Debreceni Képeslapok

2026. november 6., péntek

A Piac utca a magasból 2026 novemberében

Az Aranybika. Fotó: © Oláh Róbert.

Debrecen belvárosát örökítette meg a magasból Kedves Olvasónk, Oláh Róbert. Ezúttal ezeket a 2026 novemberi friss felvételeit osztjuk meg köszönettel. Az első képen az Aranybika főhomlokzata tárul fel, aztán a Nagytemplom, valamint a püspöki palota környezetén ámuldozhatunk.

Főtér, Piac utca. Fotó: © Oláh Róbert

A következő bravúros fotón a Széchenyi utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca közötti főutcaszakaszra csodálkozhatunk rá Róbertnek és a kamerájának köszönhetően. Végül az új szárnnyal együtt vehetjük szemügyre a teljes Aranybikát, no meg az előtte húzódó elbénázott sárga villamospályát. Cikkünk zárásaként pedig a fotós korábbi panorámafelvételeit gyűjtöttük csokorba Önöknek!

Középen a Simonffy-tornyok. Fotó: © Oláh Róbert

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A páratlan oldal eleje. Fotó: © Oláh Róbert

Oláh Róbert további fotó-összeállításai:

2026. november 5., csütörtök

Debrecen első korzója, a Batthyány utcai sétálóutca

Debrecen egyik ősi utcája gróf Batthyány Lajos előtt tiszteleg. A középkorban Kis-Varga utca volt ez a hely, aztán a Harmincados köz nevet viselte. Harmincados köz a XIX. század közepéig volt, s ez a név arra utalt, hogy itt székelt a királyi adószedői hivatal. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Batthyány utca eleje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Batthyány utcát 1994-ben építették át korzóvá, s a megújult helyet Lotz Károly közlekedési miniszter adta át november 5-én. Az ünnepségen Hevessy József polgármester felidézte, hogy a belvárosi sétálóutca kialakítása akkor már több mint 10 éve megfogalmazódott, de csak 1994-re lett pénz rá.

A Szent Anna-sarok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Harmincmillió forintért 260 méteren lekövezték az utcát, növényeket és padokat helyeztek ki, valamint felújították az utca teljes közműrendszerét. A Batthyány utca története ebben a cikkünkben ismerhető meg sok szép régi képpel, a hatalmas emeletes ház építését pedig itt idéztük fel.

Cégér a Batthyány utcában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Kapcsolódó összeállításaink:

Volt egyszer egy Kölcsey-művközpont

Debrecenben a kultúra, a kikapcsolódás, a tanulás és a tartalmas együttlétnek is igazi, megfizethető otthona volt ez a nagyszerű intézmény. A Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központot és Ifjúsági Házat 2003 július végén kezdték bontani, s a helyére épített Kölcsey Központ (az új létesítményegyüttes egyik eleme) 2006. február 24-én nyílt meg.

1978 november – 2003 július. Fotó: Csobaji Előd

Csupán 25 évig állhatott, de a sorsát nem az pecsételte meg, hogy életveszélyessé vált volna az épülete.

Az 1986-os kórusverseny. Küldte: Barbócz Erzsébet

A Mikolás Tibor (1924–2014) által tervezett Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház szürke „erődítményének” építése 1978-ban fejeződött be, és november 5-én adták át. Az intézmény első igazgatója dr. Gyarmati Kálmán volt.

Berki Viola nagyméretű, Tempefői című mozaikja

A fenti képen látható mozaikfal története ebben az összeállításunkban ismerhető meg, aztán pedig íme egy múltidéző galériánk a hajdani létesítményről:

A névadó költő szobra akkor még a Bethlen utcai lépcsőn állt, s iménti szavaimból következően ez az épület szerintem se tartozott a szép épületeink közé.

A Kölcsey látképe. Fotó: Fortepan / Faragó György, 1979

A Kölcseyben zajlott munka és pezsgő élet azonban ennek ellenére is mindenképpen felejthetetlenné és kimagaslóvá tette.

Balra a mozi / bábszínház, jobbra az információ

Nyílt titok ugyanakkor, hogy a tervező a Kölcseyre látott a lakásából, így 2003-ban azt is végignézhette, ahogyan lerombolják a művét. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A névadó költő szobra. Fotó: Csobaji Előd

A nyitónapon bárki töviről-hegyire bebarangolhatta a Ház legapróbb zugát is.

Kölcsey Ferenc szobra. Fotó: Fortepan / Faragó György

De aztán is bármikor be lehetett menni, nem voltak teljesen zárt körű rendezvények, és ha csak lepihenni akartunk, akkor is szabad volt az út.

A művközpont építése. Fotó: Városházi Archívum

A parkoló fölötti, jellegzetes híd végén bent jobbról volt a porta, ahonnan a táncterembe vagy a szemközti hallba is lejuthatott a látogató. Félúton, bal oldalon nyílt a kamaramozi (a Művész), ami később a Vojtina Bábszínházzal is osztozott a helyiségen. (A bábosok a volt Uránia Mozgó palotájában játszanak az ezredforduló óta.)

Az egykori bábszínház és művész mozi

Lent pedig hírlapolvasó is volt, ahol díjtalanul lehetett tájékozódni a világ dolgairól.

A Lenin-szobor. Fotó: Csobaji Előd

A központi csarnokban kővázas bőrkanapék szolgálták a kényelmet. A Kölcsey tele volt különféle rendezvény- és próbatermekkel is, és ennek köszönhetően a csillagászoktól a népi táncosokon át a rockzenekarokig otthonra lelhettek a közösségek – úgy, hogy tároló- és fellépőhelyet is nyertek ezáltal.

Panoráma a Mester utcai 10 emeletesből

A komplexum egyik fő szentélye a színházterem volt, ahol a teátrumi műsorok mellett koncertek és talk show-k is mentek. Anno a fiatal Friderikusz Sándor itt lett igazán híres, és mellette megannyi szuper dzsesszfesztiváli és folklór buli is volt ott! Karácsonykor az épület és a parkoló adott otthont az Aranycsengő vásárnak.

A Perényi utca felől. Fotó: Csobaji Előd

A Kölcsey rendelkezett étteremmel, szabad ég alatti mini amfiteátrummal, valamint a Perényi utca felől kis pódiummal és szökőkutas medencével is. Nyaranta a Lenin-szobor előtti parkolóban állították föl a hatalmas sátrat, amiben a virágkarneváli sörfesztivál zajlott. Mindemellett a Kölcsey-művközpont adott helyett a Debreceni Jazz Napok sok programjának is.

A művközpont parkja. Fotók: Royal Court Blues Band

Meg persze turkálós programok is voltak, amelyek miatt sok kritika érte a Kölcseyt – eltakarítani a föld színéről mégsem emiatt kellett. A 2003-as bontás megkezdése előtt még volt egy tervpályázat azért, hogy szállodai és konferenciarésszel egészítsék ki, és szabják át némiképp az eredeti tömböt.

A parkoló. Fotó: Csobaji Előd

Ezen a pályázaton Mikolás Tibor is részt vett (később meg is mutatta nekem a művét), de a város vezetői végül úgy döntöttek, hogy teljesen új művházat, illetve konferencia-központot építtetnek.

Az egykori színházterem. (Helytörténeti Fotótár)

A 2003 július végén elkezdett ledózerolást sokan fényképezték, azonban dr. Nagy Attila egy sokkoló képeslapot is megjelentetett róla.

Az új létesítmény 2006-ban nyílt meg, s ehhez kapcsolódott aztán a hotel és a végül kortárs művészeti múzeumként „hasznosított” másik szárny. Az általuk közrefogott területet is leműkövezték, és azóta ez a – zajos gördeszkások, BMX-esek által koptatott – tér viseli Baltazár Dezső püspök nevét.

A 2003 nyarán kezdett bontás. Fotók: dr. Nagy Attila / Uropath

További fotóinkért látogass erre az összeállításunkra!

A Kölcsey-ház. Fotó: Fortepan / Fóris–Vastagh-hagyaték, 1936

Berki Viola mozaikja (részlet) a színházat díszítette

DBKL

Az új Kölcsey. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. november 4., szerda

A Bem téri kis csobogó balladája

Debrecenben a Bem téren található egy kis kerek medence, aminek a közepén eredetileg egy csobogós kút is működött. Sajnos a létesítmény évek, évtizedek óta nem működik, és egyre méltatlanabb állapotban pusztul elhanyagoltan, szemetesen, töredezetten. A múltját kutatva a HB Napló 1980. november 11-i számában találtunk cikket, amelyben egy olvasó e szökőkút sorsáról érdeklődött. A kertészeti vállalat illetékese a kérdező felvetésére arról is tájékoztatott, hogy nem a Kossuth tér 1965-ben lebontott Zsolnay-diszkútja kerül oda. Valójában egy kör alakú, csobogós vízmedence épült a parkkorszerűsítés utolsó munkálataként, s a vizes élményelemet 1981. május 1-re készítették el. A medence köré, a fák tövébe betonlábú-fatámlájú padokat is telepítettek, s akkor még ott működött egy kedvelt virágárusító pavilon is (akárcsak a túloldalban, a Hámán Kató útja elején). A mai Magyar fájdalom szobra még nem került vissza a parkba, a könyvtár és a vérellátó helyén pedig kórház működött. A velük szembeni sarkon a Simonyi-kapu sem létezett, hanem akkor még az Zrínyi Ilona Leányotthon épülete bújt meg ott. Az akkori autósok nem mertek arra vetemedni, hogy a Bem tér zöldterületein parkoljanak! A legnépszerűbb hely viszont abban az időben a közeli Óbester Borozó volt!

Méltatlan állapotban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

A „Két karodban” költője, Radnóti Miklós emlékére

A Debrecenben is nagyra tartott és kedvelt költő, műfordító, Radnóti Miklós 1944. november 4-én vagy 9-én halt meg, 35 éves korában. Polgári családban született, 1909. május 5-én.

Radnóti Miklós arcai. Fotók: Wikipedia.

Anyját születésekor, apját 12 éves korában vesztette el, s akkortól az anyai nagybátya nevelte. 1930-ban, miután már textiltechnikai főiskolai végzettséget szerzett, beiratkozott a szegedi egyetemre, magyar–francia szakos hallgatónak. Részt vett a szegedi fiatalok falukutató munkájában, és kapcsolatban állt az illegális kommunista mozgalommal is. 1934-ben szerzett bölcsészdoktorátust; disszertációja Kaffka Margit művészi fejlődésével foglalkozott. Két évvel később tanári oklevelet szerzett, de kezdettől írásból, fordításból, magántanításból élt. Irodalmi munkássága elismeréséül 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. A magyarországi fasizmus térhódítása mind nehezebbé tette az életét.

A Napló korábbi megemlékezése szerint 1944-ben a szerbiai Borba hurcolták, majd a menekülő hitleristák kegyetlen gyalogmenetben hajszolták társaival együtt Németország felé. A meggyötört költőt november 4-én vagy 9-én lőtték agyon, s egy abdai tömegsírba temették. Amikor a holttestét exhumálták, a viharkabátja zsebében megtalálták a halála előtt írt utolsó verseit. Radnótit igazán nagy költővé a munkaszolgálatos évei, a megaláztatás, az üldözés tették; az embertelenség elleni tiltakozása, az otthon utáni vágyódása döbbenetes erejű versekben szólalt meg. Kiváló műfordító is volt, főleg a modern francia költészet kiemelkedő alakjait (Apollinaire, Cocteau, Eluard, Jammes stb.) tolmácsolta magyarra. Radnóti Miklósnak nincsen szobra Debrecenben, ellenben az Acsádi út elejének közelében egy utca tiszteleg előtte. Íme a címben idézett szép verse:

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

A Luxor Szalon

Debrecen egyik rádió-, tévé- és műszaki üzlete volt a Luxor Szalon a főutca és a Rózsa utca sarkán.

Az üzlet. Fotó: Fortepan / Bencze László, 1970

A Tisza-palotában (azaz a MÁV-székházban) létrehozott kereskedést 1968. november 4-én nyitották meg. Érdekesség, hogy a beszámolók szerint ezen a napon adták át a Tip-top Cipőboltot, valamint a bőrönd- és bőrdíszműboltot is a Gambrinus közben. A Piac utcai üzlet története azonban ezzel még nem ért véget! Eredetileg ugyanis Benyáts Emil áruháza működött a Tisza-palotában 1887-től (a Verestemplom, valamint a Debreceni Dohánygyár átadási évétől).

A Debrecen lexikon leírása szerint a cívisváros egyik legvagyonosabb kereskedőjének számító Benyáts Emil 1906-ban harisnyagyárat is alapított, ami a Csapó utcán üzemelt. Sőt, az 1920-as évektől Zsákán kesztyűüzeme is volt. Mindezeket végül sajnos 1949-ben államosították. A harisnyagyár a Bethlen utcai textilgyár részlegeként folytatta, a Tisza-palotai üzlet pedig Állami Áruház lett. Ott nyílt meg aztán a Luxor Szalon – melynek a helyén napjainkban már bankfiók található.

A Luxor Szalon egy 1978-as könyvben. Fotó: IPK Vállalat

DBKL

A Tisza-palota a Benyáts-áruházzal egy muzeális képeslapon

Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:

Hazánk első vasúti tejivója a debreceni Nagyállomáson

Debrecenben a Nagyállomás éjjel-nappali nagy várótermében 1974. november 4-én nyílt meg, és évtizedeken át működött a tejbár, más néven a tejivó. A „bár” titulust azért kaphatta, mert bárszékeken ülve lehetett fogyasztani. Ez nem önkiszolgáló vendéglő volt, mint a Kossuth utcai tejivó (ahol falicsapokból kellett engedni a sárga műanyag bögrékbe a tejet, kakaót, teát stb.), hanem pultosok szolgáltak ki.

A tejivó 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A HB Napló így tudósított a tejbár átadásáról: Aki éhesen vagy szomjasan érkezik meg ezután a debreceni Nagyállomásra, vagy ott vár vonatra, bizonyára szívesen veszi igénybe az Utasellátó Vállalat Hajdú–Szabolcs megyei Igazgatóságának új létesítményét, a tejbárt, s nagyobb kedvvel fogyasztott el valamit, mint a restiben, ahol bizony nem ritka az ittas ember. A vállalatnak ez az első tej- és tejtermékeket árusító egysége az országban, amit állomáson hoztak létre.

Micsoda kínálat! Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Megtudható a cikkből az is, hogy a 750 ezer forintos költséggel létesített, és éjjel-nappal nyitva tartó tejbárt Vámos István, az Utasellátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese adta át a rendeltetésének november 4-én délelőtt. „A tejbár a Nagyállomás várótermében van, amit a tervek szerint hamarosan átalakítanak nemdohányzó váróteremmé, ahol az utasok egészséges levegőben fogyaszthatják el majd a különböző tejtermékeket, süteményeket, tejből készült turmixitalokat.” A felejthetetlen vendéglő történetét régi fotókkal ebben az összeállításunkban elevenítettük fel.

A Nagyállomás tejivója. Fotó: Fp / Bauer Sándor, 1974

DBKL

Bényei József 1998-as írása a Naplóban

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

Napló-cikk a tejbár átadásáról

Keresés ebben a blogban

2026. november 6., péntek

A Piac utca a magasból 2026 novemberében

2026. november 5., csütörtök

Debrecen első korzója, a Batthyány utcai sétálóutca

Volt egyszer egy Kölcsey-művközpont

2026. november 4., szerda

A Bem téri kis csobogó balladája

A „Két karodban” költője, Radnóti Miklós emlékére

A Luxor Szalon

Hazánk első vasúti tejivója a debreceni Nagyállomáson