Keresés ebben a blogban

2026. augusztus 11., kedd

Volt egyszer egy magyar királyi dohánybeváltó

Debrecenben már 1844-ben, jóval a dohánymonopólium bevezetése előtt működött császári és királyi dohánybeváltási hivatal. A dohanymuzeum.hu írása szerint 1851-től dohánybeváltási főfelügyelőségi funkciója volt, s az irányítása alá tartozott a debreceni, nagykárolyi, vásárosnaményi kerületi hivatal, a rakamazi, nagykállói, nagytárkányi, nyírbátori fiókhivatal, a faddi, mohácsi, dunaföldvári és szuloki beváltó bizottság is. Az épületegyüttes a mai Alkotmány és Vágóhíd utca között fekszik, s az alábbi felvételünkkel az Attila tér felőli szép részletét örökítettük meg.

A beváltó főépülete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Szintén 1851-ben a debreceni dohánybeváltó hivatal első osztályú tisztévé léptették elő Robert Lipótot, volt ellenőrködő mázsamestert. 1905-ben dohányraktárt építettek 46 564 korona költséggel. 1910 tavaszán pályázatot hirdettek egy munkásmenhely építésére, amelynek 7360 korona volt az előirányzott költsége. 1913 tavaszán újabb raktár létrehozása vált szükségessé, 58 100 korona beruházással. A cég 1955-től már Debreceni Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat néven működött, s végül 1992-ig tevékenykedett. A napjainkban is létező és szép terület ma különféle vállalkozásoknak ad otthont. A dohanymuzeum.hu írása szerint ugyanezen a telephelyen működött a Dohánykutató Intézet is, valamint  1993. október 1-től a Róna Dohányfeldolgozó Kft. (a luxemburgi Heintz van Landewyck és a Dohánykutató Intézet cége). Ennek elsődleges célja volt, hogy hazai munkaerővel, költséghatékonyan gyárthasson Európa országaiban is sikeres újfajta termékeket.

Vágóhíd utcai épületek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Korábbi anyagunkhoz tett hozzászólásában Erzsi Magyar így fogalmazott: „Dohánytermelők rudakra kötve hozták a szárított dohányt, lovaskocsikkal. Mérték, osztályozták és átvették tőlük. Utána újra válogatták és tovább szárították. A teljesen kiszáradt dohányt hatalmas bálákba kötötték és úgy került át a gyárba. Ezek a raktárak többszintesek voltak, fa lépcsőkkel és fa padlózattal voltak valahogy elválasztva. A hatvanas évek végéig egészen biztosan hozták a gazdák a dohányt, 500–600 embert foglalkoztattak. Édesanyám 1976-ban ment nyugdíjba, akkor már kutatóként működött.” Ugyanakkor Szegheő Csaba ezt írta a régi képeslaphoz: „A főépület mögötti kis kockaépület talán a legrégebbi. Volt sóhivatal, később zárda, melyet a szóbeszéd szerint alagút kötött össze a Szent Anna templommal. Állítólag a Béke útja átépítése során rá is akadtak az alagút maradványaira.”


Azt már mi tesszük hozzá, hogy a telep az egykori dohánygyárral, pavilonlaktanyával, bábaképezdével, a MÁV-lakóparkkal, az Attila téri templommal, valamint a felüljáróval, katolikus temetővel (melyek története a cikk végén szerepel) Debrecennek egy rendkívül értékes, érdekes és izgalmas részét alkotja. A hajdani csendőrlaktanyát sajnos már csak az archív felvételeinken tudjuk bemutatni.

A Vadászkürt felől, 2025 február. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A régi debreceni árnyas Ady park és a kis csobogó

1975 júliusa. (Helytörténeti Fotótár.)
 
Debrecen két süllyesztett parkjának egyike a mai Ady parkban fogadta a lepihenni vágyókat az Ady-gimnázium (korábban tanítóképző) és a Csokonai Színház közötti területen. Akkoriban ezt a városrészt Liszt térnek is nevezték a közeli Liszt Ferenc utca miatt. A másik süllyesztett parkunk szerencsére még most is meg van, mégpedig a Déri Múzeum előtti térenFotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az 1963-ban átadott park. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A teátrum mögötti, 1959-ben tervezett (és 1973-ban átépített) parkot fák és lugasok övezték, és egy medencés csobogó vize is csörgedezett a cukrászda (eredetileg Művész Espresso) felől.

Az átadás napján. Fotó: Méliusz-könyvtár

A hajdani, szintén kedvelt presszó szomszédságában megbújó teret övező fákat 2014-ben vágták ki, majd megszüntették a medencés szökőkutat, elvitték a fém gombaelemeket (kis harangokat). Ugyanakkor másféle és kevesebb padot tettek ki, és feltöltötték, végül lekövezték a helyet.

A park és az átépítés. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az Ady park névre keresztelt városrészben új, világító csobogót állítottak fel, és 2016-ban itt helyezték el a fiatal Ady Endrét ábrázoló szobrot, melyet Győrfi Ádám készített. A következő esztendőben a színészház közelébe került a cívisváros első utcai könyvszekrénye.

A régi és az új tér. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Következő emlékképeinken a fent emlegetett Művész Espressot is megidézzük, végül pedig a közeli Csapó utca szintén átépített virágpiacára látogatunk, ahol a kedvelt nyomós kút is működött.

A Művész Espresso. Fotók: Fp / Bauer Sándor, 1959


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben

2026. augusztus 10., hétfő

Az első magyarországi Forma–1-es futam


A debreceni és hazai F1-rajongók először 1986. augusztus 10-én szurkolhattak itthoni versenyen a helyszínen vagy a tévé előtt. A magyar nagydíj volt az 1986-os Formula–1 világbajnokság 11. futama, amelyet 1986. augusztus 10-én rendeztek meg a Hungaroringen. Ez volt az első magyar nagydíj, és a sportág történetének első futama, amelyet a keleti blokk országában rendeztek meg. A Wikipédia múltidézése szerint az első magyar nagydíj pole-pozícióját Ayrton Senna szerezte meg a Lotus–Renault-val, mellőle honfitársa, Nelson Piquet indulhatott, míg a második sorba a világbajnoki pontversenyt vezető Nigel Mansell és Alain Prost állt. A mogyoródi végeredmény: 1. Nelson Piquet, Williams–Honda (Brazília). 2. Ayrton Senna, Lotus-Renault (Brazília). 3. Nigel Mansell, Williams–Honda (Egyesült Királyság). Az 1986-os világbajnoki címet végül Alain Prost szerezte meg Mansell, Piquet és Senna előtt. Fotók: Fortepan / Glósz András, Urbán Tamás

Nelson Piquet, Alain Prost és Nigel Mansell

A hazai pályáról és rendezésről még annyit érdemes tudni, hogy már 1983-ban szóba került a  magyar futam, mivel Bernie Ecclestone, a FOCA elnöke a vasfüggöny mögött is akart rendezni Formula–1-es versenyt. Először Kína, a Szovjetunió és Jugoszlávia volt kiszemelve, végül Magyarországra hívták a barátai, Rohonyi Tamás és Frank Tamás. Felvetődött helyszínként a Városliget, valamint a Népligetben 1936–1972-ben használt pálya, továbbá a Velencei-tó melletti nadapi pálya is. A szerződés 1985 szeptemberi megkötésekor dőlt el, hogy Mogyoródon, a patak forrásvidékén új pályát építenek. Ezt az Aszfaltútépítő Vállalat mérnökei, Papp István és Gulácsi Ferenc tervezték számítógép segítségével, amely világviszonylatban is újszerűnek számított. A Kerepestarcsa és Mogyoród közötti 73 hektáros területen 1985. október 15-én kezdődött el a tereprendezés, amelynek nagy része az év végére befejeződött. Az időjárás miatt az építkezés márciusban folytatódhatott – idézi fel a Wikipédia.


A fenti fotó pedig a verseny miatti népvándorlást is kiválóan visszaadja. A további képeken is a közönséget és a versenyzőket láthatjuk, úgyhogy kellemes időutazást Mindenkinek!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Az 1966-os, I. Debreceni Virágkarnevál

Debrecen 1966. augusztus 20-án rendezte meg az első újkori országos virágkarnevált. Ennek a történelmi fesztiválnak a képei közül szemezgetünk a Kedves Olvasónk, Szilágyi Bence által rendelkezésünkre bocsátott reprodukciók felhasználásával.

A mérföldkőnek bizonyult parádé résztvevői annak idején még a Kálvin térről vonultak a Péterfia utcán át az akkori Nagyerdei Stadionba, az érdeklődő ünneplők sorfalai között.


Az 1966-os, első Debreceni Virágkarnevál nagydíját a Debreceni Kertészeti Vállalat Nagytemplomos kompozíciójának ítélte a zsűri (lásd a cikk legfelső felvételén).


A Miskolci Kertészeti Vállalat virágkocsija a második és a harmadik díjat is elnyerte (ez a harmadik képen csodálható meg). A bronzérmesek a szombathelyi kollégáik lettek (lásd a fenti fotón).


A fenti reprón a nyíregyházi kertészet karneváli alkotása látható (IV. díj), míg az alábbi kép a gyöngyösi csapat világbékét szimbolizáló, ötödik helyezett kreációját örökítette meg:


A parádé virágkompozícióit többek között középiskolások kísérték, akik dekoratív dresszekben tündökölve, különféle akrobatikus, illetve táncos attrakciókkal szórakoztatták a közönséget.


A kategória első és második díját a helyi Fazekas Mihály Gimnázium karneválozóinak ítélte a zsűri.



A ma is tartó virágkarneváli sorozat főpróbájának tekinthető, 1966-os, első fesztiválon a kategória harmadik helyét a Bethlen Gábor Technikum szerezte meg, a negyedik és a különdíjas pedig a szintén debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium csoportja lett.


A Kedves Olvasónktól, Szilágyi Bencétől kapott albumreprodukciók tanúsága szerint a szervezők azt is elhatározták, hogy lesz folytatás. Ez a következő nyáron, 1967. augusztus 20-án már meg is valósult. A további virágkarneválokat bemutató képes összeállításaink a cikk végén találhatók, ugyanakkor a 2025-ös virágkarnevál programjai idelátogatva ismerhetők meg.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

További virágkarneváli összeállításaink sok szép régi képpel:

2026. augusztus 9., vasárnap

Ismét veszélyben a Fényes udvari kiserdő?

Debrecenben a 100-as vasútvonal melletti Fényes udvar zajfogó-levegőtisztító-esztétikai kiserdőjét az „átkosban” egyszer már ki akarták vágni azért, hogy többek között parkolóházat építsenek a helyére. Akkor az ott élők, köztük Varga István világválogatott kézilabdázó összefogása és tiltakozó aláírásgyűjtése mentette meg ezt a kedvelt és fontos zöldterületet. A fák egészen 2015 augusztusáig nyugalomban növekedhettek, akkor azonban egy nagy bejelentés részeként a városi sajtó arról írt, hogy a csapókerti vasúti megállót megszüntetik, és helyette a (közeli) Huszár Gál utcánál lesz egy „Fényes udvar”  megálló. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A csodás kiserdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A tervek 11 év után sem valósultak meg, ám 2026 augusztusában a cívisváros egyik új országgyűlési képviselője, a közlekedési minisztérium parlamenti államtitkáraként is tevékenykedő Tárkányi Zsolt is előállt a közösségi oldalán egy olyan ötlettel, amely részeként a csapókerti megállót megszüntetik, és helyette a Fényes udvarnál (Huszár Gál utcánál) építenek másikat. Tárkányi Zsolt a bejegyzéséhez hozzászólók egyikének így érvelt: „A jelenlegi Csapókert állomás egy családi házas övezet közepén van, nehezen megközelíthető helyen, közösségi közlekedési kapcsolat lehetősége nélkül. A Kassai út és az ott elérhető közösségi közlekedés 10, bőröndökkel, babakocsival inkább 15 perc séta. Autóval is nehézkesen közelíthető meg, parkolóhelyek pedig alig állnak rendelkezésre, ezért is csekély a forgalma. A Fényesudvar térségébe áthelyezve kiszolgálja a lakótelepet és a közeli 4-es trolival a belváros, a 19-es busszal pedig a Csapókert is gyorsabban elérhetővé válik.” Ezzel kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Fényes udvar és a Huszár Gál utca két egymástól távol lévő külön terület, amit nem lehet, és nem kellene egybemosni – lásd az alábbi térképen. Továbbá, mint tudjuk, egy vasúti megálló nem akkora, mint például egy őrbódé. Emiatt pedig a Huszár Gál utcánál és a Fényes udvarnál is jókora helyet kellene csinálni neki: a Huszár Gálnál (helyesebben az Ótemető utcánál?) minden bizonnyal házakat is kellene lebontani, a Fényes udvarnál pedig az ottani lakótelepiek és kertes házban élők szeretett kiserdőjét kellene kivágni részben vagy egészben. Egy olyan építkezés miatt, ami tulajdonképpen azt szolgálja, hogy a megszokott évszázados gyakorlat ellenében csupán kb. 500 méterrel arrébb kerüljön egy vasúti megálló.

Az érintett területek. (Google Maps)

A fenti térképen bekarikáztuk a csapókerti vasúti megálló mostani helyét, valamint az új megálló lehetséges helyeit az Ótemető / Huszár Gál utcánál, alatta pedig a Fényes udvari kiserdőnél. Ez alapján is azt javasoljuk, hogy gondolják át ezt a 11 év után ismét előszedett tervet. Megér ennyi áldozatot és anyagi ráfordítást a megvalósítás? Ne bántsák se az ott élőket, se a kiserdőt! A pénzt költsék a pálya, a vasúti kocsik és a közeli Faraktár utcai felüljáró régóta esedékes rendbetételére, vagy akár arra is, hogy ne parkoljanak autók a kiserdőben. Egy ekkora horderejű és ilyen következményekkel járó tervről pedig legyenek szívesek, egyeztessenek az érintett lakossággal, és vegyék figyelembe a véleményüket, igényeiket. Ahogyan az egy jól működő demokráciában feltétlenül ildomos.

Az Ótemető – Huszár Gál u. átjáró. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
A csapókerti vasúti megálló. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 8., szombat

A zenei könyvtár hőskora a Gambrinus közben



Debrecenben Bartók Béla Concertojának futamai vezették be a zenei könyvtár és a Debreceni Kör helyiségeinek avatóünnepségét 1971. április 2-án délelőtt a Vörös Hadsereg útja 26. szám alatt (a Gambrinus közben). A HB Napló tudósítása szerint Sárközy Zoltán, a Csokonai Színház művésze Illyés Gyula Bartók című költeményét mondta el. A mai szemmel is tetszetősen berendezett és jól felszerelt – sőt galériás – létesítményt dr. Gyarmati József, a Debreceni Városi Pártbizottság titkára adta át a közönségnek. Az intézmény a városi könyvtár, a megyei könyvtár és a megyei művelődési ház összefogásával jött létre, majd a folyamatosan fejlesztett és korszerűsített zenei gyűjtemény később a városi könyvtár fenntartásába került. Színes fotók: Méliusz Helytörténeti Fotótár / Zoltai Károly, 1971



A városi könyvtár egykori múltidézése kitér arra is, hogy a zenei könyvtár létfontosságú műhely a város zenei szakemberei, előadóművészei, az akkori zeneművészeti főiskola kihelyezett tagozata, valamint a Kodály-zenede tanulói számára is. Az 1980-as évektől az állomány értékes könnyűzenei felvételekkel bővült. Sokan azért is jártak oda, mert máshol nem volt lehetőségük pl. nyugati rockzenét és dzsesszt hallgatni, illetve kottákat, hanganyagokat kölcsönözni (1999-ig kazettát, lemezt másoltatni is lehetett). A cikkből megtudható az is, hogy a zenei könyvtár az első CD-ket 1989-ben szerezte be. Az intézmény ma már a Méliusz Juhász Péter Könyvtárhoz tartozik, és 2013 óta a Bem téri központi könyvtár I. emeletén működik mint zenei és művészeti gyűjtemény, ahol koncerteket, kiállításokat és más jellegű foglalkozásokat is szoktak rendezni.




Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. (Méliusz HT Fotótár)

A Lilla Ételbár


Debrecen egyik kedvelt lakótelepi vendéglője volt az 1975. május 19-én megnyitott Lilla Ételbár a Hunyadi utcai Hunyadi ABC szomszédságában, szemben a 3 évvel később átadott Kölcsey-művházzal, valamint a Lenin-szoborral (1975). A Lilla nevet Csokonai Vitéz Mihály emlékére kapta az új vendéglátóegység, mivel a közelben áll a költő háza. A 400 négyzetméter alapterületű üzletben egyszerre 100 vendégnek tudtak kényelmes, gyors étkezési lehetőséget biztosítani, s ugyanannyi vendég foglalhatott helyet az üzlet fedett, árnyas teraszán is. A korabeli tudósítás jelezte azt is, hogy a Lilla ételbárhoz később egy fagylalt- és cukrász-sarok is tartozott.
A Péterfia városrész ma már igencsak retro hangulatú környezetében lévő presszóra anno a művelődési központból is kiváló rálátás nyílt – ezt szemlélteti a mellékelt fenti üdvözlőkártyánk is.

Lenin és a Lilla-tömb. Fotó: Csobaji Előd

A szórakozóhely azóta megélt néhány stílusváltást és átalakítást: időközben átkeresztelték Unplugged-nak is, aztán pedig Kosár volt a böcsületes neve. Akkor már lefalazták, beépítették a hajdani kis utcai nyitott kiülő részt. A vendéglő azokban az években kulturális programoknak és koncerteknek is teret adott. Mindez azonban a múlt, ugyanis az egykori Lilla tereiben is immár egy távol-keleti üzlet működik (lásd a cikk végén), a Hunyadi utcán pedig az új 2-es villamosok közlekednek előtte.

A HB Napló tudósítása a Lilla megnyitásáról

Kapcsolódó múltidézéseink:
2026. augusztus 7-i fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A szomszédos Hunyadi ABC. (Méliusz HT Fotótár)