Keresés ebben a blogban

2026. augusztus 31., hétfő

Az Aranybika

A nagyszálló az 1970-es évek elején. Fotó: Tulok Ferenc

Debrecen mai jelképeinek egyike ez a fantasztikus palota. 

A Hotel Aranybika 1961-ben. Fotó: Bakonyi Béla

Világhírű az alkotója is, hiszen hazánk első olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd (1878. február 1. – 1955. november 12.) vezette a Villányi Lajossal alkotott tervezői párost. Másik közös szép művük Debrecenben a hallássérültek intézménye.

A Bika hallja 1967-ben. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor

A szecesszióseklektikus épületegyüttes Bika Bálintról kapta a nevét, akinek a családja 1536 óta élt Debrecenben.


Fenti képünk tanúsága szerint napjainkban igencsak lehangoló állapotban van a Bika és a mellette szomorkodó, egykori Víg Mozi).

Telefonkábel-fektetés 1931-ben. Repró: © Debreceni Képeslapok

Az akkori kőházas telküket megvette a város, majd 1699-ben fogadó nyílt benne. A mostani hotel elődjéről képek lentebb láthatók...

1930 körüli légi fotó: Déri Múzeum Fotótára

A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A cukrászat dolgozói 1968-ban. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Az Arany ,,titulust" 1810-ben adták neki.

A cégér a hotel főkapuján. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Akkor ugyanis a rézzel bevont, kovácsolt bikacégért elhelyezték a már emeletesre bővített házon.

A fotót a malomparki tárlaton repróztuk


A Steindl Imre által tervezett hotel (1882). Reprint: Uropath

Gyönyörű képeslapok készültek a Bikáról ebben az időben is!

A Piac utca látképe 1900 és 1907 között. Reprint: Uropath

A kis míves tornyú szálló épületét tervező híres szakember, Steindl Imre nevéhez nem mellékesen az Országház megtervezése is  fűződik.

Élet a régi Bikánál 1910-ben, Thaisz Arthur korabeli képeslapján

Az 1882-ben átadott, pazar neoklasszicista hotel rendelkezett az akkori igényeknek megfelelő minden földi jóval és szépséggel.

A Bika látványa 1971-ben. Fotó: Fortepan, Inkey Tibor

Végül azonban már nemcsak kicsinek bizonyult, hanem hamar el is avult, ugyanakkor pedig sajnos tűzkárokat is el kellett szenvednie.


A Bika sörcsarnokkal is felszerelt előző épületét 1913-ban bontották le.

Az újonnan átadott hotel. Szerző: Ismeretlen

Fotó: Tulok Ferenc / Képzőművészeti Alap

Reprint: Uropath

Hajós Alfréd és Villányi Lajos új luxus szállója 1914-ben már elkészült, de majd csak a következő esztendő derekán adták át. A másik közös debreceni alkotásuk idelátogatva csodálható meg.

A Bika étterme 1971-ben. Fotó: Fortepan, Inkey Tibor

A grand hotelben már akkor is működött uszodás velneszrészleg, valamint cukrászda, csodálatos étterem, továbbá minden, ami dukált a vendégseregnek.

A hall az 1970-es évek végén. Fotó: Megyei Tanács / IPK Váll.

A palota mögött kapott helyet a Bartók Terem, az alatt pedig a Víg Mozi. A tervezőpárosnak egyébként Debrecenben van egy másik szép alkotása is: a mai siketek intézete a Széchenyi utcában.

Az 1960-as évek szökőkútja. Fotó: Bakonyi / Képzőművészeti Alap

1973-ban az akkor Vörös Hadsereg útja nevű főutca az Aranybika melletti, 1. és 9. szám közötti szakaszon nagy változáson ment keresztül. Mindenekelőtt ugyanis eltűntek, lerobbantották azokat.

A Zsolnay-szökőkút (1964). Fotó: Horváth / Képzőművészeti Alap

Sőt, a szálló bal oldalából is lenyestek egy sávot, és az így nyert területeken húzták fel 1976-ra a Bika új részét, valamint később az Unió Áruház épületét, a belső bankirodát és lakóhelyiségeket is. A hajdani Kinizsi Sörözőt ebben a múltidézésünkben mutattuk be.

A nagyszálló a kanyar mögül. Fotó: Bakonyi

Az Aranybika előtt 2001-ben a tér is nagyot változott, amikor is elkészült a belvárosi sétálóövezet első része. A szálló alatt azóta ismét szökőkút van, melynek egyik nevezetes figurája a néhány nap elteltével leszedetett Sellő. A mű új otthona 2011 óta: Nyíracsád.

Az  új szárny. Fotó: Csobaji Előd

A Bikának 2013-ban egy debreceni magánszemély lett a tulajdonosa, 2021. május 6. óta pedig a Mathias Corvinus Collegiumé volt, amely azt tervezte, hogy átépítteti és felújíttatja az épületegyüttest. És végül egy friss hír: 2026. szeptember 1-től a palota immár a Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz került.

A 2001-ben átadott szökőkút a Sellővel. Fotó: dr. Nagy Attila / Uropath

(Az itt megosztott képeslapokat se a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)

Napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A Kinizsi Söröző. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor, 1967

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1970: a Bika és a Vörös Hadsereg útja. Fotó: Fényes Tamás

Fenti bónuszfotónk hátoldalán így ír a lap feladója, Erzsike: ,,Ha vasárnap kocsival tetszenek bejönni, akkor tessenek behozni a télikabátom, mert nagyon fázom"...


Az Üvegterem 1996-ban. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

Mik ezek a piros labdacsok a Dózsa Györgyön?

Debrecenben a Libakert, a Vénkert és az Újkert találkozásánál, a Dózsa György utcai üzlet előtt pompázik néhány gyönyörű fa. E nálunk ritka növények főként attól különlegesek, hogy élénk piros labdacsok a terméseik. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Élénk piros termés. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy milyen fák ezek, a Google-MI-t hívtuk segítségül. Mint megtudtuk, ezek papíreperfák (Broussonetia), melyek fajai trópusi, illetve meleg mérsékelt éghajlaton, Kelet-Ázsiában (Kínában, Japánban) honosak, de vannak Észak-Amerikában és Polinéziában honosak is. Az alapszövetük tejjárataiban fehér tejnedvet, bőrszövetük megnagyobbodott sejtjeiben, az idioblasztokban pedig cisztolitokat halmoznak fel. A levelek széle fogazott, az erezet tenyeres vagy az alapból gyengén háromosztatú. A termések gömbölydedek; mindegyik kis csonthéjas termés kidudorodik a megnövekedett lepellevelekből. A termések gyakran terméságazatot alkotnak.

Labdacs a földön. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A papíreperfák felhasználásáról az is olvasható, hogy a hajlékony, rugalmas, ellenálló, nehezen gyűrődő és fölöttébb mérettartó kozo papírt (kozogamit) a japán papíreperfa kérgéből készítik. A fa kivonata hatásos gyulladáscsökkentő is. A kínai papíreperfát ugyanakkor a látványos termése miatt sokfelé dísznövénynek ültetik. Nem véletlen tehát, hogy nálunk ehhez a bolthoz is kerültek példányaik, hiszen nagyon szép, amikor roskadoznak ezek a fák a tűzpiros labdacsoktól, s ugyanakkor az is érdekes látvány, amikor ezek a furcsa termések beterítik a környéket. Jó lenne máshol is belőlük!

Libakerti háttérrel. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Tóth Árpád Gimnázium új épülete

Debrecenben a Tóth Árpád Gimnázium mai, Szombathi István utcai épületegyüttesének alapkövét 1994. május 21-én tették le, majd pedig a középiskola tényleges avatási ünnepségét 1996. augusztus 31-én rendezték meg Göncz Árpád akkori köztársasági elnök és Hevessy József polgármester részvételével. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A TÁG épületének részlete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Wesselényi városrészben lévő intézmény honlapja szerint a cívisváros 600 millió forintot kapott a központi költségvetésből a gimnázium elhelyezésének megoldására, s ezáltal mintegy 17 ezer négyzetméter hasznos területhez jutott. A „H” alaprajzú épület oldalszárnyainak alagsorában többek között kiszolgáló helyiségek, kondicionáló-, vetítő- és számítástechnikai szaktantermek vannak.

A TÁG épületének részlete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A földszinten és az emeleten helyezkednek el a tantermek, szaktantermek és a laborok. A földszinten 25 méter hosszú, négysávos tanuszoda is található, melynek mélysége 105 és 160 cm közötti. A középső szárny második emeletén van a három részre osztható, 1200 négyzetméteres  tornaterem. Az étterem fölött üvegházat alakítottak ki, amit közösségi célra és rendezvényekhez is használnak, s ott kapott helyet az iskolatörténeti gyűjtemény is. A sportudvarral is rendelkező épületegyüttes műszaki átadása 1996. június 15-én volt. A létesítményt Kováts Ákos és Reszler Antal tervezte, a Hunép Rt. építette meg, és 1,3 milliárd forintba került. A főépület előtt állították fel E. Lakatos Aranka szobrát, mely természetesen a névadó Tóth Árpád költőt ábrázolja.

Tóth Árpád szobra a giminél. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Újkerti Általános Művelődési Központ

Debrecenben 1981. augusztus 31-én adták át az Újkerti Általános Művelődési Központot. A 138 millió forint értékű beruházás építéséhez évekkel azelőtt kezdtek hozzá, s fokozatosan adták át az intézmény részlegeit: az általános iskolások már a harmadik tanévet kezdték. Ebből az alkalomból a HB Naplóban két héttel később az alábbi értékes beszámoló jelent meg:



„Az újkerti lakótelep felépítésében a tervezők és a kivitelezők szemmel láthatóan igyekeztek hasznosítani a korábban szerzett tapasztalatokat, így a megelőző építkezéseket kísérő sok kritikai észrevétel sem volt hiábavaló. Az új városrész 7500 lakásából 6900 már felépült, s 28 kivételével (ezekben most az építők öltözői, irodái vannak) a hátralevő 600-at is átadják idén. Legalább ilyen fontos azonban, hogy a lakásokkal immár szinkronban készültek el a kommunális létesítmények is, olykor a lakások beköltözését is sikerült megelőzni, így lesz ez a legújabb, 120 személyes bölcsődével is, aminek az átadása várhatóan ugyancsak megelőzi az utolsó lakások átadását. Ami a kommunális beruházásokat illeti, az Újkert kétségkívül legimpozánsabb létesítménye az augusztus 31-én átadott Újkerti Általános Művelődési Központ, aminek 32 tantermes iskolájához (ide máris kétszer annyi gyerek jár, mint amennyire az épületet tervezték), könyvtárához, kollégiumához (ami 160 kisdiáknak ad otthont), óvodájához, konyhájához, étterméhez, úttörő-, ifjúsági és művelődési házához idén készült el a tornacsarnok és az uszoda. Az Újkerti Általános Művelődési Központ kerítésén belül 9 ezer négyzetméter lett beépítve, 22 ezer négyzetméter pedig a mozgást, a játékot, a levegőzést biztosító szabad terület. A tornacsarnok és uszoda 1500 négyzetméternyi alapterületen épült fel. A városi sportcsarnokkal azonos méretű tornacsarnok négy tornateremmé alakítható.”

A Napló-cikk első része

Érdekesség, hogy a II. emeleten kialakított úttörőmúzeumot már 1981. június 1-jén, az úttörőmozgalom 35. évfordulója alkalmából átadták. Napjainkban az ÚÁMK (ÚNOK) épületegyüttesében többek között középiskola, kollégium, könyvtár, uszoda, valamint közösségi ház működik. Ha meglenne még a gyűjtemény, akkor ma egy szuper retromúzeum sokakat érintő nosztalgikus része is lehetne. Sőt, itt nyílt meg később a Nagy Jenő Sportmúzeum is! Azzal is vajon mi van?

A Napló-cikk második része
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 30., vasárnap

Betonbunker a Hortobágy utcán?

Debrecenben a Vénkerti lakótelep délkeleti peremén egy különös építmény bújik meg a Hortobágy utca 1. és 3. szám alatti panelházak között. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Lépcsős mellvédek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A lombok takarásában ugyanis ez a 2x2 ajtós, mellvédes, masszív valami nem másra, mint egy bunkerre emlékeztet. Persze nincs ebben semmi különös, kellenek az ilyen helyek, sűrűn lakott városrészekben meg főleg. Na de mi is lehet ez valójában?

A lombok alatt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A helyszínen lefolytatott közvélemény-kutatásunk is alátámasztotta azt az emlékünket, hogy itt eredetileg nem óvó-, hanem illemhelyek működtek, melyek nagyjából egyidősek a lakóteleppel. Aztán ebben a betonbódéban katonai ruházati, majd vegyesbolt is üzemelt. Napjainkban – noha a külső rácsai nyitva vannak – használaton kívülinek tűnik az építmény. Helyesebben csak részben az, ugyanis a lenti oldalának táblái szerint trafóház is található benne. Úgyhogy csak óvatosan a kíváncsiskodással!

A hátsó oldal. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Traubisoda-üzem

A Debreceni Állami Gazdaság Traubisoda-üzemét 1975. augusztus 29-én avatták fel. Az ünnepélyes átadáson Nyerges János, a gazdaság igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük azokat az osztrák és olasz partnereket, akik segítettek az üzem létrejöttében. Elmondta, hogy nagy szükség volt az üzem létrehozására, hiszen eddig nem volt kielégítő az üdítőital-ellátás.  A Napló tudósítása szerint a beruházást igen rövid idő, 9 hónap alatt valósították meg. A megnyitó után Czakó Gyula építésvezető átadta az üzem jelképes kulcsát Nyerges Jánosnak, a Debreceni Állami Gazdaság igazgatójának, majd kitüntetéseket nyújtottak át azoknak a dolgozóknak, akik legtöbbet tettek az üzem mielőbbi átadásáért.

Az állami gazdaság. Fotó: IPK Vállalat, 1978

Egy másik cikk szerint a debreceni nagyüzem jelentős mennyiségben termesztett szőlőt is – a fő profil, a gyümölcs mellett –, amelynek egyik feldolgozási módja a Traubisoda-gyártás. A magyar élelmiszer-gazdaságban korábban az volt a gyakorlat, hogy a mezőgazdaság termelt, a kereskedelem pedig megvásárolta és értékesítette ezeket a termékeket. Az állami gazdaságban ezt a korábbi – nem túl kedvező – gyakorlatot szándékoztak megváltoztatni, amikor elhatározták, hogy bizonyos ágazatokban teljes vertikumot alakítanak ki, vagyis termelnek, feldolgoznak és értékesítenek is. A természetes alapanyagú, mindenféle tartósítószer felhasználása nélkül készült üdítők akkor is a nyugat-európai szabványnak megfelelő technológiával készültek.

Traubi a bringán. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

Magyarországon osztrák licencia alapján, először 1971 augusztusában kezdték meg a Traubisoda üdítőital gyártását a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonaligai üzemében.A külföldön akkor már népszerű, kellemes savanykás ízű üdítővel rövidesen megismerkedhetnek a hazai fogyasztók is – adta hírül a korabeli Napló. A nálunk is közkedveltté vált szénsavas szőlőlé gyártási licencét 1970 októberében vásárolta meg a badacsonyi gazdaság az osztrák Lenz Moser Haus cégtől, s nem egészen 10 hónap múlva már termelt a 17 millió forintos beruházással épült üzem. Sőt, 1972-ben már megközelítőleg 15 millió palackot töltöttek meg Traubival. Hazánkban később a Badacsonyin és a Debrecenin kívül a Kunbajai és a Csányi Állami Gazdaság is gyártotta ezt az üdítőitalt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

 
Tíz évvel később. Cikk / Fotó: HBN