Keresés ebben a blogban

2026. július 6., hétfő

Hogyan lett Debrecen a virágok városa?

Debrecenben Böszörményi Pál főbírósága (1822–1825) alatt határozzák el, hogy a Pap-tava helyén fűvészkertet létesítenek. Ennek elkészülésére azonban csak 1841-ben kerül sor. A megvalósulás egyik legfőbb akadálya a megfelelő szakember hiánya volt. Emiatt a Kollégium a Vas Pál nevű bölcseleti tanulóját előbb Pestre, majd külföldre küldte tanulmányi útra. A visszatérte után ő lett a szervezője a város parkkultúrájának és tervezője több díszkertnek.

Az ő munkájának tekinthetjük az Emlékkertet, a Csokonai-kertet, a Népkertet, a Nagyerdei parkot, valamint a pallagi iskola mellé telepített fenyvest is. Ő építtette a cívisvárosban az első üvegházakat is. Híres és a debreceniek által kedvelt kert volt az István-malom telepén létesített, Tívelygőnek becézett park is. Ez az elnevezés onnan eredt, hogy a kertben a bokrokkal szegélyezett utak kacskaringósak voltak, s emiatt könnyen el lehetett tévedni azok között. Ezt a parkot a lakosság vasárnaponként látogathatta, és sokáig a környékbeli gyermekek kedvenc játszóhelye is volt. Később az ifjúsági parkot alakították ki a helyén. Nem mellékesen ebben a parkban volt Debrecen első szökőkútja is, amihez „Halászi L.” szobrászművésszel szobrot is készíttettek. A kertet pedig Kacskovics Ignác, az üzem választmányi bizottságának tagja tervezte.


Szintén helyi sajátosságként állapítható meg ugyanakkor az is, hogy például a Nagyerdőn az eredeti erdei jelleget sok létesítmény esetében igyekeztek meghagyni. Így maradhattak meg sokáig a hatalmas tölgyfák a klinika telepén, a fürdő és a csónakázó medencéjébe épített szigeteken, valamint a stadion nézőterén és a köztemető sírjai felett is – fogalmazott Szűcs Ernő a HB Napló 1968. augusztus 20-i ünnepi összeállításában (lásd e múltidézésünk legvégén), melyből mostani cikkünket merítettük.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 5., vasárnap

Vonatjegy 1989-be


Debrecenből utazott Budapestre 1989-ben vasúton Kedves Olvasónk, aki azt kérte, hogy ne írjuk ki a nevét. Örömmel újságolta, hogy egy rég elfeledett vonatjegye a véletlen folytán megmaradt, aztán előkerült, most pedig a Debreceni Képeslapok rendelkezésére bocsátotta.

A főtér az 1980-as évek végén. Fotós: Ismeretlen

A levelében felidézte azt is, hogy azért vehetett félárú vonatjegyet, mert katona volt akkor. Már jó ideje tervezte, hogy meglátogatja az ottani barátait, és ez akkor sikerült végre. Egyébként nem sokkal ezt követően le is szereltek, és elkezdődött a rendszerváltás Nagy Imre és mártírtársai újratemetésével – azt azonban még csak a tévében tudták figyelemmel kísérni, mivel az esetleges zavargások miatt ők sem hagyhatták el a laktanyájukat. Visszatérve az utazásra: 1989 júniusának végén a félárú vonatjegy 109 forintba került gyors másodosztályra. „Légkondicionáló nem volt, nyári hőségben le voltak húzva a kocsiablakok, így mindenki túlélte az utat” – osztotta meg.

A főutca 1988-ban. Fotó: Fortepan / Dőri András

Kapcsolódó múltidézéseink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Unió Áruház. Fotó: Csobaji Előd, 1986

A Blaháné utcai művészház

Debrecenben a Blaháné utca 4–6. szám alatt található a cívisváros egyik művészháza, ami a Köztérkép leírása szerint 1956-ban épült meg Perczel Dénes tervei szerint. A ház különlegessége többek között az, hogy a teteje alatti sávban kerámia domborművek futnak végig. A csaknem 40 ember- és állatfigurát ábrázoló domborművet (a frízt) Szomor László készítette 1958-ban, és szocreál stílusban mutatják be egyebek mellett a munka és a kikapcsolódás világát. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A kerámiafríz alakjai. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A tető alatti domborművek stílusa Kovács Margit korabeli formavilágára is emlékeztet, ugyanakkor a debreceni főtér egykori Zsolnay-szökőkútjának alakjait is idézi. A frízen kívül az épületegyüttes másik különlegessége az, hogy az erkélyrácsokat állatfigurák díszítik (amelyiken még megvan). Ezek is érdekes, vidám vonalvezetésűek, érdemes a valóságban is megnézegetniük, ha arra járnak!

Két erkélyfigura. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:
Az épületegyüttes. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 4., szombat

Szellemház az Arany János utcai paloták között

Debrecenben az Arany János utca elején, a Csanak/Generali-ház, a volt osztrák–magyar bankpalota, az egykori hitelbanki épület és a Hungária-palota közötti beugróban áll észrevétlenül egy többemeletes, de kicsi kockaház. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Sorompó is van. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A minimum háromszintes épületet 2026. július 4-én néztük meg közelebbről. Az évek óta lakatlan ház immár láthatóan homlokzat- és más felújításra szorul, s több tábla is figyelmeztet rajta az omlásveszélyre. Egy felső ablaka nyitva van, és sok helyen hiányos a vakolata.

A főkapu. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Megkérdeztük az egyik szomszédos házból kilépő férfitől, hogy mi volt ott korábban, de nem tudta megmondani. Azt viszont felidézte, hogy már régóta ilyen szellemháznak ismeri.

Pinceszint is lehet. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kedves Olvasóinkat arra kérjük, hogy aki tudja, hogy mik működtek ebben a házban, az jelezze nekünk a Facebook-posztunk hozzászólásában, vagy írja meg a dkepeslapok@gmail.com emailcímünkre. Zelenák Jánosnétól és Gálóczhi-Tömösváry Róberttől megtudtuk: üveges KTSZ volt itt, de már 2003 óta így van sajnos. Köszönjük szépen!

A szomszédos fal Generali-címere. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó anyagaink sok fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Pacon megbújó Lenz-kastély

Debrecenben a Lenz-kastély (korábban Megyery–Wolf-kastély) a Pac városrészben bújik meg. A Wikipédia leírása szerint a több szintes épületet a 19. század végén építették, és csaknem fél évszázadig a Wolf család tulajdona volt. A kastélyt, földjeit és szőlőjét a római katolikus, budapesti jómódú, nagypolgári származású Lenz család sarja, Lenz József (1897–1965) kereskedelmi tanácsos, nagykereskedő vásárolta meg a megszűnt „Wolf Lipót és fiai” nevű cégtől.

A Google Maps 2012-es fotója

1941. július 1-től ez a Lenz család egyik kedvenc pihenőhelye lett. A kastélyhoz 281 kataszteri holdas földbirtok is tartozott. A II. világháború alatt Lenz Józsefné Topits Klára (1901–1993) úrnő visszavonult Budapestről a paci kastélyukba, és 1944-ben ott hozta világra a negyedik gyermekét, Lenz Istvánt. A cikk rámutat: a Lenz család a kommunista időszak elején veszítette el a kastély feletti tulajdoni jogát. A kastélyt a Monostorpályi útból nyíló Áfonya utcában jelzi a cikkhez mellékelt térkép:

A Kastély helye a térképen

Kedves Olvasónk, Kardos Mariann így írt a területről: „Ott volt a jó kis fenyves erdő körülötte, - és mintha "hegy" lett volna, (gondolom csak egy kis domb lehetett) ahová számháborúzni is voltunk iskolai kirándulással. Nagy nagy erdőnek tűnt, akkor, vagy csak így él az emlékemben, mint régi kép, mikor még minden sokkal nagyobb volt. (A József Attila telepi suliból.)”

Saliga Zsoltnénak köszönjük a fotót!

Kapcsolódó összeállításaink:


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A debreceni Sellőszobor Andersen-mesébe illő története

Debrecen legrövidebb életű és egyik legvitatottabb megítélésű köztéri szobra a Sellő. A virágos könyvet tartó, mintás haltestű, félmeztelen, sipkás hableány csak pár napig lehetett a 2001. július 7-én átadott új sétálóövezet szökőkútjának partján. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Sellő Debrecenben, dr. Nagy Attila képeslapján

A szobrot leszedették még az átadásuk előtt. Az eltávolítás okaként a polgármesteri hivatal akkor azt nyilatkozta, hogy a negatív kritikák vezettek ehhez. Pázmándi Antal művét nem zúzták be, ám évekig egy pincében állt – mígnem a Debrecenhez közeli Nyíracsád vezetőinek „eszükbe jutott”, és úgy döntöttek, hogy megszerzik a felújítandó főterükre.

A Sellő Nyíracsádon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez így is történt, s az illetékesek intézkedtek és fizettek. Ezek eredményeként 2011. augusztus 19. óta immár a település központjában kialakított kis medencés park a szobor otthona. A nyíracsádi teret ugyanaz a Kertai László tervezte, mint aki a Sellő eredeti helyét, a debreceni belvárosi korzót.

A Sellő hátulrólFotó: © Debreceni Képeslapok

A Sellő megítélése ma is megosztja a közvéleményt. Mi azt a gondolatot teszünk közzé, mely szerint elég lett volna a Hal közbe áttelepíteni, ha már mindenképpen el akarták vinni az Aranybika elől.

A Sellő közelről. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:
Az elvitt hableány. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 3., péntek

Fejezetek a 217. sz. Kanyar Büfé történetéből

A ház 2023 őszén. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Dobozi lakótelep délnyugati sarkán állt az egykori 217. sz. Kanyar büfé épülete, ami a lebontásáig immár évtizedek óta lakatlan kísértetház volt. Legutóbb 2017-ben volt terv a beépítésére, ám az sem valósult meg. Pedig anno nagy élet volt itt, s az épületben tejbolt és műszaki bizományi is működött a presszó mellett. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Az épület 1997-ben. Fotó: HBN

De találtunk olyan cikket is 1977-ből, amely szerint vasárnaponként ebben a kocsmában is árusítottak tejtermékeket, kenyeret és pékárukat. Ezúttal fájó szívvel azt idézzük fel, hogy miként írt 1997-ben Magyari Vilmos a Faraktár utcai villasor eme nyitóépületéről a Napló hasábjain...

A téli „Don-kanyar”. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kora tavasz óta lóg az ablakban is, az ajtón is egy kartondarabra - természetesen hibás helyesírással - írt hirdetés: Üzlet bármilyen célra kiadó. Az üzlet a Hajnal és a Faraktár utca sarkán árválkodik. Valóban árválkodik, mert a földig érő hatalmas ablakon át látni lehet, hogy teljesen üres és úgy mindenestől meglehetősen szánalmas a kinézete. Koszos, elhanyagolt, az igénytelenség nyomait viseli. Az ajtó felett ottmaradt a cégtábla: 217 sz. Kanyar Büfé. Ez volt a hírhedt, a kollektív humor által Don-kanyarnak nevezett kocsma. De ahogy a mai napig nem tudni pontosan, hogy a második világháborúban, 1943 januárjában, a szovjet csapatok Donnál történő áttörése után hány rosszul felszerelt, a kegyetlen télre fel nem készített magyar katona esett el (legalább 120-130 ezer), úgy az sem fog soha kiderülni, hányan maradtak alul az alkohollal folytatott küzdelemben a Kanyar büfében. Két-három évtizeddel ezelőtt, és még később is egy ideig, nem volt olyan rossz hírű és rossz kinézetű hely ez az intézmény, mint a megszűnése előtti években. Amikor a Fényes udvari lakótelepet átadták (1971-72), a szerkesztőségből többen kaptunk ilyen-olyan lakást az ijesztő méretű panelházakban. Fiatalok voltunk és olykor még vidámak is. Átjártunk néha egymáshoz, és előfordult, hogy hajnalig tartott a világmegváltó dumaparti. Akkor felkerekedtünk, és úgy bandában átmentünk a Don-kanyarba pacalpörköltet, sült kolbászt enni, hosszúlépést, nagyfröccsöt inni. Aztán következhetett a vasárnap. Körülbelül egy évtizede kezdett a Don-kanyar lezülleni. Először megszűnt a konyha, ezzel együtt lekerültek a térítők az asztalokról, aztán az asztalok is megtizedelődtek, elkoszosodtak. Aztán minden elkoszosodott és büdös lett. Az igénytelenség teljes mértékben átvette az uralmat. Nem hiszem, hogy lett volna még egy ilyen förtelmes vendéglátóegység Közép- Európában. Hogy a Don-kanyar konszolidált éveiben kik lehettek a törzsvendégek, nem tudom megmondani, de a lerobbant korszakban csak lumpenek látogatták. Ezek az emberek a közeli Cegléd utcában laktak, ugyanolyan igénytelen körülmények között, mint amilyen kocsmába jártak. A Cegléd utca viszont az utóbbi években rohamosan fejlődött. Mondhatni, hogy minden házban nyílt egy új üzlet, sőt új üzletházak épültek. A lumpenek kiszorultak, elköltöztek, így aztán a Don-kanyar is törzsvendégek nélkül maradt. Bizonyára gazdaságtalanná vált. Ez lehet megszűnésének az oka. Csak azt nem értem, hogy a forgalmas utcasarkon lévő üzlethelyiség miért nem kell senkinek, amikor manapság majdnem mindenki a kereskedelemből akar meggazdagodni.

Pick Ede Utódai. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Miként az iménti fotón is felfedezhető, az L-alakú épület Faraktár utcai üzlethelyiségének redőnyeit a budapesti „Pick Ede Utódai” cég készítette.

A 2017-es látványterv. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kilenc évvel ezelőtt, 2017-ben váratlanul megjelent egy hirdetés az épületen. Azt is megörökítettük, lásd a fenti képen.

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. július 3-án reggel megérkezett a markoló és a bontócsapat. Ekkor nyitva volt az egykori tejbolt, úgyhogy készítettünk egy fényképet a helyiség utolsó arcáról a dózerolás előtt.

A tejbolt utolsó arca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez pedig egy 1972-es felvétel az épületről, látszik rajta a tejbolt cégtáblája, valamint a ház eredeti art decos díszítése. Fotó: Debrecen MVTVB Dokumentációs Filmstúdiója

1972-es fotó: Dokumentációs Filmstúdió

Kapcsolódó összeállításaink:
A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotók: © Debreceni Képeslapok