Debreceni Képeslapok: Köhler György

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Köhler György. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 5., péntek

Betyárok, költők nyomában a 250 éves Halápi Csárdában

Debrecen egyik régi fogadója a Halápi Csárda, ami Köhler György tervei szerint (még nádtetővel) a marhahajtó-sóút, a mai 48-as főút mellett 1778-ban épült meg. A Zsuzsi-vonat végállomásához és a Hármashegyi-tóhoz itt visz be egy földút. A legendás helyet a közelmúltban látogattuk meg ismét. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A csárda főhomlokzata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A most megosztott képeket és videót is a szerdai terepszemlénken örökítettük meg. Mint a felvételeken látható, az elhanyagolt épületnek hiányoznak a nyílászárói, és már a födéme is leszakadt. A legenda úgy tartja, hogy a népies klasszicista stílusú, tornácos, masszív épületegyüttesben kialakított búfelejtőbe annak idején Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor, valamint Rózsa Sándor is betért. A híres-hírhedt betyár például a fokosát a mennyezet gerendájába vágta, majd leült inni, legalábbis így maradt meg a história. Íme a videófelvételünk a Halápi Csárdáról:

Mindemellett mendemondák keringenek arról is, hogy a betyárok menekülése érdekében a csárda pincéjéből két alagút is kivezetett az erdőben lévő – vélhetően a tatárjáráskor épített – földvárba. Úgy hírlik, hogy az egyik 50, a másik 150 méter hosszú volt. Az elhagyott Halápi Csárda története és Kedves Olvasóink visszaemlékezései ebben a cikkünkben olvashatók.

A pincében voltak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A főút felőli fal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2023. december 6., szerda

Amikor fél konyak 130 Ft volt a Halápi Csárdában

Debrecen hajdani fogadóinak egyike a 48-as főút mellett omladozik, Halápnál. Az 1778-ban, Köhler György tervei alapján, nádtetővel megépített vendéglátóhelyről ezúttal olyan fotókat osztunk meg, amelyekről kiderül, hogy a működése utolsó időszakában milyen árak voltak a Halápi Csárdában. 2012-ben, amikor ezeket készítettük, már szellemtanya volt a hajdan népszerű és fontos üzlet, ám még egyben volt a homlokzaton a cégtáblája, és az is olvasható volt rajta, hogy ki üzemeltette a boltot.

A Halápi Csárda homlokzatán 2012-ben még egyben megvolt az utolsó cégtábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ablakok, ajtók (ahol még voltak) tárva-nyitva álltak, s a pincébe is le lehetett menni. Ott pedig például lekvárok, befőttek sorakoztak a polcokon, s a lépcsőn egy nagy tábla sárgállott. Az árjegyzék! Lássuk is, mik voltak itt az utolsó árak (nyilván nem 2012-ben):

A Halápi Csárda pincelépcsőjén sárgálló utolsó árlap. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fél deci konyak, pálinka, Hubertus, Várda keserű stb. 130 forintba került, a Marlboro 590 forintba, a Helikon 440-be; a Sopianae ára 480 volt, a „Szimfóniáé” pedig 410 forint. Az árjegyzék szerint a rágó 120, a Sportszelet 80 forint, a Bohóc csoki és a ropi 60-60 forint ellenében volt megvásárolható. Ezek nem bolti árak, de bizony napjainkban nagyon örülnénk, ha még ennyi lenne az árszínvonal a hazai kereskedelemben...

A Halápi Csárda főhomlokzatát szemből megörökítő képünk 2012-ből. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A Halápi Csárda utolsó árlistája, jóval később, 2012-ben fotózva. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós cikkeink sok régi képpel:

2023. október 28., szombat

A romosan is gyönyörű Halápi Csárda

Debrecen egyik legrégebbi fogadója a Halápi Csárda, ami 1778-ban épült meg Köhler György tervei szerint (eredetileg nádtetővel) az egykori marhahajtó és sóút, a mai 48-as főút mellett. Itt vezet be földút a Zsuzsi-vonat végállomásához, valamint a Hármashegyi-tóhoz.

A 48-as főút felől érkezők ezt látják elsőként a viharvert csárdából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az, hogy milyen volt a Halápi Csárda 60 évvel ezelőtt, amikor vendéglő, vegyesbolt és tejbegyűjtő is működött benne, Béres András / Déri Múzeum fotóján idézhető fel erre a linkre kattintva.

A legenda úgy tartja, hogy a népies klasszicista stílusú, tornácos, masszív épületegyüttesben kialakított búfelejtőbe annak idején Kazinczy, Petőfi és Rózsa Sándor is betért. A híres-hírhedt betyár például a fokosát a mennyezet gerendájába vágta, majd leült inni, legalábbis így maradt meg a história.

A Halápi Csárda főhomlokzata az összetört cégtáblával, 2023-ban. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Ugyanakkor mendemondák keringenek arról is, hogy a betyárok menekülése érdekében a csárda pincéjéből két alagút is kivezetett az erdőben lévő – vélhetően a tatárjáráskor épített – földvárba. Úgy hírlik, hogy az egyik 50, a másik 150 méter hosszú volt, ma már azonban nincsen nyomuk. Facebook- hozzászólóink között azonban van, aki állítja: a csárda háta mögött lévő erdő alatt végig alagutak voltak. A csárdapincében volt az ajtó. Jó pár éve az erdőt elkezdték mögötte kitermelni, beszakadt a nagy gép alatt a föld. Az alagút elágazik két irányba. Egy másik hozzászóló azt is felidézte, hogy gyerekként az édesapja mutatta meg, hogy az erdőben is voltak bunkerkijáratok.

Erdődy Zoltán pedig így írt: „A 90-es években sokat megfordultam benne. Sajnálom, hogy ilyen állapotban van. Azt viszont nem értem, hogy mivel müemlékvédelem alatt áll, a tulajdonost hogy nem kötelezik a felújításra vagy legalább az állapotmegőrzésre? Az alagút/alagutak legendája viszont igaz! Saját szememmel láttam a lejáratát, a söntésböl nyílt, le a pincébe, onnan a domb alá folytatódott. Voltam is benne, de pár méter után be volt omolva. Később – gondolom a balesetveszély miatt – befalazták. A befalazás nyomai szerintem ma is láthatók a pince bal oldali falán, és ütésre kong, tehát üreges. A másik alagútról is hallottam, de annak létezése bizonytalan.”

2012-es szép téli fotó a csárda árkádjáról és a még ép cégtáblájáról. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A létesítmény tulajdonosa 2019-ben azt nyilatkozta, hogy az épületegyüttest korhű állapotában állítják helyre, és autentikus csárdaként üzemeltetik. Ez egyelőre sajnos nem valósult meg. Összeállításunk végén 2012 telén készített, szép havas képeket mutatunk a Halápi Csárdáról. Abban az időben a fogadónak (ami 2023-ban tehát már 245 éves) még megvoltak a nyílászárói és a kinti padjai is, s mindemellett a cégtáblája se tört össze. Ekkor még az üzemeltető személye is olvasható volt rajta.

Hasonló összeállításaink sok régi képpel:

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2012-es kép a csárdáról, amikor még nagyjából egyben volt, és a pincéjébe is le lehetett menni. Fotók: © Debreceni Képeslapok

2020. augusztus 3., hétfő

Ilyen is lehetne a Nagytemplom az eredeti tervek szerint

Debrecen első számú jelképe, a református Nagytemplom épülete 2020-ban már 193 éves. Az építkezés előzményei és okai közé tartozik, hogy 1802. június 11-én ismét tűzvész pusztította el a város harmadát. A lángok súlyos károkat okoztak az András-templomban és a Kollégiumban is.

A Nagytemplom már akkor is az ország református társadalmának szimbóluma volt. Az új gyülekezeti hely első tervét, egy körtemplomot a nagyváradi mester, Éder Jakab alkotta meg. A második próbálkozás már Johann Weis műve, ami egy klasszicizáló, későbarokk, kéttornyú épület lett volna. A bírálók mindkettőt elutasították, ám mivel a – szintén épülő – Református Kollégium nagy sikert aratott, felkérték a tervezőjét, Péchy Mihályt, hogy a Nagytemplom tervét is ő készítse el.

Péchy Mihály első két terve az új Nagytemplom megalkotására

A mester a terveket és a későbbi többszöri módosításokat ingyen, áldozatkészségből végezte el. Először például Éder Jakab terveit fejlesztette tovább egy monumentális körtemplom formájában. Végül a mai Nagytemplom megtervezésében (különféle okokból) szerepet játszott Rábl Károly, Thallher József és Köhler György is. Közülük az utóbbi szakember a két tornyot összekötő, kőbábos mellvédfalat találta ki a kupola nélküli épületrész ellensúlyozására. Megjegyezzük, az is még egy újabb tanulmány tárgya lehetne, hogy a kupolák miért lettek olyan alakúak, mint a rézből készült, régi búvársisakok. Na de félre a tréfát, hiszen ennél természetesen sokkal fontosabb információ, hogy Debrecen ma is álló jelképe – a történetét bemutató cikk szerint – 1827 júniusára készült el teljesen. Toronyzászlói Simonffy Sámuel előtt tisztelegnek, és a templomépítés befejezésének évszáma is olvasható rajtuk. Ugyanakkor a díszes kapuzárak motívumain az angyal, az oroszlán, a sas, a csillag és ember Máté, Márk, Lukács és János emlékét is őrzik. DBKL

1974-es látkép a Nagytemplommal a Fortepan / Uvaterv felvételén

Keresés ebben a blogban