Debreceni Képeslapok

2026. szeptember 5., szombat

A Debreceni Jazz Napok

A Debrecen nevét viselő jazz napok egy 1972. november 23-án megrendezett estből nőtte ki magát, amelyen az Apostol, Ifj. Balogh Gyula triója, valamint a Debreceni Jazz Quartett és Kovács Gyula együttese adott koncertet az Aranybika Szálloda Bartók Termében. A rendezők akkor még nem tudták (vagy nem hirdették), hogy lesz folytatás, így ez a program egyszerinek tűnt. Aztán mégis az a döntés született, hogy a következő évben is legyen ilyen dzsembori, de már kétnapos! Ennek köszönhetően 1973. szeptember 16-án és 17-én már kilenc formáció mutatkozhatott be, köztük a német Allotria Jazz Band, a csehszlovák Usty combo, valamint a finnországi Vesala–Aaltonen kvartett. Hazánkat ekkor a Csík–Pege–Kőszegi trió, a Debreceni Jazz Quartett, az Interbrass együttes, a Molnár Dixieland Band, a Rákfogó és a Tomsits kvartett képviselte.

Jan Garbarek többször fellépett. Fotó: Wikipédia

A következő években, évtizedekben koncerthelyszín volt a rendező-házigazda Kölcsey-művközpont, valamint a városi sportcsarnok, ezek mellett a szabadtéri színpad, később pedig az egykori ifjúsági park is. A hagyomány az volt, hogy az adott fesztivál mindig vasárnap délelőtt ért véget a Kölcsey parkjában, ahol a Benkó adott ingyenes matinékoncertet egészen elképesztő óriási közönség előtt. A cívisváros olyankor egyébként is tele volt a világ minden tájáról érkezett, jellegzetes ruházatú, laza viselkedésű rajongókkal, akik közül sokan hálózsákkal jöttek, és nagyerdei, sőt belvárosi parkok padjain aludtak. A szocialista idők szigorában ez fantasztikus világnak számított! A jazz napok az 1980-as években élte a lélegzetelállító legnagyobb fénykorát, s olyan világsztárok adtak koncertet Debrecenben, mint Michael Brecker, Jan Garbarek, az Oregon, Aki Takase, Zbigniew Namysłowski, Randy Brecker, Rainer Brüninghaus, Nana Vasconselos, Egberto Gismonti, Paul Motian, Jiří Stivín, Larry Coriell, Philadelphia Jerry Rick, a Shankar–Garbarek, Joe Zawinul, Bireli Lagrene, a James Blood Ulmer trio, Chet Baker, Elvin Jones, John Jackson. Felejthetetlenek a hajnalig tartó jam session-bulik is, amelyeknek hagyományosan a telt házas sportcsarnok adott otthont a fogyatkozni nem akaró jazzrajongók előtt.

Képforrás: a zenekar honlapja

A magyar formációk között Debrecent mások mellett a Debreceni Jazz Együttes, a Panta Rhei, a Debreceni Ütőhangszeres Együttes, a ma is aktív Debreceni Dixieland Jazz Band, továbbá a Camera 06 és a Royal Court Bues Band is képviselte. A fesztivál napjainkban is létezik; az utóbbi években Debreceni Bor- és Jazznapok a neve, s a nyaranta a több napos eseménynek a Békás-tó környéke a helyszíne. Korábban egyébként ősszel és tavasszal is zajlottak a jazz napok, és bizony nem is volt baj, hogy még kellemes időben lehetett élvezni a kiváló muzsikákat.

A Royal Court Blues Band

Kapcsolódó összeállításaink:

Részlet Endes Mihály 2001-es könyvéből

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

„A természet a legnagyobb alkotó”

Újkert. Fotó: Domján Zoltánné Andi

Debrecenen kívül például Hajdúszoboszlót, Berettyóújfalut, sőt Temerint is beragyogta az a 2026. szeptember 4-i égi jelenség, amelyről egy víztoronyfotót osztottunk meg, azt pedig Kedves Olvasóink is megannyi képpel egészítették ki hozzászólásban a saját felvételeik közül azzal a felkiáltással, hogy „A természet a legnagyobb alkotó”. Íme ezek a varázslatos kommentfotók, köszönjük szépen!

Fotó: Setényi Fanni

Fotók: Alekszejenko Marianna

Fotó: Reskóné Gál Magdolna

Fotó: Erika Mária

Tócóskert. Fotó: Juhász Gábor

Fotó: Hadházi Anna

A természet a legnagyobb alkotó. Fotó: Masits István

Fotó: Sikora Józsefné

Fotó: Rogoz László

Fotó: Bökönyiné Böszörményi Erika

Temerin. Fotó: Milinszki Margit

Faraktár utca. Fotó: Nagyházi Csaba

Fotó: Pápainé Piroska

Fotó: Sápi Gyula

Fotó: Zavadovics Ákos

Hajdúszoboszló. Fotó: Kiss Zsolt

Fotó: Szondy Zsuzsa

Fotó: Szarka-Páger Lajos

35-ös út, Agrárkapunál. Fotó: Nemes-Géczy Andrea

DBKL

Csodálatos látványt nyújtott Berettyóújfaluban is! Fotó: Béldeki Sándorné

2026. szeptember 3., csütörtök

Az ország első klinikai mozija a Nagyerdőn

Debrecennek a vidéki városok között fejlett mozikultúrája van – közölte 1954 szeptemberében a Néplap. Ennek bizonyságaként a cikk kifejtette, hogy „itt létesült vidéken először Híradó mozi, később a Kossuth Lajos Tudományegyetem épületében az ország első egyetemi filmszínháza, legutóbb pedig nyáron a Nagyerdei Stadionban az első stadionmozi.” Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A tudósítás beszámolt arról is, hogy „újabban a több mint ezer dolgozót foglalkoztató debreceni klinika területén létesítenek mozit: az egyetemi kultúrház csaknem 410 személyt befogadó szép termében vetítenek az erkélyrész mögötti gépházból. A létesítményt nemcsak a klinika dolgozói, orvosai, professzorai kereshetik fel, hanem a lábadozó betegek is. Ezenkívül az orvostanhallgatóknak is segítségükre van, mivel részükre tudományos filmeket is bemutathatnak. A gépházból nyári időszakban szabadtéri vetítővászonra is vetíthetnek; a mozi hetenként négy este tart előadást, s az első műsorra szeptember 2-án kerül sor.” A fenti fotónk a mozinyitás 70. évfordulóján, 2024 szeptemberében készült.

A gépház 1963-ban. Fotó:© Déri Múzeum

Mindez ma már természetesen sajnos múltidőben értendő, hiszen az épület bulihelyként funkcionál. Annyit azonban még hozzáteszünk, hogy a hajdani nyári napközis tábor gyerekeit is sokszor vitték a Klinika Mozi rajzfilmvetítéseire. Saját tapasztalat, hogy amikor itt vetítették a Kopaszkutyát az átkosban, gyakorlatilag se látni, se hallani nem lehetett a füsttől és a filmmel szinkron kórusban ordítva éneklő fiataloktól, akik még a padlón is ültek-feküdtek, s a cigi mellett piát is fogyasztottak „rendesen”. A klinikai mozi megnyitása után, 1966-ban Debrecenben kezdett működni az ország első művészmozija is (mégpedig a Vörös Hadsereg útja 28/c. szám alatt), sőt, aztán a ma már sajnos szintén nem létező Nagyerdei Strand 1971-ben átadott öltözőépületében is kialakítottak egy hangulatos mozit.

Piac utca 28/c. szám. Fotó: © Masits István

Kapcsolódó összeállításaink sok régi képpel:

DBKL

A régi szép Nagyállomás

Debrecenben a Tiszavidéki Vasút nevű társaság honosította meg a vonatközlekedést 1857-ben, amikor Szolnok felől Debrecenig megépült a cég első vasútvonala.

Az első indóház a Népkert felől

A vasutallomasok.hu adatai szerint a társaság az állomás vágányai fölé vonatfogadó facsarnokot (perontetőt) is emelt. Az alábbi galériánkban az első állomásépületet is bemutatjuk. Később a vasutat továbbépítették, s emiatt alig 40 évvel később már bővíteni kellett az épületet. A tervezéssel Pfaff Ferencet bízták meg. Az új tégla-üveg palota a nagyközönség számára 1902. július 14-én nyílt meg.

A pályaudvar és az Ispotály-templom. V. Pákozdi Károly Zoltán, köszönjük!

A főkapu körül hatalmas, kétszintes íves üvegfal tündökölt, ami mögött a jegyváltó előcsarnok működött. Az épületet 1944-ben bombatalálat érte, de nem sérült meg helyrehozhatatlanul. Mégis az a döntés született, hogy lebontják. Kelemen László tervei alapján elkezdték felhúzni a ma is használatos felvételi épület. Az 1961. augusztus 20-án átadott komplexumot a régi palota elé építették. Az alábbi albumunk végén található is olyan fotó, amin az új állomás ablakából a régi épület látható.

A képet a debreceni postamúzeum kiállításán repróztuk

Nagyon szép volt a palota előtti, mediterrán jellegű park is. Ennek a helynek 1863-tól 1927-ig a Népkert volt a neve. Majd csak azt követően adták neki a Petőfi tér nevet. A mai Petőfi-szobor környékén a II. világháborúig egyebek mellett a Deák és a Hunyadi utcák húzódtak, és ott pompázott a nagy zsinagóga, valamint a Royal Szálloda is.

Az iménti képpáron a vasútvonal létrehozásának debreceni évfordulós emléktáblája, valamint egy ritka képeslap idézi a szépséges múltat. Itt pedig akkor a nyílra kattintva a galériánk csodálható meg:

A fenti gyűjtemény képeinek fotósai, forrásai, adományozói: Csokonai Kiadó, Kubinszky Mihály, Ribiczeyné Karalyos Réka Judit, Tanka Gábor, Uropath, Uvaterv / Fortepan, Vasutallomasok.hu, Vértesi Ferenc, V. Pákozdi Károly Zoltán.

A képet a Debreceni dinasztiák című tárlaton repróztuk

A Napló 1961. május 9-i cikkében ez jelent meg: Debrecenben abban az évben a legnagyobb arányú épületbontási munka a Nagyállomáson indult meg. Ez az épület igen szilárd, annyira, hogy amikor a bontáshoz az elmúlt években hozzákezdtek, robbantással döntötték a falakat. Most, hogy az új állomás épülete befejezéshez közeledik és egy részében már meg is kezdődött az irodák áthelyezése, újra hozzáláttak a régi állomás épületének bontásához. Most azonban már nem alkalmazzák a robbantásokat, hanem a lassú, de az építőanyagot jobban kímélő csákányos módot alkalmazzák.

A síneknél. Fotó: Fortepan / Kókány Jenő, 1940

A cikk rámutatott: az épületanyag felhasználása tekintetében ugyanis az a döntés alakult ki, hogy a régi épületből kikerülő és igen jó minőségű, nagy szilárdságú téglákat újból felhasználják. Csaknem 30 családi házat fognak felépíteni belőle. Mi tesszük hozzá, hogy vajon hol állnak ezek a házak?

A teljes palota

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Népkert a Nagytemplom és a Nagyállomás felől

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

Esti színek a Nagyállomásnál

2026. szeptember 2., szerda

Debrecen első országos sztárzenekara: a Color

Debrecen, illetve Sáránd híres rockzenekara volt az 1970-es és '80-as években a Color együttes, amely arról is nevezetes, hogy vidéki csapatként elsőként lehetett nagylemeze. A formáció elődjét három sárándi tini testvér alakította az 1960-as évek végén. A legfiatalabb Bokor Attila 11 éves volt akkor. A szüleik támogatták őket, s Bokor néven járták a falvakat. Mivel Bokor Tibor és Bokor Gyula orvostanhallgató lett, a DOTE nevet adták a zenekaruknak. Ennek Lámer Emil gitáros és – a '78-ban Svédországban disszidált – Pólya László csellós is tagja volt.

A Color 1980-ban. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

1976-ban megnyerték az amatőr zenekarok országos versenyét. 1977-ben a Ki mit tud?-on győztek, a Metronóm ’77-en pedig második helyezést értek el. 1980-ban Felkai Miklós váltotta Lámert, s az 1978-as „Color” című nagylemez után 1981 őszére megszületett az „Új színek” is (plakátjukat lásd a cikk végén).

1981. szeptember 3-án a HB Naplóban

Bokor Attila ebben az évben szintén disszidált, majd két évvel később végül a bátyjai is így tettek. Emiatt az 1984-es „Color 3.” csak jóval a rendszerváltás után, 1999-ben jelenhetett meg.

Még Lámer Emillel. Fotó: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián

A Color mintegy 15 évi működés után megszűnt, Tibor 2021 december 2-án sajnos elhunyt, s 2024 június 8-án követte őt Felkai Miklós is. A személyiségük azonban most is megkapó, s „mai füllel” is csodálatosak a dalaik – köztük a Fényes kövek, a Nyár, a Vallomás, az Arról jöttem, az Elképzelt világ és természetesen a Féltelek.

Kapcsolódó összeállításaink:

Bokor Fivérek, 1981. Fotó: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián

DBKL

A Vegyi

Debrecenben a vegyipari technikum 1950. szeptember 2-án nyílt meg a Csapó utca és a Burgundia utca sarkán abban az ipari iskolai épületben, ami eredetileg Borsos József és Zeleznik Gyula tervei alapján épült meg 1925-ben. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A fenti archív képen az is látható, hogy a gazdagon díszített, városcímeres épületnek eredetileg sarki tornya volt, a földszintjén üzletek működtek, az oszlopos főkapu pedig a Burgundia-sarkon szolgálta a diákokat és a pedagógusokat. Nem mellesleg itt járt a 6-os villamos is, később pedig szemben működött a Debrecen Áruház, valamint a vásárcsarnok, no meg amellett egy ételbár, a Pulykakakas. Az intézmény honlapjának iskolatörténeti leírása kitér arra is, hogy a laboratóriumi eszközök egy részét helyben készítették az oktatók és a tanulók. Ehhez érteni kellett az üvegtechnikusi munkához, s nagy leleményességgel más tárgyakból készítettek lombikokat és desztilláló készülékeket.

Sok térképet és technológiai ábrát is házilag állítottak elő. A felszerelés kiegészítésében üzemek, kórházak, klinikák és szanatóriumok is segítettek. Idővel olyan sok eszközzel rendelkezett az intézmény, hogy tizenkét teljes vegytani felszerelést ajándékozhatott vidéki általános iskoláknak.

Az új szárny 1973-ban. (Méliusz Helytörténeti Fotótár)

Az 1950-es évek végére Ujvárosi Imre igazgatása alatt (aki az alapítástól 1973-ig volt az intézmény vezetője) a suli már az ország egyik legrangosabb vegyipari technikumának számított. 1962-ben napirendre került az épület bővítése. A Csapó utcán szanálták a bővítésre alkalmas telket, a bontási munkákban 1966-ban diákok és tanárok is részt vettek.

1967-re lettek kész a Csapó utcai új épület tervei, és 1971-ben kezdődött meg az oktatás az új szárnyban. Az iskolában 1978-tól nyomdászképzés is volt, ugyanakkor fontos állomás továbbá az intézmény történetében, hogy 1983 őszén vette fel a XX. századi hazai tudományos élet szervezőjének, a fizikai kémia egyik vezető szakemberének, Erdey-Grúz Tibornak a nevét.

Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Már boltok és sarokkupola nélkül

Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 5., szombat

A Debreceni Jazz Napok

„A természet a legnagyobb alkotó”

2026. szeptember 3., csütörtök

Az ország első klinikai mozija a Nagyerdőn

A régi szép Nagyállomás

2026. szeptember 2., szerda

Debrecen első országos sztárzenekara: a Color

A Vegyi