Keresés ebben a blogban

2026. március 29., vasárnap

Mit dobtak ki az óriási léghajóból az Epreskert felett?

1931. március 29. Fotók: Vértesi Ferenc családi archívuma.

Debrecenben 1931. március 29-én vasárnap óriási hóviharban egy Graf Zeppelin LZ-127-es felségjelű léghajó tette tiszteletét az Epreskert felett. A rendkívüli eseményt megörökítették a Vértessy-strandról is, s e fotó másolatát a család leszármazottja, Vértesi Ferenc megosztotta a közösségünkkel. „Miután ledobta a postazsákot, megfordult, és Budapest felé elrepült – tudtuk meg Vértesi Ferenc soraibólA léghajón neves személyiségek utaztak: Karinthy Frigyes, Horthy István, gróf Almássy László és Gömbös Gyula. A léghajó hossza 236,6 méter, átmérője 30,5 méter volt.

A Vértessy-strand és -téglagyár az 1920-as évek elején

Vértesi Ferenc leírta azt is, hogy a tégláskerti Vértessy-féle vállalkozás létesítményét a téglagyár kubikgödreiből hozták létre. A parton jobbról zenepavilon, stég, elöl homokos part, majd a strand területét kabinsor zárja. A háttérben a téglagyár épülete kéménnyel, égetőkemencével, téglaszárítóval, a kabinsor mögött karbantartóműhelyek és egyéb gazdasági épületek láthatók. A gyár 1903-tól 1938-ig Balogh és Vértessy Téglagyár néven működött. A Vértessy-strand Debrecen első szabad strandja volt, mely 1919 július elején nyílt meg. A hely arról is híres, hogy Debrecen első úszóversenyét a napokban újjászülető Vértessy-kastély melletti Vértessy-strandon rendezték meg 1919. augusztus 16-án. A fürdőhely történetét sok fotóval ebben az összeállításunkban mutattuk be.

2025. február 26-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 28., szombat

Volt egyszer egy „Demke”

Debrecen idősebb lakói közül sokan még az egykori „Demkében” látták meg a napvilágot. A tornyos, címeres, manzárdos, oszlopos palotát a mai Dobozi-lakótelep melletti téren nyitották meg 1913-ban, a Csomor Gyula-féle Meteor Mozival szemközt.

A képet Vértesi Ferencnek köszönjük

Az alábbi fotó kiadója: Antalfy József könyv- és papírkereskedése (Szent Anna utca 13–24. szám, bankpalota). A képeslap 1917-ben jelent meg. A rendőrségi palotához hasonló külsejű népjóléti intézmény főhomlokzatát a magyar címer is ékesítette.


A ma is használatos „Demke” elnevezés onnan származhat, hogy a köznyelv az egyszerűbb kiejtés érdekében így mondta a valójában DMKE rövidítést. Ez a gyönyörű létesítmény ugyanis eredetileg a Dél-magyarországi Közművelődési Egyesület (azaz DMKE) számára készült, mégpedig Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei alapján.

A Népház és a Meteor. Képforrás: Déri Múzeum Fotótára

A város 1927-ben megvásárolta a palotát, és új tartalommal töltötte meg. Akkor lett a funkciója anya- és csecsemővédelmi intézet, népjóléti hivatal, népfürdő, valamint gyermekkórház, tej- és népkonyha is. A komplexumban védőnői lakások, olvasóterem, labor és röntgen is működött, s ezek nagy részét a Stefánia Szövetség kezelte. A DMKE nagyon sok embert fogadott, így körülötte is élénk élet zajlott.

A képet Vekerdi Károlynak köszönjük

A sokrétű és fontos intézet naponta mintegy 1200 adag ingyen ebédet osztott ki a rászorulóknak, s a neve akkor már Debrecen Sz. Kir. Város Magoss György Népház volt. Tevékenysége annyira fogalommá vált, hogy amikor például a közeli iskolában összeíráskor megkérdezték az egyik gyereket, hogy hol született, nem azt mondta, hogy Debrecenben, hanem azt, hogy „Itt, a Demkében”...

A helytörténeti fotótár 1973-as képe

A népjóléti palota állapotáról az 1965. január 7-én megjelent újság közölt lehangoló összeállítást. A cikk szerint (lásd alul) az épület már akkor romos, szűkös és nem igazán higiénikus volt, a helyiségeit gerendákkal kellett alátámasztani, és az illetékesek sokallották a teljes körű renoválásának költségeit. Ezek miatt sajnos végül úgy döntöttek, hogy „nem bajlódnak tovább” vele.

A robbantás előtt. Képforrás: Benedek-iskola

A nagy hírű intézmény 61 évet megélt épületét ugyanúgy lerobbantották, mint 1973 tavaszán a régi épületsort az Aranybika Hotel és a Hatvan utca között. Béke poraikra!

Rövid tudósítás az 1974. március 30-i Naplóban

A „Demke” robbantása  1974. március 29-én délelőtt volt, és a tanítók kivitték az utcára a diákokat, hogy láthassák a palota utolsó pillanatait... A palota helyére a Benedek Elek Általános iskolát építették, mely 1976-ban nyílt meg.

Iskola a DMKE helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 27., péntek

Amikor még autók jártak a debreceni Nagytemplomnál



A debreceni belváros ezredforduló előtti, egyúttal a sétálóövezet kialakítását megelőző arca elevenedik meg a most megosztott felvételen. E szép retro kép (melyben a cikk végén gyönyörködhetünk teljes méretben) nemcsak ezek miatt érdekes, hanem azért is, mert egy ünnepi hangversenyre szóló meghívónak a fő eleme. Ez a koncert 1992. december 16-án volt a Nagytemplomban, ahol a Kodály Kórus és Karasszon Dezső orgonaművész adott koncertet. A jelenet láttán az is feltűnő, hogy még megvolt az úgynevezett halálkanyar, itt is közlekedtek gépjárművek, hiányzott az üvegpiramis, ám már áll a Kálvin téri üzletház. A Nagytemplom melletti aluljáró története ebben a múltidézésünkben eleveníthető fel.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotós: Ismeretlen

Kapcsolódó múltidézéseink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Ballada a debreceni Aranykakas vendéglőről

Ex-Aranykakas, 2016. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen egyik hajdani kedvelt lakótelepi éttermét, az Aranykakast 1987. május 4-én nyitotta meg az akkor még jól prosperáló baromfi-feldolgozónk, a Barnevál a saját minőségi bemutatóhelyeként, egy tetszetős, magastetős villaépületben, amit Gere Mihály tervezett. Fotók: © Vass Attila Tamás / DBK

Az új Aranykakas főhomlokzata, 1987. Fotó: Magyar Mezőgazdaság

A Mikszáth és a Martonfalvi utca sarkán kialakított, oldaltornyos létesítmény nemcsak több zárt teremmel, hanem kerthelyiséggel is rendelkezett. A vendégeket a kíváncsi tekintetek elől magas fal is védte, s ezáltal a létesítmény méginkább önálló szigetet képezett a Sestakert és az Újkert határán. 

Az Aranykakas már Parsiyanként. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindemellett gerendából ácsolt díszerkélye és üvegezett csigalépcsője is épült, ahogyan például a Kálvin téri üzletház szállodai tetőéttermének vagy az Újvigadónak is. Az előkelő, mégis otthonos vendéglő kiváló hely volt osztálytalálkozók, esküvők vagy csak sima traccspartik számára is.

Az eredeti Aranykakas-cégér . Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Barnevál privatizálása, az idők változása miatt ez az étterem is többször váltott tulajdonost és nevet. Az Aranykakas után Barbárnak nevezték, végül pedig Parsiyannak. Az erkély fölötti Aranykakas-embléma mindvégig kint fénylett, s ezenkívül a tetőn is egy kis Arany-szélkakas volt elhelyezve.

Lakóház az Aranykakas helyénFotó: © Debreceni Képeslapok

Az egykori Aranykakas étterem épületét 2018-ban bontották le. A helyén ma már egy ilyen nevű társasház magasodik. Ezt örökítettük meg 2023. április 20-án.

Az Aranykakas (Parsiyan) 2016-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
    Az embléma akácvirágokkal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A képet Nyitrai Daniellának köszönjük!

2026. március 26., csütörtök

A Rákóczi utca


Debrecenben a Rákóczi utca többek között II. Rákóczi Ferenc előtt tiszteleg, aki 1676. március 27-én született Borsiban. Dr. Nábrádi Mihály leírása szerint a Rákóczi nevet a volt Kis-Csapó utca folytatása, a Kis-Péterfia utca kapta 1898-ban. Ma a Csapó utcától az Eötvös utcáig nyúlik. Cikkünk képei 2026 márciusában készültek. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

I. Rákóczi György és II. Rákóczi Ferenc

A név a Rákóczi fejedelmi családra, I. Rákóczi Györgyre, valamint a függetlenségi harcaikra is emlékeztet. A Rákóczi-féle szabadságharcban (1703–1711) Debrecen mindvégig cselekvőleg és szenvedőleg is részt vett. II. Rákóczi Ferenc az ónodi országgyűlésre mentében, 1707. május 4-én útját egy napra megszakította Debrecenben. Akkor ugyanis a Komáromy-házban zajlottak a szatmári békét előkészítő tárgyalások. A Rákóczi utca arról is nevezetes, hogy a Csapó utcai vásárcsarnok átadásáig ott működött az a nagy piac, amelyről ebben az összeállításunkban emlékeztünk meg.

Egy nagy cívisház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

I. Rákóczi Györgyről (1593–1648) kiemelendő ugyanakkor az is, hogy ő öntette az egykori debreceni Református Nagytemplom részére a harangot az ellenségtől zsákmányolt ágyúból, mégpedig 1636-ban Régner János németprónai mesterrel Gyulafehérvárott. Az 5600 kilogrammos harang 1802. június 11-én a cívisváros jelentős részét elpusztító tűzvészben nem olvadt meg, hanem a faállvány égése következtében a földre zuhant. A lakosok vízzel próbálták locsolni, így a hirtelen hőtágulás következtében megrepedt.

Tavaszi virágokkal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Gondozott porta. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Házikó a régmúltból. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. március 25., szerda

Aládúcolták az 1910 óta álló felüljárót a Vágóhíd utcán

8X7 hatalmas álló fémidom. Fotó: © Debreceni Képeslapok 

Debrecenben a Faraktár utcai felüljáró lépcsőlezárása után egy másik meghökkentő eset történt: aládúcolták a cívisváros legrégebbi felüljáróját, az 1910 óta álló Vágóhíd utcai felüljárót, mint egy régi házat, ahol félő, hogy leszakadnak a gangok. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


A most megosztott képeket és videót 2026. március 25-én készítettük. A létesítmény már eddig is elég rozoga volt, s emiatt 2023 novembere óta súlykorlátozás vonatkozik rá. Az akkori híradás szerint a távlati elképzelés az, hogy új felüljárót építenek, aztán pedig lebontják a mostanit. Ezúttal, miként a képeken is látható, 8-szor 7 darab óriási álló fémidomot erősítettek a felüljáró alá a sín fölötti részen.

Az úttest alatti felület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink: 


Emberek a hídon. Fotó: © Debreceni Képeslapok 

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

„Falu” a debreceni Csapókertben: az egykori olajütő

Debrecen keleti részének egyik legendás, és sokak szerint nem túl biztonságos helye volt az olajütő, melyről Kedves Olvasóink is több archív képpel és visszaemlékezéssel örvendeztették meg a közösségünket. Ezeket adjuk közre most! Az első reprót Égerházi Attilának köszönjük, az eredeti festményt Égerházi Imre készítette:

Égerházi Imre: Olajütői hangulat (1961)

Az alábbi feltételt a hajdani olajütőről Lévay Éva csatolta, s egyúttal leírta: Egyszerű, de összetartó emberek laktak ott. Kaput nemigen zárták. Volt olyan, hogy valakinek megjött a tüzelője, nem volt otthon. A szomszédok elkezdték behordani. Idegennek nem volt tanácsos odavaló lánynak udvarolni, vagy csak úgy bemenni. Az olajütőmalmokat 1790 körül telepíttette a tanács a Cegléd utcai temetőn túlra a tűzveszélyességük miatt. Az olajütőben nemcsak mesterek laktak, hanem engedély nélküli kalyibákban megbújó földönfutók is: 1938-ban állítólag még több mint hatszázan voltak.

1957/58-as életkép az olajütőről. Fotó: © Lévay Éva

Bán Jánosné felidézte: 1962-től 1968-ig a 21./B alatt laktam. Nem a domb közepén, hanem a mostani festékbolttal szemben. Nagyon kedves emlék fűz hozzá. Nagyon szép kis fehérre meszelt nádtetős házunk volt. Kert is tartozott hozzá, amit Anyukám gondosan bevetett, és megtermett a friss zöldség, sóska, krumpli, borsó. Ezért a területért évente 5 Ft-ot, azaz öt forintot kellett fizetni. A telken lévő ház sajátunk volt, 1962-ben vettük 14 ezer forintér. 1968-ban lebontásra eladtuk 1.800.- forintért. Életveszélyes lett a kis ház, és nem volt szabad felújítani, költeni rá, mert akkor az a hír járta, hogy megszüntetik az Olajütőt. Kaptunk helyette a III. kerületi Tanácstól egy szoba-konyhás lakást a Veres utcán egy közös udvarban. Odalett a kis kertünk. Én gyerekként boldog 6 évet töltöttem az OLAJÜTŐ-ben. Sajnálom, ha negatív színben tüntetik fel az Olajütőt! Mi nem bántottunk senkit, Olajütősiek. Szegények voltunk az biztos, de nem veszélyesek.

Holló utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az olajütő helyén ma már egy tetszetős lakópark van, és Holló László festőművész emlékfala is az itteni Holló László utcában található. A művet Kövér József szobrászművész készítette. A lenti festményen látható olajütő tehát eredetileg egy olyan területe volt a Csapókertnek (a mai Luther utca mellett), ahova a tűzveszélyes olajmalmokat telepítették a XVIII. század végétől. A városrészt idővel ellepték a nincstelenek, és rendezetlen, egészségtelen kalyibákat építettek rá.

Nagy Ferenc képét Bodrogközy Katona Zsuzsának köszönjük

Ez a dzsumbuj a közeli lakótelepi gyerekeknek is kedvenc kalandterepük volt, s az itteni középkori állapotokat csak a rendszerváltás körüli szanálások és beépítések szüntették meg. Kedves Olvasóink közül Dani Imre leírta: Ha jól emlékszem, a 70 es évek végén bontották le az utolsó viskót az Olajütő téren.Volt egy domb a téren, azon állt egy nádfedeles ház, az udvaron hatalmas nyárfa. A lakókat kiköltöztették, a házat eldózerolták, a fát kivágták. Kisgyerekként végignéztük nem kis izgalommal. Aztán egy ideig elhanyagolt, dimbes-dombos homokbánya, építkezési terület volt. Oda jártunk télen szánkózni,nyáron meg a homokfalakról leugrálni.

Egykori kis házak, 1970. Repró: © Debreceni Képeslapok

Korcsog György így fogalmazott: A városban gyakori tüzek miatt az olajütőket a Dobozi-temető mögé telepítették ki. A repcéből és napraforgómagvakból az olajat fából készült présekkel sajtolták, kb. 1850-ig. Ekkor megjelent a fémprés, és ez tönkretette az egyébként önálló céhként működőket (11-en űzték ezt a mesterséget), és egy nyomornegyed lett a térségből. Az olajat vallási és világítási célra használták. A mai olajütő 1978-ra üres tér lett a szanálás után, és 1983–1985-ben épült ki a mai formájában. A Falóger nevet sehol nem találtam korabeli térképeken, akármilyen fontos ember találhatta ki. Az olajütő területe a Kincseshegy területéből került ki, mely később Csapókert nevet kapott. A Falógernek jó esetben a Zsuzsi vonat sávja lehetne, bár ezt a nevet korabeli térképek nem ismerik. Az alábbi rajzmásolatot a műpártoló egyesületről szóló kiállításon repróztuk.


Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!