Keresés ebben a blogban

2026. június 23., kedd

Az 1606. június 23-i bécsi béke

Debrecenben általános iskola, tér, valamint a Kálvin téren szobor is őrzi az emlékét Bocskai István fejedelemnek, akinek a vezetésével 1604. október 14-én tört ki felkelés, illetve szabadságharc. A Wikipedia leírása szerint Bocska István a hajdúk élén az 1604. október 14-ről október 15-ére virradó éjjel Álmosd és Bihardiószeg térségében döntő győzelmet aratott a Johannaes Petz (Pezzen) által vezetett császári sereg ellen.

Bocskai és hajdú katonák. Forrás: Wikipedia

Október 15. után bevonult Debrecenbe és Váradra, míg Tokajnál a hajdúk seregével győzelmet aratott Belgioioso felett. 1604. november 11-én bevonult Kassára is. Ezután Kelet-Magyarország is a kezére került. A szabadságharc új vezére 1604. november 12-én Kassáról kiáltványban szólította fel a nemességet a csatlakozásra, amivel a szabadságharc kiszélesedett. A kóborló hajdúk és a hozzájuk csatlakozó elnyomott jobbágyok a Habsburg uralom ellen vívták a szabadságharcukat.

Bocskai István. Forrás: Wikipedia

Hamarosan csatlakozott Bocskai seregéhez az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, a köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605 végére Magyarországnak a töröktől el nem foglalt része és Erdély a felkelők birtokában volt, miközben Bocskait 1605. április 17-én a szerencsi országgyűlés Magyarország és Erdély fejedelmévé választotta. Az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot, valamint Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyéket Bocskai és fiági utódai élete tartamára Erdélyhez csatolta.

A Kálvin téri szobor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Szeptember 24-én Habsburg Rudolf király külön oklevelet adott ki arról, hogy Erdély és a Partium Bocskai fiági leszármazottainak kihaltával sem száll vissza a koronára, és hogy a fejedelemnek és fiú utódainak átengedi Ugocsa, Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyéket, továbbá Tokaj várát minden tartozékaival, valamint Tarcal, Bodrogkeresztúr és Olaszliszka mezővárosokat. Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a 15 éves háborúnak is véget vetett.

A Bécsben őrzött korona. Forrás: Wikipedia

Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Bocskai is békére hajlott, egyrészt azért, mert a szabadságharc eredményeit veszélyeztette a felkelők táborán belül a hajdúk és a nemesek egyre élesedő ellentéte, másrészt pedig azért, mert nem akarta magát a török karjába vetni, ami pedig elkerülhetetlen lett volna, ha szakít a Habsburgokkal. A török Porta Bocskai kérésére a fenti képen látható koronát adományozta Bocskainak, akit azzal meg is koronáztak. A szabadságharc győzelmeinek kivívóit, a hajdúk zömét Bocskai kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le saját birtokán, ahogy a székelyeknek is biztosította korábbi kiváltságaikat.

Nyitóképünk teljes méretben. Forrás: Wikipedia

Szintén a Wikipédián olvasható, hogy a hajdúvárosok a hajdúk önkormányzati joggal felruházott települései voltak, melyek sajátos településformája összhangban volt lakóik katonai foglalkozásával. Szűkebb értelemben hajdúvárosoknak az úgynevezett öreg hajdúvárosokat nevezték, melyek a 17–19. században a Hajdú kerületet alkották, Ezek: Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló és Vámospércs, illetve egy ideig Polgár is. A kiváltságok eredeti jogosultjai a 9254 szabad hajdú, akiket Bocskai István erdélyi fejedelem 1605. december 12-én (Korponán) nemessé tett. Azonban a magyar törvényhozás sem ezt, sem a többi erdélyi fejedelemtől nyert kiváltságaikat nem ismerte el a nemesi jogok törvényes alapjául; így a hajdúvárosok kerületének lakosai nem voltak nemesek ugyan, de sajátságos szabadságnak birtokában voltak, mely a jászok és kunok szabadságához nagyon hasonlított.

A Bocskai-iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A 4-es villamos utolsó útja 1975. június 23-án

Debrecen villamosai közül a 4-es tuják 1911-től 1962-ig a városháza, valamint a vágóhíd között közlekedtek a Kossuth utcán és a Nap utcán át. Utána a kocsik a Béke útja (ma Szent Anna utca) és a vágóhíd között jártak a vonal 1975. június 24-i megszüntetéséig.

Négyes tuja a Kossuth utcán. Forrás: Méliusz-könyvtár

A fenti jelenet a Verestemplomnál történt, és a jobb oldalán Irinyi János lakóháza is látható. Az alábbi muzeális kép pedig a Kis Orbán-háznál készült még a 4-es vonal gőzvonatos hőskorából:

Gőzvonat a Kis Orbán-háznál. Fotós: Ismeretlen

Korábban, 1896-ban már megépült a Városháza és a Dohánybeváltó közti egyvágányú pálya. A Wikipédia leírása szerint a személyszállítást ekkor még lóvasúti, a teherszállítást pedig gőzvontatású szerelvényekkel végezték. A következő archív képen a Csokonai Színháznál látható lóvasút...

Lóvasút a színháznál. Fotós: Ismeretlen

A vonalat az 1911-es villamosításkor hosszabbították meg a vágóhídig. Az alábbi pazar légi fotón a Nap utcai szakasz is látható, melyen a Verestemplomtól közlekedtek a kocsik az Attila téri templomig, és onnan tovább a felüljárón át a Vágóhíd utcán.

A Nap utcai szakasz. Fotó: Wikipédia

A Wikipédia múltidézéséből megtudható az is, hogy a 4-es villamos Béke úti végállomásának az 1-es vonal Nagyerdő felé haladó vágányával üzemi kapcsolata volt, míg a vasútállomás felé egy visszafogó váltó segítségével kapcsolódott. A következő két kép a pénzügyi palotánál született.

Kossuth utca, 1932. Fotó: Fp / Flanek-Falvay-Kováts

A 4-es vonalon az Attila téri templomnál volt az első kitérő, majd a szerelvények átmentek a Vágóhíd utcai vasúti felüljárón (utána újabb kitérő volt), s onnan a Diószegi út sarkáig, a Barneválig közlekedtek – mígnem beköszöntött az 1975. június 23-i utolsó nap... Akkortól az új kettes pálya 2014-es átadásáig csak egy villamosvonala volt Debrecennek.

A Kossuth utcán. Fotó: Fp / Szánthó Zoltán, 1961

Az Attila térnél. Fotó: Fp / Magyar Rendőr, 1962


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 22., hétfő

Rekviem az utcai retro virágtartókért

Debrecenben hagyomány volt – más településekhez hasonlóan –, hogy formatervezett beton virágtartók is szolgálták a városszépítést. Ma már alig van ilyen. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok 

A Kossuth utcán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A minapi körutunkon a Kossuth utcán találtunk szögletes és kerek ládákat. A barokk lakóház mellett sárgára vannak festve, és színpompás portulácskák élik világukat bennük.

A Kossuth utcán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A rendőr-főkapitánysággal szemben, a Kis Kossuthnál és a Szabó Magda Emlékháznál is többféle ilyen utcabútor van kiállítva, és szerencsére rendeltetésszerűen virágok és más növények számára használják, nem pedig pl. szemétgyűjtőnek vagy gördeszkaugratónak.

A Kossuth utcán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nagyon örvendetes, hogy ezen a helyen az ilyen kis apróságokra is ennyire szépen gondot fordítanak. Na de menjünk tovább, hogy máshol vajon hasonló-e a jellemző!

A Kossuth utcán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Szent Anna utca elején egy egész sor olyan hatszögletű virágtartó hűsöl a lombok alatt, mint amilyenek a nagyerdei Újvigadónál is szolgáltak. Az utolsó fotónkon ezeket idézzük meg. Kedves Olvasóinkat pedig arra kérjük, hogy aki tud hasonlókról, az jelezze a dkepeslapok@gmail.com címen, vagy töltse fel a Facebook-idővonalunkra!

A Szent Anna utcán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézéseink:
Az egykori Újvigadónál. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 21., vasárnap

Az utolsó spriccelős ivókút romjai a Nagyerdőben

A debreceni Nagyerdő 2013-as átépítése előtt a kirándulók kedvelt szomjoltója a régi Békás-tó mellett álló dupla csöves ivókút volt. A megnövelt tó és az átépített park következő évi átadása óta már hiába keressük ezt az öntöttvas szerkezetet. A lebontott és eltűnt kis kút korábban tavasztól őszig működött, és az is jellemzője volt, hogy folyamatosan bugyogtak a vízsugarak a két függőleges csövéből. Sokan, főként a gyerekek, azért kedvelték, mert ha befogták az egyik csövét, akkor a másikból magas(abb)ra lövellt a víz. Az pedig kellemesen hideg és ízletes volt. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A volt Békás-tavi kút párja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kút helyett ma több helyen is vannak erdei szomjoltóink, de azok krómozottak, egyágúak, nyomógombosak, és lefelé folyik belőlük a víz. Sokan tapasztalhatták, illetve emlékezhetnek arra is, hogy a Békás-tó mellől eltűnt spriccelős kútnak van egy párja is a Nagyerdei Víztorony mellett, a klinikák felől, de az szegény össze van törve már, és emberemlékezet óta nem működik. Ildomos lenne legalább ezt megjavítani, és ismét üzemeltetni – nagyon sokan örülnének neki!

A Pallagi úti kút roncsa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 20., szombat

A Piac utcai hangyaszázad

A hangyahadsereg 18. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen belvárosában, a Piac utca 40. szám alatti lakóházon található a világ legkülönlegesebb kapuja. A rácsozatot ugyanis egy egész hangyahadsereg alkotja.

A teljes kapu és a kerékvetők. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ötemeletes épületet ugyanaz a Münnich Aladár tervezte, mint aki a Déri Múzeumot és a postapalotát is. A modern ház 1938-ban készült el az országos bolthálózatot is működtető Hangya Szövetkezet részére. Az eredeti kapuja még egy egyszerű, szép – felvonós – rács volt (amit Nyíri Béla készített), ám az sajnos elrozsdásodott.

Debrecen egyik első modern épülete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Piac utcai épület csodával határos módon élte túl a '44-es bombázásokat: korabeli fotókon jól látszik, hogy pont a bal oldali szomszédját, a Pannonia Szállodát érte találat. A mostani kapu a társasházzá alakulás óta ékesíti a Hangya-házat. Az alkotást Magyar Zoltán tervezte, és Kovács Imre, tiszaörvényi kovácsmester öntötte. A mintegy 17 centis bogárkákból összesen 78 darab sorakozik a rácson – az pedig tehát annyi mint 156 csáp, 468 láb...

Kovács Imre öntötte. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hangya elnevezésű épület egyébként több is található a világon így például Japánban is. Sőt, hazánkban Tordason egy ugyanerre a névre keresztelt művelődési ház is működik.

A Kút utcában is laknak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A „Sportszer”

A sportszer egy 1970-es képeslapon.

Debrecenben a főutcai sportszerüzletet 1966. június 21-én adták át a Hajdúsági Áruház (későbbi Centrum) épülete mellett. A Napló másnapi beszámolója szerint hárommillió forintos árukészlettel megnyílt az újjáalakított debreceni sportszerbolt a Vörös Hadsereg útja 32. szám alatt, a régebbi bútorüzlet helyén (lásd a következő képen). Ahogy a jelen levő szakemberek akkor „elmondották, ez a vidék legkorszerűbb, legjobban felszerelt szaküzlete”.

Bútorboltként. 1958-as fotó: Fortepan / Hegedűs Anikó

„A szakemberek véleményében aligha van túlzás – fogalmaz a cikk. Immár bemutatóteremmel is rendelkezik a sportszaküzlet. Több ezer cikke úgyszólván minden igényt kielégít. Őszintén elmondották a Hajdú megyei Vegyesiparcikk-kiskereskedelmi Vállalat vezetői viszont, hogy bármennyire is igyekeztek minden árufajtát beszerezni, hiánycikk még mindig akad.”

Az üzletbelső a nyitáskor. Fotó: HBN

A tudósítás így fogalmaz: „Az újjáalakított bolt szerencsére nem emésztett fel nagy összeget. Ebben igen tekintélyes szerepe van a vállalat dekorációs csoportjának, amely önállóan végezte el a tervezést és a kivitelezést. A megnyitón Dani Imre igazgató adta át a boltot rendeltetésének, Kövendi József boltvezető pedig máris nyitott. A debreceni bolt indulása igen reményteljes. Első vevője, rendelője az MTI Debrecen Városi Tanácsa volt, és igénye százezer forint értékű sportfelszerelésre szólt. Legalább ezer forintot hozzá kell tennünk a rendeléshez, hiszen a sporttanács megtakarította a pesti utazás és a szállítás költségeit is.” A patinás épület üzlethelyiségében később is sportbolt működött, ma pedig cukrászda található benne.

Az épület környezete 2026 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Mik voltak ezek az ufók a magasban?

A Debrecenről készített 1960-as, 70-es évekbeli közterületi fényképeken gyakran tűnnek fel olyan objektumok, amiknek a formája nagyon hasonlít az „ufókra”. Ezekre mutatunk példákat a Fortepan korabeli felvételei segítségével a hajdani főteret, valamint Csapó utcát is megidézve.

A főtéren. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, 1968

A képeken természetesen nem ufók röpködnek, hanem olyan nagy teljesítményű világítóeszközök láthatók, amiket nagy terek, széles utak megvilágítása érdekében állítottak fel. A Fénymúzeum című szakportál leírása szerint ezek kísérleti példányát jó 65 éve a Rába-gyárban készítették el, és Megagomba vagy Maxi lámpatestnek is nevezték. Eredetileg 8 db OmniEKA típusú tölcséres reflektor volt elhelyezve a gombakalap alatt, 4 db 400 W-os, és 4 db 1000 W-os HgL vagy HgLI típusú fényforrásokkal. Ezeket többféle variációban is lehetett kapcsolni.

Az Árpád téren is voltak. Fotó: Fortepan / Uvaterv, 1974

A kísérleti darabban maga a lámpatest nagyjából három méter átmérőjű üvegszál-erősítésű műanyag gombaforma volt, a tetején levehető záróelemmel. Magassága egy méter, míg a belső vasszerkezetével és a felszerelt világítási részegységekkel kompletten 120–180 kg súlyú is lehetett. A Fénymúzeum által leszerelt tartóoszlop hajlított vaslemezekből hegesztett konstrukció volt, ami 18 méter magas, az önsúlya pedig a világító gombafej nélkül is másfél tonna körüli volt. Az ufólámpák az országban is elterjedtek voltak, mi Hortobágy központjában láttunk ilyet, Egerben pedig a bazilika mellett lévőt le is fotóztuk. Ez utóbbi ma is megvan szerencsére, mint a múltunk egyik jellegzetes relikviája.

Működés közben. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor, 1975

Kapcsolódó múltidézéseink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Szerelés a Csapón. Fotó: Vencsellei István, 1978