Keresés ebben a blogban

2026. november 2., hétfő

Az Egyetem Kávéház a Tanácsköztársaság útján


Debrecenben 1968. november 2-án nyílt meg az Egyetem Kávéház a Tanácsköztársaság útja (ma Egyetem sugárút) és a Gyöngyösi utca sarkán álló négyemeletes sorháznál. Egy földszintes-teraszos épület volt ott, ami az akkori Március 21. térre és a Proletár szoborra nézett. Régi fotó: HB Napló

Az épület a bontás előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A korabeli tudósítás szerint reprezentatív jellegű vendéglőben a koktélokon és más frissítőkön kívül bőséges ételválaszték, másodosztályú árak, külföldi folyóiratok, valamint Tóth László és zenekara gondoskodott arról, hogy a betérők jól érezzék magukat. A presszó épületében az utolsó éveiben már egy más nevű és funkciójú étterem működött. Mégis bombaként robbant a hír: lebontják a „kávéházat”! Az újabb meglepetést okozott, hogy kiderült: a helyére egy többemeletes építményt terveztek.

A kávéház bontása. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A nosztalgikus érzelmeket kiváltó kávéházépület bontása 2020 februárjában kezdődött el. Immár pedig az Egyetem Tower névre keresztelt új ház magasodik itt, ami többszintes mélygarázst, panorámás lakásokat, valamint tetőmedencét is tartalmaz. A következő felvételünkön ezt örökítettük meg.

A kávéház helye ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1980-ban. Fotó: Fortepan / Mezei / Léczfalvi

Emléktáblát kap a Zsibogó

Debrecen szülötte, Tóth Endre József Attila- és Csokonai-díjas költő, az Alföld folyóirat egykori olvasószerkesztője, a Zsibogó krónikása tiszteletére lepleznek le emléktáblát a Vágóhíd utcai használtcikk-piac főkapu melletti külső falán 2026. november 13-án, pénteken 10 órától. Korpa Tamás költőtől, az emléktábla-állítás ötletgazdájától és szervezőjétől a Debreceni Képeslapok megtudta: az emléktáblán többek között „A debreceni zsibvásár” című Tóth Endre-vers szerepel, az ünnepségen pedig beszédet mond Puskás István kulturális alpolgármester és Kovács Béla Lóránt, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatója is. A verset Szántóné Fábián Krisztina előadóművész szavalja el, ugyanakkor a Zsibi és környékbeli nevezetességei múltját Vass Attila Tamás, a MJP Könyvtár helytörténet-kutatója eleveníti fel régi fotók segítségével. A különleges akciót díjtalan könyves zsákbamacska is gazdagítja – várnak tehát mindenkit, aki kedveli ezt a kultikus helyet és az irodalmat!

A Zsibi főkapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tóth Endre: A debreceni zsibvásár (részlet)

Áll a vásár reggel óta, száll a por és szól a nóta.
A tamburát csúnyán verik, pattogatják a tengerit.
Kapható itt édes málé, rózsaszínű limonádé,
sósperec és forró, tormás debreceni páros kolbász.
Ez az a nagy, zajos, színes, messzi földön ismert, híres
debreceni zsibogó, ahol minden eladó:
rossz bicikli-fujtató, használt selyembugyogó,
gyertyatartó, törött sámfa, rég kiégett villanylámpa,
vaksi tükör ráma nélkül, ki belenéz, mind megszépül,
cugos cipő, vasfazék, ócska Ferencz Jóska kép,
öreg dáma menyegzőre kapott gyöngyház legyezője —
s urak által levetett alsó-felső viselet.

Tóth Endre (1914. november 17. – 2011. augusztus 16.)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A debreceni zenede


Debrecen zeneiskolájának mostani díszes palotája 1894-ben nyílt meg a mai Csapó utca és Vár utca sarkán, akkor még egyemeletes épületként. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Kodály Terem mennyezete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A zenedét Farkas Ferenc vaskereskedő alapította, és a Tisza-palota Zamenhof utcai épületrészében működött az első otthona 1862. november 2-tól (másik emléktábla szerint november 3-tól).

A Tisza-palota emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai, de még egyemeletes zenedepalotát Tóth István tervezte, míg a koncertterem mennyezeti szekkóját Mirkovszky Géza készítette. A konzervatórium ilyen volt 50 esztendeje, amikor még bolt működött a földszintjén:

A konzi 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bencze László

A palotára 1927-ben építették rá a második emeletet, az iskola pedig 1957-ben vette fel a zeneszerző, népdalkutató Kodály Zoltán nevét. Az épületet legutóbb 2019-ben renoválták.

A megszépült zenede. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidéző összeállításaink:

A régi képet Nagy Zoltánnak köszönjük

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Az egyetem emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. november 1., vasárnap

A 100 évvel ezelőtti Debrecen 21 meseszép régi képen


Debrecen régmúltja tárul fel azokon a csodás muzeális üdvözlőkártyákon, melyek másolatait Kedves Olvasóink, V. Pákozdi Zoltán Károly, valamint Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc osztottak meg a Debreceni Képeslapok közösségével. Alább a Nagyerdei Strandban gyönyörködhetünk:




Kaptunk képet a villamosítás előtti gőzvonatok idejéből is, ez itt a nagyerdei indóház volt:


Az alábbi Dobos-pavilon a későbbi nagyerdei fedett uszodánál állt.


Az orvostudományi egyetem főépületét IV. Károly király és a neje, Zita avatta fel 1918. október 23-án. Gróf Tisza István szobrát eredetileg a palota előtt állították fel.


A következő képeslap főszereplője egy debreceni ötösfogat, amit a Nagyerdőbe vezető Simonyi úton örökítettek meg.


Maradjunk a lovaknál, de már a belvárosban! Itt huszárok parádéznak a Ferenc József úton:


A válogatásból a gyülekezeti helyek se maradnak ki. Három lap is szól ugyanis róluk, köztük találjuk a Verestemplom, az Attila téri görögkatolikus templom, valamint a toronysisakos Kistemplom ábrázolását.


A vármegyeháza egy külön csoda, ráadásul a képen mellette az Arany Angyal Patika áll a sarkon.


Maradunk a Ferenc József úton (mai nevén a Piac utcán), ahol a hitelbanki és a Svetits-házon is ámuldozhatunk.


És végre itt az Aranybika Hotel, a kép előterében pedig a Kossuth-szoborcsoport.


A békebeli főutca egyszerűen meseszép volt!


Itt a megannyi belvárosi luxushotel egyikére, a Központi Szállodára is rácsodálkozhatunk.


A Kálvin térről, valamint a Református Kollégiumról is sok lap készült. Középen Bocskai István szobra.


A tér túlsó oldalában ma is a Református Főgimnázium és Csokonai Vitéz Mihály szobra található.


Ilyen volt a főutca túlvége a mai Petőfi térnél, ahol a Petőfi Sándor szobra helyén még a Royal Hotel állt.


Fölöttébb szép volt az 1944-ben elpusztult Hegedűs és Sándor palota is...


A Csokonai Színház nem különbül káprázatos!


Válogatásunk utolsó előtti felvételén: a Deák utcai nagy zsinagóga sejtelmes esti képeslapja.


A V. Pákozdi Zoltán Károly, valamint Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc feltöltéseinek köszönhető múltidézésünk végén visszatérünk a lovakhoz, melyek története szorosan összefonódott a cívisekével. Kellemes időutazást Mindenkinek!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. október 31., szombat

A hordóasztalos, zsíros kenyeres Óbester Borozó

A volt Óbester Borozó. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen híres vendéglője volt az Óbester Borozó a Péterfia és a mai Ajtó utca sarkán. A létesítményt 1967. október 28-án, szombaton nyitotta meg a Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat, s az új, speciális borozó akkor még II. osztályú árakon kínálta a kitűnő magyar borokat és több ételféleséget. A Fortepan e szép emlékű italboltról és a bájos alkalmazottakról közölt most egy 1985-ös vidám képet. Ezt osztjuk meg annak reményében is, hogy a fotó szereplői mindannyian jó egészségnek örvendenek. A ma is sokak szívét megdobogtató búfelejtőről egy korábbi Facebook-posztunkban Mátyás Tibor tulajdonos leírta: a vendéglőnek 1990-ig volt Óbester a neve, azóta pedig Mátyás Pince.

Egykori dolgozók Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Borsodi Nagy Katalin olvasónktól  azt is tudjuk, hogy például a 60-as, 70-es években Platkó Norbert és a felesége vezették az Óbestert. Nemes József felidézte: „Mi, a kollegái, és a törzsvendégek többsége Robi bácsinak szólította! Kimondottan egy finom úriember volt! Éva néni egy kedves jó kollega!” Barkász Éva így áradozott: „Az Óbester, zaftos kenyér, vörösbor, úgy 5o éve!” Hegedűs Ildikó pedig ekként fogalmazott: „Isteni volt a zsíros kenyér, lila hagymával, na és a borocska.”

Óbester fa törzskupa.. A fotót Barna Sándornak köszönjük

Préz Lipóttól megtudtuk, hogy nekik is a törzshelyük volt a hatvanas évek végén, mint középiskolásoknak. A kolbászzsíros kenyér ingyen volt, annyit ettél belőle, amennyit akartál. Aztán ittad rá a bort. Na az már pénzbe került! Barna Ildikó arra figyelmezetetett, hogy ne feledkezzünk el az erdélyi kicsikéről (a mititei kis kolbászkáról) sem, ami nagyon finom volt.
Sokan emlékeznek még a hordókból készített asztalokra és székekre, valamint az üveg lopótökökre és a törzskupákra is. Várkonyi Attila azt is jelezte, hogy az Óbester a nagyapjának, Várkonyi Károly grafikusművésznek is kedvenc helye volt. Ő készítette az egyik törzskupás találkozó meghívóját is. A plakát reprodukcióját Csoknyai Melinda osztotta meg a Facebook-oldalunkon (lásd e cikk végén).
Barna Sándor fényképet küldött a birtokában lévő, 1972-es Óbester-fakupáról, amit a mai napig használ. Mint tudatta, Várkonyi Karcsi bácsi tervezte. „Minden hétfőn a műteremben vörösboroztunk a Művész presszóval szembeni tetőtérben. Hatalmas élmény volt!” Barna Sándor egy másik fotón azokat a kellékeket is bemutatta, melyekkel dobni kellett. „Nem az számított, hogy mekkora a dobás összege, hanem három egyformának kellett lennie, és ha csak egy is eltért a másik kettőtől, akkor a dobó kimaradt a következő pohár borból! Nagyon ritkán fordult elő, hogy valaki három egyforma számot dobott volna! Ezek a kellékek is 1972-ből származnak.”

A kockajáték. A fotót Barna Sándornak köszönjük

Sebestyén Ágnes leírta: „Úgy emlékszem, havonta volt találkozó a természetjáróknak. A falon vitrinben sorakoztak a fakupák, melyekre Várkonyi Kari bácsi festette mindenkinek a foglalkozására jellemző figurát. Az én kupámat gyorsíróceruza díszítette. Az évek múltával keveset jártam az Óbester Borozóba, pedig a Bem téren laktam. A szárazságtól megrepedt a kupám! Szívesen hallgattuk Kari bácsi élményeit, különösen a Margit dán királynőnél tett látogatásának történetét.” Ezek mellett a szomszédos húsbolt, a közeli cukrászda, laktanya és patika is maradandó élményt nyújtott a Facebook-oldalunkon hozzászólók számára. Olvasóink tartalmas és élvezetes  múltidéző hozzászólásai a helyről és a környékről idelátogatva tekinthetők meg.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az újkerti Szöcske


Debrecen egyik legkülönlegesebb szobrát, az állatokat bemutató kevés mű egyikét, a hatalmas Szöcskét 1987. október 6-án avatták fel az Újkerti lakótelepi Lehel utca parkjában, a szánkózódomb mellett. A rovart ugrásra készülve ábrázoló kompozíciót Algirdas Bosas litván képzőművész készítette egy hajdúböszörményi alkotótábori terve alapján. Sajnos időnként szefósok ezt is összefirkálják, pedig igazán nem szolgált rá – annál is inkább, mivel a Szöcske szobor 2027-ben már 40 éves lesz! Az Újkert másik híres műve, a Fémforgó itt ismerhető meg. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A HB Napló, 1987. október 7-i cikke

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:

Az ugrólábak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. október 30., péntek

A Nyíl utcai pékség kétkilós isteni teflonkenyere


Debrecen egyik leghíresebb és legkedveltebb péksége a Szentlászlófalva nevű városrész keleti határán, azaz a Nyíl utcában működött. Bárkivel is beszélünk vagy olvasunk hozzászólást róla, csakis áradozó visszaemlékezések melengetik a lelkünket a hellyel kapcsolatban. A sütőüzem évtizedek óta nem működik, a fénykorában azonban itt is óriási sorokban álltak az emberek, hogy megvehessék valamelyik termékét. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a ropogós héjú, hatalmas teflonkenyér volt. Sokan azt is fel szokták idézni, hogy mire hazaértek innen, illetve másik pékségből, addigra jól belakmároztak az illatos és sokszor meleg kenyér hajából vagy beléből.

A pékség épülete ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kutatásaink eredményeként felidézhetjük, hogy a Nyíl utcán eredetileg Schneider János üzeme működött, s ott készült a kitűnő minőségű Schneider-kenyér is. Az országosan ismert cégről 1948-ban azt írták, hogy normális körülmények között 50 mázsa lisztet tudott feldolgozni. A kifogástalan tisztasággal rendelkező, hatalmas üzem süteményeket, cső- és levestésztát, kétszersültet is készített. Aztán 1949 januárjában itt indították be az első Községi Kenyérgyárat, majd 1974 októberében a következő tudósítás jelent meg: Nyíl utcai pékek a felszabadulási munkaverseny idejére valami újjal szerettek volna kirukkolni. Háromkilós vekni, ez volt a termékbővítés első eredménye. Munka közben fogant meg a másik ötlet: kenyeret készíteni teflonsütőben. Az ötletet tett, az egy hónapi kísérletezést jó ízű „eredmény”követte: megszületett a kétkilós teflonkenyér. Október közepe óta már folyamatosan készítették, s 140 teflonsütőben naponta ezer kiló teflonkenyeret sütöttek a Nyíl utcában. A teflonsütő víztaszító tulajdonsága és az új technológiai eljárás alkalmazása révén az új kenyér „magasabb”, lazább szerkezetű volt. Pénzes József igazgató azt nyilatkozta, hogy ez a kenyér higiénikusabban készül (az edénnyel együtt teszik a kemencébe), és lazább szerkezetű is, mint a hagyományos módon sütött kenyér. Mégis az volt a véleménye: a hagyományos kenyeret nem fogja kiszorítani. Már csak azért sem, mert a teflonkenyér a kenyér és a kalács között helyezkedik el. A Nyíl utcai üzem épülete ma is megvan, ahogyan a Hajnal utcai is, de régóta már más jellegű tevékenységet folytatnak a falaik között. 

Az üzem 1974 októberében, a HB Napló cikkében

Kapcsolódó összeállításaink:

Az üzem 1976 januárjában, a HB Napló cikkében

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: IPK Vállalat, 1978