Keresés ebben a blogban

2026. március 20., péntek

A Proletár és a Lenin-szobor utolsó napja

A Proletár és Lenin. Fotók: IPK Vállalat

Debrecenben 1990. március 20. sorsdöntő napnak bizonyult két köztéri szobor számára: ekkor távolították el a helyükről daruval a Proletár című szobrot (1961), valamint a Lenin-szobrot (1975) is.

A Proletár. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

Összeállításunkban ezekre a történelmi eseményekre emlékezünk.

Ledöntve. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

Múltidézésünk fotóit Szabó István készítette, és a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege őrzi ezeket a muzeális felvételeket. Cikkünk utolsó képsorozatát a Napló közölte.

Ez volt a Proletár. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

A Hajdú-bihari Naplóban a történtek után ez jelent meg: a Debreceni Ellenzéki Kerekasztal képviselői már március 14-én megpróbálkoztak a Kölcsey Művelődési Központ előtti Lenin-szobor eltávolításával, akkor azonban a daru ereje kevésnek bizonyult, így – jobb híján – a 15-i ünnepség előestéjén lepelbe burkolták Kalló Zoltán művét. Tegnap délelőtt az Építőipari Gépesítő Vállalat szakemberei és nagy teljesítményű daruja ingyenes segítségével rövid idő alatt sikerült a többtonnás bronzszobrot talapzatáról leemelni és az aszfaltra fektetni. Az eseménynek viszonylag kis számú nézője volt – néhány járókelő, a Református Kollégium diákjai és egy észt turistacsoport –, hiszen a DEKA akcióját nem előzte meg hírverés. A pártok nem kértek engedélyt a hatóságoktól az akció lebonyolítására.

A képet Lenkey Péternek köszönjük

„A jelenlegi hatalom már nem illetékes ebben” – nyilatkozta Herpai Albert, aki a Független Ifjúság nevű szervezet képviseletében volt jelen a téren. – A Lenin-szobrot értékhordozó alkotásnak tekintjük, amely a város tulajdona. Mi megelégszünk azzal, hogy – állagát, épségét megóvva – leemeljük a talapzatról – válaszolta Cseh Sándor, a Független Kisgazdapárt debreceni elnöke arra a kérdésre, mi lesz a szobor további sorsa. – A szocialista pártoknak van elegendő pénzük arra, hogy megfelelő helyre szállíttassák. Ebben az alkotásban Debrecen város pénze „fekszik”, amelyet a polgárok szeretnének visszakapni, hiszen lenne mire költeni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szobrot valutáért nyugatra értékesítsék, ahonnan komoly az érdeklődés a „kimustrált” Lenin-szobrok iránt.

Lenin is porba hullt. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

A Napló beszámolt arról is, hogy a hozzá nem értés áldozata lett a Március 21-e téren álló Tanácsköztársaság-emlékmű. A daru nem tudta sérülés nélkül eltávolítani: Kiss István alkotása, a munkásszobor kettétörött, így a 21-i koszorúzástól igen, az utókor számára azonban nem sikerült megmenteni a történelmi jelképet. Kár érte, hiszen „tövében” nemzedékek nőttek fel, s arról a műalkotás igazán nem tehet, hogy ideológiák ütközési pontjává vált. Jelkép maradt így is; meglehet, napjaink történelmének nem éppen pozitív jelképe – fogalmazott az 1990. március 21-i tudósítás. A két szobor évtizedekig a Víg-Kend Majorban volt, de mára nem tudni, hogy hova lettek...

A háttérben a volt Kölcsey. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István


A képet Lenkey Péternek köszönjük

2026. március 19., csütörtök

A 100 évvel ezelőtti Debrecen 21 meseszép régi képen


Debrecen régmúltja tárul fel azokon a csodás muzeális üdvözlőkártyákon, melyek másolatait Kedves Olvasóink, V. Pákozdi Zoltán Károly, valamint Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc osztottak meg a Debreceni Képeslapok közösségével. Alább a Nagyerdei Strandban gyönyörködhetünk:




Kaptunk képet a villamosítás előtti gőzvonatok idejéből is, ez itt a nagyerdei indóház volt:


Az alábbi Dobos-pavilon a későbbi nagyerdei fedett uszodánál állt.


Az orvostudományi egyetem főépületét IV. Károly király és a neje, Zita avatta fel 1919. október 23-án. Gróf Tisza István szobrát eredetileg a palota előtt állították fel.


A következő képeslap főszereplője egy debreceni ötösfogat, amit a Nagyerdőbe vezető Simonyi úton örökítettek meg.


Maradjunk a lovaknál, de már a belvárosban! Itt huszárok parádéznak a Ferenc József úton:


A válogatásból a gyülekezeti helyek se maradnak ki. Három lap is szól ugyanis róluk, köztük találjuk a Verestemplom, az Attila téri görögkatolikus templom, valamint a toronysisakos Kistemplom ábrázolását.


A vármegyeháza egy külön csoda, ráadásul a képen mellette az Arany Angyal Patika áll a sarkon.


Maradunk a Ferenc József úton (mai nevén a Piac utcán), ahol a hitelbanki és a Svetits-házon is ámuldozhatunk.


És végre itt az Aranybika Hotel, a kép előterében pedig a Kossuth-szoborcsoport.


A békebeli főutca egyszerűen meseszép volt!


Itt a megannyi belvárosi luxushotel egyikére, a Központi Szállodára is rácsodálkozhatunk.


A Kálvin térről, valamint a Református Kollégiumról is sok lap készült. Középen Bocskai István szobra.


A tér túlsó oldalában ma is a Református Főgimnázium és Csokonai Vitéz Mihály szobra található.


Ilyen volt a főutca túlvége a mai Petőfi térnél, ahol a Petőfi Sándor szobra helyén még a Royal Hotel állt.


Fölöttébb szép volt az 1944-ben elpusztult Hegedűs és Sándor palota is...


A Csokonai Színház nem különbül káprázatos!


Válogatásunk utolsó előtti felvételén: a Deák utcai nagy zsinagóga sejtelmes esti képeslapja.


A V. Pákozdi Zoltán Károly, valamint Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc feltöltéseinek köszönhető múltidézésünk végén visszatérünk a lovakhoz, melyek története szorosan összefonódott a cívisekével. Kellemes időutazást Mindenkinek!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 18., szerda

A Kisfürdő és a Szikla – a Ti fotóitokon

A 2001-ben megszüntetett strand Németh Anikó családi fényképén.

Debrecen anno a fürdők, strandok és csónakázók városa volt, miként azt fájó szívvel többször megállapítottunk már. A kínálatot gyarapította – nem feltétlenül egy időben – a kerekestelepi, továbbá a látóképi, a Margit, a nagyerdeiek, a Telegdi és a Vértessy is.

2002 óta a Főnix Aréna és a parkolója van itt. Fotó© Debreceni Képeslapok

Az alábbi képet Feketéné Katika osztotta meg az olvasóinkkal, köszönjük szépen ezt is!

Gyerekcsoport a Kisfürdőben, 1967 nyarán

És persze a Kassai úti (Hadházi, Szabadság úti) kisfürdő. A Szabadságnak is nevezett létesítményről egy minapi olvasói felvetésre több családi fotót és visszaemlékezést is kaptunk a Facebook-oldalunkra, így ezúttal ennek a fürdőhelyünknek szenteljük a mostani összeállításunkat.

A kisfürdő főépületének előcsarnoka. Fotó: Dbvk.hu

A Debreczeni Képes Kalendáriom szerint a népfürdő 1933 tavaszán nyílt meg a tüzérlaktanya mellett, két és fél holdnyi területen. A vize ugyanaz volt, mint a Nagyerdei Gyógyfürdőé, és két, 600 négyzetméteres medence alkotta, valamint gyermeklubickoló, nagy park, öltözők és büfék is.

Tibør Tibi fotója a hajdani strandról

A Borsos József építésznek a stílusát magán viselő épületekkel ékesített rekreációs helyet a Debrecen lexikon szerint a népnyelv ,,Nyomor-Abbáziá”-nak csúfolta. Szó se róla, nem volt annyira előkelő, mint eleinte a nagyerdei testvére.

Bodrogközy Katona Zsuzsa családi relikviája

No de éppen azért hozták létre, hogy a kevésbé tehetőseknek is legyen hol kikapcsolódniuk. A fürdőhely az olcsóbb voltának is köszönhette népszerűségét, ám végül a 70. születésnapját se élte meg. Debrecen vezetői úgy döntöttek, hogy a területén épüljön meg a Főnix Csarnok – amit 2002 végén adtak át. Kiss Gáborné Ibolya a hozzászólásában felidézi: ,,Gyerekként csak ide jártunk, nem is tudtam sokáig a nagy strandról. Mai napig látom magam előtt a hintát, ahogy ott volt. Nem kellett a szülőknek ott lenni velünk, annyira barátságos, családias strand volt, sok Bambit megittunk ott, a fagyiról már nem is beszélnék. Anyukám mindig rántott csirkét készített, azt vittünk magunkkal. Mire hazafelé indultunk a vonattal, a medence alja teljesen kidörzsölte a térdünket, ujjunkat és a lábunk ujját, de nem bántuk.”

A Kisfürdő főépülete a Szabadság útján. Fotó: Dbvk.hu

Emese Hajdu-Horváth is úgy emlékezett, hogy csak zokniban volt szerencsés a vízbe menni, mert különben a beton feltörte a lábunkat. Borbás Bertalan hozzászólása: ,,Fénykorában telt házzal üzemelt, körben büfék, sörözők, és a legfontosabb, boldog emberek voltak. Bejártam az ország majd' minden fürdőjét, de ilyen esztelen rombolással, mint Debrecenben, nem találkoztam.” Csaba Filep így írt: „A sportcsarnok helyén a Baksay S. utcán laktam. A kertünk végében volt a fürdő. Csodás gyermekkori emlékek!” Mihály Fábián sorai: ,,Nagyon szerettük.Villamossal mentünk, ami olyan lassan ment, hogy menet közben le tudtunk ott szállni! ,,Piros Útlevél” arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen szuper nagy szép parkja volt a strandnak. A Főnixet a laktanyaterületre kellett volna építeni, és akkor a strand is és a Szikla is megmaradhatott volna. Takács Józsefné,,Ez egy igazi strand volt! Minden korosztály jól érezhette magát.

Renata Sunshine Buban családi fotója a Szikla belsejéről

Az volt az igazi élményfürdő. A stranddal együtt a szintén kedvelt, szomszédos Szikla Sörözőt is lebontották.” A vendéglővel kapcsolatban Kiss Zoltán ezt írta: a felső teraszon volt egy átjáró a fürdőbe, azon keresztül volt lehetőség a fürdővendégek kiszolgálására. Tulajdonos az Alföldi Vendéglátó Vállalat volt. ,,Szerződéses üzemeltetőként és bérlőként 12 évig voltam a presszó, később söröző bérlője”. Danka Krisztián is érintett, hiszen, mint írta: ,,édesanyám bérelte egy jó darabig”. Anna Kurucz felidézte, hogy ,,Amikor kiötölték, akkor Szikla presszó volt a neve. (Édesapámék fejéből, Alföldi Vendéglátó Vállalat.) Sokat jártam ott, utoljára '86-ban, mikor a jogsimat megkaptam, és ott ünnepeltük meg. Kocsim még nem volt, csak jogsi.”

A Szikla a Bakó Zoltán által küldött felvételen

Csaba Filep arra is kitért, hogy két család lakott a házban. ,,Gyerekkoromban sokat játszottunk hátul az udvaron.” Nagyné Pásztor Judit hozzátette: ,,Nagyon jó hely volt, régi kedves emlékek, a fürdő felől is be lehetett menni, frissítő, fagyi, a régi szép időkben.” Amerigo de Fernando: ,,Anno göcsös koromban gyakran betértünk ide a haverokkal! Jó kis hely volt!” Norbert Nagy pedig azt is megemlítette, hogy itt videójátékozott először a Főnix nevű játékkal és a Donkey konggal. Danka Krisztiántól kapott fotó szerint ilyen volt a Szikla pultja, amikor Krisztián édesanyja üzemeltette a vendéglőt:



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Akinek az Egyetem teret, Köztemetőt, fedett uszodát, Parkerdőt és a Vegyit is köszönhetjük: Borsos József

Az Egyetem tér. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen egyik legnagyobb építésze és városrendezője Borsos József. A széles látókörű, nagy műveltségű építész 1875. március 18-án született Hódmezővásárhelyen, és 1952. január 23-án hunyt el Debrecenben. Egyik fő műve a Debreceni Köztemető, mely a Nagyerdőben nyílt meg 1932. július 15-én. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Debreceni Köztemető. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Kossuth utcán található egy másik fontos alkotása: a rendőr-főkapitányság palotája. Ő szorgalmazta a klinkertégla gyártását is, és a város meg is építette ehhez a gyárat.

A rendőr-főkapitányság. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Borsos József (akinek 2025-ben a születése 150. évfordulójára emlékeztünk) tervezte a Déri teret is, és az volt az eredeti elgondolás, hogy ezt az Egyetem sugárút kösse össze az Egyetem térrel.

A Déri Múzeum és tér. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1942-ben szentelték fel az Egyetemi templomot, mely a Debreceni Egyetem mellett áll, és szintén az Egyetem térre néz. Az iméntihez hasonlóan Borsos József társtervezője a Csapó utca és a Burgundia utca sarkán álló ipari iskolának, ami ma vegyipari technikumként működik.

A Vegyi. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ezeken kívül a jellegzetes, Debrecen-címeres, szintén klinkertéglás és boglyaíves óvoda- és iskolai épületeket is neki köszönhetjük, melyek közül sok ma is áll (például a Faraktár utca, a Rakovszky és a Bajcsy utcában). A Rakovszky utcai iskola emlékét ebben az összeállításunkban idéztük fel.

Iskolaépület a Rakovszkyn. Fotó: © Debreceni Képeslapok

De Borsos József nagyerdei és sestakerti családiházakat is tervezett. Ezek közül az Ary-villa az utóbbi városrészben található.

Az Ary-villa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Borsos József a Debrecen városfejlődését több évtizedre meghatározó szabályozási tervet, valamint a Nagyerdő rendezését és annak a városhoz kapcsolását 1930-ra dolgozta ki. Közreműködött mindemellett az első Nagyerdei Stadion, valamint a Pallagi úti fedett uszoda megalkotásában is.

A fedett uszoda. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A parkerdőt is ő jelölte ki a Nagyerdő területére tervezett gyalogúthálózattal, mindezt pedig kis- és nagykörúttal vette körül, s illesztette az egyetemhez. A maga tervezte családi lakóháza ma is áll a Vénkertben. Ezt hosszú évek agóniája után végre felújították, és közösségi házként funkcionál.

A Borsos-villa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A villa előtti parkban kapott helyet Borsos József mellszobra. Az I. világháború után beözönlő menekültek miatt 1926-ban elkészültek a Hajnal, a Dobozi utcai és a Szoboszlói úti – háromemeletes –, alacsony bérű házak (441 lakással). Ezeket is Borsos József és Zeleznik Gyula tervezte.

Borsos József mellszobra. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1952. január 23-án elhunyt Borsos József sírja a az általa tervezett Debreceni Köztemető ravatalozópalotája mellett található. További összeállításaink nagy debreceni építészekről:
Borsos József sírhelye. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Ruyter utcai szolgálati ház. Fotó: © Debreceni Képeslapok