Keresés ebben a blogban

2026. június 11., csütörtök

„Jó így csendesen nézni a fákat” – Tóth Árpád költő nagyerdei emlékműve

Debrecenben a nagyerdei Titkos-tó, valamint Oláh Gábor szobra közelében bújik meg híres alkotónknak, Tóth Árpád költőnek az emlékfala, amit 1934. június 10-én avattak fel.

Anno és ma. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Medgyessy Ferenc szobrász és Popper Ferenc budapesti építész közös kompozícióját a Debreceni Hét zárónapján leplezte le az Ady Társaság nevében Ady Lajos. Ekkor nyílt meg a Nagyerdei Stadion is, amit aztán 2013-ban bontottak le. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A mai emlékmű. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Sesztina-villa, a barbár módon elásott Sesztina-padok, továbbá a volt vakondszobor közelében lévő emlékművön eredetileg egy szép amfora is állt. Ezt, valamint a domborművet sajnos megrongálták, illetve ellopták, így napjainkban másik dombormű (E. Lakatos Aranka alkotása) van a falon. Immár hiányzik róla a karcsú kehely, s a nem profilból, hanem szemből ábrázolt költőre kalap került. Archív és friss képeinken mindemellett az is látszik, hogy megváltozott a tégla körüli perem, valamint a feliratos fal anyaga is. A megjelenített idézet – egy vessző kivételével – azonban ugyanaz: „Jó így csendesen nézni a fákat, érezni a derűt, mely mindent áthat.” A növényzet pedig immár sokkal dúsabb itt.

Az eredeti emlékmű. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Háttérben a Sesztina-villa. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:

Az 1802. június 11-i debreceni nagy tűzvész


Debrecenben gyakran pusztítottak hatalmas tüzek, ezek közül az egyik legnagyobb az 1802. június 11-i volt, amely miatt a fél Debrecen leégett, köztük a Nagytemplom és a Református Kollégium egy része, valamint például Csokonai Vitéz Mihály szülőháza is. Ezt örökítette meg Gáborjáni Szabó Kálmán a fent látható „Könyvtármentés 1802” című freskóján, melyen a diákok küzdenek a lángokkal. Reprodukciók, fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az András-templom és Verestorony Zoltai Lajos festményén

1802. június 11-én a lángok egy pálinkafőző disznóóljában csaptak fel. Akkor már hetek óta óriási hőség volt, s az erős szél olyan gyorsan továbbvitte a lángokat, hogy alig 5 óra alatt 1500–2000 épületet pusztított el. Az ugyancsak megsemmisült Nagytemplom (András-templom) mellett a Verestorony nevű hangtorony állt, ahol a Rákóczi-harang szolgált. Az 5600 kilogrammos harang a faállvány égése miatt lezuhant. Ezt vízzel locsolták, ám a hirtelen hőtágulás miatt megrepedt, és elvesztette a hangját.

A Rákóczi-harangból kivágott címer a Kollégium tárlatán

A város lakói akkor még többnyire náddal fedett, fából készített viskókat építettek (ráadásul sűrűn egymás mellé), tehát elég volt egy szikra, és a tűz gyorsan terjedhetett.

 A régi Kollégium, Gáborjáni Szabó Kálmán freskója

Debrecenben a szervezett tűzoltóság a kollégiumi diáktűzoltóknak köszönhetően jött létre, elsőként Magyarországon. Ha tűz ütött ki, félreverték a harangokat, és riasztották a főbírót. A tűz irányát nappal vörös zászlóval, éjjel lámpával jelezték a templom tornyából. Minden utcában volt őrház, ami kutakkal és tűzoltó eszközökkel (vízipuska, vödör, létra, bot, horog) rendelkezett.

A régi Kollégium, Kallós Kálmán főiskolai rajztanár rajzán

Igenám, de a város sokszor küzdött vízhiánnyal. A tűz terjedését emiatt gyakran a veszélyeztetett házak tetejének lebontásával próbálták megállítani. Erre szolgált a kollégiumi diákok kis- és nagybotja, a gerundium is, melyek hét-, illetve nyolckilósak. Tűzoltófecskendőt, machinát először 1764-ben szereztek be, amiket a Református Kollégium melletti Machináriumban tárolták.


Az 1802. évi nagy tűzvész után a város vezetői fontos tűzmegelőzési javaslatot dolgoztak ki, és előírták a téglaépítkezést is. Péchy Mihály javaslatára téglavető helyeket jelöltek ki (lásd: Tégláskert), emellett a túlzsúfoltság megszüntetését szolgáló városrendezést is végeztek.

Régi lovas szerkocsi a Böszörményi úti laktanya előtt

Kapcsolódó anyagaink sok fotóval:
Gáborjáni Szabó Kálmán: Könyvtármentés 1802


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 10., szerda

A Malév debreceni főpilótája, aki a 33. születésnapján zuhant le az utasszállító gépével

Debrecenben is megrendülést keltett a Magyar Távirati Iroda jelentése, amely szerint a Malév egyik Il–18-as utasszállító gépe, a 355-ös járat Párizsnál lezuhant 1962. november 23-án. A Naplóban is megjelent akkori első hír azt közölte, hogy a gép pénteken délután Párizsban leszállás előtt a rendkívüli rossz időjárási viszonyok között ismeretlen okok miatt lezuhant. Tizenhárom utasa és nyolctagú személyzete életét vesztette, köztük Kapitány István főpilóta (a Tisza-kormány gazdasági miniszterének édesapja), valamint Latabár Mária (Latabár Árpád színész leánya) légi utaskísérő.

Il–18-as pilótafülke. Fotó: Wikipédia

A másnapi, november 25-i HBN-cikk arról is szólt, hogy a szerencsétlenség akkor következett be, amikor a gép már csak 6 kilométernyire volt a párizsi repülőtér futópályáihoz. Ekkor derült ki, hogy a Malév-utasgép párizsi tragédiájának debreceni áldozata is van: Kapitány István debreceni születésű főpilóta. A 33 éves pilóta hazánk egyik legnevesebb főpilótája volt, aki a tudása révén az utóbbi években mint oktató is működött. A repüléssel Debrecenben ismerkedett meg. A nyulasi repülőtéren szállt először gépbe. Vitorlázógép vontatta a magasba, amelynek később szerelmese lett. Ott a magasban, szárnyaló gépeken beutazta Európát, Ázsiát, Afrikát. Sok bravúros repülés fűződik a nevéhez, négymillió kilométert töltött levegőben. A főpilóta Kapitány István (1929. november 23. – 1962. november 23.) a Malév debreceni kirendeltség irodavezetőjének, Kapitány Ferencnek volt az öccse. Két- és hároméves gyermeke maradt apa nélkül.

Il–18-as hajtómű. Fotó: Wikipédia

A Wikipédián (amely balmazújvárosi születésűnek írja Kapitány István főpilótát) a Malév 355-ös járatának katasztrófájáról az is olvasható, a HA-MOD lajstromjelű Il–18-as gép teljesen megsemmisült. Az utolsó útja idején nagy köd volt Párizsban és a környékén. Emiatt a Párizs–Le Bourget repülőtéren a legtöbb járatot törölték a délelőtt folyamán. Csak egy repülőgép szállt le, és négy repülőgép szállt fel. A baleset okát francia, magyar és szovjet szakértők próbálták megállapítani, de a pontos okot nem sikerült jegyzőkönyvbe foglalni. Az átesés tényét a jelentésben egyértelműen leszögezték, de az átesés okát nem tudták. 1964 februárjában a BEA közzétette a megállapításait, miután a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a repülőgép nagy G-terhelésű manőver végrehajtása közben leesett. A BEA nem tudta megállapítani, hogy miért hajtották végre ezt a manővert.

Il–18-as repülőgép. Fotó: Wikipédia

Kapcsolódó múltidézéseink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 9., kedd

A Macsi Balcsi emléke 15 retro képen



Debrecen egyik kedvelt vizes rekreációs kirándulóhelye, a Látóképi Tófürfő 1982 nyarán épült ki olyan formában, hogy alkalmas legyen a látogatók kulturált és higiénikus kiszolgálására. (A nyitóképet Bakó Iréntől kaptuk, teljes méretben lásd lentebb.)

A Hajdú-bihari Napló 1982 júniusiaugusztusi cikkeinek tanúsága szerint a medencét már korábban kialakította a Tivizig a Látóképi Csárdától 4 kilométerre fekvő területen.

Ezt a betonfallal és kavicsággyal ellátott mesterséges tavat, az igazi Balatonra utalva Macsi Balcsinak becézett, tiszta vizű helyet fedezték fel maguknak a felüdülésre vágyó százak, később ezrek. Szükségessé vált tehát a normális fürdőzés feltételeinek megteremtése.

A korabeli beszámolók kitértek arra is, hogy a városi tanács vállalta a költségek egy részét, ugyanakkor társadalmi munkát is végeztek egyes vállalatok.

Az egykori tófürdő. Fotó: © Gáspár János

Ennek köszönhetően épülhetett 300 személyes öltöző, vécék, zuhanyzók és büfépavilonok is.

Kicsit távolabb bográcsos főzőhelyeket alakítottak ki, a tóban pedig egy nagyobb napozóstéget is felállítottak. Szóval, szuper környezetet teremtettek itt!

Egy Facebook-megosztásunkhoz Kedves Olvasónk, Bakó Irén a következő fényképes múltidézést fűzte: „Anno a gyerekekkel sokat jártunk oda. A párom és a fiaim egész nap alig jöttek ki a vízből. Én meg a stég mellett jókat úsztam a fősodorban, ahol átömlött a friss víz... De jó is volt!”

Egész nap a vízben. Fotó: © Bakó Irén

A Macsi Balcsit eleinte nem övezte kerítés, és belépőjegyet sem kellett váltani. Nem volt parkoló se, következésképpen a látogatók közvetlenül a vízparton táboroztak. Ez szó szerint értendő abban a formában is, hogy szinte kempinghangulat uralkodott a környező mezőn.

Az 1982 nyarán született Napló-cikkek arra is kitérnek, hogy a tó vize folyamatosan cserélődött, mivel a Keleti-főcsatornával volt összeköttetésben. 

A Látóképi Tófürdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

1982 nyarán, a kiépítés nyomán természetesen az is felvetődött, hogy a Látóképi Tófürdőben is pénzért lehessen strandolni. Ez meg is valósult, de a belépőjegy mindig olcsóbb volt, mint például a Nagyerdei Strandon.


A strand utoljára 2019-ben nyitott ki, és immár horgásztóként működik. De mi azért még reménykedünk abban, hogy mégis újra eljön az az idő, amikor ismét fürdőhelyként élvezhetjük a Macsi Balcsit!


A cikk végén közölt cikkmásolatból az is megtudható, hogy a tó alját a Balmazújvárosi úti volt téglagyár lebontott kéményeinek tégláiból rakták ki! 


Dézsi-Kovács Frida alábbi fotóival az is felidézhető, hogy milyen volt a bezárt Macsi Balcsi főépülete és belső tere... 


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 8., hétfő

Az Osibisa 1979-es debreceni koncertje


Debrecenben 1979. június 8-án is egy világsztár banda adott koncertet: az afrobeat és a progresszív rock egyik úttörője, az ⁠Osibisa mutatta be az 1979-ben megjelent Mystic Energy című stúdióalbumát a magyar turnéja részeként a Debreceni Dózsa stadionjában. Az együttes akkori, budapesti koncertjéről egy filmhíradó-részlet is fennmaradt, az itt látható.

A banda egyik lemezborítója

Kapcsolódó múltidézéseink:

A debreceni képzőművész megfestette Szoboszlai Dominik válogatott labdarúgónk portréját is – íme a története


A debreceni festőművész, Masits István sokakat megörvendeztetett az egyik minapi alkotásával. Kompozícióján ugyanis Szoboszlai Dominikot, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányát, a Liverpool támadó középpályását örökítette meg. A képet ráadásul a Montenegró elleni győztes mérkőzés nézése közben fejezte be. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Szoboszlai Dominik portréja, ahogyan Masits István debreceni festőművész megalkotta. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Masits István a Debreceni Képeslapok ezzel kapcsolatos érdeklődésére elmondta, hogy lenyűgözte a futballista világszínvonalú teljesítménye, s megragadta az is, hogy ezt fiatalon érte el. Modellt sajnos nem személyesen ült neki Szoboszlai Dominik (akiben festőművészként a karakteres arca is szimpatikus neki), hanem egy fotó alapján, kedvtelésből készítette el a művet. Viszont, ha lesz kiállítása, ott is bemutatja ezt a vászonra festett olajportrét. Megtudtuk azt is, hogy a debreceni képzőművésznek nem ez az első ilyen alkotása, Masits István ugyanis Dzsudzsák Balázsról (lásd a cikk végén), Zlatan Ibrahimović-ról és Cristiano Ronaldoról is készített már hasonló színes kompozíciót.

Szoboszlai Dominik portréja az alkotó Masits István debreceni festőművésszel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. június 7., vasárnap

A kamarapalota

Kamarapalota, 2025. VI. 7. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Petőfi tér és az Iparkamara utca sarkán pompázó kamarapalota 1912-ben épült meg Spiegel Frigyes és ifj. Engler Károly tervei szerint. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A kamarapalota 1914-ben

Az eredetileg a Deák Ferenc utca és a Werbőczy utca sarkán (a nagy zsinagóga szomszédságában) álló díszes székház arról is nevezetes, hogy két évvel az átadása után egy hatalmas és súlyos robbanás történt benne. Ezt ebben a cikkben elevenítettük fel, míg a merénylet áldozatainak emléktáblája az összeállítás végén látható.

A főkapu feletti szobrok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A főkapu feletti szobrokat (Kereskedelem és Ipar), valamint a tornyot díszítő kompozíciót, a glóbuszt tartó leányokat Betlen Gyula alkotta. Gazdagon díszített a kupola is, az ott futó domborműben a kereskedelem és az ipar egy-egy szimbolikus jelenete mellett középen maga a védőszent Merkúr (Hermész) is helyet kapott.

A sarokkupolán futó dombormű. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kamarapalotában ma többek között a városi ingatlankezelő társaság, valamint lakások találhatók. A kereskedelmi és iparkamara területi szervezete ugyanakkor régóta a Barna utcai új épületben székel.

A toronyszobor. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Az áldozatok emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok