 |
A Rákóczi-piac (Fortepan / Bojár Sándor, 1970).
|
Debrecenben az egyik nagy piacszabályozás 1904-ben történt meg.
Béber László cikke szerint (lásd összeállításunk végén) ezt 10 éves huzavona előzte meg, mivel sokan úgy vélték, hogy a kicsinyben árusítók piacát, a pércsi sort – debreceniesen pírcsi sort – a Piac utcáról ne helyezzék át a Csapó és a
Rákóczi utcára, hanem városrészenként osszák szét. De tiltakoztak a kisiparosok is, akik a több évszázados szerzett jogaikra hivatkozva ragaszkodtak a Piac utcai helyükért. Ám 1904. március 1-jén a pírcsi sor eltűnt a
Piac utcáról.
 |
| Négyes tuja a Kossuth utcán, jobbra pedig a piac |
Tojást, hüvelyest, burgonyát, kertészeti termékeket akkortól a
Csapó utcán lehetett árusítani, szárnyas jószágot darabonként és páronként a Vár és a Rákóczi utca között. A
libakertiek és zöldséges kofák helye a Városház utca lett, a bolgár és egyéb konyhakertészeké a Simonffy utca, ugyanott árusították a tejet és tejtermékeket, halat, rákot, nyulat és egyéb vadat. A gyümölcsárusoknak sikerült megvédeniük a Piac utcai helyüket az 1–11. számú házak előtt, a mézeskalácsosokkal együtt, ezek közül kettő megmaradt mutatóban az
I. világháború után is. Nyaranta pedig közéjük ékelődött a Dörre-cukrászda kioszkja. A nagy gyümölcspiac szemközt volt, a Piac utca 4. számú háztól a 10-ig, ahol vaskerekes kút is működött. Itt árultak sátrakban a kofák, s még bővült is a terük a sarki Stenczinger-ház lebontása révén. A
Kossuth utca 23. számú háztól lefelé a virágárusok tevékenykedtek.
 |
| Vásártér, 1938. Fortepan / Fóris–Vastagh |
A
Kisállomás előtti szénapiacon, a mázsaház környékén élő bárányt és szopós malacot kínáltak. A gabona- és terménypiac a Hatvan utca végétől a Miklós utca végéig terült el, magába foglalva a Külsővásárteret is. Ez szárnyasoktól volt hangos. A nagybani, szekeres gyümölcspiac a Hatvan utca 39. számú háztól, ahol a megkeskenyedett park kezdődött, lefelé nyúlt el, kivéve a káposzta, dinnye és tök szekeres piacát, ami a Bocskai térre került. A
Hatvan utca 50. számú háztól lefelé lehetett kapni a csemetefákat, bokrokat és cserjéket, a gázgyár déli oldalán pedig meszet árultak. Az érintetlenül hagyott Dégenfeld (ma Dósa nádor) téri piacon 119 barna vassátor állt (ilyen a Simonffy utcai piacon is volt) a Rózsa utcától a Bádogos (Zamenhof) utcáig, a tér alakja szerint 18–30 sátorból képezett öt sorra osztva. Ezeket tovább tagolta két keskeny keresztutca. A sátrakat a város adta bérbe, arra igyekezve, hogy soronként lehetőleg azonos, vagy legalábbis rokon szakmák csoportosuljanak. A
Tisza-palota hátsó frontjára néző I. sorban zömmel hentesek voltak. A
Dégenfeld téren zöldséget és nyers húst nem volt szabad árulni; aki a 61 debreceni hentes közül itt is bérelt sátrat, az kolbászt, füstölt húst, tepertőt tartott.
 |
| Dégenfeld téri képeslap |
Az I. sorban viszont csak hentesnék árultak füstölt, főtt és sült kolbászt; a tanács respektálta a legelőkelőbb debreceni céh ősi szokását, hogy a kolbászt a hentesnek adták el, valamikor a tér déli részén. Ebben a sorban voltak a házi tésztások, két paprikás és sáfrányos, akadt egy mézeskalácsos, sőt pipás is, de ez behódolt, mert bazárárut is tartott. A II. sorban már sok kávés és ételes árult, az előbbiek tejeskávét mértek, az ételesek egy-két fogásos ebédet főztek a sátor egyik felében, a másikban tálaltak. Ez a két szakma különben sokszor párosult. Ezen a soron helyezkedtek el a kenyérsütő asszonyok is – csak a híres debreceni fehér kenyeret kínálták – s a túrósok és tejfelesek. A III. sor megint a régi élelmiszer-iparosoké volt, élükön a hurkásokkal. A hurkát egykor szintén a hentesnék árulták a kolbásszal együtt, de ebben az időben már nem, a kolbásznál jóval olcsóbb népélelem készítése külön szakmává vált. A 11 tagú Perecsütő Társulat hat sátorban rakta ki a messze földön keresett debreceni perecet, az apró vajastól a nagy zsírosig. Érdekes, hogy a sátrakra egymás között ősi módra nyilat vetettek, eszerint váltották a helyeket. (Talán azért, mert a perecesek nemcsak az árujukról, hanem a szájukról is híresek voltak; furcsa módon közéjük keveredett itt egy jámbor magyar szabó. Két-két sátruk volt a mézeskalácsosoknak, henteseknek, savanyú káposztát és uborkát árusítóknak. Mellettük húzódott meg egy főzelékes, a vevő maga vitt a főzelékre kolbászt, hurkát vagy tepertőt, ha telt neki. A IV. sort a kávésok, ételesek és kenyeresek foglalták el, a széleken egy-egy paprikással, főzelékessel és szárítottgyümölcs-árussal, a város istállójára (a későbbi Köjálra) néző V. sorban szintén a kávésok és ételesek uralkodtak, s itt szerénykedett a valamikor virágzó iparágat képviselő két szappanos. Mozgalmas volt ez a tér. Északi oldalán a szabad ég alatt, a
Wolff-palota előtt árulták a barna
kenyeret és a vidékről felhozott kenyeret (a legkeresettebb a sárándiaké volt), s itt kaptak helyet az uborkaárusok is.
 |
Az egykori Büdös köz (ma Rózsa utca)
|
A Dégenfeld téri piachoz csatlakozóan heti piaci napokon a Rózsa utcában árusítottak sátrakban a fésűsök, kefések, késesek és pipások. (A bojtos, rövid szárú makra pipa már csak a muskotály cívisek szájában füstölt.) A Tisza-palota Rózsa utcai frontját a Debrecen történetében jelentős szerepet játszott patrícius kereskedő család, a Várady Szabók fehérnemű- és divatáruüzlete foglalta el, a sarkot pedig egy véres szerelmi drámáról szomorú nevezetességre szert tett Kovács-féle hentesüzlet. A hátsó fronton állandóan kellemes szagok terjengtek, főtt és sült a híres debreceni kolbász, s a köznyelven a kávékirálynak ismert
Király István nagy fűszerüzletéből a pörkölt kávé kellemes illata szállt, sőt még egy rőfös és egy üveg- és porcelánkereskedés is elhelyezkedett itt. Forró nyári napokon a vassátrak utcái fölött teljes hosszukban ponyvát feszítettek ki, alattuk sejtelmessé szűrődött a napfény. A másik piac, ami szintén eltűnt azóta, kisebb volt, de teljesen zárt, a hivatalos neve is Simonffy utcai csarnok. Mondottam, hogy a Dégenfeld téri sátrakban tilos volt nyers húst árulni, ezek csarnokát a város Simonffy utcai bérházában a páratlan oldalon létesítették, s e csarnokban 36 acélsodronyos fülkét alakítottak ki. A mészárosok száma Debrecenben akkoriban 17 volt, ezek az önálló üzleteiken kívül 11 társulati elárusító hellyel is rendelkeztek szerte a városban, kettővel a Simonffy utcai csarnokban. Akadt itt két hentes is, de a többi fülkében mind asszonyok árultak borjúhúst, ugyanolyan régi szokás szerint, mint a hentesnek a kolbászt. Rajtuk kívül a csarnokban kapott helyet, de már csak asztalokon 8 bárányhúst és 7 libahúst áruló asszony, valamint 5 tejfölös és túrós. Ez a csarnok tehát szerkezeténél fogva a Simonffy utcai piachoz tartozott, a kettő kiegészítette egymást.
Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
.jpg)
