A Szoptató anya

Debrecenben leghíresebb szobrászművészének, Medgyessy Ferencnek a Szoptató anya című alkotása az Oláh Gábor utcán található a Sziget-kék játszótér mellett. Az eredetileg 1917-es különleges mű modellje Maria Kienich és a kislányuk volt.

2017. II. 10-i fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Anya gyermekével címet is viselő kompozíció minden bizonnyal Debrecennek az egyik legismertebb szobra, hiszen Budapesten és Szolnokon is vannak róla másolatok, sőt anno az ezerforintos bankjegyen is szerepelt a képe. A debreceni művet 2009-ben helyezték el az Oláh Gábor utcai játszótér mellett. Addig a Péterfia utcai Medgyessy-emlékmúzeum udvarán volt:

Fotó: Kastaly Károly, 1986

Végül íme az, hogy miként ábrázolták az egykori ezerforintos bankjegyünkön a szobrot! Az 1983 és 1997 között használt pénz grafikáját Füle Mihály és Vagyóczky Károly készítette. Az alábbi szoborfotót pedig 2026. augusztus 4-én készítettük. Az alkotás mindkét környezetben szép.

A szobor 2026-ban és a régi bankjegyen

Oláh Gábor utcai összeállításaink sok régi fotóval:

• A Sport Étterem
• A hajdani Rózsakert Vendéglő
• Az Oláh Gábor utcai műjégpálya
• A Jubileumi Játszótér
• A régi vidámpark és állatkert
• Az egykori nyári napközis tábor
• Így épült az atlétikai stadion
• A Kar utcai remete: Oláh Gábor
• A vidámpark és az állatkert

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Ladányi Józsa sebészprofesszor

Debrecenben az Ember Pál és a Weszprémi utca sarkán lévő nagy telken található egy Bauhaus stílusú kis villaépület. Az épület sorsa sokakat foglalkoztat, ám az eredeti neves tulajdonosát kevesebben ismerik. Ő Ladányi Józsa (Debrecen, 1898. május 1. – Debrecen, 1985. szeptember 14.) orvos, sebész, egyetemi tanár. E mostani összeállításunkkal az ő személye és munkássága előtt tisztelgünk.

A Lusztig Józsa néven anyakönyvezett szakembert Székelyhidi Ágoston méltatta a Hajdú-bihari Napló 1982. december 11-i számában. A szerző így fogalmaz: Képzeljünk el egy fiatal, vonzó nőt, akit művelt és módos család, rangos baráti társaság vesz körül, akinek már biztos létalapja, ismert neve van, és aki egyszer csak mégis elhatározza, hogy a szabad vasárnapjait egy nyomorult falucska testi, lelki, szellemi fogyatékosai közt tölti. Ladányi Józsáról van szó. És nem csupán néhány odaáldozott vasárnapról. Még 1928-ban történt, hogy tudomást szerzett a debreceni erdőkben megbúvó kis település, Boda iskolás gyerekeinek különös és rejtélyes viselkedéséről. Törpe növésű, zavaros tekintetű, bizalmatlan emberkékkel találkozott aztán, akik 9–10 évesen sem tanultak meg írni, olvasni, értelmesen beszélni. Golyvásak voltak, csaknem mind. Ladányi Józsa rátalált a jódhiányra, kidolgozta a műtéti eljárást, írásban és szóban nyilvánosan sürgette a körülmények gyökeres változtatását. Az orvosi eredményekkel nem elégedett meg. Teljes értékű javításra, javulásra törekedett és biztatott. Kevés társra akadt. Végül mégis győzött: évtizedek múlva, 1976-ban, egészséges, jódban gazdag ivóvíz került a bodai vezetékes kutakba.

Nyitóképünk teljes méretben

Ama fiatal nő közben megöregedett – emlékeztet a cikk. Az egyetemi professzor, a klinikaigazgató, elnökök, királyok, világnagyságok világhírű vendége azonban nem átallt Bodára utazgatni, golyvás tanyai gyerkőcöket vizsgálni, tisztítatlan vizet elemezni, még 80 évesen sem. Ladányi Józsa szembeszállt a szaknyelven „fejlődési rendellenességként” emlegetett nyúlajak és farkastorok, a szájüreg és a hajak torzulásával is. Tudta, hogy nem elég a hangszálakat, a nyelvcsapot, a szájpadlást újraformálva, bennük a beszéd és az ének nemes hangját fölszabadítani, nem elég az ajak puha mozgékonyságát, szimmetrikus kettős ívét visszaadva, azt a derűs mosolyra és a kedveskedő csókra alkalmassá tenni; tudta, hogy a sebzett jellem és a görcs szorongatta magatartás kiigazítása a végső föladat. Ezért és evégre rakta le a „komplex rehabilitáció” alapját. Széles alapot, mely magában foglalta a külső hatások, az alkat, az öröklődés, majd a műtét, a beszédjavítás, a lelki és szellemi önvezérlésre való fölkészítés ezer mozzanatát, bonyolult rendszerét, hosszadalmas és összehangolt működését. Ladányi Józsa talán legjelesebb gyógyítói hőstette a II. világháború kihívására adott válasznak tekintendő. Nő lévén, itthon kellett a bevonult férfi sebészek helyére állnia. Kivált a háború utolsó éveiben, mikor a katonai szállító vonatok Debrecenen haladtak át, iszonyú futószalagon kerültek elő a fagyott, üszkös, félig elhalt lábak és karok. Hogy életet mentsen, maga fejezte be a kegyetlenségében is megváltó művet, a csonkítást. Közben csak a fűrészt, a kést irányító ujjai voltak nyugodtak, a lelkiismerete nem. Megoldást keresett ismét, a lehető legteljesebb megoldást. Ma már tudhatjuk, hogy a világon elsőként jutott el a lemetszett végtagrészek természetes visszaültetésének klinikai megvalósításáig. Módszere gyakorlati és tudományos iskolát teremtett. Elégedetté azonban csak az emberi jó következmény tette. „Már hegedültek is azokkal az ujjakkal, amiket visszavarrtam” – büszkélkedett Ladányi Józsa. Aztán a visszavarrás, a „replantáció”, az érsebészet és a bőrátültetés dolgainak újabb tisztázását tűzte ki. Ez utóbbi még szorosan fűződött az égési sebek gyógyításának ismert módjaihoz és régi-új sebészi eszményéhez, a plasztikai műtét tökéletességéhez, a nyomtalansághoz.

Az első dolgozata 1929-ben, a bodai golyvás gyerekek kóros tüneteit és gyógyítási lehetőségeit szedte sorba, 1982 augusztusában pedig, egy amerikai orvoskongresszusra készülve, a bőrhiányok pótlásával foglalkozott. A több mint 200 írásművében az „Egyetemesség és specializálódás a sebészetben”, „Adatok az öregkor sebészetéhez”, „A fájdalom sebészi vonatkozásai”, „Lélektani előkészítés: az emlőrákos beteg rehabilitációja” problémájával is foglakozott. Székelyhidi Ágoston cikke kitér arra is, hogy 1944-ben a nyilasok ausztriai táborba hurcolták a már hírneves klinikai sebészt. Tíz hónap múlva megszökött. Már itthon, később, megtudva, hogy miniszteri székbe akarják ültetni, bejelentés nélkül elment Rákosi Mátyáshoz, és, bár könnyek árán, kikönyörögte a mentesítést. Nem óvatosságból, nem szerénykedésből tette. Indokul azt hozta föl, hogy abban akar tovább lépni, amiben már elért valamit. Jól választott. Életműve megkoronázása jutott így osztályrészéül: mint vezető sebész, egyetemi tanár, kutató és kísérletező tudós, helyettes rektor, megtervezhette, fölépíthette, berendezhette, működésbe lendíthette az ország egyik legbecsesebb gyógyító intézményét. Hivatalosan II. Sebészeti Klinikának nevezik, ám a történelembe Ladányi Klinikaként került be – mutat rá Székelyhidi Ágoston.

A Ladányi-villa. Fotók: © Debreceni Képeslapok

További portréink sok fotóval:

• Zsindelyné Tüdős Klára
• A Művész Úr
• Csokonai Vitéz Mihály
• Fazekas Mihály
• A debreceni „Kossuth Lajos”
• Attila
• Gyarmati Olga olimpiai bajnokunk
• Boka Károly
• Szabó Magda író
• Sajó István
• Soós Imre színművész
• Balogh Zoltán, a kerekesszékbe kényszerült dzsúdós
• A vonatozás szerelmese, Bányai Sándor
• Tóth Pál idegenvezető
• „A” Kaszanyitzky
• A jobbágyból lett milliomos: Csanak József
• A debreceni arany ember – Steinfeld Mihály
• Irinyi János
• Varga István, a világválogatott kézilabdázó
• Dr. Seres Géza
• A szegények csodaorvosa: Tippai Benő
• A modellből lett katona: Markovics Zita
• Munkácsy Mihály
• Szabó Lőrinc

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Hol és hogyan játszottak, pihentek a gyerekek a régi Nagyerdőn?

Debrecenben a Méliusz-könyvtár Helytörténeti Részlegének munkatársai „Gyerekélet az 50–60 évvel ezelőtti Nagyerdőben” címmel tartanak régi fotókkal gazdagított múltidéző sétát az egykori nyári tábor, Jubileumi Játszótér, Göcs- és Építők-sporttelep, valamint a műjégpálya, VAOSZ, Rózsakert, stadion, strand és csónakázó stb. helyein. A kirándulás 2025. augusztus 27-én 15 órától lesz, amikor is az érdeklődők a II. János Pál pápa téri Pörgettyű szobortól kelnek útra. A program ingyenes, azonban a szervezők azt kérik, hogy aki részt venne, regisztráljon a helyismeret@meliusz.hu. címre az előkészületek segítése érdekében. Az esemény Facebook-leírása idelátogatva olvasható.

A helytörténeti séta plakátja. Grafika: Méliusz-könyvtár

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

• A parkerdő spriccelős ivókútja
• Az Egyetem téri szökőkút régi díszfényei
• A nagyerdei titkos smaragd tó
• A nyári napközis tábor
• A Békás-tó az átépítése előtt
• Volt egyszer egy csónakázó
• A Li-2-es csodarepcsi
• Nagyerdei lakomák régi szép Rózsakertje
• A strand főépülete, ahol fodrász és mozi is volt
• A nagyerdei strandmozi
• A nagyerdei fedett uszoda
• A hullámfürdő utolsó napjai
• 110 éves a Nagyerdei Víztorony
• Stadionunk története 1934-től
• Lubickolás a Nagyerdő fái közt
• Volt egyszer egy Nagyerdő
• Ilyen lett volna az egyetem az eredeti tervei szerint
• A franciakert felfedezése
• A lebontott Nagyerdei Kemping
• Az utolsó régi nyár a strandon
• Az egyetemi templom toronyórája
• A Régi Vigadó
• Korizás anno a Nagyerdőben
• Az orvospalota avatása
• Volt egyszer egy Ifipark
• A Leveles Csárda
• A szabadtéri színpad 73 éves története
• A Nagyerdőben rejtőző hatalmas ufó
• A  béke szigete a Nagyerdőn
• Az elásott Sesztina-padok
• Nagyerdei szellemtanyák
• A régi vidámpark
• Így szórakoztunk a vidámparkban 1974-ben

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A lebontott Nagyerdei Strand szívszorító utolsó nyara

Debrecenben az egykori Nagyerdei Strandot a 2017-es szezont követően zárták be, és építettek újat.

A megszüntetett úszómedence a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

Kedves Olvasónk, Mátyás Tibor azon a nyáron, június 8-án készített muzeális értékű felvételeket az utolsó heteit élő, már elszomorító állapotú létesítményről. (Nagyításért kattints a képre!)

Az egykori játszótér a gyermekmedencék mellett, a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

Összeállításunkban e szívszorító fotók közül válogatunk, és szerzőnk gondolatait is megosztjuk.

A hajdani gyermekmedencék a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

„Én csak a '70-es években születtem, tehát a fürdő csúcsidőszakának nagyjából felében voltam magam is fürdővendég. Ráadásul az ember gyerekkorában még nem tudja értékelni a körülötte lévő természetes vagy épített világot” – fogalmazott Mátyás Tibor.

A volt játszótér a gyermekmedencék mellett, a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

„De arra emlékszem, hogy már a kezdetektől fogva nagy élmény volt ott fürdőzni a családdal. Bármikor mentünk a '70-es, '80-as években, minden medence tele volt, még a parkosított részeken sem találtunk egy lepedőnyi üres helyet.”

A Nagyerdei Strand hullám-, csúszdás és termálmedencéje 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

Mátyás Tibor rámutatott: „Az elküldött képeimen már nem lehetett ott a 4 méteres, és a mellette lévő, legkedveltebb, családi, fokozatosan mélyülő langyos vizű (nálunk csak 'húgyosnak' csúfolt) medence, mivel azokat már évekkel korábban beáldozták az 'élményfürdő' kedvéért.”

A felszámolt úszómedence melleti büfésor képei a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

„Én már akkor morgolódtam a (szerintem téves) koncepció miatt. Amit viszont most tettek, az nálam sosem lesz megbocsátható. Egy ilyen patinás, a város modern kori történelmével szinte egyidős komplexumot töröltek el néhány munkagéppel csak azért, hogy egy méregdrága (építési és vendég-költségeket is értve) 'ojjektumot' hozassanak létre 'tudjukkikkel'.”

A szintén csak volt hullámmedence a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

Szerzőnk ugyanakkor kifejtette: „Maga az elgondolás nem is rossz az egybefüggő, minimalista koncepció tekintetében, de nem a nagypapát nyírom ki azért, hogy az új csajom kényelmesen ülhessen az ő néhai  foteljében...”

Az egykori termálmedence a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

„És, csak hogy bizonyítsam ottlétemet (a BTTF filmből vett idézettel élve: 'Semmi kétség, én mentem oda vissza!'), még egy utolsó kép. :)”

Mátyás Tibor, a most bemutatott muzeális értékű felvételek készítője 2017-ben, a strand kacsás Zsolnay-csobogójánál

„Köszönöm eddigi munkájukat, és további sokéves, eredményes és szórakoztató tevékenységet kívánok még!” – zárta sorait Mátyás Tibor.

A lebontott játszótér a gyermekmedencék mellett, a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

Mi pedig köszönjük szépen a fenti gondolatait és a páratlan értékű fotóit is!

A volt hullám melletti kerámiakút és a büfésor a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

Mátyás Tibor kollekciójában a formatervezett kerámiaasztalokra és zuhanyzókra is rácsodálkozhatunk:

Mindemellett, mint az több montázsban is látható, a hullámmedencéről is sok képet készített.

A néhai úszómedence és a környéke a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

Mátyás Tibor megörökítette a strand földalatti illemhelyeinek egyikét is. Ezek és a hajdani csónakázó mögötti kerek mosdók már nincsenek meg, akárcsak a Bartók Béla úti formatervezett létesítmény.

A hajdani földalatti mosdó, öltözőépület és egyik napozós gépház a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotó: Mátyás Tibor

Mátyás Tibornak köszönhetően nemcsak a legendás úszómedencéről maradhattak fent fotók, hanem a strand (hajdani) retro relikviáinak ékes műveiről, köztük a napozó nőt ábrázoló szoborról, a kerámia ülőgarnitúrákról, -kutakról, az óratornyokról, korabeli lámpaoszlopokról és a főépületről is.

A néhai úszómedence és a környéke a Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotók: © Mátyás Tibor

További múltidéző képeink a Nagyerdei Strandról idelátogatva tekinthetők meg.

Emlékezetes táblák a lebontott Nagyerdei Strandon, 2017. június 8-án. Fotók: © Mátyás Tibor

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Öltözőfülke, lámpaoszlop és beton virágláda a lebontott debreceni strandon. Fotók: © Mátyás Tibor