Debreceni Képeslapok

2026. július 21., kedd

Az Árpád téri templom anno és most

Debrecen egyik különleges temploma az Árpád téren tör a magasba. Ezt az 1914-ben felszentelt gyülekezeti helyet látogattuk meg 2026. július 21-én. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A toronykakas. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az első fotónkon a torony tetején sárgálló református jelképet örökítettük meg, melynek nincsen párja a cívisvárosban. A templom körül manapság már igen nagy a forgalom, így emiatt is érdemes egybevetni azzal, hogy milyen lehetett korábban a városrész. Erre mutatunk példát az alábbi képpárral.

1953 és 2026. Régi fotó: Fortepan / Nagy Gyula

A legutóbbi ottjártunkkor a főtorony erkélyszintjét is lencsevégre kaptuk. Korábban egyszer már körbenézhettünk onnan, és bizony páratlan panoráma tárul fel e magaslesről. Jó lenne, ha valamilyen módon látogathatóvá tennék a turisták és a helyi közönség számára ezeket az erkélyeket!

Toronyerkélyek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A templomnak a Nyíl utca és az Árpád tér felől is nagy, szép rózsaablakai vannak. A következő képen az utóbbi pompázik. Aki teheti, nézze meg a templom belső tereit is, valamint összeállításunk utolsó fotóját, amelyen a még hihetetlenül más Rakovszky utca irányából tárul fel a templom!

Egy rózsaablak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Templomtörténeti cikkeink sok fotóval:

1958-as fotó: Fortepan / Török Kálmán

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Péterfia utcai óvoda egy 1970-es szép nyári napon

Debrecenben hajdanán a Péterfia utcában is működött óvoda – nevezetesen azon a lebontott területen, ahol most a Párizsi udvar sarki része található a Hunyadi utca felől. A 15. szám alatti intézmény emléke a Fortepan és a muzeális képeket adományozó Kálnoki Kiss Sándor révén idézhető fel.

A kortörténeti jelentőségű képek az 1970-es óvodai ballagáson készültek. Az alábbi fotó hátterében a Református Főgimnázium épülete fedezhető fel. Rendkívül feltűnő az is, hogy a szülők is teljes mértékben megtisztelték az ünnepséget többek között azáltal, hogy – a ma emberével ellentétben – alkalomhoz illő öltözékben vettek részt ezen a meghitt, fontos eseményen.

A képek tanúsága szerint a szintén szép ruhát viselő kicsik a hagyományokhoz híven műsort adtak az egybegyűlt hozzátartozóiknak. Felszabadultak, mosolygósak. És az sem kizárt, hogy már várták az iskolai éveket, némelyikük pedig talán éppen a szomszédos általános iskolába járt szeptembertől.

A Péterfia utcai óvoda e ballagása óta elröppent 56 esztendő. A kicsik felnőttek, és immár sokuk talán a szüleik nélkül folytatja az életét. Reméljük, nem árnyékolják be gondok a mindennapjaikat, és kivétel nélkül örömben, egészségben idézik fel velünk együtt az akkori időket!

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

2026. július 20., hétfő

A nagyerdei csónakázó 1973-ban

Debrecen hajdani kedvelt kirándulóhelyéről, a nagyerdei csónakázóról 1973-ban is remek fotók készültek. Ezek egy része felkerült a Fortepanra, s ezúttal mi is közülük válogatunk. A fenti jelenetet Urbán Tamás örökítette meg vízibicikliző lányokról.

A csónakázó és Újvigadó. Fotó: Fortepan / Breuer Pál

Akkor zajlott az 1973-as nyári ifjúsági kempingtalálkozó, s a hullámokon ringatózó hölgyek is valószínűleg a dzsembori résztvevői voltak. A jókedvű fürdőruhás lányokról több felvételt is komponált a neves fotóriporter. Íme még egy műve:

Vidám vízibiciklizők. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

DBKL

A csónakázó és a Kohász. Fotó: Fortepan / Breuer Pál

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

A magyaros viselet megalkotója: Zsindelyné Tüdős Klára

Debrecenben 1895. július 20-án jött világra a ruha- és jelmeztervező, filmforgatókönyv-író, -rendező, néprajzkutató és emlékiratíró Zsindelyné Tüdős Klára (Zsindely Ferencné, Zs. Tüdős Klára).

Férjével 1938-ban. Fotó: Wikipédia

A Wikipédia szócikke szerint liberális, szabadelvű családban született. Az apja Tüdős János ügyvéd, országgyűlési képviselő (1862–1918) volt. Az édesanyja, Kálmánchey Irén, a XVI. századi magyar reformáció meghatározó alakjának, Kálmáncsehi Sánta Márton püspöknek a leszármazottja. A debreceni református leánygimnázium, a Dóczi-intézet növendéke volt, majd egy évet Londonban, két évet pedig Veveyben, Svájcban, magánintézetben tanult. 1915-ben önkéntes hadi ápolóként szolgált Lembergben, majd Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. Eközben táncot tanult és tanított, jótékonysági rendezvényeken lépett fel táncszámokkal. 1925-ben került az Operaházhoz, a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. Ő tervezte Kodály Zoltán Háry János című operájának jelmezeit (1926). A harmincas években kezdett el színházi darabokat és balettszüzséket írni. 1937-ben a Belvárosban divatszalont nyitott (Pántlika), ahol tervezésében divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat. Azt az elvet vallotta, hogy a ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindháromban egyszerre. Idővel már a kormányzóné is rendszeresen rendelt tőle ruhákat.

1940-ben. Forrás: Asszonyszovetseg.hu

1938-ban házasságot kötött borosjenői Zsindely Ferenccel (kultuszminisztériumi államtitkár, a Kállay-kormányban kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter). 1940-ben, férje támogatásával alapította meg, és volt egyetemi professzoráról nevezte el a Győrffy-kollégiumot, amit paraszti származású tehetséges gyerekek felkarolására, oktatására hozott létre. 1943-ban Zsindelyné Tüdős Klára az első magyar nőként, saját forgatókönyve alapján készítette el a Fény és árnyék című filmet, melynek rendezője, jelmeztervezője és producere is ő volt. 1944-ben Ravasz László megbízásából az Országos Református Nőszövetség elnöke lett. Megalapította a szövetség lapját, a Magyar Asszonyt. A II. világháború idején a svéd misszióval sok üldözöttnek adott menedéket, budapesti villájuk is menekültekkel telt meg, s csaknem 100 zsidót mentettek meg. A menekültek között volt Apró Antal és felesége is. Életmentő szolgálatáért 2001-ben megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz Világ Igaza kitüntető címét. A háború után evangelizálva járta az országot. 1949-ben eltiltották a nőszövetségi munkától, és 1951-ben a férjével együtt kitelepítették. 1963-ig éltek Balatonlellén egy villa házmestereként. Férje 1963-ban bekövetkezett halálát követően az Ausztráliában élő lányához, Marosszéky Emilné Szunyogh Judithoz és hat unokájához költözött, de már 1966-ban hazatért. 1980. április 16-án hunyt el a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban, s a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét Debrecenben többek között emléktábla őrzi a Péterfia utcán.

Filmrendezőként. Forrás: Film-színház-irodalom

További portréink sok fotóval:

DBKL

2026. július 19., vasárnap

130 éves a magyar képeslapkiadás

A Debrecenben is nagy múltra visszatekintő képeslapok 2025-ben nemzetközi szinten már a 155. éves jubileumot tudhatták magukénak. Itthon pedig a Magyar Posta 1896-ban, a május 2. és október 31. közötti Millenniumi Kiállítás alkalmával hozott forgalomba először képes levelezőlapot, méghozzá színes kivitelben. A sorozat a magyar történelem emlékeit eleveníti meg.

Anno a nemzetközi 100. évforduló alkalmából 1970. július 12-én a Napló is szép megemlékezést közölt, ezt alább mutatjuk be. Előtte még hadd utaljunk arra, hogy az első képes levelezőlap a francia–porosz háború idején látott napvilágot: 1870. július 16-án, a német mozgósítás napján August Schwarz oldenburgi könyvkereskedő az Észak-Német Posta Unió által forgalmazott postai levelezőlap címzési oldalának bal alsó sarkába egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta.

A „Háromszék” cikke azt is felidézi, hogy az újdonság gyorsan népszerű lett, ám az eleinte eltérő formátumú és méretű lapok kézbesítése és a változó díjszabás sok problémát okozott. A Postaügyi Világunió 1878-ban szabványosította az üdvözlőlapok méretét, és találta fel az egységes díjszabást. Innen számítják a képeslapok megszületését.

Az ünnep tiszteletére mi most Debrecen 1900-as évek eleji arcát idézzük meg korabeli képeslapokkal, melyek másolatait Kedves Olvasónk, V. Pákozdi Zoltán Károly töltötte fel a Facebook-oldalunkra. Köszönjük a gyönyörű felvételeket! A Kossuth utca környékéről például a fentieken kívül is több kópiát kaptunk, íme még egy:

A gyűjtő a régi Piac utcáról is bőséges mennyiségű felvételt osztott meg az olvasóinkkal.

A képeket nézegetve az Aranybika Hotel, valamint a Steinfeld-ház körüli élet is megelevenedik, sőt, a főutcán masírozó lovas katonákat is felfedezhetünk.

Az alábbi üdvözlőkártyán a Bika és a Hatvan utca közötti épületsor is feltárul, amit 1973-ban bontottak le, és felejthetetlen üzletek, sőt sporttelep is működött ott. A helyén ma a hotel új szárnya és az egykori Unió Áruház tömbje magasodik.

A régi Hal köz után a kereskedelmi akadémia palotájában is gyönyörködhetünk.

A Csáthy Kiadót ebben az összeállításunkban mutattuk be.

A hajdani képeslapok a hagymakupolás Kistemplomot is megőrizték.

A következő két képeslapmásolaton a mai Piac utca 77. szám környéke elevenedik meg.

A képeken a mai Petőfi tér környékének 100 évvel ezelőtti arcában is gyönyörködhetünk, felidézve többek között a törvényszék (és csillagbörtön), továbbá a Deák utcai nagy zsinagóga történetét.

A kiadványok a belvároson túli Debrecent is bemutatják, például a 2026-ban 120 éves bábaképezdét, valamint a mai Dobozi-lakótelep körzetét is a Demkével.

A következő képünkön a toronysisakos Kistemplomról látható egy páratlan képeslap. Végül az ígért Napló-cikket osztjuk meg. Boldog születésnapot!

DBKL

2026. július 18., szombat

Amikor még fák és szigetek voltak a csónakázóban

Az eredeti csónakázó a Vértesi Ferenctől kapott képeslapon.

Debrecenben a nagyerdei csónakázóban eredetileg szigetek voltak kialakítva az erdei jelleg megőrzése érdekében, hogy ne kelljen kivágni az azokban lévő tölgyeket és más növényeket. A mostani összeállításunkban erre az időszakra mutatunk szívbemarkoló példákat.

Az eredeti strand a Vértesi Ferenctől kapott képeslapon

Hasonló megoldású volt a Nagyerdei Strand több medencéje is, végül azonban meg kellett szüntetni ezeket a kis rezervátumokat, bármennyire is szépek, hangulatosak és árnyat adóak voltak. A növények ugyanis nem bírták ezt a fajta vegyszeres-melegvizes életmódot. Erről itt írtunk.

A strandon a tölgyek helyén egy ideig fűzfák voltak, végül azok helyét is lecsempézték. A strand vizét is használó csónakázóban egy nagyobb és megemelt szigetet hagytak meg, illetve készítettek, és azt olyan szabadtéri büféként működtették, ahova kis hídon lehetett feljutni.

A büfésziget az 1960-as években

A büfészigeten asztalok, székek és napernyők is voltak, a híd alatt pedig át lehetett evezni. A Kedves Olvasóinktól kapott régi képeslapok tanúsága szerint nagy élmény lehetett ott frissülni.

Bakó Irénnek köszönjük a fotómásolatot

Eleinte a szigetek nélkül is meglehetően vadregényes volt a víztorony felőli park, pláne, ha azt nézzük, hogy micsoda ingatag deszkapalló szolgálta a ki- és beszállást. A panorámaképen pedig az is szembetűnő, hogy a csónakázó és az állatkert között két fasor is húzódott.

Bakó Irénnek köszönjük a fotómásolatot

Ez az időszak 1969-ig, az Újvigadó és az új csónakház építéséig tartott. De még ezzel sem értek véget az eredetileg Sajó István által tervezett létesítmény megpróbáltatásai, hiszen aztán 2013-ban az egészet betemették, és egy úgynevezett vízi ködszínházat, mélygarázst és parkot építettek a helyükre.

Papp Jenőnek köszönjük a fotómásolatot

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. július 21., kedd

Az Árpád téri templom anno és most

A Péterfia utcai óvoda egy 1970-es szép nyári napon

2026. július 20., hétfő

A nagyerdei csónakázó 1973-ban

A magyaros viselet megalkotója: Zsindelyné Tüdős Klára

2026. július 19., vasárnap

130 éves a magyar képeslapkiadás

2026. július 18., szombat

Amikor még fák és szigetek voltak a csónakázóban