Keresés ebben a blogban

2026. augusztus 28., péntek

Így pihent a munkásosztály 1970-ben a Kohászüdülőben


Debrecen különleges formájú modern épülete a nagyerdei Kohászüdülő (más néven vasas üdülő), amit Schmidt Tibor tervezett. Előbb, 1963-tól az alacsony része épült, aztán 1968. augusztus 28-ra a tornya is kész lett. Közel volt/van hozzá a csónakázó és Újvigadó, a strand, valamint a szabadtéri színpad, továbbá a vidámpark és az állatkert is.

Tollasozás a parkban, 1970-ben. Fotó: HBN

Ezúttal a korabeli Hajdú-bihari Naplóból idézünk, amelynek például az 1970 februári riportja szerint az üdülőben a lift már akkor is 5 másodperc alatt vitt fel a 10 (+1) emeletes, háromszögletű torony tetejére. A hét lábon álló épületből a kilátás ma is gyönyörű (erről fotók és élménybeszámoló lentebb).

A tér 2026 augusztusában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fenti fotón azt mutatjuk meg, hogy milyen 2026 augusztusában a szálloda és a környéke. 

Az üdülő éttermében. Fotó: HBN

A színes életképekkel illusztrált cikkből megtudható az is, hogy az ország legkülönbözőbb tájairól 260 vendéget fogadtak turnusonként, amelyek két hétig tartottak. Az étterem főszakácsa azt az alapelvüket is kifejtette, hogy egy üdülőben a jó közérzethez nélkülözhetetlen a jó étkezés. Az ételválaszték elég bő volt a hotelben, ebédre például kétfajta leves és négyfajta utóétel közül választhattak a vendégek.

A Kohászüdülő egyik hallja. Fotó: HBN

A cikk szerint akkor a Kohászüdülő legkedveltebb étele az alföldi módra készített töltött káposzta volt, a levesek sztárja pedig a scsi. Ehhez burgonya, vegyes zöldség, marhahús, csemegeuborka, kapor, rántás és tejföl kell. De az olyan különlegességek sem hiányoztak az étrendből, mint a hamburgi tokány vagy a jércemell csőbe sütve. (A hotel ma is működik, csak más névvel és tulajdonossal.)

A Kohászüdülő fürdője. Fotó: HBN


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1965-ös riport, amikor még nem volt tornya

2026. augusztus 27., csütörtök

A debreceni Cifrapalota: a Killer-ház

Debrecenben a Piac utca 68. szám alatt bújik meg egy szecessziós épület, amit akár a debreceni Cifrapalotának is titulálhatnánk, mivel Kecskemét emblematikus házára emlékeztet. A mi épületünk az 1910-ben megépült Killer-ház. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A főhomlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A házat annak a Pavlovits Károlynak és társának köszönhetjük, aki a cívisvárosban egyebek mellett a Gambrinus közi ikerpalotát, valamint Széll Kálmán Bajcsy utcai emeletes lakóházát is megtervezte. Az épületdíszeket ugyanakkor Tóth András szobrász (Tóth Árpád apja) készítette a mini Cifrapalotára.

Magyaros szecesszió. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az épületegyüttesben a névadó Killer Ede és fia bútorkészítő műhelye (üzeme), kereskedése is működött az 1952-es államosításig. Napjainkban többek között fiókkönyvtár és szerkesztőség is található benne. További története Gellér Ferenc alábbi múltidézésében olvasható:

Nagyításért kattints a képre!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A képet Killer Lászlónak köszönjük!

Kapcsolódó összeállításaink:

Az első debreceni kaszárnya: a pavilonlaktanya (1842)


Debrecen Sóház nevű városrészében található az egykori pavilonlaktanya. A szocialista időkben Bocskai István nevét viselő kaszárnya a Csengő utcai kapuján lévő dátum szerint 1842-ben épült. Ezt a helyet látogattuk meg a közelmúltban. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


Az ekkor készített fenti videónk elején is látszik, hogy a laktanyának a Vágóhíd utcai felüljáró felőli része meglehetősen romos, és az emeletén több ablaka is be van törve vagy be van deszkázva. A volt laktanya főkapujának jobb oldalán lévő rész többségében nem romos, ám itt található az a restaurálásra váró freskó is, ami anno a tiszti kaszinó „lovagtermének” mennyezetét díszítette.

A 39-esek emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az egyik dombormű tanúsága szerint a kaszárnya a Mária Terézia, illetve gróf Erdődy Pálffy János által 1756-ban felállíttatott debreceni 39-es gyalogezred állomáshelye volt. Egy másik emléktábla arra figyelmeztet, hogy a II. világháború után ide tért vissza a Szovjetunióból 200 ezer magyar hadifogoly.

A felüljáró felőli szárny. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az épületekben 2000. augusztus 27. óta a Debreceni Egyetem Kossuth-gimnáziuma működik, míg a Fényes udvarhoz közelebbi „pavilonokban” például a NAV és a KSH hivatalai (tudósítás a cikk végén). A laktanyaterületnek a Vágóhíd utcai felüljáró felőli sarkán eredetileg lovardák voltak, de ezeket lebontották, és még nem építették be.

Egy volt őrtorony. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A hajdani katonai időkre egy meghagyott őrtorony is emlékeztet, mely az Alkotmány utcai lakóépületsor tömbbelsőjénél található. A Kassai úti Vilmos Huszárlaktanyát itt mutatuk be.

Itt működött a tiszti kaszinó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Emléktáblák a főkapunál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 26., szerda

A Sesztina


Debrecen egyik fogalommá lett családjának, valamint a cégüknek az alapítója Sesztina János, aki 1819 júniusában hozta létre a vaskereskedő vállalkozást a mai Piac utca 21. szám alatt. Ezt később a fia, Sesztina Lajos átköltöztette a 23. szám alatti szép, emeletes házba. Nyitókép: HBN, 1982

A kereskedelmi és vendéglátó-ipari múzeum képe

Az üzletet Sesztina Lajos halála után a fia, Jenő örökölte (aki 1869. június 14-én született), s a vaskereskedés az ő vezetése alatt élte a fénykorát. Ő 1893. XI. 11-én házasságot kötött Csanak MargittalCsanak József fűszerkereskedő legfiatalabb lányával Margit-fürdő dísztermében. A fenti képmásolatot Balázs Csaba osztotta meg az olvasóinkkal.

A Vasudvar-felirat a házon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sesztina Jenő nagyon sokat tett a városért, és megannyi közéleti tisztséget is betöltött. Amikor 1944-ben, II. világháború során a sorozatos megszállások és támadások miatt a belváros is romokban hevert, a Sesztina Vaskereskedés pincéjét is sokan óvóhelynek használták.

Emlékek a múltból. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A nyaralóját 1897-ben építtette a barátjával, Tóth István építésszel a Nagyerdőben. A Sesztina házaspár ebbe a nagyerdei villájába húzódott. Az idős pár azonban ott sem tudta elviselni a háború borzalmait és a szovjet katonáktól állandóan elszenvedett lelki megaláztatásokat.


Ez vezethetett ahhoz a tragikus cselekedethez, mely során – a szintén a pincében rejtőző szakácsnő segítségével – október 21-én mindketten életüket vesztették. (Ami a szóbeszéd szerint azt jelenti, hogy a szakácsnő közreműködésével felvágták az ereiket...)

Egyetemi bölcsőde is volt. Fotó: Pathó Sándor, 1969

A Sesztina házaspárt először a villa kertjében temették el. Hamvaikat a későbbiekben a köztemetőbe szállították át, s a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Utolsó tulajdonosokként, Nagybákay (Rickl) Antal és a fiai, dr. Nagybákay Antal és dr. Nagybákay Péter vezették a céget.

A bolt 1982-ben. Fotó: HBN

A Sesztina Lajos Vaskereskedést 1949. október 14-én államosították. A műemlék épületben lévő patinás üzletet 1982-ben újították fel, ügyelve a tradíciókra (lásd a fenti képen). 1995. szeptember 6-ig vasboltként működhetett – ám végül az akkori tulajdonosa a bezárásáról döntött. Ezzel a 176 éves fennállása után megszűnt a legendás vasárubolt is. 

A Sesztina-síremlék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A családi villában az egyetem bölcsődéje kapott helyet, de immár ez is a múlt. A szebb napokat is megélt ingatlan évekig lakatlan volt, a Debreceni Egyetem 2021-re újította fel, és immár más intézményei működnek a falai között. Az elásott Sesztina-padok kimentéséről ebben a cikkünkben számoltunk be. A következő fotót Szijjártóné Bodnár Zsuzsanna osztotta meg az olvasóinkkal:

A felújított villa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: HBN, 1982

Új Borbély Szilárd-kötet a 7. Térey Könyvünnepen, s jön Grecsó Krisztián, Bazsányi Sándor, Bocskor Bíborka is

Debrecen városának támogatásával a Méliusz Juhász Péter Könyvtár immáron a hetedik Térey Könyvünnepet rendezi meg 2026. szeptember 14. és 18. között több helyszínen, párbeszédbe lépve a városban született Térey János író, költő, műfordító munkásságával.

Térey János. Képforrás: Méliusz-könyvtár

A 2026-os Könyvünnep középpontjában Térey 20 éve megjelent, a lírikusi életmű csúcspontjaként számontartott Ultra című kötete szerepel. A 2006-ban publikált – a költő Debrecen-tapasztalatát is több műben megidéző – kötet versei a történelmi, kulturális és városi tapasztalat összekapcsolásával teremtenek sajátos, nagy ívű lírai világot, miközben klasszikus formákat és retorikai hagyományokat szólaltatnak meg korszerű nyelven. A kötet jelentős újítása a pátosz és az emelkedett beszédmód tudatos újraértelmezése. Az Ultra recepciója egyaránt méltatta a versválogatás nyelvi gazdagságát, kompozíciós fegyelmét és kulturális rétegzettségét. A kötetről mini konferenciát rendeznek, a Térey Könyvsarokban pedig kiállítással elevenítik meg. 2026-ban a Térey-emlékbeszédet Bazsányi Sándor irodalomtörténész mondja, s az ünnepségen Bocskor Bíborka előadóművész, énekes is közreműködik.

A Kétmalom utcai emléktábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Könyvünnep további fontos célja, hogy évről évre a debreceni irodalmi hagyományokra is ráirányítsa a polgárok figyelmét. Ezúttal a 80. születésnapját ünneplő Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténészt köszöntik, valamint megemlékeznek a 15 éve elhunyt Tóth Endre költőről és leányáról, a szintén poéta Tóth Éváról, míg verskoncert idézi fel a nagyváradi szomszéd, Kinde Annamária alakját. A program részeként bemutatkozik a friss Térey-díjas Pál Dániel Levente, valamint két irodalmi nagyság, nevezetesen Grecsó Krisztián József Attila-díjas író és Fekete Vince Babérkoszorú-díjas költő. Igazi kuriózum lesz Borbély Szilárd összegyűjtött esszékötetének, az Egy növény emlékezetének debreceni debütációja is. A Könyvünnep időpontja tehát: 2026. szeptember 14–18., helyszíne a Méliusz Juhász Péter Könyvtár, a Déri Múzeum, Debreceni Egyetem, a Térey Könyvsarok, valamint a Térey-szülőház. A program megvalósítását a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő NKA Anyanyelvi Kultúra Kollégiuma is támogatja. Íme végül a teljes a 7. Térey Könyvünnep teljes programkínálata:

Nagyításért kattints a képre!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. augusztus 25., kedd

Kiégett az egyik legszebb épületünk

Debrecenben, a nagyerdei Medgyessy sétányon található az a 90 éves villasor, amelyiknek négy épülete közül kettő hosszú évek óta lakatlan és az enyészeté annak ellenére, hogy a város, az önkormányzat a tulajdonosa. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás


Emiatt régóta számítani lehetett és kellett arra, hogy előbb-utóbb valamilyen rossz dolog történik velük. Be is következett ez, mégpedig 2026. augusztus 24-én: kigyulladt a 3. szám alatti ház tetőzete és a déli része is. Íme az utóbbi helyről egy földszinti lakórész állapota a kitört ablakon keresztül:

Tűz(oltás) után. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A most megosztott képeinket a tragédia másnapján, reggel készítettük. Az akkor tapasztalt lehangoló és dühítő látványból annyit mindenképpen megjegyzünk, hogy az épület tetőzetéből szinte csak a gerendák maradtak meg, sok cserép és bádog lehullott, és több ablak betört.

Ennyi maradt a tetőből. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mivel Debrecenben a nagyerdei villákon kívül több más olyan értékes és fontos ingatlan van, melyek szintén évek óta csak pusztulnak, ezek közül most kiemelünk néhányat: fedett uszoda, kereskedelmi akadémia palotája, Bartók Terem, Steinfeld-ház... Ezekre is hasonló sors, azaz vég vár?!

Üszkös gerendák. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Halkan megjegyezzük azt is, hogy korábban az egykori Deák utcai nagy zsinagóga tetőzete is tatarozás közben gyulladt ki és semmisült meg, ugyanakkor szintén tűz miatt pusztult el a Piac utcai takarékpalota saroktornya 1964 tavaszán. Ez utóbbit ebben a cikkben idéztük fel. Sőt, 1976 augusztusában a Varga utca 1. szám alatti palotának is tűz lett a veszte.

Omló, kormos fal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink mai és régi képekkel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


2026. augusztus 24., hétfő

A Halászcsárda a Hal közben


Debrecenben a Hal közben működött a Halászcsárda nevű vendéglő a Széchenyi utca felőli részen az 1990-es évek végéig. Ez az épület látható Zoltai Károly (Méliusz Helytörténeti Fotótár) 1973-as fenti képén is. Akkor még működött a kinti piac is. Olvasóink visszaemlékezései szerint a búfelejtő az utolsó időkben már egy nem igazán jó hírű kocsmaként funkcionált, ahova némi túlzással csak életbiztosítással volt ajánlatos bemenni. Korábban azonban kitűnő halászlevet készítettek itt, egy időben zenekar is játszott, és  jó volt a kerthelyisége is. Mások azt is leírták, hogy ott ették a legfinomabb túrós csuszát, s hozzá friss sört fogyasztottak. De lássunk még egy szuper hozzászólást!

A Halász. Képforrás: Volán, ÉPFU, BSZV, ÁFOR...

Virágné Kun Margit az iménti igazoltatós kép kapcsán a Facebook-oldalunkon így fogalmazott: Az édesanyám 23 évig volt ott italmerő, pultos! Ott nőttem fel szinte! Jó apám is gyakran látogatta a helyet, a jó Isten nyugosztalja, ivászat vagy munka miatt! A képen Nixon, az idős roma származású törzsvendég is látható, édesapám barátja! Nem volt az olyan rossz hely! Abban az időben bejárt oda mindenféle ember, orvos ügyvéd, mindenféle szakik, utcaseprő, nő, férfi, debreceni lakos, turista, idős, fiatal! A Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat egysége volt! Takács Géza bácsi isteni jó főnök volt! Aztán maradt Kilberger kartárs, ő sem volt rossz! Más volt még akkor az egész utca! Hentesbolt, női fodrászüzlet, a Neva, a kis pici helyiségben a trafik, a zöldségbolt, a Julius Csemege, a bizományi áruház, a  tejpiac, a halbolt! Én speciel szerettem azt az időt, jó volt gyereknek, tinédzsernek lenni!!

Ma ez van a helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tóth Dénes alábbi 1979-es remek riportjából az is megtudható, hogy a Hal közben abban az esztendőben szüntették meg a tej- és húspiacot, s kiderül az összeállításból az is, hogy a csárda 1974-ben lett II. osztályú. A cikk megjelenésekor már problémás helynek számított. A Halászcsárdát az ezredfordulón lebontották, a helyén pedig 2003 óta a fenti üzletház áll.

Nagyításért kattints a képre!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy 
amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!