Keresés ebben a blogban

2026. augusztus 15., szombat

Vakáció a Nagyerdei Strandon

Gyerek- és hullámmedencék. Fotó: Csobaji Előd, 1977

A Debrecen régi Nagyerdei Strandjáról megosztott videóink kapcsán Kedves Olvasónk, Németi Éva az alábbi visszaemlékezéssel örvendeztette meg a közösségünket. – A Nagyerdei strandon voltak az úszóedzéseink. Lehúztunk ott pár nyarat. Valamikor májusban kezdtük, még volt iskola. Reggel 06:00-tól edzés és délután 15:00 vagy 17:30-tól. Kihúztuk a kötelet, leválasztva az edzéshez a 2 sávot. Utánunk jöttek mindig a búvárúszók. Reggeli edzés után mentünk gyógyulni a Gyógy II.-be. Néha úgy fáztunk a tavaszi időjáráskor, hogy égetett a Gyógy II., ahogy beleereszkedtünk. Eleinte megvolt még a Gyógy II.-ben lévő 2 kör alakú szigeten a fűzfa, és ott köröztünk a sziget körül, amikor jött az úszómester, hogy menjünk ki, mert kicsik voltunk még. De hát melegedni kellett valahol. Amikor már nem volt suli, akkor a reggeli edzések is 2 órásakra nyúltak, de már később, 08:00-kor kezdtünk, és időnként ott maradtunk az esti záráshoz közel, és a halsütőnél kunyeráltunk mustáros-kolbászzsíros kenyeret. Vagy összedobtunk 3 Ft-ot érte. Volt hátul, vagyis a főbejárat mellett a homokos focipálya, ott péntek reggelente volt játék, edzés közben. Bár a franc se szerette, amikor a fiúk jól hátba küldték az embert a focilabdával. Ezen a részen, az erdő mellett lehetett látni, ahogy a bliccelők beugráltak a kerítés egyes meglazított részein. Nekünk az edzések miatt egész szezonra ingyen bérletünk volt, ugyanígy télen a fedett uszodába is. Persze ezt a Fürdőbálok idején is voltak, akik kihasználták, és a kb. 4x nagyobb egyesületi kabinunkban meghúzva magukat várták a kapunyitást. Neveket nem tudok, minden más csak véletlen egybeesés lenne, de az biztos, hogy csak 1x történt meg. Mert baromi kényelmetlen volt, és a híres énekesnő kb. 10 perc után távozott, mert a 4 m-es melletti színpadnál valaki ellopta a bőrkabátját. A főbejáratnál volt a fürdőmozi. Volt, hogy 2 edzés közt a fürdőben maradtunk héderelni és mozizni. Nem volt soha jó választás, a nap kiszívta az ember be nem tárolt energiáját is. És a hullámfürdő. Hát igen, hallottuk annyiszor, hogy az ember dobhártyájába ivódott: „Hullámverés, hullámverés! A Hullámverés 5 perc múlva üzemel!”. Volt még hozzá pár instrukció is, valami ilyesmi, hogy a medencébe lépés előtt bocskor mosás meg úszógumit, karúszót bevinni tilos stb. stb. Sajnos szemtanúi voltunk egy halálesetnek is, egy kisfiú. Emlékszem, nagyon megviselt, a szülei már pont megvették neki az iskolakezdéshez a könyveket, füzeteket. Édesanyám orvosként ment segíteni, ahogy megtudtuk, hogy valakinek segítségre van szüksége, és bemondták, orvost keresnek sürgősen. De már sajnos késő volt. Évekig gondolkoztam, vajon mi lehetett a szüleivel.

A csónakázó felőli pancsoló. Fotó: Bakonyi Béla, 1966

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Orange Bár

Debrecenben a HB Napló 1974. február 16-án tudósított arról, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Üdítőital-ipari Vállalat terve arra az évre 12 millió palack üdítőital gyártása és forgalmazása volt. A cég az előző napon adta át a csaknem 5 millió forintba kerülő új töltősorát az Epreskert utcai telepén. Ekkor jelentették be, hogy márciusban új ízzel, szőlőízzel bővül a Hajdú család kóla, orange, citronella ízű palettája. A másik nagy hír az volt, hogy Orange Bár névre keresztelték át a Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat debreceni „Kedves” Cukrászdáját a Vörös Hadsereg útján, miután az üdítőital-ellátásáról az Üdítőital-ipari Vállalat gondoskodott.

Itt volt az Orange. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1974. március 4-én aztán ez az elismerő cikk jelent meg a lapban: Az úttörőház szomszédságában található a Kedves, hajdan még Ifjúsági presszónak hívták, s bár a közönsége ma is jobbára fiatalokból áll, nevet változtatott. Nem egyedül reggeliztünk ott ezen a délelőttön. A kisasszony felvette a rendelést, és pillanatok alatt már hozta is a „komplett reggelit.”. Íme: tej, két zsemle, két szeletke vaj és dzsem. Plusz a mosoly, amivel jó étvágyat kívánt. Mindezt 3,60-ért. Találomra választottuk ezt a presszót, próbára téve a nyilatkozat hitelességét. Fedi a valóságot.” A presszó megszűnése után műszaki bolt volt a helyiségben, napjainkban azonban már régóta üresen áll az ingatlan.

Évek óta üresen. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:
A Dimitrovról 74-ben. Fotó: Fortepan / Bencze László

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Mikor óratorony fénylett az újkerti piac és Lublin fölött



Debrecenben az Újkerti lakótelep egyik praktikus és jellegzetes dísze volt a hajdani Lublin Étterem és kispiac közötti óratorony, amit Váró Márton készített, és 1981. április 27-én helyezték üzembe.

Az 1981. június 5-i Naplóban, Losonczi Pál látogatásakor

A 16 méter magas, messziről is látható kompozíciót 2005. augusztus 15-én bontották el, akkor már évek óta nem működött. A nyitókép forrása a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege, és az átadás évében született. Íme, még egy klassz színes retro kép is a műalkotásról:

1981–2005. Fotó: Nemzeti Művelődési Intézet

A kompozíció eltávolításakor, 2005 augusztusában az alábbiak szerint nyilatkozott érdeklődésemre (akkor még a Debrecen Hetilap színeiben kérdezve) a városháza illetékese:


Kapcsolódó cikkeink sok fotóval:

Nyitóképünk teljes méretben. Képforrás: Méliusz-könyvtár

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az óra makettje, amit a képet küldő Józsa Judit édesapja tervezett

Immár 35 ezren követik a Debreceni Képeslapokat!


A Debreceni Képeslapok című magazinunk Facebook-követőinek száma, a közösségünk tagjainak létszáma 2026. augusztus 14-én elérte a 35 ezret. Ez debreceni viszonylatban sem sok, azonban a helytörténettel (is) foglalkozó médiumok között mindenképpen kimagasló. Összehasonlításként: például a Déri Múzeumnak 10 ezer követője van. Ez azonban nemcsak büszkeséggel tölt el minket, hanem a felelősségét is átérezzük. Az alapgondolatunk tehát továbbra is az, hogy minél többen vagyunk, annál jobban megismerhetjük a múltunkat, a jelenünket és talán a jövőnket is. Ezt szolgálja a Helytöri Klub is a Bem téri Méliusz Központi Könyvtárban is, ahol szeptemberben a gúthi földvárról, októberben pedig a debreceni Nagyerdőről lesz előadás. Köszönjük szépen Mindenkinek, aki ezekben közreműködik ötlettel, fotóval, megosztással! Hálás üdvözlettel: Vass Attila Tamás szerkesztő.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 14., péntek

Az üveg-porcelán Piac utcai Mekkája: a „Kaszanyitzky”

Debrecen főutcáján, az 57. szám alatt működött a Kaszanyitzky-üzlet. Neve ma is olyan fogalom, mint a Rickl, a Kontsek és a Sesztina. A megtiszteltetést a szolgáltatás magas színvonala mellett a városért tett áldozatai miatt is kiérdemelte. Fotók, reprók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A híres kereskedés kirakata a hőskorban és napjainkban

Amikor könyvesbolt volt. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Ebben a korábbi cikkemben a cégalapító dédunokája, (IV.) Kaszanyitzky András zenetanár felidézte azt is, hogy az üveg- és porcelánkereskedelmi vállalkozás 1852-től 1952-ig működött, és az 1834-ben született Kaszanyitzky Endre alapította. Ő idős korában gyógyíthatatlan beteg lett, nem akart senkit kitenni a szenvedésének, ezért önkezével vetett véget az életének. Fia, Andor egy vadászaton lett rosszul, és hunyt el 1935-ben. Az ő fia pedig, András volt az, akinek el kellett viselnie az államosítást.

Ez az üzleti dokumentum jól tükrözi a bolt külsejének és készletének pazar színvonalát. Fotók, reprók: © Debreceni Képeslapok

A Piac utca 57. szám alatti üzlet épületegyüttese ma már csak részben van meg (tervezett bevásárlóközpont-építés miatt megcsonkolták), és könyvesbolt működött benne. (Mellette magasodik a hasonló okból üres, pusztuló Steinfeld-ház, a debreceni Arany ember letakart épülete.)

Kaszanyitzky-emblémás porcelánok fotói, melyeket olvasónktól, Tóth Zoltántól kaptunk. Köszönjük szépen!

A Kaszanyitzky-ház 1852-ben még földszintes, három lakószobás épületként a '48-as tábornok, Bernáth Józsefé volt. Az ott működő Kossuch és Kuhinka Üveggyári lerakatot vásárolta meg Kaszanyitzky Endre, aztán 1874-ben a házat is megvette, és a legkorszerűbb emeletes üzletházzá fejlesztette.

Az üvegkupolás rész. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Náluk dolgozni rangot jelentett (itt volt alkalmazott Ady titkos rajongója, Kíváncsi Illi, azaz Varga Ilona is), megbecsülték a munkásokat. Fent ebédlő is volt, a festményes, üvegkupolás terem pedig török dohányzóként funkcionált. A helyiséget az állami tulajdonba vétel után fürdőszobának használták, és bedeszkázták a tetejét.


Sokan emlékezhetnek a család nevére a Simonyi út 31. szám alatti, egykori villájuk miatt is, ahol később a sportorvosi rendelő működött (fotóját lásd a cikk végén). Kaszanyitzky András (1907–1979) a tócóskerti Tüdős-villában lakott 1941-től. A Tócóskerti lakótelep építése miatt 1978. december 21-én el kellett költözniük az Aczél utca 6. szám alól. Az üzlet épületét (nem sokkal a felújítása után) már korábban, 1952-ben kisajátította az állam. Megrázó történetükről itt írtam részletesebben.


A ház hátsó traktusában 1976. augusztus 17-én nyílt meg a ma már szintén nem létező Amfora. Napjainkban bútor- és lakberendezési üzlet, valamint ékszerbolt található a főépületben.

A lebontott belső tér. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Családi tabló. Repró: © Debreceni Képeslapok

A volt Kaszanyitzky- (Váradi-Szabó-) villa) a Simonyin. Fotó: HBN, 1973

2026. augusztus 13., csütörtök

A dollárházi Csemege és Ezermester a Csapón


Debrecenben a Csapó utca 6–8. szám alatti Dollárháznak nemcsak az egykori lakásvásárlási megoldásai, hanem a lenti hajdani üzletei is legendásak. Ezek közül az ezermester- és úttörőbolt 1971. szeptember 15-én nyílt meg. (Fotók: Fortepan, HB Napló.)


Hamarosan, 1971. november 3-án a (139-es számú) Debreceni Csemege ABC-áruházat is átadták a közönségnek. A HB Napló korabeli tudósítása szerint különleges italok, saját készítményű hidegkonyhai és cukrászati termékek voltak beszerezhetők ott a hagyományos élelmiszeráruk mellett.


Az üzlet dolgozói azzal is hozzá kívántak járulni a város lakosságának jobb ellátásához, kiszolgálásához, hogy a heti, kétheti, valamint az egész havi élelmiszer-szükségletüket itt bevásárló vevők csomagjait díjtalanul házhoz szállították. Emlékezetes az is, hogy ebben a boltban is még kint sorakoztak a mák-, dió- és kávédaráló gépek, amikkel a vásárlók a kedvük szerint őrölhették meg a finomságaikat. E masinák miatt ebben a boltban is általában finom illatok terjengtek.


Ugyanezen a napon, a szomszédos 4. szám alatti (már nem dollárházi) épületrészben nyílt meg a HBM Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat új gyermekruházati üzlete, a Gabi, ahol a sajtóhír szerint nagy volt a választék pl. bakfisbundákból, bakfiskabátokból, szoknyákból és ruhákból is. A gyermekruhabolt mellett aztán 1971. december 10-én egy másik legendás hely, a Turmix Bár is kitárta ajtaját a vendégek előtt. Ez némileg máshogy, de napjainkban is működik, és a Csemege helyén is kereskedés található.


Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 12., szerda

Volt egyszer egy Parasztbolt


Debrecenben 1953-ban nyitotta meg a kapuit a Debreceni Á.F.É.SZ. 1. sz. Vas-műszaki Boltja, a Parasztbolt a  Csapó utca és a mai Dósa nádor tér sarkának közelében. Ennek a helynek a korábbi arcát a Modem és a Déri Múzeum közös tárlatán is láthattuk. Az ott bemutatott leírás szerint a 100 éves fotón szerepel: Csengeri Dezső divatáruháza, Szabó Sándor műköszörűs műhelye, Klein Lipót férfiruharaktára, valamint Lindenfeld Jenő fűszerüzlete. Régi kép: Déri Múzeum / Ismeretlen Szerző

A Csapó utca és a Dégenfeld tér sarka, 1920-as évek

A most is meglévő, magas Lindenfeld-házban a Parasztbolt működött, szemben a 2024-ben 120 éves Wolff-palotával – amiből már kiköltözött a szerkesztőség, és várhatóan szállodát alakítanak ki ott. A Parasztbolt szintúgy bezárt, az üzlet 2025. október 17-én tartott nyitva utoljára. Érdemes volt tehát akkor még egyszer bekukkantani, és megcsodálni a belső polcos-fiókos falakat, beszippantani a semmihez se fogható illatot, átérezni a patinás tér hangulatát... Immár eltelt csaknem egy év, és azóta ez az ingatlan is szellemházként áll a Dósa nádor téren.

A boltbelső. Fotók: © Helytörténeti Fotótár / Vass Attila Tamás

További kereskedelmi összeállításaink:

A főhomlokzat részletei. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!