Debreceni Képeslapok

2026. június 20., szombat

A „Sportszer”

A sportszer egy 1970-es képeslapon.

Debrecenben a főutcai sportszerüzletet 1966. június 21-én adták át a Hajdúsági Áruház (későbbi Centrum) épülete mellett. A Napló másnapi beszámolója szerint hárommillió forintos árukészlettel megnyílt az újjáalakított debreceni sportszerbolt a Vörös Hadsereg útja 32. szám alatt, a régebbi bútorüzlet helyén (lásd a következő képen). Ahogy a jelen levő szakemberek akkor „elmondották, ez a vidék legkorszerűbb, legjobban felszerelt szaküzlete”.

Bútorboltként. 1958-as fotó: Fortepan / Hegedűs Anikó

„A szakemberek véleményében aligha van túlzás – fogalmaz a cikk. Immár bemutatóteremmel is rendelkezik a sportszaküzlet. Több ezer cikke úgyszólván minden igényt kielégít. Őszintén elmondották a Hajdú megyei Vegyesiparcikk-kiskereskedelmi Vállalat vezetői viszont, hogy bármennyire is igyekeztek minden árufajtát beszerezni, hiánycikk még mindig akad.”

Az üzletbelső a nyitáskor. Fotó: HBN

A tudósítás így fogalmaz: „Az újjáalakított bolt szerencsére nem emésztett fel nagy összeget. Ebben igen tekintélyes szerepe van a vállalat dekorációs csoportjának, amely önállóan végezte el a tervezést és a kivitelezést. A megnyitón Dani Imre igazgató adta át a boltot rendeltetésének, Kövendi József boltvezető pedig máris nyitott. A debreceni bolt indulása igen reményteljes. Első vevője, rendelője az MTI Debrecen Városi Tanácsa volt, és igénye százezer forint értékű sportfelszerelésre szólt. Legalább ezer forintot hozzá kell tennünk a rendeléshez, hiszen a sporttanács megtakarította a pesti utazás és a szállítás költségeit is.” A patinás épület üzlethelyiségében később is sportbolt működött, ma pedig cukrászda található benne.

Az épület környezete 2026 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:

Egy másik 1970-es képeslapon

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Mik voltak ezek az ufók a magasban?

A Debrecenről készített 1960-as, 70-es évekbeli közterületi fényképeken gyakran tűnnek fel olyan objektumok, amiknek a formája nagyon hasonlít az „ufókra”. Ezekre mutatunk példákat a Fortepan korabeli felvételei segítségével a hajdani főteret, valamint Csapó utcát is megidézve.

A főtéren. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, 1968

A képeken természetesen nem ufók röpködnek, hanem olyan nagy teljesítményű világítóeszközök láthatók, amiket nagy terek, széles utak megvilágítása érdekében állítottak fel. A Fénymúzeum című szakportál leírása szerint ezek kísérleti példányát jó 65 éve a Rába-gyárban készítették el, és Megagomba vagy Maxi lámpatestnek is nevezték. Eredetileg 8 db OmniEKA típusú tölcséres reflektor volt elhelyezve a gombakalap alatt, 4 db 400 W-os, és 4 db 1000 W-os HgL vagy HgLI típusú fényforrásokkal. Ezeket többféle variációban is lehetett kapcsolni.

Az Árpád téren is voltak. Fotó: Fortepan / Uvaterv, 1974

A kísérleti darabban maga a lámpatest nagyjából három méter átmérőjű üvegszál-erősítésű műanyag gombaforma volt, a tetején levehető záróelemmel. Magassága egy méter, míg a belső vasszerkezetével és a felszerelt világítási részegységekkel kompletten 120–180 kg súlyú is lehetett. A Fénymúzeum által leszerelt tartóoszlop hajlított vaslemezekből hegesztett konstrukció volt, ami 18 méter magas, az önsúlya pedig a világító gombafej nélkül is másfél tonna körüli volt. Az ufólámpák az országban is elterjedtek voltak, mi Hortobágy központjában láttunk ilyet, Egerben pedig a bazilika mellett lévőt le is fotóztuk. Ez utóbbi ma is megvan szerencsére, mint a múltunk egyik jellegzetes relikviája.

Működés közben. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor, 1975

Kapcsolódó múltidézéseink:

A főtéren. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor, 1974

DBKL

Szerelés a Csapón. Fotó: Vencsellei István, 1978

2026. június 19., péntek

A Nagyállomás márványcsarnokának monumentális képei

A Debreceni vásár. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

A debreceni Nagyállomáson tevékenykedő takarítórobotot bemutató minapi cikkünk hozzászólói között többen is írták azt, hogy helyi létükre még nem látták a központi várócsarnok nagy méretű képeit. Ezúttal akkor hát ezekről az alkotásokról lebbentjük fel a képzeletbeli fátylat, de ezek mellett a mindent beborító márványlapokat is érdemes megcsodálni itt! Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az 1961. VI. 21-i Napló képcikke

A kompozíciók a sgraffito műfajába tartoznak, a méretük 6,8-szor 12,6 méter, a kiváló készítőjük pedig Domanovszky Endre festőművész. Mindkét monumentális sgraffito 1961-ben került a szintén abban az évben megnyitott főépület falaira. (A sgraffito lényege az, hogy a képet nem festik, hanem az ábrákat az egymásra felvitt festékrétegekben kaparják visza.) Az első felvételünkön a Debreceni vásár című sgraffitót örökítettük meg, ami nem mellesleg az egykori Resti, valamint a szintén felszámolt tejivó mellett található. A képpel szemben, a márványcsarnok túlvégében tekinthető meg a párja, aminek a címe: Ötösfogat. Erről a helyi specialitásról itt írtunk régi fotókkal, ugyanakkor a főutcai Szabadság Étterem falát valaha ékesítő sgraffito ezen az archív fotón idézhető fel.

Az Ötösfogat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

Amikor még parkőrök vigyáztak a zöldterületekre

Debrecenben is hajdanán – más településekhez hasonlóan – parkőrök (többnyire idős emberek karszalaggal) felügyelték a zöldterületek állapotát, a hegyes botjukkal összeszedték a szemetet, és rászóltak azokra, akik a gyepet taposták, tördelték az ágakat vagy leszakították a virágokat. Rajtuk kívül táblák is figyelmeztették az embereket a zöldterületek megőrzésére, és nem ok nélkül. Hiszen a parkok létrehozása és fenntartása nemcsak sokba kerül, hanem esztétikai és légtisztító szerepük is van. Ezzel szemben napjainkban se parkőrök, se tiltótáblák... Tele is vannak az egyre zsugorodó zöldterületek szeméttel és sajnos autókkal (mint például a Bem téren). Melyek gazdái fel vannak háborodva, ha valaki mégis megkérdezi tőlük, hogy miért pusztítják a zöldterületeinket.

A fenti fotónk az 1966-os Petőfi teret mutatja, amikor még ott is volt tiltótábla. A következőkben pedig a Napló két elgondolkodtató (1964-es és 1975-ös) parkőrös cikkét osztjuk meg tanulságképpen.

DBKL

2026. június 18., csütörtök

Az utcai fémszekrények egyik utolsó hírmondója

Debrecen utcái valaha tele voltak – más településekhez hasonlóan – olyan nagy fémszekrényekkel, amik leginkább talán az egykori kis otthoni diafilmvetítőkre hasonlítanak. Ilyen dobozra bukkantunk a Füredi út és a Jerikó utca közötti tömbbelső parkjában. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Elkerített objektumban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Távoli emlékeink szerint ezeket a retro ívelt tetejű alkalmatosságokat a Titász használta, és amikor kinyitották az ajtaját, akkor látható volt a benne lévő millió vezeték. Ezeket a színes drótokat a szekrény előtt guggoló overallos férfiak nézegették nagy komolyan. A dobozok tényleges mibenlétére az 1976. május 23-i Naplóban találtunk magyarázatot (lásd e mostani múltidézésünk végén). Eszerint a ládákat a Debreceni Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet gyártotta, és kábelhálózati biztosító szekrény volt a becsületes nevük. „Ezek alkalmasak világítási erőátviteli kábelek csomópontjainak kiképzésére, kábelszakaszok biztosítására. Jól alkalmazható utcákon, tereken, mivel a modern formája mellett kielégíti a mechanikai és érintésvédelmi követelményeket is. Az 1976-os BNV-n kiállított szekrény már fejlesztett változatú, IP 33-as védettséggel rendelkező kábelszekrény volt, ami olyan változtatható kábelfogó bilincsekkel rendelkezett, amik 15–20 milliméteres vezetékek befogására alkalmasak ” – olvasható az 50 évvel ezelőtti cikkben. Ma pedig már többnyire jellegtelen, szürke, szögletes ládák találhatók a közterületeken, minden bizonnyal hasonló céllal. Viszont a klinikatelepen még nagyon sok régi szekrény fedezhető fel, csak éppen kisebbek, mint ez az újkerti és a társai.

Szellőzője is van. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézéseink:

1979-es gyártmány. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A Napló 1976. V. 23-i cikke (részlet)

2026. június 17., szerda

A varjúszelídítő

Debrecenben a nagyerdei Békás-tó mellett haladva tegnap szokatlan látványra lettünk figyelmesek: egy fiatalember nem a kacsákat etette, hanem a varjakat. A varjak a férfi köré sereglettek, némelyikük felröppent a pad támlájára és a kukára is, és úgy várták a falatokat. Írhatnánk, hogy Hitchcock-i pillanatokat éltünk át, de az túl olcsó poén lenne – annak ellenére is, hogy nem kevés varjú tátotta a csőrét az élelemre éhesen. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Valójában tulajdonképpen békés, megnyugtató jelenet volt ez. Olyannyira, hogy amikor a fiatalember felállt és elindult, akkor a varjak utánafordultak, károgni kezdtek, majd métereken át ugrándoztak utána. Lehet, hogy már ismerték is egymást, hiszen nem kizárt, hogy máskor is kaptak ennivalót ettől a segítőjüktől, meg egyébként is, több helyen olvasható, hogy a varjak családias, intelligens, tanulékony és jól szervezett élőlények. Így aztán akár még az is lehet, hogy a hálájuk jeleként követték a férfit, aki ennivalót vitt nekik! Sőt: énekeltek neki, elvégre a varjú énekesmadár :)

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

2026. június 16., kedd

A Jézus Szíve templom, mely este keresztként fénylett

Debrecen majdnem legkisebb méretű, de annál különlegesebb formájú temploma a Mikes Kelemen utcában található, az egykori Debreceni Dózsa pályája mellett. Idelátogattunk a minap, útban a közeli tisztviselőtelepre. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az imahely létrehozását Kummergruber Emil piarista tanár szorgalmazta, aki ezért 1934 januárjában indított gyűjtést. Az egyházmegye honlapján az is olvasható, hogy a Jézus Szíve templom Debrecen második római katolikus templomaként 1935. június 1-től 1936. június 14-ig épült.

A 700 lelket befogadó templomot az a Jost Ferenc tervezte, akinek a Faraktár utcán álló Szent István-templomot (1938) köszönhetjük, ugyanakkor az ő munkáját dícséri az egykori családi villája is a Füredi út és a Nádor utca sarkán. A gyülekezeti hely szokatlan módon kubista építészeti stílusú. A Jézus Szíve templom épületének kereszt alakú főhomlokzatában eredetileg átlátszó üveg volt, így a belső fények révén esténként (amíg nem épült elé az iskola) a mai Kassai útról is jól látható volt a gyülekezeti hely, mint egy nagy világító kereszt.

Sokan emlékeznek arra is, hogy korábban a templomnál működött a Zsibogó. Napjainkban a templom előtti parkba facsemetéket ültettek, ami nem baj, viszont ha megnőnek, akkor a látványt várhatóan zavarni fogják.

DBKL

Templomtörténeti cikkeink sok fotóval:

Keresés ebben a blogban

2026. június 20., szombat

A „Sportszer”

Mik voltak ezek az ufók a magasban?

2026. június 19., péntek

A Nagyállomás márványcsarnokának monumentális képei

Amikor még parkőrök vigyáztak a zöldterületekre

2026. június 18., csütörtök

Az utcai fémszekrények egyik utolsó hírmondója

2026. június 17., szerda

A varjúszelídítő

2026. június 16., kedd

A Jézus Szíve templom, mely este keresztként fénylett