Debreceni Képeslapok

2026. október 22., csütörtök

A Li–2-es csodarepcsi

A felejthetetlen acélsas látványa az 1960-as években

A debreceni Nagyerdei Kultúrpark egyik legkedveltebb játszóeszköze egy gyönyörű gépmadár volt 1964 tavasza és 1986 ősze között: a dombtetőn kiállított Li–2-es repülő, aminek a pilótafülkéjébe is be lehetett ülni.

A Kádár János állam- és MSZMP-vezető által 1960. május 13-án felavatott vidámpark területén korábban huszárlőtér volt, amihez dombok is tartoztak. Az egyik ilyen halomból építették meg a Li–2-es gép talapzatát is, amin egyébként először egy kisgép és a névadó Lúdas Matyi (nem mai) szobra állt.

A Li–2-es gép 1964-ben, repülve jött Budapestről Debrecenbe. Itt a reptérről már szállítva vitték a Nagyerdőbe. A csillogó szerkezet sasként feszített a Nagyerdőben, alatta-körülötte pedig a céllövölde, a hullámvasút, a lovas forgó, valamint a kisvonat is zakatolt.

A vidámpark és a dombon tündöklő gépmadár 1965-ben

A Li–2-es repülőgépeket az amerikai DC–3-asok licence alapján, 1936-tól gyártották a Szovjetunióban. A fesztávolsága 28,81 méter, a hossza 19,65 méter, és kialakítástól függően megközelítőleg 25-en utazhattak rajta.

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

A maximális sebessége 300 km/h volt, az utazómagassága pedig 5600 méter. A vidámpark Li–2-ese a Malév-felirat és a nemzeti trikolór mellett a „HA-LIR” lajstromjelet is viselte. A világon ma már csak hazánkban repül egyetlen egy ilyen gép (sajnos nem a debreceni). A nagyerdei Li–2-es fedélzetébe lépcsőkön lehetett bejutni, és eleinte a pilótafülkéje is nyitva állt a látogatók előtt (amíg el nem kezdték kilopdosni a műszereket). A szárnyaló idők 1987-ig tartottak: akkor a repcsit szétszedték, majd a hármashegyi haditechnikai parkba költöztették. A később onnan is széthordott, majd végképp leselejtezett gépről az egyik utolsó fotót Lőrinc János készítette 1989-ben.

Akkoriban még egyébként az is tervben volt, hogy a kultúrpark vesz egy nagyobb, Il-18-as repülőt (amiben presszót üzemeltetnek), végül azonban sajnos elálltak ettől, ugyanis drágának tartották a beruházást. Kedves Olvasónk, Kaszás Sándor a következőket írta hozzászólásban. A kiállított repülőgépek: - MIG-15bis fiktív 1977 oldalszámmal. Eredeti oldalszáma: 666. - MIG-17Pf oldalszám: 838. - MIG-21F13 fiktív 1981 oldal számmal kiállítva. Eredeti oldalszám: 308. - Jak-28R piros 20 oldalszámmal. A debreceni 328. Gárda 1 századának a gépe volt. - Li-2 HA-LIR ex. Malév. Arra a kérdésünkre, hogy hova kerültek aztán, közölte: A Hármashegy aljáról előbb Vecsésre, majd Alsónémedibe kerültek a gépek egy privát gyűjteménybe. De az új tulaj egy idő után szétdarabolta őket és a MÉH telepre került több is. Többek között a korábban a Vidámparkban kiállított HA-LIR lajstromjelű LI-2-es is. Sajnos már itt a Hármashegy alján is siralmas állapotban volt. Valamint az igazán különleges Jak-28-as is szét lett bontva. Egyedül az üvegezett orr része maradt fent. A MIG-21F13 szerencsére túlélte. Most Kalocsa mellett van egy Tüzép telepen kiállítva. A 838-as oldalszámú MIG-17-is megmenekült. Számos helyen megfordult, jelenleg Budaörsön van egy magángyűjteményben. A repülőgép dombján már nagyok a fák. Korábban azt is tervezték, hogy medvekarámot építenek rá, de ez se valósult meg: a dombtető a gép elszállítása óta üres.

A repülőgép dombja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026-ban már 200 éves a nagyerdei Régi Vigadó

Megszépülve. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen egyik évszázados pihenő- és szórakozóhelye a nagyerdei Régi Vigadó, mely 1826-ban nyílt meg (egyes források szerint októberben). Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A képeslapot Vértesi Ferencnek köszönjük

A tetszetős, klasszicista létesítményt az a Povolny Ferenc építette, aki a 2023-ban 190 esztendős Kilenclyukú hidat is megalkotta Hortobágyon. Régi képeslapot itt mutattunk a pusztáról.

A Régi Vigadó emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Régi Vigadóban a kezdetektől igen nagy élet volt zenés-táncos mulatságokkal, esküvőkkel, érettségi találkozókkal, és a strand látogatói és a kirándulók közül is sokan betértek a belső kerthelyiséggel is rendelkező vigadóba.

Nagyterem, 2024. X. 18. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Emlékeztetünk arra is, hogy a Napló 1970 májusi tudósításában (melyet az Újvigadó megnyitása alkalmából közölt) egy döbbenetes információ olvasható: lebontják a Régi Vigadót (lásd e cikk végén). Ez szerencsére nem történt meg, s a patinás létesítmény ma is áll. Sőt, túlélte az Újvigadót is, mivel azt viszont sajnos lebontották. A Régi Vigadó külső-belső felújítása 2025 januárjára történt meg.

A Régi Vigadó a Kárász-Marsa Anikótól kapott képeslapon

A város polgárai mellett gyakori vendég volt az erdőben a csapatával Debrecenben állomásozó báró Simonyi József ezredes. A városból kivezető sétányt, a róla elnevezett mai út fáit az óbester ültette ki a huszárjaival.

A Régi Vigadó timpanonja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kedves Olvasónktól, Vértesi Ferenctől két másik muzeális képeslapról is kaptunk másolatokat. Ezeken a Régi Vigadó terasza, illetve kerthelyisége szerepel. Boldog további 200 születésnapot kívánunk!

A vigadó külső helyiségei egykoron

Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:

A Régi Vigadó egyik szép fali lámpája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A Hajdú-bihari Napló 1970 májusi cikke a lebontásról

2026. október 21., szerda

Megemlékezések 1956 hetvenedik évfordulóján

Debrecenben az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából több megemlékezés, kiállítás és más program is várja az ünneplőket. Ezúttal ezek közül szemezgetünk. Október 22. 10 ó, Kismacsi Közösségi Ház: 1956, te csillag! címmel ünnepi megemlékezés, zenés irodalmi műsor, tárlat. Köszöntőt mond: Oláh László nyá. alezredes, a Nagy Imre Társaság Hajdú-Bihar megyei szervezetének elnöke. Közreműködik: Papp István színművész. 16 óra, Új Városháza Galéria: a Neves és névtelen hősök az 1956-os forradalomban című kiállítás megnyitója. Köszöntő: Puskás István alpolgárm. és Oláh László nyá. alezredes. Közreműködik: MFG-Art Táncműhely. Okt. 23. 8 ó, Kossuth tér: Országzászló felvonása katonai tiszteletadással. 10.30 ó, Egyetem tér 1. szám: megemlékezés és koszorúzás az Egyetemi Templom előtti 1956-os emlékműnél. Ünnepi beszédet mond: Papp László polgármester. 17 ó, Kossuth utca 8. szám: koszorúzás az ÁVH-s sortűz áldozatainak emléktáblájánál. 17.30 ó, Kossuth tér: az Országzászló ünnepélyes levonása. 18 ó, Kossuth utca 10. szám: mécsesgyújtás az 1956-os emlékműnél. 19 ó, Kölcsey Központ: a Kodály Filharmónia ünnepi koncertje. Nov. 6-ig: az 1956-os debreceni események archív képei a Bem téri Méliusz-könyvtár Helytörténeti Részlegében. A további programok a debreceni önkormányzat honlapján. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Egyetemi templom, 2026. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A teljes látvány. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Sesztina

Debrecen egyik fogalommá lett családjának, valamint a cégüknek az alapítója Sesztina János, aki 1819 júniusában hozta létre a vaskereskedő vállalkozást a mai Piac utca 21. szám alatt. Ezt később a fia, Sesztina Lajos átköltöztette a 23. szám alatti szép, emeletes házba. Nyitókép: HBN, 1982

A kereskedelmi és vendéglátó-ipari múzeum képe

Az üzletet Sesztina Lajos halála után a fia, Jenő örökölte (aki 1869. június 14-én született), s a vaskereskedés az ő vezetése alatt élte a fénykorát. Ő 1893. XI. 11-én házasságot kötött Csanak Margittal, Csanak József fűszerkereskedő legfiatalabb lányával a Margit-fürdő dísztermében. A fenti képmásolatot Balázs Csaba osztotta meg az olvasóinkkal.

A Vasudvar-felirat a házon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sesztina Jenő nagyon sokat tett a városért, és megannyi közéleti tisztséget is betöltött. Amikor 1944-ben, a II. világháború során a sorozatos megszállások és támadások miatt a belváros is romokban hevert, a Sesztina Vaskereskedés pincéjét is sokan óvóhelynek használták.

Emlékek a múltból. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A nyaralóját 1897-ben építtette a barátjával, Tóth István építésszel a Nagyerdőben. A Sesztina házaspár ebbe a nagyerdei villájába húzódott. Az idős pár azonban ott sem tudta elviselni a háború borzalmait és a szovjet katonáktól állandóan elszenvedett lelki megaláztatásokat.

Ez vezethetett ahhoz a tragikus cselekedethez, mely során – a szintén a pincében rejtőző szakácsnő segítségével – október 21-én mindketten életüket vesztették. (Ami a szóbeszéd szerint azt jelenti, hogy a szakácsnő közreműködésével felvágták az ereiket...)

Egyetemi bölcsőde is volt. Fotó: Pathó Sándor, 1969

A Sesztina házaspárt először a villa kertjében temették el. Hamvaikat a későbbiekben a köztemetőbe szállították át, s a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Utolsó tulajdonosokként, Nagybákay (Rickl) Antal és a fiai, dr. Nagybákay Antal és dr. Nagybákay Péter vezették a céget.

A bolt 1982-ben. Fotó: HBN

A Sesztina Lajos Vaskereskedést 1949. október 14-én államosították. A műemlék épületben lévő patinás üzletet 1982-ben újították fel, ügyelve a tradíciókra (lásd a fenti képen). 1995. szeptember 6-ig vasboltként működhetett – ám végül az akkori tulajdonosa a bezárásáról döntött. Ezzel a 176 éves fennállása után megszűnt a legendás vasárubolt is.

A Sesztina-síremlék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A családi villában az egyetem bölcsődéje kapott helyet, de immár ez is a múlt. A szebb napokat is megélt ingatlan évekig lakatlan volt, a Debreceni Egyetem 2021-re újította fel, és immár más intézményei működnek a falai között. Az elásott Sesztina-padok kimentéséről ebben a cikkünkben számoltunk be. A következő fotót Szijjártóné Bodnár Zsuzsanna osztotta meg az olvasóinkkal:

A Sesztina-üzlet dolgozói 1948-ban

A felújított villa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

2026. október 20., kedd

Az 1904-es nagy piacrendezés

A Rákóczi-piac (Fortepan / Bojár Sándor, 1970).

Debrecenben az egyik nagy piacszabályozás 1904-ben történt meg. Béber László cikke szerint (lásd összeállításunk végén) ezt 10 éves huzavona előzte meg, mivel sokan úgy vélték, hogy a kicsinyben árusítók piacát, a pércsi sort – debreceniesen pírcsi sort – a Piac utcáról ne helyezzék át a Csapó és a Rákóczi utcára, hanem városrészenként osszák szét. De tiltakoztak a kisiparosok is, akik a több évszázados szerzett jogaikra hivatkozva ragaszkodtak a Piac utcai helyükért. Ám 1904. március 1-jén a pírcsi sor eltűnt a Piac utcáról.

Négyes tuja a Kossuth utcán, jobbra pedig a piac

Tojást, hüvelyest, burgonyát, kertészeti termékeket akkortól a Csapó utcán lehetett árusítani, szárnyas jószágot darabonként és páronként a Vár és a Rákóczi utca között. A libakertiek és zöldséges kofák helye a Városház utca lett, a bolgár és egyéb konyhakertészeké a Simonffy utca, ugyanott árusították a tejet és tejtermékeket, halat, rákot, nyulat és egyéb vadat. A gyümölcsárusoknak sikerült megvédeniük a Piac utcai helyüket az 1–11. számú házak előtt, a mézeskalácsosokkal együtt, ezek közül kettő megmaradt mutatóban az I. világháború után is. Nyaranta pedig közéjük ékelődött a Dörre-cukrászda kioszkja. A nagy gyümölcspiac szemközt volt, a Piac utca 4. számú háztól a 10-ig, ahol vaskerekes kút is működött. Itt árultak sátrakban a kofák, s még bővült is a terük a sarki Stenczinger-ház lebontása révén. A Kossuth utca 23. számú háztól lefelé a virágárusok tevékenykedtek.

Vásártér, 1938. Fortepan / Fóris–Vastagh

A Kisállomás előtti szénapiacon, a mázsaház környékén élő bárányt és szopós malacot kínáltak. A gabona- és terménypiac a Hatvan utca végétől a Miklós utca végéig terült el, magába foglalva a Külsővásárteret is. Ez szárnyasoktól volt hangos. A nagybani, szekeres gyümölcspiac a Hatvan utca 39. számú háztól, ahol a megkeskenyedett park kezdődött, lefelé nyúlt el, kivéve a káposzta, dinnye és tök szekeres piacát, ami a Bocskai térre került. A Hatvan utca 50. számú háztól lefelé lehetett kapni a csemetefákat, bokrokat és cserjéket, a gázgyár déli oldalán pedig meszet árultak. Az érintetlenül hagyott Dégenfeld (ma Dósa nádor) téri piacon 119 barna vassátor állt (ilyen a Simonffy utcai piacon is volt) a Rózsa utcától a Bádogos (Zamenhof) utcáig, a tér alakja szerint 18–30 sátorból képezett öt sorra osztva. Ezeket tovább tagolta két keskeny keresztutca. A sátrakat a város adta bérbe, arra igyekezve, hogy soronként lehetőleg azonos, vagy legalábbis rokon szakmák csoportosuljanak. A Tisza-palota hátsó frontjára néző I. sorban zömmel hentesek voltak. A Dégenfeld téren zöldséget és nyers húst nem volt szabad árulni; aki a 61 debreceni hentes közül itt is bérelt sátrat, az kolbászt, füstölt húst, tepertőt tartott.

Dégenfeld téri képeslap

Az I. sorban viszont csak hentesnék árultak füstölt, főtt és sült kolbászt; a tanács respektálta a legelőkelőbb debreceni céh ősi szokását, hogy a kolbászt a hentesnek adták el, valamikor a tér déli részén. Ebben a sorban voltak a házi tésztások, két paprikás és sáfrányos, akadt egy mézeskalácsos, sőt pipás is, de ez behódolt, mert bazárárut is tartott. A II. sorban már sok kávés és ételes árult, az előbbiek tejeskávét mértek, az ételesek egy-két fogásos ebédet főztek a sátor egyik felében, a másikban tálaltak. Ez a két szakma különben sokszor párosult. Ezen a soron helyezkedtek el a kenyérsütő asszonyok is – csak a híres debreceni fehér kenyeret kínálták – s a túrósok és tejfelesek. A III. sor megint a régi élelmiszer-iparosoké volt, élükön a hurkásokkal. A hurkát egykor szintén a hentesnék árulták a kolbásszal együtt, de ebben az időben már nem, a kolbásznál jóval olcsóbb népélelem készítése külön szakmává vált. A 11 tagú Perecsütő Társulat hat sátorban rakta ki a messze földön keresett debreceni perecet, az apró vajastól a nagy zsírosig. Érdekes, hogy a sátrakra egymás között ősi módra nyilat vetettek, eszerint váltották a helyeket. (Talán azért, mert a perecesek nemcsak az árujukról, hanem a szájukról is híresek voltak; furcsa módon közéjük keveredett itt egy jámbor magyar szabó. Két-két sátruk volt a mézeskalácsosoknak, henteseknek, savanyú káposztát és uborkát árusítóknak. Mellettük húzódott meg egy főzelékes, a vevő maga vitt a főzelékre kolbászt, hurkát vagy tepertőt, ha telt neki. A IV. sort a kávésok, ételesek és kenyeresek foglalták el, a széleken egy-egy paprikással, főzelékessel és szárítottgyümölcs-árussal, a város istállójára (a későbbi Köjálra) néző V. sorban szintén a kávésok és ételesek uralkodtak, s itt szerénykedett a valamikor virágzó iparágat képviselő két szappanos. Mozgalmas volt ez a tér. Északi oldalán a szabad ég alatt, a Wolff-palota előtt árulták a barna kenyeret és a vidékről felhozott kenyeret (a legkeresettebb a sárándiaké volt), s itt kaptak helyet az uborkaárusok is.

Az egykori Büdös köz (ma Rózsa utca)

A Dégenfeld téri piachoz csatlakozóan heti piaci napokon a Rózsa utcában árusítottak sátrakban a fésűsök, kefések, késesek és pipások. (A bojtos, rövid szárú makra pipa már csak a muskotály cívisek szájában füstölt.) A Tisza-palota Rózsa utcai frontját a Debrecen történetében jelentős szerepet játszott patrícius kereskedő család, a Várady Szabók fehérnemű- és divatáruüzlete foglalta el, a sarkot pedig egy véres szerelmi drámáról szomorú nevezetességre szert tett Kovács-féle hentesüzlet. A hátsó fronton állandóan kellemes szagok terjengtek, főtt és sült a híres debreceni kolbász, s a köznyelven a kávékirálynak ismert Király István nagy fűszerüzletéből a pörkölt kávé kellemes illata szállt, sőt még egy rőfös és egy üveg- és porcelánkereskedés is elhelyezkedett itt. Forró nyári napokon a vassátrak utcái fölött teljes hosszukban ponyvát feszítettek ki, alattuk sejtelmessé szűrődött a napfény. A másik piac, ami szintén eltűnt azóta, kisebb volt, de teljesen zárt, a hivatalos neve is Simonffy utcai csarnok. Mondottam, hogy a Dégenfeld téri sátrakban tilos volt nyers húst árulni, ezek csarnokát a város Simonffy utcai bérházában a páratlan oldalon létesítették, s e csarnokban 36 acélsodronyos fülkét alakítottak ki. A mészárosok száma Debrecenben akkoriban 17 volt, ezek az önálló üzleteiken kívül 11 társulati elárusító hellyel is rendelkeztek szerte a városban, kettővel a Simonffy utcai csarnokban. Akadt itt két hentes is, de a többi fülkében mind asszonyok árultak borjúhúst, ugyanolyan régi szokás szerint, mint a hentesnek a kolbászt. Rajtuk kívül a csarnokban kapott helyet, de már csak asztalokon 8 bárányhúst és 7 libahúst áruló asszony, valamint 5 tejfölös és túrós. Ez a csarnok tehát szerkezeténél fogva a Simonffy utcai piachoz tartozott, a kettő kiegészítette egymást.

Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Lugosi Béla Debrecenben

Debrecen színművészete arról is nevezetes, hogy egykor itt játszott Lugosi Béla (Blaskó Béla Ferenc Dezső; Lugos, 1882. október 20. – Los Angeles, 1956. augusztus 16.) színművész, aki később Drakula gróf, a vámpír alakjának megformálása révén vált világhírűvé és a klasszikus horrorfilmek sztárjává. Művészetének elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán. Lugosi Béla tiszteletére Debrecenben 2024. szeptember 19-én lepleztek le emléktáblát a Csokonai Színház közelében, a Liszt Ferenc utca és Kossuth utca sarkán lévő épület falán (ahol a századfordulón az Otthon Kávéház működött). Az emléktáblát Papp László polgármester és a városban vendégeskedő Tim Robbins Oscar-díjas amerikai színész (a The Actor’s Gang társulat vezetője) avatta fel a Magyar Hollywood Tanács közreműködésével.

Drakula, 1931 (Wikipédia)

Lugosiról megtudhatjuk a Wikin azt is, hogy az apja 1894-ben bekövetkezett halála után abbahagyta az iskolai tanulmányait, elköltözött otthonról, és alkalmi munkákat vállalt. Eleinte Temesvárott játszott, majd 1909-ben Debrecenben aratott sikert a Tell Vilmos darab címszereplőjeként is. 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1911-től a Magyar Színházban, a Királyi Színházban, a Palota Színházban lépett fel, majd 1912-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Számos darabban játszott, még Jézus Krisztus szerepére is felkérték a Mária Magdolna című színpadi műben. 1917. június 25-én Budapesten feleségül vette Szmik Ilonát, egy budapesti jogász lányát. Az első világháborúban szolgált az osztrák–magyar hadseregben. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején aktív szerepet vállalt a színész-szakszervezetben. Nyílt antifasiszta politikai állásfoglalása miatt emigrációba kényszerült. Felesége csak Bécsig követte, onnan hazajött, mert nem akarta elhagyni az idős szüleit. A válást már Lugosi távollétében mondták ki. A fia, ifj. Lugosi Béla George 1938-ban született; anyja Lilian Arch.

Debrecenben itt játszott. (Fortepan / Ted Grauthoff)

A Wikipédia szerint Lugosi Béla előbb Bécsben és Berlinben a filmvásznon kamatoztatta a színészi adottságait. Gépészként egy szállítóhajóra szegődött, és így szökött tovább az USA-ba. 1920. december 4-én érkezett New Orleansba, 1931-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Ezután létrehozta a Magyar Nemzetiségi Színházat, ahol száműzött magyar színészekkel vette körül magát. Első angol nyelvű szereplése a The Red Poppy című darabban volt. 1927-ben felkérték a „Drakula” című Broadway darab címszerepére. A produkció rendkívül sikeres volt, több mint 500 előadást ért meg, és még két évig turnéztak vele. Ennek köszönhetően kérte fel az Universal filmstúdió Lugosi Bélát a Drakula (1931) című film főszerepére. Ez hozta meg számára a sikert, ám egyben skatulyát is jelentett, mivel később csak horrorfilmekben szerepelt: pl. az első zombifilmként számon tartott A fehér zombiban, vagy a Frankenstein szellemében (Ghost of Frankenstein). Az 1948-as Abbott and Costello Meet Frankenstein című film volt az utolsó A-kategóriás darab, amiben játszott. Az 1950-es években megpróbált kitörni a horrorfilmek világából, és két vígjátékban is szerepelt, de megbuktak. A háborús sebesülése okozta fájdalmait erős fájdalomcsillapítókkal igyekeztek enyhíteni, ám ezek miatt morfinfüggő lett. Az utolsó három évében Edward D. Wood Jr. oldalán még három műben szerepelt. Ezek a Glen or Glenda, a Bride of the Monster és a 9-es terv a világűrből (1959).

Lugosi Béla 1956. augusztus 16-án hunyt el szívinfarktusban. A Kalifornia állambeli Culver Cityben helyezték örök nyugalomra a híres Drakula-jelmezében. A „Debreceni színházművészek” című lexikonban Bényei József a fenti sorokat tette közzé róla, melyek szerint az 1908–1910-es szezont töltötte Debrecenben, Zilahy Gyula társulatában. Ugyanakkor a Wikipédián megtalálhatók azok az 1909-es debreceni darabok is, amelyekben szerepelt. Íme: A gyújtogató; A peleskei nótárius; Rómeo és Julia; A szerencse fia; Szökött katona; Tell Vilmos; Fedora; Csizmadia, mint kisértet. Az 1931-es Drakulán kívül természetesen más filmekben is szerepelt – mégpedig csaknem 110 különféle műfajú és hosszúságú produkcióban. Debrecenben a fent leírt emléktábla tiszteleg előtte.

Drakula, 1931 (Wikipédia)

Kapcsolódó összeállításaink:

Az ifjú Lugosi. Fotó: Fortepan / Saly Noémi

DBKL

2026. október 19., hétfő

A Jubileumi Játszótér (1974. október 19.)

Debrecen korabeli legszuperebb gyermekparadicsomát, az árnyas Jubileumi Játszóteret 1974. október 19-én nyitották meg a látogatók előtt. Ezen a területen korábban városi kertészeti telep működött, az utca neve pedig előzőleg Sport utca volt. Fotók: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

Az Oláh Gábor utcai létesítményt a város „felszabadulásának” 30. évfordulója alkalmából hozták létre. Volt itt dombra épített rönkerőd, vitorlás hajó, libikóka, mozgójárda, óriás sakk, tetőteraszos játszó- és mosdóház, valamint természetesen klasszikus mászókák, forgó hordók, kugli, állatfigurák, nyugszékek és más padok is. A hatalmas területen elbújni vagy rohangálni is kiválóan lehetett.

A park értékét növelte a környezete is, hiszen egyebek mellett a közelében működött a nyári tábor, valamint a Sport Étterem, a Vaosz, illetve a Rózsakert, továbbá a vidámpark, no meg a koripálya is. Átépítése után előbb az Ötholdas Pagony nevet viselte, ma pedig a Sziget-kék játszótér van itt.

Kapcsolódó múltidézéseink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. október 22., csütörtök

A Li–2-es csodarepcsi

2026-ban már 200 éves a nagyerdei Régi Vigadó

2026. október 21., szerda

Megemlékezések 1956 hetvenedik évfordulóján

A Sesztina

2026. október 20., kedd

Az 1904-es nagy piacrendezés

Lugosi Béla Debrecenben

2026. október 19., hétfő

A Jubileumi Játszótér (1974. október 19.)