Keresés ebben a blogban

2026. április 12., vasárnap

A rendszerváltás utáni első szabad országgyűlési választás (1990)

Debrecenben is az új magyar Parlament 386 képviselői mandátumáról dönthettek a választók az általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással 1990. március 25-én, az akkori választójogi törvény értelmében. Ez úgy rendelkezett, hogy 176 képviselőt egyéni választói kerületben választottak meg, 152 képviselői mandátumot a pártok szerezhettek meg a területi listákon, 58 mandátum sorsa pedig országos listákon dőlt el. A Napló korabeli cikkei arra is kitérnek, hogy a törvényalkotók az átmeneti állapotra, a korábbi parlamenti hagyományokra is tekintettel így látták biztosíthatónak, hogy olyan politikai képviselet alakuljon ki, amelyben a személyek alkalmassága, hitelessége, megbízhatósága mellett a politikai pártok befolyásoló, politikaformáló ereje, szerepe nő.

Fidesz, SZDSZ, MDF... Reprók: © Debreceni Képeslapok

Az első választási fordulóban az a jelölt lett képviselő, aki az érvényes szavazatok több mint a felét megkapta, feltéve, hogy a szavazásban a választókerület polgárainak több mint a fele részt vett. A területi listás választáson akkor kellett második fordulót tartani, ha az adott területi szavazáson nem vett részt a választópolgárok több mint fele. Országos összesítésben az első hat párt sorrendje a következő: Magyar Demokrata Fórum 24,71; Szabad Demokraták Szövetsége 21,38; Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 11,76; Magyar Szocialista Párt 10,89; Fiatal Demokraták Szövetsége 8,94; Kereszténydemokrata Néppárt 6,46. Az Országos Választási Bizottság a választás második fordulóját 1990. április 8-ra, vasárnapra tűzte ki. Az 1990-es választás így kialakult eredményeként létrejött Országgyűlés összetétele az alábbi ábrán is megtekinthető, név szerint pedig idekattintva.
(Cikkünk fotóit a főtéri 2020-as jubileumi politikai-társadalmi retrokép-kiállításon repróztuk.)

A Parlament 1990-ben. Repró: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézésünk:
Egy másik választási plakát. Repró: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 11., szombat

333 éve szabad királyi város Debrecen

A cívisváros címere a főtéren. Fotó© Debreceni Képeslapok

Debrecen minden évben április 11-én emlékezik meg a szabad királyi várossá nyilvánításáról. Ugyanis 1693-ban I. Lipót császár ezen a napon adományozta Debrecennek a szabad királyi városi rangra emelése kiváltságlevelét.

 
A városnapi ünnepi lobogók felvonása a Piac utcán katonai tiszteletadással és a gyerekek bevonulása a városházába ilyen volt 2025. április 11-én:
 

Az Országgyűlés az 1715-i diétán iktatta törvénybe a szabad királyi városi diplomát. Ennek – a templomépítő gróf Csáky Imre nagyváradi püspök, felsőházi honatya javaslatára – az is feltétele volt, hogy a város köteles befogadni a katolikusokat, s telket kijelölni a plébánia és a templom részére.

Csapó utca és a Kossuth tér között. Fotó© Debreceni Képeslapok

Április 11. természetesen a költészet ünnepe is, amelyen József Attila és a műfaj művelői előtt tisztelgünk. A város és a költészet napját Debrecenben már sok-sok virág is köszönti, melyek immár ezer színben szórják ránk a tavaszt – hogy stílszerűen Csokonai Vitéz Mihályt idézzük.

Képviselőink egykori esküje. Fotó© Debreceni Képeslapok

Debrecen nevének lehetséges történelmi eredetével ebben az összeállításunkban foglalkoztunk. Éljen soká Debrecen!

Régi Városháza, Piac utca. Fotó© Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 10., péntek

A Kassai úti Vilmos Huszárlaktanya 125 éves története


A Debreceni Egyetem Kassai Úti Campusának épületegyüttese eredetileg nem oktatási célokat szolgált, hanem a Vimos Huszárlaktanyának épült immár 125 esztendővel ezelőtt.

Az egyik pavilon napjainkban. Fotó© Debreceni Képeslapok

Megyeri-Pálffy Zoltán leírása szerint a munkálatok 1898 őszén kezdődtek, és 1899 végéig tartottak. Az építkezés költségeit a város állta, amelyhez ún. nagykölcsönt vett fel.

A képeslapot Vértesi Ferencnek köszönjük!

„A lovassági laktanya főbejáratát a Hadházi (ország)útra, a mai Kassai útra nyitották meg, s erre a tengelyre szimmetrikusan helyezkedtek el az épületek jobbra, illetve balra egyaránt. A főtengelyben az ún. törzsépület helyezkedett el, amelyet korabeli képeslapokon Tiszti kaszinóként is neveztek.”

A képeslapot V. Pákozdi Zoltán Károlynak köszönjük!

Megtudható a leírásból az is, hogy az alakulótér törzsépülettel átelleni oldalán helyezkedtek el a lovardák. „A Vilmos huszárlaktanyában két-két nyitott, valamint fedett lovardát építettek. A fedett lovardák között a földszintes markotányos- és fürdőépület állt.” Ez ma az Egyetem Kancelláriájának III. sz. épülete (amit a Campuson csak laposnak hívnak). A lovardák közül egy maradt meg, és felújítva, átépítve egyebek között szórakozó-, konferencia és kulturális helyként működik. 

Az egykori kaszinóépület. Fotó© Debreceni Képeslapok

II. világháború után a laktanya neve Bocskai-könyvtár cikke szerint Gábor Áron volt, s a szovjetek az 1950-es években vették birtokukba a műemlék jellegű épületeit. Ma a Debreceni Egyetem intézményei találhatók itt. Velük szemközt pedig a régi szép tisztviselőtelep terül el, amit itt mutattunk be.

A képeslapot Vértesi Ferencnek köszönjük!

A campuson működik a jogi és államtudományi kar, a népegészségügyi kar, valamint könyvtár, diákszállók és a Lovarda is. A mindezek között elterülő – Zöld hullám nevű – parkot 2012-ben adták át, akárcsak az informatikai kar épületét.

Egykori kapuszolgálati épület. Fotó© Debreceni Képeslapok

Nem mellékes adalék még, hogy a Laktanya előtti úton, a Hadházin (Szabadság útján) járt a legendás hatos villamos 1911. március 16. és 1971. május 31. között. A kaszárnya mellett, a mai Főnix Aréna helyén pedig a felejthetetlen kisfürdő és a Szikla Presszó szolgálta a kikapcsolódni vágyókat.

A Zöld hullám park. Fotó© Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 9., csütörtök

Étterem a Csapó utca végén: a régi Szőlőskert „tanszék”

Debrecen híres vendéglője volt a Csapó utca végén a Szőlőskert Étterem. A Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege korabeli fotóján az is látszik, hogy anno az épület mellett haladtak a szintén felejthetetlen 6-os villamosok.


Olvasóink közül Szilágyi Tibor leírta azt is, hogy a II. világháború előtt Nagy Dániel vendéglője volt, ő üzemeltette. Lánya, Sándorné Nagy Margit, a DTE tornásza, aki a magyar csapat tagjaként az 1936-os berlini olimpián bronz, az 1948-as londoni olimpián ezüst érmes volt. Buka György felidézte: „Én dolgoztam is ott. Nagy kerthelysége is volt.” Rajta kívül például Benczéné Szécsi Mária rámutatott: „A műszaki főiskolásoknak Szőlős tanszék. Amíg le nem bontották.” Tóth Viktorné Éva leírta: „Én ötéves voltam, emlékszem sokat jártunk az étterembe. Apukámnak az étteremmel szemben volt egy kis rádiójavító műhelye. Sokszor ott ebédeltünk.” Ugyanakkor Oskar von Roscher nem hiszi, hogy a 60-as években terasza lett volna. „Volt egy söntése meg egy étterme, ahol cigányzene volt, este 6-tól zenefelárral.” Jaros Imrétől végül megtudtuk: „1971. április 30-án zárták be, ott voltam az utolsó este a tanszéken. Utána a Tündébe („Druzsbába”) jártunk sörözni a főiskolából.”

A bal oldali képen a Szőlőskert. Cikk: HBN

A Csapó és a Kút utca sarkán álló vendéglátóhely is a szanálásoknak esett áldozatul, amikor is 1973-ig több mint 100 lakást bontottak le a panelházak megvalósítása érdekében – lásd a fenti cikkben. A közeli Nyíl utcai pékséget ebben az összeállításunkban idéztük meg, a Fácán Sörözőt pedig itt.

A képet Bakó Zoltántól kaptuk, köszönjük szépen!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A szemközti templom. Fotó© Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2026. április 8., szerda

A Széchenyi utca

Debrecen egyik legszebb és leghosszabb utcája a Széchenyi utca, ami a Piac utcát és az István utat köti össze. Összeállításunkban itt teszünk egy sétát régi és mai képekkel, a Kistemplomnál kezdve.

A Régi Posta recepciója. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Itt található Debrecen legrégebbi lakóháza, a 330 éves Régi Posta Fogadó, továbbá egyebek mellett a törvényszék, az ítélőtábla és az 1960-as évekbeli főtéri szökőkút maradványa is.

A Debreceni Törvényszék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Királyi Tábla palotájának környékéről van egy korabeli szép lapunk is (a szerzője sajnos ismeretlen):

A Debrecen utcanevei című  dr. Nábrádi Mihály által szerkesztett – 1984-es könyv szerint a korábbi Német utca 1860-ban, gróf Széchenyi István akkor bekövetkezett halála után kapta az új nevét.

A Széchenyi utca kezdete a Piac utca sarkán álló Podmaniczky-házzal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Akkor még a Kistemplomtól a Böszörményi vasútig tartó szakaszt nevezték el Széchenyi utcának. A folytatásának, a volt Csordajárásnak (a vasúttól az István útig terjedő résznek) pedig a Széchenyi út nevet adták.

1904-ben feladott képeslapok

A városi tanács végül az 1930. évi 664-es számú határozatával döntött arról, hogy a Kistemplomtól az István útig egységesen Széchenyi legyen az utca neve.

A volt zsidó pékségnél. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tóth Pál a 20 évvel későbbi, hasonló című könyvében arra is felhívja a figyelmet, hogy a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak (1791. szeptember 21. – 1860. április 8.) köszönhető többek között a Lánchíd, a nemzeti kaszinó, a Magyar Tudományos Akadémia és az Első Lótenyésztő Egyesület is.

A Széchenyi utca 46. szám. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fenti fotón a Széchenyi utca 46. szám alatti szépen felújított épületben gyönyörködhetünk, az alábbi reprodukción pedig visszatérünk a régmúlt egy csodálatos pillanatához:

A képet a Benedek-könyvtár kiállításán repróztuk

Széchenyi István nem mellékesen Debrecenben Simonyi óbester ezredében huszárkapitányként szolgált 1820 és 1825 között. Többször járt a Nagyerdei Vigadóban, és erről emléktábla is tanúskodik ott.

A Mechwart-középiskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Tisza-völgy rendezésével, azaz a Tisza szabályozásával kapcsolatban Széchenyi 1845 és és 1847 között háromszor járt Debrecenben nagygyűléseken.

A mai Mechwart-középiskola és a siketek iskolája 1914-ben

Széchenyi István a Református Kollégium emlékkönyvébe akkor írta: ,,Magyarország rosszul volt, meglehetősen van, s jóban lesz".

Itt volt az 1960-as évekbeli főtéri szökőkút kávája

Tóth Pál a könyvében végül azt is felidézi, hogy Széchenyi István a Debreceni Casino tiszteletbeli tagja volt, s ellátogatott oda is. Akkor adták át Széchenyinek a díszpolgárságáról szóló oklevelet.

A Széchenyi eleje 1979-ben. Fotó: Fp / Bencze László

A fenti képet a Fortepan osztotta meg, és a még fákkal benőtt Széchenyi utca látható rajta a bíróságnál.

A Széchenyi utca 44. szám. Fotó: © Debreceni Képeslapok

És íme még egy régi szép képeslap a mai Mechwartról:

A Mechwart és a siketek iskolájának építése 1911-ben

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Nyitóképünk teljes méretben

2026. április 7., kedd

Volt egyszer egy Kinizsi Söröző


A debreceni Aranybika Hotel pincesörözőjét több hónapos átalakítás miatti zárva tartást követően az 1966-os, első virágkarnevál napján, augusztus 20-án 11 órakor, Kinizsi Söröző néven nyitotta meg újra a közönség előtt a Hajdú Megyei Vendéglátó Vállalat a Bajcsy-Zsilinszky utca elején, a Víg Mozihoz vezető udvar mellett. A korabeli hirdetések szerint eleinte vasárnaponként 11 órától hangulatos sörzene is szórakoztatta a betérőket az Aranybika Kinizsi Sörözőjében, melynek jellegzetessége volt a kockás padló, a masszív faasztalok és a vesszőből font színes lámpaburák is.

A külső front. Fotó: Alföldi Antal, 1972

Összeállításunk fotói részben a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlegéből származnak. A képeken nemcsak a Kinizsi cégére látszik, hanem az is, hogy a kapujánál álltak meg az autóbuszok. Hétvégeken sok sorkatona még ide ruccant le, mielőtt 28-as busszal visszatért az eltávozásról a Kossuth Laktanyába. Rajtuk kívül a belvárosi, például Bethlenes diákság is szép számban képviseltette magát a népszerű sörözőben. E pincében ma is vendéglő üzemel, de más névvel, tulajdonossal és külsővel.

Régi színes fotók: Zoltai Károly, 1971

Olvasóink hozzászólásai között korábban Bán Jánosné a következőket írta: „Szívemet simogatja ez a kép! 1975. május 7-én itt ismertem meg a férjem. Azóta 44 éves házasok vagyunk 2 csodálatos gyerekkel és 3 unokával. Soha nem felejtem azt a napot! Az ott fogyasztott túrós csusza ízét, a húsos palacsinta illatát, a (számomra) nehéz székek súlyát, az egész KINIZSI hangulatát! Erzsikét, a pincért! Mindent, mindent, ami akkor ott volt! Imádtam!”


Burai Árpádné Éva így fogalmazott: „Régi szép idők. Finom túrós csuszát, töltött káposztát ettünk a Kinizsiben. Jólesett rá a finom csapolt sör. Jó társasággal sok-sok kellemes estét töltöttünk el itt. Ma már csak emlék. Jó visszaemlékezn a fiatal évekre!” Rákos László felidézte: „Igen kellemes kis hely volt, csak a lépcsőn kellett vigyázni, bár felfelé menet négykézláb is ki tudtál botorkálni.”

1971-es felvétel: Fortepan / Inkey Tibor

Hérák Vera azt kérdezte: „A homokórák funkciójára emlékeztek? Jó volt, jók voltak a kaják, s mindig vidám esték voltak ott!” Dudics István az órákkal kapcsolatban felelevenítette: „Egy időben minden asztal mellé a falra egy homokóra volt felszerelve. Rendeléskor indult az óra, ha az étel nem érkezett meg a homok lepergéséig, ingyen volt a kaja. Igyekeztünk bonyolult ételt rendelni, de sohasem sikerülte legyőzni a homokórát.”


Kékesi Éva kijelentette: „Ott ettem igazi jó hortobágyi palacsintát, azóta se. A nyomába sem jár a mostani, akárhol készítik.” Andreas Oikonomou is erre emlékezett: „Görög egyetemisták, törzshelyünk volt a 80-es években. Ott ettem először hortobágyi palacsintát.” S végül Hegedűs Ildikó gondolatai: „Gimi utáni összejövetelek... apró lázadásokkal, világot megváltó szónoklatokkal... Áááááá, de szép is volt!” Olvasóink további múltidézései itt olvashatók. A közeli, egykori törökfürdő hihetetlen históriája pedig ebben az összeállításunkban ismerhető meg.

Az 1974-es étlapot Barna Sándornak köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy 
amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Az 1996-os képet Babi Katalin Baráthnak köszönjük!