialista építő-, alkotómunkának. Az V. ötéves terv legnagyobb élelmiszeripari beruházásának felépítésével határidőre, 39 hónap alatt végeztek, a költségek nem haladták meg az előirányzatot, terv szerint indult, sikeresen folyik a próbaüzemelés, a gyár kollektívája megfelel a várakozásnak, megbirkóztak az alapfeladattal, a napi 6 ezer tonna répa feldolgozásával. Régebbi cukorgyáraink az egyes mezőgazdasági tájegységek központjában helyezkednek el, csupán a hajdú-bihari termelési körzetben termelt répát kellett eddig távoli gyárakban feldolgozni. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ebben a körzetben kell az új gyárat felépíteni, s alapos vizsgálat, több kutatóintézet egybehangzó javaslata után esett a választás Kabára.

A cikk hangsúlyozta azt is, hogy az új cukorgyár optimális feldolgozási feltételeket biztosított ebben a körzetben, és elhelyezkedése folytán korszerű szállításszervezéssel, gazdaságosan lehetett a gyártelepre szállítani a cukorrépát és visszaszállítani a gazdaságokba a mellékterméket. A politikus elmondta: a gyár építésében, a technológiai berendezések szállításában és szerelésében 20-nál több korszerűen gépesített lengyel vállalat vett részt, s 26 magyar kivitelező vállalat feladata volt a gyárhoz kapcsolódó kiegészítő létesítmények elkészítése, a külső munkálatok elvégzése. A magyar vállalatok rendezték a terepet, építették a felvonulási létesítményeket, a lakótelepet, a külső közműveket és utakat. A lengyel cégek 1977-ben kezdték meg az alapozást. A teljes kapacitással dolgozó üzem két héttel rövidítette le a répafeldolgozás országos időszakát, így a tárolás okozta cukorveszteség évenként mintegy 15 ezer tonnával lehetett kevesebb.

Az ünnepségen dr. Kazimierz Secomski lengyel miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kabai cukorgyár évente 100 ezer tonna cukrot termel. A 235 hektárnyi területen 70 nagy létesítményt emeltek a lengyel munkások. Beépítettek 11 500 tonna gépet és berendezést, mintegy 10 ezer tonna acélt, és 3 millió köbméter földet mozgattak meg. A 21 lengyel termelő és szolgáltató vállalat együttműködésének eredményeként épült fel határidőre a kabai cukorgyár. Átlagosan 2000 lengyel munkás, technikus és mérnök dolgozott az elmúlt években Kabán. Eredményes munkájuk legfényesebb bizonysága, hogy 1979. szeptember 1-jén megkezdődhetett a próbaüzemelés.

Megtudhattuk azt is, hogy Magyarországon első ízben Kabán tárolták a cukrot kondicionált körülmények között, cukorsilókban. Korszerű automatikus vonalak állítottak elő kocka- és porcukrot, s csomagolták is a termékeket. A cukor kivonása után a kilúgozott és préselt szelet szárítható volt, s takarmánykeverő üzemben tovább feldolgozható és brikettekbe sajtolható. A gyár iparvágánnyal és szilárd burkolatú utakkal csatlakozik a vasúti és közúti hálózathoz.

Íme a HB Napló másnapi tudósításai a gyáravatásról:

További üzemeink története régi képekkel:

Nyitóképünk teljes méretben

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A gyár emblémája: Fotók: Prospektus

Ma 120 éves a debreceni szervezett mentőszolgálat

Debrecenben 1906. szeptember 1-jén indult be a szervezett mentés nehéz körülmények között, néhány áldozatkész emberre alapozva. Mai fotók, reprók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Mentőbemutató az Egyetem téren. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Mentők Lapja 1927. júniusi számában dr. Roncsik Jenő hivatásos tűzoltó-főparancsnok arra emlékeztetett, hogy „Dr. Derekassy István tűzoltó- és mentőorvosunk, aki a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület legelső tagjai között volt már az egylet megalakulásakor, s ott ... (többször) jutalomban részesült, Debrecenbe jövetele után rövid idővel, mint az itteni önkéntes tűzoltó egylet orvosa, felhívta a lakosság figyelmét a mentői szolgálat körüli tarthatatlan állapotokra, s már az 1896. évben az önkéntes és fizetett tűzoltók részére mentő tanfolyamokat tartott, és ezt a tanfolyamot évente megismételte.

A tűzoltók azonban csak a tűzesetek alkalmával előfordult baleseteknél nyújtottak elsősegélyt, miután a mentői és betegszállítási szolgálatnak az egész város területén való ellátására felszereléseik egyáltalában nem voltak.” Az országos mentői értekezleten sem sikerült a debreceni mentőszolgálatnak az elképzeléseknél stabilabb alapot szerezni, a „mentőügy lelkes kis csapata” nem tudta megtörni a hatóságok és a magánosok közönyét, de tovább toborozták a híveiket. „Hatalmas lendületet adott a mentőegyesület megalakítására egy önzetlen, dúsgazdag, nemes lelkű és jószívű debreceni ügyvédnek, Ármós Bálintnak a gondoskodása, aki igen sokszor volt a szemtanúja, hogy vergődtek az utca sorában a szerencsétlenül jártak néha órák hosszáig, míg segítséget nyújtott nekik valaki...”. Ármós Bálint a különféle alapítványokra hagyott vagyonából fennmaradó összeget egy debreceni mentőegyesület felállítására szánta: „Hogy oly nagy forgalmú városban, mint Debrecen, egy ilyen intézményre szükség van, azt – úgy hiszem – mindenki belátja, és én nem is kételkedem annak létrejöttén ...” Halála után, 1898-ban, az alapítványi tőkére 11 092 korona 38 fillért hagyott, „... az alapító oklevél azonban a közigazgatás dzsungelének minden zegét-zugát megjárva, csak 1905. január hó 4-én lett jóváhagyva” – teszi hozzá dr. Roncsik Jenő az idézett cikkében, érthető keserűséggel. Megkezdődött most már komolyabban is a szervezés, mégpedig a következő alapelvekkel: a kérdés csak társadalmi úton oldható meg, akárcsak a tűzoltóság ügye, „miután arra számítani, hogy a hatóság vegye kezébe a dolgot, nem lehet.” A másik alapelv az volt, hogy ebből kifolyólag ésszerűnek látszik a tűzoltóság keretén belül megoldani a mentőszolgálatot. Az előbbieket taglaló értekezlet 1905 nyarán volt, s nem eredmény nélkül, minthogy másnap már megtartották az egyik első (talán épp legelső) „debreceni virágkarnevált”, azaz akkori kifejezéssel: virágkorzót. A Nagyerdőn virágokkal feldíszített gépkocsik vonultak fel, s a beszedett díj, 1735 korona, a mentőegylet alapjára ment. 1906-ban dr. Derekassy István újabb mentőtanfolyamot tartott, „s amikor az ügy már teljesen elő volt készítve, június 14-én a városháza nagytermében megalakult a mentőegylet, elnöknek az akkori főispánt, Veszprémy Zoltánt választva meg, elfogadták az alapszabályokat és megválasztották a tisztikart is” – írja a visszaemlékezés.

Városi tűzoltók a Csapón. Képküldő: Kincses Magdolna

Szilágyi Gábor a HB Naplóban megjelent múltidézésében arra is kitér, hogy a tényleges mentői szolgálat 1906. szeptember 1-jén kezdődött, és gyakorlatilag a fizetett tűzoltók végezték e munkát a Csapó utcai bázison. A háborús években a behívások miatt számuk lecsökkent, ekkor viszont az önkéntes tűzoltók léptek a helyükbe, önkéntes mentőként. A fizetett tűzoltóság megszűntével, a hivatásos tűzoltóság megalakulásával, 1922. január 1. óta ez utóbbiak látták el a mentőszolgálatot is. A nagyobb eseteket említi dr. Roncsik Jenő cikke példaképpen, köztük az 1908-as hajdúszoboszlói vasúti szerencsétlenséget, az Uránia mozi beomlását 1912-ben, a görögkatolikus püspökség elleni pokolgépes merényletet 1914-ben, 1926-ból egy kazánrobbanást.

Tablókép 1915-ből. Repró: © Debreceni Képeslapok

S hogy milyen eszközökkel végezték a mentést? Három lófogatú mentőkocsi szolgált, de ez a háború alatt nem lévén elegendő, vettek egy betegszállító autót, majd a katonai hatóság adott egyet, s a német hadsereg-parancsnokság 1915-ben még hármat. A megvásárolt betegszállító autót 1919 júniusában a román csapatok elvitték. „1922 óta a mentőegyesület papiroson sem működik, miután az első segélynyújtás és betegszállítás összes költségeit a város vállalta magára, és a szolgálatot a hivatásos tűzoltósággal láttatja el” – írja a cikk. A mentőszolgálatra minden hivatásos tűzoltót kiképeztek (négy tisztet és a 47 fős legénységet), s a szolgálatot mindig a tartalékőrség adta. Általában két mentőőrség volt beosztva, s a laktanyában tartott állandó legkisebb tűzoltói őrség kivételével még 15–22 tűzoltó is rendelkezésre állt, szükség esetén. Dr. Derekassy István minden évben 2–3 hónapos mentőtanfolyamot tartott, amelyen mindenkinek kötelező volt részt vennie. Az újoncok alapkiképzést kaptak, a régiek pedig ismételtek. Tényleges szolgálatra csak a sikeres vizsga után engedték a tűzoltókat. 1906-tól 1926-ig az Esetkönyvben szerepel 4348 sérülés, 4496 hirtelen megbetegedés, 59 ezer 789 betegszállítás, 1531 öngyilkosság, 36 tűzesettel kapcsolatos mentés, 287-szer riasztották a mozgóőrséget, és 213 alkalommal vaklárma volt a riasztás. Hatóság 54 279 esetben, magánfelek 16 421 esetben vették igénybe a mentőtűzoltókat. A mentőszolgálat ezt követően a Péterfia utcán működött, napjainkban pedig a Szoboszlói úti állomáson tölti be a feladatát.

Kapcsolódó múltidézéseink:

Tablókép 1951-ből. Repró: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Mentőbemutató az Egyetem téren. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. augusztus 31., hétfő

Az Aranybika

A nagyszálló az 1970-es évek elején. Fotó: Tulok Ferenc

Debrecen mai jelképeinek egyike ez a fantasztikus palota.

A Hotel Aranybika 1961-ben. Fotó: Bakonyi Béla

Világhírű az alkotója is, hiszen hazánk első olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd (1878. február 1. – 1955. november 12.) vezette a Villányi Lajossal alkotott tervezői párost. Másik közös szép művük Debrecenben a hallássérültek intézménye.

A Bika hallja 1967-ben. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor

A szecessziós–eklektikus épületegyüttes Bika Bálintról kapta a nevét, akinek a családja 1536 óta élt Debrecenben.

Fenti képünk tanúsága szerint napjainkban igencsak lehangoló állapotban van a Bika és a mellette szomorkodó, egykori Víg Mozi).

Telefonkábel-fektetés 1931-ben. Repró: © Debreceni Képeslapok

Az akkori kőházas telküket megvette a város, majd 1699-ben fogadó nyílt benne. A mostani hotel elődjéről képek lentebb láthatók...

1930 körüli légi fotó: Déri Múzeum Fotótára

A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A cukrászat dolgozói 1968-ban. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Az Arany ,,titulust" 1810-ben adták neki.

A cégér a hotel főkapuján. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Akkor ugyanis a rézzel bevont, kovácsolt bikacégért elhelyezték a már emeletesre bővített házon.

A fotót a malomparki tárlaton repróztuk

A hotel előző, a mostaninál kisebb épületegyüttesét Steindl Imre tervezte.

A Steindl Imre által tervezett hotel (1882). Reprint: Uropath

Gyönyörű képeslapok készültek a Bikáról ebben az időben is!

A Piac utca látképe 1900 és 1907 között. Reprint: Uropath

A kis míves tornyú szálló épületét tervező híres szakember, Steindl Imre nevéhez nem mellékesen az Országház megtervezése is fűződik.

Élet a régi Bikánál 1910-ben, Thaisz Arthur korabeli képeslapján

Az 1882-ben átadott, pazar neoklasszicista hotel rendelkezett az akkori igényeknek megfelelő minden földi jóval és szépséggel.

A Bika látványa 1971-ben. Fotó: Fortepan, Inkey Tibor

Végül azonban már nemcsak kicsinek bizonyult, hanem hamar el is avult, ugyanakkor pedig sajnos tűzkárokat is el kellett szenvednie.

A Bika sörcsarnokkal is felszerelt előző épületét 1913-ban bontották le.

Az újonnan átadott hotel. Szerző: Ismeretlen

Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

Reprint: Uropath

Hajós Alfréd és Villányi Lajos új luxus szállója 1914-ben már elkészült, de majd csak a következő esztendő derekán adták át. A másik közös debreceni alkotásuk idelátogatva csodálható meg.

A Bika étterme 1971-ben. Fotó: Fortepan, Inkey Tibor

A grand hotelben már akkor is működött uszodás velneszrészleg, valamint cukrászda, csodálatos étterem, továbbá minden, ami dukált a vendégseregnek.

A hall az 1970-es évek végén. Fotó: Megyei Tanács / IPK Váll.

A palota mögött kapott helyet a Bartók Terem, az alatt pedig a Víg Mozi. A tervezőpárosnak egyébként Debrecenben van egy másik szép alkotása is: a mai siketek intézete a Széchenyi utcában.

Az 1960-as évek szökőkútja. Fotó: Bakonyi / Képzőművészeti Alap

1973-ban az akkor Vörös Hadsereg útja nevű főutca az Aranybika melletti, 1. és 9. szám közötti szakaszon nagy változáson ment keresztül. Mindenekelőtt ugyanis eltűntek, lerobbantották azokat.

A Zsolnay-szökőkút (1964). Fotó: Horváth / Képzőművészeti Alap

Sőt, a szálló bal oldalából is lenyestek egy sávot, és az így nyert területeken húzták fel 1976-ra a Bika új részét, valamint később az Unió Áruház épületét, a belső bankirodát és lakóhelyiségeket is. A hajdani Kinizsi Sörözőt ebben a múltidézésünkben mutattuk be.

A nagyszálló a kanyar mögül. Fotó: Bakonyi

Az Aranybika előtt 2001-ben a tér is nagyot változott, amikor is elkészült a belvárosi sétálóövezet első része. A szálló alatt azóta ismét szökőkút van, melynek egyik nevezetes figurája a néhány nap elteltével leszedetett Sellő. A mű új otthona 2011 óta: Nyíracsád.

Az új szárny. Fotó: Csobaji Előd

A Bikának 2013-ban egy debreceni magánszemély lett a tulajdonosa, 2021. május 6. óta pedig a Mathias Corvinus Collegiumé volt, amely azt tervezte, hogy átépítteti és felújíttatja az épületegyüttest. És végül egy friss hír: 2026. szeptember 1-től a palota immár a Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz került.

A 2001-ben átadott szökőkút a Sellővel. Fotó: dr. Nagy Attila / Uropath

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)

DBKL

A Kinizsi Söröző. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor, 1967

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1970: a Bika és a Vörös Hadsereg útja. Fotó: Fényes Tamás

Fenti bónuszfotónk hátoldalán így ír a lap feladója, Erzsike: ,,Ha vasárnap kocsival tetszenek bejönni, akkor tessenek behozni a télikabátom, mert nagyon fázom"...

Az Üvegterem 1996-ban. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

Mik ezek a piros labdacsok a Dózsa Györgyön?

Debrecenben a Libakert, a Vénkert és az Újkert találkozásánál, a Dózsa György utcai üzlet előtt pompázik néhány gyönyörű fa. E nálunk ritka növények főként attól különlegesek, hogy élénk piros labdacsok a terméseik. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy milyen fák ezek, a Google-MI-t hívtuk segítségül. Mint megtudtuk, ezek papíreperfák (Broussonetia), melyek fajai trópusi, illetve meleg mérsékelt éghajlaton, Kelet-Ázsiában (Kínában, Japánban) honosak, de vannak Észak-Amerikában és Polinéziában honosak is. Az alapszövetük tejjárataiban fehér tejnedvet, bőrszövetük megnagyobbodott sejtjeiben, az idioblasztokban pedig cisztolitokat halmoznak fel. A levelek széle fogazott, az erezet tenyeres vagy az alapból gyengén háromosztatú. A termések gömbölydedek; mindegyik kis csonthéjas termés kidudorodik a megnövekedett lepellevelekből. A termések gyakran terméságazatot alkotnak.

A papíreperfák felhasználásáról az is olvasható, hogy a hajlékony, rugalmas, ellenálló, nehezen gyűrődő és fölöttébb mérettartó kozo papírt (kozogamit) a japán papíreperfa kérgéből készítik. A fa kivonata hatásos gyulladáscsökkentő is. A kínai papíreperfát ugyanakkor a látványos termése miatt sokfelé dísznövénynek ültetik. Nem véletlen tehát, hogy nálunk ehhez a bolthoz is kerültek példányaik, hiszen nagyon szép, amikor roskadoznak ezek a fák a tűzpiros labdacsoktól, s ugyanakkor az is érdekes látvány, amikor ezek a furcsa termések beterítik a környéket. Jó lenne máshol is belőlük!

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 1., kedd

Az Ifjúságpolitikai Klub

A Hajdúsági Cukorgyár

Ma 120 éves a debreceni szervezett mentőszolgálat

2026. augusztus 31., hétfő

Az Aranybika

Mik ezek a piros labdacsok a Dózsa Györgyön?